Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-16 / 88. szám, vasárnap

195® április Í6 IS J sin A cs ehszlovák-magyar szerződés m — e g y ó v o o č v t Q r d u eV a a i k a r n a a o KÖSZÖNTJÜK A SZÖVETSÉGES MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGOT Budapesten egy esztendővel ez­előtt oly esemény játszódott le, mely történelmi határkövet jelent a Cseh­szlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság, a szlovák és a ma­gyar nép kölcsönös viszonyában. Az Antonín Zápotocký vezetése alatt ál­ló csehszlovák kormányküldöttség Bulgáriából vissza térve, megállt a magyar fővárosban, ahol április 16-án megkötötte a csehszlovák és magyar népi demokratikus köztársa­ságok közötti barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerző­dést. Köztársaságunkban, illetőleg ná­lunk Szlovákiában minden polgár is­merte a csehszlovák, illetve a szlo­vák-magyar viszony történetét az első háború előtti és a két világhá­ború közötti időkből. Ez a szerződés különösen nagy jelentőséget éppen ezen kapcsolatok megvilágításánál nyer. Itt nem pusztán formai aktusról van szó, mert ez a szerződés valóban iga­zolása a két nemzet közti kölcsö­nös kapcsolatok új idejének és er­ről a tények egész sora szól. Ezt az öj kölcsönös viszonyt nem a szerző­désnek magának kellett kialakítania, a szerződés csak okmánybeli igazo­lása annak. Megkötésére akkor ke­rült sor, amidőn a sorompók ledől­tek, amelyek érdekeinket déli szom­szédaink érdekeitől elválasztották, amidőn Magyarországnak és Cseh­szlovákiának a hős szovjet hadsereg által való fölszabadításával s a dol­gozó nép mindkét országban való győzelmével a Duna mindkét oldalán népi és valóban demokratikus álla­mok létesültek. Egyedül csak az áruló burzsoáziának és a nagybirto­kos osztálynak állott érdekében, hogy a Duna mentén ne legyen bé­ke, hogy a csehszlovák és a magyar nép között a gyűlölet uralkodjék. Ezeknek félreállításával kialakultak a két nemzet közötti békés, baráti és szövetségi együttmunkálkodás eló'feltételei. Ám a közös érdekek és a közös út, amelyek közös céljaink­hoz vezetnek, nemcsak a szerződés y megkötésének előfeltételeit terem­tették meg, hanem elkerülhetetlen­né tették ennek a / szerződésnek meg­kötését a szocializmus felé való elő­rehaladásunk további sikere érdeké­ben. Ez a szerződés intő figyelmezte­tés népeink ellenségeinek, akik még abban bíznak, hogy még egyszer si­kerülhet nekik a két nemzet között nemzetiségi ellentéteket kelteniök és eze'ceť az ellenéteket kihasználniok a nép érdekei ellen, saját népellenes és nem utolsó sorban háborús ér­dekeik céljaira. Népeinknek már a háború előtt is közös érdekeik, közös harci céjaik és közös ellenségeik voltak. Csakhogy ezeknek az ellenségeknek, akiknek mindkét országban akkor még ke­zükben volt a hatalom, sikerült né­peink akcióegységét megakadályozni, erejét szétforgácsolni és a maga helyzetét a dolgozó nép kárára a nacionalizmus, sovinizmus és a revi­zionizmus mérgének terjesztésével erősíteni. A magyar és a csehszlovák reakció meg tudta találni a közös plattformot, ha közös osztályérde­kelnek megvédéséről volt szó. Ilyen volt az e»et az első világháború után, a magyar kommün Idején, amikor a csehszlovák léglók közbelépésével, akiket „a magyarok ellen" hajtottak harcba, a román és a többi hírhedt intervenciós hatalmakkal együtt a magyar ellenforradalomnak sikerült a magyarországi vörös hadsereget levernie és helyébe a fehér terrort ültetnie. Reakciónk Így aktive hozzá­járult, hogy Horthy, a fasiszta dik­tátor, uralomra Jusson és IIASÍI éven keresztül mérgezhesse a magyar nfi­pet a revizionizmus legdurvább mérgével és lényegesen hozzájárul­hasson az első csehszlovák köztársa­ság szétveréséhez. Ha pedig felfor­gató szerepről beszélünk, .inie.yet a magyar reakció, lett légyen az ma­gyarországi vagy