Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-16 / 111. szám, kedd

UJSZO 1950 május 16 Kultúrbrigád a Csalogányvölgyben Az állami szőlőgazdálkodás csalo­gányvölgyi birtokán nemrég éknun­kásokat tüntettek ki. Egyszerű mező­gazdasági munkások, asszonyok, fiúk és fiatal lányok, sertésetetdk, fejő­nők vették át boldogságtól ragyogó szemmel az élmunkáskönyvecskéket. Izakovics intéző már akkor falvilá­gosított, hogy a munkások legna­gyobb része magyar és megkért, lá­togassuk meg egyszer őket a CSE­MADOK bratislavai kultúngárdáfá­val. — Nagy örömöt szereznétek a mi becsületes és lelkes magyar munká­sainknak — mondta Izakovics elv­társ, aki egy szót sem tud magyarul. Az elmúlt hét végén eleget is tet­tünk a meghívásnak. A bratislavai helyicsoport már napok óta lázasan készülődött, hogy megfeleljen a csa­logányvölgyi dolgozók várakozásá­nak. Este 7 órára ígértük az előadás kezdetét és Puha elvtárs, az állami hirtok kádermegbízottja már három­negyed hétkor izgatottan telefonált, miért nem érkezett meg még a kul­túrgárda. A .közönség" már teljes létszámban megjelent és izgatottan várakozott. Bizony, kissé késivé érkeztünk, mert sokan közülünk fél hétig még munkahelyükön dolgoztak. Utunk célja felé haladva a Csalogány-völgy lombos, árnyas, madárdalos ország­útjén mind erősebben hallottuk a moraljlást, kacagást, sőt zeneszót is. Az épületihez érve szívdobbantó, örömteli látvány tárult elénk. A „kö­zönség" létszáma minden képzeletet felülmúlt. Szabadtéri előadást ren­deztünk — háda a szép májusi esté­nek — és a gazdaság öregje-fiatalja, apraja-nagyja, de még a karonülők is ott szorongtak a kicsinynek bizonyuló udvaron, A háztetőkön, a palánkon, gerendákon, mindenütt ültek nézők. A közönséget és kultúrgárdánkat Puha Vince elvtárs üdvözölte. Sza­vaiban érzékeltette a látogatásunk felett érzett meghatott örömöt. Át­adta az oroszvári állami birtok meg­hívását hasonló előadásra május 21­ére. Ezt kultúrgárdánk örömteli taps­sal fogadta. Nem írom le részletesen a műsort. Nem is azon van a hangsúly, mi volt a címe az egyfelvonásos jelenetek­nek, szavalatoknak, vagy mozgalmi daloknak. Nem szándékszom névsze­rint kiemelni egyik vagy másik kui­túrtársunk teljesítményét. A lényeg­re akarom felhívni a figyelmet! Ar­ra, hogy kultúrgárdánk, mint összes­ség, óriási fejlődést mutat. Szemmel láthatólag kialakult bennük az az érzés, — bár talán nem mindegyikük ébredt ennek tudatára, — hogy igen­is, a legnagyszerűbb dolog a világon, ha az ember tanulhat, fejlődhet és tudását, tehetségét tovább adhatja másoknak. Ez viszi előre a világot a haladás útján és esz teszi olyan be­csessé kultúrgárdánk munkáját is. Láthattuk ezt a közönség, az egy­szerű kérgeskezű munkások és mun­kásnők csillogó szemén. Ugy szívták ínagukba a kultúrélményt, olyan íel­Ríportiílm a komáromi Skoda-üzemből üdülés volt számukra a két-három órás együttlét, hogy már ez a tény is magában hordlja fáradozásunk ju­talmát. Ami azonban a legörömtelibb lát­vány volt számunkra, az már nem is egészen a CSEMADOK kultúrgárdá­jának érdeme. A Csalogányvölgyben a legnagyszerűbb példáját láttuk a szlovák-magyar összetartozásnak és barátságnak. A szabad térségben el­helyezett padokon egymást átkarol­va, csevegve, a legszebb egyetértés­ben