Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-07 / 83. szám, húsvét

UJSZO 1950 HT"-" F E H E R GALLÉR r ^ Újpest polgármesternője üzen a csehszlovákiai magyar nőknek Télen át elhordott sötét szövetruhánkat élénkké és üdévé tehetjük{ egy csínos fehér gallérral A fehér gallér tavaszias, fiatalos, üde és mégis\ sa nyolcéves kis háfty kától egészen a nagymamákig, mindenki viselheti, Aj fehér gaHért• • pikébötf btrttsztföl vagy organdiból készíthetjük, tetszés sze-J rint simán, azsúrral, fogazással vagy berakva. Képünk külömböző kivá-i gásokra illeszthető fehér díszeket hoz. • A prágai kongresszuson szerzett mély és kitörülhetetlen élmények tömegéből a pár napi időtávlaton keresztül kikristályosodik bennem a megjelent asszonyok közül egy arcképsorozat, amely mindennél jobban bizonyítja a szocialista társadalmi rend széles néprétegekre és nemzetekre épített igazát Mint egy színes kaleidoszkópban sorakoznak fel a népi demokráciák kiküldöttei, a világ különböző kapitalista országainak demokratikus asszonyai, hazánk dolgozó női foglalkozásra, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül Ezek az asszonyok a proletár nemzetközi szolidaritás alapján hitet tettek a világbéke, a szocialista építés mellett. A közös békevágyban, a háborús uszítók mély megvetésében, a nyugodt, békés építőmunkába vetett hitüktől vezetve találkozott a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának képviselője, a magyar munkás polgármesternő, a vietnami szabadságharcos asszony, az angol dohánygyári munkásnő. a liptói parasztasszony, a cseh gyáripari vidék élmunkásnője, az osztravai orvosnő, a prágai többgyermekes családanya, a délszlovákiai magyar szövetkezeti tag stb. és egymást őszinte testvéri érzésekkel átölelve, erős kézszorítással tettek fogadalmat: harcolunk a békéért, hogy építhessük szocialista hazánkat és nyugodtan nevelhessük gyermekeinket! Ebben a harcos felsorakozásban díszes helyet foglal el az új. öntudatos munkásvezető megszemélyesítője, Döbrentey Károlyné, Újpest polgármestere, ki első női polgármestere a Magyar Népköztársaságnak. Ez az asszony mindnyájunk példaképe lehet Szívesen, az őt jellemző közvetlenséggel beszél életéről: — Hatgyermekes proletárcsaládból származom Súlyos körülmények között nőttem fel Apám grófi birtokon volt cseléd, miután az 1919-es magyar kommün bukása után, mint megbízhatatlant, munkájából elbocsátották. Apám különben szíjgyártó volt 1920-tól, a Horthy-uralom kezdetétől 1929 ig éltem falun, Ekkor, mint fiatal lány, visszajöttem a fővárosba és az Egyesült Izzó lámpagyár munkásnője lettem. Itt bekap csolódtam a munkásmozgalomba először csak lazán, főleg a szakszervezet baloldali szárnyán keresztül, majd 1944-ben az ellenállási mozgalomban és a partizán-alakulatban vettem részt. A felszabadulás után beléptem a Pártba és 1945-ben, jó munkám elismeréséül Pártunk kivett a gyárból és megbíztak a Magyar Demokratikus Nőszövetség szervezésével. 1945ben az ideiglenes parlament tagia voltam, 1948-ig a végleges parlament képviselője 1948 óta Újpest polgármestere vagyok. A legnagyobb büszkeségem azonban az, hogy a Magyar Dolgozók Pártja központi bizottságának tagja lehetek. Természetesen a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége központi vezetőségében is benne vagyok. — Amikor a Párt ezt a megtisztelő bizalmat helyezte beiém és Újpest polgármesterévé választottak, nehéz feladatot vállaltam magamra Iskolai végzettségem 6 elemi ennek következtében kisebbségi érzeteim voltak, hogyan fogom ezzel az előképzettség gel ezt a fontos funkciót betölteni A környezetem árgus szemekkel figyelte, hol fogok hibát elkövetni Azonban egész rövidesen rájöttem, mennyire felettük állok politikailag és engem Pártunk azért tett ebbe a funkcióba, hogy a városi ügyeket a Párt vonalán, a szocialista építőmunka szellemében vezessem és nem a paragrafusok szerint. Megküzdöttem a nehézségekkel. Ma már büszkén mondhatom, hogy a városházát megtisztítottam a nem odavaló ehmektől, minden szakosztály élére munkásvezetőt állítottam és Újpest mun kásosztálya 600 vezetőt adott a közigazgatási, ipari és más pozíciókba Segített ebben nekem, hogy munkatársaim látták, hogy a Párt támogat, komolyan veszi munkámat Beiktatásom felejthetetlen ünnepségén Rákosa Mátyás személyesen résztvet' és az ő személyes bátorításának köszönhetem, hogy a nehézségekkel megküzdöttem. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy boldog és megelégedett feleség és asszony vagyok Férjem Döbrentey Károly, a textil-szakszervezet titkára, amely most 90 ezer tagot számlál és amikor férjem átvette állását alig néhányszéz tagja volt. Egy 13 éves kislányom van, aki aktív úttörő és éltänuló Ezt különösen azért • mondtam el, hogy mindnyáján lássák asszonytársaim, hogy családanyák és feleségek is dolgozhatnak, ellentétben azzal a véleménnyel, hogy csak az özvegy és elvált asszonyok kapcsolódhatnak be a munkafolyamatba. A legszebb emlékekkel megyek el innen. A fogadtatás, az a messzemenő figyelem, amellyel körülvettek, a kényelem minden várakozást felülmúlt, nagyon szívesen jövök el megint. A kongresszuson érezhető volt az őszinte baráti kapcsolat a két nemzet között, különösen meghatott a rokonszenv-tüntetép. amikor magyarul megszólaltam és a kitörő lelkesedés, amikor a magyar zászlót megpillantották. — Azt üzenem a csehszlovákiai magyar asszonyoknak — folytatja üzenetét Döbrentei elvtársnő —, hogy mi Rákosi Mátyás vezetésével erős iramban és megfeszített erővel építjük a szocializmust. Ebben az építő munkában különösen mi munkások veszünk részt, akik hosszú ideig szenvedtünk a Horthy-uralom alatt. Csehszlovákia magyar asszonyai pedig kövessék Gottwald elnököt, az ö útmutatásait, mert mindegy, milyen nyelven és melyiJc országban dolgoznak, Gottwald'elnök őket is a szocializmushoz vezeti Fűzzék szorosra kapcsolatukat a szlovák asszonyokkal és harcoljanak együtt a békéért, a háborús, uszítók ellen, az ötéves terv sikeres megvalósításáért. Mi is ezt tesszük, mert nem akarunk többé a pincék mélyén élni, nem akarjuk elveszíteni apáinkat, férjeinket és gyermekeinket. Békésen akarunk dolgozni egy boldog, szocialista Magyarország keretében Üzenem még csehszlovákiai magyar asszonytársaimnak, hogy tanuljanak, mert tudás nélkül nem tudunk megbirkózni a nehéz feladatokkal és nem tudjuk átvenni a vezetést, a parancsnoki pozíciókat. Tanulmanyaink alapja a marxizmus és a leninizmus, mert a szocializmust csak a szocialista tanok alapján és azoknak ismeretével építhetjük. Turi Mária. Az éhes farkas meg a jószívű szamár Irta: V. OLGA. Két legényke hajdanába'"danába' szántani ment a szegedi határba. Szálas, , vállas, pirosarcú legények. Hej, pedig ők szalonnával nem éltek. Zöldpaprika, hagyma, kenyér az étel. Ünnepen se volt ez alól kivétel. De jó étel lehetett a hagyma'cikk, mert a füttyük elhallatszott Szatyma zig. Ahogy ottan szántogattak vidáman, — kedvük mindig ragyogó és hibátlan, — egy uraság hajtott arra bat-' n. Furább p

