Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-10 / 59. szám, péntek

lSuii .„árciug 1U A ötéves terv építője Szalay Erzsébet a 200 százalékos teljesítményért kfizd (p-1) Szalay Erzsébet a bra­tislavai Matador-gyárban dolgo­zik. Huszonegy éves. Fénylön csillog mély fekete szeme. Vi­dám, jókedélyü leány. Munkája közben zavartam meg. Csodál­kozva nézett ekkor felém, mintha azt kérdésié, mit is aka­rok tőle. Újságíró előtt még nem nyilatkozott. Fiatal munkásnő. Az aszbeszt­deszkákat gyártja. Csak nyolc hónapja dolgozik az üzemben s ilyen rövid idő alatt csak a jó munkamódszerek alkalmazásával válhatott élmunkásnövé. Munka­csoportjuk átlagos teljesítménye 145 százalék. — Amint beléptem a munká­ba, azonnal be is kapcsolódtam a munkaversenybe, — mondja jókedvűen Szalay Erzsi — többet akartam termelni és többet is keresni. — Hallottam, hogy a legutóbbi élmunkásliéten munkacsoportjuk 55 százalékkal haladta túl a normát. Hogyan sikerült ezt el­érnie ? — Eddig a nyersanyagot egy másik üzemosztálytól kaptuk. Kötelezettséget vállaltunk, hogy ezentúl a nyers gumit magunk dolgozzuk ki, ezért a másik üzemosztályban lévő gépet át­hoztuk a mi osztályunkra®; így sikerült meggyorsítanunk és könnyítenünk a munkamenetet. Ezzel kiküszöböltük az anyag­adásban eddig többször előfordult késedelmeket, biztosítottuk a munka folyamatosságát. Igy megtakarítottunk egy munkaerőt, aki eddig az anyagot szállította a ml osztályunkra. S végül egy kg dészka előállításánál 1.40 ko­ronával sikerült csökkentenünk az önköltségi árat. — Jobb anyagot sikerült így előállítanunk #és gyorsabban is dolgozunk s igy természetesen magasabb teljesítményt is érünk el ezáltal. f — Most magunk felelünk a Jó minőségért, mert mi készítjük el a nyersanyagot is. A jövőben még nagyobb gondot fordítunk a minőségi termelőre ... de a ter­melést is növelni akarjuk!... — teszi hozzá mosolyogva — Ha az egyik hétről a má­sikra már tíz százalékkal tud­tuk emelni a termelést, akkor még jobb munkamegosztás révén reméljük, 200 százalékra is tej­jesítheti csoportunk a tervet. Arra törekszünk, hogy a miénk legyen az első kétszázas élmun­kás csoport! Ezután Szalay Erzsi elpana­szolja, hogy a mühelyükben po­ros. büdös a levegő. Hogy ezen segítsen, a gyár vezetősége rövi­desen levegőtisztító és pormen­tesltö készüléket szereltet fel üzemünkben. Igy nagyobb kedv­vel még többet fognak tudni ter­melni Szalay Erzsiék, hogy mi­nél előbb megszerezhessék munka­csoportjuknak a „200-as" büsz­ke cimet — Most be szeretnék lépni a Pártba is, — mondja ezután a fiatal él munkásnő — apám is párttag, aki szintén itt dolgozik három tesvtéremmel együtt az üzemben. Szeretnék én is isko­láztatásra menni, hogy többet tanulhassak, csak így lehetek a Párt tevékeny tagja, mely min­dig a legjobbat nyújtja dolgo­zóinknak. De nem- zavarjuk tovább Sza­lay Erzsit munkájában. Hadd folytassa — minden percet ki­használva dolgozó társaival együtt — a munka termelékeny­ségének fokozásáért folytatott nemes harcot. msm Tapasztalatok kicserélésével Jobb termelési eredményekhez Milyen hasznot hoznak az élmunkások és az újítók személyes találkozásai és megbeszélései — A technikusok és a mesterek tevékenyen segíthetnek az élmunkások és újítók munkájában Az élmunkások egyik tulajdonsága, hogy tapasztalataikat új, jobb és tökéletesebb munkamódszereiket átadják munkatársaiknak és kölcsönö­sen kicserélik azokkal. Átadják és kicserélik nemcsak legszűkebb kör­nyezetükben, hanem a műhelyekben, szakosztályokban és az egész üzem­be* ős végül más üzemekben