Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-27 / 97. szám, csütörtök

1950 április 27 U J SZO A Mfaskenyéc Mikoi Alszószelin a Földműves Szö. vetkezet termelő csoportjánál jártam és a szövetkezeti tagokkal a szövetke­zeti életről, a szövetkezet által meg­teremtett nagyüzemj gazdálkodásról, majd a dolgozó parasztságnak é etszín. vonalának emelkedésérői beszélget­tünk. azt mondja Tor.csko Rudolf: Mikor gyerek voltam, egy jobb fa­lathoz, például vajaskenyérhez, amely az én elképzeléseimben a jólét és a földi boldogság netovábbja volt, csak különböző furfangok és csalafintasá­gok útján tudtam hozzájutni. A mi asztalunkra ilyesmi sohasem került, meri hát hogy is került volna az urak világában a cseléd ŕsztalára vajaske­nyér. Az iskolában egy gazdag gye rek mellett ültem, akinek tízóraira mindig vajaskenyere volt. Gyerek is voltam, éhes is voltam és hát ha mar éppen nem tudtam türtőztetni magam, hogy vajaskenyeret ne egyek, akkor, mert a gazdag gyerek szép szóra úgy sem adott, mondtam neki, hogy be­árulom a tanító úrnak, hogy valami rosszat csinált. Erre még ő íogta sza­bódásra a dolget és hogy betömje a számat és hallgatás a bírjon, odaadta a vajaskenyerét. Így jutottam én gye. rekkoromban egy jobb falathoz. Ma, ha me^kei dezem a gyerekemet, fiam, mit ennel, ke.l vajaskenyér? Nemi Kell szalonna vagy kolbász? Nem? Nem kell! Esze 1 zsíroskenyeret? Nem! Iszol kávét, vagy tejet? Ugyan hagyjanak mát békén, — nem vagyok éhes — válaszol ingerülten a gyerek, mondtam, hogy semmi sem kell. Ez a mai gyerek, akinek mindene meg van, amiről én gyerekkoromban még csak nem is hallottam, mert abban az időben a dolgozók gyerekeinek a „nincsen" kívül más egyéb nem igen jutott. Toncskó Rudolf tudja, hogy csak a mult összehasonlításával 'ehet teljes mértékben értékein' a mát, mindazt, amit ma a népi demokrácia a dolgozó népnek ad. Az ember hamar elfelejti a rosszat és a mában is a jót figyelmen kívül hagyja, mert hát az csak természetes, hogy aki dolgozik, annak minden mep. legyen. Ez természetes ma, de egyál­talában nem volt terméseztes azelőtt. Ma állandóan, úgyszólván minden vonalon munkáshiánnyal küzdünk, a kapitalizmus idején pedig munka­né'.kü iség volt. A ket'to, a munkanél­küliség és a munkáshiány a legszem­betűnőbb és* a legkézzelfoghatóbb kü­lönbség a mult és a jel°n között. Az. előtt a munkás a lábát leiárhatta, míg munkát és legszűkösebb .negélhe ést talált, ma pedig száz o'da ról is kínál­nak munkát annak, aki munkál keres biztos jövedelemmel és rendes megél­hetéssel. 1938-ig munkanélküliség és gazda sági válság volt Ekkoi vette tulaj­donképpen kezdetét a második világ­háború, amely hé* évig tartott A há. ború hét évig tartó pusztítása a há­ború által megkövetelt fokozottabb termelés, a konjunktúra ideiglenesen megszüntette a munkanélküliséget. Hogy milyen áltozatokkal járt a mun­kanélküliség e megszüntetése, erről most ne beszéljünk Ebből a konjunk turális időből léptünk rá a szocializ­mus útjára s ígv maiadt a munkanél­küliség ideje a háború előtti múlté. S ez az, ami több embert megtéveszt és ami miatt, ha nem is elégedetlen a mával de n'm tudj-) kel'ően értékelni. Ügy véli néhány errher, hogy hisz a kapitalizmus idején is, az utóbbi évek­ben javult már a helyzet, munka'.ehe. tőség volt, azonban teljesen figyelmen kívül hagy két dolgot: háború és kon. junktúra. Hallani