Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-14 / 86. szám, péntek

t UJSZ0 1950 április 14 IJUJA EHRENBURG: ňl í M 3 E R

1S í G U G Y £ A földkerekségen minden ember szinte közvetlenül fizikai'ag érzi a háború veszedelmét és az egyszerű emberek harca ez ellen a veszedelem ellen eddig soha nem látott átható erőt ér el. Äz atombombák és a szuperbombák reklámja folytonosan betölti az Óceánon túli sajtó oldalait, a hajók már elkezdték szá'lítani a fegyvert Amerikából Európába, a francia és olasz munkások a- kikötőkben megtagadják a fegyverek partraszállítását. Azok az államok, amelyek Amerikátólfüggnek .új megtorláshoz nyúlnak; a zűrzavar, nyugtalanság és felháborodás száz és százmillió ember napi (életének alkotó tényezőjévé vált. Ha a Béke Hívei Állandó Bizottságának stockholmi harmadik ülése csak a beszédekre korlátozódott volna, akkor' a legnemesebb szavak is eltűntek volna a megrázott föld zajában, recsegésében és ropogásában. Itt tettekre volt szüliség Es a legjelentősebb annak a mély csöndnek a perce volt, amikor az ii'és résztvevői az elfogadott határozatok súlyos voltának tudatában egyik a másik után fűzték aláírásukat e rövid határozathoz: „Minden nemzet képviselője követeli az atomfegyver teljes megtiltását és ünnepélyesen kijelenti, hogy háborús gazembereknek fogják tekinteni azon ország hatalmi vezetőit, amely elsőnek meri felhasználni ezt az embertelen fegyveit". * —* A szovjet nép, a népi demokrata országok népe. az olasz, "a francia munkások, a nyugateurópai országok haladószellemű értelmisége és Amerika legjobb gondolkodói tudatában vannak nagy felelősségüknek a béke meg. védésében. Schn.idi farmer Micliiganben, a bányász Torontóban, a szövőmunkás Manchesterben, Monsieur Du. raint, kii üzletembei Perpignanban, Signor Luigi, nápolyi tarmó, szintén óhajtják a békét, de eddig még nem értették meg, (éppentrgy, ahogy nem értették meg a svédek), hogy a totá. lis háborút, amelyre az amerikai atomemberek készülnek, nem lehet túlélni biztos rejtekhelyen, nyugodtan félrehúzódva, hogy nem válthatja meg tőle magát az ember és hogy a meneküléshez csak egyetlen egy út vezet: az összes nemzetek közös törekvésével megakadályozni ezt a borzalmas katasztrófát. A napilapok kilenc tizede, amelyek azokban az országokban jelennek meg, ahol részvényekkel és reszvényszelvényekkel meg tehet vásárolni az újságírók lelkiismeretét és tollát, az olvasókat a harmadik világháború elkerülhetetlenségére készíti elő. Ezek az újságok igyekszenek eltitkolni, vagy pedig hamis színekkel megrajzolni a Bék^ Hívei szei vezetének mivoltát A legóvatosabb újságírók, akiket az atomháború emberei megvásároltak, hallgatással haladtak el az állandó bizottság harmadik ülése mellett. Mások, a kevésbbe elővigyázatosak, igyekeztek ezt az ülést úgy beál'ítani, mint a kommunista összeesküvők értekezletét. Az átlagos amerikai tömeg számára, amely igen tapasztalatlan a politikában a „kommunista" vagy a „vő. rös" szavak borzalmasak. Ugyanez a szó zavarba hozva sok angol munkást, akik rnég hajlandók bizalmukkal megajándékozni a labourpártiakat. zavarba hozva a skandináv munkásokat, akik még nem vesztették el hitüket a szociáldemokráciában, a francia földmüvesség jelentős részének is nagy fejtörést okoz és végű

