Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-04 / 80. szám, kedd

1950 április 4 UJSZO Szövetség elé nemrég azt a célt tűz­te, hogy a CSM-nek milliós szerve­zetté kell növekednie. A milliós CSM elérése érdekében most folyik a széles alapokra fektetett tagtobor­zás és a legutóbbi jelentések azt mu­tatják, hegy a magyarlakta járások­ban enfiek a tagtoborzásnak nincs meg a kívánt eredménye. A ti fel­adatotok lesz kulíúrtársaim, szívós felvilágosító munkával ezen az álla­poton változtatni, hogy a legköze­lebb; jelentések jó eredményekről számoljanak be. Kötelezettségvállalásunk a Párt kongresszusára Mai közgyűlésünk abban az időben zajlik le, amikor Szlovákia összes dol­gozói népi demokráciánk veze'.ö po­litikai pártjának, a Kommunista Pártnak IX. kongresszusára készü­lődnek. A gyárak, szövetkezeetk és a különféle szervezetekbe- tömörült dolgozók tekintet nélkül arra, hogy párttagok-e vagy párton kívüliek, szebbnéj-szeb kötelezettségvállalás­sal készülnek megünfiepelni ezt a nagyjelentőségű politikai eseményt. Közgyűlésünk sok és fontos feladatot tűz a helyicsoportok tagsága és ve­zetőségei elé. Ezek a feladatok sok munkát és áldozatkészséget követel­nek tőlünk, de bízom benne, hogy teljesíteni fogjuk feladatainkat, ha azokat mint a Párt IX. kongresszu­sára vállalt kötelezettségeket fogjuk fel, hogy el ne maradjunk szlovák dolgozótársaink mögött! Sokszoros okunk van arra, hogy így cseleked­jünk. Először is Kommunista Pár­tunk a fasizmus és a reakció ellen folytatott hősies harcának 1 köszön­hetjük felszabadulásunkat a tőkés rendszer háborúra uszító uralma alól, neki köszönhetjük továbbá, hogy közös hazánknak egyenrangú polgá­rai lettünk 'és hogy szilárd léptek­kel haladunk a szocializmus felé. Kétségtelen, hogy a IX kongresszus nagy lépéssel viszi majd előre Szlo­vákia magyarlakta vidékeinek poli­tikai és főleg gazdasági fellendülé­sét, hogy utolérhessük mindazt, ami­ben a reakció uralma alatt visszama­radtunk. És ezek a tények és a to­vábbi fejlődés bizonyossága kötelez minket arra, hogy ötéves tervünk második évében, amely tervgazdál­kodásunk döntő éve, minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy kulturá­lis téren szilárd alapokra fektessük a CSEMADOK ténykedését, hogy egyesületünk a falu és a város szo­cialista átalakulásának a magyar­lakta vidékeken igazi élharcosa le­gyen. A Ix. kongresszusra vállalt önkén­tes kötelezettségek nemes versengé­séből a Központ sem maradhat ki. Ezért a tegnap megtarott országos választmányi gyűlésen határozatilag a következő kötelezettségeket vál­lalta: 1. Szervezési téren kötelezi magát a központi vezetőség, hogy az 1950. év végéig eredetileg tervezett 200 he­lyicsoporton félül tovább: 50 csopor­tot, összesen 250 helyicsoportot szer­vez meg átlagosan 100 taglétszám­mal, úgy. hogy egyesületünknek ez év végével 25.000 tagja lesz. 2. Tudományos ismeretterjesztés terén a központ kötelezi magát, hogy a Magyar Könyvtár ájtal a IX. kong­resszusig kiadandó 3 Gottwald könyv mindegyikét minden egyes helyicso­portban elhelyezi, gondoskodva ar­ról, hogy azoknak tartalma a köztu­datba menjen át. Továbbá kötelezi magát, hogy má­jus l-ig sokszorosított formában ki­adja a sztálini 15 éves természetát­alakító fásítási terv brosűráját ma­gyar fordításban, a helyicsoportok­ban megalakítandó micsurini és ol­vasókörök számára. 