Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-30 / 76. szám, csütörtök

1950 március 25 IIJ Sül 7 A z Új Szó Irodalmi pályázata j Az Cj Szó földműves rovata egy kéréssel fordul paraszt" { olvasóihoz és a falu földmunkásaihoz. Kéréssel, amely egyben ! pályázat-hirdetés is. í Az ötéves terv második évébe lépve parasztságunk túl- ? nyomó többsége felsorakozott, hogy a városok üzemeinek mun" j kásságával és a dolgozó értelmiséggel karöltve bezzálássen a i szoc alizmus építésének negyszerfi munkájához. Az Egysiges j Földműves Szövetkezetek versenyre hívták egymást, a falu f éleíéjt szokatlan építő munkatevékenység láza fogla el. Tervek j születnek, amelyek arról beszélnek, hogy kis- és középparaszt- ? ságunk nagy igyekezettel látott hozzá a falu mezőgazdasági | életének átállításához és a szocializmus hazájának eredményeiből merítve akarja életét szebbé és eredményesebbé tenni. A falu felsorakozott arccal a szocializmus felé! Üj élet serken e munka nyomán. Új arcok, egészséges alkotásra és cselekvésre képes arcok léptek elő az ismeretlenségből. Üj képek, új események tették forróbbá a falu edd g szunnyadozó életét. Harcok és verejtékes munka, viták és küzdelmek kísérik megindult új éleünket. Az újságíró, ha a falut járja, nem tud belelátni a napi élet e küzdelmeibe, mert egy helyen nem időzhet sokáig, de ti, akikkel magatok "nr'ítottátok meg az Egységes Földműves Szövetkezeti mozgalmat falutokban, magatok valósítottátok meg az egységes vetési eljárást, ti látjátok a napi küzdelmeket, ismeritek a mindennap utatek elé gördülő akadályokat, amelyeket a reakció, a meg nrm értés vagy akár a nemtörődömség okoz. Ismeritek a magatok és többi dolgozó társatok jobb életének kivívásáért folytatott harcnrjt minden mozzanatát falutokban. S itt vár reátek a feladat, itt és ezzel kapcsolatosan merül fel kérésünk. Irjátck meg a ti szr.va'tokkal mindazt a küzdelmet, amin átmentetek, míg elérkeztetek odáig, hogy 1950 tavaszán megindítottátok a tavaszi munkáletokat. Ezért kapta a pályázat ezt a jelszót: Elindult a tavaszi mezei munka. Novella, elbeszélés vagy akár színes riport formájában számoljatok be erről a napról. írjátok meg azt, hogy a dolgozó parasztság, am'dőn a szocializmus útjára rálépett, hegy kezdte meg munkáját kint a mezőn. A pályázat feltételei a következők: 1. Tárgykör: az Egysége

s Földműves Szövetkezet által megindított tavaszi munka egy napjának leírása, elbeszélés, novella vagy színes riport formájában. 2. A pályázaton részt vehet minden dolgozó paraszt. 3. A pályázat határideje 1950 május 31. A beérkezett pályázatokat egy irodalmi bizottság fegja megbírálni. A pályázat első díja 5000.— Kčs, másoďk díja 3000.— Kčs, harmadik díja 2000.— Kčs. » A pályanyerte