1 Nyugat-Európa különböző országai középosztálybeli embereinek is. Az atomháború emberei fel akarják hajtani a töltelékanyagot ágyúik számára borzalmas kalandjukhoz és ezért azt bizonygatják, hogy a béke védőinek mozgalma a kommunisták álcázott mozgalma. Lincoln elnök azonban nagyon helye, sen jegyezte meg, hogy nem lehet sokáig tévhitben tartan' minden embert: napról napra világosabb, hogy a békéért folytatott harc egyesíti a különböző osztályok, a különböző ideológiák és a különböző vallások embereit . . A Béke Védőinek szervezetében elvitathatatlanul jelentős szerepet ját. szanak a kommunisták. Ez nem titok A kommunisták a munkásosztályt kép. viselik, amelynek mindenekfölött drága hazája, szabadága és gyermekei boldogsága. Vájjon meglephetett-e az valakit, hogy azokban az országokban, amelyeket a hitleristák szálltak meg, a betörőkkel, az úgynevezett „szolid emberek" nagy része együtt működött, mig a dolgozók nagy része a függetlenségért, a szabadságért harcojj? Vájjon 'meglephetett-e az valakit, hogy azok között az áru'ók között, akik Vichyben gyűltek össze, nem volt egyetlen egy kommunista sem és hogy az összes kommunisták azokban a Franciaország számára oly szomorú években a leigázók ellen har. coltak. Am á Franciaország felszabadításáért folyó küzdelem' harcosai között a kommunisták oldalán állottak katolikuspk is, becsületes köztársaságiak és'

1 igen sok egyszerű szocialista. Akkor senki sem állította össze az egész nemzeti mozgalom pártstatiszti. káját. Ma miért sorozzák be az atlanti újságok, amelyek az Atlanti-óceán mindkét partján jelennek meg, a „tájékoztatási iroda képviselői közé" Boul liert, a katolikus egyház teológusát, Endicot kanadai misszionáriust és Nenní szocialistát? Csak azért, mert az a maroknyi embercsoport, amely a harmadik világháborút készíti elő, igyekszik elleplezni azt. hogy gaz csel. szövényeik ellen vannak nemcsak a kommunisták, hanem minden irány száz és száz millió embere, hogy ez a mozgalom, amedy a párizsi kongresszuson született meg igazán mindenütt általános nemzeti jelleget kezd ölteni. Az atomfegyver teljes megtiltását követelő javaslatot é< az atomstratégia híveinek elővigyázatra felhívását, hogy nem menekülnek meg a vádlottak padjától, ha merészkednek megvalósítani terveiket, Frederic Jolíot Curie, korunk egyik' legnagyobb humanistája és legkiválóbb tudósa, terjesztette elő. Mindenki tudja, milyen, szerepet játszott Joliot-Curie annak a találmánynak kidolgozásában, amelyet most az amerikai üzérkedők embereik millióinak . meggyilkolás^ és a civilizáció széttip. ására akarnak telhasználni Joliot-Curie jól tudja, hogy ez a találmány vagy megkönnyítheti minden nemzet életét, vagy pedig a világot a legborzalmasabb katasztrófába döntheti és épp^n ezért javaslatot tett, hogy mindan becsületes ember fogjon össze, egyesüljön a legegyszerűbb és legfontosabb ügy megvalósításáig a gazemberek elleni harc. ra, akik blrnbákkal és a szuperbombákkal fenyegetőznek. A szovjet Kiküldöttek támogatták a javaslatot: a Beké Híveinek mozgalmának el kell terjednie és minden rendes embert magáloz kel! vonnia. Helytelen volna gátakat emelni ideológiai különbségek alapján, vagy pedig a háború utáni évek történelmének eltérő magyarázatával vissžariasz—j. tani a béke megvédésétől Amerika, Anglia és számos más ország millióit és millióit. Mindenkinek kezetnyujtunk, aki a békét meg akarja védeni. Az amerikai kiküldöttek Stockholmból hazájukba való visszatérésük után elmondhatják polgártársaiknak: „Nem a múltról tárgyaltunk, nem tettük mérlegre

