Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-11 / 60. szám, szombat

1950 március 11 ii

j szö Közeledik a tavasz és vele a tavaszi kabátok és kabátkák szezonja. Képünkön látható, hogy az idén megint csak hü marad hozzánk a jó böhátú kabát, amelynek ujjai mélyen vannak beillesztve, úgyhogy kosztümök fölé is hordható. Régi kabátunkból még nagyon csínos kuli-kabátot készíthetünk, mely kockás szoknyával nagyon csinosan fog festeni és tavasszal jó szolgálatot tehet majd. A dolgozó nők erős testvéri késfogása a ssliácsi konferencián *A s/.liáes—bratislavai útvonalon március 7-én szokatlanul élénk kép tárult az utazóközönség elé. Csillogó szemű asszonycsoportok töltik meg a fülkéket, vidám nóták cseudülnekfel és időközben visszatérően felhangzik „Éljen Široký!" Mintha a vonat kerekeinek csattogása is ezt ütemezné. A Živena szlovákiai nőszövetség első konferenciájának résztvevői utaznak haza, telítve a legszebb benyomásokkal és azzal a szilárd elhatározással, hogy kitűzött céljuk elérésére mozgósítani fogják minden asszonytársukat, miután a konferencián hitet és fogadalmat tettek hü• ségükröl szocialista hazájuk iránt és a béke mellett. A közhit azt tartja, hogyha a nőket egy jjó ügynek megnyerték, az már nyert ügy. Mi is hiszünk ebben s ezért akarjuk Szlovákia asszonyait a béke és a szocialista munka építésére megnyerni, mert tudjuk tapasztalatból, hogy amit az asszonyok csinálnak, abban van lelkesedés, lendület szív és meg vagyunk róla győződve, hogy mindezen erők birtokában e téren magukkal fogják ragadni azokat az asszonytársaikat, akik még eddig nem kapcsolódtak be, vagy idegenül álltak a közös építőmunkával szemben. A szliácsi konferencia első percétől a befejezéséig ünnepi, mondhatnám forró hangulatban folyt le. Elsősorban annak köszönhető ez, hogy Široký kormány elnökhelyettes jelenlétével kifejezést adott annak, hogy milyen fontos szerepe van a női munkának és a nők összefogásának. A konferencia* egész lefolyását á tőle megszokott nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérte. A két napig tartó konferencia idején a szlovákiai nők állandó spontán és őszinte szeretetnyilvánulásokkal halmozták el Široký kormányelnökhelyettest és itt meglátszott valóban, hogy milyen mélyreható kapcsolata van népével. A LIU-TESTVEREK (Kínai népmese.) Valamikor réges-régen egy de% rék asszony élt a tenger partján, öt fia volt: Elsö-Liu, MásodikLiu, Harmadiik-Liu, Negyedik-L'u és Ötífdik"Liu. Úgy hasonlítottak egymásra, hogy néha még az ínyjuk is összecserélte őket, de valamennyi testvérnek volt valami különleges képessége. Elsö-Liu, a legidősebb fivér, ki tudta inni az egész tengert, azután meg visszabocsátani a medrébe. Második-Liu a tűztől nem félt. Harmadik-Liu olyan hosszúra tudta kinyújtani a lábát, ahogy csak kedve tartotta. Negyedik-Liu teste még a legkeményebh vasnál is szívósabb volt. Ötödik-Liut, a legfiatalabb, kitűnően értett a madarak és vadállatok nyelvén. Szeretetben, egyetértésben éltek együtt a testvérek. Történt egyszer, hogy egy gonosz, gazdag mandarin jött vadászni abba a faluba, ahol a Liutestvérek éltek. Az erdő szélén egy fiút pillantott meg, aki a nyájat őrizte: Ötftdik-Liu volt. Közelében egy szép hegyi kecskagida aludt. A mandarin fogta nyilát és célbavette. A k

