Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-04 / 80. szám, kedd

UJSZ0 1950 április 4 A HARC ÉS GYŐZELEM ÉVEI Tíz évvel ezelőtt 1940 márciusának utolsó napján a szovjet nép további szövetségi — szocialista köztársaságot köszöntött — a karelofinn szocialista köztársaságot, amely a karelofinn autonóm köztársaságból alakult. A szovjet rendszer évei alatt a karelofinn nép történelmi fejlődésében hatalmas útszakaszt tett meg, amely világos bizonyságot tesz a szovjet állami rend előnyeiről. A „járatlan utak" és „szelid madarak" országa, mint ahogy azelőtt nevezték Karéliát, fej. lett ipari és szocialista mezőgazdasági köztársasággá lett. A karelofinn köztársaság területén, amely nagyobb mint Au>ztria. Dánia és Hollandia együttvéve, u dolgozó nép akaratából a Kommunista Párt vezetésével nagy reformokat és változásokat valósítotak meg Üj szocialista városok, ipari üzemek és modernül felszerelt és kiépített kolhoztelepü'ések nőt tek ki az országban. A kareliai erdőket ma már ezer és ezer kilométer hosz. szú gondozott országutak szelik keresztül. Sok száz kilométeres vasútvonalakat építettek ki, amelyek a köztar. saságot a Szovjetunió leghatalmasabb központjaival kötik össze. A karelofinn köztársaság népe igen jól tudja, hogy boldog életét egyedül í szovjet nemzetek összetartó, soknemzetiségű hatalmas családjának jelentős győzelme tette lehetővé. Epúgy mint a polgárháború éveiben, a nagy Honvédelmi Háború éveiben is, a karelofinn nép szovjet hazája védelmére kelt, legyőzhetetlen szövetségben a Szovjetúnió összes többi baráti nemzeteivel. A karelofinn dolgozók soha sem felejtik el hogy az imperialista betörők hatalma alól való felszabadításu. kat egyedül a szovjet hadseregnek, a Kommunista Pártnak és a nemzetek nagy vezetőjének, J. V. Sztálinnak kö. szönhetik. A háború utáni években a karelofinn dolgozók megkezdték hazájuk újjáépítését és nemzetgazdaságuk továbbfejlesztését. A háború utáiii ötéves terv költségvetése a karelofinn nemzetgazdaságba 1.5 milliárd rúbeien felül fektetett be A testvéri szovjet köztársaságok rend. szeresen segítik a karelofinn köztársaságot. Azerbejdzsán olojat küld, U k raj. na a földművelési gépekkel való ellátásról, ipari üzemek berendezéséről gon. doskodik és a balti köztársaságok szintén gépeket, meg állatállományt küldenek ide. Igen sok üzemi berendezés, építőanyag és hasonló érkezik Szi. bériából, az Urai vidékéről, Grúziából és a Szovjetúnió egyéb részeiből. A modern haladó szovjet technika alapján a karelofinn szocialista ipar alapjaiban megváltozott. A faiparban hatalmas villanyfűrészek dolgoznak, amelyek az energiát mozgó villanytelepekből nyerik. Közvetlenül az erdőkben a favágásnál és azok leszállításánál a hatalmas leningrádi traktorok, uráli emlődarúk, ukrajnai teherkocsik és száz és száz egyéb gépezet és berendezés segít a dolgozóknak. Már 1947 végén megújították az összes papírgyárakat, amelyeknek ter. melőképessége ma már jelentősen túlhaladta a háború előtti színvonalat. A köztársaság életében igen jelentős sze. repet játszik a balti csatorna, amely a nagy Sztálin nevét viseli és 1934-ben épült ki. A fasiszta megszállás alatt ez a csatorna igen nagy kárt szenvedett és a forgalomtól teljesen ki kellett kapcsolni. Ma már újr° üzembe helyezték A karelofinn mezőgazdaság szintén igen nagyott változott. Valamikor az itteni talajt terméketlennek tekintették és ezért a földművelés teljesen háttérbe szorult és a fejlődés igen alacsony fokán állott. A