Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-03 / 53. szám, péntek

1950 március 3 tlJStJ Ha Sipos Viktor még ma is ítélkezhetne... A toronyban délra harangoztak. Nem volt már a Jakabról elnevezett új nagy harang, mely pompás önt vényből készült és oly szépen kon gott, hogy az ember szive feldobogott és énekelni jött kedve. Az itt maradt régi harangnak nincs ily szép hangja és csak az elmúlt idők tanujaként lóg a harangfán. A nagyharangot a németek elvitték, ágyút öntöttek belőle a Reiehswehr részére és így a megszentelt harangból az Igazságukért harcoló emberek gyilkolőja lett. A falusiak csak' hamar újból rászoktak a régi harang hangjára, hívására megindul' nak a mezőkről s bólingatva mond' ják: „dél vagyon". Ma, mert vasárnap van, mindnyájan már az asztal körül ülnek 81 pos Viktor, Pitvaros László és Árva Ferenô kivételével. A2 első kettő a 23-as számú háztelek bejárata elfltt áll. A telekkönyvi hivatalban megtudhatnátok, hogy ehhez a házhoz 29 hektár szántóföld, 2 hektár mező és égy Jó darab erdő tartozik. Ezt az erdőt „Akasztott ember" erdejének hívja a falu népe. Es valóban egy ember — ha egyáltalában 50 évvel ezelőtt egy cselédet embernek lehetett mondani — felakasztotta ott magát. Sipos Viktor apjánál szolgált. Hogy miért végzett magával? Régi história. A csúszós úton elesett a lova,' pedig patkója éles volt. A ló eltörte a lábát. Az öreg Sípos csak a lovakat szerette, — az embert kevésbbé. — Tönkretetted a lovamat, te gazember! — bődült rá a cselédre és a keze ügyében lévő lőccsel véresre verte. Karácsony estéjén aztán kizavarta ezt az „ágról szakadtat" házából. Janinalt nem volt senkije, véresre volt verve és alig állt a lábán. Egy darabig a földeken botorkált — ezt később az emberek a nyomokból állapították meg. Mialatt a nép a templomban Így énekelt „békesség a jóakaratú embereknek" — Jani szemei előtt a világ elsötétedett, leoldotta nadrágszíját és az erdőben felakasztotta magát. Ilyen volt ez a dühödt öreg Sipos .— ma mást mondanánk rája. A birtokot a fiatal Sipos örökölte. Az alma a iájától nem esett messze és a faluban azt mondogatták: a fiú nem tagadta meg az apját. Most a kapubejáró előtt áll, csak úgy a vállán át kiált be az asszonyra: — jól van, hallja, rögvest jön ebédre. Közben ravasz szemeivel rámered a férfire, aki vele szemben áll. Úgy lehetne mondani: az öthektároB emberre, mert ebben a faluban az emberek még nem egyenlők, az emberi méltóságot még a hízók száma, a földek nagysága, no meg a ládafia teltsép-p szerint mérik. — Tehát te is vörösődBZ? — dobja oda a szót Sipos. — Semmit se tettem, csak úgy beszélgettek egymás között és én se így, se úgy nem szóltam, — válaszolta akadozva Pitvaros. Olyan volt, mit amilyenné az élet tette. Már az édesapjának meggörbült a gerince. A fia pedig az urak iránt tisztelttudó maradt . Az urak urak maradnak és ha felemeled a fejed, még mélyebbre nyomják le. A grófnőnek kezet csókolt, ha odahaza az asszony előtt „vén disznónak" is mondotta. A grófnő már nem él. Ott fekszik kint a falusi temetőben, a sírhant már megsüppedt felette, az emberek körülötte Járva, visszagondolnak rá, miként zsarolta ki ez az asszony a népet. Időnként hazajött, szétnézett közöttük, bezsebelte a nagy hasznot és a föld drága gyümölcsét külföldre vitte, hogy az arisztokraták és pénzmágnások körében elszórja. Ezt a Pitvarost is rábeszélte, ha krumplit kellett gyűjteni és ü vigyázott, hogy a gazdagokkal jól jöjjön ki. — En azt