egyesektől, hogy nekem az­tán ne beszéljenek ari ól, hogy most jobb, mint azelőtt, mert nekem akkor iobb volt. Lehet, tudjuk is Arról azon­ban nem beszél, hogy éppen az volt a baj, hogy csak egyeseknek ment jól, de ugyanakkor a n^gy tömegek s ép­pen a dolgozok nagy tömegei munka­és megélhetés né'kül sínylődtek és tengődtek A szocia! sinusnak éppen az a célja, hogy » kiváltságosak, a mun­ka nélkül is paradicsomi jó'éíben élők basáskodásál megszüntesse és a nagy tömegnek, a dolgozóknak adjon ember, hez méltó életet Túljutottunk a kezdet nehézségein. A mezőgazdasági teimelést már si­került annyira fokozni, hogy szükség­leteinket kie'ég'ti Megszűnt a fekete­zés Persze, az örök feketézőknek ez nem tetszik Kelleme'énül érinti őket, hogy nem é'ősködhetn»k mások bőrén és terményeiket szabott áron kényte­lenek eladni Ezek most tehetetlen bosszúból a rémhírterjesztéshez folya­modnak és a fekete árán megszünte­tését úgy igyekeznek feltüntetni, hogy a mezőgazdasági termények ára állán, dóan zuhan Mindenki tudja, hogy ez egyáltalán nem felel meg a valóság­nak, mert az ár<<k szilárdak s becsü­letes megélhetést biztosítanak a dol­gozó parasztságnak Mindenesetre azonban méltó ez ;:z állásfoglalás az árakkal kapcsolatban és magyarázatra szorul. A parasztság egy része még a mult rossz tapasztalatainak megis­mctlődésétől tart A múltban azt ta­pasztalta, hogy a virágzó feketézés, a pillanatnyi te'lendülés után az elkerül­hetetlen árzuhanás, a válság követke­zik. Tudja, hogy amit a kapitalista rr VEDD AZ ERDŐT! (Na.) Minden esztendőben egy he­tet erdeinknek szentelünk, erdeink­nek, amelyek nemzetgazdaságunk szempontjából oly rendkívüli fontos­sággal és jelentőséggel bírnak. Az erdők hetében különös hangsúllyal akarjuk a közönséget meggyőzni ar­ról, hogy az erdőkben az egész nem­zet vagyanát lássa, tudatosítsa nem­I zetgazdasági jelentőségüket, gazda­sági értéküket, fontosságukat, hogy a fákat, az erdőket értékelje, szeres­se, megbecsülje. Az állam nem azt akarja, hogy az erdőkbe a dolgozó I nép né kerülhessen el, ahogy ez a ka­pitalista rendszerben volt. Ellenkező­leg! A népi demokratikus köztársa­ság minden igyekezettel azon van, . lio;_-y az üdülőtelepek, nyaralók, me­: lyek a dolgozók egészségét szolgál­j ják és pihenését vannak hivatva kel­i lemessé tenni, erdők mélyén, a fák t ózondús tiszta környezetében legye­nek elhelyezve. Népi demokratikus köztársaságunk nem szegény erdők tekintetében. Sajnos, vannak vidékek, amelyek tel­jesen nélkülözik a fákat, így a Du­na mentén Szlovákiában, az Elba fo­lyó mentén Csehországban. Ezeken a vidékeken lassan a sztyeppéket jel­lemző időjárás keletkezik, amelyek termékeny vidékeinket megváltoztat­ják és az eddig bő termést hozó dél­szlovákiai vitték terméketlen terület­té változik. Ki ne látta volna már nyári vagy koratavaszi viharok ide­ién a Csallóközt végigszántó homok­fergeteget, ami tönkre teszi a verej­tékes munkával készült vetéseket, amely elsöpör mindent, ami még tetrnap kenyeret iftért. A naritól ki­szárított földet a szél kiveri és a termőtalajt olyan helyekre sodorja, ahol nem vesszük hasznát. Eltűntek az erdők s velük e<rytitt a kis pata­1 kocskák, vízgyűjtők, halastavak, me­j lyeknek nyomait még itt-ott megta­láljuk. Szikkad a föld és a híres ter­mékeny Csallóköz egyes vidékei sztyeppékká alakultak át. És ha erre gondolunk, jusson eszünkbe