is. Ilyen esetekben leggyakrabban újító­javaslatokról van szó. , Az albán nép békét követel A Béke Hívei össz-albániai konfe­renciáján az a'.bán ifjúság nevében Ramis Alia, a munkásiíjúság szövet­ségének titkára tartott beszédet, amelyben kijelentette, hogy az al­bán ifjúság, karöltve az egész világ iíjiúságával, nem kíméli erőit a béke győzelméért folytatott harcban. Salim Koni, a „Mamines" mező­gazdasági szövetkezet elnöke felhív­ta az összes földműveseket, hogy szervezzenek szövetkezetet, mert ez­zel nagymértékben hozzájárulnak a békéért folytatott harc sikeréhez. A gyűlésen még számos más ki­küldött is beszédet tartott. A szov­jet nők nevében a kongresszust a VCSPS titkárnője, Kuznecovová üd­vözölte. Milyen messzire jutottunk ebben a tekintetben? Elmunkásaink és újí­tóink már minden ipari ágazatban vannak és állandóan szaporodnak. Sok élmunkás kicseréli a többiekkel tapasztalatait és átadja őket mun­katársainak. Itt van például Ihring Mária elvtársnő, a füleki Kovosmalt élmunkásnöje, aki osztályán verseny­re hívta ki összes munkatársnőit. Ma ez az osztály a legpéldásabbak közé tartozik, mert a kölcsönös se­gítés, a tapasztalatok kicserélésének módszere itt teljes egészében érvé­nyesül. Hajtmanková elvtársnö On­drušek elvtárssal, a műhely vezető­jével együtt munkálkodva, mindig ta­lál elég időt, hogy munkatársnőinek tanácsot adjon és megmutassa, ho­gyan dolgozhatnak nagyobb megeről­tetés nélkül gyorsabban. Emellett ő maga átlagosan 45 százalékkal lépi túl a normát. Hasonlóképpen járnak el a vágbesztercei Klement Gott­wald-üzem élmunkásai. Például tejea­kannák gyártásában ezen az alapon rendszeresen magas teljesítményt ér­nek el. Jelentős tényező, hogy a meg­szilárdított normákat általában egy­töl-egyig túlteljesítik. A tapasztalatok ilyen formában történő kicserélése rendszerint csu­pán egyes műhelyekre szoritkozik. Értékesek azok az esetek, amikor a legjobb élmunkások tapasztalataikat átadják az egész üzemnek és ez­ideig csaknem ismeretlen az a vál­tozat, amikor a tapasztalatokat és az újításokat egyes üzemek kicseré­lik egymás között. A KSC Központi Bizottságának ülésén elmondott be­szédében J. Frank elvtárs titkár is rámutaott erre, aki ezzel összefüg­gésben kijelentette, hogy az élmun­kások tapasztalatainak átadása és annak elérése, hogy ezeket a tapasz­talatokat az összes munkások .elsa­játítsák, nemcsak a műhelyekben, de az egész üzemben, esetleg más üzemekben is, ezideig elégtelen. Ennek a tapasztalatcserének a je­tentősége főleg szélesebb méretek­ben, üzemek között megmutatkozott a csehországi és szlovákiai könnyű és finom mechanikai üzemek leg­jobb élmunkásainak és újítóinak ta­lálkozásakor a Tarajkán, a Magas­Tátrában. A személyes érintkezést nemcsak az tette lehetővé, hogy az élmunkások és újitólc — többnyire '' egy személyben — megismerjék más üzemekben dolgozó elvtársaik mun­I kamódszereit és újításait, hanem | azt is, hogy azokat megbírálják és Suli ílotárS vendégei •Kovács Tamással együtt érkezünk | a gyár kapujához. Hét óra mult nyolc perccel — odabent már meg­kezdődött a munka. Nagy sietségé­ben megbotlik a portásfülke küszö­bén és zavartan mormolja szinte ön­magának: — Egyszer sem fordult még elő ilyesmi. Az ördög tudja, ho­gyan történt, hogy elkéstem. Nem szólt az ébresztőóra, elaludtam ... A jelentkezési könyv ma a szokás­tól eltérően nem fekszik az asztalon. Hét óra egy perckor a vállalatveze­tőhöz került, aki megnézte, kik azok akik nem érkeztek meg az üzembe pontosan hét órára. — Nincs mit csi­nálni — mondja