Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-12 / 61. szám, vasárnap

UJSZ0 1950 március 12' H Béke Hívei Világkongresszusának küldöttsége a Kremlben (Folytatás az 1. oldalról.) segítheti a nemzetközi együttműködés megteremtését valamennyi békeszerető nép érdekében. —A bizottság e javaslatai ennélfogva kifejezik a népek legfontosabb létérdekeit: az új embermészárlás megakadályozását, a tartós és hatásos béke biztosítását. A Béke Hivei Világkongresszusa állandó bizottságának a fegyverek általános csökkentéséről és az atomfegver eltiltásáról szóló javaslatai teljes megértésre és támogatásra találnak a Szovjetúnió népeinél. E javaslatok megfelelnek a Szovjetúnió változatlan törekvéseinek a béke megszilárdítására világszerte. A Szovjetúnió minden erőfeszítése e cél megvalósítására irányul az ENSz-ben is, tekintet nélkül azokra az akadályokra, amelyekkel a Szovjetúnió ezen az úton egyes országok részéről szemben találja magát. — A szovjet emberek lelkesen helyeslik és támogatják azokat a célokat. amelyek a Béke Híveinek világszerte elterjedt mozgalmát sugalmazzák. Ennek a férfiak és nők százmillióit magában foglaló mozgalomnak — amelyet a Béke Hívei Vilákongresszusa tömörít — az a küldetése, hogy fontos szerepet töltsön be a háború megakadályozásában. A szovjet embereknek az a meggyőződésük, hogy a békeszerető népek döntő harcot Inditva a

z új háború fenyegetése ellen — megfékezhetik az agresszió erőit. — A Béke Hívei Világkongresszusa állandó bizottságának felhívását a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa elé terjesztik — mondotta befejezésül Kuznyecov elvtárs és felkérte a küldötteket, hogy adják át a Szovjetúnió népeinek üdvözletét saját országuk népének. A BÉKEKÜLDÖTTSÉG SAJTÓFOGADÁSA A Béke Hívei Világkongresszusának küldöttsége sajtófogadást adott az Újságírók Székházában, amelyen a Szovjet Békevédelmi Bizottság tagjai, a szovjet és a külföldi sajtó képviselői voltak jelen. A sajtóértekezletet Szurkov, a Szovjet írószövetség főtitkárhelyettese nyitotta meg, majd a küldöttség tagjai válaszoltak a hozzájuk intézett kérdésekre. Yves Farge, a küldöttség vezetője — arra a kérdésre, hogy a küldöttség milyen benyomásokat szerzett a Szovjetúnióban küldetése teljesítése közben — kijelentette, hogy a Szovjetúnió az első ország, ahol a küldöttség világos választ kapott a béke megőrzését szolgáló javaslatokra. Más országokba utazott küldöttségeknek ezt megelőzően csupán anyit sikerült elérniök, hogy átnyújtották a felhívást az olasz szenátus és képviselőház elnökeinek, valamint a francia nemzetgyűlés elnökének. Mikor egy bizottság megkísérelte, hogy átadja a felhívást a holland parlamentnek — kiutasították az országból. Belgiumban postán kellett elküldeni a parlamenthez az állandó bizottság felhívását, ami pedig az USA-t leti — a párizsi amerikai nagykövetség megtagadta a vízumot a küldöttség tagjaitól. „Ma megelégedéssel tölt el bennünket, hogy elmondhattuk véleményünket a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa vezetőinek és a válasz, amelyet tőlük kaptunk, a legjobb reményekre jogosít," mondotta befejezésül Yves Farge. James Endicott, a kanadai Békebízottság elnöke kijelentette: — Észek-Amerikában már nincsenek meg a hagyományos szabadságjogok. A Béke Híveinek Mexikóban lefolyt amerikaközi értekezletén nyilatkozatot is tettem ezzel kapcsolatban. Kijelentettem, hogy az USA széleskörű kémhálózatot szervezett Kanadában, amely szemmel tartja a kanadai lakosság életét. Ez év januárjában az amerikai FBI egyik tagja elfecsegte, hogy lista van a kezében olyan személyekről, akiket „földalatti munkával" gyanúsítanak és ezen a listán 11.000 kanadai neve szerepel. Észak-Amerikában mindenkit, aki valamilyen módon résztvesz a Béke Híveinek mozgalmában, felírnak a „felforgató tevékenységgel" gyanúsítottak listájára Ha a Béke Hívei valahol gyűlést tartanak, a rendőrség lezárhatja a helyiséget. Ha Kanadában