Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-20 / 91. szám, csütörtök

EGRI VIKTOR: SOVÁNKA

ÚJR Sovánka uramat azon a melegragyogású, rozsdálló őszi délutánon hagytuk el. amikor solc huzavona és tépelődés után végn két igent is mondott. Az egyik abból a belátásából eredt, hogy okosabb, ha középparaszt létére felhagy az egyéni gazdálkodással és belép a szövetkezetbe, a másik a fiatalok dolgát illette: hadd legyen a Marikája azé, akihez a szíve húzza, a kormosképii traktoiistáé. az Anda Ferkóé. ősz derekán, szüretidő után volt. hogy a két áment újborral bőven meglocsolták és izóla bizony nagyot fordult az idő kereke A világ egyik fele még céltudatosabban folytatta szép és izgalma> harcát az ízesebb és nagyobb falat kenyérért, pirospozsgás gyermekek csillanó mosoháért, fiatalok alkotó izgalmáért, bölcsők fölé hajló anyák nyugalmáért, dolgozók boldog öröméért, megfá• radnttak békés öregségéért, a másik fele meg tovább ásta a gyűlölet árkait és küldte a sötétség követeit a fény . az öröm és a békés építés országai ellen. A mi kis falunk nyugalmát is felborzolták olykor a sötétségnek suttogó hangjai és a jóra hajlamos Sovánka uramat nem egyszer elfogta a kétség, hogy elhamarkodta a dolgát azzal a belépéssel. no meg a lány dolgát is a traktori

stával. De azzal biztatta magát. majd elválik nyáron, a termés betakarítása után. kinek van igaza. Kerekes Pista szomszédján-ak-e, akinek szarára hajlott, vagy a Pintéréknek és Flórisnak. aki egyre csak hordták A közeli változás híreit, a csajkameséket és jóslásaikkal sok nehéz órát okoztak Sovánka uramnak. Egy nap a mi Pista barátunk is azon kapta magát, hogy bizony hibázott, fele munkát végzett, hogy nem maradt éber és hagyta Sovánka uramat a fekete hollók, a zsírosgazdák prédájának. Rá kellett jönnie, hogy azzal a belépéssel csupán apró rés hasadt Sovánka uram lelkén s az a rés vékonykán maradt, neki kellett volna tágítania, hogy teljében hulljon belé a nap ét kikergesse minden zugából a sötétséget. Ott a félmunka tanulsága: a Marika vörösresírt szeme, meg ar Anda Ferkó dacosan összezárt szája. Mert ha Sovánka uram ki is mondta az igent, a fiatalok esküvőjét halasztgatta, kibújt a karácsonyi terminus alól, aztán a böjti időt emlegette, most meg azzal érvel hogy összeállhatnak, ha a Jancsi fia hazajön a katonaságtól. Ferkó nem szól. nyakas legény: szerinte a lánynak kéne tudni, mondja, tűrjék-e tovább a halogatást, vagy eljön-e az ô tiszta munkás életébe az apa akarata ellenére, Pista figyelmét az se kerülte el, hogy Sovánka uramat egyre sűrűbben megkörnyékezik a zsíros szomszédjai. Ki tudja, miben mesterkednek, miféle rosszban sántikálnak, mert hol komor az ábrázatjuk, mintha csak ecetes étel főne a konyhájukon, hol meg csupa ragyogás, még a szemük villanása is mondja: no te szegény legény, a te világodnak hamar kampec, mehetsz vissza cselédnek, urak és kulákok lába kapcájának, ha ugyan az ilyen világforgatónak egyáltalában dukál a legszűkebben kiporciózott kenyér. Az ilyen fordulion fel éhen. dögöljön rakásra a pereputtyával! Ilyeneket olvas Iti Pintérék sunyin lesütött szeméből és ezért nem egyszer mondja magában: — Légy résen! Légy éber. Pista! Mert minél derűsebb és örömtelibb lesz a mi világunk, annál csahosabbak és veszettebbek a sötétség kopói. — Légy résen! Légy éber! — tüzeli Pistái valami benső hang és érzi. nem csupán Sovánkáról van szó. de a falu többi Sovánkőiről — vagy egy tucat középgazdáról, akik mind még kivül állnak és ha ez a Sovánka így meginog, akkor bizony megfeneklik az építés munkája itt a falujokltan és szégyenben maradnak. Mert most nemcsak arról van szó. hogy beérjék azzal, amit kiverekedtek, — kényelmes volna megállni a féU'iton. folytatni kell teljes erővel a falu szocializálását, aratásig vagy a termés betakarításáig rá kell térniök a magasabb szövetkezeti formára. Hiszen, akinek nyitott