Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-07 / 83. szám, húsvét

1950 HŰSVÉT UJSZ0 15 „Igaz meggyőződésem mélységes hitével mondom mindenkinek: Szeressétek a könyvet, ez megkönnyíti az életet, baráti segítő kezet nyújt ahhoz, hogy kiigazodjatok a gondolatok, érzések, események sokszínű viharában, megtanít az ember és sajátmagatok tiszteletére, megbecsü. lésére, eltölti a szívet és az elmét az élet és az ember szeretetének érzésével. Szeressétek a könyvet, a tudás forrását, mert csak a tudás válthat meg, csupán a tudás segítségévei válhat belőlünk erőslelkü, becsületes, okos ember, aki igazán szereti embertársát, tiszteletben tartja munkáját és szívből tud gyönyörködni ssiinet nélküli alkotómunkásságának pompás gyümölcseiben. Maxim Gorkij." * A Prágában járó magyar utas figyelmét nem kerülheti el államunk fővárosának egy új jellegzetessége, a Vencel téri Magyar Könyvesház. Megnyitásának ünnepi külsőségeiről lapunkban bőven beszámoltunk és méltattuk a magyar könyv prágai otthonának politikai és kulturális jelentőségét. Elmondottuk, hogy a ma. gyar könyv a béke szárnyán jött és a nemzetek közti mély barátság egyik meggyőző tanúsága. „Ma a magyar író, a magyar kultúra legjobbjai nem mint a haladó szellemi élet emigránsai jönnek . el hozzánk, hanem mint egy baríti nemzet hírnökei, hogy a betűn, a könyvön keresztül hirdessék a két nép szabad, ságát", mondotta a megnyitáskor Lorincz Gyula rádióbeszédéijen. A prágai Magyar Könyvesház Petőfi szellemi örököseinek müveit van hivatva terjeszteni, megismertetni Csehszlovákia dolgozó népével, hogy a kulturális élet terén is kezet fogtunk. Ezt a februári ünnepnapot azóta felváltották a szürke hétköznapok, de úgy érzem, aki átlépi ennek a magyar könyvesboltnak küszöbét, mindig ünnepi érzéssel közeledik, a polcokra kirakott könyvekhez. Mert meg kell, hogy érezze: ez a bolt nem az üzlet érdekeit szolgálja, hanem egyesegyedül a dolgozó embert van hivatva támogatni abban a törekvésében, hogy jó és hasznos könyveket kapjon a kezébe, a szellemnek ama termékeit, amelyek világos, meggyőző fényükkel rávezetik a helyes útra, a szocializmus útjára. Ma nem kell. hogy zavar fogja el a polcok előtt válogató dolgozót vagy az új könyvjegyzéket forgató olvasót. Egyetlen mü sem akadhat elébe, amely félrevezetné és nem öt, a dolgozót szogálná. Napjaink magukkal hozták, hogy megváltozott a magyar író viszonva is az olvasóhoz. Ma nem ír egy finnyás és gyakran beteges ízlésű kis polgári körnek, hanem a dolgozók ezreinek és maholnap talán százezreinek. Ady Endre még harmincegynéhány évvel ezelőtt azt mondotta, hogy a magyar író közönsége — írótársaiból áll, akik íríírykedve és a hivatásos kritikusokból, akik srvülölködve olvas, sák. A magvar könyv az ő ko/ában olvan kis példányszámban jeleit mer és fogyott el, hogy túlzás volt olvasó^özönsé'Tfil beszélni. Illés Béla a magyar könyv karácsonyi könyvjegyzéke elé írott cikkében megemlíti, hogy amikor öt esztendővel ezelőtt néhány vörös katonával bement a budaoesti At^e. naeum nyomdájába, ahol akkor sebesülteket ápoltak, azt mondotta, hogy itt pár nap múlva újságot fognak nyomni, az emberek nem tudták, nevessenek-e rajta vagy sírjanak. Mikor pedig azzal a kérdéssel fordult a nyomda akkori igazgatójához. hogy me^vannak-e a technikai lehetőségek arra, hogy az Athe. naeum könweket adjon ki az igazgató a kérdésre kérdéssel felelt: — ön azt hiszi, hofv le.°z még valaha szükség magyarnyelvű könyvre? Azóta rövid öt esztendő múlott csak el és a magyar könyv sorsa forradalmi változáson ment át, a magyar könvv meghódította a magyar népet. St».tisztik

