Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-03 / 53. szám, péntek

UJSZ0 W90 máfrcius 3 Gh/ ikô /ü f ' (jijjJw ttű-0 S Z TA H Á N O V EGY NEV, AMELY FOGALOMMÁ VÁLT Nyikolaj Szimjonovics Tyihonov Pértevárott 1896-ban született: apja iparos volt. A kereskedelmi akadémiában tanult. Az első világháborúban közkatonaként harcolt, de a polgárháború már a Vörös Hadsereg soraiban találta, Leningrád alatt résztvett Jugyenics szétverésében. Első verskötetei „A horda" és „Braga" cím alatt 1922-ben jelentek meg. Mindkettőt a polgárháborúnak szentelte. Az 1924—27-es évek Tyihonov számára a művészi keresés évei voltak. Ez időből származó müvei „Hősök keresése" versek, költeménye, „A merész ember" című Szovjet-Kelettel foglalkozó prózai írás. A „Nomádok" című vázlatkönyve (1931) és „Jurga" című verseskötete (1931) turkméniai utazásának élményeit tükrözik és ugyancsak Szvojet-Keletnek a szocialista átalakulásért folytatott küzdelméről számolnak be. „Háború" című regényében (1931) Tyihonov a Szovjetúnió elleni új háborúra való készülődést leplezi le. Az „Örök átmenet" című elbeszélés gyűjteményében (1934) a szovjet hétköznapok hősiességét mutatja be. Tyihonov buzgó fordítója a grúz, örmény, üzbég, turkesztáni és dagesztáni költőknek. 1935-ben résztvett a párizsi antifasiszta kongreszszuson. Utazásai során alkalma volt megfigyelni az európai népek életét a világháború előestéjén. Akkor írta „A barát árnyéka" cimü verskötetét a háború előtti Nyugat-Európáról. A Honvédő Háború első napjától Tyihonov a Vörös Hadsereg soraiban volt. 1941—43-ban a leningrádi front politikai vezetőségében az írói csoportot képviselte. Leningrád ostroma idején több mint ezer cikket, tárcát .elbeszélést, röpiratot, stb. írt. A háború után Tyihonov meglátogatta a szláv államokat. Ez utazások eredményeképpen verssorozatot írt Jugoszláviáról és rajzolatokat Bulgáriáról. Jelenleg a Szovjetúnő Legfelsőbb Tanácsának tagja, a Szovjet írók Szövetségének helyettes főtitkára, a Szovjetúnó Szláv Bizottságának tagja. A szovjet-magyar barátság hónapja alkalmából most Magyarországon van látogatóban. Alant közölt elbeszélése kis remekmű a háború folyamán írt elbeszéléseiből: NIKOLAJ TYIHONOV: A KISLÁNY. A bő flanellruhájában esetlenül mozgó nénikéje majdnem rálépett a sötétben,és ijedten felkiáltott: — Jaj, ki ez itt? — Én vagyok, — mondta a lépcsőn üldögélő kislány. — Én vagyok, Polja. — Hát te miért nem szaladsz ? ... Hiszen riadót fújnak. Mindjárt potyognak a nyakad közé a bombák. — Azt várom, — mondta nyugodtan Polja. — Mit vársz? Szaladj tüstént az óvóhelyre! — Ez a szolgálatom. De te eredj, nénikém, mert igazán a nyakadba potyognak. — Megyek is. Nézzék csak, ez meg itt ül a lépcsőn és még csak nem is fél! — Akár félek, akár nem, ha egyszer megfigyelő vagyok! Ott ült Polja a lépcsőn és tágrameredt szemmel egyre az eget figyelte, ahol a fényszórók pásztáztak, rakéták robbantak gyönyörű szikranyalábokat terítve széjjel. Sovány vállai közé húzta a fejét, lehúnyta a szemét: meghallotta a jőlismert üvöltést, amely egyre erősödött, a fülhasogató döngés végigmorajlott az utcán. Meleg hullám csapott az arcába, megcsapta a mellét. Polja felugrott a lépcsőről, végigrohant a házak mellett, ahol éppen most zuhant le egy fal és még nem oszlott el a füstfelhő sem felette. Friss romok meredeztek az éjszaka sötétjében, a felszaggatott falak csorbái ott feketéitek a kislány fölött, az utca teleszőródott törmelékkel, üvegcserepekkel és valami