Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-21 / 116. szám, vasárnap

» UJSZ0 Narancsligetek az „égo mocsarak" helyén 1950 május 26 -UJSZÖ- S ÁGNES SMEDLEY: Csiang Sziao-hung életéből Ágnes Smedley, az ismert amerikai írónő és újságírónő a napokban meghalt. 1928 >és 191,1 között Ágnes Smedley többízben tartózkodott Kínában és több könyvet írt kínai élményeiről. Ezekben a könyveiben leleplezi Csang-Kai-Sek reakciós, népellenes klikkjét, az amerikai imperializmus kizsákmányoló politikáját és megmutatja a kínai népnek a Kommunista Párt vezetésével folytatott hősies harcát a japán imperialisták ellen. Könyvei közül kettő jelent meg magyarul. Az egyikben, a ^Magányos asszony címűt müvében megírja küzdelmes életét gyermekkorától házasságáig s azontúl addig az időig, amikor szembefordul minden önkénnyel, elnyomatással s egész munkásságával s életével a proletárok oldalára áll. Másik könyvében, a »Kíiui harci dálá<-ban a forradalom útjára lépő Kínáról ad felejthetetlen képett. A merésztollú írónő azután, hogy visszatért az USA-ba, tovább folytatta harcát Amerikának a kínai nép ellen irányuló támadó politikájával szemben. Ezzel magára vonta az imperialisták gyűlöletét; 191,1, februárjában Mac Arthur tábornok üldöző hadjáratott indított ellene s egy időre el is kellett hagynia Amerikát. Ágnes Smedley egy londoni kórházban fejezte be életét s utolsó levelei is nemeslelkűségéről tanúskodnak. Könyveinek s írásainak honoráriumát a küzdő kínai népnek hagyományozta. A kínai sajtó nagy résztvéttel és kegyelettél emlékezik meg Ágnes Smedley haláláról. Táviratokban a nép mély fájdalmát fejezik ki igaz barátjuk elvesztése felett. Az alábbiakban egy f e eze*et Közlünk Csiang Szia

0-himg kínai orvosnő életéből, amelyet a nagynevű írónő dolgozott fel mesteri tollával. Pelias király egy jóslat miatt féltette uralmát attól az embertől, aki fél sarut hord csupán. Kerestette tehát országában azt, akinek nincs mindkét lábán saru s így került egy napon eléje Jason, akinek egyik saruját elvitte a megáradt Anauros folyó Pelias gyanakodva figyelte az egyszerű vadászembert s nehogy a jóslat beteljesedhessék, elküldte őt a föld egyik legveszedelmesebb helyére, Kolclvsba. Aietes király birodalmába, ahol tűzokádó sárkányok és iszonyatos erejű óriások őrzik a messzeföldön irigyelt kincset, az aranygyapjút. Ares Szent L getében függ az aranygyapjú egy fán s messziföldek vándorai igyekeztek már megközelíteni a helyet, ám amint szemük megpillantotta az aranygyapjút, már el is nyelte őket a feneketlen mocsár vagy körülvette a sárkányok tüze. A BESZÉLŐ HAJÓ Argos, a hajóács, kezdte építeni a hajót ame.lv elvisz: maid Jasont és kísérőit a messzi Koichisba. Dodonábői Zeus Jóstölgyfáit hozták el, hogy abból ácsol'a össze a beszélni tudó hajőt az öreg Árgus, aki az élesszemű Pallas Athene istennőtől tanulta a hajókészítés művészi mesterségét, fis lassan gyülekeztek a parton az Arg

0 hajó jövendő utasa:: Orpheus az istenek énekese, Castor és Pollux, sűt ir.ág Herakles is eljött. bár„ő lemaradt az út során, mert ifjú apródja nem éppen erkölcsös kalandba keveredett egy szépséges nimfával. „ Aztán egy napon elindult a csodás Kolchis felé Jason hajója. Aietes király, Kolchis ura, éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a féltve őrzött aranygyapjút akarják elv nni e kósza vándorok. Ott ült pazar palotájában, amelyet pompás kert vett körül. Magas szőlőtőkék, zöld ágai fonódtak sűrű lugassá a kertben, s alattuk négy patak csobogott: tej, bor, méz és kristálytiszta viz folyt a patakokban. ELALSZIK AZ ÉJ KIRÁLYNŐJE... fis megkezdődött Jason küzdelme az aranygyapjúért. A kolchisi királylánynak, a varázs-szépségű Medeának segítségével legyőzte Ares mezején az óriásokat, learatta a sárkányfog-termést, és amikor