A

f kp'lene most igazolásomul idézni, de talán elég lesz egy rövid utalás is: Lenin és Sztálin. Petőfi és Puskin. Gorkij és Illés Béla — a sort folytathatnám a szoviet é« irn"var <rók neveivel — a lp"olvssottabb szerzek, az ő nevük jellemzi a lerobban a maevar könvv hei"zet^npk f^rad^lmi átalakulását A magyar könyv meghódította az olvssót és tpfyiik hnz'á m^r itt elöljáróban a jó könyv! „A Szovjetúnióban magától értetődő, hogy a szocialista én'tés sikereinek egyik fontos előfeltétele a jó könvv. Cssk öntudatos m"ľ

l

rís dolgozhat iól! A jó munka, a sikeres munka viszont igénvessé teszi a dolgozót és így a könvv uél

w"«"hetetlenné válik számára. A jő könvv egvik előfeltétele a s7ocif\l

;=ta én'tés sikereinek, viszont a szocialista építés hatalmas eredménvei és az e'^el iíró életszínvpyioioTnelkedés a kön

vv hatalmas, azelőtt sohasem tapasztalt elterjeEGRI VIKTOR: A könyv fegyverével az építésért és a békéért A haladó gondolat könyveit dolgozóink kezébe dését, népszerűségét vonja maga után", írja Illés Béla. Hogy mit értünk jó könyv alatt, arra részleteiebben kell felelnünk. Könyveket, amelyek a békéért folytatott harcunkban megedzenck, ame. lyek megmutatják az életet a maga igazi realitásában és összefüggéseiben. amelyek láthatárt nyitnak a szebb és jobb holnap felé. Könyveket, amelyek a társadalom szerkezetét, az osztályok harcát élesen és valóságos típusokon és egyéneken át ábrázolják, megmutatják a multat j korhadtságŕban és a jövő szebb életet formáló erőit, j A dolgozó ember pihenő óráiban a szellem emberétől a szórek^zíson kívül múlhatatlanul tanítást is vár, útmutatást és irányítást, hogy az élet bonyolultabb dolgaiban könynyebben eligazodhasson. A szovjet irodslom kimeríthetetlen anyagával siet itt se^ít3é<-tinkre. Olyan könyveket ad kezünkbe, amelvek a szocializmus felé vezető útunkon megtanítanak mindarra, amire harcunkban szükségünk van: hinni a jövő szépségében. hinni s.z emberben, h'nni a munkfban. am»!y nem csupán ömnapun'-írt. hanem az egézs közösség, ért folyik. A szovjet könyvek nem csupán a multat tárják fel, a jelent elemzik, hanem a jövőbe is utalnak. A szovjet irók a megvalósult szocializmusban elmondják a szocializmus építésének küzdelmeit, feltárják útunk célját és jövő életünk elkövetkező kérdéseire felelnek. A világtörténe. lem nagy fordulata, a mi sorsunkat is átformáló Októberi Forradalom éppúgy kibomlik izgalmasan és élményszerűen müveikből, mint a nép hatalmának megszilárdítása vagy a Honvédő Háború hősies küzdelmei és a kommunista jövő távlatai. Hogyan alakult ki a példamutató új társadalmi rend és hogyan alakul a példamutató új ember, erre felelnek a szovjet irók könvvei. Szebbnél szebb példákkal szólnak az ember nagyszerű perspektívájáról, azokról a na^ry eszmékről, amelyek igazi értelmet adnak az életnek. És képet kapunk belőle az új emberről, arról az emberről, akit a szovjet társadalom teremtett meg és aki korunknak legigazibb hőse. „Pártunk egész élete _ írja Zsdánov — a munkásosztály egész élete és harca nem más, mint a legszigorúbb, a legjózanabb munkának a legnagyobb hősiességgel és a leghatalmasabb távlatokkal való összehangolása." Ez