üldögélték a szlovák és magyar munkások és munkásnők. A szlová­kok ugyan nem sokat értettek a mű­sorból, de azért szívesen végignéz­ték, nagyokat kacagtak a mozgalma­sabb, tréfás jeleneteknél és az ö sze­mük is harmatos lett, mikor az Inter­nacionálé hangjaival befejeztük az előadást. Meg kell említenünk, hogy Izako­vics intéző nagyiban hozzájárult en­nek a szlovák-magyar barátságnak virágzásához. Olyan szívélyesen be­szél minden munkásával, hogy azok kivétel nélkül mind még lelkesebben dolgoznak. —Co tje Jožko? (No, mi van Jós­ka) — kérdezd az egyik magyar le­gényt jókedvűen. — Dobre! (Jól van) — válaszol az széles mosollyal. — A bude eáte lepšie! (És még jobban lesz!) — bíztatja Izakovics elvtárs s látszik rajta, hogy ezt hi­szi is. Az előadás után nagyszerűen meg­vendégeltek minket a birtokon. Far­kasétvággyal eltüntettük a lakomát, majd a munkásokkal és munkásnők­kel szórakozva, dalolva töltöttük az estét. A beóvakodott zenészek mu­zsikájára még táncra is perdültünk. Öröm volt nézni, hogyan forgatták a f CEMADOK-csoport legényei a falusi ji lányokat és milyen ropogósán járta Fehér Magda egy bajszos paraszt­bácsival. Valóban, alig tudtunk elbúcsúzni és elválni. Most láthatjuk, milyen szoros kapcsolat fűzi össze a várost éa a falut. Egyek vagyunk, mert egy­séges erők mozgatnak mindannyiun­kat; a munka és a harc e békéért és a szocializmuséit. Puha elvtárs búcsúztatójában azt mondta „ A csalogányvölgyi állami birtok dolgozói háláiból Ígéretet tesz­nek, hogy még lelkesebben és ered­ményesebben fognak dolgozni." Ez a mi legszebb jutalmunk. Jó munkát! P. O. MI IMIIMIMHHMMWIMWM WII ÍMMMHHM — Tokió négy legnagyobb gép­ipari üzemében a munkásság sztrájkba lépett tiltakozásiul 5500 munkás elbocsátása ellen. Tokió különféle üzemeiben a napokban mindenfelé nagyarányú sztráj­kok zajlottak le. — A jugoszláv munkások munka­bére felére esett az 1946-os színvo­nalnak. Szorgalmasan dolgoznak örömteli környezetükben a komáromi tanoncok Német Károly elvtárs kovács élcso­portja 163 százalékos teljesítménnyel harcol a szocializmus győzelméért. Képünk Mojzsis elvtárs élcsoportját ábrázolja. Ágh Péter elvtárs élmunkás 134 szá­zalékos teljesítménnyel dolgozik.. A munkásság és parasztság kölcsönös segítsége meggyorsítja a tervteljesítést A szlovák kőipari nemzeti vállalat lédeci üzemiében a Párt IX. kongresszusának tiszte­letére sikeres kéthetes élmunkás műszakot tartottak. Az előkészítő munka nem veszett kárba. Pontos tervet tűztek ki minden egyén és csoport részére. Nagyon jól bevált ez a munkamód. , A kéthetes élmunkás műszak utolsó napján érték el a legszebb eredményeket. A rakodómunká­sok közt különösen Thurzó Mik­lós, Melicher István és Vacska József értek el 216 százalékkal szép teljesítményt. De az összes rakodó munkások 100 százalékon felül teljesítették normájukat. Az egyéni eredmények közül meg­említjük Gombár Viktort és Szi­vák Pált 240 százalékos teljesít­ményükkel. A csoport ok versenyében is mindenütt kiváló eredményeket értek eL Az elért eredmények elősegítették, hogy az egész üzem! munkássága átlagban nor­máján felöli teljesítményt nyúj­tott. kongresszusi kötelezettségeiket azzal, hogy új granulátort helyez­tek üzembe. A lédecieknek jó segítséget nyújtott Tunesenice község