csehszlovákiai, a München előtti köztársaság srétda­rabolásában játszott, nem 'etiet meg nem említeni azt a majdnem egyönte­tű állásfoglalást, amelyet a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt ezeté­se alatt álló magyar munkásság az 1938-as év kritikus májusában ta­núsított. A magyar dolgozók, köz­társaságunk polgárai akkor egy vo­nalban álltak a szlovák és cseh dol­gozókkal, hogy megvédjék a közös hazát a fasiszta támadás fenyegeté­sei ellen. Ezeket a tényeket ma, a csehszlovák, magyar baráti, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának egyéves évfordulóján fel kell említe­nünk. Mindezeket a tényeket azért ke'l felemlíteni, hogy figyelmeztetőül szol­gáljanak arra, hogy az erőnek minden­nemű szétforgácsolása, a nemzetiségi gyűlölködés bárminő terjesztése Vagy a nacionalizmusnak bármely oldalról va. ló megnyilvánulása csakis a reakció­nak, a mindkét államban megvert ki. zsákmányoló osztály maradványainak érdekeit szolgálja. Meggyöngíti nem­csak mindkét népi demokratikus or­szág belső erejét, hanem a békefront erejét és egységét is és csak a háborús gyujtogatók malmára hajtja a vizet. A dolgozó nép győzelme Csehszlovákiá­ban és Magyarországon, *a népi de. mokratikus rendszer uralomrajutása egyszersmndenkorra eltávolította a kormánykeréktől azokat, akiknek ér. dekében állott, hogy meghiúsítsák- a nemzetiségi kisebbségek teljes egyen­jogúsítását mindkét államban. A szlo. vákok Magyarországon, a magyarok Csehszlovákiában mindfti tekintetben teljes egyenjogú polgárokká váltak. Kötelességünk, hogy a leghatározot­tabban felszámoljuk az előítéleteknek mindazon maradványalt, amelyek meg­akadályozzák ezen jogoknak az élet­ben való százszázalékos érvényrejutta. tását. A helyes útra kell vezetnünk azokat, akik még a mult befolyása, a burzsoá, nacionalizmus hatása alatt állnak és akik olyan cselekedeteket követnek el, amelyek zavarják a két nemzet kö­zötti jószomszédi és testvéri viszonyt. Le kell leplezni és ártalmatlanná tenni azokat, akik terjesztik a sovinizmust akár a szlovák, akár a magyar lakos, ság között. Ezek dolgozó népeink el­lenségei, akik a nép egységét és erejév akarják méggyöngíteni. Dolgozó népünk a magyar dolgozó >pel való testvéri, szövetségi kap­hatóknak további megerősítését kí­vánja. A csehszlovák és a magyar né. pi demokratikus köztársaságok a vi. lágbéke hatalmas táborának tartozékai, amelynek élén a nagy Szovjetúnió áll. Közösen, egymás mellett, a proletár internacionalizmus szellemében, a két nemzet legjobb fiainak, Klement Gott­waldnak és Rákosi Mátyásnak vezeté. se és a felszabadító . és szövetségei Szovjetúnió védelme alatt halad két népi demokratikus országunk a Szo. cializmus felé. A csehszlovák-magyar baráti, szö­vetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés egyéves fordulója alkalmá. ból köztársaságunk üdvözli a testvéri magyar népet és annak nagy fiát, Rákosi Mátyást, köszönti a hatalmas Szovjetuniót, az egész v-lág dolgozói, nak nagy vezérét, Sztálin generallsszl­mnszt, aki a népi demokráciák nemze. teinek lehetővé tette, hogy békében, testvéri egységben éljenek és dolgoz­zanak, hogy a szebb Jövöt blztesítft szocializmus felé haladhassanak. J. Sekaj, A példátlan libavai amerikai provokáció A moszkvai Pravda csütörtöki száma első hasábjain cikket közöl azzal kapcsolatban, hogy néhány nappal ezelőtt egy amerikai katonai repülőgép megsértette a szovjet ha­tárokat. A cikkben, amelynek címe „Az amerikai kalandorok sötét ügyei", Nikoláj Gorgyejev a követ­kezőket írja: Mint sajtónk már közölte, néhány nap előtt egy 4-motoros amerikai ka­tonai repülőgép, egy B—29-es repülő­erőd, Libavától délre megsértette a szovjet határt, amennyiben 21 kilo­méternyire behatolt a Szovjetúnió területére. A hívatlan vendég meg­próbálta, hogy tovább is folytassa útját, a közeli repülőtérről