a szeme és helyén a szíve, az tisztán látja, hogy követni kell a Párt tanácsait jó belátással, erőszak nélkül, ahogy az értelem és a szív diktálja. .. tgy történt, hogy Pista egy szép tavaszi reggelen ráköszönt Sovánka uramra. Persze, hogyan is tudnál te mást, hiszen néked csak a födi dolgokon jár az eszed. István: Dejszen nem vagyok én se pap, se püspök, hogy más mián törjem ... Sovánka: Itt a hiba, Pista öcsém ... Teli a szátok az ember födi jólétével, boldogságával, a lélekről meg feledkeztek. István: Miről? Lélekről? Sovánka: Arról, öcsém. Mert ennek a kurta uraságnak nagy böjtje lesz ár" ,.. Abbar nem vóna semmi hiba, hogy födi boldogságra törekedtek, de a lélek kárára teszitek. Elvesztitek a szabadságát! István: Miket papol, gazduram! Kinek a lelki szabadságát vesszük el? Tán a magáét? ... Hát ki gátolja meg benne, hogy a templomba járjon? Ha kedve szottyan, mehet napjában akár tizszer is. Sovánka: Ne küdözgess te engem templomba, fiú ... Tudom én magamtól is, mikor kell ott lennem. István: Hát akkor hol a hiba? ... Láttam, tegnap éccaka soká világos vót az ablakuk. UJSZO 1950 április 20 KATONA JÓZSEF (1791-1830) István: Jó reggelt, Imre bátyám! Sovánka: Adj Isten, öcsém! István: Régen láttam. Hogy mint van? Sovánka: Csak úgy lassacskán. Lehetne jobban is. István: Ugyan mi háborgatja megint? Sovánka: Nem igen van értelme a panasznak? István: Hogyne volna, ha jogos. De félek, aligha lesz alapja annak a panasznak. Sovánka: Te tudod a magadét, én meg az enyimét. István: Ejnye, de tüskés!... Látom, rosszul aludt. Csupa karika a szeme. Csak nem a gondtól? Sovánka: Hát nem is az örömtől. Nincs mi- ín •mbernek táncolhatnék j a. István: Pedig magának ak" feurát lehetne. Hiszen rendben mindene. Akár ölbe is khatnŕ a két kezét és csak örülhetne ennek a magára is felvirradt jó életének. Sovánka: Azt hiszed, öcsém, hogy a födi jólét az minden? ... Hogy az a tiszta boldogság? .. • Sovánka: Hát nem mehet az ember minden nap tikokkal alunni. István Biztosan a Pintérék vendégeskedtek maguknál jó bor mellett. Mer igen erősen érzem hogy most a Pintérék békétlensége beszél magábul. Sovánka: Mi bajod velük megint? István: Nekem éppenséggel semmi De maga ezelőtt soha" se vót ilyen papos Azelőtt neír igen érezte, hogy a lelkit gúzsba kötötték vagy rács van rajta. Az ilyeneket az a maradi kulákvilág dudálja a fülibe. Ez az ő szavuk. Hallottam egyszer én is a magam fülivei az Ákos úrtól. Igen épületes beszéd vót! Sovánka: Miféle? István: Hogy nagyobb bűn a lelket megölni, mint a testet — így mondta ő ... Meg is kérdeztem akkor tőle, hogy érti ezt Pintér uram? De arra sebten eloldalgott ... Hát ideje vóna Sovánka uram, hogy magáról 's leperegjen ez a sok ostoba 'szó és megfeleljen neki. Sovánka: Miket, te fiú? István: Aminek a nyelvire kéne jönnie! . . . Hogy mink dehogy is nyomorgatjuk az ő tiszta panyolat lelküket. De hát azért érzik a rácsot rajta, mert kikoptak az uraságból, mert nem feketézhetnek többé, nem tömhetik még több bankóval a tárcájukat és nem nyúzhatják többé a szolgalegények b őrit... Sovánka: HaIlod"e Pista, nehogy azt hidd, hogy én védem és pártolom őket. De te igen keményen felelgetsz. így akarod megnyerni őket? István: Dejszen eszem ágában sáncs, hogy megnyerjem őket. ök ugyan belém marnának, leráncigálnák rólam a rendes gúnyámat és rongyos göncökben űznének világgá... ha megtehetnék . .. vagy még a puszta életet is sajnálnák tőlem ... Sovánka: Belőled a harag beszél. István: A tapasztalat, gazduram ... De hagyjuk a rossz szomszédjait. Beérem azzal, ha maga áll a pártomon. Sovánka: Nem mondhatod, hogy nem tettem. István: Megtette, de látom mán, jó lesz, ha eztán sűrűbben beghányunk egyet s mást. Kivált a szövetkezet dolgát. Mert itt még igen sok és sürgős tennivaló vár ránk, Imre bátyám. Sovánka: Ugyan mi? Csak nem forgatsz megint valami újat a fejedben? István: Űjat és főként hasznosat. Ami magára is tartozik. Sovánka: Rám? István : Mindenkire, aki tagja a szövetkezetnek ... Mer arról van szó, hogy mink nem állhatunk meg félúton. Az kell, hogy mintaszövetkezet legyen a miénk ... hogy példát mutassunk ... Első az, hogy meg kell javítanunk a munkánkat. Sovánka: Hát ennek ér- se vónék a kerékkötője. István: Ez derék beszéd, Imre bátyám. Sovánka: És hogy gondolod azt a javítást... Egészen kíváncsivá tettél, öcsém. István: Elmondom majd töviről-hegyire, amint egészen tisztában leszek vele... Addig vóna egy kis üzenetem Pintér úréknak. Sovánka: Hallod-e, nem vagyok én póstás, hogy velem üzengess. Add át magad. E hét vasárnapján volt 120 esztendje, hogy Katona József, a ,,Bánk bán" költője, Kecskemét főügyésze, hivatalába menet összeesett és szív•"Ihüdésben meghalt. Katonát is, mint több kortársát, a nemzeti játékszínért, mint a nemzeti nyelv kiművelésének eszközéért, a diákság körében élő lelkesedés vitte a színészek közé. 1811-ben a bécsi -tüsor darabjait fordítgatta számukra évvel utóbb lovagregények d: "tizálásán próbálgatta a szinpai. technikát és a szenvedélyek ábrázolását, 1813-ban pedig már első történelmi drámáit írta. Ezek mind a forradalom, a pártütés problémáival foglalkoznak és egyszerre nyilvánul meg bennük mély rokonszenv a nemzeti- és osztályelnyomás ellen zendülök iránt, elítélése az egyház törekvéseinek, de ugyanakkor "kétség is a forradalmi mozgalmak eredményessége iránt. Ez a sajátos kettősség a „Bánk bán"-ban sem tűnik el teljesen s benne egyszerre tükröződik B. gyarmati helyzet, a feudális rend ellen való lázongás és a haladás erőinek gyengesége korának, a szentszövetség korszakának kezdetén. & úí tö 'thi dnv dľ/uiwi közül különösen jellemzően látható a Z i s kában, ^mikép próbálkozik a forradalomban kirobbanó ellentétek ábrázolásával. Tárgyválasztása jellemző arra is. milyen erős volt akkor az érdeklődés a monarchia nem német népei közt egymás története iránt; az osztrák politika csak később vert éket közéjük, hogy egymásközti gyűlölködésük szításával védje a maga hatalmát, melyet összefogásuk veszélyeztetett volna. Egyik jelenete szintén úgy hat, mint vázlat a „Bánk bán" nagy vitajeleneteihez. „A nemzetünk elnyomatott, ősi szabadsagunkban és hazánk törvényeiben idegen molyok turkálnak és a külső patkányoknak még maga felséged ad csalogató eledeleket, hogy annál nagyobb erővel fojtogathassák a cseh galambokat... Felséged maga cselekszi mindezeket pénzért, eladja az igazságot, hogy legyen mivel gyomrát tölteni" — vágja oda Získa a vén zsarnoknak. Déryné naplójából — Katona egykori szerelmétől — tudjuk, hogy ti Ziskát nem volt szabad előadni. Egy másik történelmi drámáját, az „Aubigny Clementiá"-t a cenzúra istenkáromlással vádolta, mert benne az egyik szereplő azt bizonyítja, hogy senkinek sincs joga embertársait a vallás nevében pusztítania. (Waldapfel József tanulmányából.) cA (Bánk bánt Katona József az Erdélyi Múzeumban Döbrentei serkentésére 1814-ben hirdetett pályázatra írta. A bírálóbizottság Bánkot meg sem említette. A sikertelen kísérlet után Katona drámáját Bárány Boldizsár bírálata alapján gyökeresen átdolgozta, tömörebbé, művészibbé tette s elő akarta adatni, de a cenzúra csak kinyomtatását engedte meg. Az 1820. év őszén megjelent mű nem keltett figyelmet és mind Katona, mind a „Bánk bán" feledésbe merült, Korai halálának a sok sikertelenség lehetett a főoka. „Mintha csak a beléfojtott, alkotásba nem formálható szenvedélyek és ellentétek feszültsége robbantotta volna szét ezt a rendkívül érzékeny, finom gépezetet. Katona lemondott nagy níüvészi terveiről, visszavonult az ügyészi hivatalba, szülővárosa szük világába", irja Waldapfel József kitűnő tanulmányában. „A Bánk bá.n mindezídeig tetőpontja a magyar drámairodalomnak. Azzá avatja a benne ábrázolt ellentétek drámai feszültsége, a