;s kecske egyetlen ugrással az erdőben termett, Liu pedig utána futott, hogy figyelmeztesse az erdő vadjait a veszélyre. Eltűnt a szarvas, elbújtak a nyulak, valamenv" nyi állat elrejtőzött. A mandarin dúlťfúlt az üres erdőben. Kiadta a parancsot, hogy fogják el Ötödik-Liut. Bilincsekbe verve vitték a városba és a mandarin parancsára egy éhes tigris ketrecébe vetették. Ötödik-Liu saját nyelvén szólt a tigrishez s a félelmes állat meg sem érintette. Mikor ezt megtudta a mandarin, még nagyobb haragra gerjedt. Megparancsolta, hogy vágják le Ötödik-Liu fejét. Terve nem sikerült. Az éjszaka leple alatt tfegyedik-Liu — akinek teste a vasnál is keményebb voit — be mászott a börtönbe, ahova a halálraítéltet zárťák. Ottmara.it helyette. A két fivér úgy hasonlított egymásra, hogy senki sem vette észre a cserét. Másnap reggel Negyedik"Liut elővezették a város főterére. A bakó nekilátott, hogy levágja a fejét. De hiába sújtott le a legélesebb pallossal, — Negyedik-Liu nyakán parányi darabokra tört. A mandarin parancsára ismét visszavitték a börtönbe, hogy másnap egy magas szikláról vessék le a mélybe. Éjszaka Harmadik-Liu mászott tak. Nyíllal és kopjával felfegyverzett örök vették körül a teret. Ezalatt Másodák-Liu — aki a tűztől sem félt — észrevétlenül he" lyet cserélt testvérével. Alighogy ezt megtette, a mandarin kiadta a parancsot a kivégzés megkezdésére. Megragadták Második-Liut és a hatalmas máglya közepébe vetették. A lángok magasra csaptak, Második-Liu eltűnt a tűzben, a fekete füstben. A mandarin gonoszul nevetett, de nem sokáig. Szétoszlott a füst és a tűz közepén sértetlenül állt Második-Liu. — Mi van ezzel az emberrel? — kiáltotta a mandarin. — Tűzben nem ég meg! Szikláról nem lehet levetni! Pallcs nem fogja! Még a dühöngő tigris sem nyúl hczzá! Nem lehet, hogy én a hatalmas mandarin ne tudjak elbánni egy parasztfiúval! — Elhatá" Peti meg az egere k IRTA: V. OLGA Petiéknél nagy volt a baj Egér járt a spájzban Veszélyben volt sonka és vaj Meg a liszt a zsákban. Szüle szegény fejét fogta, „Jaj, mit kell itt tenni?" Végre bement a városba Egérfogót venni. Ezalatt a Peti gyerek Őrizte a házat S hallgatta, hogy az egerek Mily szépen cicáznak. Később aztán gondolt egyet Ő biz' tétlen nem ül! Kiirtja ő az egeret Egérfogó nélkül! A szomszédba füttyentett hát Bodrinak az ebnek „Bodri kutya gyere csak át Az egeret edd meg!" ' Szaladt Bodri, nyelve lógott, Éhes volt ő éppen Azért gyorsan beoldalgott A kamrába szépen. El is végezte a dolgát Becsülettel, rendben Megette a kolbászt, sonkát Csak — a

z egeret néni. Ami aztán este történt Az már szomorúbb pont Szüle tartott szörnyű törvényt S kimért egy pár — pofont. be a helyére — aki olyan hosszúra tudta nyújtani a lábát, amilyenre csak akarta. Megint nem jött rá senki a cserére. Hajnalban felvezették Harmadik-Liut egy magas sziklára. De mikor a hóhérok hozzáláttak, hogy ledobják. Haťmadik-Liu nyugodtan lenyújtotta a lábát és megállt, nem zúzta magát halálra, ahogyan a mandarin kívánta. Magánkívül a méregtől vágtatott palotájába a gonosz mandarin' és azon nyomban megparancsolta, hogy máglyán égessék meg az ellenszegülő Liut. A hohérok hatalmas máglyát gyujtot" rozta, hogy beviteti Liut jó mélyen a tengerbe, követ kötnek a nyakába és vízbe lökik. Csak a legnagyobb nehézségek árán tudott ezen az éjjelen FlsöLiu belopózni testvére nelyett a börtönbe. Öt vezették a hajóra a mandarin testőrei. Csendesen halait a bárka a tengeren. Ahol a legmélyebb volt a tenger, megragadták Első-Liut, követ kötöttek a nyakába és a gonosz mandarin intésére a tenger hullámaiba ve' tették. Elsö-Liu nekilátott, hogy kiigya a tengert. Hamarosan a tenger feneke is látszott már. Široký elvtárson kívül résztvettek a konferencián Duríš földmüvelésügyi miniszter feleségével, Falťan, Polák, Horák, Lukačovič megbízottak, Dechet, banskábystriai püspöki adminisztrátor, a Nemzeti Front minden alakulatának képviselői, a cseh nőszövetség delegáicója, Anežka Hodinová—

