Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-10 / 59. szám, péntek

Ul SZ0 1950 március 10 BORISZ DOLEVOJ: Amikor a szovjet" harcosok — a vosszavonuló fasiszta hadosztályokat diadalmas felszabadító hadjáratban szétszúzva — végigvonultak Európa országain, mindenütt tapasztalták, hogy az egyszerű emberek miiyen rendkívüli érdeklődéssel fordulnak nagy szocialista hazánk felé. Az idegen falvakban és ismeretlen városkákban rövid pihenőre megállapodó katonáinkat a szovjet életre vonatkozó ezer meg ezer különféle kérdéssel halmozták el. Az egyik —szinte elmaradhatatlan kérdés a következő volt: milyenek azok a mi hírneves sztachanovistáink?.Igaz-e, hogy, valamennyien óriási termetű, hatalmas testalkatú emberek, akik roppant fizikai erővel és emberfeletti kitartással rendelkeznek? Bennünket, szovjet embereket ez a kérdés kissé meglepett. De tulajdonképpen nincsen benne semmi meglepő. A sztálini ötéves tervek megvalósításáért vívott harc hőseinek munkadícsérete eljutott ide, a határsorompókon túlra is. A külföldi dolgozók hallottak már sztachanovistáink eddig még túl nem szárnyalt termelési rekordjairól. 'A világ egyszerű emberei azonban akkoriban még kevéssé 'Ismerték a bolsevik ideológia hatalmas erejét„ amely szovjet embereinket lelkesíti és arra buzdítja őket, hogy a haza dicsőségére, a kommunizfnus nevében halhatatlan hőstetteket hajtsanak végre. Rég elmúlt már az az idő, amikor az egyenruhát öltött szovjet emberek ilyen kérdéseket hallottak külföldön. A Szovjet Hadsereg, amely megszabadította a világot a' fasizmustól, bebizonyította, hogy mire képesek a szocialista társadalom emberei. S amikor Rossziszkij, a Kalibergyár mestere, az egyszerű szovjet dolgozó, egy szovjet küldöttség tagjaként a Román Népköztársaságba utazott — n-em volt egyetlen szabad perce sem. Néhány hét alatt bejárta Románia ipari központjait s a legnagyobb előadói termekben tartott előadásokat munkamódszeréről. Ezekre az előadásokra nemcsak munkások és mérnökök jöttek el, akik mindennapi munkájukban felhasználhatták Nyikoláj Rosszijszkij tapasztalatait, hanem az ipari és gazdasági intézetek tanárai is, akik gyarapítani akarták ismereteiket — sőt újságírók, művészek is, akik arra törekedtek, hogy a művész ' szemével meglássák és feltárják a szocialista társaSalom embertípusának jellegzetességeit. Eljöttek a diikok, a munkásifjak, akik úgy akarnak élni és dolgozni, mint a szovjet emberek. Nagyszerű korban élűnk. A szo/jet nép — büszke névvel — sztálini korszaknak nevezi. E kor egyik legnagyszerűbb teljesítménye, hogy boldog és lelkes alkotássá tette a munkát. Sztálin elvtárs a rohammunkás l:olchozparasztok első szovjetúnióbeli kongresszusán a következőket mondotta: „A munkások és paraszlok, akik minden zaj és lárma nélkül építik a gyárakat, bányákat és vasutakat, kolchozokat és szovhozokat, akik az élet összes javait létrehozzák, az egész világot táplálják és ruházzák' — ezek az új élet igazi hősei és alkotói". Sztálin elvtárs e beszédének további részében rámutatott arra

; hogy ez a „szerény" és „észrevétlen" munka — a történelem sorsát eldöntő „nagy, alkotó munka". Nagy,, alkotó munka! Az ilyen munka nem csupán egyszerű erőfeszítést, vagy a termelési módszerek összegezését követeli meg a munkástól, hanem sok ötletet és leleményességet is. Az ilyen munka igazi lelkesedést követel és olthatatlan tudásszomjat kelt az emberben. Amikor Ovcsinyikov 'moszkvai acélöntő, Bortkjevics leningrádi esztergályos, ^Rozsnyeva kupavinszki fonónő, Ponomarjov uráli szerszámlakatos, Rahmanyin kievi kőműves és más újítók munkáját figyeljük, nemcsak a salját mesterségét tökéletesen elsajátító embert, hanem az igazi, a lelkes alkotót is látjuk magunk előtt. Ha munkájukról, kezdeményezéseikről és terveikről beszélgetünk velük? nemcsak magukról és a maguk konkrét munkájáról nyilatkoznak, hanem feltétlenül szóbahozzák egész vállalatuk