3. A szocialista falu építése terén a központ vállalja, hogy mľBden he­lyicsoportnak az Egységes Földműves Szövetkezetekről és azoknak külön­féle fokozatairól kimerítő tájékozta­tó anyagot bocsát rendelkezésére, ki­egészítve azt olyan színjátszásra al­kalmas anyaggal, amely arra szol­gálhat, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek mozgalmát meghono­sítsa és megszilárdítsa a magyarlak­ta falvakban, hogy ezzel a kultúr­anvaggal felfegyverkezve a h'elyicso­portok falujáró kultúrbrigádokat szervezhessenek, melyek arra lesznek hivatva, hogy a szövetkezeti maga­sabb termelési formák mozgalmát bevigyék olyan községekbe is, ahol eddig még a CSEMADOK nem ala­kult meg. Ezzel beszámolómat befejeztem. Tudatában vagyok annak, hogy a központi titkárság mult évi működé­se sok kívánnivalót hagyott hátra és remélem, hogy a vita folyamán erre tárgyilagos kritikával rá is fog­tok mutatni. Első csonkaévi műkö­désünkről számoltam be, amely a kezdet minden nehézségével küsz­ködött, viszont az 1950-es év kezdeti eredményei reményt nvuitanak, hogy ebben az évben jobb munkát fogunk végezni. Epy Sépést sem vissza — előre Gottwald elvtárssai a szocializmusért! Bz egyesítő ószövetségi kongresszus antunka és békeakarás lelkes megnyilvánulása volt (Kiküldött munkatársunktól.) A megnyitás és az első nap gazdag benyomá­sai után a kongresszus, ha lehet még fokozottabb érdeklődés és lelkesedés mellett folytatódott. A második napon a kongresszuson résztvett Zápo* tocký kormányelnök feleségével, Nejedlý iskola­ügyi miniszter feleségével, Ďuriš földművelésügyi miniszter, dr. John a parlament elnöke és Fierlin" ger miniszterelnökhelyettes. Kormányelnökünket és az államférfiakat az asszonyok határtalan öröm­mel és lelkesedéssel fogadták. A kongresszus második napját Tvarošková képviselőnő nyitotta meg s beszámolt a Szlovák Nőszövetség fejlődéséről, munkájáról, hősies rész­vételéről a szlovák nemzeti felkelésben és a par­tizán harcokban. Ezután a ÚKD Sztálingrádüzem üzenetét ol­vasták fel, amelynek alkalmazottai a kongresszus tiszteletére vegye® brigádot alakítottak, amelynek 18 élmunkásnöje és élmunkása kiküszöböli az üzem szűk profiljait. Kötelezettségvállalásukat már­cius 31-én üzemi manifesztáción jelentették be, N. Šimonženková képviselőnő, a Legmagasabb Szovjet kiküldötte jelenlétében. Barna, férfiasan szabott kosztüm­ben, világos ingben, piros nyakken­dőben érkeznek az osztravai bányász­tanonc iskola leánynövendékei, akik öntudatosan és büszkén számoltak be munkájukról és annak eredményei­ről, Külföldi kiküldöttek álltak ez­után egymás után a mikrofon elé A spanyol Rosa Cordonova, az osztrák Margarét Müller, a finn Irma Torvi, a görög Domna Joanidéfe, a francia Denise Ledue. Beszédjükben rámu­tattak az asszonymozgalom jelentő­ségére hazánkban és üdvözölték a szocializmust építő csehszlovák nő­ket. Dr. Wasilkovska lengyel képviselő­nő sokmdllió lengyel asszony üdvöz­letét hozta el, majd gyönyörű vörös zászlót és lengyel népviseletbe öltöz­tetett babákat nyújtott át A. H. Špur­nának. Utána Döbrentei elvtársnő, magyar kiküldött lépett a szónoki emelvényre, de percekig nem jutott szóhoz, mert a kongresszus résztve­vői szűnni nem akarón éltették a csehszlovák-magyar barátságot. „A népi demokratikus Magyaror­szág asszonyainak harcos üdvözletét hoztam a cseh és szlovák nők egye­sülési kongresszusára — mondta Döbrentei elvtársnő. — A két szö­vetség egyesülésében az erők tömörí­tését látjuk a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság építése és védelme érdekében, amely Klement Gottwald elvtárs vezetése alatt ha­lad a szocializmus felé. Óriási szük­ség van az erők összefogására nem­csak hazai, hanem nemzetközi vi­szonylatban is a mindinkább nyíltab­bá