Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-20 / 91. szám, csütörtök

1950 április 20 U J STO Tjaiuisz Ezzel a címmel egy képeskönyv je­lent meg a napokban az U j Szó mun­kaközösségének szerkesztésében. Nem szándékozunk itt ezt a kezdeménye­zést kritikailag értékelni, hiszen a mi munkánkról van szó és a tetszés vagy nemtetszés véleménye, a bírálat joga elsősorban örvendetesen növekvő ol­vasótáborunkat, a Tavasz olvasóit illeti. Mi itt csupán a tények lerögzítésé­re szorítkozunk és beszámolunk szempontjainkról, amelyek a Tavasz szerkesztésénél vezettek és amely szempontokat további munkánknál, a „Nyár", „Ősz" és „Tél" címmel megjelenő képes folyóiratunk maga­sabb színvonalra emelésénél célul tűz­tünk magunk elé. Első feladataink közé tartozik mun­kánkban utat építeni, hidat verni köztünk és a dolgozók között. Tuda­tában vagyunk annak, hogy népmű­velő feladatunk csak akkor vezethet sikerre, ha kulturális tevékenysé­günkben a dolgozók teremtő erejére támaszkodunk és ha ugyanakkor fel­kutatjuk a munkásaink és parasztsá­gunk körében rejlő tehetségeket és fejlődésükben, kibontakozásukban se­gítségükre vagyunk. Révai József azt írja a magyar népművelési minisztérium kiadásában megjelenő „Művelt nép" című folyó­irat első számának bevezetőjében, hogy az igazi népművelés nemcsak tanítja a népet, hanem tanul is tőle ízlést, erkölcsöt, lelkesedést, hősi tu­lajdonságokat, emberi értékeket. Ig yértelmezzük mi is szerkesztői és írói kötelességünket és helyünket úgy véljük a legjobban megállni, ha posztunkon, amelyre a Csehszlovákia dolgozó magyarok bizalma állított, a béke építésének, a szocialista mun­kának hangadó munkásaivá válunk és minden sorunkat áthatja a marxiz­mus-leninizmsu világot formáló ta­nítása és a Párt útmutatása. Irodalmunknak és művészetünk­nek a nép ügyét kell szolgálnia, a nagy szovjet példán okulva elő kell segítenie népünk sikereit, lelkesíteni a munkában és a harcban, amelyet kivívott emberi szabadsága megőr­zéséért, a béke megvédéséért folytat. Az a hatalmas lendületű és tervsze­rű építés amely ma hazánkban fo­lyik, a legbiztosabb záloga az egyre emelkedő jólétnek, eleven forrása minden örömnek, az emberi élet cél­járnak: a békés boldogságnak. Amikor ma a tollnak egyszerű munkása ötéves tervünk második esztendejében az építésről ír, tudato­san és harcosan agitál, mert ált van itatva attól a gondolattól, hogy ezzel nagy ügyet szolgál, a jólétnek, a bé­kének, a haladásnak ügyét. „Célunkul tűztük ki, mondja Lö­rincz Gyula a „Tavasz" Beköszöntő­jében, hogy ezen a képeskönyvön ke­resztül is mozgósítjuk hazánk ma­gyar lakosságát az ország újjáépíté­sére, iparunk fejlesztésére, földmű­ves szövetkezeteink megszervezésére, egyszóval életszínvonalunk emelésé­re, ami természetszerűleg magával hozza kulturális életünk fellendülé­sét is." Igényes és nagy célok ezek és jo­gos aggodalommal gondoltunk arra, vájjon sikerül-e legalább részben megfelelni célkitűzéseinknek. Meg­tettük, ami erőnkből telt és az eddig elvégzett munkához erős fogadalom­ként azt az ígéretet fűzzük, hogy erő­feszítéseinket meg fogjuk növelni, ahogy dolgozóink, élmunkásaink, pél­dás «mintaszövetkezeteink élenjáró parasztjai is megfeszítik erejüket és tudásuk legjavával küzdenek az öt­éves terv sikeréért. Képeskönyvünk nem a szokványos értelemben vett „magazin" — az a színes és csábító képekkel teletűzdelt színes és elzsongító írásokkal meg­töltött képesfüzet, amellyel a csődbe­jutott mult, a nyárspolgári ízlés szó­rakoztatta és félrevezette olvasóit. A múlttal való felszámolásunk sutba vágta a hazugságnak ezeket az ol­csó és talmi, de mélyen fertőző esz­közeit, a romlásnak és rontásnak ezeket a hamis virágait, amelyeket a fertő mocsaras talaja táplált és éltetett. Friss és egészséges életünk friss és egészséges szellemet, harcos és örömteli alkotó munkát sürget. Munkát és örömet, mert a szocialista munka az öröm örök forrása. Szeret­nők, ha olvasóink úgy vennék kezük­be képeskönyvünket, ha úgy forgat­nák lapjait és úgy néznék képeit, olvasnák cikkeit, hogy megérezzék: az új életet akartuk tükröztetni előt­tük, az új valóságokat képben, ri­portban, beszámolókban, versben, no­vellákban és a szórakoztatásnak anyagában. Feltárni próbáltuk olvasóink előtt a Szovjetúnió mérhetetlen anyagi és kulturális gazdagságát, a szovjet em­ber például szolgáló magatartását, a népi demokráciák világának törhe­tetlen építő hitét és a dolgozó ember új lelkiségéről akarunk kutató sze­münk éberségével beszámolni. Tuda­A kötelezettségvállalások ellenőrzése a teljesítés lendítőereje Kassai építö-élmunkások között Dolgozó népünk nem szerény többé, nem elégszik meg többé az „Ígért" túlvilági paradicsommal, hanem itt ezen a földön, népi demokratikus ha­zánkban akarja felépíteni a maga pa­radicsomát és pedig minél eőbb Év­tizedes és évszázados véres osztály­harcai után a Szovjetunió felszabadító Hadserege segítségével a hatalom a munkásosztály kezébe került és üze­meinkben, gyáiainkban a Párt veze­tése melett hatalmas irammal és len­dülettel megindult a szocialista mun­kaverseny A IX. Pártkongresszusra való 'ázas készülődés folytán üzemeinkben és gyárainkban egyszerre egyik napról a másikra nőnek ki az élmunkások, az élcsapatok hadserege. Mindeníift lendü­letes iramban folyik a munka, hogy a IX. Pártkongresszusra vállalt munka­kötelezetségeket túlteljesítsék és hogy tiszta lelkiismerettel és elégedetten ün­nepelhessék a munka ragyogó ünnepét, a . Május elsejét. Itt "Kassán alkalmunk volt a Tech­nikai Főiskola befejezés felé közeledő építkezési munkálatoknál beszélgetni a Gajdos-Kiszeli élcsoporttal, amely az üzem legnagyobb megelégedésére vég­zi el példás munkáját. Az építkezési ipar élmunkásai Gajdos Lajos igen rokonszenves és szívélyes munkás. 42 esztendős. Párt­tag, aki már mint ifjúmunkás részt­vett a munkásmozagalomban. Pontosan emlékszik arra is, hogy akkoriban Dé­nes elvtárs volt az oktatójuk. 1945­ben, mint önkéntes résztvett a felsza­badító harcokban Tanoncéveit I927.től 1929-ig töltötte le az építőiparban és azóta állandóan ebben a szakmában dolgozik. „Szerintem ahhoz — mondja —, hogy valaki élmunkás legyen, nem kell több, minthogy megértse az él­munkásság jelentőségét. Ha egy mun­kás megérti, hogy nekünk azért kell többet és jobban termelni, mert ezzel különb és jobb világot építünk, mint amilyet a kapitalisták teremtettek, ak­kor bizonyos, hogy mindenki örömmel vállalja a munka ráeső részét. El sem tudok képzelni szebb feladatot, aiint hogy a dolgozó ember ezt bebizonyít­sa az egész világ előtt Nekem nagyjában Szokolovíts elv­társ, az üzemi tanács elnöke magya­rázta meg, hogy mit jelent tulajdon­képpen