az erdő; mit jelent és mit jelentene, ha ezeket i a sztyeppéknek induló vidékeket er­i dök, szélvédők tarkítanák. Azt mond­i ják, ahol fák vannak, ott kétszer ; esik az eső. A fa koronája ugyanis feltartja az esőcseppeket és onnan • szabadon csöpög aztán le a földre, j fokozatosan kerül a megszikkadt hu­| muszba. A növényzet a környéken ' ezt a talajnedvességet így tökélete­sen tudja kihasználni. Mig azokon a I vidékeken, ahol a víz egyenesen a földre esik, ez fordítva van, a víz „esőstől" jön és több kárt okoz néha, mint hasznot. Az erdők közelében a föld azért kapja egyenletesebben a talajnedvet, mert a fák a többi nö­vényzettel lassan használják fel a kapott esőt. A felesleges víz fokoza­tosan központosul az erdei források­ben és ezekből lassan elfolyik a víz azokra a területekre, ahol arra szük­ség van. Ha meg akarjuk akadályozni, hogy nálunk a sztyeppeveszély elhatalma­sodjék, mindenkelőtt hozzá kell lát­nunk az erdősítéshez, erdősávok léte­sítéséhez. Ezek megakadályozzák mindazokat a nem kívánatos jelensé­geket, melyek veszélyeztetik gazda­ságunkat, illetőleg mezőgazdasági terveinket. Egyedül a fák gondos­kodnak számunkra vízről. A Szov­jetúnióban bevezetett védősávok, szélfogók nagyszerű igazolása mind­annak, amit itt elmondtunk. Nálunk is meg kell valósítani ezeket a védő­gátakat, amelyek szántóföldjeinket megvédik a Szlovákia délvidékén dú­ló hatalmas szelektől és biztosítják a talaj nedvességét, javítják a föld mi­nőségét. Ha a fák, az erdők eltűnné­nek .eltünnf velük együtt a növény­zet, eltűnne minden, ami élő és élet­adó. Minden igyekezetünkkel azon kell lennünk tehát, hogy erdösítsük a fel nem használt földterületeket. Az erdősítésre rengeteg magra, csemetére és még több munkaerőre van szükség, Igen, dolgos és lelküs­meretes munkáskezekre, amelyek új életet adnának erdeinknek. Ebbe a nagyszerű munkába kapcsolódott be a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség számos vidéken. Az Ifjúság meg is kezdte már munkásságát, amellyel biztosítani kívánja az oly nagy gaz­dasági kincseket jelentő erdőket. Az erdők szépséget, boldogságot, egész­séget és gazdaságot jelentenek. Népi demokratikus köztársasá­gunk minden becsületesen dolgozója azon fáradozik, hogy maga és a kö­zösség Bzámára boldog, gazdag és szép jövőt teremtsen. Mindnyájunk kötelessége tehát, hogy egyik legfon­tosabb gazdaságunkat ápoljuk, bő­vítsük és neveljük. Óvjuk tehát erdeinket s ahol lelki­ismeretlen emberek kiirtották őket, pótolják a hiányokat, erdösítsünk minden felhasználatlan földet. E mun­kában. amely erdeink, fáink életét biztosítja, amely a sztyeppéken új erdőket létesít, nagy szerepet tölt be az ifjúság. Neki kell a munkákat ve­zetnie, irányítania és mindenütt kö­vetkezetesen elősegítenie. A csalló­közi, délszlovákiai földműves ifjú­ságnak tudatosítania kell, hogy saját maga és a jövő nemzedék mezőgaz­dasági dolgozóinak eredményesebb életét segíti elő és ezért elsőnek kell sorompóba állnia. i ^ol a volt uradalmi cselédek példát mutatnak £ szocšahsta verseny, az élmunkásmozgalom térhódítása az aranyosi állami gazdaságban (y. j.) Közel egy esztendeje annak, hogy az aranyosi, Szlovákia egyik , legpéldaadóbb állami gazdaságáról Á beszámolót hoztunk lapunkban, fí A tavaszi munkálatok lassan véget érnek, a jó időjárás szemlátomást növeli a vetést. Hazánkban egy év óta a szocialista