az Éj Királynője elaludt, egy azemére kent varázskenőcstől, akkor könynyüszerrel lelopta a fáról a messz re cs'llogó aranygyapjút. A hazafelé vezető úton szerencsésen átjutottak a gyönyörűséges mezítelen szirének között, akiknek dallamait szépségben túlszárnyalta Orfeusz éneke áttörtek Skylla és Kharibdis hullámai között és hazaértek, mert útközben figyelmeztette őket minden veszélyre a beszéln tudó hajó, ameiy Zeus jóstölygyeiből készült. Késő délután Tücker Christián öszvérháton vidám nótát fütyörészve igyekezett az ültetvény fővárosa felé. Egész délelőtt kerítést épített a ház körül és őrült, hogy ma sekat haladt előre. Háiom hónappal ezelőtt jött honfitársa val és feleségével Grossmann ültetvényére. Az ültetvény könyvelője és Lee Grossmann öccse Morgan, az első szobában ültek, lábukat az asztalra téve. Henrich, a könyvelő, rögtön felállt és a hátsó helyiség felé tartott. Morgan ezalatt a négert figyelte, némán és ellenségesen. Erre gyere ... -— mondta Henrich az ajtóbői. Christián a másik szoba ajtajában ott látta Lee Grossmannt, az ültetvény tulajdonosát. Igen, uram mondta halkan Christián. Lee Grossmann fehér lovaglónadrágban. barna ingben, lakkozott cs zmában volt. Mikor Christián belépett a szobába, bezárta mögötte az ajtót. Jóreggelt! — köszöntötte Mr. Lee-t, majd így folytatta: — Körülnéztem az ültetvényen. Küldjenek, uram, még egy öszvért és egjj ekét, hogy tökéletesebben tudjuk a földet művelni. Igy a dupláját tudnám termelni. Nagyon jő itt a föld, egyetlen követ nem lehet találni benne, sima, mint a tenyér... Hogyha megkapnám az öszvért és az ekét, annyit tudnék termelni, mint a... Lee Grlssmann hangja felrecsesent; A VlZÖZÖNTÖL A TÖRTÉNELEMIG Igy szól az ősrégi mese Kolchis tartományról és az aranygyapjúrő) s a történet későbbi folytatása lassan elvész a mithikus ködben. Jason. a félsarus ember megölte Pelias királyt, és Aietes uralma is megdőlt Kolch'sban, elvette tőle e mesés tartományt a hódító Perseus 8 aztán talán ama természeti katasztrófa hullámai öntötték el a kolchisi arany vidékeket is, amely mint * vízözön <r került a bibliába. Tény. hogy a mithológ a születését követő évezredekben lakhatatlan, mocsaras terület az egykori Kolchis, ahol mindent elnyel a siirü iszap és minden elvész a láp lidérclángjainak furcsa fényei mögött az »égö mocsarakban*. Hosszú évezredeknek kellett eltelnie, míg végre az egykori mesék valóra válhattak és Kolchis megindulhatott azon az úton, hogy ismét a tcsodás szépségek országát, temjei-mézzel folyó Kánaán legyen. AZ ARANYLEGENDA SZÜLETÉSE Erről az új Kolchisról. a Szovjetúnió gyöngyszeméről számol be érdekes cikkben Dubrovszklj. Évenkint 1600 miliméter csapadékot mérnek ezen a területen — írja Dubrovszk j, — s ezt a mocsaras lapályt, amely folyóhordalékból alakult, számos folyó vize táplálja. Ha ez a vízmennyiség nem tud lefolyni, akkor Kolchis földjét öt méter vastagságú víztakaró borítaná. A vizeknek az aranyszemecskék csillogása ad különös fényt s ezek az aranyszemek fennakadnak a most épített hatalmas zsilipek vastraverzei és cementlapjai között. Innen származ'k talán az aranygyapjú legenda a is; Herodotos óta igen sokan leírták, hogy Ázsia lakói miképpen gyűjtik össze a folyók és patakok aranyszemecskéit. Lehúzott birka bőrét dobják a folyóba s a bunda szálai között fennakadnak az aranyszemek. Az így megaranyozott gyapjút függesztették fel azután a fákra száradni és így kerülhetett a mondabeli Ares ligetének fáira aranygyapjú a mondabeli Kolchis tartományban. SÁRKÁNYOK ÉS TRAKTOROK Az új Kolchis központja Poti városa, amely a Rion folyó torkolatánál fekszik. A folyó iszapos vizének egy részét nagyszerű csatornahálózattal a szántóföldekre irányítják: közel tízezer hektárnyi területen végzik most él a hatalmas munkálatokat. A