Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-31 / 77. szám, péntek

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava* 1950 március 31, péntek 2 Kčs ül. évfolyam, 77. szám Az üzemek a kötelezettségek teljesítésére összpontosítják erejüket Április lesz a kongresszus előtti előkészületek legfőbb hónapja Ki kell terjeszteni az élmunkásmozgalmat, fokozni kell az erő­kifejtést a távolmaradások és a fluktuáció csökkentésére Az ipari terv kedvezőtlen januári eredményeinek nyilvánosságra hozá­sa és különösen a KSS Központi Bi­zottsága elnökségének határozata után, hogy a kongresszusig teljesí­tik a tervet, az elvtársak az üzemek­ben lázasan keresni kezdték a terv nemteljesítésének okait és igyekez­tek az akadályokat elhárítani, emel. lett azonban gyakran figyelmen kí­vül hagyták azoknák a kötelezett­ségeknek teljesítését, amelyeket az üzemek a Párt IX. kongresszusára vállaltak magukra. Nem gondoltak arra, hogy a kötelezettségek teljesí­tése —, amelyek a munka termelé­kenységének fokozására, az élmun­kásmozgalom kifejlesztésére, a tá­volmaradások és fluktuáció csökken­tésére irányulnak — a legbiztosabb eszköz a terv teljesítésére és hogy a tervet s a kötelezettségeket telje­síteni olyan feladat, amelynek meg­oldása új termelési és politikai sike­rekhez, a termelő erők növeléséhez s a nemzet gazdagabb anyagi jólété­nek biztosításához vezet bennünket. Csak a kötelezettségekről való elég­telen gondoskodással lehet megma­gyarázni, hogy sok üzemben, sőt néhány egész szakaszon nemcsak, hogy az élmunkások számát nem nö­velték a mult év decemberével szem­ben, hanem ellenkezőleg, ez a szám csökkent s ezzel magyarázható, hogy sok helyen emelkedett a távolmara­dások száma, a fluktuáció és hogy némely üzem nem teljesítette a munka termelékenységének növelésé­re vállalt kötelezettségét sem. Ez természetesen nem vonatkozik távolról sem valamennyi üzemre. Sok olyan üzem van, ahol a kötelezettsé­gek teljesítésének követkzetében a munka termelékenysége növekedett és ahol más minőségi jelek bizonyít­ják a kedvező fejlődést. A BARNASZÉN BÁNYÁKBAN 718 elvtárs kötelezte magát szocia­lista szerződésekkel, hogy a normát 110—120 százalékra teljesítik. Feb­ruárban 465 elvtárs kötelezettségét teljesítette és a többiek is általában túlhaladták normájukat, ha nem is olyan százalékban, amilyenre köte­lezték magukat. A színes ércbányák­ban a vállalt kötelezettségek követ­keztében februárban 15.55 százalék­kal magasabb termelékenységet ér­tek el, mint amilyent a terv előirány­zott. A versenyben résztvevők szá­mának növelésére vállalt kötelezett­ségét néhány üzem nem teljesítette és kedvezőtlen eredmények mutat­koznak a távolmaradások csökken­tésére vállalt kötelezettségek tel­jesítésénél is. A NEHÉZ GÉPIPAR VALAMENNYI ÜZEME KÖTELEZETTSÉGEKET VÄIXAIÍ A KONGRESSZUSBA A kötelezettségvállalások követ­keztében február végig az élmunká­soknak a száma ezerrel emelkedett az élmunkások mult év decemberi számához viszonyítva. Ennek a szek­tornak üzemei kötelezettséget vál­laltak, hogy a kongresszusig 137 újító javaslatot nyújtanak be, ebből februárban már 55 javaslatot adtak be. Február havában 1,638.251 koro­nát takarítottak meg. A Sverma vasüzemek Podbrezován csak olyan termelékenységi kötele, zettséget vállaltak, amely arra irá­nyul, hogy olyan termelékenységet érjenek el, amilyent a terv részük­re előirányoz. A valóságban elért termelékenység februárban 0.2%-kal volt alacsonyabb, mint a terv és a kötelezettség. A Skoda-müvekben Dubnicán kötelettséget vállaltak, hogy a termelékenységet 15%-kai emelik az 1949. évi utolsó negyedév átlagos havi termelékenységéhez vi. szonyítva, ami 19%-kal több az elő­irányzott tervnél. Februárban az üzem magasan túllépte ezt a köte­lezettséget. A Kablo-üzem is maga­sabb munkatermelékenységet ért el az