forradalom után a kolhozba tömörült földművesek, akik a leghaladóbb szellemű földműves tudománnyal voltak fe'fegyverezve, a fejlődés magasabb színvonalára emelték itt a mezőgazdaságot és nagy lépés! haladtak előre a jólét és a kultúra út. ján, mert ezeken a terméketlennek tekintett földeken ma már igen jó termést nevelnek. A búza egyre inkább útat tör magának, egyre magasabban és magasabban észak felé. A szovbozokban és kolhozokban sikeresen fejlődik az állattenyésztés és évről évre egyre magasabb számú állatállománnyal rendelkezik. Kareliában igen nagyszabású kultúr építkezések folynak. A forradalom előtt csak 8—10 írni és olvasni tudó ember esett minden száz lakosra. Ma ebben a köztársaságban minden egyes po'gár tud írni és olvasni. Az 1949—I950-es években mindenütt bevezették a kötelező kétéves iskolalátogatást és a Szovjetúnió tudomány, egyetemének fiókja évről évre szélesebb keretek között működik. Saját szakepmberei, legkülönfélébb káderei minden szakmában egyre szaporodnak. A petrozavodszki egyetem már igen sok tehetséges geoloógust, történészt, filológust, biológust és más szakembereket nevelt Az egyetem rektora már évek óta Ivan Jakovler karelofinn születésű tanár, akinek apja földműves volt. A forradalom előtt a Jakovler család egyetlen tagja sem tanulhatott, sőt még az elemi isko'át sem járhatta ki. A szovjet rendszer alatt a nép sonaiból igen sok tehetséges művész is került ki. A nemrég lefolyt választásokon a Szovjftúnió legfelsőbb tanácsába a karelofinn köztársaság polgárai egyhangúlag a kommnisták és pártonkívüliek sztálini blokkjának jelöltjeire, szavaztak. A megválasztott képviselők között" vannak a karelofinn nép legjobb fiai és leányai — Alexej Godcsijev ismert sztahanovista a villany fűrészeknél, Dar ja Karpovova Sztálin díjas művésznő és mások. A karelofinn köztársaság dolgozói köztársaságuk e nagy évfordulóján újra meg újra végtelen hálájukat, bizalmukat és szeretetüket nyilvánítják a Kommunista Párt és a szovjet nemze. tek n;>rjy baráta és vezetője J. V. Sztálin generalisszimusz iránt, aki a Szovjetuniót és a karelofinn köztársaságot a kommunizmus fénylő magasságai felé vezeti. E. SATROV: ň 1 APA Tyihon Pavlovics Maszljukov, gaz. dasági tervezős szakember a legnagyobb felháborodással tért haza. — Szégyen, gyalázat! — dörgött már a küszöbről. — Hogy ilyen szülök is vannak a világon. Egyetlen fiúkra nem tudnak vigyázni! — Mi történt? — kérdezi a felesége. — Ismered Kiszlicint, a könyvelési főnököt? Hát ide figyelj. Ahogy a Metropol-mozi mellett elmegyek, hát látom a fiát, Vovkát. Na és mit gondolsz, hogy ez a semmirekellő mit csinált ott? Ci-ga-ret-tát árult. A taknyos alig tízéves és már seftel. Hát így! Természetesen galléron ragadtam és úgy vittem a szüleihez, örvendj Kiszlicin, szép csemetéd van! Na volt is ott zenebona. A nagymama sírt, az anya idegrohamot kapott, az apa a haját tépte ... Igazi — dráma. — Hát igen — sóhajt fel résztvevőén az asszony — Vovko és egyszerre cigarettákkal! — Miért a fiút veszed elő! Nézd csak Kiszlicint, azt a Kiszlicint, en! gedik, hogy a fia elzülljék. Mi lesz ebből? A gyermekek — a mi táma. szaink, jövőnk és egyszerre csak azt hallod: Jó napot, kérem 3 darab egy rubel... Az apa sokáig nem 111 az asztalhoz. Izgatottan jár fel és alá a szobában, szabad folyást engedve érzelmeinek, szent és apai érzéseinek. — De nagyon a szíveden fekszik egyszerre az a Vovka! — mondja végre is az asszony. Hiszen te magad nem szentelsz oly