munkáját is és megtárgyalnak fontos technológiai, termelési kérdéseket. Emberek, akik mindent országos távlatokba tudnak állítani. Ez az oka, hogy mindig százmeg százezer követőre találnak a szovjet dolgozóknak azok a hazafias kezdeviényezései, amelyekben olyan gazdag a sztálini korszak. Tavaly tavasszal megismerkedtem Alekszandr Csutkihhal, a szocialista termelés egyik fáradhatatlan újítójával, akinek nevét most már a szovjet emberek milliói ismerik. Megkérdeztem tőle, miképpen támadt az a kitűnő ötlete, hogy versenyt indítson a „kiváló minőség brigádja" címért. Amint ismeretes, ez a fejlődés egész fr r hazafias mozgalommá fej.ődött. Csutkih elmosolyodott. Okos szemében vidám kis szikra csillant. Kiderült, hogy egy selejtkiállításon saját kombinátjának szöveteit is megpillantot. ta. Felháborodott Sorra járta azokat az üzleteket, amelyek az ő Vállalatának szöveteit árulták és nagy elkeseredésére azt tapasztalta, hogy a gyárukban előállított szövetfajták egynémelyike nem örvend jó hírnévnek a vásárlók körében. Csutkih együttese úgyszólván selejt nélkül dolgozott, de ő ezzel nem elégedett meg. Minden erejét megfeszítve sikerült elérnie, hogy a kezdeményezésére megindult szocialista verseny kiterjedjen minden üzemre; azóta az egész kombinátban lényegesen csökkent a selejt. Bizonyos idő múlva egy másik textilüzemben, a kupavinszki textilgyárban, két fiatal lány — egy szövőnő és egy fonónő — lelkesen továbbfolytatta Csutkih kezdeményezését és miután elérték a selejt teljes felszámolásét, új vonással gazdagították az igazi kommunista takarékosságért folyó mozgalmat. Marija Rozsnyeva és Ligyija Konohyenko kezdeményezése villámgyorsan elterjedt az egész országban. Visszhangra talált a szocialista termelés minden dolgozójának szivében Amikor a kupavinszki gyárban jártam, az alacsony, mozgékony Marija Rozsnyeva megmutatta kiterjedt levelezését. Taskent szövőnői, az Ural vasasai, a' távoli észak papírgyári munkásai, Ďnyeper-mellék gépgyári munkásai, a Donyec-medence vegyészei, a grozniji olajmunkások, a minszki bőrösök és a tajgában dolgozó fakitermelők, szóval a szovjet föld különböző részein élő, különböző foglalkozású emberek üdvözölték Rozsnyevát. Megkérték, közölje velük kezdeményezésének részleteit, siettek megörvendeztetni levelükkel, amelyben a termelés takarékosabbá tételéért folyó nagy népi mozgalomban elért első sikereikről számoltak be. Az elmúlt év a széles tömegek hatalmas, új munkalendületének és alkotásának esztendeje volt. A háború utáni ötéves terv élmunkásai cselekvően avatkoznak a termelési folyamatba és merészen megváltoztatják a technológiát. Ma már számtalan példán látjuk, hogyan tűnik el országunkban a szellemi és fizikai munkaközötti ellentét a kommunizmus felépítéséért folyó harcban, a szorosan összefüggő, alkotó munkafolyamatokban. hogyan erősödik meg a tudomány és a munka embeneinek elszakíthatatlan szövetsége. Ma már nem megy ritkaságszámba, ha híres esztergályosok, öntők vagy a hengerművek munkásai előadásokat tartanak a tudományos kutatóintézetekben vagy főiskolákon. De az sem számít ritkaságnak, ha akadémikusok és professzorok elmennek az üzemekbe, a pad mellé, hogy a szocialista termelés élmunkásaival közösen ellenőrizzék és tökéletesítsék találmányukat, Ez az élet mindennapi jelenségévé vált. A munkának és a tudománynak ez a szoros együttműködése szintén a sztálini korszak egyik nagyszerű vonása. Az alkotó munkának az a hatalmas lendülete, amely olyan emlékezetessé teszi az 1949-es évet, ékes bizonysága Sztálin szavainak, hogy a munkások és parasztok millióinak „szerény" és „észrevétlen" munkája valóban a történelem sorsát eldöntő nagy alkotó munka. Most, amikor a szovjet nép tapasztalatait felhasználva és példájá't követve a népi demokratikus országok és a nagy Szabad Kína dolgozói is lerakják a szocializmus alapjait, Sztálin elvtársnak ezek a történelmi