verseny és az élmunkásmozgalom mind hatalmasabb méreteket ölt s a t'okozódó munkalelkesedést, a jobb élet megteremtése érdekében kifej­tett munkaakarást nemcsak a váro­sok és az ipari üzemek gócpontjaiban , dolgozó munkásság soraiban tapasz­I talhatjuk, hanem a mezőgazdasági szektorban is. Az aranyosi állami birtok egy év óta hatalmas fejlődésen ment át. Dolgozói megértették, hogy szabad és békés életüket azzal biztosítják, ha fokozott munkalendülettel vesznek részt a mezőgazdasági szektor fej­lesztésének munkájában. Amikor most meglátogattam az aranyosi ál­lami gazdaságot, lépten-nyomon ezt az öntudatos igyekezetet láttam, hal­lottam és tanaszteltam a dolgozók­nál. A szocialista szerződések, az él­munkások nagy sora azt bizonyítja, hogy ennek az állami birtoknak munkás népe megértette a Párt és Gottwald elvtárs megállapítását, hogy az állami birtokoknak minta­például keil szolgálniok a szocialista mezőgazdaság előnyeiről, példát kell mutatniok a közös munka hasznossá­gáról, minden tekintetben élenjárók­nak kell lenniök abban a nagy mun­kában, amely valamennyiünkre vár a falu szocializálásának megvalósítá­sában. Nágel elvtárs, az aranyosi állami azdarí^ok igazgatója, az idei mun­kát, a fejlődést és az elért eredmé­nyeket az alábbiakban szögezte le: Az első év eredményeinek és a második esztendő feladatainak érté­kelésében különleges figyelmet kell szentelnünk a kapásnövényeknek, fö­"eg a cukorrépának. Ezzel népünk élelmezését fokozottabb mértékben biztosítjuk. Hogy e feladatoknak ele­get tehessünk, nem dolgozhatunk az eddigi régi és elavult módszerekkel. A szocialista nagyüzemi termelés nagy lehetőségeket ad nekünk. A Szovjetúnió mezőgazdasági tapasz­talataiból nagy tanulságot meríthe­tünk, miként lehet a föld termelé­kenységét emelni, emelni a gazdálko­dást minőség és mennyiség tekinte­tében, miként lehet agrotechnikai közbelépésekkel szélfogók, vetésfor­gók és halastavak rendszeresítésével a talajnedvességet céljaink elérése érdekében kihasználni. Itt, aranyosi gazdaságunkban hasonló talaj- és ég­hajlati viszonyok vannak, mint a Szovjetúnió európai déli részeiben és éppen ezért kettőzött figyelmet kell szentelnünk a szovjet agrobiológiá­nak és agrotechnikának. Bennünket az az igyekezet tölt el, hogy a lehető lenül szükséges, hogy a föld ideális struktúráját elérhessük. Még február végén, amikor a föld felső rétege már megszáradt, hajtottuk végre a simítást. Így a téli talajnedvet a föld megtartotta. A vetést március 5-e és 12-e között végeztük el. A földelőkészítést és a vetést egyszerre hajtottuk végre. Ezzel megakadá­lyoztuk a föld kiszáradását, de ettől függetlenül további előnyre is szert tettünk, mert a jól megszervezett munkával csökkentettük a termelési költségeket is. — Miben látja, igazgató elvtárs, Novák és Gregor elvtársak javaslatai alapján szerkesztett amely leegyszerűsíti az eleségkev érésének munkáját. gep, legmagasabb hozamokat érjük el, ugyanakkor pedig a minimálisra csökkentsük a költségeket. — Különös figyelemmel voltunk er­re a cukorrépánál — folytatja Nágel igazgató. — A cukorrépára tervbe­vett földterületeket megfelelően meg­trágyáztuk. A földet háromszori szántásnak vetettük alá, beleértve a mélyszántást is. A télre a mély ba­rázdákat meghagytuk, nem boronál­! tuk meg a földet, hogy így a föld a ' téli nedvességet minél tökéletesebben magába