Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-13 / 85. szám, csütörtök

UJSZG 1350 áprffl* 18 Cl sztálini k tni RorszctR nagy k kött oje Húsz esztendeje, hogy Vlagyimir Majakovszkij halott. Két évtized a rohanó napok sodrában nagy idő. Költőket eltemet vagy halhatatlanná tesz. A szép szó ügyes mestereit, a villogó metaforák bravúros művészeit eltemeti, de élővé, halhatatlanná teszi azokat, akik egyszerű és örök igazságok hirdetői. Majakovszkij, a sztálini korszak nagy költője a jövő emberiségének a jövő dalait énekelte. Költészetének hőse: az új ember, a szocialista társadalom embere. Mindaz, ami 1908 óta — az Orosz Szociáldemokrata Munkáspártba (bolsevik párt) belépése óta Oroszországban lejátszódott, személyes élménnyé alakult benne és a lírai átélés magjává vált. Önmagáról így vall önéletrajzában: „1914 ELEJE. Tudatára ébredtem a mesterségemnek. Meg tudom fogni a témát. Jó szorosan. Feladom magamnak a kérdést. Mi a téina? A forradalom." Ekkor már túl volt három letartóztatáson és az illegális munka során megismerte az ipari munkásságot. El"ő verseiben még futurista A butirki börtönben, — a moszkvai fegyházban, — ahol tizenegyhónapot sínylődött, érezte meg először, hogy mondanivalóját a lírai költészet eddig kialakult nyelvén nem tudja közölni. „Eletem legfontosabb korszaka — írja a butirki börtönben töltött hónapokról. — Háromévi elmélet és gyakorlat után végre nekivághattam a szépirodalomnak. Minden újat elolvastam. A forma újdonsága érdekelt. De számomra teljesen idegen volt Tartalmuk, képeik nem az én életemből valók. Megpróbáltam, hogy ugyanilyen szépen írjak, de más témáról. Kiderült, hogy ugyanígy írni másról nem lehet. Kongó forradalmi nyavalygás l«tt belőle." Majakovszkijnak az új tartalomhoz új kifejezési eszközöket kellett keresnie és ez a belső kényszer vezette arra az útra, amelyen végighaladva megújította az orosz költői szótért, a mondattant és megteremtette az orosz verselés új módszerét. „A lépcsős vers, amely egyik leglényegesebb és legjellemzőbb vonása annak a lírai karakternek, amit Majakovszkij kifejez — egyáltalában nem formalitás, írja Majakovszkij válogatott versei magyar gyűjteményes kiadása előszavában Békés István. A „Hogyan kell verset írni" című tanulmányban a költő részletesen kifejti, hogy a széttördelt sorok menynyire megkönnyítik a pontos megértést, hogyan pótolják az írásjelek szűken mért értelmezési lehetőségét. Az olvasott verssel szemben a hangzó vers pátosaát jelzi Majakovszkij lépcsős formája, amely a sorokon belül majdnem minden szónak súlyt és külön értelmet ad." Az ő példáján nevelődött a szovjet költők egész sora és az ő költészete táplálója és életadója ma a népi demokráciák költészetének is. Ereje túlcsap és túlcsordul mindenen; csodálatosan eleven és szinte izzó sorai élő forrásai annak a nagy munkának, ami itt folyik. Viszik a reményt, a munkás és szabad élet nagy ígéretét. Költeményeit olvasni és hallgatni annyit jelent, mint harcos szellemünkben megszilárdulni, bátrabb kézzel nyúlni munkánk után és harcosabb lendülettel folytatni az építést. Majakovszkij mélyen és izzón tudott szeretni, szeretni kommunista szive egész hevével a dolgozó népet és az elnyomottakat, a boldogtalan négereket és kínai kulit. És ugyanilyen mélyen és izzón gyűlölte a Wall Street, a newyorki tőzsde utcájának harácsoló urait, a „büdöslő pipás" betegvérű sertéskirályokat, a dollár-forgatókat és a burzsoá világfh Vlagyimir Majakovszkij nak egyéb fekélyes szörnyeit. Szeretni csak azokat szerette, akik a dolgozók felszabadulásának nagy ügyét viszik előre és szerinte író csak az, aki harcol és hasznos. Egyszerű és mélyen emberi a legáhitatosabb pillanataiban: Felállók, wrcomon az öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állni: Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót, nem szolgálatilag, szívből csupán. Lenin elvtárs, tudja, pokoli mód nehéz, amit most végzünk egymásután. Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén s az érc, — ez ugye szép? De persze emellett, — hadd mondjam «l önnek, sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. Ön nélkül sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön, itt körülünk i köröskörül igen sok gazember jár. Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, hogy hányan vannak e csirkefogók: kulákok, szektánsok, részegesek, talpnyalók és munkahalogatók. (Beszélgetés Lenin elvtárssal.) A „Literaturnája Gazeta" hasábjain nemrég vita folyt a szovjet költészet fejlődésének fontos kérdéseiről. A cikkek, a közlemények és levelek központjában Vlagyimir Majakovszkij örökségének kérdése állott. A vita szemléltetően mutatta be az egész népnek a szovjet kor legnagyobb, legtehetségesebb költője iránt megnyilvánuló szeretetét, s meggyőzően igazolta, hogy modern költészetünk fejlődése szorosan összefügg £1

M U M KASOK Eleget rágtak idő-fenék, tört az Idő-vakond! Élmunkás brigádok munkaütemét, Idő, rohamba vondd! Építsd át újjá az életet, — KOzpanpot, ünnepet egyensúlyozz, Nap naphoz kötődjék, mint a Mneewemek, a rendja feszes legyen M szoros. A kommün — évek dolga, nem századok®, *m állíts az üzemekbe mielőbb több szakképzett kádert a gépek mögé, bányászt, esztergályost, motorszerelöt, ^ Mi kovácsok, marók, vállaljuk a terhet: bármilyen a munka — helyt tudunk állani! A szocializmusért harcolt új ötéves tervnek ml — kezdeményezői, ml — élmunkásal. Rajta hát traktoron, autón, vonaton, az ötéves útszakaszon beérjük a hencegfl Amerikát, beérjük — s megyünk tovább. Házhoz, üllőhöz, kohó mellett égve brigáderőd teljét vidd el az ötéves terv menetébe, • nyerj évet lépteiddel. Fordította Békés István Majakovszkij örökségének, hagyományainak kérdésével. A vita végső következtetéseiből néhány pontot idézünk: Majakovszkij a szovjet valóság költője volt, ez a valóság jelentette számára, az igazi szovjet hazafi számára az élet minden szépségét, költészetét, igazságát. Műveiből a proletárharc lehelete szárnyal Költeményei, versei, cikkei, front-plakátjai olvasásakor szinte halljuk a „végső", a szocializmus győzelméért vívott, az emberiség fejlődésében új kort nyitó harc acélos dübörgését. Vlagyimir Majakovszkijról teljes joggal mondhatjuk, hogy megalapítója a szovjet költészetnek, mely köl•okmUHó új mtv*

t hódit meg az egész világ becsületes emberei között. Annyit jelent, mint könyörtelenül harcolni mindazokkal szemben, akik vissza akarják rántani a költészetet a hangok és rímek üres játékába, a gondolatnélküli „csiripelésbe", dekadens idegborzolgatásba, a nyárspolgár-individualista szűk, áporodott, kicsinyes világába. * Majakovszkij tanítványának és követőjének lenni — annyit jelent, mint a „költő egész zengő erejét" a kommunizmusért áldozni, Lenin, Sztálin magasztos ügye győzelméért vívott harcra adni, mely harc hevében alkotott, dolgozott és küzdött Vlagyimir Majakovszkij. • • • Majakovszkij új költői korszakot nyitó forradalmi verseivel erősítette a szovjet ember hitét és öntudatát V. MAJAKOVSZKIJ: a ers a szoo jel úlleoélről A hivatalnokra vicsorgok, mint az ordas, nagy plecsnik előtt hasra nem estem. Bár pofozna pokolra ördög csorda minden pecsétes írást. Csak ezt nem —... Kupén s kajütön át a tisztviselő — ki látott még Ilyen könnyedséget? Gyűjtik az útlevelet, veszem én Is eM s átadom bíborszínű