Rion és a Hobi folyó mentén emelt töltések hossza többszáz kilométert tesz ki és többezer kilométerre terjed a Rion-vőlgyi .száritócsatornák hossza, amelyek a t.engerpertról vonulnak a szárazföld belseje felé. Gigant kus munkák bonÉn mentem hozzád vagy te jöttél hozzám, te fekete? _ Én jöttem magához, Mr. Lee ... _ Akkor fogd be a szád, amíg azt nem mondom, hogy kinyithatod! — Igen, uram! _ Te a hegyi négerek közül való vagy? _ Nem uram! Albában nőttem fel. _ Minek jöttél ide? Talán nagyurat akarsz játszani ? Christián nem felelt Nem tudta, mit tett, ami ennyire kihozza sodrából Grossmannt. — Van harmonikád? — kérdezte hirtelen az ültetvényes. — Van, uram. Hogy jutottál hozzá? — Vettem. — Miből? — A feleségem eladott három csirkét. — Miért nem vetted nálam? Christián megnedvesítette szájaszélét. — A másik üzletben olcsóbban kaptam meg. Grossmann hangja csattant. — A négerek, akik nálam dolgoznak, az én üzletemben vásárolnak! — Nem akartam hitelbe vásárolni, Mr. Lee. Az év végén tiszta elszámolást szerettem volna. Lee Grossmann leült. Kis reszelővel a körmét kezdte reszelni Egy pillanatra csend lett. — Egyenesen állj! _ üvöltött hirtelen. takoznak itt most ki, s ezeknek a munkáknak során a fejlett szovjet technika minden vívmányát alkalmazzák. Hatalmas exkavatorok, kotrógépek, talajművelő gépek és traktorok okádják ma a tüzet, mint egykor a sárkányok, amelyek a Á res-ligeti aranygyapjút őrizték a mesebeli partokon. ARES SZENT PARKJA HELYETT CSODÁS NARANCSLIGETEK A munka minden területét autóútak kapcsolják a forgalomba s mindenhová bevezették a villanyt és a telefonösszeköttetést. A. helyi vizek rossz minősége következtében az egész teriiletet vízvezetékkel hálózzák be. amely Kolchis lakóit a hegyiforrásokból nyert kristályt'szta vízzel látja el. A természet átalakul ebben a hatalmas munkában és az egykori mesék válnak válóra a gigantikus munka eredményeképpen. Az óriási arányú kutató és felderítő munka több mint kétezer fúrást végeztek el a talaj mélységének megállapítása céljából, a mintákat laboratóriumokban vizsgálták s az így nyert adatok alapján előre elkészítették a legcélszerűbben ültethető növényfélék sorrendjét. C'tr

nm- és narancsligetek. s az ezeket övező eukaliptusz, bambusz- és nemesbabér-sövények sorakoznak egymás mellett. Ezeknek az eukaliptusz- és barnbuszsávoxnak az a rendeltetése, hogy az Ares szent ligeténél szépségesebb narancs- és citromligeteket és a többi szvbtrópikus növényt védjék az erös északi és keleti szelektől. MODERN FALU AZ ŐSREGÉK ÁRNYÉKÁBAN Az emberről való gondoskodás hatja át a természet átalakításának terveit a kolchísti munkálatok során. Ennek beszédes példája egy kis falu, amely nemrég született Kolchisban. C saladili ez a kis falu, amelyet egy állami építővállalat létesített. Minden lakóház tágas, kényelmes és szilárd, a fedöanyag cserép. Az útcák egyenesek és zöldelö fák szegélyezik őket. Államköltségen iskola épüJt. kórház emelkedett s nemrégen rádióközpontot, klubot, vízvezetéket és villanytelepet kapott ez az új kolchisi falu. Azokon a helyeken, ahol ezredek óta vad, végeláthatatlan mocsarak terültek el, most dolgozó emberek teremtő munkája folyik. Az ősi kolchisi mocsarakat lecsapolták és Sokezer család számára teremtettek otthont. Nincs messze az idő, — írja Dubrovszkij, — amikor Kolchisnak mind a kétszázezer hektárja teljesen átalakul és a szovjet birodalom csodálatos paradicsommá válik. Batumtől Szuhumig a szubtrópikus kertek partjai mentén új fürdőhelyek, szanatóriumok és üdülőotthonok színes gyűrűje övezi majd a kolchisi gyöngyszemet. — Igenis uram. — Elhasználtad a fámat? Kerítést építettél magadnak? — Igen, uram. — Miért nem kérdezted meg, hogy megengedem-e ? — Gondoltam ... az elkorhadt kerítésfákat ki kell cserélnem ... Ügy