mondom neked. — Ismételte a szót Sipos —, hogy te vörösödsz, hanem egysze majd szakramentumosan fejedbe fog szállni a vér. Zsebébe nyúl, vékonyka zsineget vesz elő. Marka körül csavarja, aztán a hüvelykujja körül, meghúzza és vigyorog. — Mondom neked, csak úgy beszélgettünk ... én meg se á-t se b-t nem mondtam. Beszélgettek, az ember hallgatni csak hallgathat. — válaszolt Pitvaros, közben szemeivel a zsineg Játékát követte és agyában egymást hajszolták a gondolatok: Tegnap ülés volt, ez az igazság! A szónok arról beszélt, miként kellett azelőtt megalázkodnunk. De most itt az idő, hogy egyenesre húzzuk ki gerinceinket. „Egyenesítsd ki hát a gerincedet — suttogja magában magának Pitvaros s közben ijedten Sípos kezét figyeli. A zsineg eközben formát változtatott ... egyszerre csak egészen világosan hurokra formálódott. MARIA KOCOUREK — Látod — mondja Sipos, odadugja Pitvaros orra alá a hurkot, — hogy aztán egyszer a te megvörösödésedtöl ne szálljon minden véred a fejedbe. Te azt hallgatod, amit neked itt mondanak. Én meg azt hallgatom, amit másutt mondanak. Én a nekem valót jól válogatom ki. Azt mondom néked ... a szél iránya hamar megváltozik ... Nyugat felöl alapos szél van kerekedőbenl És ez a hurok... ez komám segítem fog. Attól függ, milyen oldalra állsz. — Te, Sipos, én nem beszélnék akasztott ember házában kötélről — ez már egy harmadik hang volt. Közvetlenül a két ember háta mögül szólalt még. Árva Ferenc volt. A telekkönyvben neve mellett egy-két négyszögölet találnátok csak (nem is hektárakat!), de ha be volna, jegyezve abba a nagykönyvbe mindaz a föld, amit két kezével megmunkált, szép kia darabka föld lenne. Sípos arcvonásai megkeményedtek. — Az ördög vinné el ezt kódist, — de 6 Is ügyetlen. Hogy nem nézett ról, hogy a község ügyei rendben legyenek. Munkaköret jóí tölti be és a Kerülettől elismerést kapott. Nehezen ment itt a faluban a munka, sokan voltak, akik mindent elkövettek, hogy szabotálják a termelést, megakadá'yoz. zák a lakosság közt a megértést. Az első hegedűt eze kközött Sipos játszotta. Hozzá volt szokva, hogy a faluban övé a döntő szó: nehezen nyelte le, hogy a falu élére egy olyan Árva került, akinek nem volt vagyona és iskolázottsága, de e helyett öntudatos, eszes, jó és melegszívű ember volt. De'et harangoztak, az emberek az istállóban megetették az állatokat, majd ebédhez ültek. Sipos gyorsan evett, aztán benézett a lovakra az istállóba, majd az udvaron, a szérűn át az erdő felé vetté útját. — Az „arantottnál" — ott mondták — suttogta. Letért az útról és megállt a lombokkal letakart helyen Csizmájává', belekotort a lombok" közé, rágyújtott égy cigarettára, majd lassan visszafelé indult. Hanem az erdőben nem J)zlálin őrködik CSU-CI-EI KÍNAI KÖLTÖ VERSE A költők mind versenyre kelnek, hogy daluk szárnyán őt keressék; műtermekben ébred a vászon: öt Idézi ecset és festék; a sziv csak őt dobogja vágyón: érte sóhajt a földkerekség. Mint tengeren hullámok árja, úgy szárnyalnak felé a hangok; új háború les a világra, mocorognak bombák és tankok: a föld «rá tekintve várja a felszálló békegalambot. Előttünk Lenin útja tárva g fölöttünk Sztálin napja ég: fényétől a háború árnya mint pára foszlik szerteszét. Hitünk és szándékunk szilárd: új eget, új földet teremtünk, — elébb széjjel. Pont ennek kellett meghallania? Arcfintorát gyorsan megváltoztatta. Most már olyan, mint a paraszt a marhavásáron, — ravasz. — Kuss! Csöndben lopakodni — azt tudsz, de