könyvecskémet. Egyik útlevéltől a száj mosolyra ráadni, a másikra — köpne leginkább. Ha feltűnik a brit passzus, például, mindenki elfogódva tekint rá. Gyúrja a jé öreget, jninden szava: bók, Hajbókol a hivatalnok, mint holmi cseléd — úgy veszi el, mint dús borravalót az amerikai útlevelét. A lengyelre bámul, mint borjú az újkapura, a rendőrtiszt most nem a helyzet ura? ujjai közt forgatja sokáig, szinte kérdi: ml ez a fura földrajzi csodabogár Itt? Arcán nincs öröm, se bosszúság, meg sem biccenti tökfejét, úgy veszi el a dán passzusát. S a norvégekét meg a svédekét. Hirtelen, mint ki tüzet érint; megrándul s konokul, gonoszul áll szembe velem, úgy veszi el ez a hivatalnok úr vörösbőrű szovjet útlevelem, ügy fogja, mint varangyot, Ügy fogja, nünt bombát, mint duplaélfl beretvát — nünt csörgőkígyót, húszfulánkosat, rondát, amíg viszi, undorodva mered rá. A hordár rámkacslnt — a baráti szemből biztatás árad: erős leszek tőle. Kérdve teldnt a detektívre a csendőr s a detektív vissza a csendőrre. Hogy csattognának rám a korbács-csapások, széttépne ez a banda, mint a rongyot. Csak azért, mert a kezem sarlós-kalapácsos szovjet útlevelet szorongat. A hivatalnokra vicsorgok, mint az ordas, nagy plecsnik előtt V hasra nem estem. Bár pofozna pokolra ördög.csorda minden pecsétes írást... Csak ezt nem ... Ezt széles zsebemből kihúzni jó, nincs ennél öröm nagyobb. Olvassátok, irigyeljétek; fin a Szovjetunió polgára vagyok. Képes Géza fordítása. tésaetet a kommunizmusért vívott küzdelem valamennyi frontján harcoló nép érdekei éltetnek. A vite újra bebizonyította a sztálini szavak bölcsességét és mélységét, melyek olyan szépen fejeasik ki az egész nép szeretetét költője iránt: „Majakovszkij volt és marad szovjet korunk legjobb, legtehetségesebb költője." Tanuljuk meg tőle a művész aord, igényes és követelésekkel fellépő scágorát, mely szerint a költészet — elsősorban feszült, sohasem szüneteli alkotó munkát jelent. Majakovszkij tanítványának és követőjének lenni — annyit jelenít, mint harcolnj mindazok ellen, akik megállítani igyekeznek hatalmas költészetének haladását; egy olyan költészet haladását, mely évről évre és erősítj a haladó szelleműek hitét és öntudatát azokban az országokban, ahol ezt a nagy szovjert költőt olvasni csaknem olyan bűn, mint Lenin vagy Sztálin műveit forgatni. Igazi nagyságát éppen ex a tilalom mutatja a legjobban. A „lélek mérnöke" volt, u tart egyengető és hidat építő, részese a szocializmus építésének, aki » dalnak, a felcsendülő öröm hangjának fontosságát vallotta: Mozdonyt építeni s gyors Íwíwfcct elindítani még nem elég ám: ha az állomáson nem csendül noha dal a váltóáram s a dróthuzalok mit érnek? Költök! Hangot hangra halmozzatok S előre, dalolva, fütyöbimí B ffl Prágai színház A már európai viszonylatban is ismert nevű prágai avantgardista színház, E. F. Burian „D 50" legújabb műsorába Maxim Gorkijnak aránylag kevéssé ismert „Somov és a többiek" című darabját iktatta. A nagy orosz realista az első sztálini ötéves terv korának témakomplexumábe nyúl és a régi burzsoá értelmiség különböző alakjain át mesteri egyszerűséggel elemzi annak a művelt osztálynak helyzetét, mely még burzsoá emlőkön nőtt fel, de amelyet a történelem sodra a forradalom után az építő szocializmusba lendített De hát mért iktatta a „D 50" ezt az aránylag régi darabot épp most műsorába? A kérdésire maga a színház vezetője, E. F. Burian válaszol, amikor a műsorfüzet bevezetőjében megállapítja, hogy Maxim Gorkij „Somov és a többiek" című darabja: „épp jó időben érkezik a színpadra. Mintha köztünk élt volna Gorkij, mintha épp most élt volna köztünk, a mi első ötéves