Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-28 / 98. szám, péntek

UJSZ0 Hogyan lett máj mis elseje a dolgosok nemzetközi szolidaritásának ünnepe 4 I. GIREJEV: A világ proletariátusa néhány évtized óta minden évben megünneplí május elsejét. Ezen a napon tartanak a világ dolgozói szemlét harci erőik felett és tárják a v lág elé nemzetközi szol daritásultet és elszánt akaratukat a békééit és demokráciáért folytatott harcukban. A kapitalista országok uralkodó osztályai gyűlölik május 1-ét. A burzsoázia féktelen dühében mindent elkkvet, hogy let

; por ja a munkásmozgalmat a világ dolgozóinak a békéért vivott harcát és ezért a népi tömegnek ellen rendőrséget, katonaságot, kémeket és provokátorokat. mozgo3ít. A munkásosztály számos harcisának került már eletébe, hogy a nép érdekeit védelmezte az elnyomók önkényével szemben. A világ dolgczó: kegyelettel őrzik áldozatul esett testvéreik emlékét és még szorosabbra vonják soraikat. A népek sohasem felejtik el azt a Vérfürdőt, amelyet az amerikai kapitalisták és lakájaik rendeztek J 836 májusának első napjaiban, A ch cagói események emlékére lett május elseje a dolgozók nem?etköz: szolidaritásának ünnepe. Az 1884—85. évi válság következtében az amerikai proletariátus helyzete súlyosan rosszabbodott. A kapitalisták, hogy minél több hasznot sajtoljanak ki a munkásokból napi 14—18 órát dolgoztattak velük a legsúlyosabb feltételek között. A munkásszervezetek ekko- ha tá Hozták el, hogy kiharcolják a 8 órás munkanap bevezetését. A ^Szakmai és Munkás Szervezetek Szövetségei chicagói naggyülése ezt a határozatot fogadta el: »A szövetség kimondja, hogy 1886 május elsejétől kezdve a törvényes munkanapnak nyolcórásnak kell lennie tehát a szervezetek hassanak 0da a helyi törvényhozó testületeknél, hogy a jelzett időpontig vezessék azt be a jelen határozat értelmében«. Az Egyesült Államok uralkodó körei minden további nélkül elutasították a munkások jogos követeléseit. A reakciós sajtótermékek vad kirohanásokat intéztek a munkások ellen. Az »Illinois State Register* például kijelentette, hogy a nyolcórás munkanap bevezetésének követelése Olyan őrültség, ami sok lenne még egy tébolydában is. A munkások erre az Egyesült Államok sok városában május l-re sztrájkot hirdettek. A chicagói sztrájk munkaidő csökkentésre irányuló követelésétől felbőszültek a kapitalisták. Mozgósították a rendőrséget és titkos ügynöke ket. A vasúti vállalatok urai a »Pin kertem* ügynökségtől legényeket fogadtak fel egyenesen azért, hogy támadják meg a munkásokat. A kortársak szerint »ezekben a hónapokban a lovas- és gyalogos rendörök osztagainak, amikor zárt alakulatokban vonultak ki, kedvenc szórakozásuk lett, hogy gumibottal verjenek szét minden munkáscsoportulást A gumibot nem volt részrehajló: egyformán zuhogott férfiakra, nőkre, gyermekekre.. .< De a munkásokat nem törték meg ezek a k hívások és továbbra is ragaszkodott követelésükhöz. Ekkor a kapitalisták tanácskozásaikon elhatározták, hogy működésbe hozzák a lőfegyvereket. Május 3-án délután gumibotokkal és puskákkal felszerelt erös rendörosztagok indultak el, hogy szétverjék a Mac Cormick- gyárnál tartott népgyűlést, amelyre nagy tömeg sereglett össze. A gyűlés színhelyéről távozó munkásokra hátulról nyitották meg a tüzet. Fegyvertelen emberek estek el, lekaszálta őket a golyózápor... Ez az embertelen eljárás viharos felháborodást keltett a chicagói dolgozók körében. Még azon a napon az alábbi szövegű röpiratokat bocsátották ki: »B

