Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-08 / 57. szám, szerda

UJSZ0 1950 március 8 „A sztálingrádi csata" második része A sztálingrádi csata második része a bratislavai mozgószínházak vásznára is már elkerült. Mindenki emlékszik a film első részére — a Szovjet Hadsereg legfőbb parancsnoka, Sztálin zseniális elgondolásának megelevenitésére. Az elgondolás az ellenség megállítására és meggyengítésére irányul. A „Sztálingrádi csata" első része utolsó jelenetében Vasziljevszky beszámol a Bolsevik Párt Közpoti Bizottsága politikai irodájának tagjai előtt arról, hogy az ellenség ereje meggyengült, a Szovjet Hadsereg pedig elegendő erőt és fegyvert halmozott fel az ellentámadásra, biztosítva Sztálin sztratégiai elgondolásának feltételeit. — Novemberben megkezdjük Sztálingrád körzetében az ellentámadást! — mondja Sztálin. íme, a vászon ismét szétnyílik. A Honvédő Háború krónikája, látjuk a feliratot: „Elérkezett 1942 októbere" Nehéz napok Sztálingrád számára Az ellenség új hadosztályt vetett harcba és a traktorgyárig hatolva, elrvágta Gorohov ezredes csapatait Csujkov tábornok hadseregétől A város dicsőségét és büszkeségét, a traktorgyárat bevették. Ebben a nehéz percben Sztálin előtárja a város védelmére irányuló hadműveleti eljárását: „ ... most, mikor hadseregünket a döntő támadásra való átmenetre készítjük fel, Sztálingrád megtartása különösen fontos jelentőségű." A film következő részei elviszik a nézőt a lerombolt, égő városba. A hősök a sztálini katonai iskola neveltjei, a rettenthetetlen tisztek és katonák mindent elkövetnek, hogy becsülettel teljesítsék a nagy Sztálin utasításait. Állandó tűzben és kézitusában látjuk a szovjet nép fegyveres fiait, akik megesküdtek, hogy mindhalálig kitartanak Minden gondolatuk szeretett vezérük és tanítójuk felé fordul. Az ellenség ágyútüzében írják alá a katonák Sztálinhoz írott levelüket, amelyben megígérik, hogy szívük'utolsó dobbanásáig harcolnak és semmi áron nem engedik az ellenséget a Volgáig. S elérkezik a várva-várt nap. A kép Sztálin dolgozószobáját ábrázolja. Az asztal körül a kormány tagjai. Joszif Visszarionovics felemeli a telefonhallgatót és megszólal: — Kezdje el, Vasziljovszkij elvtárs! ... S a sereg hozzákezd nagy hadvezére parancsának teljesítéséhez. A hadsereg főparancsnoka, a nép vezére, Sztálin, az emberek akaratát, szeEgy szovjet hősnő édesanyjíínak hangja a béke védelmében Életem 60 esztendeje alatt sok mindent tapasztaltam, — mondja Xénia Csajkinova, Liza Csajkinovának, a Szovjetúnió hősnőjének anyja. A szükség igen hamar elűzött az apai házból és falat kenyeremet idegen udvaron, idegen gazdaságban kellett megkeresnem. Szegény emberhez mentem férjhez és a gyermekekkel együtt nőtt a szükség. Kettőt el is temettünk, a többiekért pedig igen sokat aggódtunk, hogy milyen sors vár rájuk. Azonban minden megváltozott, — jött a Nagy Októberi Forradalom és mi, földművesek, a boldog élet útjára kerültünk. Jól kezdtünk élni és gyermekeink is bejutottak az iskolákba. A legnagyobb fiam traktorvezető lett és később mechanikus akart lenni. Fiatalabb lányom. Liza elvégezte a középiskolát és az agronom hivatás vonzotta. Életünk jobbra fordult, örültünk és hálásak voltunk szovjet kormányunknak és a mi Sztálinunknak mindazon gondoskodásért, amit irántunk, egyszerű emberek iránt mutattak. És egyszerre eljött a háború. Már átéltem néhányat és tudtam, hogy szerencsétlenséget hoznak Azonban még soha háború annyi gyötrelmet, szerencsétlenséget és kárt nem hozott, mint az, amelyet a németek kezdtek ellenünk. Rögtön egyszerre két gyermekemtől kellett elbúcsúznom. István a frontra került és néhány nappal később Liza iányom egy partizánosztagba lépett. Az ellenség akkor már közel volt. Az emberek elszéledtek a városból és elmenekültek a fasiszták által megszállt falvakból Híre volt, micsoda állatias tetteket hajtanak végre. 