különös szeméttel. Egy perc sem telt bele, már a szomszéd házból telefonon jelentést tett a védelmi központnak a kárról. Aztán a romok közé vetette magát, ahol a kiáltások, nyögések és jajveszékelés hallatszott. így ment ez napról-napra. Senki sem " volt nála gyorsabb a tűzfészkek felfedezésében. Nem tudott senki olyan magafeledten belemerülni a feladatba, gondoskodni a sebesültekről, éjszakákat tölteni az ingó falak, a zuhogó gerendák között, a törmelék alá temetett és csak az imént kiásott emberekkel. Néha letörölte homlokáról a verítéket, leült és nézte a mentőkülönítmény munkáját. A megingott hazak, a sötét város, az emberek kezében imbolygó fények — mindez valószerűtlennek, sohasem látottnak, hihetetlennek tűnt fel előtte. Hiszen voltak másmilyen éjszakák is. Békés, vidám éjszakák, amikor szaladtak a fényes villamosok, énekelt és táncolt az ifjúság... De ez mind csak volt. Volt és egyszer újra lesz. Most azonban ... — Mit ülök én itt? — kiáltott fel és felugrott és újra hozzálátott. Cipelt, csákányozott, lapátolt, t-úrta a kőtörmeléket. Rendkívül nyugodt volt. Határozott és erős idegzetű. Már semmin sem csodálkozott Egy alkalommal zilálthajú fiatal nő futott neki, magához szorítva gyermekét. Ügy megijedt a robbanástól, hogy a kicsinyért való aggodalmában magánkívül futott a fél varoson keresztül. Polja megragadta, átölelte, megsimogatta a fejét és azt mondta: — Most már minden rendben van! — Mi van rendben? Mi van rendben? kérdezte felindultan a fiatal anya. — Minden — felelte Polja — már minden! Már vége a riadónak. Gyere, pihend ki magad. Mindjárt ajtót nyitok ... A fiatalasszony azoi nyomban megnyugodott és hagyta, hogy elvezessék a mentőállomásra. Hány sebesültet, nyomorékot, hány szerencsétlent vitt a kötözőhelyre cso. dálkozó, nagy szemével ez a törékeny leány! Hányat nyugtatott meg, hányba öntőt lelket, hányat hozott zavarba futtában elejtett éles szavaival! Azon a rosszindulatú, hideg, szeles éjszakán a bombázás különösen kíméletlen volt. Polja a homokosláda falához simult. A háztetőről cserép záporozott, betört ablakok és gipszdarabok csörömpöltek és puffantak az aszfalton. Csaknem közvetlen mellette valaki felnyögött. Polja hallgatódzott. A nyögés egészen közel volt. Óvatosan a hang irányába iramodott. Az új lövedék lángja megvilágította az utcát. Levágódott. A gránát a járdán csapott le, de döngése még sokáig visszhangzott a fülében. A szíve majd kiugrott. Most megpillantotta a heverő fiút a ház előtt. Mintha már látta volna valahol. De hol? Tudja már, tavasszal a labdarúgómérkőzésen ... Ez volt, akinek a barátai odakiáltottak: — Rajta, hátvéd! Tarts kfl... Hallod?! A fiú már nem nyögött. A leány talprasegítette és a vörös fényekkel pásztozott éjszakában egyre cipelte. Egy belövés mintha kettévágta volna az utcát, a házakat és mindent köröskörül, mert Polja egyszercsak elvesztette az eszméletét. Ott feküdt és valami ismeretlen hang szólongatta: „Rajta, hátvéd! Tarts ki!" Nem tudott mozdulni, de még mindig szorongatta a fiú kezét, aki némán feküdt mellette: Amikor az emberek fölé hajoltak, Polja tisztán csengő hangon így szólt: — Vigyék, súlyosan sebesült, a csípőjén! ... és nem fejezte be. — A lábán — szólalt meg a sötétben valaki — a lábán sebesült meg a leány! Ezt már nem hafloffca. Többet semmit sem látott e®eo a