rendezkedel. mintha a föld a tiéd lenne, mi? Ügy akarsz élni,' mint a fehér emberek, úgy-e? — Nem, uram, erre nem is gondoltam. Csak szeretném rendben tartani a háztáját. Bolelog vagyok, hogy dolgozhatom. Kerítést megjavítani. gyapotot termelni. — Tudod, hogy mit csinálunk mi itt az ilyen hegyi négerekkel? — Nem, uram. Lee Grossmann felállt, kinyitotta a szekrényajtót és mikor- megfordult. bőrkorbács volt a kezében. Christián felé lépett és közben csizmáját ütögette a korbáccsal. — Ki engedte meg a feleségednek, hogy az én ültetvényemen baromfit tartson, mi ? Miért nem vetted hitelbe harmonikádat az én üzletemben, mi? — Nem szjvesen csinálok magamnak adósságot, uram — ismételte Christián. — Szeretnék tiszta elszámolást az év végén. — Az elszámolás az én dolgom! — Hirtelen torz düh csapott fel a hangjából. _ Vedd le az ingedet és feküdj az asztalra! Christián arca szürke lett. — Mit akar vélem csinálni uram? Nem hagyom magam megverni... Igazán... ezt nem teheti meg. — Te fekete disznó! — üvöltött Lee. Az arca eltorzult a dühtől és Utőtt. Christián elufirott és egyetlen Tagja voltam a Kínai Kommunista Pártnak. Saját elhatározásomból és a Párt utasításából egy orvosi osztaghoz csatlakoztam. Rövidre vágott hajjaii és egyenruhában forradalmárként Kantonból a Jangcse völgyébe meneteltem. Bár természettől fogva törékeny testű és gyönge vagyok, elég erős voltam ehhez a menethez. Mindazok, akik átélték a nagy kínai forradalmat (1924—1927), soha sem fogják elfelejteni a parasztok és munkások felajzott energiáit és rem ;nyé? Fái g meztelenül az évszázados elnyomatástól haj o ta

n, milliószámra keltek fel a parasztok és kiegyenesedtek, hogy a szabadság útjára térjenek. »Vasdiviziót«, amelyhez tartoztam, csakhamar kommunista hadseregnek nevezték. A parancsnokló tisztek között több volt, aki hü maradt meggyőződéséhez és ma a kínai néphadsereg vezetői közé tartozik. Mivel a nép többsége mellettünk állt, legyőzhetetlenek voltunk. Elfoglaltuk Hankaut, Nadangot és Vuchangot ostromoltuk. Testem erős és inas lett és munkabírásom kimeríthetetlen. Kezem Kína sok száz hősi férfijának fogta le a szemét. Minden ember, akit így meghallni láttam, mélyebbé és elszántabbá tette meggyőződésemet, a könnyek, amelyek eleinte szememből folytak, elapadtak és helyettük oly erő fejlődött ki bennem, amely nem ismert határokat. Hadseregünk Nancsung felé menetelt és ezalatt kitört az ellenforradalom és a szörnyű fehér terror. A hadseregnek legtöbb tisztje a földbirtokosok, a katonaság és a városok kapital sta köréből származott. Minél elszántabban kezdtek a munkások és parasztok felszabadulásukért küzdeni, annál határozottabb akarattal szövetkeztek ezek a tisztek, hogy a régi rendet megvédjék és a fejlődésben lévő újat megsemmisítsék. Nancsungban vereséget szenvedmozdulattal megragadta a korbács szíját — Mr. Lee mondta és a hangja tompa volt, — semmi rosszat nem tettem. Baromfit tartottam . .. megjavítottam a kerítést. — Azonnal engedd el a szíjat, mert agyonváglak. Christián még jobban összeszorította az öklét. Lee remegett a dühtől. Elengedte a korbács nyelét és a szekrényhez futott. Christián csak a v'llanást látta, aztán élettelenül a földre zuhant. Kezében ott volt a korbács. Morgan és a könyvelő berohantak. — Fenyegetőzött — lihegte Lee. — Te és Henrich hallottátok, hogy fenyegetőzött. Kénytelen voltam agyonlőni, hogy saját életemet mentsem ... Ebben a pillanatban lépett be a raktárnok. — Egy hegyi néger — mondotta Lee és a tenyerét dörzsölte. — Albáből jött ide pár hónappal ezelőtt. Üzentem érte, hogy megkérdezzem, hogy meri ellopni az én fámat és erre fenyegetőzött. A raktárnok kiment, Henrich pedig belemélyedt munkájába. — Nyisd ki az ajtót, Morgan • reccsent Lee, — hadd lássák ezek a néger disznók, mi fog