1941 őszén férjemmel szomorú hírt kaptunk. — A fasiszta gyilkosok elfogták és agyonlőtték Lizánkat, mert az embereknek a sztálini igazságot vitte és mert nem tudta elnézni, hogyan ölik a németek érzéketlenül az öregembereket és a gyermekeket, hogyan gyújtják fel az iskolákat, irtják ki a parkokat, rabolnak a városokban és a vidéken egyaránt. A partizánok méltó temetést rendeztek Lizának a Volga partján Peno faluban temették el. Liza hőstetteiről tudomást szerzett a szovjet kormány és halála után a Szovjetúnió hősévé nevezték ki. Alig lábaltam ki az egyik szerencsétlenségből, jött a másik. Falunkba betörtek a németek és igen sok fiatalt vittek ki Németországba, raboltak őrjöngtek, igen sok kolchoztag pusztult el akkor és közöttük a férjem is... A fasiszták a kolchozt kirabolták, az egész gazdag gazdaságban nem maradt kő kövön, a falut felgyújtották és porig égett és mindezt azért követték el, mert nem akartunk megbékélni az ő betörésükkel. Legyenek háromszorosan átkozottak azok a gyilkosok és erőszaktevők! Abban az esztendőben újabb fájdalom ért. — István fiam hősi halált halt. Szomorúságom igen nagy volt, mint sokmillió szovjet anyáé, akik elvesztették a háborúban gyermekeiket. Ez a szomorúság életem végéig velem marad, mint ahogy sohasem hamvad el bennem a gyűlöletnek lángja azok iránt, akik a háborúba kezdtek Keservünkben egyetlen vigasz, hogy gyermekeink halála nem volt hiábavaló, hogy életük árán eltűnik a világból a háború, hogy az emberek megtanulják becsülni a békét. A háború után nem ültünk ölhetett kezekkel, hanem kolchozunk megújításához fogtunk, amely Sztálin legközelebb álló munkatársának, Molotov elvtársnak nevét viseli. Minden munkát a többiekkel együtt végzek, a társakkal és arra igyekszem, hogy ne maradjak mögöttük. Néha úgy tetszik, hogy az én drága lényem néz rám és ezt mondja: „Édesanyám, helyesen cselekszel". És én akkor nagyobb erőt érzek magamban. És most e mellett a szorgalmas munka mellett mindezen szomorúság és keserv után azt hallom, hogy a kapitalista urak már megint vérrel szeretnék elárasztani a világot és újabb borzalomba dönteni. Szívemet összeszorítja a harag, ha erre rágondolok. Mint anya, aki elvesztette gyermekeit, millió más anya nevében tiltakozom az új háború ellen és követelem, hogy hárítsák el és védijék meg a békét. Országom határain túlra fordulok minden anya felé és felhívom őket: tiltakozzatok az új háború ellen, ne nézzétek közömbösen az arra való előkészületeket, ne várjátok, míg fiaitokat telhetetlen torkába dobják. Nem azért neveltétek fel gyermekeiteket, hogy haszonleső kapitalisták és bankárok érdekeinek áldozzátok őket. Kapcsoljátok egybe hangotokat a béke védőinek hangjával, oltsátok fiaitokba a gyűlöletet azokkal szemben, akik egy újabb háborút akarnak megindítani. A szovjet kolchoztagok nevében biztositlak benneteket, hogy minden erőnkkel a béke megvédéséért fogunk dolgozni. A béke megvédése ügyéhez mi kolchozisták, becsületes, áldozatkész munkával járulunk hozzá a földeken és