a zsd*novi mondás iránymutatója nemcsak a szoviet alkotóknak, hanem a magyar íróknak is. Az alábbiakban néhány könyvnek ismertetésével könnyebbé akarjuk tenni a válogatás munkáját olvasóinknak. de hozzá kell fűznünk: ez ar, ismertetés nem tart teljességre '"rénvt. csunán az új szellem határtalan mezeie el nem hervadó virágjainak egy kis csokra. Rideg Sándor: TÜZPRÓBA Rideg Sándor Veres Péter mellett Móricz Zsigmond legméltóbb örököse a mai magyar falu világának, a paraszti életnek ábrázolásában. Proletáríró. aki nem ismer hamis érzelgősséget és romantikát; realista, a valósiknak mindenkori hűséges megrajzolója. Az első világháború idejéig viszszanyúló regényében egy zsellérgyerek orosz muzsiksorsra emlékeztető roppant vergődését festi le a ne. héz paraszti sor zsarnok bilincsei közt. Önéletrajznak látszik ez a krónika, melynek gyermekhőse a vérében hordja a szabadság fékezhetetlen vágyát. Ez a szabadságvágy előbb csavargóvá, majd a megpróbáltatás kemény évei során minden nyűg ellen lázadó forradalmárrá neveli. Közel harmadfél évtized távolából a szocialista író reális látásával felidézi az első világháború kitörésének eseményeit a félfeudális Magyarország egyik zúgában. leírja a háborús hátországnak iszonyú r-zenvauséit, a szörnyű tanyai nyomorgást. a forradalom fellángolésát, a magyar proletariátus első ünnepeit a falun: a földosztást, majd a norletárkormány összeomlását az idegen hatalmak beavatkozása Következtében. Tragikus ez a, történet mindvégig, a háború mondhatatlan szenvedései vern" fontként. hű7Ódnak végig, megfestik lapjait, mégsem komor és lehangoló, inkább felemelő ez az olvasmány, mert tiszta emberiesség és meleg humor hatja át és végső kicsengésében optimista. „A vidám nyári esték jóize meghalt. Sem emberi szó, sem leányhoz kivánkozó dal nem vegyült az árnyéktalan sötétségbe. Ďe a házak megvakult ablakszemei mögött régi meséket mondanak egymásnak a reménykedő emberek és sötétségbe temetkezve várják a hajnalt..." így cseng ki Rideg Sándor írása, mely új és igaz hangot ütött meg a magyar regényírásban. A kritika méltán a „szabadság pusztai énekének" mondja a Tüzpróbát. Valóban a magyar paraszti lélek hatalmas tüzpróbája, melyben nem égett el, hanem harcokra acélozódott, hogy évtizedek múltán egész emberként kiverekedje szabadságát és az új falu szocialista hőseként álljon elénk. Nagy Lajos: A LÁZADÓ EMBER A „lázadó ember" maga az író. Még hangsúlyozottabban önéletrajzi í írás, mint Rideg Sándor könyve. Az | önéletrajznak ez a része az író éle! tének folyását követi az első világi háborúig. Megítélni önmagunkat és j kendőzés nélkül vallani magunkról ! nem könnyű feladat, mert ez nem ! csupán az emberi magatartás tüzí próbája, hanem a művészeté is. Nagy Lajos ezt a tüzpróbát kitűnően megi állja. Már az idős kor magaslatáról ' néz vissza, — napjainkból, amelyek I a közel négy évtizeden át mellőzött, az úri rendtől be nem fogadott írónak megadták a rangjához illő Kos. ! suth-díjat, a müveinek kijáró ösziní te megbecsülést. És ezekben a viszszapillanatásokban csodálatos elevenséggel jelennek meg alakjai; sérelmeket hánytorgat fel, de nem a gyűlölködés haragjával, hanem valami fanyar és csipkedő bölcseséggel. Nagy Lajos önéletrajzi írásainak ez a legnagyobb erénye: a fanyar bölcseség, ahogy élményeit eredetien és egyénien hozza elénk. Pompás és bravúros korfestő; hol egy tanára, hol