párt­tagjainak önkéntes brigádja. Tunesenice öntudatos dolgozói se" gítettekl megszüntetni a munka­erő hiányát az üzemben. A bri­gád minden egyes tagjának tel­jesítménye kitűnő volt. Helyesem értelmezték a munkásság és pa­rasztság közötti együttműködést és a falusi elvtársak éppen a leg­nagyobb szükség idején jöttek ser gíteni az üzemnek, hogy a miun a kaerőhiányt pótolják. Reméljük, hogy a munkás-paraszt szövetség e szép példáját más üzemben és A műhelyek Is teljesítették | falun is követni fogják. Műszaki dolgozók és adminisztratív tisztviselők munkaversenyben állnak Ivánkán Kötelezettségvállalások a KSS IX. kongresszusára Magyarics Rudolf élmunkás 203 szá­zalékos teljesítménnyel tűnt ki. Katz Mihály élmunkás 209 százalék­kal harcol a békéért. Az építőiparban dolgozó értelmi­ségek rájöttek, hogy Gottwald elv­társ ötéves tervének második évében feladataikat csak akkor teljesíthe­tik, ha mindegyik a maga helyén szorgalmasan, becsületesen és ponto­san fog dolgozni. Az ivánkai építke­zés keretében dolgozó műszaki és ad­minisztratív alkalmazottak elsők közt Írták alá. a szocialista kötele­zettségvállalásokat és versenyre hív­ki a közlekedési építkezéseken többi alkalmazottakat. elvtárs technikai hivatal­nak kötelezettségvállalása. K» teteti magát, hogy Idejében el­készíti a csoportok munkaterveit, hogy azokat pontosan az irányadó üaemi teljesítmények alapján készíti eä, pénzügyi tekintetben pedig azér­vénjfoen lévő előírások alapján. Tu­datában van annak, hogy a vállalt tiröblezettség teljesítésével hozzájárul •afteljesítmény emeléséhez és a mun­kások jövedelméhez, ami pedig a legfontosabb bizalom s helyes együtt­munkálkodás jön létre az alkalma­zottak között. Fazekas elvtárs kötelezettségválla­lásában versenyre hívja ki az építke­zések többi műszaki dolgozóit. A ver­» Én is aláírom a békeívet! cc Derűs, napfényes vasárnap reggelre ébredt a nyugodt és békés város. Az orgonák ontották illatukat s a kis­gyermekek már labdázni kezdtek. A háziasszonyok frissen vasalt kötényt tettek maguk elé s a vasárnapi, ün­nepi ebédfözéshez kezdtek. — Bálint, jöjjön ki gyorsan! — sietett be hozzám úgy nyolc óra fe­lé kopogtatás nélkül a háziasszo­nyom. — Valami csendőrök jöttek! — tette hozzá ijedten. Kimegyek s az előszobában két mosolygó katonát látok. Kezükben a békeívet tartották. S amikor meg­magyaráztam az őszhajú néninek, hogy új népi hadseregünk két derék tagja jött hozzánk, hogy aláírassák velünk a stockholmi békehatároza­tot, ijedtsége nyomban elmúlt. Lát­szott egész lényén, hogy emlékezeté­ben felbukkant a két világháború minden borzalma és rémülete. Soha többé háborút! — Csak a kapitalisták kívánják az új világégést! — szólt hozzám ma­gyarul. A katonák ugyan nem értették, de láttam rajtuk, hogy sejtik az elhang­zott szavak jelentőségét. Betessékel­tük öke a szobába, háziasszonyom feltette a szemüvegét és velem együtt aláírta a békeívet. Felöltözködtem és kimentem az ut­cára. Egész Bratislava gyönyörű ta­vaszi fényben úszott. Tiszta, üde volt a levegő. Alig tettem száz lépést, vagy tíztagú csoportot vettem ész­re. Kezükben fohír 1-nokat tartot­tak. Ezek még üres békeívek voltak. Hozzáljluk csatlakoztam. Az Unitas blokk-házaiba készülődtek, hogy ott a családokat otthonaikban megláto­gatva