; hogy kinek a rendszere helyesebb, jobb, orosz barátaink megmond, ták nekünk,' hogy a maguk módján akarnajc élni és nem akarják eszméiket vagy pedig gazdaságukat másra rákényszeríteni. Stockholmban csak egyetlen dologról beszéltünk, arról, hogyan akadályozzuk meg az emberek millióinak meggyilkolását az atombombákkal. hogyan álljuk útját a gazembereknek, még mielőtt' megvalósítják gaztetteiket" A határozatot, amelyet az Állandó Bizottság harmadik ülésének résztvevői aláírtak, milliók és százmilliók aláírása fogja fedni Nemcsak a békeszerető országok polgárai írják alá, amelyek felszabadultak a kizsákmányolók uralma alól, hanem aláírják azt más országok is, akik a békéért harcolnak. aláírják azt sok igen-igen sok polgár Amerikában is. A békemoz. galomnak még inkább ki kell szélesednie és ha az összes,'kikü'döttek teljesítik feladatukat, a világ ellátja azt « rövid, egyszerű és okos határozatot, mind az öt világrész becsületes emberei — millióinak aláírásával. Azokat az embereket, akik a gaztett elkövetésére gondolnak, így az egész világ nemzetei idejében fogják figyelmeztetni. » Döntő hónapok következnek. Az atomháború embereinek beszámíthatat. lansága elérte csúcspontját. Ha némtmUásno életútja Nina Sztepanova Nazarova, a dnyeprodzerzsinszki gyár egyik mimkásának leánya már gyermekkorában megszerette a technikát és a gépeket. Az iskola elvégzése után az volt a kívénsága, hogy beléphessen a gyárba Tanulmányait az üzemi iskolában folytatta, kitanulta az esztergályos szakmát. Különösen nagy .tehetséget mutatott a matematikában, fizikában és a műhelyben folytatott munkával együtt alapos isimereteket szerzett gyakorlati és elméleti téren egyaránt. Mindez jelentős segítséget nyújtott n^ki abban, hogy kiváló tervező lehessen. A vállalat a háborúelőtti sztálini ötéves tervek folyamán óriási iparteleppé nőtt, A munkájukat, gépeiket nagyon szerető, a tudásihoz szomjasan vonzódó munkások környezetében nőtt fel és haladt előre pályáján Nina Nazarova. Beiratkozott az esti kohászati intézetbe, sikeresen, kitűnő eredménnyel tette le vizsgáit. A Honvédő Háború idején már Megnitogorszkban dolgozott, mint a mechanikai műhely tervezője. Résztvett a hatalmas, új műhelyek építésében, a gépek elrendezésében, gépi berendezések felszerelésében. Lelkes munkát végzett. Sokszor előfordult, hogy sürgősen kellett egy-egy alkatrész a szereléshez. Ilyenkor Nina Nazarova maga állt az esztergapadhoz és elkészítette azt Uj alkatrészeket tervezett — legsikeresebben egy olyat, amely eddig egy angol cég szabadalma volt. Az általa szerkesztett alkatrész sokkal jobb volt, mint az angol és lényegesen olcsóbb is. Dnyeprodzerzsinszk felszabadítása után Nina visszatért szülővárosába. Minden erejét, tapasztalatát, lelkesedését a vállalat újjáépítésének munkájába fektette. Sok javaslatot adott be, amelyek mind gyorsították az építkezést, emeliték a termelékenységet és az elkészített alkatrészek minőségét. Nina Nazarova a társadalmi munkában is kitűnt. A nők üzemi' társadalmi tanácsának tagjaként sokat tett azért, hogy a hősd halált halt katonák családjait figyelmes gondosság vegye körül. Elnöke lett a kohászok műhelybizottságának és ezen a vonalon is fáradhatatlan. Legutóbb a dnyeprodzerzsinszki dolgozók a Legfelsőbb Tanács képviselőjévé Választották. Nina Nazarova kiérdemli a szovjet nép bizalmát, mert úgy szolgálja népét, ahogy Lenin tanította és Sztálin tanítja: hűségesen, odaadóan, önfeláldozóan. mely ország áttamfnfinek legutóbbi beszédeit megnézzük, csodálkoznunk kell azok éles hangján, az egészséges ítélőképesség hiányán és azon, hogy mennyire rettegnek bármiféle megegyezés lehetőségétől még a gondolatától is, még a békétől is. Az atomfegyver betiltásáról való tárgyalások helyett ezek az á'lamférfiak folytonosan bombákról és szuperbombákról beszélnek. Némely