Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-10 / 59. szám, péntek

AZ EMBER ES A VILÁG VI. Vallás. Az ember, mikor még ki szolgáltatott játékszere voit a temészetnek, mindentől félt. Félt a sötéttől, ismeretien erdőktől, állatoktól, vihartól, villámtól és m<\i dentől, amit nem ismert. Aminek nem tudta okát, nem találta magyarázatát, úgy képzelte, hogy titokzatos hatalmak, szellemek irányítják a jelenségeket, a természetet. A kiszámíthatatlan, szeszélyes szellemek jóindulatát különböző szertartásokkal igyekeztek megnyerni. A barlang falára karcolták egy állat képét, énekeltek, vad táncokat lej tettek és varázsszavakat mormoltak. Akik ezeket a varázsszavakat legjobban ismerték, varázslónak nevezték és olyan tisztelet járt néki, mint a törzsfőnöknek. Ezekből a szertartásokból, ebből a félelemből alakult ki később a vallás, a varázslókból pedig a papok. Mikor a családok, a nemzetségek még elszigetelten, külön éltek minden család más-más isteneket tiszteit. Később a népesség szaporodásával egy egy közönségnek már ugyanazok voltak a- ÍS.enei. Ezeket az isteneket még lándzsa, nyílhegy ala* kúaknak képzelték, csak jóval később terjedt el az a hit, hogy az istenek hasonlóak az emberekhez. Az osztálytársadalom ki" alakulásával a vallást, vagyis az emberek vakhitét az ismeretlenben a gazdagok, a kizsákmányolók a saját szolgálatukba állították. Az elnyomottak, kisemmizettek nem ismerték a kizsákmányolás okát, ők is ismeretlen, földöntúli hatalomnak tulajdonították a csapásokat és megteremtették isteneiket. Ilyen előzmények után jutottunk el a kereszténységhez. A kegyetlenül elnyomott zsidó nép vágya és agya szülte meg azt a hit£t, hogy egyszer eljön majd a földre az istenember, aki örökre megszünteti az elnyomást és egyenlőséget tesz a földön. Ez a messiásvárás annál nagyobb, annál fanatikusabb lett, minél nagyobb volt az elnyomás. Nemsokára meg is született a nép körében Jézus Krisztus legendája, az egyszerű zsidó ács fiáról, aki azért született, hogy igazságot tegyen a földón. Előbb szájhagyomány formájában terjedt és élt a legenda, később írásba foglalták. Az új tan, amit a legenda szerint Krisztus hirdetett, minden elnyomott népben visszhangra talált és gyorsan terjedt a kereszténység. Legelőször a rab szolgák és legszegényebbek mozgalma volt, később az állami elnyomás növekedésével a középrétegek is keresztény "hitre tértek. Az elnyomottak szervezkedését el akarták nyomni és kegyetlen üldözés indu t meg ellenük. Nem sok volt az eredménye, mert a kereszténység egyre terjedt. De nemsokára elismerte az állam is a keresztény egy házat és megindult a gazdagok beáramlása az egyházba. Ettől kezdve az egyház összenőtt az államhatalommal és hűségesen kiszolgálta azt. Hiszen nem osztálharcot, hanem tűrést és alázatosságot hirdetett: „Ti pedig szolgák, engedelmeskedjetek uraitoknak ..." Al K O 'TAS Valentín Maszlov és Anatolij Derbovszkij elválaszthatatlan barátok. Szabadidejük ben rádióvevők, telefonkészülékek, csengők, villanymotorok készítésével foglalkoznak. A két lelkes ifjú mindig valami találmányon törte a fejét. Gyakran heves vita támadt közöttük, de többször megesett az is, hogy bozontos üstöküket kezükbe temetve, nagyokat hallgattak, gondolkodtak, tervezgettek. Egy alkalommal elhatározták, hogy tengeralattjárót készítenek. Erre a célra egy öreg, viharvert, laposfenekü csónakot állítottak be. Hajtóerőnek a robbanógázt szánták. De a csónak, azaz bocsá... a tengeralattjáró, már az első kifutásnál szokatlan gyorsasággal alámerült. E rút kudarc után a balszerencse üldözni kezdte a fiúkat. Semmi sem sikerült. Pedig valami nagyot, nevezeteset akartak kiagyalni. — Te Tolja — pattant ki Valentin agyából az ötlet. — Végezzük el az ipariskolát, talán jobban megy majd! Hiszen a sztahanovisták is majdhogy nem mérnökök! — Igen, ez remek — helyeselte Anatolij a barátja