s munkákon kívül valamennyi beérkezett jó írást közölni fogja az Üj Szó a szokás: s honorárium ellenében. ^Bélámé megtalálta a helgešĹ utat Kora hajnaltan felszálltam a csallóközi személyvonatra. Nagyon hideg volt, a vonat még nem volt átffitve s talán a korai felke.és is okozta, de nagyon fáztam Rossz érzéssel gondoltam az elkövetkezendő négy órára, amit a vonatban keli töltenem. Szemben velem egy negyvenév körüli jólöltözött asszony foglalt helyet. Beszédbe elegyedtünk. Megkérdeztem, hova utazik. — Dunaszerdahe'yre, — hangzott a válasz. — Tárgyalásra megyek. Már egy teljes napja, hogy utazom s bizony nagyon fáradt vagyok. Csehországból, a mladáboleslavi járás Krnsko falujából jövök. — Mit csinálnak s hogyan kerültek maguk oda, — adom az újabb kér. dést. — Egy állami birtokon dolgozunk férjemmel együtt, felel Gerge'y Béláné, a Bogyagellé:ől elszakadt csallóközi asszony. — Négy gyermekünk van. Itthon — mielőtt elmentünk volna — nagyon szűkös volt a megélhetésünk, hát gondoltuk az urammal, hogy elszegődünk munkára Csehországba, akkoriban nagyon kerestek munkásokat oda. Igy kerülünk a krnszkoi állami mintagazdaságba. Tovább már nem kellett kérdez«em, úgy ömlött belőle a szó, mint a vízfolyás. — Nagyon meg vagyunk elégedve sorsunkkal. Egész életünkben „urasági cselédek" voltunk. Dolgoztunk napestig, hanem a munkánknak soha semmi látszata nem volt. Most más a helyzet! Az uram a marhák etetésénél van foglalkozatatva, én pedig a fejésnél. Neki kora hajnalban kell felkelnie az á'latokat megetetni, aztán az istállót tisztítja. Én hat órakor megyek fejni. A fejés után. amelyet géppel végzünk, szabad vagyok. Uram is, ha reggeli munkáját befejezte, szabad s csak délután négy órakor kezd újra munkához. Hat óra felé újból magam is munkába állok. S mi a fizetésűk, érdeklődöm. — Kapunk készpénzfizetést és természetbeni járandóságot is. Kettőnk munkájáért február hóban a pénz feljött 8.000 koronára. Ez havonta váltakozik, aszerint, hogy mennyit dolgozunk. Természetbeni já andóságunk állandó Kapunk lakást, egy padlós szoba, köveskonyha és kamra, hogy ez mit jelent, azt csak az tudja, aki gyermekkorától fogva földes szobában élt, — tette hozzá e

:gondolkozva — természetesen villanyvilágítással. Naponta egy liter tejet, <

i mennyit akar, annyit vesz hozzá, há. romhónaponként 260 kg lisztet, 1 má-, zsa fát és hat mázsa szenet. 50 kg baromfi-eleséget és egy disznó hizlalására takarmányt Ha valaki más munkában is réstvesz, pl. a cukorrépa szedésnél segédkezett, az munkája után cukrot kapott. Nagyon szegényen kerültünk oda és ma már rádiót, kerékpárt vettünk, rendesen felöltöztünk —• Hiányozni csak a magyar szó hiányzik ott nekünk. Megtanultuk már a cseh nyelvet, hanem azért, akivel csak lehet magyarul szólunk. Néha erős honvágyat érzünk, hiába, ezt a mi szülőföldün' et ezt a Csallóközt — s kimutat a vonat ablakán — csak nem tudjuk elfeledni. Gyakran is mondom az uramnak, hogy nem akarok Krnszkoban meghalni. — Csak nem kívánja vissza a régi életet, azt, amelyet itt hagytak? — kérdezem csodá'kozva. — Azt már nem — feleli gyorsan, s nyomatékként kezével nemet int. — Tudja, úgy képzelem el a hazatérés*, hogy amikor megkaoom a nyolc hold apai jussomat, — akkor jövünk visz sza... — Aztán maid kezdődik a 'áfástól vakulásig tartó munka, ahogy már az a kisparasztok házatá iánál szokásos, az eredmény meg negyedannyi sem lesz. mint ott, azon az állami birtokon. — feszegetem topább a dolgot, de itt Gergely Béláné a már öntudatos aszszony határozottságával vág közbe: — Nem hallott mé» maga az Egységes Földműves Szövetkezetekről? Hogy is hallott volna hiszen maga vá. rosi. úgye? — kérdi kissé gúnyos mosollyal. — Ha megkapom a földet, hazajövök, belépünk a szövetkezetbe, hogy ne kelljen már sem az uramnak, sem nekem, de a gyermekeknek sem barom módjára dolgoznunk. Az utolsó mondatát már a győztes diadalával mondta. Magyarázkodásra nem volt már idő. megérkeztünk Dunaszerdahelyre. Elköszöntünk egymástól és én jóleső érzéssel néztem Gergely Béláné, a fölvilágosult földművesasszony után, akii tudja, hol a helye a szocializmus útjára lépett új társadalmunkban. Nagy Irén. Szlovákiai magyar parasztasszony 1950-ben A bélai szövetkezetben jártam, és egészen véletlenül Pathóék jutottak az eszembe, hogy az autóbuszt lekéstem és tanácstalanul álldogáltam Muzslán. Hétvége volt, rendzzerető asszonyok scipört.'k a poros utcákat tisztára. Az egyik asszonytól kérdezem, hogy merre laknak Pathó Józsefék. — Arra — mutat az asszony a falu vége felé. — Ippzn arrafelé megyek — szegődik mellém egy másik asz szony —, majd én megv\u.atom. Nem volt rá szükség, mert néhány lépés után egy kerékpáros férfi ért utol bennünket Pathó József volt. — A községházáról jövök — magyarázza — és hallom, hogy keresel. bennünket Mikor belépünk az udvarra, Pathóné éppen vizet visz a kútról. Idősebb arszon'i mo-.o'ygós arccal. Néhány közvetlen és kc e setlen szó után az idegen, aki még sohazem járt itt, már otthon érzi magáft és megérzi, hogy réni, öntudatos, harcos dolgozók közé került. Este, vacsora után Pathó elvtárs a Párt gyűlésére megy. Rozi néni az avztal mellett ül és gondolatban visszapillant a múltba Gyermekkoráról, az első vi'ágháboríiról, az elmúlt rendszerről beszél: — Apám elment a háborúba. Anyám egyedül maradt a gondokkt'l, meg a gyerekekkel. Én tizenkétéves voltam, az öcsém meg kilenc. Nfhány barázda földünk volt, amin csak anny

