Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-22 / 93. szám, szombat

1950 április 22 ESKÜSZÜNK _ (Folytatás az 1. oldalról.) bágyok és jobbágytartók, parasztok és földesurak, munkások és kapitalisták, elnyomottak és elnyomók — ez volt a világ rendje emberemlékezet óta és ilyen maradt most is az országok óriási többségében. Századok során számtalanszor kísérelték meg a dolgozók, hogy az elnyomókat nyakukról lerázzák és helyzetük uraivá legyenek. De mindannyiszor kénytelenek voltak leverve és megszégyenítve visszavonulni, lelkükben sérelmet és megalázottságot, haragot és kétségbeesést rejtegetve s tekintetüket az ismeretlen égre emelve, ahol megváltást reméltek találni. A rabság láncai érintetlenek maradtak, vagy a régi láncokat époly súlyos és megalázó új láncokkal váltották fel. Csak a mi országunkban sikerült a dolgozók elnyomott és letiport tömegeinek a földesurak és kapitalisták uralmát lerázniok s helyére a munkások és parasztok uralmát tenniök. Önök tudják, elvtársak és ezt ma az egész világ elismeri, hogy e gigászi harcot Lenin elvtárs és az ő pártja vezette. Lenin nagysága mindenekelőtt éppen abban van, hogy ő, megteremtvén a Szovjetek Köztársaságát, ezzel a gyakorlatban mutatta meg az egész világ elnyomott tömegeinek, hogy a megváltás reménye nem veszett el, hogy a földesurak és kapitalisták uralma nem tartós, hogy a munka birodalmát maguknak a dolgozóknak megfeszített erejével meg lehet teremteni, hogy a munka birodal mát a földön, nem pediglen az égben kell megteremteni. Ezzel az egész világ munkásainak és parasztjainak szívében lángra gyuj totta a felszabadulás reményét. Éppen ez a magyarázata annak a ténynek, hogy Lenin neve a legszeretettebb névvé vált a dolgozó és kizsákmányolt tömegek szívében. Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy őrizzük és erősítsük a proletariátus diktatúráját. Esküszünk néked, Lenin elvtárs, hogy erőnket nem kímélve, becsülettel fogjuk teljesítem ezt a te végakaratodat is! A proletariátus diktatúrája országunkban a munkások és parasztok szövetsége alapján jött létre. Ez a Szovjetek Köztársaságának első és legmélyebb alapja. A munkások és parasztok e szö vétség nélkül nem győzhették volna le a kapitalistákat és földes urakat. A munkások, a parasztok támogatása nélkül nem verhették volna le a kapitalistákat. A parasztok a munkások támogatása nélkül nem verhették volna le a földesurakat. Ezt tanúsítja a polgárháború egész története országunkban. De a harc a Szovjetek Köztársaságának megszilárdításáért még korántsem fejeződött be — csak új formát öltött. Ezelőtt a munkások és parasztok szövetségének formája a katonai szövetség volt, mert Kolcsak és Djenjíkin ellen irányult. A munkások és parasztok szövetségének most a város és falu, a munkások és parasztok közti gazdasági együttműködés formáját kell felöltenie, mert a nagykereskedő és kulák ellen irányul, mert célja a munkások és parasztok kölcsönös ellátása minden szükségessel. Önök tudják, hogy ennek a feladatnak teljesítésén senki oly állhatatosan nem dolgozott, mint Lenin elvtárs. Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy minden erőnkkel szilárdítsuk a munkások és parasztok szövetségét. Esküszünk néked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is! A Szovjetek Köztársaságának második alapja a szövetség országunk nemzetiségeinek dolgozói között. Oroszok és ukránok, baskírok és bjelorusszok, grúzok és azerbajdzsánok, örmények és dagesztánok, tatárok és kirgizek, üzbekek és turkmének — mindnyájan egyaránt érdekeltek a proletariátus diktatúrájának megszilárdításában. A proletariátus diktatúrája megszabadítja ezeket a népeket a láncoktól és az elnyomatástól, de ezek a népek is a Szovjetek Köztársasága iránti határtalan odaadásukkal, iránta tanúsított áldozatkészségükkel megszabadítják a mi Szovjet Köztársaságunkat a munkásosztály ellenségeinek cselszövéseitől és támadásaitól. Ezért beszélt nekünk Lenin elvtárs fáradhatatlanul országunk népei önkéntes szövetségének szükségességéről, a Köztársaságok Szövetsége keretén belüli testvéri együttműködésük szükségességéről. Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy erősítsük és szélesítsük a Köztársaságok Szövetségét. Esküszünk néked, Lenin elvtárs, hogy becsüléttel fogjuk teljesíteni est a te végakaratodat is! II