1^' * hetedhét határon. Vékony ember volt az, mint a sétabot. Mintha sohse látott volna étlapot. Ámbár nála aranyóra ketyegett, — soványságban elérte a keszeget. El is némult 1 rötte a madárdal. .. Megállt ám az uraság a bat ár-al! Rákiáltott a két szálas legényre: — Mit esztek ti vacsorára, ebédre? Mitől vagytok oly pirocak meg nagyok? Én a sok jó falattó csak hervadok. Tízfogásos az ebé dem, vascorám, — mégse híz*.

m Fogyok inkább szaporán... T: mit esztek? Nyomban látni aka rom! El is veszem. Az enyém a hatalom. S ahogy mondta, elvette a tarisznyát. A két legény szíve ví gan ka

v pált. Tarir-n> "" i ve reshagyma vereslett. A másikban paprikacső, kerekded. Egye csak az uraság, ha kívánja! Majd megtudja aztán, mi a hibája . . Az uraság a hagymába harapott. Leejtette fejéről a kalapot; olyat ugrott, a batárból kiesett! Néztek rajta a legénykék szíveset. — Á"á! U"u! nyögött bíz ő nagyokat. Tátogott ií az' hitte, hogy hangot ad. De az orrát úgy facsarta a hagyma, — prftszköléstől nem volt módja szavakra. A szeméből még a könny is szivárgott. Szidta volna kínjában a világot. Végre is azt gondolta "k.gyel" me- paprikától hátha lehűl a nyelve? ... Beharapta a par :'-át derékig! Nem tudta, hogy erős az, ha megérik. Megtudta most ízét, tüzét, erejét! Mi,ntha nyilak haso" -atnák vrVét. Mir* a-k