amit mi itt beszéltünk, azt elejétől kellett volna hallanod. — Aztán jobbra fordult. — Mit ls akartam mondani kendnek, Pitvaros komám, győjjék bejjebb, az asszony már kéccer is kikajátott, hogy az étel az asztalon van. Evés után majd megnézzük azt a gabonát. — Lehet, hogy még ma is vannak emberek — vágott a szava az újonnan Jöttnek akik mindeféle beszédekkel hagyják a fejüket teletömni. Lehet, hogy Pitvaros közéjük tartozik, lehet az is, hogy nem ... hanem te, vigyázz a pofádra, mert azt tudhatnád, hogy ma már az embereknek több eszük van és a faluban nem az dönt már, akinek vagyon áll a háta mögött. — Az ördög vigyen el — dühöngött Sipos, Pitvarost behúzta az udvarra, maguk után pedig az ajtót bevágta. — Téged kéne, hogy elvigyen, hogy csinálhasd neki az akasztófakötelet — vágta ki Árva a becsapott kaput és kiáltott az udvarba menők után. — Ilyen parasztok vagytok tl ezen a telepen. Az apád hurkot készített egynek, akkor még nem volt törvény ennek büntetésére, de hogy te ma mersz hurokkal fenyegetni? A kutya az ól felől dühödten elugatta magát. Sipos szemei villámokat szórtak és Pitvarossal betért a konyhába. * Elmúlt 1948 esztendeje is. A helyi Nemzeti Bizottság irodájának falán a naptár 1949 decemberét mutatta. A Nemzeti Bizottság elnöki tisztségét Árva Ferenc viseli. Gondoskodik arról, hogy a község ügyei rendben legyenek. Munkakörét jól tölti be és a kerülettől elismerést kapott. Nehezen ment itt a faluban a munka, sokan voltak, akik mindent elkövettek, hogy szabotálják a termelést, megakadályozzák a lakosság között a megértést. Az első hegedűt ezek között Sipos játszotta. * Elmúlt 1948 esztenedeje is. A helyi Nemzeti Bizottság irodájának falán a naptár 1949 decemberét mutatta. A Nemzeti Bizottság elnöki tisztségét Árva Ferenc viseli. Gondoskodik are g y család lesz a nagyvilág s a béke tUndUldik felettünk. Nem élnek a kéz ujjal, miket a tenyérről letépnek: nem lehet elszakítani egymástól Sztálint és a népet. Sztálin őrködik: minden napja kemény gondok között telik, hogy a romlúnból kiragadja a föld meghajszolt népeit. Sztálin! A férfi, nő, a gyermek ha biztatod: állja a próbát. Oroszországot megmentettod és megmented majd Európát. S megmented az egész világot, ahogy megmentetted Kínát s z fú?, hömpölyög neved, a/, áldott, a föld összes tájain át! Képes Géza fordítása. volt egyedül. Még csak az erdő szélét sem érte el és a lombkupachoz másik ember lépett. Odébb dobta az ágakat. Az előkészített ásóval elhányta az agyagot. Burgonyát fedezett fel. Megcsóválta a fejét és csöndben ennyit mondott maga elé: — A gabonáról már tudtuk, most meg ez a burgonya. Azt mondja, hogy nincsen. — Árva Ferenc volt, a község Nemzeti Bizottságának elnöke. Az erdőből más úton távozott, mint Sípos és a községháza felé vette az útját. * Tizennégy nap múlva a községi rádió hangszórói a következő hírt jelentették. Községünk, annak ellenére, hogy beszolgáltatási kötelezettségüket egyes földművesek il akarták szabotálni, a beszolgáltatást 100 százalékban teljesítette. Spos Viktort, a 23.as számú háztelekről többször felhívtuk, hogy tegyen e'eget beszolgáltatási kötelezettségének. A felhívások eredménytelenek maradtak, ezért háza táján vizsgálatot indítottunk. A hatóság közegei 24 q búzát találtak és az erdőben elásva további 14 q burgonyát. Sipos Viktort 14 napi fogházra, 100.000 korona pénzbüntetésre és készleteinek elkobzására ítélték. Vagyonára gondnokot neveztek ki. Ezenkívül fenyegetés