Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-08 / 57. szám, szerda

ÜJSZ0 1950 március 8 /Q z ötéves terv építője Hodúr Gyula a munka termelékenységének fokozásáért harcol (p—

i.) A bratislavai Matadoi gyár versenyirodájában találkoztam Hodúr Gyulával. Az üzem 21 l-es osztályában dolgozik. Az asztal mellé ülünk. Ügy érezzük mintha az ablakon át beszűrődő tavaszi verőfény baráti hangulatot teremtene közöttünk. Lehet, hogy így van, de mihelyt a munkáról és a termelékenység fokozásáról kezdünk beszélgetni, már eszünkbe sem jut a közelgő tavasz, a még könnyed játszi napsugár, mely oly gyengéden vonja ' be ezüstös fényével a hórétegtól nemrég megszabadult tájat... A munka az, mely közelebb hoz bennünket és meghitt hangulatot kelt közöttünk. Hodúr Gyula élmunkás 1931 óta dolgozik az üzemben. Kettes munkacsoportokban három műszakban versenyeznek naponta a nagyobb termelékenységért. Munkatársa Kuzsel Antal. Átlagos teljesítményük 140 százalék. — Amióta versenyzünk, többet dolgozunk, munka közben nem lustálkodunk, ... nyomjuk egymást a termelésben ... — mondja egyszerű szavakkal. Hodúr Gyula kemény arckife* jezésü. Erő

s akarat sugárzik lényéből. öt gyermek apja. Tudja, hogy mi az élet, mi a jobblét alapja. Ezért harcol a szilárd normák túlhajadásért, a termelékenység fokozásáért. A nyers gumi keverésében, kidolgozásában versenyeznek egy mással. Régi gépeken dolgozna* ugyan, de jó munka megosztással az előirányzott mennyiségnél is többet tudnak termelni. Hodúr élmunkás a munkából jött az imént ide egy pár percre, hogy elintér zen valami sürgős ügyet. Karja majdnem válHg kormos, de még az arcán is szurkos foltok feketéinek. Bizonyára az izzadságot törölte le munka közben. — Mennem kell már... — kel fel székéről Hodúr, — '/aj 'ám a munka. — Maradjon még f.gj p llanat ra, elvtárs, úgy f^dom. a mi>lt héteii élmun<á«heteí tartottak a gyárban... — Bizony, akkor erősen „nyom •lik" egymá < Sze dai napon értem el a legnagyobb eredményt. Negyven csomagot csináltam akkor, pedig a norma csak huszonkettőre szól. A fűtési perceket mindig be kell tartanunk, ho^ az anyag jóminőségü legyen. De szerda rendkívül nap volt. Nemcsak a mi osztályunk, hanem a többi is többet termelt. Ki volt akkor ürülve műiden. Az anyag forró, meleg volt, így könnvebber ment a munka. Saját felelősségemre lerövidítettem a fűtés i időt, mert tudtam, hogy ez nem fog ártani a minőségnek ... Élmunkás hét volt! — mondja nagy büszkén, — és vigyáztur'-, hogy az anyag nagyon jó legyen... — Nálunk nem lehet munka közben gondolkodni, dolgozn. kell, ahogy az óra megy, mert nagy kárt jele"* minden elveszett perc... De már szaladok is. a mi' •'kahelyemre, — szakítja meg hirtelen beszélgetésünket — a kollégám egyedül dolgozik ... S még el sem tudtunk búr ' i egymástól, olyan gyorsan ' _/ta el a versenyiroda helyirégét, ^e még utána kiálthattam: — Jó munkát te" ' ra is! Munkanélküliség az Egyesült Államokban A munkanélküliség emeľ > irányzata az USA-ban egyre fenyegetőbb. Hétfőn, március 6-án, Charles Sawyer keresk- i-lmi miniszter bejelentetté, hegy ~z év februárjában a munkané

1'-'"'!