sztahanovistának lenni. Az a nézetem, hogy állandóan fel­világosító munkát kell végezni a mun­kások között és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb minden munkás meg fogja érteni a szocialista munkaver­seny jelentőségét. Tisztán csak idő kérdése az egesz, van aki gyorsabb felfobású, van aki lassabban érti meg, de végeredményben egy napon rá kell jönnie arra, hogy csakis a Párt irányi, tása és vezetése mellett érhetünk el az építőmunkában komoly eredményt. — Ki becsülheti le azt a kitüntetést — mondja mosolyogva Gajdos, — ami­ben én és Kiszela elvtársam részesül­tünk október 28-án, amikor az elnök elvtárs jelenlétében átvettük az él­munkási érméket? Ez bizonyítja leginkább azt, hogy a munkást és munkáját tényleg megbecsülik, mert hazánk igazi munkáshaza. Bizony az­előtt bárhogy törhettem volna magam, még az „igfzgató úr" kegyes színe elé sem kerülhettem volna. Akkor ... a várban, a spanyoi teremben, amikor átvettem az élmunkás diplomát, életem legnagyobb kitüntetését, éreztem csak igazán, hogy mit jelent az népi de­mokráciánkban munkásnak lenni:.. Akkor éreztem csak igazán, hogy azt, amit építettünk, magunknak és gyet­mekeinknek építjük. Kiszela István, a másik élmunkás Kiszela már régi ismerősünk és mo. solyogva fogad. Nehezen töri a ma­gyar nyelvet, én viszont nehezen a szlovákot. Mindketten udvariaskodunk és az a különös helyzet alakul, hogy ö magyarul beszél, én meg szlovákul és mégis tökéletesen megértjük egymást. Kiszela egyszerű napszámos volt és ma az építőiparban a legelső élmunká. sok közé tartozik. Kiszela erre az ered. ményre méltán büszke: — Ma minden­ki élmunkás lehet, csak teljesítse be. csületesen a feladatát — mondja. — Kell, hogy szeresse a munkáját, mert ma már szabad emberek vagyunk és érdemes, hogy a munkánkat szeres, sük. Amikor ott álltam Klement Gott. wald elnökünk eiőtt, összeszorult szív­vel és apámra gondoltam, aki gürcölt és dolgiozott egész életén át, de soha abban a kitüntetésben nem részesült, hogy az elnök, az államfő elé kerü iön. Arra gondoltam, hogy ide, ebbe a te­rembe csak uraknak, minisztereknek íöídbirtakosoknak volt szabad bemene. tele, de munkásnak soha Mindent el kell követnünk, hogy százezrekre és százezrekre szaporod janak élmunkásaink Meg vagyok győ­ződve, hogy elnökünk nem fog azért haragudni, ha mindannyian kezet nyujtunik neki, sőt ellenkezőleg, bol­dogan szorít kezet minden munkás­sal, aki azt megérdemli Én innen, munkahelyemről üdvözlöm Gott­wald, Široký és Zápotocký elvtársa­kat és élcsoportunk nevében üzenem, hogy üzemünk nemcsak elvégzi a IX kongresszusra vállalt kötelezettsége­ket, hanem túlteljesíti őket. Az élcsoport többi tagjai Csukás Vince 38 éves, erös, tagba­szakadt munkás. Élmunkájáról a kö­vetkezőket mondja: — Tizennyolc esztendeje dolgozom már az építészeti szakmában. Mun­kámat mint élmunkás szívesen vég­zem, mert látom, hogy a munkámat megbecsülik. Azelőtt hajszoltak ben­nünket, anélkül, hogy megbecsültek volna. Ha valaki valamit mondani merészelt, ami a munkaadónak nem tetszett, azt azonnal kidobták és ne­kiindulhatott a kenyérkereső ván­dorúinak. így háit csak azt mondha­tom, ha akkor az urak számára tud­tam dolgozni megfeszített erővel, ak­kor természetes, hogy a munkáshazá­ért lelkesen feszítem meg az erőmet, hogy kiváló munkát végezzek. Virostkó