lélekrajz em-' béri mélysége, a szerkezet zártsága, minden részletnek színszerü elképzelése és mindenekelőtt a nagyszerű írói eszközökkel, a forradalmi pátosszal kifejtett tartalom. A Bánk bán lélektani, emberi mélységei mellett az igazi hazafiasság iskolája is. Petur, Tiborc, Bánk, Mikhál ajkán a költő mindannak a keserűségnek hangot ad, amit az évszázados idegen uralom az ô koráig felhalmozott... Bánk bán és Tiborc szavaival pedig a gyarmatosítóknak azt a módszerét leplezi le Katona József, hogy jogtiprással, erőszakkal minden zsíros állásba és birtokba idgeneket, „meránlakat" ültetnek be, akik szívják a parasztság vérét, kiforgatják a népet mindenéből." Ahhoz, hogy Bánk megölje a királynét, egyéni sérelmén s a királynőnek bűnösségét mutató tényeken kivül az is kell, hogy Tiborc panasza meggyőzze, mily mérhetetlenül megnövelte a királynő és az idegen udvar a parasztság szenvedését. Amikon Bánk tettéért a felelősséget vállalva a király elé lép, legelőször arra hivatkozik, hogy „felért az égre a sanyargatott nép jajgatása". A vád és a keserűség igazi szószólója a tragédiában nem a királyi udvar léha szórakozásain felháborodó Bánk, hanem a paraszti nyomort a maga bőrén átélő Tiborc. Az ő ajkán szólal meg az egész magyar irodalomban párját ritkító hévvel, megrendítő erővel és forradalmi pátoszszal az elnyomás alatt senyvedő nép szava: , „A jó merániak legszebb lovon ficánkolóiinak ... nekünk feleség és porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk, ők játszanak, zabálnak szüntelen, úgy, mintha mindegyik tarorska bennök egy-egy f^yomorral volna áldva: nekünk kéménveinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük a hulladékot is..." Három évvel Katona halála után, 1833 február 15-én megkezdődött a ..Bánk bén" színpadi diadalútja. Egrecsv Gábor, a nagy tragikus színész 1834-ben Kolozsvárott jutalomjátékául választotta és a dr«ma a következő évben Budán, 1839-ben pedig Pesten színre keríilt. A 48-as forradalom után eltiltották és csak 1857ben játszhatták újra. Azóta többször is hosszabb időre elsikkadt a .Bánk bán" le°méivebb mom'snivalója és csak a felszabadulás utáni idő juttatta csonkítás és torzítás nélkül teljesen érvénvre nagy értékeit. JĹudaS /Hni ifi Jlösöu A CSEMADOK hősi csoportja április 15-én mutatta be Fazekas Mihály „Ludas Matyi" című színművét. A jó darabválasztás előfeltétele volt a nagy siketnek, ugyanakkor azonban azt a komoly feladatot rótta a bőst CSEMADOK színigárdájára, hogy a Ludas Matyt hűen, a követelményeknek megfelelően mutassa be A s/Jnigárda és a rendezőség többhetes nehéz munkája meghozta gyümölcsét, mert a bő*' rSF.M ADOK-csoport előadása nagyobb színpadon Is megállná helyét és sikert aratna. A szereplők jól sikerölt játékukkal elérték art, hogy a közönség az előadás kezdetétől az utolsó jelenetéig együtt élt' a darabbal s a nézőtér nem egyszer szűnni nem akaró tapsviharban tört ki s jól sikerült jeleneteknél. Kü'ön kell megemlékezni Cilatz Andorról és feleségéről, akik lelkesen vé. gezték a rendezés nehéz munkáját és o táncokat betanító Borió Béláné tanító, nőről A kifogástalan díszletek is nagyban hozzájárultak az előadás sikeréhez. István: Pedig nagyobb vóna a foganatja, ha maga adja át. Sovánka: Hát nem mehet Tudok az ő bajukra medicinát! Kitűnő medicinát! Sovánka: Mifélét? Mondd hamar? István: Munka a neve ... Lássanak neki a dolognak. Van itt ölég szerte az országban, fogjanak neki. Meglássa, egyszerre vége lesz az ő rettentő boldogtalanságuknak. Magának meg békessége lesz tőlük és ők megtalálják t le'kük elvesztett üdvösségét. Sovánka: Hehehe, nem is olyan rossz ez a te medicinád, csak egy kicsit keserű vóna nekik ... Oszt nem mindenkin fog az oltás se. István: Ez igen. Ettől mindenki makkegészséges lesz. Érről kezeskedem... No de vár a munkám, mennem kell. A viszontlátásra! Sovánka: Isten veled, te doktor!