5':!száma 4,684.000 tett ki. Ebben a számban azonban nem fogla' tatnak benn sem azok, akik ebben az iď'en «?' • f'-, m pedig azok, akik csak - ' " cn vannak alkalmazásban. 1950 január elejétől a munkan£".üliek száma 204.000-el eroelk<- F ' ruárban csak 6000 új r™.»r' tőség nyilt, ugyanakkor iz évi munkaerőszaporulat már*?! milliót tesz ki. A építés újarcú nősei (V. I.) A február 19—25e közötti héten zajlott le egész köztársaságunk területén a februári győzelem évfordulójára rendezett élmunkás váltás hete. A belügyi megbízotti hivatal készülő adminisztrációs épületén is igen sikeres és tanulságos volt ez a hét. Balla Mihály kőműves csoportja 140 százalékos eredményt ért el. Öránkint 0 2 köbméter helyett 0.28 köbmétert értek el a falazásnál. Humaj Emil munkás brigádja, amely az anyagot szállítja a kőműveseknek, ezen a héten 158 százalékos eredményt ért el. Egy óra alatti munkateljesítményük 0 475 köbméter helyett 0.750 köbméter volt. Maszály József tetőfedő csoportja 189 százalékos eredményt ért el. Óránként.; teljesítményük' 2.50 négyzetméter helyett 3.48 négyzetméter volt. Holcsik József mennyezetkész'tő ács-csoportja 158 száza'ékos eredményét az óránkénti 1.25 négyzetméteres átlag helvett 198 négyzetméterrel biztosította. A munkásság összessége erősen túllépte ezen a héten az irányszámokat. a munkából elmaradást kiküszöbölték. Ezzel az élmunkáshéttel kapcsolatban beszélgetek a termelésben kiváló munkásokkal. Knormayer Ferenc 57 éves ács. miközben keményen kezet szorít, jól a szemem közé néz. — A februári győzelem nekünk, munkásoknak elsősorban meghozta a több és jobb munka lehetőségét, a munkáért járó méltó bért és főleg az állandó munkát. Annak idején én 6—7—8 hónapig voltam munka nélkül. Most nem kell többé a munkásságnak éheznie, a segélyre sincsen ráutalva. Én 1947-ber. és 48 elején egy magánvá'lalkozóná] dolgoztam. Ez nem fizette ki a teljes órabéremet. csak 27—28 Kčs-t volt hajlandó kiadni. Azt mondta, hogy a különbözetet nem tudja hol elszámolni Ez is ma lehetetlen lenne Varga Mihály 48 éves lakatos, főgépész. A sokat tapasztalt munkás élettapasztalatait így közli: — Húsz éven keresztül, mondhatni, munka nélkül voltam. A dolog úgy történt, hogy minket sokunkat mindig csak próbaidőre. 14 napra vettek fel. Amikor a munkát elvégezlük. egyszerűen kidobtak, hogy nincs szükség munkásra. Én is éppen abban látom a legjelentékenyebb különbséget a mult és a jelen között a munkásság számára, hogy most van munkánk Szorgalmasan, odaadással dolgozunk. Az én főkötelességem a keverőgép és egyéb, gépi berendezések pontos elkészítése és karbantartása. Mukámat szívesen végzem. mert látom, hogy hozzájárulok vele a jobb jövő építéséhez és azt is tapasztalom, hogy a munkának becsülete van. -UJSZÖ Héídás huítméíet Jtáikányéan A CSEMADOK párkányi helyicsoportja szombat esti szinielőadásával bebizonyította, hogy teljes mértékben megértette az idők szavát és azon az úton halad, amelyet népi demokratikus kormányunk megjelölt mindannyiunknak. Az előadott mű mondanivalóját hitelessé teszi az a tény, hogy szerzői, James Gow és Arnaud D'l'sseau, a haladó amerikai írókhoz tartoznak. A színmű címe „Mélyek a gyökerek" és pontosan vázolja az Egyesült Államok néger problémáját, amelynek gyökerei, mint minden társadalmi probléma, az évezredes osztálvharcban ágaznak szét. E színmű méltatásánál elkerülhetetlen, hogy mejf ne említsük Lincoln Ábrahámot, akinek nevéhez fűződik a néger rabszolgák felszabadítása. Lincoln Abrahám, az Egyesült Államok legmarkánsabb elnöke, parasztcsaládból származik. Apja már házasember volt, amikor megtanult írni és olvasni és Lincoln maga is csak energikus, erőskezű anyja révén ismerkedett meg az őserdő közepette a betű varázsával. A nehéz napszámos munkában erős, izmos legénnyé feilödött és szabad óráiban elolvasott mindent, ami a kezébe került. Nyílván anvia nevelésének és •úlyos tpnnF"