váló imperialista háborús provo­kációval szemben. M; a magunk vo­nalán nagy erőfeszítéseket tettünk és teszünk és mozgósítjuk asszonya­inkat a szocializmus építésére és a béke védelmére." Döbrentei elvtársnő beszédét így fejezte be: „Még igen sok asszony van a reak­ció befolyása alatt és nem kevés azoknak a száma, akik a békét ugyan akarják, de nem tesznek érdekében semmit Feladatunk, hogy a szocia­lizmust építő ötéves terv végre­hajtásához aktivizáljuk az asszonyok tömegeit és a többi népi demokrati­kus országok dolgozóival tgyütt helytálljunk a világbéke tartósságá­ért vívott harcban Sztálin elvtárs magasra tartott békelobogója alatt." Beszéde végeztével Döbrentei elv­társnő gyönyörű magyar selyem­zászlót, egy remekbe készült kézi­munka-abroszt, egy pár díszes sze­gedi papucsot, egy békegalambbal díszített párnát és egyéb ajándéktár­gyakat nyújtott át A. H. Spurnának, miközben a jelenlévők kendőiket lo­bogtatva, viharosan éltetlék Rákosi Mátyást. Weiterer Mária a demokratikus Németország asszonyainak üdvözle­tét tolmácsolta látható megilletődés­sel és elmondta, hogy a nőszerveze­ten kívül egymillió ifjú és 800 ezer pionír dolgozik szervezetten a de­mokrácia fellendítésén. A kiküldöttek sok színes üdvözle­te között figyelemreméltó volt az SNB nőcsoportját vezető Vitrova őr­uiesternőnek beszéde. Közölte asz­szonytársaival, hogy kérlelhetetlen harcot indítanak a suttogó propa­ganda ellen és beszédét Gottwald elvtárs szavaival fejezte be: „ ... nem hagyjuk köztársaságunkat még egy­szer széjjelverni!" Ezután a Sokol remeknövésű tor­násznői vonultak fel és vezetőjük, Truhlár üdvözölte a kongresszust. Küldöttségük ízléses kendőkkel aján­dékozta meg a külföldi vendégeket. Utánuk a főiskola jogi fakultásának női hallgatói tettek ígéretet, hogy munkájukat becsületesen a szocia­lizmus építése érdekében fogják vé­gezni. Majd Csehszlovákia fejlett iparvidékéről, České Budejovicéről érkezett küldöttség, amelyben az egész kerület különféle iparágad vol­tak képviselve. Érdekes volt az egyik üzem munkás-ügvészének felszólalá­sa, aki elmondta, hogy most végezte az ügyészi tanfolyamot több nőtársá­val együtt és most segítségére 'van­nak üzemük dolgozóinak azzal, hogy ügyelnek arra, hogy munkájuk min­den tekintetben igazságos megítélés­ben részesüljön. Most Hradec Králové nyolc fiatal, pirospozsgás traktoristanője jelent meg csinos egyenruhákban. Elmond­kiküldöttet átkarolva és összecsó­kolva éltette a francia-vietnami ba­rátságot és megköszönte a francia anyák szolidaritását a vietnami nép­pel. A kongresszus egyik legszebb és legnagyobb hatású beszámolója Sver­mová elvtársnőé volt, amelynek el­hangzása után a kon**sszus részt­ták, hogy foglalkozásuk újszerű, de szép és egészséges, ezért nyugodtan hívják soraikba asszonytársaikat. Az idei tavaszi munkálatoknál 30 hek­tárral múlták felül eddigi teljesít­ményüket. A traktorista nők után a kongresz­szus legmeglepőbb beszámolója kö­vetkezett: Kraut Éva elvtársnő el­mondta utazását azon a repülőgépen, amelyet lelkiismeretlen nyugati bé­rencek a tehetetlen utasokkal ameri­kai területre irányítottak. — Biztosíthatlak benneteket — mondotta Kraut Éva —, hogy visel­kedésünk méltó volt népi demokra­' tikus köztársaságunk állampolgárai­hoz. Az 58 utas közül Parik Edit, egy fiatal krnovoi lány ismételten elutasította az ajánlatot, hogy az amerikai övezetben maradjon és az amerikai tisztnek kérdésére az Ifjú­sági Szövetség tagjához méltóan egy­szerűen így válaszolt: „Hogyan hagy­hatnám el azt, amit szeretek". Az amerikai