0sszúra! Fegyverre, munkások! Az urak rátok szabadították vérebeiket a rendőrséget. Ma délután a Mac Cormíck-gyárnál meggyilkolták öt testvéreteket! Azért gyilkolták meg ezeket a szerencsétleneket mert nekik, — akárcsak nektek — volt bátorságuk ahhoz hogy ne hajoljanek meg az urak önkénye előtt! Meggyilkolták őket. mert követelni merészelték a nehéz munka óráinak megrövidítését! Meggyilkolták őket és ezzel bebizonyították nektek. »szabad amerikai polgároknak*, hogy meg kell elégednetek azzal, am t cz urak kegyeskednek adni nektek, különben legyilkolnak benneteket*! Más röpiratok a munkásokat tiltakozó tömeggyülésekre hívták, amelyeket másnap estére tűztek ki a Hay-Market-Square-re. Május 4-én erős rendőri csapatokat vontak össze a Hay-MarlcetSquare-n. A téren táborozó rendörökön kívül erős rendőrosztag várta a jeladást az egyik szomszédos épületA szovjet kormány nem rég Sztálin-díjjal tüntette ki az építő munkások csoportját, amely a téglarakás igen előnyös módszerét találta ki es vezette be. Ezek közt voltak Ivan Sirkov és Nikolaj Olsanov moszkvai őpítő munkások is. Az építő munkások életrajzát olvashatjuk és olvassuk az utcákon, a városok terein és a falvak házcsoportjain. Ezen az úton határköveket jelentenek az üzemek és gyárak épületei, a lakóházak és klubok épülete . Ivan Sirkov moszkvai építkezében. A hatóságoknak az volt a szándékuk, hogy a sztrájk vezetőit elfogatva ezzel egy csapásra letörik a munkásmozgalmat. Amikor beesteledett, valamelyik provokátor bombát dobott. A rendőrség azonnal megnyitotta a tüzet a tömegre. Néhány ember életét vesztette, kétszázan megsebesültek. Megkezdődtek a letartóztatások. Elfogják a munkások forradalmi vezéreit, Shpeecet. F schert, Engelt, Parsonst, Linget és másokat. Az ügyükben megtartott ^törvényszéki tárgyalás* egész menete azt mutatta, hogy á burzsoázia már eleven halálra ítélte őket, mivel védték a munkásosztály érdekeit. Annak ellenére, hegy semmi sem bizonyította szerepüket a bombavetésben, a külön e célra kiválogatott esküdtek halálra ítélték a munkások összes említett vezetőit. Az elitéltek férfiasan fogadták az Ítéletet. Ge

0rge Engel kijelentette: Gyűlöletem és harcom nem egyes kapitalisták ellen irányul, hanem az eilen a rendszer ellen, amely számukra előjogot biztosit. Leghőbb vágyam, hogy a munkások felismerjék azt hogy kik a barátaik és kik az ellenségeik .. . L ng. aki csak 21 éves volt, Amerika uralkodó köreihez intézte szavait, amikor ezt mondotta: — Megvetem önöket, megvetem az önök rendjét, az önök törvényeit és az önök erőszakkal fenntartott hatalmát. Ezért felakaszthatnak. Az amerikai burzsoázia hidegvérrel és megfontoltan gyilkolta meg Shpeecet Fischert Engelt. Parsonst és Linget. De emlékük raá'g is él az amerikai dolgozók szivében. És ma, amikor az amerikai imperialisták egy harmadik világháború kirobbantására készülődnek, május elsején a dolgozók százm lliői vonulnak ki az utcákra, hogy odakiáltsák a háborús gyújtogató k/iak: — Nem! Nem fog sikerülni a szándékotok! Nem rendezhettek új vérfürdőt! A népek meg fogják ezt hiúsítani! 8l munkás nem tud, Moszkva fővárosban olyan kerületet, ah'ol ne dolgozott volna. 