előirányzott tervnél, bár valami­vel elmaradt a vállalt kötelezettsé­gektől. A keletszlovákiai gépüzemek februárban a munka termelékenysé­gének emelésével úgy elmaradtak, hogy nem érték el a tervezett terme­lékenséget sem. Kedvező eredménye­ket ért el ez az Üzem a távolmara­dások csökkentésében, amely feb. raárban csak 3.18%-of tett iď. Meg kell említeni, hogy a vállalt köte­lezettségekkel összhangban a nehéz gépipar üzemeiben a pártsajtó ter­jesztése 5002 darabbal emelkedett. A könnyű gépiparban a kötele­zettségek teljesítésében a tervben előirányzottnál 11.8%-kai magasabb termelékenységet értek el. A távol­maradásoknak a kötelezettségek sze­(Folytatás a 3. oldatom) A Nemzetgyűlés jóváhagyta a békés újjáépítés költségvetését Visszatértek a csehszlovák repülőgépek elhurcolt utasai A népi demokráciához hű állampolgárok büszkén és megvetéssel utasították vissza az amerikai hatóságok minősíthetetlen viselkedését Kedden délután visszatértek Prágába a három csehszlovák repülőgép utasai, akik március 24"én, pénteken reggel indultak el Bratislavából, Brünn­ből és Osztravából. Az utasok túlnyomó többségé­nek fogalma sem volt arról, mi készül. A feltűnően hosszú útat esetleges légköri zavarokkal magya­rázták, amelyek miatt más irányban kellett repül" niök Prága felé. Csak a München melletti erdingi katonai repülőtéren jöttek rá, hol vannak és hova vitte őket akaratuk ellenére néhány hazaáruló gaztette. Kresnil pilóta a Szlovák Távirati Iroda szer­kesztőjével folytatott beszélgetésében elmondotta, hogy Brünnből pénteken reggel nyolcperce s késés­sel indult. Havlickűv Brod fölött belépett kabin­jába Angetter nevű pilótatársa, aki Mráz rédió" telegrafistával együtt revolverrel kényszerítette, hogy megváltoztassa a gép irányát. Ostoba tréfá­nak tekintette először ezt a felhívást, amikor azonban a géppisztoly kattanását meghallotta, kénytelen volt teljesíteni a parancsot. A repülőgép hamis jelentést adott le a repülő­térre, hogy normális irányban halad, azonban a gép teljes sebességgel a nyugati határok felé tar­tott. Ezután visszaadták Kresnilnek a hallgatókat és ekkor az amerikai megszálló hadsereg erdingi katonai repülőtere jelentkezett és parancsot adott a leszállásra. A detektívregénybe illő aljas gonosz­tett teljes egészében elő volt készítve. Azok között a csehszlovák állam­polgárok között, akiket gangszter módon Nyugat-Németországba hur­coltak, A. Fiala, a csehszlovák szo­cialista párt képviselője is ott volt. Fiala képviselő hatatérte után szer­dán, március 29-én a csehszlovák rá­dióban a következő beszédet mon­dotta: Amidőn az az osztravai repülőgép, amelyen utaztam, Erdigben földre­szállit és miután megszabadították kötelékeitől a repülőgép vezetőjét, gépünk kapitánya az utasokhoz for­dult, akik egy csoportban álltak a re­pülőgépnél és azt mondotta, hogy az, aki maradni akar, álljon félre. A je­lenlévők közül azonban senki sem mozdult, két ismeretlen nőn kívül. A kapitány rögtön ezután az Aero­linie egy másik alkalmazottjával, aki tettestársa volt ebben a gaztett­ben, a két nővel együtt a már elő­készíett katonai személyautóba ült. A többieknek az amerikai katonák jelekkel tudtukra adták, hogy ülje­nek be a közelben álló autóbuszba. Egy aránylag közel fekvő épületbe vittek bennünket, valamilyen tiszti klubba, ahol az egyik helyiségben találkoztunk a brünni repülőgép uta­saival, akik előttünk érkeztek. A he­lyiség bejárata előtt katonai rendőr­ség állt őrt és lépten-nyomon köve­tett bennünket. Ezek a katonák a brünni repülőgép utasainak már je­lentették, hogy még egy repülőgép­nek kell érkeznie Bratislavából. Eb­ből azt következtetem, hogy az ame­rikai megszálló szerveknek és a gaz­tett kezdeményezőinek előre megbe­szélt (tettéről van szó. Amikor megérkeztek a bratislavai gép utasai, akik éppúgy, mint mi, azonnal vissza