nyilatkozat arra kényszerít minket, hogy kételkedjünk ennek vagy annak az államférfinak ép eszében. Így pl. nemrégen igen felelősségteljes férfi szájából hallottunk' az új szuperbomba gyártásáról. Csalni lehet a' pókerjátékban az árakat „fel lehet srófolni" a nadrágszíjakkal, vagy más díszműáruval folytatott kereskedelemben, de aligha illő egy államférfihez, hogy egy nern létező, halá'thozó fegyvernek csináljon reklámot, mert a legnagyqbb amerikai tudósok, mint pL Beat fizikus biztosítása szerint a szuperbombát nemcsak hogy nem gyártják, hanem még legalább három évre van szükség, hogy megállapítsák a szuperbomba gyártásának lehetőségeit. Itt azonbafi nincs szó arról, milyen fegyver áll rendelkezésükre az atomüzérkedőknek.. hanem arrpi, hogy álmaik, számításaik és terveik, sőt végül őrült élkepzeléseiK csak egyetlen egy dologhoz kapcsolódnak: az emberiseg tömeges gyilko'ásához. A négy arfferikai tudós nyilatkozatában arról van szó, hogy az a tegyver, ame'ylyel Amerika urai gondolataikban fog. lalkoznak, öngyilkos fegyver. Ez azt jelenti, hogy ez a fegyver nemcsak az ellenséget fenyegeti, hanem az Egyesült Államokat is. A béke taktikázás eszköze a szovjet népnek, nem sakkhúzás, hanem drága, szent és megváltoztathatatlan elv. Államunk „békét a világnak" jelszó alatt született meg. Tudjuk, hogy p béke iránti szeretetünk minden dolgozó, minden alkotó, minden anya szívügye és ezért a legmélyebb hittel nézünk a jövőbe. Ha a nemzetek egye. sülnek, el fogják érni azt, hogy kiütik a gonosztevők kezéből a fegyvert, mellyel az egész emberiség városait és falvait, gyermekeit és jövőjét fenyegetik. — T Omszkban van a Szovjetunió egyik legnagyobb orvosi könyvtára. Hatvan esztendővel ezelőtt Manaezejn egyetemi tanár, a „Vrács" címii lap szerkesztője és korának ismert orvosa, az akkor • épülőfélben levő tomszki egyetemnek ajándékozta értékes könyvtárát. Manaszejn 20.000 kötetes ajándéka megvetette az alapját az egyetemi oirvosi könyvtárnak és ez ma a legnagyobbak egyike a Szovjetúnióban. 64 A. ZÁPOTOCKf ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DUZSÖ — Hát sohase lesz vége ennek a gyűlésnek? Senki se tud megfelelő javaslatot tenrji? Jövő vasárnap megint' él kell jönnünk? — No, ami ezt illeti, Valdek nem kifogásolná — szólt gúnyosan az egyik votvovicei üvegfúvó, akit, nagy sörbaráfr lévén, a magas habréteg különösen bosszantott. — Magának, mester úr, mi a véleménye? — kérdezte most valaki Budecskytől. További hangok csatlakoztak hozzá: — Miért hallgat ma, mint a hal? Máskor annyit beszél és mindig tal^l okos megoldást. Miért nem segít ma? — Halljuk az ügyvezetőt, — kiáltották most már minden oldalról. A szabó felállt. — Nem akartam, polgártársak, vitátokba avatkozni Tudjátok, hogy kezdettől fogva elleneztem egyesületünk testületi részvételét egyházi ünnepségeken. Tudtam, hogy - ebből különböző nehézségek támadhatnak. Ezért beszéltem és szavaztam a javaslat ellen. Ha javaslatot akarnék tenni arra nézve, hogy lehetne az itt napirepdre került vitás kérdést igazságosan megoldani, vissza kellene térnem eredeti javaslatomhoz, hogy egyesületünk testületileg ne vegyen részt semmiféle egyházi ünnepségen. Minden tagunknak jogában áll, hogy vallási meggyőződése szerint éljen. Az egyesület ne írja elő tagjainak, hogy hová menjenek s ne kényszerítse őket semmiféle együttes megjelenésre. — Hurrá! — zúgott fel most a helyeslés a teremben. — Igaza. van. Ne vonuljunk ki sehová. Mindenüvé úgysem mehetünk el. Az ilyesmiből csak felesleges viták származnak. — Szavazzunk, szavazzunk.! — kiáltották