Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-20 / 91. szám, csütörtök

1950 április 20 U J STO Tjaiuisz Ezzel a címmel egy képeskönyv jelent meg a napokban az U j Szó munkaközösségének szerkesztésében. Nem szándékozunk itt ezt a kezdeményezést kritikailag értékelni, hiszen a mi munkánkról van szó és a tetszés vagy nemtetszés véleménye, a bírálat joga elsősorban örvendetesen növekvő olvasótáborunkat, a Tavasz olvasóit illeti. Mi itt csupán a tények lerögzítésére szorítkozunk és beszámolunk szempontjainkról, amelyek a Tavasz szerkesztésénél vezettek és amely szempontokat további munkánknál, a „Nyár", „Ősz" és „Tél" címmel megjelenő képes folyóiratunk magasabb színvonalra emelésénél célul tűztünk magunk elé. Első feladataink közé tartozik munkánkban utat építeni, hidat verni köztünk és a dolgozók között. Tudatában vagyunk annak, hogy népművelő feladatunk csak akkor vezethet sikerre, ha kulturális tevékenységünkben a dolgozók teremtő erejére támaszkodunk és ha ugyanakkor felkutatjuk a munkásaink és parasztságunk körében rejlő tehetségeket és fejlődésükben, kibontakozásukban segítségükre vagyunk. Révai József azt írja a magyar népművelési minisztérium kiadásában megjelenő „Művelt nép" című folyóirat első számának bevezetőjében, hogy az igazi népművelés nemcsak tanítja a népet, hanem tanul is tőle ízlést, erkölcsöt, lelkesedést, hősi tulajdonságokat, emberi értékeket. Ig yértelmezzük mi is szerkesztői és írói kötelességünket és helyünket úgy véljük a legjobban megállni, ha posztunkon, amelyre a Csehszlovákia dolgozó magyarok bizalma állított, a béke építésének, a szocialista munkának hangadó munkásaivá válunk és minden sorunkat áthatja a marxizmus-leninizmsu világot formáló tanítása és a Párt útmutatása. Irodalmunknak és művészetünknek a nép ügyét kell szolgálnia, a nagy szovjet példán okulva elő kell segítenie népünk sikereit, lelkesíteni a munkában és a harcban, amelyet kivívott emberi szabadsága megőrzéséért, a béke megvédéséért folytat. Az a hatalmas lendületű és tervszerű építés amely ma hazánkban folyik, a legbiztosabb záloga az egyre emelkedő jólétnek, eleven forrása minden örömnek, az emberi élet céljárnak: a békés boldogságnak. Amikor ma a tollnak egyszerű munkása ötéves tervünk második esztendejében az építésről ír, tudatosan és harcosan agitál, mert ált van itatva attól a gondolattól, hogy ezzel nagy ügyet szolgál, a jólétnek, a békének, a haladásnak ügyét. „Célunkul tűztük ki, mondja Lörincz Gyula a „Tavasz" Beköszöntőjében, hogy ezen a képeskönyvön keresztül is mozgósítjuk hazánk magyar lakosságát az ország újjáépítésére, iparunk fejlesztésére, földműves szövetkezeteink megszervezésére, egyszóval életszínvonalunk emelésére, ami természetszerűleg magával hozza kulturális életünk fellendülését is." Igényes és nagy célok ezek és jogos aggodalommal gondoltunk arra, vájjon sikerül-e legalább részben megfelelni célkitűzéseinknek. Megtettük, ami erőnkből telt és az eddig elvégzett munkához erős fogadalomként azt az ígéretet fűzzük, hogy erőfeszítéseinket meg fogjuk növelni, ahogy dolgozóink, élmunkásaink, példás «mintaszövetkezeteink élenjáró parasztjai is megfeszítik erejüket és tudásuk legjavával küzdenek az ötéves terv sikeréért. Képeskönyvünk nem a szokványos értelemben vett „magazin" — az a színes és csábító képekkel teletűzdelt színes és elzsongító írásokkal megtöltött képesfüzet, amellyel a csődbejutott mult, a nyárspolgári ízlés szórakoztatta és félrevezette olvasóit. A múlttal való felszámolásunk sutba vágta a hazugságnak ezeket az olcsó és talmi, de mélyen fertőző eszközeit, a romlásnak és rontásnak ezeket a hamis virágait, amelyeket a fertő mocsaras talaja táplált és éltetett. Friss és egészséges életünk friss és egészséges szellemet, harcos és örömteli alkotó munkát sürget. Munkát és örömet, mert a szocialista munka az öröm örök forrása. Szeretnők, ha olvasóink úgy vennék kezükbe képeskönyvünket, ha úgy forgatnák lapjait és úgy néznék képeit, olvasnák cikkeit, hogy megérezzék: az új életet akartuk tükröztetni előttük, az új valóságokat képben, riportban, beszámolókban, versben, novellákban és a szórakoztatásnak anyagában. Feltárni próbáltuk olvasóink előtt a Szovjetúnió mérhetetlen anyagi és kulturális gazdagságát, a szovjet ember például szolgáló magatartását, a népi demokráciák világának törhetetlen építő hitét és a dolgozó ember új lelkiségéről akarunk kutató szemünk éberségével beszámolni. TudaA kötelezettségvállalások ellenőrzése a teljesítés lendítőereje Kassai építö-élmunkások között Dolgozó népünk nem szerény többé, nem elégszik meg többé az „Ígért" túlvilági paradicsommal, hanem itt ezen a földön, népi demokratikus hazánkban akarja felépíteni a maga paradicsomát és pedig minél eőbb Évtizedes és évszázados véres osztályharcai után a Szovjetunió felszabadító Hadserege segítségével a hatalom a munkásosztály kezébe került és üzemeinkben, gyáiainkban a Párt vezetése melett hatalmas irammal és lendülettel megindult a szocialista munkaverseny A IX. Pártkongresszusra való 'ázas készülődés folytán üzemeinkben és gyárainkban egyszerre egyik napról a másikra nőnek ki az élmunkások, az élcsapatok hadserege. Mindeníift lendületes iramban folyik a munka, hogy a IX. Pártkongresszusra vállalt munkakötelezetségeket túlteljesítsék és hogy tiszta lelkiismerettel és elégedetten ünnepelhessék a munka ragyogó ünnepét, a . Május elsejét. Itt "Kassán alkalmunk volt a Technikai Főiskola befejezés felé közeledő építkezési munkálatoknál beszélgetni a Gajdos-Kiszeli élcsoporttal, amely az üzem legnagyobb megelégedésére végzi el példás munkáját. Az építkezési ipar élmunkásai Gajdos Lajos igen rokonszenves és szívélyes munkás. 42 esztendős. Párttag, aki már mint ifjúmunkás résztvett a munkásmozagalomban. Pontosan emlékszik arra is, hogy akkoriban Dénes elvtárs volt az oktatójuk. 1945ben, mint önkéntes résztvett a felszabadító harcokban Tanoncéveit I927.től 1929-ig töltötte le az építőiparban és azóta állandóan ebben a szakmában dolgozik. „Szerintem ahhoz — mondja —, hogy valaki élmunkás legyen, nem kell több, minthogy megértse az élmunkásság jelentőségét. Ha egy munkás megérti, hogy nekünk azért kell többet és jobban termelni, mert ezzel különb és jobb világot építünk, mint amilyet a kapitalisták teremtettek, akkor bizonyos, hogy mindenki örömmel vállalja a munka ráeső részét. El sem tudok képzelni szebb feladatot, aiint hogy a dolgozó ember ezt bebizonyítsa az egész világ előtt Nekem nagyjában Szokolovíts elvtárs, az üzemi tanács elnöke magyarázta meg, hogy mit jelent tulajdonképpen