vaiaki egy beszélgetés során kedvezően nyilatkozik a Szovjetúnióról, a rendőrség kikergetheti az utcára és lepecsételheti lakását. Joggal elmondhatjuk, hogy Amerikában felszámolták a demokratikus szabadságjogokat és a háborús uszíA kongresszusi kötelezettségvállalások ellenőrzése a komáromi hajógyárban (Folytatás az 1. oldalról.) Prácát. Az újságokat a munkaidő után az üzemekből kilépve a kapusnál veszik át. Az üzem könyvtárát már kibővítették politikai könyvekkel és meggyőződtünk róla, hogy a könyvtár jelentős számú magyar politikai müvet tartalmaz. Berendezték már az üzemi pártszervezet irodáját is, azonban eddig még az üzemi párttitkár helyét nem töltötték be. Igen dicséretes kötelezettségvállalás volt az is, hogy a Párt részére a magyar munkásság és az élmunkások soraiból új párttagokat nyernek meg. Ezt a kötelezettségüket is teljesítették és állandóan ellenőrzik. A műszaki káderekkel az együttműködés már megindult. Ennek eredménye egész biztosan megmutatkozik. A kötelezettségvállalásokon kívül a szakképzésre is nagy gondot fordítanak és 33 villanyforrasztót képeznek ki, akik közül 10 nő lesz. Az üzem a tervet januárban és februárban 100 százalékon túl teljesítette, amiben igen nagy része volt a sikeres álmunkásmüszakok hetének. Ezen a héten Chudy elvtárs és Kecskés elvtárs forrasztók 384, illetőleg 339 százalékos teljesítményt értek el. Ham kovács 324 százalékot és Zsuzsa lakatos 316 százalékos eredményt értek el. Ezek az eredmények is mutatják, hogy az üzem munkássága tisztában van feladataival és többet, jobban termel, minden erejét megfeszítve teljesíti és túllépi az ötéves tervet. Kielberger és Habaj elvtársak kijelentése szerint az üzem lelke a régi munkásság, amely oktatja a fiatalokat, munkára buzdítja és kötelességét példásan teljesíti. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az ifjúsági szövetség mozgalma az üzemben igen erősen fejlődik és a magyar ifjúság is bekapcsolódott ebbe a mozgalomba. Darabos elvtárs vezetésével az ifjak a március 18-án kezdődő újabb élmunkás műszakban erőteljes kultúrtevékenységet is fognak folytatni. tók adják meg a hangot. Ékes bizonyíték erre Guderian német tábornok meghivatása, akit az amerikai hadsereg vezetői megbíztak, hogy készítsen tervet a katonai ellenőrzésről. Endicott a továbbiakban megjegyezte, hogy az amerikai sajtó hazugsághadjáratot folytat a Szovjetúnió ellen és helyet ad a legsületlenebb közleményeknek is. Johanes Steel elmondotta, hogy a béke híveinek mozgalma a háborús uszítók mindennemű mesterkedése ellenére az USA-ban nö és szélesedik. Az amerikaiak 99 százaléka a békét akarja. — Az amerikai nép sok dologról nem tud — tette hozzá Steel —, mert a sajtószabadság úgy fest, hogy egy újság kiadásához már kezdetben is tízmillió dollárral kell rendelkezni. Konate Mamadou, Francia-Afrika békebizottságának elnöke elmondotta, hogy Afrikában az Afrikai Demokratikus Tömörülés a békekllzdelem legtevékenyebb szervezete. Az Afrikai Demokratikus Tömörülés képviselői a Francia Unió parlamentjében a Kommunista Párttal tartanak, mert a kommunisták önzetlen támogatást nyújtanak nekik. „Üldöznek bennünket, de tele vagyunk reményekkel," mondotta befejezésül Konate Mamadou. Lussu szenátor, a küldöttség olasz tagja hangsúlyozta, hogy Olaszországban nemcsak baloldali szervezetek, de sok katolikus szervezet is résztvesz a békemozgalomban, amelynek élcsapatában az ellenállási mozgalom volt résztvevői haladnak. De la Vigerie elmondotta, hogy a küldöttség a Szovjetúnióban meggyőződött arról, hogy a szovjet nép mélységesen híve a békének, állhatatos harcában és tevékenyen támogatja a Béke Híveinek mozgalmát. Az a körülmény, hogy a küldöttség sikeresen teljesítette küldetését a Szovjetúnióban, a békemozgalom újabb fellendülését fogja előidézni Franciaországban. A sajtóértekezlet befejezése előtt Tyihonov elvtárs, a Szovjet Békebizottság elnöke a bé^e valamennyi Szovjetúnióban élő