J SZ© A proletariátus diktatúrájának harmadik alapja a mi Vörös Hadseregünk, a mi Vörös Hajóhadunk. Lenin nem egyszer mondotta nekünk, hogy a lélekzetvételi szünet, amelyet a kapitalista államoktól kiharcoltunk, rövid lejáratú lehet. Lenin nem egyszer mutatott rá arra, hogy a Vörös Hadsereg megerősítése és színvonalának emelése pártunk egyik legfontosabb feladata. A Curson ultimátumával és a németországi válsággal kapcsolatos események újra bebizonyították, hogy Leninnek, mint mindig, igaza volt. Esküdjünk meg hát, elvtársak, hogy erőnket nem kímélve rajta leszünk, hogy Vörös Hadseregünket, Vörös Hajóhadunkat megerősítsük. Hatalmas kőszirtként áll országunk a burzsoá államunk óceánjától övezetten. Hullám hullám után zúdul rá, fenyegeti, hogy elárasztja s elmossa. De a kőszirt megingathatatlanul áll. Miben van ereje? Nemcsak abban, hogy országunk a munkások és parasztok szövetségén nyugszik, hogy országunk a szabad nemzetiségek szövetségének megtestesítése, hogy országunkat a Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad hatalmas karja védelmezi. Országunk ereje, szilárdsága, maradandósága abban van, hogy az egész világ munkásainak és parasztjainak szívében mélységes együttérzésre és megingathatatlan támogatásra talál. Az egész világ munkásai és parasztjai meg akarják őrizni a Szovjetek Köztársaságát, mint a nyilat, melyet Lenin elvtárs biztos keze lőtt az ellenség táborába, mint az elnyomástól és kizsákmányolástól való megváltásba vetett reményünk pillérét, mint biztos világító tornyot, amely mutatja nekünk a felszabadulás útját. Meg akarják őrizni és nem fogják tűrni, hogy a földesurak és tőkések szétzúzzák. Ebben van a mi erőnk. Ebben van minden ország dolgozóinak ereje. Ugyancsak ebben van az egész világ burzsoáziájának gyengesége. & FOI1ADALOM LÁMGíLMÉJf Lenin a forradalomra született. A forradalmi robbanásoknak valóságos lángelméje volt és a forradalmi vezetésnek legnagyobb mestere. Soha olyan szabadnak és derültnek nem érezte magát, mint a forradalmi megrázkódtatások korszakában. Ezzel egyáltalában nem azt akarom mondani, hogy Lenin egyaránt helyeselt minden forradalmi megrázkódtatást, vagy hogy mindig és mindeo körülmények között a forradalmi kirobbanások mellett foglalt állást. Korántsem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Lenin zseniális éleslátása soha olyan teljes és pontos nem volt, mint a forradalmi robbanások idején. Forradalmi fordulatok napján valósággal kivirult, látnokká lett, megjósolta az osztályok mozgását és a forradalom menetének cikk-cakkját, amelyeket úgy ismert, akái a tenyerét. Nem hiába szállóige pártköreinkben: „Iljics úgy tud úszni a forradalom hullámain, mint hal a vízben." Innen van Lenin taktikai jelszavainak „kápráztató" világossága és forradalmi terveinek „szédítő" merészsége. Lenin sohasem tekintette a Szovjetek Köztársaságát öncélnak. Mindig olybá tekintette, mint szükséges láncszemet, amely Nyugat és Kelet országai forradalmi mozgalmait megerősíti és mint szükséges láncszemet, amely megkönnyíti az egész világ dolgozóinak győzelmét a tőke felett. Lenin tudta, hogy csakis ez az értelmezés helyes, nemcsak nemzetközi szempontból, hanem magának a Szovjetek Köztársaságának fenntartása szempontjából is. Lenin tudta, hogy csak ilymódon lehet az egész világ dolgozóinak szívét döntő felszabadulási harcokra lángralobbantani. íme, ezért rakta le ő, a proletariátus zseniális vezérei közül a legzseniálisabb, már a proletárdiktatúra másnapján a munkások Internacionálé)ának alapját. íme, ezért szélesítette és erősítette fáradhatatlanul az egész világ dolgozóinak szövetségét — a kommunista Intemacionálét. Önök látták e napokban a dolgozók tíz és százezreinek zarándoklását Lenin elvtárs koporsójához. Rövid idő multán látni íogják a dolgozó milliók képviselőinek zarándoklását Lenin elvtárs sírjához. Bizonyosak lehetnek abban, hogy a milliók képviselői után felsorakoznak majd a tíz és százmilliók képviselői a világ minden sarkából, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy Lenin vezére volt nemcsak az orosz proletariátusnak, nemcsak az európai munkásoknak, nemcsak a gyarmati Keletnek, hanem a földkerekség öszszes dolgozóinak is. Amikor eltávozott tőlünk. Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy legyünk hívek a Kommunista Internacionálé elveihez. Esküszünk néked. Lenin elvtárs, hogy életünket sem kímélve rajta leszünk, hogy erősítsük és szélesítsük az egész világ dolgozóinak szövetségét: a Kommunista Intemacionálét. J. Sztálin. ! Éljen május elseje, Csehszlovák ? kia népe ötévi országépítő mun | kája sikereinek seregszemléje! ** * Éljen és erősödjék a Szovjetunió, felszabadítónk, a béke, a sza>ad ság és a népek függetlenségének élharcosa! Köszöntjük a hősi szovjet népet, amely a kommunizmust építi! Éljen és erősödjék a sehszlovák-szovjet szöveteégi V Éljen Köztársaságunk felszabadulásának ötödik évfordulója! Dicsőség a felszabadító szovjet hadsereg hőseinek! Örök dicsőség mindenkinek, aki a fasizmus ellen népek szabadságáért vívott harcban áldozta életét! V Éljenek és erősödjenek a népi emokrácla országai! Köszöntjük Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia dol-i ozó népét, amely saját országán an építi a szocializmust!