sztahanovistának lenni. Az a nézetem, hogy állandóan felvilágosító munkát kell végezni a munkások között és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb minden munkás meg fogja érteni a szocialista munkaverseny jelentőségét. Tisztán csak idő kérdése az egesz, van aki gyorsabb felfobású, van aki lassabban érti meg, de végeredményben egy napon rá kell jönnie arra, hogy csakis a Párt irányi, tása és vezetése mellett érhetünk el az építőmunkában komoly eredményt. — Ki becsülheti le azt a kitüntetést — mondja mosolyogva Gajdos, — amiben én és Kiszela elvtársam részesültünk október 28-án, amikor az elnök elvtárs jelenlétében átvettük az élmunkási érméket? Ez bizonyítja leginkább azt, hogy a munkást és munkáját tényleg megbecsülik, mert hazánk igazi munkáshaza. Bizony azelőtt bárhogy törhettem volna magam, még az „igfzgató úr" kegyes színe elé sem kerülhettem volna. Akkor ... a várban, a spanyoi teremben, amikor átvettem az élmunkás diplomát, életem legnagyobb kitüntetését, éreztem csak igazán, hogy mit jelent az népi demokráciánkban munkásnak lenni:.. Akkor éreztem csak igazán, hogy azt, amit építettünk, magunknak és gyetmekeinknek építjük. Kiszela István, a másik élmunkás Kiszela már régi ismerősünk és mo. solyogva fogad. Nehezen töri a magyar nyelvet, én viszont nehezen a szlovákot. Mindketten udvariaskodunk és az a különös helyzet alakul, hogy ö magyarul beszél, én meg szlovákul és mégis tökéletesen megértjük egymást. Kiszela egyszerű napszámos volt és ma az építőiparban a legelső élmunká. sok közé tartozik. Kiszela erre az ered. ményre méltán büszke: — Ma mindenki élmunkás lehet, csak teljesítse be. csületesen a feladatát — mondja. — Kell, hogy szeresse a munkáját, mert ma már szabad emberek vagyunk és érdemes, hogy a munkánkat szeres, sük. Amikor ott álltam Klement Gott. wald elnökünk eiőtt, összeszorult szívvel és apámra gondoltam, aki gürcölt és dolgiozott egész életén át, de soha abban a kitüntetésben nem részesült, hogy az elnök, az államfő elé kerü iön. Arra gondoltam, hogy ide, ebbe a terembe csak uraknak, minisztereknek íöídbirtakosoknak volt szabad bemene. tele, de munkásnak soha Mindent el kell követnünk, hogy százezrekre és százezrekre szaporod janak élmunkásaink Meg vagyok győződve, hogy elnökünk nem fog azért haragudni, ha mindannyian kezet nyujtunik neki, sőt ellenkezőleg, boldogan szorít kezet minden munkással, aki azt megérdemli Én innen, munkahelyemről üdvözlöm Gottwald, Široký és Zápotocký elvtársakat és élcsoportunk nevében üzenem, hogy üzemünk nemcsak elvégzi a IX kongresszusra vállalt kötelezettségeket, hanem túlteljesíti őket. Az élcsoport többi tagjai Csukás Vince 38 éves, erös, tagbaszakadt munkás. Élmunkájáról a következőket mondja: — Tizennyolc esztendeje dolgozom már az építészeti szakmában. Munkámat mint élmunkás szívesen végzem, mert látom, hogy a munkámat megbecsülik. Azelőtt hajszoltak bennünket, anélkül, hogy megbecsültek volna. Ha valaki valamit mondani merészelt, ami a munkaadónak nem tetszett, azt azonnal kidobták és nekiindulhatott a kenyérkereső vándorúinak. így háit csak azt mondhatom, ha akkor az urak számára tudtam dolgozni megfeszített erővel, akkor természetes, hogy a munkáshazáért lelkesen feszítem meg az erőmet, hogy kiváló munkát