az állattenyésztő farmokon és hazánknak még több termést és másféle terméket fogunk termelni, hogy erős és gazdag 'egysn. Számunkra a legdrágább a .ni hazánk és a mi sorsunk az ő sorsa. Nagy és erős a mi szovjet népünk, nem fél a fenyegetésektől, a kapitalista uraknak nem fog sikerülni c-ket megfélemlíteni. Nemzetünk megállja a maga helyét, azonban ez a nép a békéért remeg és minden erejével igyekszik azt megvédeni. A szovjet nép becsületes harca a békéért és biztonságért legyen az a példa, amely az egész világ dolgozóit és minden becsületes emberét megnyeri -a félelem és rettegés nélküli életért folyó harcnak! Éljen a béke! Fordította: Cs. K. retetét, gyűlöletét és mesteri katonai tudását a győzelem felé irányította. S Iájuk a hadművelet befejező szakaszát, a körülkerített ellenség erőinek végleges megsemmisítését. A sztálingrádi csata végső mozzanatairól ép oly részletesen és világosan számol be a film, mint e hataimas eposz minden eddigi szakaszáról. A film utolsó képeiben újra Sztálint látju, amint a térkép fölé hajol. Nagyítója latt fevillan a városok neve; a nagyító egyre tovább halad nyugat felé, majd megáll egy városnévnél: „Berlin". így érzékelteti a film a sztálingrádi harcok és a második világháború évkönyvének utolsó lapjaira írt események, a győzelmes berlini harc közötti elszakíthatatlan kapcsolatot A „Sztálingrádi csata" alapeszméje az élet igazsága, a történelem igazsága. A film megalkotói arra törekedtek, hogy ne csak az események külszinét érintsék, hanem feltárják a belső mozgató erőket is. A film méltó emléket állít a sztálingrádi hősöknek, a világbéke védelmére lelkesített szovjet nép erejének és nagyságának. Különös jelentősége a filmnek, hogy teljesértékű képet alkot Sztálinról, a szovjet nép vezéréről és tanítójáról, a sztálingrádi csata és a Szovjet Hadsereg győzelmének megszervezőjéről. .Seseéra szárnak A szocialista kultúra példátlan iramban fejlődik. Különösen megragad bennünket ez a növekedés, ha összehasonlítjuk a kapitalista országokban észlelhető hanyatlással. A beszélő számok során összehasonlítjuk az azerbejdzsáni Szocialista Szovjet Köztársaság és az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság virágzó kultúráját a törökországi és iráni helyzettel. A szovjet hatalom megalapozása előtt Azerbejdzsán és Üzbekisztán lakosságának 90%-a volt írástudatlan. 1946-ra az írástudatlanság teljesen megszűnt és ma nem akad senki, aki ne tudna írni-olvasni. • Iránban jelenleg a lakosság 85%-a, Törökországban a lakosság 66%-a írástudatlan és a törökországi falvak 70%-ának nincsen iskolája. Azerbejdzsánban 19 főiskola padjaiban 29 ezer diák tanul. Minden 163 ezer emberre esik egy főiskola. • Irán mindössze 5 főiskolájában 4500 hallgató képezi magát. 3 millió 400 ezer emberre jut egy főiskola. Az Üzbég kötársaságban 36 főiskola működik, amelyekben 38 ezer diák tanul, 175 ezer emberre jut egy főiskola. • Törökország 11 főiskolájában mindössze 11 ezer diák tanul. 1 millió 950 ezer emberre esik 1 főiskola. Azerbejdzsánban 13 színház, 2100 kultúrpalota és klub, Üzbekisztánban 23 színház és 3011 kultúrpalota és klub áll a dolgozók rendelkezésére. Mindkét köztársaságnak saját filmipara van. * Iránban és Törökországban alig tengődik néhány magánszínház. Filmiparuk egyáltalán nincs. Azerbejdzsánban 5902 orvos gyakorolja hivatását. 525 emberre jut egy orvos. Üzbekisztánban 6612 orvos van, vagyis 953 emberre jut egy orvos. Azerbejdzsánban minden 183 emberre, Üzbekisztánban pedig 186 emberre jut egy-egy kórházi ágy. * Törökországban mindössze 2181 orvos van, ami azt jelent^, hogy 8941 emberre jut egy. Iránban 1500 orvosból 11.333-ra jut egy. Iránban 3400 emberre, Törökországban 1466 emberre jut egy-egy kórházi ágy. A. ZÁPOTOCKÝ 3