vádja miatt eljárás indult ellene. Pitvaros is hallgatta ezt a híradást, aztán asszonyának odaszólt. — Hű a betyár... én meg mindig azt hittem, hogy az urak, azok urak, oszt most meg a Sípost is elérte... pedig mekkora úr volt az itt a faluban. Azt hiszem anyjuk, elmehetnék Árva Ferenchez, hogy megbeszéljek egyetmást vele a szövetkezet ügyében. — Azt meg már régen megtehette volna kend. Hát mit gondol, — örökké fogunk így gyűrkőzni — válaszolt az asszony és a mosóteknö mellett állva, kiegyenesítette fáradt derekát. Árva Ferenc is meghallgatta Pitvarost. Az öthektáros ember hazaérve így szólt asszonyához: — Megkapta, amit megérdemelt. Ha ő úgy büntethetne, ahogy fenyegetett. Emlékezz csak anyjuk arra hurokra. Látod, most már békesség és nyugalom lesz a községben. Együttesen meg a munka is jobban fog menni, oszt így legalább Sipos nem tudja majd a szövetkezetet megfúrni A gépei, amelyek meg jócskán voltak tulajdonában a népnek, mindnyájunknak fognak dolgozni. ÍGY ÉPÜL ÉS SZÉPÜL NAPONTA Moszkva, a sztálini korszak egyik legszebb gyöngyszeme Egy évvel ezelőtt, 1949 februárjában hozták nyilvánosságra a Bolsevik Párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány határozatát Moszkva teljes átépítése új tervének kidolgozásáról. A határozat többek között ezt mondja: „ ... A főváros további átépítését tudományosan kidolgozott terv alapján kell végezni, mely híven tükrözi a Szovjetúnió népgazdasága, tudománya és kultúrája újabb hatalmas fellendülését. Ezért a Szovjetúnió minisztertanánácsa és a Bolsevik Párt Központi Bizottsága elhatározta, hogy szükségesnek tartja Moszkva átépítése hosszabb Időszakra — 20—25 évre — szóló újabb átfogó tervének kidolgozását..." A Szovjetúnióban számos szép nagyváros Van, de Moszkvának, a világ első szocialista országa fővárosának a legszebbnek és legjobbnak kell lennie — ez az egész szovjet nép egyöntetű kívánsága. A szovjet hatalom fennállásának első ével óta nagy figyelmet szentelt Moszkva építésének. Moszkva napról-napra változott. Különösen átalakult a város képe a sztálini ötéves tarvek hősies éveiben. Moszkva átépítését is szigorú tervszerűséggel hajtják végre, akárcsak a szovjet állam minden más ténykedését. „Moszkva átépítési tervének kidolgozása folyamán —- mondta a Párt és a kormány határozata — feltétlenül a város történelmi jellegének megőrzéséből, de az utcák és terek hálózatának határozott rehdezése útján történő gyökeres átalakításából kell kiindulni." A VILÁG MINDEN FŐVÁROSÁNAK PÉLDAKÉPE Ezeknek az útmutatásoknak alapján kezdődött meg a hatalmas építészeti munka. A régi faházak helyén modern emeletes házak épültek, frontjukat oszlopokkal, szép díszítésekkel, tükrös kirakatokkal diszítet-' ték. Teljesen átépítettek számoW teret. Kiszélesítették, kiegyenesítették és gyönyörű, modern házsorokkal szegélyezték Moszkva legszebb útalt és a Moszkva folyó rakpartjait. Moszkva átépítése átfogó tervében a legtöbb figyelmet a dolgozók lakásszükaégletei és kulturális szükségletei kielégítésének szentelték. Moszkva átépítése sztálini tervének megvalósítása következtében a a főváros dolgozói mindent megkaptak, ami csak a kulturált, örömteli élethez kell. „Moszkva ma már nem csupán a főváros dolgozóinak nyomortól, koldusok és munkanélküliek tengődd millióitól felszabadult új élete megalkotásának kezdeményezője, Moszkva emellett a világ minden fővárosának példaképe ezen a téren..." — mondotta Sztálin Moszkva fennállásának 800. évfordulóján. SZÍNHÁZTEREM EGY BÉRHÁZBAN Régóta eltűntek Moszkvából a nyomortanyák és egyéb nyomorúságos kunyhók. Üjonnan épített munkásnegyedek állnak helyükön, melyeket a lakásépítés legújabb vívmányaival szereltek fel. A munkásnegyedek semmivel sem maradnak el a belváros mögött. Valóban soha nem látott méreteket öltött a lakóházépítés. 