nagy atyat gondoskodást a mi Kosztyánknak. — Hm. Hogy-hogy nem szentelek! És ki ment el vele a szünet alatt az újévi vásárra? — Az volt minden. Az iskolában sem nézel utána, az osztályzata nem érdekel, nem beszélgetsz vele, nem játszol vele! Tyihov Pavlovics nem tudja, hogy mit feleljen erre. Kínos szünet áll be. Jó ideig tart, amíg szóhoz jut. — Hm. Csak rajta! öntsd ki a lelkedet, — mondja bűnbánó hangon. — Szent igaz, hogy teljesen elhanyagoltam azt a fiút! Az ördög tudja, hogy történhetett meg. Azt hihetné az ember, hogy müveit egyén vagyok, a pedagógiában kiismerem magam, Usinszkit is olvastam és képzeljétek ... még nem voltam Kosztya felől érdeklődni az iskolában... Az én hibám! Na nem tesz semmit. Most majd gondjaimba veszem a jő madarat és pedig rendesen! Tyihov Pavlovics nemes, nevelő törekvései konkrét kifejezésre jutottak, mihelyt belépett Kosztya egy piros.pozsgás arcú élénk fiú. — Megvannak a feladataid? Ügy! Vigyázz magadra, ne lustálkodj! Az ebédnél nem téveszti őrködő atyai szeme elől Kosztyát. Megjegyzések és oktatások csak úgy repkednek egymásután a fiú felé. Ebéd után Tyihon Pavlovics fiához fordul, megfogja az állást és a legnagyobb szigorúsággal beszél hozzá: — Holnaptól kezdve megmutatod nekem a füzeteidet. Értetted? — Igen, — suttogja az ifjabb Maszljukov, csodálkozva nézve atyjára. — Nem, már ma kezdjük ... Hol a táblád? No mutasd. — Még nem kaptunk táblát. — Lehetséges az? — Maszljukov összevonja szemöldökét és gyanakodóan méri fiát. — No jól van. Hol. nap elmegyek az skolába és meggyőződök róla. Ha hazudtál, jaj neked! A legközelebbi napon Kosztya viszi apjának megmutatni a füzeteit. — Várj, várj egy kicsit... Hadd olvassam el legalább az újságokat — tolja félre a fiút Tyihon Pavlovics és feleségére kiabál, aki éppen a konyhából jön ki: — Hallod, Masa, azt írják, hogy a hideg légáramlat elke. rülte a moszkvai kerületet és a nyugati részek felé nyomul. Amint látszik, Maszljukov nevelő törekvése csakhamar lelohadt és a meteorológia inkább érdekli, mint fia osztályzata. Elérkezett a bejelentett hófúvás, utána erős szél, majd megint felmelegedett az idő és Maszljukov még mindig nem jutott odáig, hogy látogatást tegyen az iskolában. Valahogy úgy történt a dolog, hogy minden este akadt egyéb dolga. Egyszer a kollégái jöttek hozzá a hivatalból és Máriás.partit játszottak, máskor pedig Maszljukov nehéz keresztrejtvényen törte fejét, néha elment feleségével moziba, megnézték a „Tenger mélyén" című filmet, amely a szépiák és cápák életéről szól. Tyihon Pavlovics a fiára is gondolt néha. Olyankor behívta Kosz. tyát és kutatóan végignézve nyúlánk kis alakját, szigorú előadást tartott neki: — Te fiú, végy példát rólam.,. Ne csinálj magadból nevetséges bohócot. Komolyan mondom! Egyszer Maszljukékhoz egy kisfiú érkezett az iskolából egy írással. Tyihon Pavlovics összeráncolta homlokát, feltépte a borítékot és a legrosszabbakra készült. „A 31. számú iskola — olvasta — kéri Kosztya Maszljukov harmadik osztályos tanuló szüleit, hogy azon. nal jöjjenek el az igazgatóhoz megbeszélésre ..." — Na itt van már! — fehéredett el Maszljukov t—, hát ezt is megéltük Kosztya! Konstantin, ide gyere! Mit vittél véghez az iskolában? — kérdezte Tyihon Pavlovics és hangja megcsikordult. — Semmit! — felelte gondtalanul Kosztya. — Na, csak gondolkozz! Kosztya elgondolkozott és igyekezett emlékezetébe idézni összes csin. jeit. — Mit csináltál szünet alatt? — Futbaloztam. — Tovább! — Nyertünk 