gyűjtsék össze az öntudatos békevédők aláírásait. Az első épület földszintjén Kola­csovszka Gizella éppen a sercegve sülő hússal volt elfoglalva. Amikor megtudja, hogy mijáratban vagyunk, örömmel mondja: — Boldogan írom alá a stockholmi békehatározatot. Talán senki sem kí­vánja jobban a békét, mint mi: asz­szonyok! — Az egész világgal mi is harcot indítunk a háborús uszítók ellen, ezért írjuk alá most ezeket a béke­íveket — mondja a szomszédban la­kó Candrák Viktor, amikor nevének aláírásával ő is hozzájárult a béke­védők hatalmas táborának növelésé­hez. — Akarják-e a férjem aláírását is? ö még az ágyban van — mondotta Moserova Ilona, miután aláírta a bé­keívet s a feleletet be sem várva, odavitte féltjének az ívet. — Miért írta alá a békehatároza­tot? — kérdeztem tőle. — Hogy megbéníthassuk a háborús uszítókat. Elegünk van a háborúból! Amikor itt volt a front, 11 napig nem láttunk napvilágot. Közben a bratislavai egyetem aulájában a Béke Védők bizottsága által rendezett nagygyűlésen ünnepé­lyesen hirdették ki a békeakció meg­indulását egész Szlovákiában. Való és Sýkora elvtársak beszéltek. A je­lenlévők ütemes vastapsban fejezték ki nagy békeóhajukat, A rádió köz­vetítette a gyűlés lefolyását. S itt, az Unitas blokkban is, ahol több, mint ezren laknak, minden család odaadó figyelemmel hallgatta a beszédeket. Igy volt ez Suman József lakásá­ban is. A rádió a Béke Védők sza­vait sugározta, melyeket magáénak vall egész dolgozó társadalmunk. — Kívánjuk, hogy az egész világ szabadon élhessen s ezért csatlako­zunk mi is a világ haladó erőinek nagy békeakciójához. A kisemberek millióinak békenyilatkozatait figye­lembe kell venni mindenkinek — mondja Suman József. — Férjem nincs idehaza — fogad bennünket kisgyermeke haját simo­gatva Krainz Júlia. De azért én alá­írom a békeívet... Nem is tudom úgy kifejezni gondolataimat, mint érzem — mondja ezután a szép fia­talasszony —, de azt tudom, hogy minden aláírás a béke ügyét szolgál­ja. S rámosolyog gyermekére. ,Szeme ragyogásából érezni, hogy a békeív aláírásánál is gyermeke szebb jövő­jére gondol. * »* • A lépcsőkön búzavirág-színű ka­bátkában gyors léptekkel egy fiatal, szőke leány siet lefelé. Megállítom. Kraj.ákovának hívják. önkéntes ápolónő, ö már aláírta a békeívet. — Ezekkel a békealáírásokkal erős egységbe tömörül az egész emberiség — mondja Krajáková. Kebsta András, a vasúti kikötő ben dolgozó raktárnok így beszél: — Minél tőben írjuk alá a béke­határozatot, annál többen dokumen­táljuk, hogy az egész világ haladó erői, a Szovjetunióval az élen: békét kívánnak! Mindnyájan aláírjuk a békehatározatot, a háborús uszítók minden acsarkodása hiábavaló lesz, mert nem lesz, ki ellen \harcolniok. Mert az ő országaikban a dolgozók is a béke táborához csatlakoznak! Kebsta elvtárssal lakik együtt Ber­nik Péter. Árva vidékéről került ide Bratislavába, a kereskedelmi iskola tanulója. — Most békésen, nyugodtan tanul­hatunk. Azelőtt csak a tőkések gyer­mekei tanulhattak és ha nem is tud­tak semmit, akkor is érvényesültek. Én kisföldű paraszt gyermeke va­gyok. A felszabadulás után előttünk, a dolgozók gyermekei előtt is meg­nyílt az érvényesülés útja s most. aki tanulni akar, az korlátok nélkül, az állam támogatásával elvégezheti az