18 iskola, 6 óvóda, 4 szülészeti klinika épületein dolgozott, tizennégyemeletes lakóházon a Volodarszky utcán, nyolc emeletes házon a Mozsajszky országúton, lakóházakat ép'itett a Gorkij utcán és a főváros több mint 50 épületén vett részt az építkezési munkálatokban. Már 1935-ben ismerték ezt a fiatal munkást egész Moszkvában kiváló teljesítményeiről. Az adogató munkássel együtt 7-8 ezer téglát rakott le egy műszak alatt. A sztahanovista mozgalom első éveiben ez gyönyörű eredmény volt. • Sikerét nem mesés eredményének köszönheti, hanem az uj »csavaros« téglarakás! munkaimódszernek, amely abban állt, hogy az építő munkás sokkal gazdaságosabban osztotta be a munkáját, nem kellett oly gyakran egyik helyről a másikra átmennie. Kis munkacsoportot alakított, amely belőle, azaz egy építő munkásból és két adogató munkásból állt. Hímevet szerzett magának építkezési eszközeivel, »kis gépesitésévei«, amely nagy megkönnyebbítéfet jelentett és a munka gyorsabb folyását is jelentette az épületeknél, az építő munkások magasabb munkateljesítményeit azokban az években, amikor az épületek még nem voltak ellátva oly erös gépezetekkel és technikai berendezéssel mint ma. Így például nagyon beváltak az ő eredeti kis kocsijai, amelyek a téglát szállították, és az

0k a különleges vágányok, amelyeken ezek a kocsik közlekedtek. A mult évben két kiadásban jelent meg »Ivan Sirkov albuma a sztahanov sta eszközök és a kőművesek segédeszközei vázlatáról* amely minden építő munkás kézikönyve lett és ma már a nagyobb és kisebb építkezéseknél mindenütt találkozunk vele. Majdnem mindenütt megtaláljuk azokat a kiváló munkaeszközöket is, amelyeket Sirkov gondolt ki. Különös lelkesedéssel fogadják az építkezéseknél fém-mérőeszközeit és tégla mérőit, amelyekkel a kőműves ellenőrzi munkáját. Ezek az eszközök legalább félórányi időt takarítanak meg a munkában a kőművesnek és igen nagy segítségére vannak főleg a fiatal munkásoknál:, a még tapasztalatlan kőműveseknek. Sirkov félig automatikus futószallagja, amely a maltert szállítja az építkezésre, úgy van összeállítva, hogy akkor sem történhet semmi hiba, nem fordulhat át az anyag a tengelyen még abban az esetben sem, ha a malter-adagoló munkás hibát követ el. Sirkov még egy figyelemre méltó futószalagot tervezett és állított össze, amely az építkezéseknél a téglát szállítja. A tégla berakására és kirakására is külön eszközt állított be a munkafolyamatba. Ezek az eszközök nemcsak megkönnyítik a munka menetét, hanem megtakarítást is jelentenek, mivel használatuk mellett kevesebb tégla törik össze. Nemrégen kezdték az építkezéseknél használni az úgynevezett fémpadlókat és állványokat Ivan Sirkov terve szerint, amelyek igen nagy megtakarítást jelentenek az építkezési faanyag terén. Ez és más hasonló berendezések, amelyeket kőművesek gondoltak ki, milliós megtakarítást jelentenek, anyagmegtakaritást és munkaerő megtakarítást megkönnyítik az építkezéseknél dolgozóknak a munkáját és meggyorsítják a lakóházak építését. Nikolaj Olsanov kömövest is a nép érdekeinek szem előtt tartása vezeti. Nikolaj Olsanov mellét is nemrégen díszítették fel a Sztálin-dij érdemrendjével. Negyed évszázad óta dolgozik a moszkvai építkezéseken és ő is éppen úgy mint Birkov, mindenütt dolgozott ebben a nagy városban. Már régen megszerezte a magas iskola mesterének hírét, aki sohasem végez kevesebbet két normánál. Az