javaslatát. A tanulás gondolata ezután . állandóan ott lappangott a fiúk [ fejében. Amint beköszöntött az ősz, nyomban beiratkoztak a harkovi elektromos ipariskolába. Mindketten boldogan és szorgalmasan tanultak. Egy alkalommal, amikor Valentin és Anatolij iskolatársaikkal keresztülvágtak a pályaudvar előtti hatalmas parkon, megbámulták a gyönyörű teret. — Képzeljétek el ezt öt év múlva — mondta az egyik fiú. — Százszor szebb lesz, mint most. — Van egy ötletem fiúk, — csapott le társaira Valentin. Készítsük el a park ötéves tervét, mi magunk. A fiúk ráálltak. Még aznap megjelentek a Komszomol-bizottságnál és előadták szándékukat. — Ha a tanulásban nem maradtok el, akkor már most hozzáláthattok a terv kivitelezéséhez — kapták meg a hozzájárulást. Másnap lázas készülődéssel osztották fel a feladatokat, hogy ki milyen területet munkál meg. Egy hónap multán elkészült a modell. A téren művésziesen megtervezett magasbanyúló háztömbök és az állomás új épületei emelkedtek. A teret villamossínek szelték át és a vasút fölött karcsú, pompás híd iveit keresztül. Sok munkát, sok szeretetet és találékonyságot építettek be az ifjak nagyszerű modelljükbe. Menynyi izgalom, mennyi gond volt, amikor a villamosok motorjait készítették, vagy amikor egyetlen ház 400 ablakát vágták ki lombfürésszel. A fiatal tervezők meghívták a városban ülésező pártkonferencia tagjait alkotásuk megtekintésére. A modellt, amelyet az iskola nagytermében helyeztek el, pártfunkcionáriusok, mérnökök és technikusok állták körül. A fiúk azután elsötítették a termet. Valentin Maszlov lenyomott egy kis gombot és egyszerre fényárban úszott az egész park. A parányi ablakokból, mint apró szemek világítottak a lámpák. A hídon csillogva haladt át a villamos, az alagútból gyorsan előbukkant és befutott az állomásra egy villanyvonat. A látogatók mindezt visszafojtott lélokzettel figyelték. A teremben nagy csend volt, csak a villanymotorok lágy zúgásáből vált ki egy hang, egy szta-, hánovista megjegyzése: — Ezekből a gyerekebői a technika jövőjének emberei, úttörői lesznek!... Igazi szovjet emberek! A kereszténység fokozatosan elterjedt az egész világon és kultúrát és civilizációt vitt magával, de nem sokáig képviselte a haladást, nemsokára a fejlődés fékezője 'ett nütt. Mint az elnyomók támasza sok tudást, gondolkozót küldött a halálba. Azóta hosszú idő telt el. A többistenp ti öl az egyistenhitig, katolicizmusig, hosszú az út, de a vallás keveset változott. Ma a kapitalistáknak, az élősködők osztályának érdeke, hogy fenntartsák a \ állást A burscázia eszköze a tömegek elvakítására, hogy társadalmii rendszerét fenntartsa, mankónak használja azt. Elég világos felelet erre a Vatikán politikája. Hetven évszázadig nevelte az emberiséget a vallás, amiből húsz század a kereszténység tanítására esik és az „ember az embernek még mindig farkasa". Semmi sem kendőzheti a tehetetlenség e jelét. Ahol a vallások megbuktak, megjelenik a tudomány, hogy emberhez méltó civilizált életet teremtsen meg." (M. Cachin.) A gondolkozó ember vallása ma a kommunizmus VII. Feudalizmus (hűbéri társadalom). I. u. (időszámítás után) a III. században a rabszolgatársadalom bomlásnak indult, mivel az elmaradott termelési viszonyok a termelőerők további fejlődésének akadályaivá váltak. A rabszolgatársadalom gazdasági élete megkívánta a rabszolgák állandó utánpótlását, amit hódító háborúkkal biztosítottak. Ezek a hódító háborúk egyre lehetetlenebbé váltak a barbár népek folytonos támadásai miatt. A meglévő rabszolgakészletet a fokozott kizsákmányolás és járványok pusztították. A bányákban, a városokban, a földeken dolgozó rabszolgák egyre fogytak. Technikailag semmit sem fejlődött a termelés, mivel a rabszolga, aki nem volt érdekelve a termelésben, nem törődött vele és értékesebb munkaeszközt sem lehetett volna a kezébe adni. (Folytatjuk).