jelentőségű szavai különös erővel csengenek. Országunk határain túl az egyszerű emberek milliói lelkesen üdvözlik a szovjet nép új győzelmeit, amelyeket a bolsevikok pártjának és a nagy Sztálin lángeszű vezetésével értek el. A népi demokratikus országok dolgozói a hősi szovjet nép nagyszerű példájából tanulják meg, hogyan kell dolgozni és élni, hogyan kell harcolnj, és győzni, hogyan kell felépíteni az új szocialista életet. • Televíziós készülékeket vásárolnak a Szovjetúnió kolhozai. A kolhozdolgozóknak a mezőgazdasági munkálatok fokozódó gépesítése folytán egyre több idejük marad kultúrszínvonaluk emelésére. így például a Moszkva körzeti Podolszk kerületi „Iljics útja" nevű kolhoz a napokban televíziós készüléket vásárolt és tagjai esténként új filmekben, vagy a moszkvai színházak előadásaiban gyönyörködhetnek. A. P. VOJCEHOVSZKIJ: £gy szovjet családban Azon az estén, amikor a rádió bejelentette a szovjet kormány és az SKbP központi bizottságának határozatát az élelmiszerek és ipari termékek árainak újabb leszállításáról, meglátogattuk Klinov Pétert, egy moszkvai munkást. A főváros központjában a Közép Kiszlov utca 2/9 szám alatt laknak. Klinov felesége Marfa Vladimirovna üdvözölte minket, aki éppen a vacsorát készítette elő és türelmetlenül várta a fiát Anatolit és férjét, hogy hazajöjjenek a munkából, hogy velük együtt megossza azt az örömteljes érzést, amely már egész este betöltötte ... Az árak csökkentése a szovjet dolgozók jólétének emelkedését jelenti és ez a Klino családban is megmutatkozik. Marfa Vladimirovna jól megjegyzett magának néhány számot, amelyeket éppen egy pár perccel ezelőtt mondott be a rádió. A szovjet polgároknak ebből az új árcsökkenésből 110 millió rubel nyereségük lesz. Ez az árleszállítás már a harmadik a háború befejezte után. Csak a kenyér, a hús és a zsiradék ára 25— 30%-kal csökkent. Minden egyes számban — mondotta Marfa Vladimirovna — annak a gondoskodásnak a jelképét látom, ahogyan rólunk szovjet emberekről kormányunk, Kommunista Pártunk és Sztálin • elvtárs gondoskodik. Ezen az emlékezetes estén ez az idős orosz nő visszaemlékezik életére és a multat összehasonlítja a jelennel. Még a múlt században született szegény földműves családban és 7 éves korától mint napszámos kezdett dolgozni egy tulai földbirtokos főhercegnél. Az uradalom borjait legeltette a terménybetakaritásnál segített, és közben maga pedig nagy ínséget szenvedett, csak a szénában jutott neki fekhely ... Az igazi élet csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom" után kezdődött meg számára, amikor Marfa a moszkvai „Trjochgori kézi gyárban" kezdett dolgozni. Ott szakképzettséget, megbecsülést szerzett magának munkájával. Munkakönyvében igen sok köszönőbejegyzést találunk, amelyeket a nép és szocialista haza jólétéről végzett munkájáért kapott. Ma Marfa Vladimirovna már nyugdíjban van. A lakás tágas szép helyigégei otthonosak, tiszták. A lágy világít^ egy széles hófehér gyapjú takaróval letakart díványra hull. A takarót

3 a gazdaaszszony gondos keze Várta ki. Az íróasztalon egy csomó könyv és tankönyv hever. Ez Anatoli íróasztala, aki munkája mellett ingyen látogatja a középiskola esti tanfolyamát. Marfa Vladimirovna lánya már befejezte a középiskolát és ma már a moszkvai Metro egyik mozdonyvezetőjénél segédmunkás. Egy szovjet tiszthez ment féjhez és ma férjével külön szép lakásba élnek. — Sztálin gondoskodik rólunk egyszerű emberekről, — mondotta Klinová. Férjem, aki a Trjochgori üzem festödéjében dolgozik, egyre többet keres, havonta 800—1000 rubelt is, nekem pedig a szovjet állam megadja az én nyugdíjamat. Gyermekeimnek megvan a műveltsége és alkalmazása. Az árak új csökkentése pedig azt bizonyítja, hogy az egyszerű emberek élete és jóléte legelső gondja a kormánynak, a Kommunista Pártnak és Sztálin elvtársnak. Marfa számításokat kezd, hogy háromtagú családja mennyit