a portás és moso­lyog a bajusza $latt — a vállalat­vezető elvtárshoz kell bemennie Kovácsot elfutja a mereg. Ki látott még ilyen balszerencsét? Éppen neki kellett ma elkésnie. Neki, aki mindig pontosan jár az üzembe. — No, ezt majd tisztázzuk a vállalatvezetővel —- gondolja és szaporán szedi a lép­teit, hogy mielőbb túlessen a kelle­metlen műveleten. Suti elvtárs nincs egyedül. Kovács meglepetten látja, hogy ez a szünte­lenül tevékenykedő mozgékony em­ber, aki tizenöt évig mint gyalus dol­gozott az üzemben, most egészen szo­katlan pózban, lábat keresztberakva ül az íróasztalnál, cigarettájából na­gyokat szippantva, füstkarikákat ereget maga elé és kedélyesen be­szélget. Tamás elvtás, a raktárnok ül vele szemben, mellette Pécsi Fe­renc. a villanyhegesztök csoportveze­tője. a sarokban pedig a fiatal Timár István — Tamás veje. Vájjon miféle értekezlet ez ilyen korán reggel a munka megkezdése­kor? Kovács elvtárs zavartan néz körül. Már éppen arra gondol, hogy bocsánatot kér a zavarásért és ki­megy, amikor a vállalatvezető moso­lyogva üdvözli öt és nyájasan ma­rasztalja: — Ülj le Kovács elvtárs, hova rohansz? Beszélgessünk egy ki­csit ... Nem is engedi szóhoz jutni. Szinte kényszeríti, hogy leüljön, az­tán mintha valahol, ünnepnapkor egy vendéglőben üldögélnének, igy be­szél : Hát azt mégsem lehet olyan ne­héz eldönteni, hogy melyik jobb bor, a szekszárdi vörös, vagy a pilisi ho­mokon termett fehér ... Igaz, az Ízlések különbözők ... Nem? .... Na mit szólnak hozzá? Kovács elképed. Mi ütött máma ebbe a Sutiba? Feje fölött az óra el­ütötte a negyed nyolcat, ő meg csal: beszél-beszél, mintha egyéb dolguk sem volna. Bent a műhelyben már negyedórája folyik a termelőmunka... — De Suti elvtárs — mondja hal­kan Tamás Terenc. — Most már iga­zán mennünk kell... Versenyben vagyunk, minden perc drága — szól Pécsi. Nem lehet ilyenkor beszélgetni... — Ugyan, ugyan — vág a sza­vukba Suti — miért nem lehet? Mit számít az a néhány perc? Kovács Tamás úgy ül a széken, mintha parázs volna alatta. Most kezdi -érteni, hogy miféle színjáték az, ami itt lejátszódik a vállalatve­zető irodájában. Suti elvtárs azokkal beszélget, akik ma reggel elkésve ér­keztek az üzembe. Itt fogta őket és hagyja, hogy magukbaszálljanak: hadd lássák, hadd érezzék, hogy tel­nek, ólomlábakon haladnak a percek, mialatt odabent a műhelyekben gyü­mölcsei érnek minden dolgozó szá­mára ... Nem tesz nekik szemrehá­nyást. csak beszél velük mindenfélé­ről, arról, ami éppen az eszébe ju£. Ám minden szó szemrehányóan belé­jük vág: Ti vagytok azok, akiknek a drága percek nem számítanak ... — Gyújtsatok rá — mondja moso­lyogva és cigarettával kínálja őket. Undorítóan keserű a cigaretta ize. Tímárnak izzadság gyöngyözik a homlokán, Tamás lesüti a szemét, Kovács pedig ordítani szeretne dühé­ben. Nem is tudja sokáig türtőztetni magát: — Engedjetek — kiáltja türelmét vesztve, — engedjetek! Ütat tör az ajtó felé és bőszen mondja a többiek­nek: Mire vártok? Hát nem értetté­tek. hogy mire megy ki ez a dolog? Lecke ez, még pedig a javából ... Lepko elvtárs, a párttitkár ott áll az udvaron és elégedetten néz a mű­helyek felé rohanó emberek után. Látszik rajtuk, hogy legszívesebben kettőt lépnének egyszerre. Köszönt nekik, de észre sem vették a nagy rohanásban. A váltószerelő műhely bejáratától Pécsi visszafordul és most már nevetve kiáltja a járttitkárnak: Nyugodt lehetsz, ez volt az utolsó eset. Nem késünk el többet! Bent az irodában Suti elvtárs büsz­kén jelenti a párttitkárnak: l — Amennyire én meg tudtam