1917-ben 11.5 millió négyzetméternyi lakóterület volt Moszkvában. 1917-től 1946-ig hatmillió négyzetméternyi újabb lakóterületet építettek, 1946-tól 1950-ig pedig hárommillió négyzetmétert. Már nemcsak egyes házak vagy egyes házsorok jelennek meg néhány hónap alatt a városban, hanem egész negyedek. A Krasznaja-Presznja kerület rakpartján például 11—14 emeletes épülettömböket építenek. A legteljesebb kényelem áll a lakók rendelkezésére ezekben a lakásokban: gáztűzhely, fürdőszoba, hideg-melegvíz, szemátcsatorna, éléskamra stb. A moszkvai zeneakadémia diákjai és tanárai részére épülő épületben külön zenetermek, társalgó, tussoló, büffé, tornaterem és színházterem lesz. METRÓÁLLOMÁS: RAGYOGÓ FÖLDALATTI PALOTA A város életében igen fontos helyet foglal el a közlekedés. A moszkvai trolibusz-, autóbusz- és villamospark évente többszáz új géppel gazdagodik. A háború utáni években kezdték meg a gyorsjáratú, kényelmes Zisz 154-es autobuszok, a zajtalanul közlekedő villamosok és a tiszta fémből épült trolibuszok gyártását, amelyek óránként 70 kilométeres sebességgel közlekednek. A főváros főútvonalain és terein lévő taxiállomásokon száz és száz elsöOBZtályú Zisz ,110-es és „Podjeda" személykocsl jelent meg. 1949-ben 170 új villamoskocsival, 150 trolibusszal, 240 autóbusszal és 1246 új taxival bővült a főváros közlekedése. Az 1935—1944 között eltelt 9 év alatt építették fel a híres moszkvai metro három első vonalát. Most épül a metro úgynevezett „nagy gyűrűje". 1950 Január 1-én már meg is indult a közlekedés az új vonal eddig elkészült szakaszán — a Kurszklpályaudvartól a Gorkij-parkig terjedő szakaszon. Aki csak belép ezekbe a ragyogó földalatti palotákba, mindenkit elragadtatás fog el, amint megpillantja az

1 állomások gyönyörű építészeti kivitelezését, a művészi díszítéseket, a páratlan tisztaságot és rendet. „Joggal lehetünk büszkék metroépitőinkre — mondta Molotov elvtárs —, különösen azért, mert szovjet módra, a tömegek érdekeinek helyes szemmeltartásával dolgoztak." ISKOLA AZ „ÉJJELI MENEDÉKHELY" HELYÉN A sztálini terv magábanfoglalja az úthálózat gyökeres megjavítását ls. Szinte hihetetlenül hatalmas méreteket öltött az útépítés. Moszkva nemcsak a Szovjetúnió politikai központja, hanem egyúttal kulturális központja is. Moszkvában van a Szovjet Tudományos Akadémia, emellett 80 főiskola, 183 technikum, tucatnyi színház, többszáz klub és kultúrpalota, több sportstádion. Ezeknek az intézményeknek többségét a Bzovjet hatalom éveiben helyezték új épületekbe. A főváros iskoláinak és klubjainak 70, illetve 75 százalékát az utóbbi 20 évben építették. A „Hitrovka" nevü régi moszkvai nyomortanya helyén — erről rajzolta meg Gorkij az „Éjjeli menedékhely"' nyomor tanyáját — hatalmas, modern iskolaépület áll és az azelőtt elhanyagolt külvárosként kezelt Verébhegyen kezdték meg a moszkvai egyetem huszonhatemeletes épülettömbjének építkezését. öLőfizettz már az ÚJ SZÓ KÉPESKÖNYVÉí? Húsvét előtt jelenik meg az első száma, de már most biztosítsa példányát! Előfizetési díj egy évre 120 Kčs. Érdeklődőknek „Képeskönyv"-befizetőlapokat küld kiadóhivatalunk. #