akartak térni, a közös kihallgatásnál mindenkitől megkér­dezték, hogy hívják, hány éves, hova való és vissza akar-e térni. Később valamennyiünket átszállítottak egy más épületbe. Itt a CIC vezető hiva­talnoka elrendelte, hogy az előre el­készített borítékokra mindenki írja fel nevét és a borítékokba behelyez­zük minden személyes holminkat, iratainkat, pénzünket. Csak a zseb­kendőt, fésűt és óránkat tarthattuk magunknál. Ezekkel a borítékokkal együtt mindenkinek le kellett adnia egész podgyászát. Miután az összes holmit elvitték, megkezdték a kihall­gatást, amelynek során mindegyi­künket külön hallgattak ki különbö­ző helyiségekben. Itt újból minden­kit átkutattak, hogy nem hagyott-e magánál valamilyen okiratot s a (Folytatás a 3. oldalon) A Nemzetgyűlés teljes ülése szer­dán jóváíhogyta az 1950-es évre szó­ló állami költségvetést. A zárótárgya­láson résztvett A. Zápotocký kor­mányelnök helyetteseivel, Fierlinger és Široký elvtársakkal, valamint a kormány csaknem minden tagjával. A gyűlést dr. O. John nyitotta meg, aki felolvasta a kormányelnök leve­lét, amely szerint a köztársasági el­nök dr. VI. Clementis képviselőt sa­ját kérelmére felmentette külügy­miniszteri állásától és e funkció ellá­tásával Viliam Široký kormányel­nökhelyettest bízta meg. A gyűlés tárgysorozatának egyet­len pontja az országgyűlési bizottsá­gok jelentésének megtárgyalása volt, amelynek során részletesen megbe­szélték az 1950-es év állami költség­vetését. A bizottsági jelentések meg­beszélésének eredményeit Janouá kép­viselő, költségvetési főelőadó foglal­ta össze a Nemzetgyűlés plénuma elé terjesztett jelentésében. A parla­ment; főelőadó javasolta, hogy a Nemzetgyűlés hagyja jóvá a költség­vetést, amire vita indult, amelynek folyamán a Nemzeti Front összes pártjai nevében egy-egy képviselő mondott beszédet. Elsőnek a KSS nevében Való képviselő szólalt fel. A vita keretében a költségvetést egyöntetűen a béke költségvetésének nevezték, amely az ország újjáépíté­sét és a szocializmus felépítését szol­gálja. Délután a Nemzetgyűlés a kölcsö­nös bizalom, az együttmunkálkodás és az újjászületett Nemzet; Front összes pártjai egyöntetűségének szel­lemében, lelkes tapsvihar közepette egyhangúlag jóváhagyta az állami költségvetést. A hadianyag kirakodására kirendelt katonák a sztrájkoló kikötőmunkások mellé álltak A párizsi jobboldali lapok is kényte­lenek elismerni, hogy a dokkmunká­sok sztrájkja Calais kikötőjéből Algír kikötőjéig — beleértve a párizsi fo­lyami kikötőt is — hatásos volt. Mar­seilleben a dokkmunkások tömeggyű­lésen tiltakoztak a letartóztatott szak­szervezeti vezetők fogvatartása ellen és követelték szabadonbocsátásukat. Ugyancsak követelték a bérpótlékot, melyért már 18 nap óta sztrájkolnak. A l'Humanité sétei különtudósítója jelenti, hogy a hatóságok a sztrájkoló dokkmunkások munkájának elvégzésé­re Montpellierből többszáz katonát irányítottak Séte kikötőjébe. A kato­nák azonban az Internacionálét éne­kelve vonultak a kikötőhöz, úgyhogy egy másik ezredbeli egységgel kellett őket helyettesíteni s ennek tagjai 600 rohamrendőr felügyelete alatt álltak munkába. A La Rochelle-i kikötő ezer tengerésze elhatározta, hogy kedden délután 24 órás tiltakozó sztrájkot rendez. Változatlanul tart a sztrájk az építő-,, üveg- és vegyiparban s erősen kiszélesedett a bőriparban is. A vas­és fémiparban többtízezer sztrájkoló folytatja bérharcát. Párizs Viliette negyedének gázgyári dolgozói hétfőn tiltakozásul abbahagy­ták a munkát, majd a gyár igazgató­sága elé vonultak és követelték egy bebörtönzött szakszervezeti vezet3 azonnali szabadlábrahelyezését. A ro­annei és lyoni lakosság tiltakozására a hatóságok kényte'enek voltak sza­badonbocsátani a lyoni Montluc-erőd­ben fogvatartott 21 roannei béketün­tető egyik vezetőjét, az ellenállás alatt