tervünk idejében. A régi harcos, a gyakorlot mester a színjáték alakjaiban — a mi világunk képét nyújtja. És még hozzá a sztálini ötéves terv idejéből. Milyen érdekes és tanulságos." Somov építészmérnök. Specialista, két társával, Bbgolomovval és Jaropegowal együtt gyárakat tervez éa épít. A szovjet alkalmazza őket, mert hiszen szakemberekre szükség van. Különösen az építészekre, amikor majdnem semmiből épít új hazát, A szovjet rendszer tehát Somovnak és két társénak teljes egzisztenciát biztosít Somov társadalmi életében sem következett be lényegesebb eltolódás. Cselédet taat, mint azelőtt; a régi időket visszasíró anyja, valamint igényes és hisztérikus felesége eddigi megszokott életüket élik tovább. Somov ahelyett, hogy rendben végezné a vállalt és rendesen megfizetett munkát, a rendszer ellen áskálódik. . Bogomolov a gyárát mocsaras részen kezdi építeni. Ezt a részt tünteti fel terveiben a legalkalmasabb helynek. Elvégre mit értenek ehhez az egyszerű fizikai munkások? Ha a gyár mocsárban épül, úgy lassabban fog folyni a munka, több anyagra és munkaerőre Jesz szükség és a felépített gyár sem lesz olyan, amit az álla ma tervbe iktatott No és ha minden gyár tatarozása és építése körül ugyanez fog bekövetkezni, ez mind rés lesz az ötéves tervben. Küftönöisen „ezekben" az időkben, — hisz Szilantev, a kulák, nyíltan szabotálja a beszolgáltatást és űzi feketekereskedelmét, Trojerukov, a darab egyik legsikerültebb figurája, a deklasszált énektanár, bosszúvaj fenyegetődzik, a régiek teljes suttogó propagandája csaknem nyíltan azt hirdeti, hogy ez a rendszer nem fog mársoká tartani, bukása csak rövid idő kérdése. Ám a többiek, a szovjet emberek, akiknek józanságát a darabban Terentev, a munkás-gyárigazgató képviseli, átlátnak a szitán. Átlátnak idejében. A zárójelenetben a szovjet rendőrség mind a három mérnökön rajtaüt. Persze „ártatlanok". Bogomolov szerint elfogatása csak „félreértés". De hát a rendőrség a szabotáló mérnököket lefüleli. Gorkij a polgári osztály helyzetét vizsgálja az építő szocializmus első fázisának idejében. Négy kitűnő pol-, gári figurája van a színműnek. Bogomolov annyira, amennyire nyilt ellenség. Egyik helyről a másikra kéri áthelyezését, hogy mindent rombolhasson és szabotálhasson. Kifelé „szaktudással" és „politika-mentességgel" takaródzik. Somov kifelé a rendszer híve, a szovjet vezetőkkel parolázik, befelé azonban a rendszer legkonokabb ellensége, aki katonai beavatkozás gondolatával foglalkozik, csakhogy megbukjon az a rendszer, amelynek kenyerét eszi. A bohém hajlamú és egzaltált Jaropagov magán viseli a cinizmus veretét. Gondolatvilága közel áll a polgári nihilizmushoz. Nem politizál, de az új rendszerben valahogy megérzi, hogy, ez az emberek javát akarja s megelégszik azzal, hogy annak sok jelenségére „szimpatikusán néz". Somovné barátnője Arzenonová tanítónő. Nem tagja a pártnak, sőt férje valahol a Kornilov hadseregben esett el. De látja és főként megérzi az új, tisztább világrend születését, ösztönszerűleg kívánja az új világrendet, amelyben nem lesznek feketéző kulákok és szabotáló mérnökök, hanem az új embertípus alakul tat, amely az öntudatos munkás bátor, bizr tos szemével néz a jövőbe, már az első ötéves terv idején. A Gorkij-darab egyenesen a mi viszonyunkra utal. Képet ad arról az értelmiségről, amely régi gyökereire támaszkodva sokszor nem akar beüleszkedni az új társadalom alakuló rendjébe. A kritika, amelyet Gorkij gyakorol az értelmiség felett, kemény, de objektív. Megmutatja a jövőt Is ennek az intelilgenciának: az egyetlen jövőt, amelyen haladhat —• Arzenovová tanítónő személyében. Mártonvölgyi Lászlót