egy írótársa, vagy munkaadója találóan megfestett alakját mutatja meg a feudál-kapitalista Magyarország hiteles képét. Az egyik köztük, a foghíjjas, öreg Jankovich-Bésán gróf, akinek birtokán unokája instruktoraként egy nyarat töltött, a a magyar feudalizmus olyan hitelesen meglátott alakja, hogy ebben a karossszékében motyogó vénemberben szinte jelképesen meglátjuk a halódásra ítélt rendnek hullafoltjait. „A lázadó ember"-nek néhány fejezete, amelyben a kezdő, de elveit fel nem adó írónak a Tiszák Magyarországával való harcát ábrázolja, olyan pontos, adatszerű és amellett szuggesztív rajza annak, amit a de. mokrácia boldog fiatal írói már nem ismerhettek meg, hogy önmagában is alkalma-s volna Nagy Lajos könyvének, mint örökbecsű dokumentumnak maradandóvá tételére, írja kritikájában Keszi Imre. Nagy Lajos könyve irodalomtörténet. nem a szó tételes értelmében, de abban a széles és realista értelemben. amely az irodalomtörténet végső feladatának azt tűzte ki, hogy minél teljesebben, szemléletesebben és meggyőzőbben ábrázolja az irodalomnak, a szellemnek a korhoz, a rendszerhez és az emberhez való viszonyát. Egy nagy író hűséges és szavahihető tanúskodása koráról: ez Nagv Lajos kitűnő önéletrajzának végső értelme. Nagv Lajos írói képe úgy él a tudatunkban. mint a jellegzetesen kisnolgári-kávéházi életforma ábrázolójéé. Leghíresebb regénye, a Buda. pest Nagykávéház egyik hiteles rajza ennek az ellenszenves nyárspolgári világnak, önéletleírásából most megtudjuk törvénytelen falusi származását, gyermekkorát, napszámos családja történetét és így jobban megértjük, mi adta a Kiskúnlialomban megrajzolt parasztjainak valódiságát, igazi életízét. Sándor Kálmán: ' A TOLVAJOK KERTJE Ismeretes, hogy Németország angolszász befolyás alatt álló zónája a harmadik világháború előkészítőinek katonai bázisa, politikai és gazdasági kalandorok munkaterepe, a népi demokráciák hazaárulóinak menhelye, írja Németh Andor a „Csil. lag"-ban Sándor Kálmán könyvéről szóló beszámolójában. Hogy azzá lett, hogy azzá kellett lennie: ezt mutatja a Tolvajok kertje. S ez teszi politikai tekintetben is izzóan aktuálissá ezt a kitűnő regényt, a felszabadulás utáni új magyar irodalom egyik legnagyobb müvét. 1945 áprilisának végén az amerikalak a dachaui haláltelep internáltjait a német repülők egykori üdülő, jébe, a grauingi „Luftlazaret"-be szállították. Ide került a Tolvajok kertjének szerzője is. Dachau, a gyüjtőtábor a regényben már csak mint mult szerepel. Sándor figyelme az üdülőben, a Tolvajok kertjében felmerülő új problémák, elsősorban a nácizmust, a német fasizmust elfoglaló imperializmus ellen fordul. Az üdülő vezetősége leplezetlenül támogatja és dédelgeti a gyülevész fasiszta népséget, a lengyel, jugoszláv és görög fasisztákat, usztasa tiszteket, papokat, a szovjet hazaárulóit, de velük szemben egy öntudatos kis csoport áll, elsősorban a szovjetpolgárok, a kommunisták, az öntudatos munkások és értelmiségiek. Grauingban loptak, mindent ellop, tak, „organizáltak", ahogy a lopást hívták — innen a regény címe —, mert egy haláltáborban nem élhettek ezek a szerencsétlenek anélkül, hogy az embertelenség erkölcsileg el ne züllesztette volna őket. Ám ez az embertelenség csak a gyönge jellemüeket forgathatta ki, a tiszta jellemű ember érintetlenül maradt: igy Kosaras, a makulátlan és jellemszilárd kommunista munkás, Zák Endre, a