végezzek. Virostkó György élmunkás Virostkjo György 1946 óta tagja a Pártnak, öt fiúgyermeknek apja. Csdgos István hét gyermek apja, még nem tagja a Pártnak, de most, hogy élmunkás lett, úgy érzi, itt az ideje, hogy felvételét kérje a Pártba. Amikor megkérdezem tőlük, hogyan lettek élmunkások, mindketten kissé zavartan hallgatnak. Látni, hogy a munkához jobban értenek, mint a mondatok szerkesztéséhez. De Gajdoš melléjük húzódik és súg nekik valamit. Ez ellen tiltakozni próbálok ... de Gajdos kivágja magát és azt állítja, miután az élcsoport közösen végzi a munkát és egymásnak segítségére vannak, tehát szellemi téren is segítségére lehetnek egymásnak. Gajdos kitűnő érve előtt meghátrálok. Ám miközben a vita köztem és Gajdos között folyt, a két élmunkás egymás között már megbeszélte a választ. Mindketten huncutul mosolyognak. — Hát az a helyzet kérem — mondja Virostko —, nekem öt fiam van. Csigosnak pedig hét gyermeke van, vegyesen fiú meg leány. Mit kell itt gondolkozni? Itt ven mindjárt ez a Technikai Egyetem, ahol most dolgozunk Hát mi ezt az egyetemet a gyermekeink számára építjük Hadd legyen nekik szebb és jobb jövőjük. Ezért érdemes élmunkásnak lenni. A május elsejei ünneppel kapcso latban Kiszela a következőket mondja: — Május elseje a munkás legnagyobb ünnepe. Mi, élmunkások. örömmel készülődünk a munka nagy ünnepére és azon a napon, amikor minden munkás kötelességének fogja tartaná, hogy ékniunkós legyen, akkor tában vagyunk annak, hogy csak apró színfoltokat adhattunk, hiszen — ahogy beszámolónkban már hangoztattuk — a feladat hatalmas és túlhaladja erőinket. De éppen ez a tény sarkal bennünket, hogy az indulásnak, a kezdetnek nehézségeit leküzdve éberebben és fokozottabb lendülettel folytassuk munkánkait, az új kultúra szolgálatát, a hanyatló burzsoá világgal, a gyűlölködés és pusztítás világával szemben felmutatni a békéért élő világnak virágzását és erősödését. Kérésünk olvasóinkhoz az, fogadják a Tavaszt azzal, a megértéssel és szeretettel, amellyel mi írtuk és szerkesztettük. fogja megkapni a május elseje igazi értelmét a béke, az öröm igazi fényét. Az élmunkások örömmel és szívesen közölték velem legbensőbb gondolataikat. A csoportban magyarok és szlovákok közösen dolgoznak, békés egyetértéssel. A munka, a közös cél. elszakíthatatlan testvéri kapcsolatokat teremtett közöttük. Mielőtt távozom, megkérdezem tőlük, hogyan fogják a velem eltöltött órát behozni? De ők fölényes mosollyal legyintenek. Nyugodt lehetek, az órát be fogják hozni. Nyugodt lelkiismerettel távozom tőlük és meg vagyok arról győződve, hogy ígéretüket beváltják. A keriiSeti építkezési ipar központjában Itt ebben a központban csakis bérházak és középületek építkezési munkálatait végzik Martincsek Géza üzemi mérnök a következő felvilágosítást adja a munka menetéről. — Ezidén elsőízben dolgoztunk egész télen át, megszakítás nélkül. Ennek a munkának az az eredménye volt, hogy 100 százalékon felül teljesítettük az év első negyedében az előírt tervet. És mindjárt azt is megjegyzem, hogy a tavalyi rmmkaeredményekhez viszonyítva 40 százalékkal emelkedett, a munkaterv. — Természetesen — folytatja Martincsek mérnök — még nem megy minden úgy, ahogy kellene, de már megvannak azok a lehetőségek, amelyek elő fogják segíteni az