álla­pítani, ez a módszer bevált. Február­ban nem használunk sem hangszórót, sem szégyentáblát. Ez sem kerül töb­be és ezek a percek itt, igen elgon­dolkoztatók. Ezek az elvtársak — a mai vendégeim — ha nem tévedek, maguk harcolnak majd azok ellen, akik késésekkel lazítják üzemünkben a munkafegyelmet. Vadász Ferenc még javítsanak is rajtuk. Sok eset­ben kiderült, hogy amit az egyik üzemben mint újítást vezettek be, azt a másik üzemben már túlhalad­ták. Kölcsönös kiegészitéssel, ta­pasztalatcserével sikerült néhány munkaeljárást még inkább tökélete­síteni. Ezenkívül, a közös megbeszé­léseken élmunkásaink és újítóink megoldottak olyan kérdéseket, ame­lyekben az elvtársak az üzemekben tanácstalanok voltak és az egész termelésben nehézségekkel küzdöt­tek. Főleg a csehországi üzemek elvtársai vettek részt a megbeszélé­sen eredményesen, akiknek gazda­gabb tapasztalatai, főleg azoknál a gyártmányoknál, amelyek Szlovákiá­ban egészen újak. Igy Kostelny elvtárs az óturai fi­nom mechanikai üzemből arról szá­molt be, hogyan tökéletesítették a sterilizátorok gyártását. Ennek gyár­tása az üzemben egészen újszerű és lassan ment. A dobozok oldalai ál­landóan beíelé görbültek és kézzel kellett kiegyengetni őket. Ez meg­lassította és megdrágította a gyár­tást. Többfajta különböző kísérlet után sikerült megtalálniok a módot, hegyan akadályozzák meg az oldal­falak begörbtilését. A dobozokat hú­zás közben kissé átmelegítik. Az elvtársaknak e módszer ellen mind­járt akadtak kifogásaik. A falak begörbülését átmelegités nélkül is meg lehet akadályozni úgy, hogy a dobozt többszöri húzással préselik. Egy másik elvtárs azt ajánlja, hogy az első húzás ívalakban történjék, mert a négyzetes formá­ban történő húzás, ahogy azt eddig végezték, helytelen. Az anyagot egy­szerre túlságosan megterheli Kos­telný elvtárs ezeket az ösztönző aján­latokat elfogadja azzal, hogy kipró­bálják őket és amelyik a legjobban gáló készüléket gyártanak. Ez a gyártmány is újfajta. Nincs gyakor­latuk a csövecskék kiformálásában és így gyakran megtörténik, hogy a cső gömbölyű forma helyett szegle­tes formát kap. A csöveket néhány húzással készítik. Az összes elvtár­sak gondosan megtekintik a mintá­kat. És már meg is van a magyará­zat. Az első húzás helytelen. De a cső kihúzásának egész folyamata sokkal bonyolultabb, mint az az első pillantásra látszik. Ezért Burian elv­társ, a brnoi Zbrojovka J. Šverma tizemből felajánlja, hogy az óturai elvtárssal pontosan kidolgozza az egész eljárást, hogyan végezzék a z egyes húzásokat. Állítólag jó tapasz­talataik vannak hasonló eljárások-­ban. Az óturai elvtársak készsége­sen elfogadják ezt az ajánlatot. Hasonlóképpen közös erővel, ta­pasztalatcserével oldották meg a csö­vecskék húzásának kérdését az al­sóhámori Sandrik-üzemben, ahol a csövecskék alja elvékonyodott. Az elvtársak megmagyarázzák, hogy a csöveket kisebb gömbölyűségű cső­húzóval húzzák. A kubrai Omnia­üzem elvtársainak a brnoi J. Šverma üzemből Burian elvtárs felajánlja a hengeres csapágyak gyártásának tö­kéletesebb módozatát, ahogyan azt ők maguk tökéletesítették. Ä füleki Kovosmalt elvtársai gyorsabb mód­szert ajánlanak a fazekak szélének nyírására, valamint fülének pré­selésére, mint ahogy azt a matejov­cei Tatra smalt-üzem elvtársai vég­zik. Igy megy ez számtalan gyártási eljárásnál és kérdésnél. Az elvtársak­nak tehát sikerült nemcsak más elv­társak értékes tapasztalatainak el­nyerése, de mindjárt helyben meg­oldották és javították a gyártási el­járásokat. A tapasztatatok kicserélé­sének