zsidó feleséget sirató és fiát megtaláló naiv, talpig becsületes új. pesti szabó, a tépelődő Babrián tanár, akinek egész családját kiirtották a nyilasok Plohutnyuk, a rokonszenves öreg szovjetpolgár, aki csaknem áldozatául esik egy fasiszta merényletnek, Modic Vera, a szlovén szabadságharcos leány. Ezek a tiszta és emberségükben fénylő alakok egyensúlyozzák ki a tolvajok, feketézők siserahadát és az amerikai imperializmusnak mindenkor kész szolgáit, a kommunistagyülölő, elvetemült lengyel nácibarátokat és a feltámasztott fasizmusnak többi söpredékét. Sándor Kálmán kitűnő elbeszélő. Reálisan megrajzolt alakjait izgal. mas bonyodalmakba keveri és kitűnőek a Németország amerikai övezetében lejátszódó politikai és gazdasági események ismertetései is, amelyek még hitelesebbé teszik a Tolvajok kertjének környezetét és a könyvnek dokumentumjelleget adnak. Sándor Kálmán polgári Írónak indult és ezzel a komoly irodalmi eseményt jelentő könyvével egyenesen belenőtt a kommunizmusba. A kommunista Kosaras érezteti ezt velünk, akinek hatására Babrián tanár, a szellem embere, megszabadul keserűségétől, gyötrelmes kételyeitől és rászánja magát, hogy hazamegy Kosarassal és Zák Endrével, a kis szabócskával, a romokban heverő országot felépíteni, a népi demokráciát szolgálni. Ezzel válik Sándor Kálmán mondanivalója fegyverré a fasizmus elleni harcban. A náciuralom összeomlott, de a fasizmus ezzel még nem szűnt meg. Két világ néz farkasszemet egymással, a kimúlásra ítélt fasiszta világ és a kö. zösség eszméjéért a Tolvajok kertjének pokoltiizében még nemesebbé érlelődött új emberek világa, a Kosarasoké. Plohutnyukoké. Modic Veráké és Babrián tanároké. Ezzel mutat túl Sándor mondanivalója a Tol. vájok kertjén a jövő felé, ezzel válik fontossá ez a korrajz, amely jelentősen megerősíti az új magyar irodalom harci frontját. M. 11 j i n—E. S z e g a 1: HOGYAN LETT AZ EMBER ÓRIÁS Könyvük előszavában azt írják a szerzők, hogy a témát Maxim Gorkij. a nagy orosz író sugalmazta. Gorkij a szerzők egyikével folytatott beszélgetése alkalmával a következőket mondotta: — Tudja, én hogyan kezdeném ezt a könyvet? Képzelje el a végtelen teret. Csillagok, ködök ... Valahol, egy óriási köd mélyén felgyullad a Nap. A Napról leválnak a bolygók. Egy kis bolygón az anyag életrekel, elkcd öntudatra ébredni. Megjelenik az ember ... A szerzők Gorkij szavaihoz híven már 1936-ban hozzáfogtak egy elbeszélés megírásához, amely arról szólt, hogy miként jelent meg az ember, hogyan tanult meg dolgozni és gondolkodni, hogyan tett szert tűzre és vasra hogyan harcolt a természet meghódításáért, hogyan ismerte meg és alakította át a világot. A csaknem hatszáz oldalas könyv megvalósította a vállalt feladatnak egyik részét, regényszerű érdekes, gel megmutatja, hogyan lett az ember óriás, vagyis hogyan jutott el a természettudományok felismeréséig. A szerzőktől beígért következő mü — „Az óriás a válaszúton" — majd azt fogja elmesélni, hogyan tudta az ember a maga javára értékesíteni a természet ismeretét, hogyan lett a filozófia, „amely ezelőtt kevesek ügye volt, milliók tulajdona és Marx, Engels, Lenin, Sztálin nagy tanítása mikép lett fegyvere a dolgozó emberiségnek a kapitalista rabságból való kiszabadulásért vívott harcban." Ezzel az ígérettel zárul a mü első része. Az ember, aki a kapitalizmus jármából csak korunkban szabadul fel, a könyv végén csak