hive nevében tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy a Béke Hívei Világkongresszusa állandó bizottságának küldöttségeitől megtagadták a beutazást az USA-ba és Hollandiába. A SZOVJET BÉKEVÉDELMI BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A Szovjet Békevédelmi Bizottság a kővetkező nyilatkozatot tette: A Szovjet Békevédelmi Bizottság és a béke minden szovjetunióbeli híve tiltakozik az ellen, hogy az Egyesült Államok és Hollandia megtagadták a Béke Hívei Világkongreszszusa állandó bizottsága küldöttségétől a beutazási engedélyt. Ezeknek a küldöttségeknek az volt a feladata, hogy átnyújtsák az USA, illetőleg Hollandia parlamentjének a béke védelméről szóló javaslatokat. Ezt az antidemokratikus intézkedést semmiféle kétszínű magyarázattal nem lehet Igazolni. Az állandó bizottság küldöttségei beutazásának megtiltásával a holland és az amerikai kormány megmutatta, hogy nem hajlandó számolni a népek akaratával. Minden nép a béke megszilárdítását kívánja és határozottan ellene van az új háború gyujtogatói bűnös tevékenységének. Ezzel kapcsolatban a moszkvai Pravda szerdai számának nemzetközi szemléje a többi között a következőket írta: A a tény, hogy Amerikában megtagadták a vízumot a Béke Hívei Világkongresszusa állandó bizottsága küldöttségétől, logikus következménye az amerikai külügyminisztérium politikájának. E napokban az egész világnak lehetősége volt ismételten meggyőződni arról: . .it jelent az amerikai külügyminisztérium képviselőinek állítása, hogy az amerikai kormány kész megfontolni minden „felelős forrásból" származó javaslatot, amely hozzájárul a béke ügyéhez. Az amerikai Imperialisták nem akarnak békét, félnek minden olyasmitől, ami előmozdítaná a nemzetközi együttműködés fenntartását és megszilárdítását. Az amerikai imperialisták félnek a néptömegek egyre növekvő békevédelmi mozgadmától. Ez a legfontosabb okok egyike, amiért az amerikai uralkodó körök elutasítanak a béke megszilárdítására irányuló minden javaslatot. Az egyszerű amerikai emberek kezdik megérteni, hogy az úgynevezett „hidegháború" politikája a létfenntartás további romlását, a militarizmus és reakció tobzódását hozza az amerikai népnek. Amerika haladó erői a háború növekvő veszélyére békeharcuk fokozásával válaszolnák. A háborús gyujtogatók durva rendőrprovokációkkal, terrorral és megfélemlítéssel igyekeznek megakadályozni a Béke Hívei mozgalmának terjedését. Ezek az erőfeszítések azonban csak az imperialisták állati félelmét árulják el. Az új háború kezdeményezőinek nem sikerül elfojtani a béke ügyéért síkra szálló népek erőteljes hangját. Marxista-leninista sarok SZTRATÉGIA ÉS TAKTIKA 6. Reformizmus és forradalmiság. Miben különbözik a forradalmi taktika a reformista taktikától? Egyesek úgy vélik, hogy a leninizmus általában a reformok ellen, a kompromisszumok és egyességek ellen van. Ez teljesen hamis felfogás. A bolsevikok épúgy tudják, mint bárki más, hogy bizonyos értelemben „minden adomány üdvös", hogy bizonyos körülmények közt általában a reformok és különösen a kompromisszumok és egyességek szükségesek és hasznosak. „Háborút folytatni — mondja Lenin — a nemzetközi burzsoázia megdöntéséért, százszorta nehezebb, hosszabb, bonyolultabb háborút, mint az államok közötti szokásos háborúk legkonokjabbja és emellett előre lemondani a lavírozásról, az ellenségek közötti érdekellentétek (ha csak ideiglenes) kihasználásáról, a lehetséges (bár esetleg csak ideiglenes, megbizhatatlan, ingadozó, feltételes) szövetségesekkel való egyességekről és kompromisszumokról, — vájjon nem határtalanul nevetséges dolog ez? Nem olyan ez, mintha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáférhetetlennek bizonyult hegy nehéz megmászásánál előre lemondanánk arról, hogy néha zeg-zúgos vonalban haladjunk, néha visszaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt és különböző irányokat próbáljunk meg?" Nyilvánvaló, hogy nem a reform