i tsrmztt, hogy éppen éhen ne haljunk. Tavasz lett, a földet szántani és vetni kellett volna. Pénzünk nem volt, hogy fuvarost hívhattunk volna. Anyám végigjá.rta a falut és könyörögve kérte a gazdákat, hogy jöjjön el valaki szántani és a szántásért járó fuvart gyalogmunkában ledolgozzuk. De nem kellett senkinek a gyerekmunka és nem jöttek szántani. Magunk szántottuk meg a földet, az édesanyám, meg mi, gyerekek húztuk az ekét. Igy élt akkor a szegény ember, ez volt a kapitalizmus. — Miko.r férjhez mentem, az uram mellett én is bekapcsolódtam a munkásmozgalomba. Harcoltam a dolgozók igazságáírt

> a szocializmus győzelméért. Negyvennyolc februárjában célt értünk, a dolgozóké lett a hatalom. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy minél jobb és eredményesebb munkát végezzünk. Nem szabad azonban félúton megállnunk és az eddig elért sikerekkel megelégednünk. Éppen a párkányi járási pártkonferencián is mondtam, hogy helytelen volna az, ha szép munkánk eredményében gyönyörködnénk és a babérokon ülnénk tétlenül. Dolgoznunk kell továbbra is és harcolnunk a végső győzelemért, a szocializmusért. — Megalakítottuk az Egységes Földműves Szövetkezetet — folytatja Pathó néni. — Mintaszövetkezet lettünk a járásban. A határ egy részében már táblásgazdálkodást vezettünk be, de reméljük, hogy őszre az egész községet be tudtuk vonni az egységes vetésterületbe. — A Zsivena Asszonyszövetség tagjai önkéntes brigádmunkával rendbehoztak egy régi, megrongált épületet és ebbe helyezzük el az óvodát. Régóta húzódik már az óvoda kérdése nálunk. Szégyeltük, hogy ekkora faluban nincs óvoda. Hát, ha már más nem akadt, aki rendbehozta volna az épületet, mi asszonyok elpártoltuk a munkát. A házat belülről bevakoltuk, kifestetük, megszereztük a berendezést, úgy, hogy április elsején megnyílik az óvoda... Másnap reggel elutazásom előtt Pathó néni és a többi muzslai asszony örömmel és büszkén vezetnek az óvoda épületébe. Tágas, nagy szobák, ragyogó tisztaság. Az asszoni/ok örülnek a sikerrel elvégzett munkának. Rendbehozzák még a kertet, az udvart, az épület külső munkáit pedig a szövetkezet vállalta. II iüéfai szövetkezet dolgozó! között A bélai Földműves Szövetkezet, amely 1949 márciusában alakult, a mult évben végzett rövid kilenc hónapos munkájának sikeres eredményeivel a szlovákiai szövetkezetek legjobbjai közé került. A szövetkezet tagjai kisparasztok, volt urada'mi cselédek, akik a dolgozó parasztság jobb jövőjét a szövetkezeti egységben látták és találták meg. A végzett munka, az elért eredmények újabb bizonyítékát adták a Földműves Szövetkezetek szükséges, ségének és jelentőségének. A szövetkezet tagjainak múltévi átlagos jőve. delme az elvégzett munkák mennyisége szerint 35—40 ezer korona, amit részben készpénzben, részben pedig természetben kaptak meg. A szövetkezet irodájában Krá'ik János a szövetkezet eddigi munkájáról, az elért eredmenyekről és a pénzügyi tervekről táiékoztat 255 hektáron gazdákodnak. Ebből 9 hektár szőlő, 3 hektár gyürnö'csös és 5 hektár kertészet. A tagok saját szükségletei részére külön van fél hek. tár kertészet. M ndcn tagnak van még ezenkívül fé. hektár földje, melyet a szövetkezet gépe. munkálnak meg és amiben a tagok saját szükségletük te dezesér»- tetszés szerint bármit tenne!, hetnek. A szövetkezet terménveil-ől a szőlőből, illetve a borhó