e éjszakán. ... Életben mara<}t. Es amikor először magához tért, enyhe idő volt, napsütés és magas örökzöld fenyőfáik pillantottak be hozzá az ablakon. Marxista-leninista sarok SZTRATÉGIA ÉS TAKTIKA. 2. A forradalom szakaszai és a sztratégia. A sztratégia annak az iránynak megszabása, amelyben a proletáriátusnak, a forradalom adott szakasza alapján, a főcsapást mérnie kell; a forradalmi erők (a fő- és melléktartalékok) elosztására vonatkozó megfelelő terv kidolgozása; harc ennek a tervnek a megvalósításáért a forradalom szóbanforgó szakaszának egész folyamán. Forradalmunk már átélt két szakaszt és az októberi forradalom után a harmadik szakaszba lépett. Ennek megfelelően változott a sztratégia. Az első szakasz: 1903—1917 február. A cél: megdönteni a cárizmust, teljesen megszüntetni a középkor csökevényeit. A forradalom alapereje: a proletariátus. A legközelebbi tartalék: a parasztság. A döntő csapás iránya: a liberális-monarchista burzsoázia elszigetelése. mely azon van, hogy a parasztságot megnyerje és a forradalmat a cárizmussal való megegyezés útján felszámolja. Az erők elosztásának terve: a munkásosztály szövetsége a parasztsággal „A proletariátusnak végig kell vinnie a demokratikus forradalmi átalakulást, magához kapcsolva a parasztság tömegét, hogy az önkényuralom ellenállását erőszakkal letiporja és a burzsoázia ingadozását ejensúlyozza". (Lenin művei. VIII. kötet, 96. oldal.) A második szakasz: 1917 márciusától — 1917 októberéig. A cél megdönteni az imperializmust Oroszországiján és kijutni az imperialista háborúból. A forradalom alapereje: a proletariátus. A legközelebbi tartalék: a sze. gényparasztság. A szomszédos országok proletariátusa, mint valószínű tartalék. Az elhúzódó háború és az imperializmus válsága, mint kedvező mozzanat. A döntő csapás arra irányul, hogy elszigetelje a kispolgári demokráciát (mensevikeket, szociálforradalmárokat), amely azon van, hogy a dolgozó parasztság tömegeit megnyerje és a forradalomnak az imperializmussal való megegyezés útján véget vessen. Az erők elosztásának terve: a proletariátus szövetsége a szegényparasztsággal. „A proletariátusnak végre kell hajtania a szocialista forradalmi átalakulást, magához kapcsolva a népesség félproletár elemeinek tömegét, hogy erőszakkal megtörje a burzsoázia ellenállását és ellensúlyozza a parasztság és a kispolgárság ingadozását". A harmadik szakasz. Ez a szakasz az októberi forradalom után kezdődött. A cél: megszilárdítani a proletariátus diktatúráját egy országban, támaszpontként használva ezt a diktatúrát az imperializmus megdöntésére valamennyi országban túlmegy egy ország keretein. A forraralom megkezdődött a világforradalom korszaka. A forradalom alaperői. a proletariátus diktatúrája egy országban a proletariátus forradalmi mozgalma az összes országokban. Főtartalékok: a félproletár és kisparaszti tömegek a fejlett országokban a felszabadító mozgalom a gyarmati és függő helyzetben lévő országokban. A döntő csapás arra irányul, hogy elszigtelje a kispolgári demokráciát, a II Internacionálé pártjait, melyek az imperializmussal való megegyezés politikájának fő támaszai. Az erők elosztásának a terve: a proletárforradalom szövetsége a gyarmatok és a függő országok felszabadító mozgalmaival. A sztratégiának a forradalom fő erőivel és azok tartalékaival van dolga. Ahogy a forradalom ai egyik szakasz, ból a másikba megy át, úgy változik a sztratégia is, de az adott szakasz egész ideje alatt alapjában nem változik. 