vagy a kompromisszum és az egyesség a dolog lényege, hanem az, hogy mire és hogyan használják fel a reformokat és megegyezéseket. A reformista számára a reform: minden, a forradalmi munka ellenben mellékes, csak szóbeszéd, csak szemfényvesztés. Ezért a reform, reformista taktika esetén, ha a burzsoázia van hatalmon, elkerülhetetlenül e hatalom megerősödésének fegyverévé, a forradalom bomlasztásának eszközévé változik. Viszont a forradalmár számára a forradalmi munka a fö és nem a reform, az ö számára a reform: a forradalom mellékterméke. Ezért a reform, forradalmi taktika esetén, ha. a burzsoázia van a hatalmon, természetszerűleg e hatalom bomlasztásának fegyverévé, a forradalom megszilárdításának eszközévé, a forradalmi mozgalom továbbfejlesztésének támaszpontjává válik. A forradalmár azért fogadja el a reformot, hogy kapocsnak használja fel a legális és illegális munka öszszekötésére, hogy fedezékül használja az illegális munka megerősítésére, a tömegek forradalmi előkészítése céljából a burzsoázia megdöntésére. Ebben van a reformok és egyességek forradalmi felhasználásának lényege az imperializmus viszonyai között. Ezzel szemben a reformista azért fogadja el a reformokat, hogy lemondjon minden illegális munkáról, hogy a tömegek forradalomra való előkészítésének ügyét aláássa és az „ajándékozott" reform árnyékában magát kipihenje. Ez a reformista taktika lényege. így áll a dolog a reformokkal és egyességekkel az imperializmus viszonyai között. Viszont az imperializmus megdöntése utáň, a proletárdiktatúra alatt, a dolog némileg megváltozik. Bizonyos feltételek mellett a proletárhatalom olyan helyzetbe juthat, hogy ideiglenesen át kell térnie a meglévő rend forradalmi átépítésének útjáról a fokozatos átalakítás útjára, a „reformista útra", mint ahogy Lenin „Az arany jelentőségéről" című ismert cikkében mondja, a megkerülő mozdulatok útjára, a reformok és a nemproletár osztályoknak tett engedmények útjára, azért, hogy ezeket az osztályokat bomlassza, a forradalomnak lélekzetvételi időt adjon, erőit összeszedje és az új előnyomulás feltételeit előkészítse. Nem tagadható, hogy ez az út, bizonyos értelemben, reformista út. Csak nem szabad elfejeteni azt az alapetö sajátosságot, amivel itt dolgunk van, azt tudniillik, hogy az adott esetben a reform a proletárhatalomból indul ki, hogy a proletárhatalmat erősíti, hogy a proletárhatalomnak adja meg a szükséges lélekzetvételi időt s hogy a hivatása nem az, hogy a forradalmat, hanem, hogy a nemproletár osztályokat bomlassza. így a reform ilyen körülmények között a saját ellentétébe csap át. Hogy a proletárhatalom ilyen politikát követhet, az azért és csak abért vált lehetségessé, mert a forradalom lendülete a megelőző időszakban elég nagy volt ahhoz, hogy elég széles teret nyisson, ahová viszsza lehet vonulni, hogy így a támadás taktikáját az ideiglenes visszavonulás taktikájával, a megkerülő mozdulatok taktikájával lehessen felcserélni. Ilymódon, mint régebben, a burzsoáhatalom alatt a reformok a forradalom melléktermékei voltak, addig most, a proletariátus diktatúrája alatt, a reformok forrásai a proletariátus forradalmi vívmányai, az a tartalék, mely a proletariátus kesében felhalmozódott és mely ezekből a vívmányokból áll. „A reformok viszonyát a forradalomhoz — mondja Lenin — határozottan, pontosan és helyesen csak a marxizmus határozta meg. E mellett Marx ezt a viszonyt csak az egyik oldalról láthatta, nevezetesen abban a helyzetben, mely a proletariátus első. legalább egy országban kivívott valamennyire szilárd, valamennyire is tartós győzelmét megelőzte. Ilyen körülmények között a helyes viszony alapja ez volt: a reformok a proletariátus forradalmi osztályharcának melléktermékei... A proletariátusnak legalább egy országban kivívott győzelme után új jelenség lép föl a reformnak a forradalomhoz való viszonyában. Elvileg a dolog ugyanaz marad, de a formában változás áll be, melyet