Špurna vezetésével, a magyar és lengyel konzul és legünnepeltebb vendégei voltak a kongresszusnak Szlovákia üzemi élmunmunkásnői és újítói. A konferencia történelmi jelentőségű volt. A cseh női tanács egyesült a szlovák női szövetséggel, hogy közös erővel dolgozzanak a békéért, közös erővel erősítsék és tanítsák a női tömegeket, hogy elvégezhessék a rájuk bízott feladatokat. A kongresszusnak második jelentősége abban van, hogy a Csehszlovákiában élő különféle nemzetiségek női a szovjet nők példájára a leninisztálini nemzetiségi politika vonalán egyesültek és szertettel fogadják mind magyar, mind ukrán, mind egyéb nemzetiségű asszonytársaikat, ahogy Tvarošek elvtársnö zárószavaiban mondotta: „Azt akarjuk, hogy magyar és ukrán nővéreink családjuknak érezzék szövetségünket." A konferenciát a felkelés földjén tartották, a besztercebányai járásban, hogy ezzel is jelképezzék a felszabadulás szellemét, amit Szlovákia legjobb fiai és leányai vérükkel pecsételtek meg. A konfetencai határozata az volt, hogy Csehszlovákia női minden erejükkel és tehetségükkel segítenek az ötéves terv keresztülvitelében, részt vesznek hathatósan a munkástoborI

zásban a termelés részére, elősegítik a? Egységes Földműves Szövetkeze" tek megalakítását és a jelenlevő falusi asszonyok a saját maguk személyét illetőleg mind belépnek az Egységes Földműves Szövetkezetbe. Ezenkívül akciót szerveznek a háziasszonyok átnevelésére, hogy ők is minél nagyobb számban bekapcsolódjanak a termelő munkába. Ennek a kérdésnek a megoldásához azonban okvetlenül szükséges az óvodák és napközi otthonok gyors megszervezése. Itt, amint a vita mutatta, a legnagyobb akadály a helyiség kérdése, olyannyira, hogy felvetették élesen a kérdést, hogy óvoda vagy kocsma kell-e a falunak és ez irányban a leggyorsabb és legerélyesebb intézkedéseket várják népi demokratikus kormányunktól Csehszlovákia női. Egyik legfontosabb része volt a konferenciának az élmunkásnők és újítók beszámolója és büszkeséggel láttuk, hogy a nők valóban élnek egyenjogúságukkal és a munka minden szakában igyekeznek elhelyezkedni. A megjelent élmunkásnők közül beszéltek Laziková, Krizsan Kató, Smoliková, Breyerová, Balázs Erzsébet és Kaligová, az első olvasztónő. Technikailag lehetetlen a kongreszszus egész lefolyását leírni. Minden elhangzott beszéd, minden referátum megérdemelné, hogy külön-külön foglalkozzunk vele. Kiemelem a konferencia különös érdekességét ránk, magyarokra nézve. Olyan élménnyel jöttünk el, amely feleij thetetlen lesz számunkraAmikor a vita folyamán a mikrofon elé lépett Smida Vilma, vágsellyei magyar parasztasszony, a kongreszszus résztvevői lelkes ovációba kezdtek az ő anyanyelvén és ütemesen kiáltották „Éljenek a magyar testvérek" és az egész hallagtóság felállva tapsolt a magyar parasztasszonynak, ki egyszerű szavakkal a következőket mondotta: „Üdvözlöm a Živena szlovák nőszövetség első konferenciáját a délszlovákiai magyar földművesasszonyok nevében. Én, mint hadiözvegy, már öt éve egyedül művelem azt a kevés kis földemet és így élek hatéves kislányommal. Nekem jutott az a kitüntetés, hogy a délszlovákiai magyar földművesasszonyok nevében , néhány szóval elmondhassam, hogyan alakult meg nálunk az Egységes Földműves Szövetkezet. Igen, voltak nehézségekés vannak még most is. De minden nehézséget leküzdve, megalakítottuk az Egységes Földműves Szövetkezetet. Tavaly, 1949-ben felépítettük a baromfifarmot, ahol már vízi ba-. romfit is tenyésztünk és ez évre tervbevettük a . sertéshizlalda építését. Megvásároltuk a