György élmunkás Virostkjo György 1946 óta tagja a Pártnak, öt fiúgyermeknek apja. Csd­gos István hét gyermek apja, még nem tagja a Pártnak, de most, hogy élmunkás lett, úgy érzi, itt az ideje, hogy felvételét kérje a Pártba. Ami­kor megkérdezem tőlük, hogyan let­tek élmunkások, mindketten kissé za­vartan hallgatnak. Látni, hogy a munkához jobban értenek, mint a mondatok szerkesztéséhez. De Gajdoš melléjük húzódik és súg nekik vala­mit. Ez ellen tiltakozni próbálok ... de Gajdos kivágja magát és azt ál­lítja, miután az élcsoport közösen végzi a munkát és egymásnak segít­ségére vannak, tehát szellemi téren is segítségére lehetnek egymásnak. Gajdos kitűnő érve előtt meghátrá­lok. Ám miközben a vita köztem és Gajdos között folyt, a két élmun­kás egymás között már megbeszélte a választ. Mindketten huncutul mo­solyognak. — Hát az a helyzet kérem — mond­ja Virostko —, nekem öt fiam van. Csigosnak pedig hét gyermeke van, vegyesen fiú meg leány. Mit kell itt gondolkozni? Itt ven mindjárt ez a Technikai Egyetem, ahol most dol­gozunk Hát mi ezt az egyetemet a gyermekeink számára építjük Hadd legyen nekik szebb és jobb jövőjük. Ezért érdemes élmunkásnak lenni. A május elsejei ünneppel kapcso latban Kiszela a következőket mond­ja: — Május elseje a munkás legna­gyobb ünnepe. Mi, élmunkások. örömmel készülődünk a munka nagy ünnepére és azon a napon, amikor minden munkás kötelességének fogja tartaná, hogy ékniunkós legyen, akkor tában vagyunk annak, hogy csak apró színfoltokat adhattunk, hiszen — ahogy beszámolónkban már han­goztattuk — a feladat hatalmas és túlhaladja erőinket. De éppen ez a tény sarkal bennünket, hogy az in­dulásnak, a kezdetnek nehézségeit le­küzdve éberebben és fokozottabb len­dülettel folytassuk munkánkait, az új kultúra szolgálatát, a hanyatló bur­zsoá világgal, a gyűlölködés és pusz­títás világával szemben felmutatni a békéért élő világnak virágzását és erősödését. Kérésünk olvasóinkhoz az, fogad­ják a Tavaszt azzal, a megértéssel és szeretettel, amellyel mi írtuk és szer­kesztettük. fogja megkapni a május elseje igazi értelmét a béke, az öröm igazi fé­nyét. Az élmunkások örömmel és szíve­sen közölték velem legbensőbb gon­dolataikat. A csoportban magyarok és szlovákok közösen dolgoznak, bé­kés egyetértéssel. A munka, a közös cél. elszakíthatatlan testvéri kap­csolatokat teremtett közöttük. Mielőtt távozom, megkérdezem tő­lük, hogyan fogják a velem eltöltött órát behozni? De ők fölényes mo­sollyal legyintenek. Nyugodt lehetek, az órát be fogják hozni. Nyugodt lel­kiismerettel távozom tőlük és meg vagyok arról győződve, hogy ígéretü­ket beváltják. A keriiSeti építkezési ipar központjában Itt ebben a központban csakis bér­házak és középületek építkezési mun­kálatait végzik Martincsek Géza üzemi mérnök a következő felvilágosítást adja a mun­ka menetéről. — Ezidén elsőízben dolgoztunk egész télen át, megszakítás nélkül. Ennek a munkának az az eredménye volt, hogy 100 százalékon felül tel­jesítettük az év első negyedében az előírt tervet. És mindjárt azt is meg­jegyzem, hogy a tavalyi rmmkaered­ményekhez viszonyítva 40 százalék­kal emelkedett, a munkaterv. — Természetesen — folytatja Mar­tincsek mérnök — még nem megy minden úgy, ahogy kellene, de már megvannak azok a lehetőségek, ame­lyek elő fogják segíteni az építőmun­ka