3. A mozgalom ár- és apályjelenségei és a taktika. A taktika a proletariátus megtartásának irányvonalát határozza meg, a mozgalom dagályának, vagy apályának, a forradalom fellendülésének vagy ellanyhulásának viszontag rövid ideiére, harc ennek az irányvonalnak a megvalósításáért oly módon, hogy a harc és a szervezet régi formáit, a régi jelszavakat újakkal cserélik fel, hogy ezeket a formákat egymással kom. binálják stb. Míg a sztratégiának az a célja, hogy mondjuk, megnyerje a háborút a cárzimus vagy a burzsoázia ellen, hogy végigvívja a harcot a cárizmussal vagy a burzsoáziával szemben, addig a taktika kevésbbé lényegbevágó célokat tűz ki maga elé, mert nem a maga egészében igyekszik a háborút megnyerni, hanem egyik vagy másik ütközetet, egyik vagy másik csatát, sikeresen végigvinni egyik vagy másik kampányt, egyik vagy másik akciót, mely a forradalom adott fellendülési vagy ellanyhulási időszaka konkrét körülményeinek éppen megfelel. A taktika része a sztratégiának, annak van alárendelve, azt szolgálja. A taktika az árnak és apálynak meg. felelően változik. Míg a forradalom első szakaszának periódusában (1903— 1917 február) a sztratégiai terv változatlan maradt, a taktika ez idő folyamán többször változott. Az 1903— 1905-ös években a pártnak támadó taktikája volt, mert érezhető volt a forradalmi ái, a mozgalom fellendülőben volt és a taktikának ebből a tényből kellett kiindulnia. Ennek megfelelően a harc formái is forradalmiak vol. tak, úgyhogv a forradalom árjának emelkedése megkövetelte. Helyi jellegű politikai sztrájkok, politikai tüntetések, általános politikai sztrájk, a duma bojkottja, felkelés, forradalmi jelszavak — ezek voltak ebben az időszakban a harc egymást váltogató formái. A harc formáival kapcsolatban megváltoztak akkoriban a szervezeti formák is. Gyári, üzemi bizottságok, forradalmi parasztbizottságok, sztrájkbizottságok, munkásküldöttek szovjetjei, többé-kevésbbé nyilt munkáspárt — ezek voltak a szervezet formái ebben az időszakban. Az 1907—1912 közti időben a pártnak át kellett térnie a visszavonulás taktikájára, mert a forradalmi mozgalom lanyhulását, a forradalom apályát éltük át és a taktikának számolnia kellett ezekkel a tényekkel. Ennek megfelelően változtak a harc formái éppúgy, mint a szervezeti formák. A duma bojkottja helyett — részvétel a du. mában; a dumánkívüli nyilt forradalmi akciók helyett — duma-akciók és munka a dumában, általános politika sztrájkok helyett — gazdasági rész. letsztrájkok, vagy egyszerűen szélSok új szó született napjainkban, ezek közül egyik legátfogóbb jelentőségű és tartalmában legmélyebb: a sztahánovista. Üj szó — az új embert jelenti, a munka hősét. Azok a sztahánovisták, akik élenjárnak, új utat törnek a munka különféle területein, akik jobban dolgoznak, többet termelnek. Ki Sztahánov, a dolgozók millióinak példaképe, akinek nevével korunk munkása meghódította magát a munkát s akinek neve megtisztelő cím, kitüntetés? Alexej Grigorjevics Sztahánov 1905ben született Lugovában. Szegény parasztszülők gyermeke volt és a cári uralom bűne, hogy még az elemi iskolát sem tudta elvégezni. Kora ifjúságától kezdve szénbányában dolgozott. Amikor az Októberi Forradalom emberré tette Oroszországban a munkást és a parasztot, tizenkét éves volt Sztahánov.