szivja. A fagy hatásának tettük ki a földet, ami elkerülhetet­rendszerben konjunktúra idején felsze. dett, azt a válság idején duplán le­adta. Azok, akik nem elég felvilágo­su'tak ahhoz, hogy megértsék és ér­rékelni tudják a szocialista tervgaz­dálkodás jelentőségé' és befolyásol­tatják magukat a rosszakaratú rémhír, terjesztéstől, könnyen bizonytalanság­ba esnek. Igen. ha a kapitalista rend­szerben élnénk, akkor a bizonytalanság jogosult volna, mert a kapitalizmus ban a konjunktúiát a válság követi Nem így azonban a szocialista rend­szerben, ahoi a tervgazdálkodás nem­csak a gazdasági válságot akadályozza meg, haneni a termelés fokozását és emelését is megvalósítja. Népi demokráciánk minden dolgozó­nak, így a parasztságnak is a munka után kijáró, emberhez méltó megélhe. tést biztosít A parasztság a kapitalista rendszerben az örökké változó és zu­hanó árak miatt mindig bizonytalan­ságban és rettegésben él Ma az árak szilárdak, a Földműves Szövetkezete ken keresztút a parasztságnak lehető­sége van rá, hogy a korszerű gazdál­kodás megtei emtésével termelését fo­kozza s ezáltal életszínvonalának emelkedését biztosítsa. (bl.) . a cukorrépa korai vetésének elő­j nyét? — A cukorrépa korai elvetésének jelentősége abban áll, hogy a répa­bogarak, melyek minden évben nagy károkat és nehézségeket okoznak, káros tevékenységüket nem tudják annyira kifejteni. A répa már elég erős és többé-kevésbbé ellenáll, úgy, hogy meg tudjuk menteni a kárte­vőktől. A répamag idejében való el­vetése preventív intézkedés a kárte­vők ellen. A kémiai eszközöknek fel­használása, a bogaraknak pulykák­kal vagy emberi munkaerővel való irtása igen költséges és elkerülhető, ha a répát idejében elvetjük. — A hozamra és a termelési költ­ségekre nagy befolyással van, ha a vegetációs idő alatt a kultivációs munkákat helyesen végezzük. A he­lyesen alkalmazott újításokkal, a munka gépesítésével olcsóbbá tesszük a cukorrépa termelését és elérjük azt, hogy a tervekben megállapított szá­zalékra emeljük, sőt túl is lépjük a terméshozamot. Ennek helyességét gyakorlati példával is tudom igazol­ni. Az itteni állami gazdaság műhe­lyében egy hétsoros kapálóekét készí­tettünk. Ez a hétsoros gyomláló ka­pa két háromsoros Deyl-féle kapáló­ekéböl áll, amelyek közé egy kerettel a hetedik kapálóeke van beillesztve. Ennek segítségével naponta hat mun­kaerőt és két pár lóerőt takarítunk meg. További példa. Soros trágyáié­öntözést hajtunk végre, ezt pedig úgy kombináljuk, hogy ezzel egyide­jűleg megy a soros répakapáló is, úgyhogy, amikor a trágyáié-öntözést végezzük, vele egyidőben a répaka­pálás is folyik. Az aranyosi állami gazdaságban a dolgozók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a földet jobban művel­jék meg és egyben a költségeket is csökkentsék. Így születnek az újítá­sok, amelyek itt bőven vannak. Mun­ka után a traktoristák, gépészek, szakemberek és az állami gazdaság többi alkalmazottai kicserélik ötle­teiket, tapasztalataikat. Ezekből ke­letkeznek azután az újítási javasla­tok. Nágel igazgató beszélgetésünk so­rán egy további előnyös újításról szá­molt be, amelyet a kukorica terme­lésénél vezettek be. Ezidáig egysoros lóvontatású kapát használtak. A na­pi teljesítmény itt 1.25 hektár volt és a munka két embert vett igénybe; Az új kukorica-kapa háromsoros és természetesen teljesítménye is há­romszoros, míg