tiszteket, a CIC ügynökeit, az újságírókat és a fotoriportereket felháborította öntudatos fellépésünk és úgy nyilatkoztak rólunk, hogy „bolseviki szemtelenséggel és meg­átalkcdcttsággal viselkedünk". Meg­lepte őket. hogy senki sem viselke­dett közülünk alázatosan és talp­nyaló módon, hogy egyikünk sem hagyta magát megvásárolni és egyi­künk sem nyúlt a dollárok után, amelyeket felkínáltak pártjelvénye­inkért. Egyedül egységes állásfogla­lásunknak, dr. Steiner főkonzulunk erélyes fellépésének és kormán vünk gyors közbelépésének köszönhetjük, hogy négy nap után végre visszatér­hettünk köztársaságunkba. Időközben további külföldi kikül­döttek érkeztek, akik közül Betty Harrison angol kiküldött tolm csol­ta a békevágyó angol asszonyok üd­vözletét és adatokkal támasztotta alá a kapitalista Anglia imperialista po­litikáját, annak szomorú következmé­nyeit: a nyomort s a munkanélküli­séget. Utána a törékeny, szinte gyer­mekinek ható vietnami asszonykikül­dött beszélt anyanyelvén szabadság­harcukról, majd elmondotta, hogy kislányát „Praha"-nak keresztelte, ami anyanyelvén két folyó összefo­lyását jelenti. Ezután nagy taps és éljenzés közepette cseh nyelven él­tette a nemzetközi nőszövetséget és Gottwald elvtársat, majd a francia vevői spontán elhatározással eléne­kelték a Béke dalét. A szlovák kiküldöttek felszólalá­saikkal általában megérdemelt sikert arattak, mivel szavaikban visszatük­röződött az új Szlovákia asszonyai­nak munkája. Lazík Mária, Ihring Mária és Kaiig élmunkásnőket, Ka­mínkovát, a homonnai járás paraszt­asszonyát, Tomcsíkovát a liptói já­rásból, egy mintaszövetkezet meg­alapítóját, Blasesák Katalint, a kas­sai dohánygyár élmunkásnőjét, nyolc gyermek boldog anyját, egy bányász­éimunkás feleségét, a korponai já­rás festői népviseletben tündöklő pa­rasztasszonyait a legnagyobb rokon­szenvtüntetéssel fogadták. Nem hagy­hatjuk ki beszámolónkból a kongresz­szus legidősebb résztvevőjének, Čap­kova aszonynak üdvözletét, aki 50 éve dolgozik a nőmozgalomban és beszédét így fejezte be: „Egy lépést se vissza, előre Gottwald elvtárssal a szocializmus felé". A kogresszus folyamán szüntele­nül érkeztek üdvözlő táviratok ne"m­csak Csehszlovákia különböző vá­rosaiból, de a vilá gminden tájáról, a népi demokratikus országokból, a nyugati demokratikus nőszerveze­tektől. Az egyesítő kongreszus résztvevői egységesen elhatározták, hogy üdvözlő táviratokat küldenek Gottwald elvtársnak, La Pasionariá­nak, a Nemzetközi Nőszövetség el­nöknőjének, a szovjet .antifasiszta bizottságnak, az olasz és kínai asz­szonyoknak. , Ezután a jelölő bizottság beszámo­lója következett, majd Tabaček ta­nítónő javasolta, hogy a cseh és szlo­vák nőszövetség a Csehszlovák Nő­szövetség elnevezését kapja. Ajánla­tát a kongresszus egyhangúlag elfo­gadta Ezen ünnepélyes pillanat után Pfeifer képviselőnő felolvasta a Szö­vetség békefelhivását Csehszlovákia asszonyaihoz. A Csehszlovák Nőszövetség békefelhívása Csehszlovákia asszonyaihoz! Mi, a nőtanács és a Živena szlovák nőszö­vetségnek az egyesítő kongresszusra kiküldött képviselői, akik a köztár­saság minden részéből összejöttünk az ősi Prágában, hogy erőinket egye­sítve lerakjuk a Csehszlovák Nőszö' vétség szilárd alapjait, felhívunk minden asszonyt, munkásnőt, föld­művesnőt, közalkalmazottat, kultúr­munkásnőt és háziasszonyt: Asszonyok, anyák, nekünk, asszonyoknak, minden anyának szívünkön fekszik gyerme­keink sorsa. Azt akarjuk, hogy bol­dog és békés otthonban, örömben és bőségben nöjjenek fel. Élmunkásnőink, falusi asszonya­ink, a jobb