iskolákat. Anyagi nehézségei nincse­nek. Ezért mi, diákok is egyöntetűen csatlakozunk a Béke Védők hatal­mas táborához, mert tudjuk, minél többen leszünk, annál erőteljesebben semmisíthetjük meg a tőkés orszá­gok háborús uszítóinak sötét fondor­latait és szabadon haladhatunk to­vább a szocializmus útján. Tovább megyünk. Újból kopogta­tunk s újból szívesen, örömmel, fo­gadnak. Az aláírók száma tömege­sen növekszik. Az előbb még csak tízen s most már közel ötvenen írták alá csupán az egyik ívet. S a többi­nél is ugyanez a helyzet. Az Unitas blokkban lakó több, inint ezer dolgo­zó lelkesen és öntudatosan csatlako­zott a világ Béke Védőinek nagy ak­ciójához, hogy aláírásukkal ók is hozzájáruljanak az emberiség nagy ügyének, a világ békéjének megvé­déséhez. Petrád Bálint. seny pontozását az Üzem politikai osztályán végzik az egész munkásság százalékszerinti tervteljesítése alap­ján. Ezzel megindult a verseny a közle­kedési építkezések legjobb műszaki dolgozója, akkordmegállapító j a el­méért. Halas Ernő elvtárs könyvelő kötelezettségvállalása. Kötelezi magát, hogy az alkalma­zottak fizetéseit idejében és hibátla­nul elszámolja, hogy idejében elké­szíti a napi és havi jelentéseket és elküldi az ONP-nek a bérlistákat. Munkájával igyekszik elnyerni dol­gozótársai bizalmát. Kötelezettség­vállalásával versenyre hívja ki a könyvelőket a közlekedési építkezé­sek legjobb üzemi könyvelője címé­ért, Fasimga János és Rusniak Ondrej pallérok kötelezettségvállalása. Kötelezik magukat, hogy munka­szakaszaikon a tervet állandóan 110 százalékra teljesítik, hogy helyesen* idejében és pontosan elkészítik a je­lentéseket, hogy pontosan vezetik a ledolgozott munkaórákat és ak­kordmunkákat és az ezekről kiállí­tott okmányokat idejében és hibátla­nul beszolgáltatják a bérelszámoló­nak. Kötelezettségvállalásuk pontjaiban versenyre hívják ki az épitkezések összes pallérait az üzem legjobb pal­lérja címéért. A verseny pontozását a hibák száma és nagysága szerint végzik, amelyeket a KSS üzemi szer­vezete politikai osztálya elnökének jelentenek. A dolgozó értelmiség együttese munkaversenyt indít. Tudatosították a KSS IX. kon­gresszusa nagy jelentőségét és köte­lezik magukat, hogy az előírások ér­telmében minden tekintetben segít­ségére lesznek az alkalmazottaknak. Csakis a legszorosabb együttmunkál­kodással lehet felépíteni a szocializ­must és kiküszöbölni a burzsoá rend­szer maradványait. Versenyre hív­ják ki az építkezési igazgatóságok minden tisztviselőjét és műszaki dol­gozóját! Az eredményeket negyed­évenként fogják értékelni az üzemi újságokban, a napi sajtóban és a rá­dióban, aszerint, hogy müyen mér­tékben lesz megelégedve az üzemi munkásság a hivatalnokokkal. — A lengyel társadalombiztosító egyre több segítséget nyújt a szülő­anyáknak. 1946-ban 150.000, 3949­ben már 457.127 csecsemőkelengyét osztottak szét az újszülöttek részére. — Nápolyba 5000 tonna hadianyag érkezett az Andrea Costa nevű ha­jón. A békeharcosok hatalmas tün. tetéssel tiltakoztak a kirakodás ellen a nápolyi lekötőben. Húsz tüntetőt letartóztattak. _ A kanadai árvízhelyzet annyira súlyosbodott, hogy az árvíz-kor­mánybiztosság ajánlotta: az asszo­nyok és gyermekek kivétel nélkül hagyják el Winnipeget

Next

/
Thumbnails
Contents