0nban a szovjet emberek nemcsak az egyéni s'kerért és dicsőségért dolgoznak, hanem az egész közösség érdeke az ő életérdekük. Ilyen ember Nikolaj Olsanov is. Teljes mértékben tudatában van annak, hogy egyedül tőle és társaitól függ az építksaéaek idejében való befejezése. A kőmöves bármily erősen Is dolgozik, az összes alkalmazottak, a ta eredményeket ér is el és bármenynyire túlteljesíti a normát, a lakóház átadása rendeltetésének mégis fennakad, hogyha a vakolással és a belső berendezéssel kapcsolatos munkák hátramaradnak. Az öreg mester javaslatot tett. hogy a versenyt necsak a normák túlteljesítésére indítsák meg, hanem versenyezzenek az egész kész lakható épület átadására. Ma már a Peszcsani utcán, ahol most Olsanov dolgozik, az összes alkalmazottiak, a kőművesek, vakolók, festők és ácsok saját napi normájuk szerint dolgoznak és versenyeznek. Nikolaj Olsanov például tudja, hogy minden hathétezernyi tégla lerakása az ő hozzájárulását jelenti egy négyzetméternyi lakótér elkészítéséhez. Nikolaj Olsanov felhívására még gyorsabb ütemben folyt a moszkvai lakóházak építése. Ez a felhívás hatalmas visszhangot keltett ezer és ezer építkezés munkásainál, akik ezen az alapon versenybe indultak. Ez arra vezetett, hogy a Peszcsani utca lakóháztömbjeinek építésénél az építkezési időt minden háromemeletes háznál először 13, majd még további 10 nappal megröv dítették. Így vezeti az ember alkotó kezdeményezése a Szovjetunióban ezrek és százezrek hatalmas erejű mozgalmához. — Húszéves fennállását ünnepli Moszkvában a Vörös Hadsereg Központi Színháza. A két évtizede működő színház együttese magában a hadseregben a katonákkal való közvetlen kapcsolatban fejlődött. Egyik alapvető feladata: a szovjet hazafiság, a jogos büszkeség érzésének nevelése, annak a büszkeségnek, amellyel a szovjet emberek nagy hazájukra és a népeket a fasiszta iga alól felszabadító, hatalmas hadseregükre tekintenek. A színház kiváló szinészegyüttesének lelke és nevelője Alekszej Popov főrendező. A Vörös Hadsereg Színháza az ötágú csillag alakjában épült. Szín. padának magassága eléri egy tízemeletes ház magasságát. Ezen az óriási színpadon kényelmesen járhatnak gép. kocsik és tankok, repülőgépek. A sü lyesztő mélysége három emeletnyi. Az ünnepi jubileumra a színház két nagy előadással készül: bemutatja Alekszándr Síéin „A tengernagy lobogóját és felújítja Gogolj „Revizor" című halhatatlan művét. A szovjet építőmunkások A. ZÁPOTOCKÝ 6

3 ÚJ HARCOSOK SORA K OZÓ

J A Fordította: VOZARI UKZSO Megkezdődött a tüntetés résztvevőinek üldözése. Csendörök. rendőrök és katonák kutatták át a bányászok lakásait, igen sok embert megvertek és letartóztattak. A letartóztatottakat a járásbíróság fogházába kísérték. Ott megbilincselték őket. 16 embert kötöztek össze egy" egy hosszú lánccal. Ezeket a tizenhatos csoportokat azután a Kladnóból félórányira lévő vasútállomásra hajtották. Az embereket útközben újra súlyosan bántalmazták. A pályaudvaron már várt a vonat, amely a letartóztatottakat Prágába szállította. Ott a törvényszék fogházába kerültek. A letartóztatottak között néhány nő is volt. Kladnó katonai megszállása elég soká tartott. A 75. gyalogezred nyolc századát és törzskarát augusztus 4-én vonták vissza. A többi katonai csapattest csak augusztus 23-án hagyta el Kladnót Nem sokkal a katonaság elvonulása után jelentéktelen kilengésre került sor a kladnói városháza előtt. A megriadt városatyák nyomban táviratot intéztek a bécsi hadügyminisztériumhoz és újabb katonai segítséget kértek a kladnói dolgozók ellen. A hadügyminisztérium ezt a kérést elutasította és nem küldött katonaságot Kladnóba. Ugyancsak elutasította a hadügyminisztérium a kladnói városi tanács egy későbbi kérését is, hogy a sztrájkok meggátolása céljából* tartson állandó katonai helyőrséget a bányavárosban. Az 1889. évi úrnapi ünnepség volt az utolsó, amelyre a kladnói bányászok díszegyenruhájukban és zenekarral testületileg vonultak ki." Kecskeadó. A