takarít meg ezzel az új árleszállítással. A havi 2150 rubel kereset mellett a család a kenyéren 90 rubelt, a húson stb. és a halakon 30 rubelt, a zsiradékpn pedig 100 rubelt takarít meg. A 'család az ipari termékeken is igen sokat takarít meg, mert azok ia olcsóbbak. Beszélgetésünket félbeszakítja a csengő. Anatoli tért vissza, Marfa Vladimirovna fia, aki, elbeszéli, hogy náluk az üzemben brigádjuk arra kötelezte magát, hogy még jobb munkát fog végezni és ezzel nyilvánította ki háláját az új kormányhatározat iránt amely az árakat leszállította. — Az elvtársakkal, mondja a fiatalember, a normát legalább 207%-ra fogjuk teljesítem! A?után Marfa férje Klinov Péter érkezett haza és szintén beszámol arról a nagy lelkesedésről és izgalomról, amellyel a Trjochgori üzemben fogadták az új* híreket, ahol a munkások lelkes gyűlésre jöttek össze és köszönőlevelet küldtek Sztálin elvtársnak azzal az ígérettel, hogy még tovább fogják emelni a szövetek gyártását. Marfa Vladimirovna figyelmesen hallgatta, a hozzá legközelebb álló embereknek elbeszéléseit és szemében végtelen öröm tükröződött vissza, annak a szovjet nőnek az öröme, aki nem félti hazája és gyermekei szebb jövőjét. Ez annak az asszonynak az öröme, aki a Szovjetúnióban él, ahol évről-évre egyre inkább javul- a dolgozók élete és feltartóztathatatlanul emelkedik a nép anyagi és kultúrális életszínvonala. K. NEPOMNJASCHTSCHI: Az áf Jlítta egy hasnafe Li-Fyn-Ljan varrónő úgy véli, hogy tulajdonképpen semmi különöset sem tett. — A harmatcsöppek a faleveleken friss hajnalon éppen olyan egyformák, mint az én sorsom és a többi kínai asszony élete. Így mondta Ĺi-Fyn-Ljan. Ez azonban nem így van. A kínái újságok többször is hozták az ö képét és Li arca sok millió ember előtt ismeretes, sötét mosolygó szemei, fekete simán visszafésült haja. Li-FynLjan egyike az első kínaj nőknek, akiket a munka hősnője megtisztelő címével tüntettek ki. Lassan beszél és gondosan megválogatja szavait, hogy gondolatának kifejezést adjon. — Anyám éhenhalt mikor én még kislány voltam. Apámnak sem telke, sem földje, sem saját kunyhója nem volt és így átadott engem a földesúrnak. Li-Fyn-Ljan ennek a hűbér úrnak 52 rabszolganője volt. A legnehezebb és legpiszkosabb munkába állították, az ételt amit kapott nem volt elég arra sem, hogy éhségét csillapítsa és még verték is. — Ott bizony nem öregedtem volna meg, — mondja Li. Li-Pin partizánnö mentette meg, aki egyszer éjtszaka odajött hozzá, felébresztette és elvitte a majorból. Egész éjjel mentek és másnap egy partizán osztagra bukkantak. Az osztag táborában Li mint szakácsnő dolgozott, ápolta ,a sebesülteket és a fönővértöl varrni tanult. 1935-ben Li Junanban volt ahonnan a szabadság napja egyre magasabbra hágott, beragyogva a nép reményeit. Akkoriban érkezett Junanba a népi felszabadító hadsereg Csiansziból hosszú menetelés után. Ez a híres menet Három esztendeig tartott. A katonák kimerültek és rongyosak voltak. Nem volt elég fegyverük és lőszerük. De hitük a végső győzelemben sohsem volt oly szilárd, mint a Junanba bevonulás utáni napokban. Li energikusnak és tevékenynek mutatkozott. — Katonáinknak nincs elég ruhájuk, — mondta a lányoknak Junanban, — ruhagyárat kell felállítani. E gyár első osztálya, a szabászat, az utcán felütött sátorban volt elhelyezve. Köröskörül voltak a szabóműhelyek. De a gyár nemsokára saját épületet kapott. Ebben a kis gyárban varrta Li a köpenyeket és az egyenruhákat a katonáknak. Egész nap, este és éjjel is az olajlámpa homályos világánál varrt. „Gyorsabban! gyorsabban!" ez volt Li törekvése. „Ezek A köpenyek a frontra mennek." ' A gyár szakadatlanul dolgozott. Akkor már nagyon gyakran emlegették Li-Fyn-Ljannak a kis varrónőnek nevét, akinek keze és szeme nem ismert fáradtságot. Néhanapján a katonák leveleket írtak neki. — Sok szíves üdvözlet Li! Én is olyan köpenyt hordok, amelyét maga