építőmunka javulását és biztos vagyok benne, hogy nemcsak teljesíteni fogjuk ez idén a tervet, hanem túl is fogjuk haladni. Eddigi sikeres munkánkat főkép a munkaversenyeknek, az élcsoportok eredményes működésének köszönhetjük. Az élcsoportok működését és fejlődéséi állandóan szem előtt tartják az üzemi pártszervezetek és a szakszer vezetek. Ezek állandóan ellenőrzik és felülvizsgálják az élcsoportok teljesítményét és nyomban, amint megállapítják, hogy egyes munkacsoportok kiváló eredményeket értek el, gondoskodnak arról, hogy megfelelő jutalmazásban részesüljenek. Kolesár István iskolai referens ezeket mondja. — Nekem aa a feladatom, hogy megszervezzem az átképző tanfolyamokat. E tanfolyamok azt a célt szolgálják, hogy tanulatlan munkásokból szakembereket neveljünk. Nagyon gyakran tapasztaljuk azt, hogy a segédmunkásokból igen tehetséges szakmukások lesznek. A tanfolyamok állandóan működnek. így például tavaly 300 helyett 700-at képeztünk ki. Az átképzés révén elérjük, hogy az a dolgozó, aki szakmunkás lett. sokkal jobban ragaszkodik a munkahelyéhez, mint azelőtt. Az ilyen átképzett munkás, ha a tavaszi munkálatokhoz haza is megy, akkor legfeljebb egy hétig marad távol, de aztán újra ott terem a munkahelyén, mert munkáját annyira megszereti, hogy minden igyekezetével tökéletesíteni akarja magát a szakmájában. Ezekből az átképzett munkásokból sok élmunkás lett, sőt az egyiket munkásigazgatóvá is avattuk. — De nemcsak segédmunkásokat képezünk ki — folytatja Kolesár —, hanem a tél folyamán a szakmunkásokat paliéri bizonyítvánnyal láttuk el. A pallérokból pedig vezetőket képeztünk ki. Egy-egy vezetőre rá van bízva egy vagy két épület munkájának vezetése. Ezek a vezetők nemcsak kitűnő szakemberek, hanem politikailag is rendkívül megbízhatók. Arató Zoltán üzemvezető mérnöktől a következő felvilágosítást kapjuk az épi'tömunkával kapcsolatban. — Nálunk az üzemben a IX. kongresszusra mind egyéni, mind kollektív munkakötelezettségeket vállaltak és ezeket pontosan figyeljük és számontartjuk. Az eddigi tapasztalatok után ítélve minden reményünk meg van arra, hogy munkásaink a munkakötelezettségeket még a kongresszus előtt teljesítik. Ezt a célt szolgálja az is, hogy összes üzemeinkben április 24-től május 6-ig élmunkásműszakot rendezünk. Ennek lényege a szocialista munkaverseny fokozása és az élmunkásimozgalom kiszélesítése. Üzemünkben már kétízben rendeztünk ilyen élmunkás heteket és a verseny komoly eredménnyel járt. Végül még azt jegyzi meg, hogy a téli munka gyökeresen megjavította a munka lendületét és főleg annak köszönhető az, hogy ez idén az első negyedévet 103 százalékban sikerült teljesíteni. Szabó Béla. A hazaáruló egyházi főpapság felháborító véleménye a katolikus etikától A csehszlovákiai katolikus szerzetesek elleni prágai bűnpörnek nagy visszhangja volt egész Lengyelországban. A napi sajtó részletes beszámolókat közöl a tárgyalásról, amelyen a vádlottak árulása, a felszabadítás utáni államellenes összeesküvés bebizonyult. A per folyamán napvilágra került | Wellman, Kulak, Zuba, Lorenc, Robüncselekmények emlékeztetnek a | manowski, Ryz, Pucik, Szymanszki lengyel reakciós katolikus klikk áruló tevékenységére. Az áruló szerzetesek politikai bűncselekményedről szóló lapjelentések nagy felháborodást