1. a gyümölcs- j böi a tagok szükségletüknek megtelelően részesülnek Megemlíti, hogy az e'múlt napokban minden tas hiz'a'ás céliára egy 30—35 kg-os süldőt ka. pott a megál apított maximális áron, kg.ját 20 koronáért. A szövetkezet pénzügyi terve pontosan meghatározza az egyes vetemények hektáronkénti összes termelési költségeit. Például egy hektár búza j költségei 4.538 korona, cukorrépa I2.9?4 korona, szőlő 51 196 korona es a kerteszet 45.512 korona. , — Ezt az előirányzatot — mondja Krá'ik János — semmi körülmények közt sem lépjük túl, sőt minden igyekezetünk arra irányul, hogy inkábh csökkentsük. Az egyes munkák elvégzésére is pontos terveket dolgoztak ki. A koratavasziak, így a7 árpa, a zab és a répa vetéset, valamint az őszi vetések tavaszi munká'atait a tervezett időre, március 15-re befejezték. Vetésre elkészítették a későbbi vetésű növények földjeit is. Ezeket a földeket időnkénti tárcsázással és boronálással á'lándóan gyommentesen tartják, a földfelszínének porhanyóssá tételével pedig megőrzik az őszi szántás nedvességét A szövetkezet 3 hektárnyi gyümölcsösében 1.139 gyümölcsfa: alma-, körte-, barack- cseresznye., dió- és meggyfa van. A tavaszi ápolási és permetezési munkákat már itt is befejezték. Ez a 3 hektárnyi gyümölcsös szakszerűen nevelt és ápolt fáival büszkesége a bélai szövetkezetnek és jelentős résszel járul hozzá a tagok jövedelméhez. Az 5 hektárnyi kertészet, amely a szövetkezet jövedelmének szintén jelentős részét alkotja, sok munkát ad a tagoknak. A szövetkezetnek csak 50 tagja van s ezekből a kertészethez embert elszakítani nem lehet, mert azok állandóan foglalkozhatva vann k a gazdaságban és a sző őben. — Segítünk a bajon — mondják a tagok. — A kertészet nem nehéz mu . ka és oda jöhetnek az asszonyok is dolgozni. A kertészetben paradicsomot, p?príkát dinnyét és egyéb zöldségféléket foTnak termelni. A termények át\cte'ére a Földműves Raktárszövetkeze tel szerződést kötöttek. A melegágyakban gyönyörűen fe;lett palánták zöldülnek. Megkezdi< • már a salátapalánták kiültetését. \ hűvösre fordult időjáráson aggódnak, mert ilyenkor a kiültetett zsenge, mr. legátryi palánta csak nyomorog t s elsatnyu

1 A kertészet céljára ki je ö t földeken a vízvez«tö és öntözőcsőwu. valamint az árkok már előre el van. nak készítve. Itt ís, mint mindenül , meglátszik a pontos és tervszerű mur. ka. A sző őben az első munkát, a nyitást éppen most végzik. Húsz ember szorgalmasan, egymást előzve ipar i kodik, hogy a munkát mielőbb befej'zzék. Nem áll a sarkukban semmifé! • urada'mi „fogdmeg", mint azelőtt „bá. , ró I.'lmann" idejében, munkateljes". ményük mégis sokkal nagyobb, min' l akkor volt. Tudják, nogy ma önmaguk, nak dolgoznak és saját magukat, meg a többi dolgozó társukat csapnák be és rövidítenék meg, hacsak úgy dnl. goznának. mint ahogyan tették azt a fö'desúr idejében. Reggel műtrágyát szórtak, úgyhogy csak késő dé'e'ö t kezdtek hozzá a szőlő nyitásához, de délután négy órára mégis végeztek a három holddal. Aho v munka közben beszélget™ velük és megkérdezem Sóti Jánosi ak; közel járhat már a hatvan évhez, hogy joob-v az élet most, mint aze! i t vo t. Sőti bácsi szinte dühösen n ez rám. — Hogy lehet Ilyet kérdezni? — feleli az öreg ember. — Mi volt itt nekem meg a többieknek azelőtt; Ha éhbérért nem akartam dolgozni és béremelést kértem, akkor puskatussal kaptam a hátamra és mindig bezártak néhány hónapra. Utána jöhettem mun. kát kérni, mert az ilyen „rendbon'