Marx személyesen nem láthatott előre, de melyet csak a marxizmus filozófiájának és politikájának talaján lehet megérteni... Ezek (t. i. a reformok — J. Szt), — melyek nemzetközi méretekben továbbra is „melléktermékek" maradnak — a győzelem után azon ország számára, melyben a győzelmet kivívtuk, ezenfelül szükséges és .jogos lélekzetvételi időt is jelentenek olyan esetekben, amikor nyilvánvaló, hogy miután erőinket maximálisan megfeszítettük, nem maradt elegendő erő valamely átmenet forradalmi végrehajtására. A győzelem oly „erőtartalékot" ad, hogy még kikényszerített visszavonulás esetén is van mivel kitartanunk, kitartanunk anyagilag is, erkölcsileg is." VIII. A PART. A forradalom előtti periódusban, a többé-kevésbbé békés fejlődés időszakában, mikor a II. Internacionálé pártjai a munkásmozgalom uralkodó tényezői voltak és a harc parlamenti formáit tekintették a harc föformáinak — ilyen viszonyok között a Pártnak nem volt és nem is lehetett az a komoly és döntő jelentősége, amelyre később, a nyüt forradalmi összeütközések idején tett szert. Katusky, védelmezve a II. Internacionálét az ellene irányuló támadások ellen, azt mondta, hogy a II. Internacionálé pártjai a béke és nem a háború eszközei, hogy éppen ezért nem tudtak semmi komoly lépést tenni a háború idején, a proletariátus forradalmi fellépésének periódusában. Ez csakugyan igaz. De mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a II. Internacionálé pártjai nem alkalmasak a proletariátus forradalmi harcára, nem a proletariátus harcos pártjai, melyek a munkásokat a hatalomra vezetik, hanem a parlamenti választásokhoz s parlamenti harchoz alkalmazkodó választási apparátusok. Ezzel magyarázható meg tulajdonképpen az a tény, hogy a II. Internacionálé opportunistáinak uralma idején nem a párt, hanem a parlamenti frakció volt a proletariátus fő politikai szervezete. Közismert dolog. hogy a párt abban az Időben a valóságban csak a parlamenti frakció függeléke, annak segédeszköze volt, aligha szorul bizonyításra az, hogy ilyen viszonyok között, amikor a proletariátus élén Ilyen párt állott, szó sem lehetett a porletariátus előkészitéséről a forradalomra. Gyökerestül megváltozott azonban ez a helyzet az új periódus beálltával. Az új periódus az osztályok nyilt összeütközéseinek periódusa, a proletariátus forradalmi fellépéseinek periódusa, a proletárforradalom periódusa, az a periódus, melyben az erőket közvetlenül elö kell készíteni az imperializmus megdöntésére, arra, hogy a proletariátus a hatalmat kezébe ragadja. Ez a periódus új feladatokat állít a proletariátus elé; ezek: az egész pártmunka átépítése új, forradalmi alapokon, a munkások nevelése a hatalomért vívandó forradalmi harc szellemében, a tartalékok előkészítése és összevonása, szövetség a szomszédos országok proletariátusával, szilárd kapcsolat teremtése a gyarmati és függő országok felszabadító mozgalmával, stb., stb. Azt hinni, hogy ezek az új feladatok megoldhatók a parlamentarizmus békés viszonyai között nevelkedett szociáldemokrata pártok erőivel — annyit jelent, mint reménytelen kétségbeesésre és elkerülhetetlen vereségre kárhoztatni magunkat. Ha a proletariátus, ilyen feladatokkal a vállán, továbbra is megmarad a régi pártok vezetése alatt, ez azt jelenti számára, hogy a teljes lefegyverzettség állapotába kerül. Aligha szorul bizonyításra, hogy a proletariátus a dolgok ilyen alakulásába nem nyugodhatott bele. Ezért volt szükség új, harcos, forradalmi pártra, olyan pártra, mely elég bátor ahhoz, hogy a proletariátust harcba vezesse a hatalomért, eléggé tapasztalt ahhoz, hogy a forradalmi helyzet bonyolult viszonyai között eligazodjék és elég hajlékony ahhoz, hogy a céljához vezető úton minden zátonyt elkerüljön. Hyen párt nélkül gondolni sem lehet az imperializipus megdöntésére, a proletárdiktatúra kivivására. Ez az új párt a leninizmus pártja. Mik ennek az új pártnak sajátosságai ? (Folytatjuk.)