felszállt szovjet vadászrepülőraj azonban fel­szólította a hámból kirúgó amerikai felderítőket, hogy kövessék és száll­ianak le a repülőtérre. Az amerikai repülőgép nem engedelmeskedett a követelésnek, sőt tüzet nyitott a szovjet repülőgépekre. Az élen hala­dó szovjet vadászgép kénytelen volt a ötaalésre tüzeléssel válaszolni. Az amerikai repülőgép erre visszafor­dult a tenger felé és elrepült Maga az a tény. hogy egy ameri­kai repülőgép megjelent a Szovjet­unó területe fölött, nemcsak durv» megsértése a szovjet állami hatá­roknak. hanem egyúttal az elemi nemzetközi jogszabályok hallatlan moesértése is. Valóban nincs vitathatatlanabb té­tele a századokon át nemzetközi szer. ződésekkel és szokásokkal megpe­csételt nemzetközi jognak, mint a* a tétel, amely szerint az állam ha­tárai sérthetetlenek és az illető ál­lam hozzájárulása nélkül senki sem merészelheti átlépni azokat. Ennek a szabálynak megszegése nem egyéb, mint az állami szuverénitás és a nemzetközi jog rosszindulatú meg­szegése. Az amerikai felderítők szemérmet­ion magatartása kellő visszautasítás­ra talált a Szovjetúnió határait vé­delmező szovjet repülőgépek részé­ről. Az arcátlan megkapta a kellő leckét és kénytelen volt elhordani irháját? A szovjet kormány határozott til­takozást jelentett be az amerikai kormánynál ez ellen, hogy egy ame­rikai katonai repülőgép durván meg­sértette a szovjet határokat és az amerikai kalandoroknak ezt a cse­lekedetét joggal minősítette az elemi nemzetközi jogszabályok hallatlan megsértésének. Az amerikai hatósá­gok most igyekeznek eltüntetni a nyomokat. Az amerikai légi haderő képviselője Wiesbadenben április 11-én például kijelentette, hogy az amerikai repülőgép — állítólag szo­kásos tanrepülését végezve Észak­Németország és Dánia fölött — el­tűnt. Hallgatott azonban arról, hogy ez a repülőgép megsértette a szovjet határokat és éppen szovjet terület fölött foglalkozott úgynevezett „ta­nulási" ügyekkel. Az amerikai kor­mánykörök abban az igyekezetük­ben, hogy elködösítsék az amerikai katonai repülőgép részéről az elemi nemzetközi jogszabályok hallatlan megszegésének kérdését, felderítő szolgálatuk arcátlan magatartását azzal az utalással próbálják elken­dőzni. hogy az úgynevezett „inci­dens" Lettország területe fölött tör­tént. amelyet az Egyesült Államok — úgymond — nem ismer el szovjet területnek. Ez a nevetséges kijelentés azonban csak azt tanúsítja, hogy az amerikai kormány durván és cinikusan túlte­szi magát a nemzetközi jog szabá­lyain Az amerikai kalandoroknak az a véleményük, hogy nekik minden meg van engedve és nyiltan kijelen­tik — minit ezt az amerikai légi­haderő képviselője tette Wiesbaden­ben: „Repülhetünk a Baltikum fö­lött, ha erre kívánságunk támad." Atények cáfolják ezt az ostoba kérkedést. A tények arra tanítanak, hogy tísz­tázni kell a nemzetközi jogot. Erről tanúskodik az április 8-án Libavától délre az amerikai négymotoros B— 29-es katonai repülőgéppel történt eset is. Teljesen világos, hogy sem­miféle fecsegéssel arról, hogy elis­Az 1950-es évben 200.000 felnőtt és 150.000 gyermek üdültetéséről gondoskodik az állam Üdültetési akciónk feiittdése politikai és gazdasági eredményeink bizonyítéka Erban miniszter beszéde dolgozóink üdültetéséről E. Erban munka- és szociális gon­dozásügyi miniszter nyilatkozott az újságiróknek hazánk dolgozóinak ez é¥i üdültetéséről. Méltatta az üdül­tetési akció jelentőségét és áttekin­tést nyújtott várható fejlődéséről. A felszabadulás utáni első évek­ben — mondotta Erban miniszter — az üdültetési akcióknál arra töre­kedtünk, hogy kiküszöböljük a ka­pitalista uralom és a fasiszta meg­szállás következményeit és helyreál­lítsuk . dolgozóink egészségét. Pi­henésüknek új szocialista formát akartunk adni, amely összekötné a testi üdülést a lelki képességek fej­lődésével. Az 1945-ös évtől üdültetési ak­ciónk alapvetően kifejlődött. Az a tény, hogy évente a dolgózók száz­ezreit küldjük üdülni, mindenekelőtt a szocialista 4j>ítö munka gazdasági sikereinek kifejezője. 