3:0-ra. — Na valld már be Kosztya, mit tettél. A tagadás a hazugság legelvetemültebb formája. De az ifjabb Maszljukov a helyett, hogy bűnbánóan könnyített volna bűnös lelkén őszinte vallomással, nyakasan hallgatott. — Békés ember vagyok, ne hozz kl a sodromból — ordított rá Tyihon Pavlovics és megragadta Kosztyát a fülénél fogva. — Ne bántsd! — szólt közbe az asszony. — Ne okozz a fiúnak fáj. dalmat. — És ő okozhat nekem? Kellemes dolog az, hasonló meghívásokat kap. ni? Ma arra kérnek, hogy jelenjek meg az iskolában. Holnap majd mehetek a rendőrségre és holnapután a ^törvényszékre... Először az iskolaigazgatóhoz, aztán a főfelügyelőhöz, végül pedig majd a börtönőrhöz! Tyihon Pavlovics még egyszer hiegrángatta a fia fülét, felöltözött és elment az iskolába. — Azért hívtuk meg, — kezdte az igazgató —, hogy elbeszélgessünk együtt a fiáról. — Már én megtettem a szükséges intézkedéseket, — szakította félbe Maszljukov. — Jól megráncigáltam a fülét — Hogyan? — Egészen úgy, ahogy mondom. Lehet, hogy ez elavult nevelési módszer, hogy úgy mondjam, a régi idők hagyománya. De nála beválik. — Bocsánat, — kelt fel helyéről a csodálkozó igazgató — és mit vé. tett? — Hogy-hogy mit vétett? Hiszen még maguk meghívót is küldtek nekem? — Na igen, mi ugyanis elhatároztuk, hogy Kosztyát szorgalmáért és kiváló eredményéért azzal jutalmazzuk, hogy üdülni küldjük Artekbe ... és ezt akartuk magával megbeszélni. Fordította: Cs. K. 50 A. ZAPOTOCK? ÜJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ A tagiészám ugyanis nőttön nőtt és a kétszázötvenhez közeledett. Az egész környéken nem volt egyesület, amely ekkora taglétszámmal dicsekedhetett volna. Igy a különböző felvonulásokon a zákolany'i szocialisták csoportja volt a legnépesebb, ami érthető feltűnést keltett mindenfelé. Isten tudja, hogy keletkezett a „zákolany'i szocialisták" elnevezése. Egyszerűen itt volt és az emberek használták, noha az egyesület tagjai között nemcsak zákolany-iak voltak, hanem Üjezd, Kováry, Tynec, Ko" lecs, Votvovice, Ókora, Mozolin és Hokibice számos lakosa is. Az elnevezés kit sem lepett meg, senki nem ütközött meg rajta. A Budecs-környéki falvakban mind nyíltabban beszéltek a szocializmusról és a szocialistákról. A szocializmus nem volt többé rettenetes mumus. A környéken most már nyíltan terjesztettek és olvastak szocialista lapokat is. Olvasták a prágai „Právo Lidu"-t (Népjog), a brünni „Cervánky"'t (Virradat), de leginkább a kladnoi „Svoboda""t (Szabadság). A lapnak különösen akkor volt nagy keletje, ha a környékre vonatkozó cikket közölt. Ilyenkor széltében-hosszában keresték a „Svoboda" példányait. — A Svoboda e héten jól megadta a vretovicei Rovarának! — terjedt el egy alkalommal futótűzként a hír. — Meg is érdemli. — Nagyon felfuvalkodott a disznó és pimaszul bánik a szegényekkel. — Egész nap henyél, de szájalni, azt tud. — Ilyen volt, szomszédasszony, az egész család. — De most benne van az újságban. A gyalázatos. — Nem kell sajnálni az ilyet! Tudja meg, hogy a fák nem nőnek az égig és akad, aki az ő körmére is rá" koppint. Hasonló megjegyzésekkel kísérték az újságcikkeket, amelyek a helyi eseményekkel és ismert személyekkel foglalkoztak. A Budecs"környékiék időnkint kivonultak a zászló« val. Elsőízben az öreg Zeman temetésére. Azután Holu" bovicébe egy jubileum alkalmával, majd aratás után Ókorába. Ez volt az egész. A téli hónapokban a zászló ott pihent az egyesület szekrényében. Közelgett Húsvét, a feltámadás ünnepe. A Valdek-venléglőben újra taggyűlést tartottak. Különböző javaslatok hangzottak el, a tagok vitatkoztak, szavaztak és döntöttek. Valaki azt javasolta, hogy az egyesület nagyszombat napján zászlaja alatt testületileg vegyen részt a feltámadási körmenetben. A