ilyen formája sok szakaszon jónak mutatkozik. Szükséges azon­ban, hogy ezt még jobban tökélete­sítsék és elmélyítsék. Az egvüttmun­kálkodásba főleg a technikusokat ég a mestereket kell bekapcsolni, akik elméleti tudásukkal nagyon jól ki­be válik, azt elfogadják. Egyidejűleg I egészíthetik élmunkásamk gyakorlati megkéri az elvtársakat, hogy más kérdésekben is adjanak tanácsot. Or­vosok részére úgynevezett fülvizs­tudását, főleg, ha aaoknak maguknak is megvannak hosszú éveken át szer­zett tapasztalataik. Nemzetközi nőnap A brit nők meghívására szovjet nőj küldöttség utazott repülőgépen Moszkvából lLondonba, hogy részt­vegyen Nagy-Britanniában a nem­zetközi nőnap ünnepségein. A kínai nők, ak'ik fegyverrel ke­zükben harcoltak hazájuk felszaba­dításáért a feudális rabszolgauralom alól, most ugyanolyan eltökéltséggel harcolnak a béke frontján hazájuk gazdasági sikereiért. A nők Kíná­ban, ahol azelőtt alárendelt helyzet­ben voltak, a férfiak oldalán dol­goznak a gépek mellett, a műhelyek­ben, a hivatalokban, egyszóval min­denütt. A kínai nők élénk részt vesznek a dolgozók szakszervezeti életében is és tömegesen lépnek be a szak­szervezetekbe. Sok munkásnő, alti elvégezte az esti politikai iskolát, felvételét kéri Kína Kommunista Pártjába. A kínai nők ezt a jelszót választot­ták a nemzetközi nőnap alkalmából: „Támogatjuk a Kuomintang marad­ványainak eltávolítását. Tibet és Hajnam sziget felszabadítását!" BERLIN: Wilhekn Pieck, a Német Demo­kratikus Köztársaság elnöke üdvözlő levelet küldött a Német Nők Demo­kratikus Szövetségének. Március 8-a alkalmából a nők egész Németországból Adenauernek, a nyugatnémetországi kormány elnö­kének képeslapokat küldenek, ame­lyek egy fiatal anyát ábrázolnak, gyermekével karján, ezzel a felírás­sal: „Mi, német nők, békét akarunk! Sohasem engedjük, hogy a német gyermekek, asszonyok és férfiak a belföldi és külföldi háborús uszítók érdekeiért áldozzák fel életüket. Har­colni fogunk Nyugat-Németország minden háborús előkészülete ellen. Az egész világ nőivel összefogva, együttesen kikényszerítjük a békét. VARSÓ: A nemzetközi nőnap alkalmából tartott ünnepi gyűléseikről a lengyel nők üdvözlő táviratokat küldtek a görög és kínai nőknek. SZÓFIA: Tolbuchin város ünnepi gyűlésén a bolgár nők kifejezésre juttatták együttérzésüket a görög demokrati­kus nőkkel, akik szabadságukért har­colnak és táviratot küldtek a görög kormánynak, amelyben tiltakoznak a görögországi terror ellen. Trciov városának nőj fokozták tevékenysé­güket, bekapcsolódtak a munkaver­senybe és új élmunkás-csoportokat alakítottak. Ezenkívül a V. Malikov­gyár munkásnöi élmunkás-hetet in­dítottak. BUKAREST: Hétfőn Bukarestben nőgyülést tar­tottak, amelyen a román vasútnál dolgozó nők vettek részt. Erről a gyűlésről táviratot küldtek az kormánynak, amelyben tiltakoznak a monarchofasiszta kormány terrorja ellen. Az atombomba kérdése a brit parlament előtt Az új brit parlament az első inter­pellációk között először Hugh mun­káspárt; képviselő kérdésével foglal­kozott, amelyet a külügyminiszterhez intézett. Hugh kérdésében felhívja a külügyminisztert, válaszoljon, hogy mit szándékozik tenni az atomfegy­verek betiltásáról szóló nemzetközi megegyezés ügyében. Egy másik munkáspárti. Norman Dodds, köve­teli Bevintől, hogy konferenciát hív­jon össze az atomenergia ellenőrzé­sének bevezetésére. Ezeket az interpellációkat a király vasárnapi trónbeszéde után nyújtot­ták be, amely csak felületeseiy fog­lalkozott az atomenergia kérdésével.

Next

/
Thumbnails
Contents