+alat.ainak köszönhette, hogy a haladás híve és a rabszolgaság rettenthetetlen ellensége tett. Alig 25 esztendős korában Illinois állam képviselőjévé választották meg és ettől a pillanattól kezdve elszántan kapcsolódtak be a politikai életbe. Amikor 1861-ben megválasztották a7. E<rvesiilt Államok elnökévé. a Déli Államok nyomban elszakadtak az Északi Államoktól. Ez a szakadás érthető volt, Lincoln nem rejtette véka alá határozott céljait. Munkáscsaládból származott és a munkásokért szállt síkra teljes energia val. Ez a célkitűzés a Dél ültetvényes urainak érthető módon nem tetszett. Gyapotföldjeiken úgyszólván ingyen munkaerőkkel dolgoztattak, pár dollárért vásárolták a rabszolgákat, akik életük végéig húzták az igát és gyarapították számukra a vagyont. Ez a szakadás magával hozta a négyéves kíméletlen amerikai polgárháborút, amely óriási vérveszteséggel járt. Lincolnnak és híveinek nemcsak a déli ültetvényesekkel kellett rnegküzdeniök. hanem az északi kapitalistákkal is. Az volt a helyzet, hogv az Észak kapitalistái ebből a szörnyű polgárháborúból is hasznot húztak, titokban fegyvert szállítottak a délieknek és maga Lincoln is körül volt véve árulók hadával, akik a Déllel való megegyezést ajánlották. Am Lincoln pontosan tudta, hogy a megegyezés egy elvesztett háborúval lenne azonos, ezért sziklaszilardan kitartott elve mellett és nem nyugodott addig, amíg diadalra nem vitte a rabszolgák felszabadítását és egységgé nem kovácsolta az Egyesült Államokat. Sajnos, diadalát nem élvezhette sokáig, mert mindjárt a háború befejezte után április 14-én egy színielőadáson Amerika legnagyobb elnöke politikai merényletnek esett áldozatul. Egy reakciós eszméktől megfertőzött színész lőtte agyon. Lincoln 56 éves volt ekkor és talán korai halála az oka annak, hogy nem sikerült gyökeresen megoldani a négerkérdést és a helyzet Amerikában még ma is az, hogy a reakció híven őrzi meg a rabszolgaság hagyományait. A „Mélyek a gyökerek" című színjáték drámai módon vetiti elénk e hagyományokat. Nem akarunk most külön kitérni e darab témájára, hisz a CisEMADOK bármely helyiszervezetének módjában van e darabbal foglalkozni, annyit azonban mégis meg akarunk jegyezni, hogy mindazok, akik a párkányi előadáson jelen voltak, tiszta képet kaptak a jólétben dözsölö kapitalisták magatartásáról. A színmú eleven erővel mutat rá arra, hogy a társadalmi problémákat nem lehet elsímitgatni, nem lehet megegyezéseket kötni, nem lehet polgári humanitással megoldani, hanem a probléma gyökeréig kell nyúlni, az osztályharc forradalmi mélységéig, hogy megszüntessük az osztálykülönbségeket, hogy megszüntessük egyszer és mindenkorra az elnyomó és elnyomott közötti kiváltságos, embertelen helyzetet. AZ ELŐADÁS A párkányi közönségből, amely eddig búfelejtö operettslágerekre volt beállítva, viharos tetszést váltott ki a kiváló gonddal megrendezett előadás. A kultúrterem zsúfolásig megtelt és az előadás iránt oly komoly érdeklődés nyilvánult meg, hogy már három előadásra előre elkeltek a jegyek. Még azok is, akik tisztán udvariasságból jelentek meg és az volt a szándékuk, hogy játék közben hagyják el a termet, megbabonázva ott maradtak az utolsó pillanatig, amig le nem gördült a függöny. A legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznunk a CSEMADOK párkányi kultúvgárdájának működéséről. A7, óriási sikert tökéletesen megérdemelték. A szereplők kivétel nélkül megértették, hogy komoly feladat előtt állnak és olyasmit kell elöadniok, amivel eddig még csak nem is kísérleteztek. A darab szerepei ugyanis húsból és vérből való eleven lények és bizony minden szereplőnek alaposan át kellett tanulmányozni a szerepét, hogy alakításával helyt álljon és a valósághoz híven érzékeltesse az írók szociális mondanivalóját. A szerep alapos tanulmányozása révén nemcsak a szereplők előtt világosodtak meg az osztályharc rúsrói, hanem Párkány dolgozói is tanúi lehettek annak, hogy a reakció milyen aljas eszközökkel dolgozik jóléte érdekében. Mit számit egy néger meglincselése, mit számit egy ártatlan ember letiprása és megalázása ? .. . A fontos az, hogy megőrizzük a régi hagyományokat, hogy jól és kényelmesen éljünk. Mit számít az. ho.