1945-ben 4400 felnőtt, 1946-ban 35.600 felnőtt és 10.500 serdülő, 1947-ben 80.000 fel­nőtt és 32.000 serdülő, 1948-ban 120.000 felnőtt. 36.000 serdülő és 1949-ben 167.000 felnőtt és 40.000 serdülő részesült üdültetésben. 1950-ben már 200.000 felnőttet és 50.000 serdülő korút üdültetiink für­dőhelyeinken. Az ötéves terv to­vábbi folyamán az üdültetett sze­mélyek számának óriási emelkedése várható. Számításunk szerint 1953­ban már 400.000 felnőtt személyt részesíthetünk üdülésben. Az üdültetési akció tervszerű fej­lődését és állandó emelkedését csak az 1948-as februári győzelem tette lehetővé, amely után a ROH átvette a szállodák legnagyobb részét és így köztársaságunkban ma már 15.000 ágy és körülbelül 300 szálloda áll az ÜRO rendelkezésére. Erban miniszter elvtárs bejelen­tette, hogy az ötéves terv keretében 1,710,000.000 Kős összeget szántak üdültetési akciókra. Hangsúlyozta, hogy elsősorban azok üdüléséről kell gondoskodni, akik tevékenyen részt­vesznek az építőmunkában, tehát az élmunkáaok és alapvető fontosságú termelő ágazataink 'legjobb munká­sainak, főleg a bányák dolgozóinak üdüléséről. A termelési sikerekkel pArhugamo. eun lépégeöl-láptgre javíthattuk u üdültetés anyagi és erkölcsi színvo­nalát is. A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁSOK ÜDÜLTETÉSÉRŐL Az üdültetési gondoskodás továb­bi különleges formáját képezik a me­zőgazdasági és erdőmunkásoknak, to­vábbá a kisüzemek munkásainak kultúrüdültetési kirándulásai Prá­gába. Ebben a formában üdiiltetik a 15 hektáron aluli földek tulajdono­sait is. 1950-ben ezt az akciót Brünn­re és Bratislavára is kiterjesztik és 5000 földműves vesz benne részt, fő­leg a mintaszerű EFSz-ek dolgozói. GONDOSKODÁS AZ ANYÁK ÉS GYERMEKEK ÜDÜLÉSÉRŐL Népi demokratikus államunk gon­doskodik a sokgyermekes anyák üdültetéséről is. Ennek az akciónak keretében az ÜRO 1948 óta 2000 sok­gyermekes anyát üdültetett. Népjóléti gondoskodásunk rendkí­vül jelentős tényezője a gyermekek üdültetése. Az első köztársaságban a gyermeküdültetési gondoskodás 1937-ben érte el csúcspontját, ami­kor is 41.000 kisgyermek és 6490 serdülő korú részesült üdültetésben. 1945 óta ez a gondoskodás a kö­vetkezőképpen fejlődött: 1945-ben 31.000 gyermek, 1947-ben 87.000 gyermek, 1948-ban 102.500 gyermek, 1949-ben 124.000 gyermek, 1950-ben 150.000 gyermek üdült. A gyermekek üdültetést akciójá­nak költségeit a Nemzeti Bizottsá­gok és munka- és népjóléti minisz­térium költségvetése fedezi. — Szeretném különösen hangsú­lyozni és megnyugtatni az anyákat, — mondta Erban miniszter elvtárs —, hogy aggodalom nélkül rábízhat­ják gyermekeiket az üdülőtelepek gondoskodására, mivel ott semmiben nem szenvednek hiányt. A dolgozóinknak nyújtott széles­körű üdültetési gondoskodást — fe­lezte be beszédét Erban miniszter elvtárs — főleg élmunkásaink és újí­tóink munkasikerei tették lehetővé. Ez nz akció azonban népünk nagy békeszeretetét ti tanúsítja, amellyel minden törekvését az életkörülmé­nyek megjavítása és a nemzet egész­ségének mefssUá-rdltáaa szolgálatá­ba állítja. merte-e az amerikai kormány vagy sem a balti szovjetköztársaságokaft és a baltikumi szovjet határokat, nem lehet elkendőzni a Szovjetunió területére arcátlanul behatolt ameri­kai katonai repülőgép jogtalan eljár rását. A mostani amerikai kormánykö­röknek az a kísérlete, hogy a Szov­jetunióval .szembeni jogtalan eljárá­sukat a baltikumi szovjet határok el nem ismerésére való utalással ken­dőzzék, egyáltalán nem új és nem eredeti. Annakidején és ugyanilyen siker­telenül tettek ilyen kísérletet a hit­leristák is. így Bockhof, a National-Sozialisti­sche Monatshefte, a hitleristák