kialakulóban van. A természettudomány is, melynek segélyével a szovjet embere meg. megváltoztatja a természetet és a földnek új arculatot ad, éppen hogy megszületik. A könyv utolsó fejezetében a világosság nagy előhírnökét. Giordano Brunot, a sötétség hatalmai még megégetik — lapunkban ezt a részt G. Bruno halálának 350. évfordulója alkalmából most februárban közöltük — de a máglyatüz fénye már előre világít Giordano Bru. no örököseire, akik mérhetetlen szenvedés és küzdelem után megvetik majd az új világ alapjait. A szovjet szerzők az ember homályosarcú ősével kezdik. Nem tudjuk, ki vitte be először a tüzet a barlangjába és ki indította el az első emberi civilizációt. Az ősember munka közben ismerte fel a tennivalót, hogy eszközt kell használnia és kezéhez alkalmaznia. Ez a felisme. rés tette könnyebbé sorsát és jobbá a munkáját. Eseményszerűen megtudunk mindent a legmodernebb szovjet tudomány segítségével a beszédfejlődés történetéről, a munka és az értelem fejlődésének kapcsolatáról. A mondanivaló gerince mindenütt az ember és a természet viszonya, az ember küzdelme a természettel. Az öskommunizmus felbomlása után aztán felmerül a másik nagy küzdelem: az osztályok harca, a kizsákmányoltak küzdelme a kizsákmá. nyolók ellen. „Ahhoz, hogy az őskommunizmus szabad és egyenlő nyomorából a kommunizmus szabad és egyenlő, boldog közös gazdaságáig juthassunk — az osztálytársadalmak megalázó évezredein kellett keresztülvergődnünk. És mindaz, ami egy lépéssel tovább vezetett a természet megismerésében, ezt az utat rövidítette. Sejtették és később tudták is ezt a hatalom urai. Ezért jelentett olyan nagy veszélyt évezredeken keresztül a természet felé fordítani a figyelmet. Az osztálytársadalmak, ban a hős egyenlő volt az üldözöttel. Mert ki a hős? Hős az olyan ember, aki rendkívüli méretű és tudatos cselekedeteket hajt végre az emberiség érdekében. A hőstett mindig a szabadság irányába mutat, vagyis küzdelem a kétfajta rabság — az osztályrabság és a természet rabsága ellen." Erről szól Iljin és Szegál könyve. Az előítéletek és tévhitek sokaságát oszlatja el, mesélve adja tudtunkra az ókori filozófiák marxista-leninista értékelését. Megmutatja Herakleitoszt, aki 25 évszázaddal ezelőtt megvetette a dialektikus bölcseletnek alapját. A középkorban — a természetismeret mélypontja idején — az egyház vigyáz éberen a hűbérúri érdekekre. Nem szabad túltekinteni a dogmák megszabta világképen, mert ez megrendítené a feudális hatalmat. A természet ellenséges és aki törvényeit megismerni és ma. gyarázni próbálná, arra börtön, kínzókamra és máglyahalál vár. Ám a fejlődést csak késlelteni lehet, de megállítani nem. Mindig akad egvegy Albertus Magnus, aki nemzedékeket nevel, egy Roger Bacou, aki a fény természetével foglalkozott és megalapozta az optika tudományát. A renaissance századában Kopernikusz és Galilei megvetik az újkori természettudomány alapjait. Giordano Bruno még máglyahalált hal, da az általa megteremtett új világ ké. «pét a tűz nem semmisíthette rneg és vértanusága előre mutat: az ember óriás lett. Izgalmas regényszerűséggel elevenedik meg előttünk a szovjet szerzők könyvében az ember küzdelmes hőskora. Rangos könyv ez, remekmű, amely fejlett történelemszemléletre nevel. Fiatalnak, felnőttneK egyaránt élményt jelent. De a legműveltebbek számára is izgalmasan érdekes, mindvégig lebilincselő ka. lauz. t