Kostka-féle vendéglőben lévő szűk szerkesztőségi helyiség újra mozgalmas képet mutatott. Szombat lévén, a bányászok közül sokan jöttek el a szerkesztőségbe. Egyesek csak úgy benéztek egy kis beszélgetésre. Mások azért jöttek, hogy magukkal vigyék a Svoboda új számát. Ezek a lapterjesztők voltak, akik a környékbeli községekben kézbesítették a lappéldányokat. Munkából menet eljöttek a szerkesztőségbe. A Svobodát elkobozták s várniok kellett, míg az új kiadás elkészül. A bányászok pipáik szárát rágcsálták. Sűrű füstfellegeket bocsátottak ki, úgyhogy a szűk helyiségben, mint mondani szokás, vágni lehetett a füstöt. A szerkesztőségnek nem volt ablaka, csak az üvegajtón keresztül szűrődött be világosság az utca felöl. A bányászok között ült a szabóék Tónija is. A Svobodára várt, hogy az új szám példányait magával vigye Zákolanyba. Tanítás délután nem volt és ezért már dél óta ott ült a szerkesztőségben. Az egyik szegletben foglalt helyet Himmel bácsi Vretovicéből. Tóni tudta, hogy az öreg útitársa lesz Kladnótól Vretovicéig. Himmel vézna, hajlott hátú öregember volt, beesett arcát szinte elfedte a sok heg. A kladnói szén igen kemény. Ha csákánnyal belevágnak, apró szilánkok röpködnek szét, amelyek olyan élesek: mint az üvegkristály. Belevágódnak a bányász bőrébe és apró sebeket okoznak. Amikor a sebesült hely begyógyul, sötétkék forradást hagy vissza. Az öreg kladnói bányászok arca ezért fest úgy, mintha tetoválva volna. A munka egyetlen vidéken sem hagy oly látható jeleket a bányászok arcán, mint Kladnóban. Az öreg Himmel igen jó munkás volt. Arcát és ráncos kezeinek újjait, amelyek a csákány tartásától úgy meggörbültek, mint valami inda gyökerei a sziklás domboldalon, keresztül'kasúl sötétkék forradások borították. Az öreg Himmelt könnyű volt dühbe hozni. A bányászok éppen ezért előszeretettel ingerelték. — Gyorsan kifut, mint kislábasból a tej, — mondogatták az öregről. Ma is, miközben a nehéz munkáról, az urakról, a tűrhetetlen viszonyokról beszéltek a bányászok, figyelmük Himmel bácsira összpontosult. — No, bácsi, maga mit szól mindehhez? Maguknak ott az állami Fe*rdinand"bányákban aranyéletük van, ugye? — piszkálgatta az öreget Svandrlik. — Hagyjátok békén az öreget! Ma nagyon büszke. Nem csoda, hiszen az állami bányában bérkifizetés volt És az öreg, persze, jókora összeget vágott zsebre. Hiszen csak úgy falja a munkát. Csak természetes, hogy ma jó pénzek csörögnek a zsebében, — vette át a szót Birbaum. — Sz ... t csörög! — kiáltotta ingerülten az öreg. — Hát nem bánom, cseréljük ki zsebeink tartalmát, — ajánlotta Birbaum. — Tudod, hogy talán ráfizetnél az üzletre? Szép kis bérfizetésünk volt. Beszélni is kár róla. A öreg zsebébe nyúlt és a tenyerén megmutatott néhány ezüst forintot és tízkrajcárost. — Rendes bányásznak restelkednie kell az ilyen keresetért. Ez nem munkabér, hanem alamizsna, barátaim. Szégyenkezem is miatta. Az asszony otthon el sem fogja hinni. Azt gondolja majd, hogy elittam a pénzt. Pláne, hogy most már három órája itt ülök és az újságot várom. Az áldóját annak a cenzornak! Mennykő üssön a plajbászába! Ma megint óriási fehér foltok lesznek az újságban, ugye Jóska? — ezzel a kérdéssel fordult az öreg Himmel Mach szerkesztőhöz. — Hát egy pár folt lesz ma, fiúk. És mindjárt az első oldalon. — Vigye el az ördög az osztrák disznót, csak az a kár, hogy cseh anya hozta a világra, — szitkozódott Himmel. — Remélem, megcukroztad neki a mai falatot, — szólt most megint az öreg. (Folytatjuk.)