!" parázs esett, eleven. — úgy ugrált az uraság a terepen. Karja, lába úgy járt, mint a motolla. Hasonlított nagyon.is a bolondra. Égnek állt a haja szála, mind a ha" .. Torkában a tüzes érzés nem apadt! Mutogatott a víztartó ed°~>'"re Pán a víztől a belsője nem ég ne? . .. Mutogatott a vízre, meg nagára. Ember le^vpr. c ki találja! A lepén-ek azt hitti" hogy megértik és a vízzel t ték, de végig! Az uraság csurgott, mint az ereszet... Ővele még soha ilyen nem esett. Nem csoda, hogy megbolondult egészen. Dűlőúton nekieredt merészen. Ügy elszaladt, — a világból kiszaladt. Nem hozta meg -n) se a virrr-lat. Nem látták A Húsvét ünnepén Eljött a szép kikelet Húsvét ünnepére. Örüljetek, gyerekek, Minden búnak vége. Itt van már a víg világ, Zöldéi a rét selyme. Mosolyog a sok virág Hívogatón szerte. Pelyhes cšlbécske csipog. Béget a kis bárány. Arany napsugár villog Tarka lepkék szárnyán. Szagos víz dől, mint szokás, A lányok hajára Es gyűl a Hímes tojás, Fiúk kalapjába. Édes madárdal fakad Fák leveles áeán. S fent. a kéklő ég alatt Száll a papírsárkány. Vessző suhog, pántlikás S vidám kacaj csendül. És a hinta oly csodás Magasságba lendül. Daloljatok, gyerekek, Minden búnak vége. FI jött a szép kikelet Húsvét ünnepére. P. M. "t se hajnalba, ; este... Ami igaz. senki nem is kereste. Ott maradt a két jó lova, batária. A legények kí a tanyára. Közös lett a ló is, m:g a határ is H^zná

1*" azt t v határ is! Mondták is, h. _y: — Kocsizni nem butaság! Bár vi^fjgá mönne mindön uraság . . . K. Tóth Lenke. Éhes volt a farkas koma, pecsenyére fájt a foga. Három napja, hogy nem evett száraz gyökérnél egyebet. Mikor tovább m6r nem bírta, segítségül Istent hívta. „Egek Ura, segíts rajtam! Otthon hét kis árvát hagytam!" És im' a csoda megtörtént, szamárbőgés hangzott tüstént! ,,I—

á, i—

á, — szólt az ének — erdő mellett legelészek!" Megörült az éhes farkas! Olyat ugrott mint egy szarvas! l'gy futott mint egy kerge nyúl, csakhogy jusson az erdőn túl. És a sűrű erdő szélén tényleg ott volt a csodalény. Lehetett vagy három mázsa és — nem vigyázott rá strázsa. Megtorpant a farkas koma! ,.Hüh, de kövér e lakoma! Hogy bánjak el ennyi hússal? Negyedét sem bírnám szusszal!" No, de azért nem volt ott baj! Furfangos volt a vén tolvaj! És tán öt percbe sem tellett, már is kisütött egy tervet: Ügy tett, mintha sántikálna, mintha fájna a bokája. Minden lépésénél nyögött, úgy tűnt fel a csacsi mögött. „Adjon Isten, csacsi uram! — köszönt a szamárnak búsan. — Jaj, de jó, hogy itten érem! Segítsen meg, kerem szépen! Szörnyű dolog történt velem! (Jaj, a bokám! — jaj a mellem!) Rám zuhant egy hatalmas fa, kedves szomszéd, vigyen haza!" I-á — csacsi jószívű volt, rosszra szegény nem is gondolt. Felvet" te a hátára hát a furfangos farkas komát. <Igy esett meg az a izégyen, valamikor régesi'égen. 'hogy a vacsorája hátán utazott a 'én toportyán!) No de akadt itt hiba '3! Fecsegő volt farkas szomszéd! És útközben fűnek-fának, elmondta, hogy mibe járnak. Kacagott az egész erdő! Hasát fogta bükk és fenyő. „Jaj de finom a csasihús!" — csúfolódott nyúl és mókus. így Jött végre rá a szamár, hogy rá a farkasnál mi vár. Meg is ijedt szörnyű ~'don. Jaj, mit tegyen, hova fusson? Aztán később megnyugodott. A futás mit segíthet ott, ahv ilyen csúf csel történt? Legiobb csellel tenni törvényt! — Elkezdett szörnyen bőgni hát. Bőgött jajt — meg bőgött „i—á"-t. Köi". an ugrált mint egy szöcske, mintha lenne ördög öccse. — A farkas szörnyen megijedt, soh' se látott " még ilyet. ..Szamár úr — szólt —, mi van kenddel? Csak tán nem az esze ment el?" „Jaj, or,r "r, segítsen már! — könyörgött sírva a szamár. :— Tüske ment be a talpamba! Jaj, meghalok tőle nyomba! — Itt van, itt van, a közepén! " most húzza, lassan, szépen! Dugja közelebb az orrát, közelebbről tán jobban lát!" Szótfogadott farkas koma. Akkor aztán a „lakoma" oly erővel rúgta orron, hogy átrepült árkonbokron. szer régen, s'1 amikor, így járta meg farkas sógor. „uk meg példájából: Hogy az álnok soh' se jé jól!