- Uj világ tárult fel a gyermek előtt, új lehetőségekkel. Nyomban hozzáfogott a tanuláshoz, mert tudta, hogy munkája értékesebb, gyümölcsösebb lesz a szovjet haza számára, ha elsajátítja a tudás alapelemeit. De Sztahánov nem állt meg azon a fokon, amelyet az esti tanfolyamokon, munka utáni tanulással elért. Nehéz testi munkája mellett, nagy becsvággyal és a kemény munkához szokott ember kitartó elhatározásával fogott hozzá először középiskolai, majd főiskolai tanulmányaihoz. Később elmondta Sztahánov, milyen rendkívüli hatással voltak rá Sztálin szavai arról, hogy az ember a legértékesebb tőke és a technika dönt el mindent. Elhatározta, hogy minden munkaerejét és tudását latbaveti szocialista hazája építése, megerősítése érdekében. Ugy érezte, a maga munkaterületén valóra kell váltania Sztálin szavait. A legértékesebb tökét, az emberi munkaerőt a technika szolgálatába soha nem látott eredményeket kell elérni, hogy a szovjet emberek bebizonyítsák a szacialista termelési rend fölényét a kapitalista rablógazdái, kodás felett. Tapasztalatból tudta Sztahánov, hogy a cári Oroszországban embertelen robot, megalázó szenvedés volt a munka. Aki akkor többet vagy jobban dolgozott, a munkáltatót gaz. dagította, a munkanélküliek számát növelte, végső fokon a munkásság sorsán rontott. A szocializmus azonban megváltoztatta az ember viszonyát a munkához. A nép tulajdona lett j minden termelőeszközzel együtt a bá" nya is és aki több szenet termelt a tárnák mélyén, saját maga és népe jólétét vitte előbbre. így született meg az alig harmincéves fiatal munkásban az elhatározás, hogy munkájának termelékenységét eddig nem látott színvonalra emeli. 1935 augusztus 30-ról 31-re virradó éjszaka Alexej Grigorjevics Sztaíhánov a Dombasz-szénmedence egyik tárnájában egy váltás alatt 102 tonna szenet termelt ki, ami a szokásos nor. ma tizennégyszefese volt. Ez az éjszakai teljesítmény mintegy jeladás volt a szocializmust építő szovjet emberek számára. Elindult hódító útjára a Sztahánov-mozgalom, amely forradalmasította a Szovjetúnió iparát és ma, 15 év multán is egyre szélesebb tömegeket von be a fokozott termelőmunkába,. Sztahánov kezdeményezésének jelentőségét mutatja, hogy három nappal a történelminek nevezhető teljesítmény után M. Djukánov bányász ugyanabban a tárnában Sztahánov módszerével 115 tonna szenet termelt és még ugyanazon a napon egy komszomolista ifjú, Koncedálov 125 tonnára emelte az egy váltás alatt történő termelést. Sztahánov, mint igazi szovjet ember, nem pihent babérain. Rövidesen 175, majd 227 tonnára emelte saját termelését. Azóta megszámlálhatatlan a sztahánovista munkások száma a Szovjetúnióban és egyre többen lesznek azokban az országokban is, amelyek a nagy példa követésének útjára léptek Sztálin a sztahánovisták első szovjetunióbeli kongresszusán rámutatott arra, hogy „a sztahánovista mozgalom megdönti a technikára vonatkozó nézeteket, a régi technikai normákra, a régi tervekben szereplő teljesítőképességeket, a régi termelési terveket és új, magasabb technikai normák, teljesítőképességre vonatkozó tervek é stermelési tervnek létesítését követeli meg. Ennek a mozgalomnak az a hivatása, hogy forradalmat idézzen elő iparunkban". Sztahánov továbbra is résztvett a szovjet ipar fejlesztésében és a nevéhez fűződő mozgalom képviselői követelték a munkamódszerek tökéletesítésével egyidejűleg a termelés tökéletesítését minden területen és azt, hogy jobban hangolják össze a muakafolyamatokat. Követelték a régi, elmaradt iparszervezési módszerek kicserélését új, haladó, a gépek és üzemi berendezések teljes kihasználását megkönnyítő módszerekre. Sztahánov nemcsak kiváló munkásnak, hanem nagy szervezőnek is bizonyult. Még a háború előtt elvégezte az Ipari Akadémiát, mérnöki oklevelet szerzett és most a Keleti Területek