z elnöklő Vosmik a javaslat elhangzása után úgy érezte, hogy a guta kerülgeti. De mit tehetett? A javaslat elhangzott, tehát le kellett tárgyalni és szavazás alá kelleťťbocsátani. A négyek tanácsa derekasan harcolt. Vitatkozott, azt bizonyítgatta, hogy helytelen egyoldalú egyházi ünnepségeken résztvenni a zászlóval. Elvégre az egyesület tagjai között nemcsak katolikusok vannak, hanem más vallásúak is. Pl. Tübl szatócs és fia, Fuchs, az üveges, Berger és még több más zsidó. Akad néhány evangélikus is. Ezeket nem lehet rákényszeríteni, hogy más hitfelekezet egyházi ünnepségeire kivonuljanak. Csakhogy az emberekre mindez kevéssé hatott. A Budecs-környékieken különös láz lett úrrá. Egész télen át sehova se vonultak ki a zászlóval. Szavazásra került a sor és a többség döntött. Elhatározták, hogy az egyesület tagjai a zászlóval résztvesznek Kováryban a feltámadási körmenetben. A feltámadási és úrnapi ünnepségek rendszerint nem a budecsi templomban folytak le, hanem a kováry-i kápolnában. Ennek okát nehéz megállapítani. Űrnapjával kapcsolatban mégcsak akadt egyszerű magyarázat, az tudniillik, hogy ilyenkor több helyen oltárokat szoktak felállítani. Az ilyen oltárok felállítására igen alkalmasak voltak a falusi házak kapui. Az a gazda, akinek kapujában az oltárt felállították, köteles volt anna-k feldíszítéséről, majd szétszedéséről és eltávolításáról gondoskodni. Ki állította volna fel a Budecs-hegyen az oltárokat, amikor a kis templom egymagában áll a hegytetőn, ahol a sírásó kunyhóján kívül egyáltalán nincs lakóház? Persze, mindez a feltámadás ünnepségre nem vonatkozott. Ilyenkor nem kellett oltárokat felállítani. A magyarázat tehát mégis csak az, hogy a kováryi öreg plébános általában nem rokonszenvezett a budecsi templommal. Tulajdonképpen nem a kis templommal volt baja, hanem a templomhoz vezető úttal. És ez csakugyan gyalázatos volt. Ma, persze, más a helyzet. A Budecs-hegy tetejére ma gépkocsin is könnyűszerrel fel lehet hajtani. Akkoriban azonban még lovasszekérrel is rendkívül kockázatos vállalkozás volt ez. Ha valaki mégis megpróbálkozott jármüvei, azt rendszerint tehenek vontatták. Temetéskor a koporsót néhány tagbaszakadt férfi a vállán vitte fel a sírkertbe. A plébános mindezeknél fogva nem szívesen járt fel a Budecs-hegy re. Az volt a rögeszméje, hogy az egyik ilyen útnál lábát töri. Jgy, különösen ha rossz volt az időjárás, kikerülté ezt az utat. Ha csak tehette, a kápolnába helyezte át az istentiszeteleket. Ez a kápolna Kováryban a plébánia közvetlen közelében állott. Az itt tartott istentisztelet mindenesetre kevesebb kényelmet", lenséget okozott a plébános úrnak. A plébános, szegény, minden elővigyázatossága ellenére nem kerülte el sorsát. Előérzete beteljesedett. Csakhogy nem ott, ahol várta. A Budecsre vezető úton soha nem történt baja. Fölöttes egyházi hatóságai végül eleget tettek szüntelen kéréseinek és áthelyezték a hostivaii plébániára. Ott a paplaktól néhány lépés az út a templomba. Ez a néhány lépés is egyenes és jól épített országúton vezet. A plébános már az első vasárnapon, amikor a hostivári templomba ment misézni, megcsúszott a teljesen sima talajon és lábát törte. A Budecs^környékiek (Eolyta^j^,); v /