javulását és biztos vagyok benne, hogy nemcsak teljesíteni fogjuk ez idén a tervet, hanem túl is fogjuk ha­ladni. Eddigi sikeres munkánkat fő­kép a munkaversenyeknek, az élcso­portok eredményes működésének kö­szönhetjük. Az élcsoportok működé­sét és fejlődéséi állandóan szem előtt tartják az üzemi pártszervezetek és a szakszer vezetek. Ezek állandóan el­lenőrzik és felülvizsgálják az élcso­portok teljesítményét és nyomban, amint megállapítják, hogy egyes munkacsoportok kiváló eredménye­ket értek el, gondoskodnak arról, hogy megfelelő jutalmazásban része­süljenek. Kolesár István iskolai referens eze­ket mondja. — Nekem aa a feladatom, hogy megszervezzem az átképző tanfolya­mokat. E tanfolyamok azt a célt szol­gálják, hogy tanulatlan munkások­ból szakembereket neveljünk. Na­gyon gyakran tapasztaljuk azt, hogy a segédmunkásokból igen tehetséges szakmukások lesznek. A tanfolya­mok állandóan működnek. így pél­dául tavaly 300 helyett 700-at képez­tünk ki. Az átképzés révén elérjük, hogy az a dolgozó, aki szakmunkás lett. sokkal jobban ragaszkodik a munkahelyéhez, mint azelőtt. Az ilyen átképzett munkás, ha a tavaszi munkálatokhoz haza is megy, akkor legfeljebb egy hétig marad távol, de aztán újra ott terem a munkahelyén, mert munkáját annyira megszereti, hogy minden igyekezetével tökélete­síteni akarja magát a szakmájában. Ezekből az átképzett munkásokból sok élmunkás lett, sőt az egyiket munkásigazgatóvá is avattuk. — De nemcsak segédmunkásokat képezünk ki — folytatja Kolesár —, hanem a tél folyamán a szakmunká­sokat paliéri bizonyítvánnyal láttuk el. A pallérokból pedig vezetőket ké­peztünk ki. Egy-egy vezetőre rá van bízva egy vagy két épület munkájá­nak vezetése. Ezek a vezetők nem­csak kitűnő szakemberek, hanem po­litikailag is rendkívül megbízhatók. Arató Zoltán üzemvezető mérnök­től a következő felvilágosítást kap­juk az épi'tömunkával kapcsolatban. — Nálunk az üzemben a IX. kon­gresszusra mind egyéni, mind kollek­tív munkakötelezettségeket vállaltak és ezeket pontosan figyeljük és szá­montartjuk. Az eddigi tapasztalatok után ítélve minden reményünk meg van arra, hogy munkásaink a munka­kötelezettségeket még a kongresszus előtt teljesítik. Ezt a célt szolgálja az is, hogy összes üzemeinkben április 24-től május 6-ig élmunkásműszakot rendezünk. Ennek lényege a szocia­lista munkaverseny fokozása és az élmunkásimozgalom kiszélesítése. Üzemünkben már kétízben rendez­tünk ilyen élmunkás heteket és a verseny komoly eredménnyel járt. Végül még azt jegyzi meg, hogy a té­li munka gyökeresen megjavította a munka lendületét és főleg annak köszönhető az, hogy ez idén az első negyedévet 103 százalékban sikerült teljesíteni. Szabó Béla. A hazaáruló egyházi főpapság felháborító véleménye a katolikus etikától A csehszlovákiai katolikus szerzetesek elleni prágai bűnpörnek nagy visszhangja volt egész Lengyelországban. A napi sajtó részletes beszámo­lókat közöl a tárgyalásról, amelyen a vádlottak árulása, a felszabadítás utáni államellenes összeesküvés bebizonyult. A per folyamán napvilágra került | Wellman, Kulak, Zuba, Lorenc, Ro­büncselekmények emlékeztetnek a | manowski, Ryz, Pucik, Szymanszki lengyel reakciós katolikus klikk áru­ló tevékenységére. Az áruló szerzete­sek politikai bűncselekményedről szó­ló lapjelentések nagy felháborodást váltottak