egyik hivatalos lapjának egyik vezető mun­katársa a Szovjetunióval szemben kö­vetett fasiszta politika igazolására odáfg ment, hogy kijelentette: a Szov­jetuniót egyáltalán nem lehet a nem­zetközi jog alanyául elismerni. Az amerikai kalandorok ilymódon ugyan­ezen az úton jámak, jól elsajátították a hitlerista dip­lomaták fasiszta ideológiáját Nem szükséges azonban elmélyülni ebben a kérdésben. Elég volna meg­kérdezni az amerikai kormányt, mit mondana, ha az Egyesült Államok területe fölött megjelennék egy szov­jet katonai repülőgép és ráadásul még rálőne az amerikai repülőgépek­re? Ezzel kapcsolatban helyénvaló emlékeztetni az amerikai kormány­köröket arra, hogy Charles Sumner ismert amerikai szenátor és a sze­nátus külügyi bizottságának akkori elnöke már a mult században meg­magyarázta az amerikai szenátorok­nak a nemzetközi magatartás néhány elemi szabályét. 1871 márciusában az amerikai szenátus ülésén mondott beszédében rámutatott arra, hogy nem való elkövetni más államok­kai szemben olyasmit, amit az ame­riakaiak nem engednének meg ma­gukkal szemben. Ebben az egész ügyben azonban fontos a kérdés másik oldala is: az, hogy az amerikai kormány durván megsértette Dánia szuverenitását is. Minit a sajtó közli, amerikai repülő­gépek érkeztek Dániába anélkül, hogy a dán hatóságok ezt megenged­ték volna, sőt a dán hatóságok min­den előzetes^ értesítése nélkül. Az amerikai parancsnokság megszállta a Kastrup nevű dán repülőteret. A ker penhágai lapok közlik, hogy a Kast­rup-repülőtéren már néhány tucat amerikai repülőgép tanyázik és újabb amerikai repülőgépek érkeznek a repülőtérre. Svéd Távirati Iroda közlése sze­rint Dániában elterjedt az a hír, hogy az amerikaiak „megpróbálják, hogyan lehetne az országot külszínre békés ürügyek alapján megszállni". A fran­cia Ce Soir az amerikai katonai repü­lőgépek Dániában történt megjelené­séhez fűzött kommentárjában közli, hogy az amerikaiak jelenleg „tanulmá­nyozzák* azökat a körülményeket, ame. lyek mellett lehetséges lesz megszállni egy országot — adott eseíben Dániát, külsőleg békés ürügyek alapján". Helyesebb volna azt mondani, hogy az amerikaiak már ténylegesen meg­szállták ezt az országot, repülőgépük „keresésének" ürügyével. Az amerikai katonai hatóságok ki­méletlenül járnak el. Még egy olyan svéd lap, mint az „Expressen", sem állhatta meg, hogy ne emelje ki ezt a körülményt, amikoi arról beszélt, hogy az amerikaiak kíméletlenül elre­pültek Karlskrona, a nagy svéd hadi­tengerészeti támaszpont "fölött. Az amerikaiak előtt — írja az Expressen — minden valószínűség szerint nem titok, hogy Karlskrona Svédország legnagyobb haditengerészeti támasz­pontja, eljárásmódjuk azonban kimé. letlenségről tanúskodik s erre figyel­met kell fordítani. A svéd közvélemény nem hunyt sze­met az élőt* a tény előtt, hogy az amerikai kormány igyekszik ki. használni a körülményeket, hogy nyomást gyakoroljon a svédekre, azáltal, hogy a Balti-tengeren össz­pontosítja légihaderejét. Ugyancsak az Expressen írja, hogy az amerikai légihaderőnek a Balti-ten­geren történő koncentrációja „a své­deknek alkalmat kellene, hogy adjon egy és más meggondolásra". A lap sokatjelentően hangsúlyozza, hogy „nehéz érzések fogják el az embert, mikor látja, milyen nehéz feladat lesz Svédország számára megőrizni semle. gességét". Nem véletlen, hogy sajtójelentések szerint az amerikai léginaderőnek a Balti-tenger körzetében történő aktivi­zálása továbbra is a skandináv sajtó figyelmének középpontjában áll. Az amerikai kalandorok féktelenné Váltak. Az Egyesült Államok „totális" külpolitikája tovább működik világ, uralmi törekvéseiben, egyre újabb és újabb kalandokba bocsátkozik, nem riad vissza semmiféle .eszköztől és módszertől. Kétségtelen azonban, hogy ez a kalandorpolitika ez alkalommal » kudarcot vall

Next

/
Thumbnails
Contents