megrokkant tanítót. A szabadonbocsá­tott tanítót a roannei pályaudvaron hatalmas tömeg várta, s valóságos diadalmenetben vitte haza. Fokozódó rendfirterror Olaszországban Olaszország különböző tartomá­nyaiból érkeznek jelentések a demokratikus mozgalom tagjaival szemben alkalmazott rendőrségi megtorló intézkedésekről. I A san-severói véres provoká­ció után — ahol a rendőrség által az utcán megsebesített egyik mun­kás, šiju a Kereszténydemokrata Párt tagja volt, meghalt — a vá­rosban és környékén mintegy 150 embert tartóztattak le, köztük Al­legato kommunista szenátor fele­ségét, a.helyi munkakamara tit­kárát és több demokratikus szer­vezet vezetőjét. Mint a Paese című lap közli, a rendőrség egy újjal sem nyúlt azokhoz a fasisztákhoz, akik San­Severóban március 23-án a véres eseményeket előidézték. Milánóban a rendőrség letar­tóztatott 120 szakszervezeti ve­zetőt. A milánói hatóságok bírósá­gi üldözésbe fogtak Rioardo Lom­bardi szocialista képviselő, Mon­tagnani kommunista szenátor, a fémipari szakszervezet több veze­tője és a milánói munkakamara néhány vezetője ellen. Számos letartóztatást foganato­sítottak a szakszervessetek és der mokraikus pártok vezetőivei szemben Siena, Arezaso és Peru­gia tartományokban. Számos helységben a központi hatóságok parancsára intézkedé­seket léptettek életbe a gyűlése­ken való részvétel ellen. Parma, Foglino és Crotane után Monzá­ban, Bariban, San Severóban és egyéb helységekben is egy-két hó­napig terjedő időre megtiltottak minden gyűlést és tüntetést. Pia­cenza városában a bíróság fegy­házbüntetésre ítélt 135 földmuir kást földesúri földeken „önhatal­múlag" végzett munkájukért. Választási paródia Jugoszláviában Mint már jelentettük, a Tito-banda vasárnapi választási komédiája a fa­siszta terror, a megfélemlítés jegyében zajlott le. Lényegében fegyveres kí­sérettel előre meghatározott időben kellett az embereknek szavazniok. Ti­toék pribékjei már napokkal előbb vé­gigjárták a házakat és mindenki szá­mára kijelölték azt az időpontot, ami­kor az urnák előtt meg kell jelennie. Ha valaki valamilyen oi< miatt nem tarthatott csoportjával, előre be kel­lett jelentenie és engedélyt kérnie. A szavazást többnyire kis helyiségekben tartották s ez még fokozottabban hoz­zájárult ahhoz, hogy a választási bizottság és Titoék kémei ellenőrizhessék, ki kire sza­vaz. A választóhelyiségbe egyenkint en­gedték be a szavazókat, ahol két ur­nát helyeztek el: egyet azok számára, akik a titoista jelöltekre és egy mási­kat azok számára, akik ellenük akartak szavazni. A szavazás golyóbedobással történt, hogy Tito emberei pontosan lássák és hallják, ki mire szavaz. Ez közönséges nyilt szavazás, ez hitlerista módszer. Vájjon ki mert volna a kémekkel | megrakott kis helyiségekben Titoék ellen szavazni és az ellenzéki urnat>a dobni a golyót? A titoista választás „titkosságára* jellemző az a kis epizód, amelyről a londoni rádió számol be. Petár Staro, bolics, a Szerb Köztársaság miniszter, elnöke, hogy-hogy nem, golyóját abba az urnába dobta, amelyet az ellenzék számára állítottak fel. Rendkívül izga­tott lett és hogy helyrehozza a hibát, benyúlt az urnába és — sutba dobva az összes előírásokat — kivette a go­lyót és a másik urnába dobta. Titoék 700.000 fegyveres és civil janicsárjukat mozgósították a „válasz, tási győzelem" biztosítására. A szavazók ugyanolyan nyomott, el. keseredett hangulatban álltak a vá­lasztóhelyiségek előtt, mint ahogy kenyérért vagy húsért szoktak sor­ba állni. Ha emellett még figyelembevesszük — J hangsúlyozza a moszkvai rádió hír­magyarázója, — hogy a jugoszláviai választások féktelen tenor közepette folytak le, hogy a börtönökben több mint százezer hazafi szenved, még világosabban láthatjuk, mit jelent Tito rothadt rendszere, amely bukásra van ítélve.

Next

/
Thumbnails
Contents