1 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ — Egyleti helyiségre feltétlenül szükségünk van, vagy Valdeknél, vágy máshol. De Valdek kocsmáján kívül, sehol sincs vendégfogadó, amelynek nagyterme volna. — Hát a Ruzsek

_vendéglő? — vetette közbe a meggyőzhetetlen Václav. — Hogyan javasolhatod a Ruzsek'vendéglőt? Hiszen az közvetlenül a cukorgyár mellett van. Az iroda ablakából megfigyelhetnek mindenkit, aki egy korsó sörre betér a vendéglőbe. Ezért nem járnak oda sem a cukorgyári urak, se a munkások. Akkor se mennének el, ha az egyesületről lesz szó. Egyszerűen félnek az ellenőrzéstől. Hiszen tudod, hogy mindannyian a cukorgyárra vannak utalva. A cukorkampány idején mindenki mellékkeresetre akar szert tenni és ezért óvakodik attól, hogy magára haragítsa a cukorgyár urait. Nem, a Ruzsek

_vendéglö nem alkalmas helyiség egyesületünk számára. — Az a legfontosabb, hogy a szolgabíró jóváhagyja alapszabályainkat. Hiszen tudod, hogy már háromszor visszavetette beadványunkat. Az emberek már-már megütköznek ezen. Ha megijednek, nem lépnek majd be az egyesületbe. Es ha ismét csak magunk nyújtjuk be az alapszabályokat, alig van remény rá, hogy a szolgabíró jóváhagyja azokat. Nekem bizony nincs valami jó hírem a szolgabíróságon. Szocialista vagyok, akit titkos egyesülésben való részvétel miatt elítéltek, kitiltottad Prágából és csendőri felügyelet alá helyeztek. De bennetek sem bízik meg a szolgabíró. Téged örök lázadóként ismernek. Tomás sokat olvasó ember hírében áll és Josef a zsellérlakás embere. Ilyen emberek kéiését a szolgabíró sohasem teljesítené, különösen akkor nem, ha ügyünket a falu bírája nem támogatja. Éppen «zéu, kedves barátom, ha egyesületet aka*-mk bele kell nv -.godnunk a plébános és a bíró társaságába. A mi es/.ménk erősebb és igazságosabb. A győzelemhez csak arva van szükség, hogy munkánk és taktikánk helyes legyen. Nem igazi forradalmár az, aki visszaretten az akadályoktól. Nem elég hirdetni, hogy a szocializmus felemeli az emberiséget. A papok is azt mondják, hogy a földi szenvedés és nyomorúság jutalma a túlvilági örök üdvösség lesz. Ha az üdvösséget csak ígérni fogod, nem tromfolod le az egyház embereit. A gyakorlatban kell beigazolnod, hogy közös akarattal, szervező munkával és együttérzéssel meg lehet javítani az életet, csökkenteni lehet a nyomorúságot és ki lehet küszöbölni az igazságtalanságot. Ez lesz egyesületünk feladata. Eddig senki se foglalkozott itt ezzel. Ha azon az úton haladnánk, amelyet te javasolsz, Václav, shasem engedélyeznék az egyesület megalakítását. Magunkra maradnánk, mi négyen. Legfeljebb néhány további társat szerezhetnénk, de így is gyengék lennénk. Egymás között vitatkozhatnánk. Legfeljebb álmodozhatnánk arról, milyen szép volna a szocializmus eljövetele. Csakhogy a szocializmus nem jön el magától, elvtársak. Csodák nincsenek. Minden jó dolog megfeszített munka eredménye. Sőt gyakran önmegtagadásra és áldozatra van szükség. így van ez, elvtársak. Nincs értelme, hogy egyhelyben topogjunk. Meg akarjuk szerezni a lehetőséget, hogy beszéljünk az emberekkel, hassunk rájuk és neveljük őket. Ilyen lehetőségünk