íry a négernek szive van és hogy emberi méltósága tiltakozik az uraskodó bánásmód elden ? ... Semmit, a néger nem ember, mert fekete. Az okok és érvek oly átlátszóak, hogy egyenesen szánalmasak. Arra igenis ember, hogy vérét ontsa, a mi érdekeinkért. — így a reakció! A kitűnően megírt színmű mindezt meggyőző erővel hozza felszínre és a CSEMADOK párkányi tagjai őszinte igyekezettel, a drámai feszültaégével tolmácsoltak a szerzők mondanivalóját. Voltak pillanatok, amikor a néző teljesen megfeledkezett arról, hogy egy színdarab jele; neteit látja. Az alakítók bámulatos 1 intelligenciával és hozzáértéssel teremtették meg a valóság légkörét. ! Az izgalmas párbeszédeknél, a fel; háborító és tétova hangok összecsaj pasánál a néző szívdobogva oly feszültséggel leste az esemény fordulatait, mintha a saját ügyéről lenne szó. És valóban, a saját ügye mindaddig, amíg társadalmi berendezésünkben bárhol a világon elnyomó és elnyomott létezni fog! A szereplők közül ki kell emelnünk Németh Lászlót a szenátor szerepében, aki a reakcióst, a hagyományok őrzőjét a degenerált, felelőtlen ember mozdulataival és hangjával kitűnően érzékeltette. Lányai szerepét Weisz Márta és Szabó kató vállalták ugyancsak biztos fellépéssel. E két szereplő közül Weisz Márta volt a pobbik, ő volt az, aki töretlenül hozta ki Alice alakját, aki a négert támogatja tanulmányaiban és abban tetszeleg, hogy haladó és müveit nő. de abban a pillanatban, amikor veszélyeztetve érz-; társadalmi helyzetét, azonnal a reakciós apjához csatlakozik és néger neveltjét kíméletlenül az embertelen hagyományok áldozatául dobja. Veisz Márta ezt a súlyos szerepét töretlen vonalvezetéssel hozia ki. Szabó Kató helyenként remek alakítókészséggel tudta érzékeltetni a négerbe szerelmes úrilány szerepét, de néhol szereptudásásában rést hagyott. Dorna Sándor a néger kényes szerepében kissé merev volt, de ez nem ment a darab rovására. A megsértett és megalázott ember szerepe az övé, aki harcolni akar népe felszabadításáért Mégis voltak jelenetek, ahol meg kellett volna feledkeznie erről a magatartásáról, éspedig ott, ahol szerelmével egyedül van. Ilyenkor fel kellett volna szabadulnia a hangjának, hogy a szerelmes embernek adjon helyet. Csak villanások ezek, de fontos villanások, mert reflektorfénnyel világítják meg a mélyben szunnyadó érzelmeit. Forgács Emilia a kész színésznő biztos mozdulataival mozgott a színpadon. Nem volt egyetlen felesleges mozdulata. Elsőrangú fegyelmezettséggel alakította a néger anvát. Angyal Panni .játszot'a a néger szobalányt. Becsületes alakítás volt. Hofbauer József az északi író szerepében tapintattal és ízléssel játszotta az intellektuelt. Ez az író nem tartozik a forradalmárok közé, inkább a szélsőséges liberálisokat képviseli. A polgári humanizmus jelképe, aki mindent békésen szeretne elintézni. Fatter Imre alakította a képviselőielölt szerepét. A közepes cinkost kellett kihoznia a humor szikráival fűszerezve. amelyek néhol már az ostobaságot súrolják Fatter Imre szerepét egyéni humorral is kidomborította Végül még Bartos Tibort a serif, a rendörkopó szerepében kell megdicsérnünk Mihályi Gyula és Kósa Tibor méltó partnerei voltak. AKIK KÖZREMŰKÖDTEK AZ ELŐADÁS SIKERÉBEN Elsősorban megkell itt emh'tenünk Kovács Flóriánt, a CSEMADOK párkányi elnökét, aki nemcsak Párkányon, hanem a környék többi községében is megteremtette a CSEMADOK megalakulásának feltételeit. Még háború előtti párttag és őszintén szívén viseli a dolgozók kultúráját. Egyetlen célja az — mondja —, hogy a