velük történni, ha nagy gondolatokkal foglalkoznak! Morgan kitárta az ajtót. Odakint üres volt a tér, sehol a közelben, de még távolabb sem lehetett látni senkit Mintha minden néger eltűnt volna a városból... Az egyedüli élőlény, az öszvér volt a közelben, amelyen Tücker Christián jött a városba. Fordította: Papp Béla tünk. Aztán kemmunista tisztek vezetése alatt egész Kiangsz'n áthaladtunk, abban a reményben, hogy Szvataut bevesszük és onnan elérjük Kantont, amely arra volt hivatva, hogy újból a forradalom bástyájává váljék. Szvataut ostrom alá fogtuk, de visszavertek bennünket. Vissza kellett vonulnunk és szét kellett oszolnunk. Sokan Fukienbe és Kiangszibe mentek, mások Kantonba; elegáns ruhában szállást vettem Kantonban, amelyet a forradalom központjává reméltünk kiépíteni. 1927 szeptember 11-én Kanton munkása: és parasztjai fellázadtak és különösebb vérontás nélkül megalakították a kantoni kommünt. Három nappal később idegen csatahajók segítségével a reakció csapatai elfoglalták a várost. A kommünt leverték és példátlan vérfürdő következett A városnak egész negyedeit döntötték romokba. Az utcákon a munkások és munkásnők, a diákok és diáklányok ezreit öldösték le. A fehér tisztek mindenkit megöltek, akit csak az utcán találtak. Feltartóztatták a munkásokat és agyonlövették őket; diákokat fogtak el, és térdre kényszerítve őket levágták a fejüket, vagy felaprították őket 15—16 éves leányokat a legiszonyúbb kínzások után kivégezték és egy tiszt interjújában ezt mondta a sajtónak: — A rövidhajú lányok a legroszszabak. Szemtelenek és pökhendiele Százával kellett megölnünk őket! Napokig garázdálkodtak a fehér csapatok Kantonban és csak néhány nappal a vérfürdő után merészkedtek ismét a jómódúak az utcára. Előkelő selyemruhában én is kimentem. Mint szegény asszonyt lemészároltak volna, a polgári öltözékben biztonságban voltam és szabadon mozoghattam. Láthattam a sebesült és haldokló munkásokat az ut cákon, ahol heverni hagyták őket. ahogy lelőtték vagy leütötték, Sok polgári nő, akit az utcákon láttam, a sebesültek és haldoklók fölé hajolt és kövekkel meg botokkal verte őket. Visszaállították a burzsoáziának és militarizmusnak uralmát, valamennyi szakszervezetet feloszlatták s a kereskedőknek zsoldos seregét amelyet Szunjatszen egyszer már megsemmisitett, újból megszervezték és felfegyverezték. Az ópiumkereskedés újból virágzani kezdett, ugyanígy a rabszolgakereskedés is és fiatal lányoknak vételét és eladását magam is újra megfigyelhettem. Ismét bevezették az adóztatásnak régi módszerét. Az adóbehajtásnak jogát a legtöbbet kínáló magánkereskedőnek adták ki árverés útján, aki ezért milliókat kínált a kormánynak. Ha ilyen joghoz jutottak, csapatokat tarthattak s ezekkel behajtották a parasztokon az adókat Most Középkína forradalmi munkásai és parasztjai sorában dolgozom. Orvosként működöm s mindazt, amit a privilegizált osztály tagjaként megtanulhattam, most a tömeg rendelkezésére bocsátom. Kórházakat alapítok, egészségügyi oktatásban részesítem a lakosságot s az iskolákban tanítom az asszonyokat és lányokat. Semmivel kezdtük és ma már is iskolákkal, kórházakkal, valamenynyi paraszt számára földdel, valamint saját politikai és katonai védőszervezetekkel rendelkezünk. A család, amelyből származom, csaktávoliemlék, és én valószínűleg szörnyű álmot jelentek számukra. Valamikor kényszeríteni akarták engem, hogy egy milliomos felesége legyek, én azonban egy férfit választottam, akit szerettem s ahhoz hogy szerethessem, sem rendőrtől, sem paptól nem kértem engedélyt. Férjem a terror csapásai alatt elesett Hankaunál és bár a szívemet névtelen és ismeretlen sírjába temettem vele, halála még acélosabbá tette elhatározásomat, hogy tovább dolgozzam. Jíl tôc(ént tymiUÁMial? • IRTA: ERSKINE CALDWELL