ó kommunista" munkát ugyan nem kapott. Dögölhetett az ember éhen, ha más választás nem voit előtte. Ez volt azelőtt. Máma pedig a szövetkezet fö'd •én, a magamén dolgozok. (— ó) A vetésforgók hasznosságát a szovjet mezőgazdaság igazolta A mezőgazdasági termelés folyamatának helyes szervezését, a mezőgazdasági növények magas és állandó terméseredményét a vetésforgó biztosítja, A vetésforgót joggal nevezhetjük a mezőgazdálkodás alapjának, amelyben a gazdaság sokoldalú termelése élesen tükröződik vissza. A vetésforgó helyes alkalmazása szabja meg a gazdaság fejlődésének minden sikerét és távlatát. A Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának XVIII. kongresszusán, a harmadik ötéves terv jóváhagyásakor többek között ezt a feladatot tűzték ki: A kolhozokban és a szovhozokban fűvetések és feketeugarok alkalmazásával be kell vezetni a helyes vetésforgókat, mert ezek a talaj termőképességének jelentékeny nagyobbodását, a termések növekedését és fejlődő állattenyésztésünk számára tartós takarmányalap megteremtését biztosítják. Az 1945. évre a mezőgazdasági munkák tervével kapcsolatosan határozati javaslatba került, hogy a helyes vetésforgókat mielőbb bevezessék és azokban Viliamsz akadémikus által ajánlott évelőfű és évelő pillangós növények széleskörű termesztését kezdjék meg. 1945-től kezdve minden kolhoz és szovhoz az évelő takarmánynövények magtermesztését vezette be, hogy a következő 2—3 évben már minden kolhoz és szovhoz vetésforgójának füvestábláit saját vetőmagjával vethesse be. Az ötéves terv keretében minden kolhozban és szovhozban füvesvetések alkalmazásával évelő fűfélék és pillangóskeverékek széleskörű felhasználásával megteremtik a helyes vetésforgó bevezetésének feltételeit. Ezen az alapon kell megszervezni a mezőgazdasági üzemekben a növénytermesztést és az állattenyésztést is. A szabŕly az, hogy minden üzemben kell egy gabonaváltó vetésforgónak lennie. Ezt azonban nem szabad mereven venni. Vannak olyan gazdasági egységek, amelyek esetleg több gabona és kevesebb takarmány,jellegű vetésforgót követelnek meg, vagy fordítva. Ha például nagyobb erdőségek vagy más természeti akadály választja el egymástól a gazdaság vetésterületeit, vagy ha a vetéstáblák talajösszetétele a mezőgazdasági egységben egymástól eltérő, akkor több vetésforgó is bevezethető. A gabona- és a takarmányváltó vetésforgókra ez a megosztás egyaránt vonatkozik. A gabonaváltó és takarmány váľ ó vetésforgók mellett egyes gazdaságokban még különleges kertészeti vetésforgók is lehetnek. Ezeket a vetésforgókat csak olyan gazdaságokban vezetik be, ahol a kertészetnek ipari és nem közvetlenül fogyasztási jellege van, ahol árterületi, alacsony fekvésű földek vannak, melyek jó, zöldségtermesztésre alkalmas, gazdag és jószerkezetű talajjal rendelkeznek. Lehetnek olyan esetek is, amikor bizonyos gazdaságban mindössze csak egy vetésforgót lehet bevezetni, nem pedig külön gabona- és takarmányj ellegűt. Például ha egy gabonatermesztő-állattenyésztő gazdaságnak mindössze csak 100—200 hekt 'rnyi földterülete van, akkor a kétfc"-; vetésforgó bevezetésénél az egv o s táblák rendkívül kicsinyek, 10—20 hektárnyiak lesznek. Természetesn az ilyen beosztás nem célszerű és ebben az esetben helyesebb egy vetésforgót bevezetni. Az ilyen vetésforgóban a növények kiválasztásán 1 egymáshoz való viszonyuknál és a növények váltakozó sorrendjének meghatározásánál nem szabad számításon kívül hagyni az állattenyésztés és a gabonatermesztés feladata.

t A vetésforgók számát az egyes vetésforgókban, a növények váltakozásának sorrendjét, tehát mindn esetben a kérdéses gazdaság adoťságai és feladatai alapján döntjük el.