füldműves gazdálkodás áldozatkész úttörő nöi, közaikalma­zottaink és kultúrmunkásnőink fel­fogták, hogyan lehet legjobban biz­tosítani a jövő nemzedékek boldog, békés életét. Szorgalmas kezük na­ponta valóra váltja a jelszót: „Építsd hazádat, erősítsd a békét!"" Asszo­nyok százezrei, hazánk építő csat­lakoznak az egész világ békeszerető asszonyaihoz, a már felszabadított vagy még mindig harcoló nemzetek aszonyaihoz, hogy a hatalmas nem­zetközi demokratikus nőszövetségbe tömörülve megsemmisítsék a hábo­rús bujtogatok terveit és biztosítsák a tartós békét. Népi demokratikus köztársaságunk, dolgozó népünk kormánya, élén sze­retett elnökünkkel, Klement Gott­walddal, megadott minden lehetősé­get a boldog élethez, az alkotó erők és lehetőségek teljes kifejtéséhez. Őrizzük, mint szemünk világát, mint a legdrágább kincset, népi demokrá­ciánk vívmányait. Őrködjünk, hogy a köztársaság és a béke ellenségei soha többe ne fejthessék ki gonosz­tevő, ártalmas munkájukat! Tőlünk függ, minden egyes cseh és szlová­kiai nőtől, hogy köztársaságunk egy­re érdemesebb tagja legyen a béke hívei nagy családjának, amelynek élén a legyőzhetetlen Szovjetúnió halad. Kövessük dicső szovjet asszony­testvéreink példáját. Váljunk mint ők, hazánk fáradhatatlan építőivé, az öntudatos, szocialista nemzedék ne­velőivé. Asszonyok, tanuljatok meg okosan gazdálkodni, nemcsak saját háztartá­sotokban, hanem az állam háztartá­sában is, mert a ti államotok ez! Munkásnők, földművesnők, dolgozó asszonyok és anyák, bátran és hatá­rozottan a munkába! Fogjunk össze, szövetkezzünk a nagy Csehszlovák Nőszövetségünk keretében és halad­junk bátran a boldog szocialista hol­nap, a tartós béke felé! flz egyesítő kongresszus befejező szakasza Az egyesítő kongreszus jóváhagyta a jelölő bizottság ajánlatát és így az Országos Nőszövetség elnöknőjévé Anežka Hodinová-Spurnát, a Nem­zetgyűlés alelnöknőjét választották. Az első alelnöknő a 2ivena szlovák nőszövetség volt elnöknője, Helena Bachratá képviselőnő, második el­nöknő dr.. Slechtová lett. A. H. Spurná, az újonnan megvá­lasztott elnöknő, azután megtartotta záróbeszédét, amelyben összefoglalta a kongresszus jelentőségét, eredmé­nyeit és kifejtette, hogy a háború és béke kérdésében senki sem maradhat semleges. Mindenkinek velünk kell jönnie a békéért folytatott harcunk­ban, éppen úgy, mint a magunkra vállalt munkában, amelynek első megnyilvánulása a munka ünnepé­nek, május 1-ének méltó megünnep­lése lesz. A kongresszuson résztvevő asszo­nyok kendőiket lobogtatva, lelkesen és határozottan kiáltották: „Éljen a világbéke és a szocializmus!" A kongresszus a Munka dalának eléneklésével zárult. I M< «M i)MMMMt »t t> M »» »MM«M »M »» M» M — A mezőgazdasági termékek vásárlása Bulgáriában szabad. A bolgár közvélemény nagy lelkese­déssel fogadta a bolgár kormány és a bolgár kommunista párt bi" zottságának azon határozatát, amely szerint azonnali hatállyal szabad piacra tették a mezőgaz" dasági termékeket, mint a búzát, kukoricát, árpát és lisztet. Ez a határozat a népi demakratikus rendszer új nagy sikerét jelenti. N — Varsó lakosai számának nö­vekedése. Amint a „Tribúna Ľu­du" című lengyel lap jelenti, a második világháború előtt Len­gyelország fővárosának több mint 1,200.000 lakosa volt. A háború után az elpusztított Varsóban alig 300.000 lakos maradt. A lengyel főváros újjáépítése oly gyors ütemben halad előre, hogy a la­kosok száma már elérte a 648.913-at. Ez év február l"étől március 15"ig a lakossásszaporu­lat 3525-öt tett ki.

Next

/
Thumbnails
Contents