magántulajdonosoktól a mezőgazdasági gépeket és így folyik az építőmunka tovább. Azok, akik azt mondták, nem ások-e vermet saját lábam alá, ma már maguktól jelentkeznek soraink közé, mert látják, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai minden kedvezményben részesülnek államunktól és mindenben segítséget nyújt nekik kormányunk, Pl. jutányos áron kapunk műtrágyát, vetőárpát, a gépek féláron dolgoznak nekünk, stb. A sellyei járás, ahonnét jöttem, tíz községből áll, de már 8 községben megalakult és működik az Egységes Földműves Szövetkezet előkészítő bizottsága. Ebből is láthatjuk, hogy a délszlovákiai magyar földműves is tudatában van annak, hogy az út, amit Ďuris miniszter jelölt ki a földműves ember számára, az mindig a jobb és szebb jövőhöz vezet, hogy mindenkinek az asztalára nagyobb darab kenyér juthasson. Éljen a mi miniszterünk Duris, éljen a mi hazáink Csehszlovákia és éljen köztársasági elnökünk és vezérünk, Klement Gottwald. A rozsnyói magyar asszonyok nevében szlovákul tartotta beszámolóját Szabó elvtársnő, aki a bányavidékről, a szlovák és magyar nők közös munkájáról szóló mondanivalójának tartalmával és szónoki tehetségével egyként elragadta a közönséget. i Beszédének különös érdekességet adott, hogy egyedül ő elemezte az új házassági törvényt, amelynek következményeként a leányok szabadon, vonzalmuk szerint választhatják meg életük párját. Ez biztosítéka annak, hogy sokkal szerecsésebbek lesznek a házasságok, mint eddig és ha mégsem tudnának egymással élni, nincsenek kiszolgáltatva a férfi önkényének, hanem a törvény igazságosan mellettük álL A konferencia technikai részének előkészítése páratlan a kongresszusoktörténetében. Az előkészítő bizottság minden egyes tagja olyan munkát végzett, hogy minden résztvevőnek nemcsak elismerését, hanem csodálatát vívta ki, A résztvevők minden tagja mind elhelyezésével, mind ellátásával minden tekintetben meg volt elégedve, semmi idegesség, semmi fennakadás nem fordult elő, a legkedvesebb figyelmességekkel halmozták el !a vendégeket, mindenkire gondjuk volt és ennek köszönhető az, hogy a kongresszus első percétől az utolsóig a hangulat a legemelkedettebb volt. Egy pillanatig sem érzett unalmat vagy fáradtságot senki sem. A komoly beszámolókat és vitákat tarkították a környékbeli küldöttségek, amelyek színes, szórakoztató pontijai voltak a konferenciának. A besztercebányai körzet üzem; ifjúsága, a kereskedelmi akadémia növendékeinek énekkara, a handlovai bányásztanoncok egyenruhás, friss, egészséges csoportja, a zólyomi középiskolások énekkara, a besztercebányai SNB, a vasutasok és helyőrség üdvözlő küldöttségei mind egy-egy felejthetetlen színfoltja volt a konferenciának. Azzal a jóleső érzéssel tért vissza mindenki munkahelyére, hogy olyan élményekről számolhat be környezetének, amelyek bizonyítják, hogy jó úton haladunk a szocialista jövő felé. Túri Mária. Felborultak a hajók, a mandarin és emberei nyakig süllyedtek az iszapba. Liu kényelmesen levette nyakáról a követ, kisétált a partra és visszabocsátotta medrébe a tengert. A mandarin és testőrei ott pusztultak a tenger fenekén. A nép boldogan ünnepelte a gonosz mandarin halálát és még ma is zengi a legyőzhetetlen Lhr testvérek nevét. (Fordította: Kulcsár István.) Többet ésszel, mint erővel! Gyerekek, eltudnátok-e fújni egy könyvet az asztalról? Űgy-e nem? Hát egy kétrét hajtott és sátorszerűen leállított kartonpapírt? Ügye, azt már igen? Hiszen ez könnyű! — mondanátok. Pedig nem, ha egyenesen, vízszintesen fújtok rá! Csak ha lefelé, függőlegesen fújtok, akkor fog sikerülni. Próbáljátok csak meg.