Szénipari Minisztériumában azt az osztályt vezeti, melyet a Sztahánov-munkamódszerek terjesztésére szerveztek. A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának tagja. Az első sztahánovista kongresszus tizenötödik évfordulóján, 1948-ban, N. Verzin újságíró felkereste hivatalában Sztahánovot. „Meglepett — írja —, hogy bár arcán meglátszik az idő múlása, ma is éppen olyan mozgékony, mint volt, közvetlen modora és meleg mosolya is a régi. A bányászok egyenruháját viseli és magas,' erőteljes alakjával fiatalabbnak látszik 43 événél. Korábbi foglalkozását csupán hatalmas, erős keze árulja el". Sztahánov a szobája falán függő térképen megmutatta a minisztériuma hatáskörébe tartozó bányákat. A forradalom előtt, jegyezte meg Sztahánov, ezek a területek Oroszország egész széntermelésének alig 12 százalékát szolgáltatták, most pedig termelésük kétszerese a cári Oroszország egész széntermelésének. Sztahánov hangsúlyozta az újítások fontosságát az ipari termelésben és elmondta, hogy magának is számos találmánya volt az utóbbi években. Néhány társával együtt esztendők óta dolgozik elsősorban az aknák új feltárási módjának bevezetésén és brigádja egy érdekes terv kidolgozásán fáradozik, amelynek célja a földalatti munkák termelékenységének emelése. Az ember a legértékesebb tőke — Sztálinnak ezek a szavai vezérelték Sztahánovot, amikor tizennégyszeresére emelte keze munkájával a normát és ezek a szavak irányítják tevékenységét most is nagyfontosságú irányító munkakörében, amikor azt igyekszik elérni, hogy a bányákban teljesen gépekkel tudják pótolni az emberi munkaerőt. A hatáskörébe tartozó keleti bányákban a szénfejtést több mint 98 százalékig gépesítették. Ha elgondolásunk beválik — mondotta Sztahánov —, a fúrás és robbantás elavult módszerekké válnak a bányamunkák területén. Nincs messze az idő, amikor olyan fokot ér el a gépesítés a szovjet bányákban, hogy a gépkezelőé lesz a főszerep a bányászatban". Az újságíró Sztahánov családja iránt érdeklődött. Válaszul fényképet mutatott, amely feleségével és négy gyermekével, egy fiúval és három leánnyal, ábrázolta. • — Szeretné, ha a fiából bányász lenne? — kérdezte az újságíró. — Negyedszázaddal ezelőtt haboztam volna a felelettel — mondotta Stahánov. — Ma azonban miért ne dogozna tárnában? Minden gépesítve van és biztonságos, a bérek magasak és a bányászokat becsülik. Elhallgatta, hogy a bányamunka biztonságához és a bányászok megbecsüléséhez nagymértékben járult hozzá ő maga is. Alexej Grigorjevics Sztahánov, akinek neve szorosan öszszeforrt a történelem egyik legnagyobb ipari forradalmával. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az ÚJ SZO minden magyar dolgozó kezébe csend. Érthető, hogy a pártnak ebben az időben a föld alá kellett mennie, a forradalmi tömegszervezeteket pedig kultúr- és önképző, szövetkezeti, biztosítási és egyéb legális szervezetek váltották fel. Ugyanezt kell mondanunk a forradalom második és harmadik szakaszáról, amelynek folyamán a taktika igen gyakran változott, míg a sztratégia! tervek változatlanok maradtak. A taktikának a proletariátus harci és szervezeti formáival van dolga, azok változásaival, kombinálásával. A forradalom valamely adott szakaszában a taktika többször egymásután változhatik, a forradalom ár-apálya, felendülése vagy ellanyhulása szerint. (Folytatjuk). Csütörtöki, március 2-i számunkban helyszűke miatt nem közölhettük a marx-leninista sarkot, ezért kivételesen mai számunkba kerül.