váltottak ki Lengyelország-szerte. A dolgozók széles rétegei Lengyelországban újból rádöbbentek arra, hogy forradalmi éberségüket még jobban kell fokozmiok. Lengyelországban a prágai bűnperből leszűrt tapasztalatok fokozott éberségre ösztönzik a dolgozókat a Vatikánnal és a magas egyházi főpapsággal szemben. A lengyel reakciós klérus államellenes tevékenységét két irányban fejti ki: nyilvánosan a szószékekről, ahol a reakciós papok többé vagy kevésbbé álcázottan közvetlenül az állam és politikája ellen lépnek fel. Ezzel összefüggésben a klérus reakciós része nem rettent vissza a szomorúan ismert lublini csoda megszervezésétől sem, amelynél Szűz Mária állítólag véres könnyeket hullatott. Ez a „csoda" különböző változatokban és kisebb mértékben Lengyelország körülbelül harminc más helyén is megismétlődött. A lengyel egyházi hierarchia államellenes tevékenységének másik válfaja a terror és a kémkedés. így például Vladislaw Gurgacz jezsuita egyházi elöljárói beleegyezésével tagja volt az egyik szétágazó terrorista bandának, lőfegyvert hordott magánál és a banda más tagjaival együtt résztvett haladószellemü lengyelek ellen elkövetett néhány gyilkosságban és állami közvagyon vagy egyházi vagyon eltulajdonításában. Ez a jebzsuita és fasiszta egy személyben oly messzire jutott, hogy a bíróság előtt nyugodtan kijelentette, hogy a haladószellemü emberek legyilkolása és a vagyon elpusztítása teljesen összhangban van a katolikus etikával. Azonban nemcsak V Gurgacz jezsuita és fasiszta egy személyben szerzetes papi méltóságok esetére és nemcsak ő kompromittálta tökéletesen a magas egyházi rendi főpapságot Lengyelországban Ehhez az esethez csatlakoztak Fertak, Liberski, Pabrowski, Popiorek, Stefanczki, papok és szerzetesek és mások', akik a magas egyházi főpapság parancsára mindnyájan aktív részt vettek államellenes tevékenységben. Ennek az államellenes tevékenységnek Lengyelországban fő anyagi támaszpontjai azok a birtokok voltak, amelyek az egyház és kolostorok birtokában maradtak a falvakon. A lengyel kormány határozatával elvette a reakciós klérus ezen anyagi és szervezési alapját. Az egyházi és kolostori birtokok állami tulajdonba mentek át és külön egyházi alapot létesítettek jótékonysági célra és a hazafias érzelmű alsóbb papság támogatására, Az alsóbbrendű papok százai és ezrei ebben az ügyben világosan a kormány álláspontja mellett foglaltak állást és a püspökök terrorja ellenére kezükbe vették a Charitas vezetését és eredeti hivatásának adták azt vissza. A lengyel kormány minden téren támogatni fogja a hazafias s a nép ügyét szolgáló papokat és könyörtelenül megbüntet; azokat, akik eltérnek a dolgozó nép útjáról s a Vatikán s a nyugati imperialisták sasolgáivá válnak, akik új világháborút készítenek elő. — Sanfranciscoi lapok jelentik, hogy Harris szövetségi bíró öt évi börtönre ítélte Harry Bridgest a rakodómunkások szakszervezetének elnökét, akit a felebbezés tárgyalásáig 25.000 dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezett. Bridgest két évi börtönbüntetésre ítélték az amerikai állampolgárság „csalárd úton" való megszerzésének vádja miatt és öt évi börtönre „hamis eskü" vádja miatt. Smith és IJo" betson, akik ellen hasonló vádakat hoztak fel, két évi börtönbüntetést kaptak.