ki Lengyelország-szerte. A dolgozók széles rétegei Lengyelor­szágban újból rádöbbentek arra, hogy forradalmi éberségüket még jobban kell fokozmiok. Lengyelországban a prágai bűnperből leszűrt tapasztala­tok fokozott éberségre ösztönzik a dolgozókat a Vatikánnal és a magas egyházi főpapsággal szemben. A lengyel reakciós klérus államel­lenes tevékenységét két irányban fej­ti ki: nyilvánosan a szószékekről, ahol a reakciós papok többé vagy kevésbbé álcázottan közvetlenül az állam és politikája ellen lépnek fel. Ezzel összefüggésben a klérus reak­ciós része nem rettent vissza a szo­morúan ismert lublini csoda megszer­vezésétől sem, amelynél Szűz Mária állítólag véres könnyeket hullatott. Ez a „csoda" különböző változatok­ban és kisebb mértékben Lengyelor­szág körülbelül harminc más helyén is megismétlődött. A lengyel egyházi hierarchia ál­lamellenes tevékenységének másik válfaja a terror és a kémkedés. így például Vladislaw Gurgacz jezsuita egyházi elöljárói beleegyezésével tag­ja volt az egyik szétágazó terrorista bandának, lőfegyvert hordott magá­nál és a banda más tagjaival együtt résztvett haladószellemü lengyelek ellen elkövetett néhány gyilkosság­ban és állami közvagyon vagy egy­házi vagyon eltulajdonításában. Ez a jebzsuita és fasiszta egy személyben oly messzire jutott, hogy a bíróság előtt nyugodtan kijelentette, hogy a haladószellemü emberek legyilkolása és a vagyon elpusztítása teljesen összhangban van a katolikus etiká­val. Azonban nemcsak V Gurgacz jezsuita és fasiszta egy személyben szerzetes papi méltóságok esetére és nemcsak ő kompromittálta tökélete­sen a magas egyházi rendi főpapsá­got Lengyelországban Ehhez az eset­hez csatlakoztak Fertak, Liberski, Pabrowski, Popiorek, Stefanczki, papok és szerzetesek és mások', akik a magas egyházi főpapság parancsá­ra mindnyájan aktív részt vettek ál­lamellenes tevékenységben. Ennek az államellenes tevékenységnek Len­gyelországban fő anyagi támaszpont­jai azok a birtokok voltak, amelyek az egyház és kolostorok birtokában maradtak a falvakon. A lengyel kor­mány határozatával elvette a reak­ciós klérus ezen anyagi és szervezési alapját. Az egyházi és kolostori bir­tokok állami tulajdonba mentek át és külön egyházi alapot létesítettek jótékonysági célra és a hazafias ér­zelmű alsóbb papság támogatására, Az alsóbbrendű papok százai és ez­rei ebben az ügyben világosan a kor­mány álláspontja mellett foglaltak állást és a püspökök terrorja ellené­re kezükbe vették a Charitas vezeté­sét és eredeti hivatásának adták azt vissza. A lengyel kormány minden téren támogatni fogja a hazafias s a nép ügyét szolgáló papokat és kö­nyörtelenül megbüntet; azokat, akik eltérnek a dolgozó nép útjáról s a Vatikán s a nyugati imperialisták sasolgáivá válnak, akik új világhábo­rút készítenek elő. — Sanfranciscoi lapok jelen­tik, hogy Harris szövetségi bíró öt évi börtönre ítélte Harry Bridgest a rakodómunkások szak­szervezetének elnökét, akit a fe­lebbezés tárgyalásáig 25.000 dol­lár óvadék ellenében szabadláb­ra helyezett. Bridgest két évi börtönbüntetésre ítélték az ame­rikai állampolgárság „csalárd úton" való megszerzésének vádja miatt és öt évi börtönre „hamis eskü" vádja miatt. Smith és IJo" betson, akik ellen hasonló váda­kat hoztak fel, két évi börtön­büntetést kaptak.

Next

/
Thumbnails
Contents