magyar dolgozók a kultúra haladó szellemében részesüljenek. — E célból — folytatja Kovács elvtárs — egy hatvantagú énekkart szerveztünk, amely 40 százalékban munkásokból áll. Módszerűnk az volt, hogy először Petőfi-dalokkal kezdtük, azzal a Petőfivel, aki minden magyar dolgozóban már tért hódított, ezután tértünk rá a szovjet forradalmi dalokra. Petőfi volt az, aki a magyar dolgozókban megérlelte a győztes, forradalmi szovjet dalokat. Az énekkar közmegelégedésre működik és mindenütt jelen van, ahol a szociális építőmunkát ünneplik. Ott van a Párt és testvéregyesületeinek ünnepélyein. Ezen az énekkaron kívül van egy 25-tagú zenekarunk is és a következő napokban rendezünk egy koncertet Csajkovszky nyitánynyal, balalajka-trióval nép- és szovjetdalokkal és befejezésül Smetana „Eladott m«nvasszony"-ának előjátékát adjuk elő. Amikor az előadott darabról kezdünk beszélni, azonnal „Béla bácsi"hoz utasít, akit Párkányban a CSEMADOK őrangyalának neveznek. „Béla bácsi" pog'ri neve Supka Béla és szabad óráiban a fodrászmesterséget űzi. Hangsúlyozzuk, hogy csak szabad óráiban, mert ha a CSEMADOK valamire készül, akkor neki nincs ideje arra, hogy borotváljon. Ezt nem lehet tőle rossznéven venni, ô az, aki furikon szállította a kultúrházba a bútorokat és ugyancsak ö az aki szenet szállított a kultúrterembe, nehogy a közönség vagy a szereplők meghűljenek. Mosolygós, kedvesarcú kultúrtárs ö és boldog, ha segítségére lehet a magyar dolgozóknak. Egyébként átadjuk neki a szót. Supka Béla némi vonakodás után a következőket mondja: — Már régi vágyunk volt, hogy valami eredményeset, valami említésre méltót adjunk a párkányi dolgozóknak. Olyasmit gondolok, ami nem megy egyhamar feledésbe. Ez a kultúrvágy már rég él bennünk. Évek óta kínlódtunk ezzel a gondolattal. Hisz a háború előtt is játszottunk darabokat, de mindez útmutatás nélkül történt. Most azonban, hogy ezt a darabot megkaptuk, mindannyian komoly lelkesedéssel láttunk neki a munkának. Mi ugyanis láttuk ezt a darabot itt a szlovák vándor színtársulat előadásában és már akkor éreztem, hogy ez az, amit játszanunk kellene. — Persze — folytatja „Béla bácsi" — egy egész új gárdát kellett betanítanunk, mert hiszen mindannyian másfajta szerepekhez voltunk hozzászokva. Dehát, amint látod, igyekvésünknek meg volt az eredménye. Kétszeers siker ez, mert hiszen azt sem tudtuk, hogy a közönség mit szó! majd hozzá. Nem akarom előtted titkolni azt a tényt, hogy munkánknak óriási lendületet adott az, hogy a CSEMADOK központja figyel, irányít bennünket és törődik velünk. Jó ezt tudni és nagyon szeretném. ha továbbra is ilyen gonddal ügyelnének munkánkra. — Egyébként — mondja tovább Supka kultúrtárs — a szerepek betanítását és a maszkok elkészítését közösen Hofbauer Imre kultúrtárssal együtt végeztük el. Kiváló segítőtárs a Hofbauer, József fia pedig a díszleteket tervezte. A vadonatúj díszletek festését pedig Pokorný és Janiga vállalták magukra. Ebben a munkában mindenki kivette becsületesen a maga részét. Festők, üvegesek, asztalosok működtek közre, hogy szégyent ne valljunk. Mindannyiunk közös ügye volt az előadás. Mindanynyian dolgozók vagyunk, de egésznapi elfoglaltságunk ellenére a kultúránkért mindannyian, közös megegyezéssel síkra szálltunk. A próbák gyakran éjfél utánig is eltartottak. — De mindez nem jelent semmit — fűzi tovább a szót ..Béla bácsi'' —. a fontos, hogy munkánknak látható eredménye van. A legközelebbi program már tervbe van véve és a szlovák dolgozókkal együtt tartjuk meg a kultúrelöadá^t. Két hét múlva pedig a Slovenská Maticával ugyancsak tervbe van véve eev közös kultúrest. Igen. minden igyekezetünk arra irányul, hogy együttműködve a szlovák dolgozókkal. előre haladjunk a szocializmus útján. Végül még meg kell emlékeznünk az előadás legfontosabb közreműködőjéről, Szabó Endrénérői, aki a súgó szerepét vállalta. Szabó Béla. n