munkaerő csak any­nyi kell hozzá, mint az egysoros ka­pához. Beszélgetésünk során sok sző esett a műhelyről, a gépészekről, a trak­toristákról s így először a műhelyt kerestem fel, ahol Novák Gyula után érdeklődtem. Régi ismerősünk, ta­valy olyan újítást vezetett be az ara­nyosi állami birtokon, amelyre fel­figyeltek az ország minden részében. Novákot a műhelyben nem találtam. Ütbaigazítottak a kettes számú ser­téshízlaló felé. Novák Gyula egy újabb gépet talált ki, amellyel le­egyszerűsíti a sertéseleség előkészíté­sével járó munkát. Novák elvtárs éppen Gregor elvtárssal, az állami birtok intézőjével tárgyal. Ráterelem a szót az előttem álló gépre. Azonnal hozzálát a magyarázathoz, de meg­jegyzi, hogy a gép gondolatát Gre­gor adta, akivel azután részletesen megtárgyalta a dolgot, majd meg­szerkesztette ezt a nagy őrlőt. Az­előtt, illetőleg még most is a főtt burgonyát ebbe a nagy vályúba szór­ták be az etetők és lábbal gyúrták széjjel. Azután lapátokkal és a szük­séges víz adagolásával keverték ösz­sze a sertéseknek szánt eleséget. Ezen segíteni kellett, hogy a munkát megkönnyítsük és meggyorsítsuk. Gregor elvtárs tette ezt az indít­ványt. Töprengeni, gondolkozni kezdtünk, miként lehetne ezen javí­tani. Ma már a munka annyira elő­rehaladt, hogy ma vagy holnap meg­kezdhetjük itt is a gépi munkát. Novák és Gregor gépe egy hatal­mas húsörlöre hasonlít. A nagy töl­cséren az etető a főtt burgonyát a gépbe szórja és a motorral hajtott őrlőszerkezet a főtt burgonyát meg­töri, majd a lukacsos tárcsán át nyomja. Az összezúzott burgonya el­érkezik a szerkezet második részébe, ahol egy automatikus kotrószerkezet segítségével a korpa és egyéb sertés­eleség kerül a gépbe?. A spirál ezt az újonnan belekerült anyagot összeke­veri a burgonyával és tovább tolja előre. A gép szája előtt a szükséges vízmennyiség kerül a tartályba és a spirál most már a vízzel összekeveri, majd a szájnál lévő csúszda közvetí­tésével a kész eleség a kocsira kerül.. A gépet, amelyet Novák Gyula szer­kesztett, vázlatosan felrajzoltam. Akik a példaadásban élen járnak A kettes számú sertéshizlaldában találkoztam Holbus András, Holbus József, Szedliak József és Olajos Pé­ter etetőkkel, ötszáznál több sertés van rájuk bízva. Hónapokkal ezelőtt szocialista szerződést írtak alá, mely szerint 12 hónap alatt minden egyes sertésnél darabonként napi 60 deka súlygyarapodást fognak elérni. Ugyanerre kötelezték magukat az egyes számú sertéshizlalda alkalma­zottai is. Ennek az élmunkáscsoport­nak tagjai idősebb Szedlák János és ifjabb Szedlák János, Skuta József és Váradi János. Szocialista verseny­re hívták ki a szomszédos állami gazdaságok etetőit. A két hizlalda élmunkásai a szocialista szerződés­ben vállalt kötelezettségeiket nagy lelkesedéssel teljesítik, aminek leg­jobb bizonyítéka, hogy már március havában a gondjaikra bízott serté­sek átlagos naponkénti súlyemelke­dése 61 dkg volt, tehát vállalt köte­lezettségüket már túl is haladták. Váradi János munkájáról ezt mondja: — Élmunkások vagyunk és tudjuk, hogy mire vállalkoztunk. Nem a régi világ urai parancsolnak nekünk, de munkánkban a vállalt kötelezettsé­gek serkentenek bennünket, nekünk a munka parancsol. Holbus András szól itt közbe: — Kezdetben senki sem akart szí­vesen idejönni a sertéshizlaldába. Azt mondták, hogy itt büdösség van. Hát

Next

/
Thumbnails
Contents