ma nincs. Minden az urak kezében van. Az iskola, a templom és a sajtó egyaránt. Nekünk semmink nincs. Ezért kell az egyesület. Az elnevezésen semmi sem múlik. Az sem fontos, hogy a gyűléseken ki ül mellettünk. A lényeges az, hogy mi ott vagyunk s meg van bennünk a jóakarat, a türelem és a becsületes szándék a közösség érdekében végzendő munkához. A plébános és a bíró befolyásától féltek? Ha a plébános az egyházi ünnepségek fényének emelésére, a bíró pedig feneketlen zsebének megtöltésére igyekszik majd felhasználni az egyesületet, s mi ezzel szemben a közösség érdekében fogunk dolgozni, lehetetlen, hogy meg ne győzzük és meg ne nyerjük a többséget. — Azt hiszem, Ládjának igaza van, — szólt most közbe Josef Efler. — Istenem, ha meggondolom, hogyan beszéltek Ládjáról az uradalmi zsellérlakásban, amikor idetoloncolták. Én magam sem hittem volna, hogy valaha együtt fogok ülni vele s együtt vitatkozunk majd arról, hogyan lehet eljutni a szocializmushoz. Az uradalmi cselédekkel együtt én is elhittem, hogy a cucilista az ördögnél is alávalóbb teremtmény. Ámde amikor a gőzgép szétzúzta Sláma kezét, mindenki tehetetlenül sírán" kozott, hogy nyomorék marad. Sajnálták az öreg Slámánét, de segíteni senki sem segített. Azt mondták, mit se lehet tenni. Slámát nem jelentették be a balesetbiztosítónál. Ládja volt az egyetlen, aki rögtön kijelentette, hogy Slámának járadékra van igénye. Slámánét mindenki óva intette, hogy ne vegye igénybe a cucilista szolgálatait, amikor Ládja iratokat szerkesztett és tanácsokat adott, mit kell tenni. Mindenki azt mondta, hogy úgysem kap semmit, sőt az eljárás még pénzébe is fog kerülni. De az intéző úr már az első tárgyalás után azt mondta, hogy az uradalom hajlandó valamit áldozni és hogy Sláma juhászként dolgozhatna tovább. Pedig előbb nagyon kötötte az ebet a karóhoz és- hallani sem akart Sláma alkalmazásáról. Sláma most juhász és ezenfelül járadékot kap. Az öreg Slámáné nem is engedi, hogy valaki rossz szót mondjon Ládjával kapcsolatban. Segített rajta és munkájáért egy krajcárt sem fogadott el. És ez nem az egyedüli ilyen eset. Ládjától éppen ezért sem a zsellérlakásban, sem a faluban nem félnek töboé az emberek, hiába foglalkozik vele minden vasárnap szentbeszédében a pap. Hagyjunk fel a felesleges szószaporítással és alakítsuk meg az egyesületet. Minden áron, mer csak így jutunk előre. Az uradalomban sokan várnak erre. Az egyesület megalakítását érdeklődéssel várják a telepesek is, mert ha a kunyhóban valaki megbetegszik, nincs kereset, nincs segély. A segélyről az egyesületnek kell gondoskodnia. Ha egyesítjük az embereket, megszabadulunk végre az átkozott zsellérlakástól is. Ma ismét verekedés volt ott. Zsenisek, az ökörhajcsár, tökrészegen jött haza az éjszaka. A parasztok leitatták a kocsmában. Mulatságot okoz nekik, ha Zsenisek berúg. Pálinkát öntöttek sörébe és Zsenisek nyomban készen volt. Üvöltözött és verekedett. A zsellérlakásban a lányokra vetette magát, úgy hogy a fiúk alaposan helybenhagyták. Amikor délben elmentem hazulról, teljes öntudatlanságában feküdt még. Nem tudom, a részeg ségtől vagy a veréstől-e. Ördög vigye az ilyen életet! S mindennek tetejébe a falubeliek félrehúzódnak tőlünk, akik a zsellérlakásban tengődünk, mintha saját bűnünkből kerültünk volna oda. Nem kivánok senkinek rosz* szat, de azt hiszem, érdemes volna legalább félesztendőre a zsellérlakásba küldeni azokat az urakat és hölgye(Folytatjuk.)