Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-14 / 86. szám, péntek

A falu szocialista építői Falujárásom alkalmával a vyš'kovcei CSM-csoporthoz látogattam el, ahol a ČSM elnökével óhajtottam beszélni. Ďurkovič Lajos, a helyíszervezet elnöke résztvett a budm'ericei oktatóképzö tanfolyamon és az ott szerzett tapasztalataival, valamint az iskola lefolyásával akartam megismerkedni. Amint a faluba értem, mindjárt gondoltam, hogy az én emberemet nem fogom otthon fatálni, mert a koratavaszi napsütéses időben minden jóravaló munkás a mezőn van és iparkodik az időt kihasználva a tavaszi munkálatokat elvégezni. És bizony nem csalódtam s csakhamar megtudtam, hogy Ďurkovič elvtárs ácsmunkát végez az egyik környékbeli faluban, így Hrotko tagtársat, a CSM helyi pénztárosát kerestem fel". Ez a fiatal tagtársunk jelenleg a šahyj középiskola diákja s agilis munkával vesz részt a helyicsoport vezetésében Mint ismerősök üdvözöltük egymást s miután megmagyaráztam, milyen akcióban kell résztvenni csoportjuknak a közeljövőben, feltettem egy kérdést Hrotko tagtársnak: Hogy álltok a CSM-otthon és a kultúrház javításával? Tag. társam mosolyogva válaszol: Egy hét múlva mindkettő teL jesen kijavítva rendelkezésére áll az ifjúságnak és a falu becsületes munkásságának, parasztságának. Ez a felelet kissé meglepett, mivel én magam hívtam fel az ifjúság figyelmét egy hónappal ezelőtt a CSM-ott. hon, valamint a kultúrház fontosságara. Nem akartam hinni, hogy javaslatomat Uy rövid idő alatt megvalósították, ezért fiatal tagtárlamat kér. tcm, hogy mutassa meg a Helyiségeket. Utunk először a CSM-otthonhoz vezetett, amely egy elhagyatott kocsma melletti helyiség volt. A múltban megrongálódott helyiségben ma már látható a szorgalmas munkáskezek építő munkája. A teremben két kályha és egy szalmapriccs volt. Hrotko tagtársam megmagyarázta, hogy a két kályhában tüzeltek éjjel-nappal, hogy a falak könnyebben száradjanak, mivel a munkálatokat még hidegebb időben kezdték. Az eddigi munkálatokat brigádmunkában végezték el és még a szükséges javításokat is ügy fogják végezni, ha a tavaszi munka a határban kissé szünetelni fog. Miután megmagyaráztam milyen berendezés fontos a CSM.otthonban, elmentünk a kultúrházat megnézni. Amint az épület közelébe értem, felismertem a munkásmozgalom tántoríthatatlan szilárd vyški harcos proletárjait, akik a kultúrterem javításán dolgoztak. Aznap két kőműves és három-négy leány segédkezett a munka, latoluiál és ott volt Dolensky József elvtárs is, a közismert harcos, aki örömmel mondja el: — Az épület renoválását brigádmunkában végezzük s a javításokra szánt anyag és munka 20—30.000 Kčs értéket tesz ki. A javításokat húsvét vasárnapig befejezzük és a renovált helyiséget átadjuk a közönségnek, amikor is a község nagy ünnepét, a CSEMADOK helyiszervezetének megalakulását tartja. Az elvtársaktól elbúcsúzva hazafelé vettem utamat. Hrotko tagtársain elkísért és útközben elmondotta a CSM vyški helyicsoportjának jövő terveit. Az eddig kocsmában gyülekezett ifjúságnak ma már rendelkezésére áll a CSM-otthon és kultúrház, amelyekben az ifjúságnak módja lesz megismerkedni a kultúrának és a szocialista fejlődésnek az alapjaival. Hrotko tagtársam azt mondja: — Titkár elvtárs, úgy hiszem, 68 tagú csoportunk a járásban nem áll az utolsó helyen s a kitűzött 75-ös taglét. számot iparkodunk jóval túlhaladni. Jelenleg azon dolgo. zunk, hogy az ifjúságot bevonhassuk a sportba is és a szükséges sporteszközöket beszerezhessük. A Szokol helyi szervezetével teljes egyetértésben közös munkával és vagyoni készlettel fogunk dolgozni. A futballpályát ki kell javítanunk és labdarúgócsa. tunk a banská bystricai kerület negyedik osztályában szeretne indulni az idei évadban. A voleyball-sportot is tömegalapra akarjuk helyezni és négy ping-pong asztalt is felállítunk, ha az igényelt deszkaanyagot megkapjuk. Mivel beesteledett, búcsút vettem tagtársamtól és kerekpárra ülve hazafelé hajtottam. Utam a mezőn vezetett ke. resztül és a zöldelő réteket és vetéseket vizsgálgatva eszembe jutót az Egységes Földműves Szövetkezet, amely felöl Vyäkovce községben nem volt időm érdeklődni. Annyit ugyan hallottam, hogy a kezdeményezések megtörténtek az EFSz megvalósítására és a kultúr- és sportelőkészületek nagy segítséget fognak nyújtani a vyški munkásoknak és parasztoknak az Egységes Földműves Szövetkezetek szilárd kiépítésében és fejlesztésében. Major Ágoston. Magyar traktoristák között a gútai ifjúsági táborban (U J) Ragvogó napfény "önti el a fabarakokat és a tábort, ahol az ifjú traktoristák készülnek új mesterségükre, a trak-torvezetesre. A tábor középen a legjobb csoportnak járó vándorzászlót lengeti az enyhe szellő és a zászló előtt a kék munkaruhás ragyogó arcú fiata. lok sorakoznak munkájuk befejeztével az esti parancskiadásra várva. A traktoristák között igen sokan vannak magyar vidékről is, mint az a velük folytatott beszélgetésből kiderül. Szeli, Szőgyén, Dunaradvány, Felsőjányok, Zsil, falvai elküldték legjobb fiataljaikat erre a nyolc hétig tartó tanfolyamra, hogy úgy politikai, mint technikai felkészültségben megerősödve es átalakulva térjenek vissza otthonukba és segítsék a falu szocialista fejlődését. A fiúk körülvesznek és egymással versengve mondják el munkaprogramjukat, terveiket, esetleges nehézségeiket. A tanfolyam tagjai mind önként jelentkeztek, mivel felismerték, hogy a falu számára a gépesítés igen nagy előnyökkel jár. Kis kivétellel azokban a falvakban, ahonnan ezek a fiatalok valók, mindenütt van szövetkezet. Horváth Rudolt, a magyar traktorista csoport egyik tagja, elmondja munkabeosztásukat. — A tanfolyam március 1-én kezdődött. Igen régi vágyam volt, hogy megismerkedjek a traktor szerkezetével és annak kezelésével, ainit most a népi demokrácia számomra lehetővé is tett. Csoportunk délelőtt a rendes szokott munkán vesz részt, házak alapozásánál ásnak, vagy műtrágyái szórnak a földeken, amelyek a szövetkezet tulajdonában vannak. Délben ebéd azután pihenünk, majd kettőtől ötig iskolázás folyik, amelyen megismerkedünk a traktor kezelésének elméleti és gyakoilati részével. Ezután tulajdonképpen szabadok is vagyunk. vagyis futballozunk, vagy olvasunk, amennyiben van milEz egyike a legfájóbb sebeinknek itt a táborban, hogy kevés, csaknem semmi könyvünk nincs. Es mivel ide többnyire CSM funkcionáriusok jöttek, fontos lenne ha a központ lehetővé tenné, hogy magyar könyvekhez, folyói "átokhoz jobban hozzájussunk. Szeretnénk magyar mozgalmi dalokat tanul, ni ezen a tanfolyamon, hogy ml is megtaníthassuk rájuk az otthon maradottakat A politikai előadásokat esetleg magyar nyelven is tarthatnák részünkre, nem hiszem, hogy erre nem kínálkozna lehetőség, hisz tudtommal nem egy magyarnyelvű politikai tanfolyam fejeződett be nemrégiben. Csejikei János, a csoport veze. tője még hozzáteszi: — A traktorista-tanfolyam egész életünkre biztos megélhetést nyújt számunkra és biztosra vesszük, hogy amint hazaérünk állást is kapunk a falvainkban lévő traktorállomásokon, hogy teljes erővel segíthessük a szövetkezeti gazdálkodást falvainkban. fí. léghajó őse Két évszázaddal ezelőtt, ha valaki utazni akart, "feltétlenül be kellett valamit valamibe fognia. Tevéket, rénszarvasokat, kutyákat, lovakat szerszámoztak fel és fogtak a szekerek vagy szánok elé. ť Csakhogy Krjakutnij, a rjazáni orosz írnok, nem tudta, hogy min utazzék, mit fogjon hámba. Emellett nem szívesen taposta volna gyalogosan az út sarát. Ezért az égi utat akar. ta megtalálni. A magasban felhők szállnak. Menj, fogd meg őket! Az írnok a kályhacsőre nézett és elgondolkodott: A csőben füst van. Persze, a füst nem ló. nem lehet hámba fogni. De mi volna, ha nagyon sok vékony fonálból lehetne hámot szőni, még pedig olyan sürüt, hogy a selyemszövetnél is sűrűbb legyen. Az ilyen hámból azután a füst sem szabadulhat ki. Egyszerűbb szavakkal: ha sürün szőtt, nagy zsákot nyílásával a kályhacsőre helye, zünk, a zsák megvastagszik és felpukkad a füsttől. Kazalnagyságú gömb keletkezik, amely a levegőbe emelkedik és magával viszi az embert is. I így szól erről a régi krónika: „1731-ben Krajkutnij Furmin, rjazáni írnok nagy labdát csinált, telefújta ocsmány és bűzlő füsttel, hurkot kötött rá, amelybe beleült és a tisztátalan erő a fűzfák fölé emelte, majd a haranglábhoz vágta, de ő megkapaszkodott a harangkötélben és így életben maradt. Az írnokot elűzték a városból, Moszkvába ment, különben elégették volna vagy élve temették volna el." A régi krónika szerint így szenvedett az az ember, aki megkísérelte hámba fogni a füstöt, régi időkben a tisztátalan erők jelét. Ötven évvel később a francia Mongolfier.fivéreknek ugyanez az ötletük támadt. Versailles városkában takaros selyemlég'gömböt bocsátottak fel. Akkor azonban már tudták, hogy nem a füst, hanem apró, szilárd részecskék viszik fel a gömböt a magasba. A léghajót a felmelegített levegő vonszolja magával, amely a gömböt megtölti. A füst csak a felmelegített levegő erejét, a magasba vezető utat mutatta meg az embernek.