mindendenfelé. — Jó volna, ha még alkonyatig hazaérnénk. Az elnöklő Vosmik szavazásra tette fel a javaslatot, arriely szerint a „Budecskörnyékj Művelődési és Önsegélyző Egyesület" a jövőben nem vesz részt semmiféle egyházi ünnepségen. A javaslatot óriási többséggel meg" szavzaták. A szavazás után Valdek községbíró szólalt fel: — Jól van. Ez azt jelenti, hogy testületileg sehová se vonulunk ki. Mindenki mehet, ahová akar. Ha tehát a zákolany-i, újezdi és kováryi tagok Űrnapján Kováryba akarnak majd menni, ennek nem lesz semmi akadálya és azt sem fogja senki megakadályozni, hogy magukkal vigyék az egyesület zászlaját. Aki nem akar velük tartami. otthon maradhat. E szavak -után újra Budecsky szabó emelkedett szólásra: • — Bocsánat, polgártársak. Tévedésre és félreértésre kerülhetne sor. Én úgy értettem javalatomat, hogy nemcsak az egyesület a maga egészében, hanem a tagoknak egyes csoportjai sem vonulhatnak ki egyházi ünnepségre testületileg, azaz az egyesületi zászlóval. Valdek polgártárs és talán mások is ellenkező véleményen vannak. Megtörténhetne, hogy különböző csoportok alakulnának ki, az egyik csoport ide, a másik csoport oda akarna menni és végül összevesznének, összeverekednének az egyesületi zászló miatt. Hogy az ilyen ellentéteket eleve kiküszöböljük, még egyszer szavaznunk kell. Ezért javaslom, hogy az egyleti zászlóval sem az egész egyesület, sem pedig annak valamely csoportja ne vehessen részt egyházi ünnepségeken. Ezt a javaslatot is nagy többséggel szavazta meg a taggyűlés. Valdek községbírót és híveit vereség érte. De a zászló története még ezzel sem ért véget. Egységbontó kísérlet. Valdek és a köréje csoportosuló néhány harcias kakas elégedetlen volt a taggyűlés döntésével. Elhatározták, hogy nem vetik alá magukat a határozatnak és annak ellenére is kivonulnak Űrnapján a zászlóval. Tervüket a kováry-i plébános nem támogatta. Ö nem tartozott a harcias klerikális kakasok közé. Békét és nyugalmat keresett és minden igyekezete arra irányult, hogy ne kerüljön ellentétbe a község lakosaival. Noha érdeke fžzôdôtt ahhoz, hogy az egyházi ünnepségek vonzóak legyenek, nem helyezkedett szembe ellenségesén a munkásmozgalom új áramlataival. A plébános a maga egyházi és vallási feladatainak élt, soha nem használta ki politikai célokra a templomi szószéket. A budecsi templomban nem is uszítottak a szocializmus ellen. Budecsky szabóval sem állt ellenséges viszonyban. Ellenkezőleg. A Neumann-féle mozolini vendéglőben, amely a Budecs-környéki haladó értelmiség találkozóhelye volt, gyakran jelent meg a kováry-i plébános, épp úgy, mint Budecsky szabó is. Gyakran vitatták meg együtt azokat a kérdéseket, amelyek a cseh nemzetnek az Osztrák-Magyar Monarchiában elfoglalt helyzetére vonakoztak. lílindenki tudta, hogy a m<£»lini Neumann-féle vendéglőben olyan emberek szoktak találkozni, akik nem nagyon ronkonszenveznek a Monarchiával. Épp ezért a vendéglőben gyakran találkozhattunk a kováry-i plébánossal, Dlouhy iskolaigazgatóval, Sarboch kolecsi gazdával, de sohasem volt ott a kolecsi pap, Novák tanító, az újezdi Dousa, Valdek és a többi, hozzájuk hasonló alak. Röviden szólva, a Neumann-vendéglőben a különböző társadalmi rétegekhez tartozó haladó cseh hazafiak jötek össze s a vendéglőt elkerülték az osztrák zsoldban álló, az osztrák-magyar hatóságokkal együttműködő csehek. így a reakciós és klerikális nemzetárulók nem számíthattak a kováry-i plébános támogatására. Annál Ákább megtalálták ezt a támogatást Holubicében az ottan papnál __ (Folytatjuk.); V