készített. Meleget tart. ha a lövészárokban fekszem és ha támadásra kerül sor alig érzem a súlyát. Ezer köszönet érte! Akkoriban Junanban egy nyomdát is létesítettek. Emberekre volt szükHÍREK A SZ0VJETUNI0B0L • Jelentős termelési eredményeket értek el az üzemek dolgozói. A dnyepropetrovszki üzem kohászai, öntői és hengerlő munkásai szocialista munkaversenyt 'indítottak a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa választásának tiszteletére. Az 1. számú kohó munkaközössége minden nap túlszárnyalja a tervelőirást. A kemencekihasználás mutatószáma februárban kivételesen magasra, 0.56-ra ugrott. ' » Érdekes szovjet újítás: a kétpalettás fúró. Csámára szovjet mérnök kétpalettás fúró alkalmazását ajánlotta a vízszintes csatornázási munkálatokhoz. Ezzel az újítással az eddiginél tízszer rövidebb idő alatt lehet lefektetni az utak és vasútvonalak alá a csővezetéket és feleslegessé válik a kövezet felszedése és a forgalom megszakítása. • 200 új kollektív gazdaság alakult Litvániában a választás tiszteletérc. A Litván Szocialista Szovjet Köztársaság minden vidékén gyorsul a földművesek kollektív gazdaságokba tömörülésének üteme. A választási kampány kezdete óta 200 új kolhoz alakult. Sokat neveztek el közülük a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa első képviselőjelöltje, Sztálin elvtárs nevéről. • A következő ötéves tervre dolgoznak a „Rosztovougol" bányászai. A „Rosztovougol" kombinát bányászai a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa választásainak tiszteletére sztachanovista munkát végeznek és már a következő ötéves tervre dolgoznak. ség a könyvek készítéséhez és Ll könyvkötő lett. E nyomdából kikerült könyvek harcra hívták fel a népet és új eröt adtak neki. Li sokat dolgozott, épűgy mint azelőtt. Most azonban sokat olvasott is. És így azoknak az eseményeknek az értelme, amelyek Kínában lefolytak, mind világosabbá vált előtte. Egy nap Mao-Ce-Tung jött be a nyomdába, ahol Li dolgozott. Bejárva az üzemet, eljutott a könyvkötészetbe is. Üdvözölte Lit és kezetnyújtott neki. J Li nem tudta mit tegyen. Csupa csiriz volt a keze — de Mao-Ce-Tung megszorította kezét és ezt mondta: — Ön nagy ügyet segít munkájával ... Miután Li-Fyn-Ljant kitüntették a munka hősnője címével, kiment a paraszt községekbe, hogy ott a kínai asszonyokat a fölszabadító háborúra mozgósítsa. Belépett Kína Kommunista Pártjába, sókat tanult idősebb elvtársaktól és nemsokára az új szabad élet egyik lelkes hirdetőjévé fejlődött. Az ország legeldugottabb zugaiban ahol a nők még a saját férjükre sem merték szemüket felemelni és ahol e szavak „szabadság" vagy ..boldogság" még soha el nem hangzottak, tartott ö az egyszerű földmunkás lánya, egyszerű varrónő, lángoló beszédeket, amelyek merész reményeket ébresztettek a parasztokban és akaratukat harcra acélozták. És még egý érzést ébresztettek LiFyn-Ljan buzdító beszédei — tiszteletet ereje és bátorsága iránt, amit a Kommunista Párt belénevelt. A múlt év őszén Li-Fyn-Ljan Pekingbe jött: A nép a munka hősnőjét, a Tanácsadó politikai népértekezlet delegátusává választotta. A konferencia megnyitása előtt MaoCe-Tung megismerkedett a delegátusokkal és mindegyiket külön üdvözölte. És egyszerre csak Li-Fyn-Ljan ismét ott áll a kínai nép vezére előtt. Valaki bemutatta. — Oh. maga az Li-Fyn-Ljan! — mondta mosolyogva Mao-Ce-Tung. Üdvözlöm, sokat olvastam magáról az újságokban. És kezetnyújtott Linek. Li szerette volna Mao-Ce-Tungot első találkozásukra abban a junani kis nyomdában emlékeztetni, de körülöttük nagy sereg ember állott, akik szintén üdvözölni akarták Mao-Ce-Tungot. És azonkívül az értekezlet éppen megkezdődött. És így belépett a nagy, világos ünnepélyesen feldíszített terembe, miközben örömteli izgalommal gondolt rá, hogy most éppen olyan, a népből való egyszerű emberekkel van együtt mint ömaga, és közösen döntik el szeretettt hazájuknak sorsát.