Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-28 / 74. szám, kedd

1930 március 28 UJSZÖ Szándékos gyilkosságnak mondja a vádirat az olasz rendőrség lempellai vérengzését •ho m A Csehszlovák Távirati Iroda jelen­tése szerint Michel Di Nunzio 33 éves munkás szombaton sebesülésébe bele­halt. Michel Di Nunzio egyike volt azon tüntetőknek, akiket Scelba fa­siszta rendőrsége San Remoban fegy­vertűzzel megtámadott. Rórtíai jeen­tések szerint rendöregységek Pontí­celli városban megtámadták a mun­kásság egy tiltakozó manifesztációs nagygyűlését. A német demokratikus köztársaság hírügynöksége jelentést közöl arról, hogy olasz rendőrség az o'asz kormány utasítására tovább folytatja terrorakcióit a mezőgazda­sági munkásság ellen. Az újabb táma­dásokat főleg Pontezza tartományban folytatják azok ellen a földművesek e len, akik a parlagon heverő földek müvelését megkezdték. A földnélküli munkásság köréből sokakat letartóz­tattak. Scelba miniszter a leggyalázatosabb cinizmusról tett tanúságot, a mult na­pok terrorcselekményéi után közzé­tett nyilatkozatában Ebben a nyilat­kozatban a rendőrségi erők föparancs. nokának a De Gasperi kormány nevé­ben köszönetet mondott azért a „tel­jesítményért, becsü'etes helytállásért és bátorságért", amellyel a rendörkü­lönitmények a munkástüntetéseket el­nyomták. Az Unita, az olaszország Kommu­nista Párt hivatalos lapja, az olasz baloldali képviselők álUI szerkesztett vádiratot ismerteti, amelyet a képvi­selők Vasto varos államügyészének nyújtottak be az e hó 21 én Lempella városában megölt munkások gyilkosai ellen. A vádiratban, melyet négy kép­viselő és egy szenátor írt alá, kife­jezésre juttatják, hogy a kihallgatott -tanuk vallomása szerint bebizonyult, hogy a mezőgazdasági munkások meg. ' yilkolásáért a fe'elősség Michelle uscarianot és vezetése alatt álló rendőrkülönítményt terheli. A rendőr­altiszt közvetlenül azután, hogy fél­szólította a tömeget a tüntetés abba» hagyására, parancsot adott rendőrcsa­patának, hogy fegyvert használjon a mezőgazdasági munkások ellen. A ha­ladó képviselők vádiratukban a rend­őrség magatartását „szándékos gyilkos, ságnak" minősítik és követelik Miche. le Muscariano és a parancsnoksága alá tartozó rendőrszakasz azonnali vád alá H?LYE?ÉSRT_ A vádiiat 15 szemtanút so­rol fel, akik a vádiratban hangoztatott állításokat igazolják Az ellenzéki képviselők egy más csoportja De Gasperi miniszterelnök­höz interpellációt juttatott el, amely­ben arra vonatkozólag kértek felvilá­gosítást, müven alapon vélte magát a kormány feljogosítottnak arra, hogy oly rendelkezésekre adjon utasítást, amelyek összeegyeztethetetlenek az al­kotmány szellemével és szövegével és amelyek jellegüknél fogva rosszabbá tették az amúgy is kiéleződött helyze­tet az országban A közrend fenntar­tására vonatkozó kormányutasitások eredményezték, — állapítja meg a kép­viseok interpellációja, a mult napok véres eseményeit. A francia munkásosztály az olasz munkásosztály harcát a legnagyobb együttérzéssel kíséri. Figye'emmel ki­séri az olasz munkásságnak a békéért és szociális igazságért iolytatott har­cát. A véres rendőrterrort, amellyel De Gasperi kormánya megakarja tör­ni a munkásság ellenállását, a ha'adó kim m m Tüntetés New-Yorkban Szombaton a newyorkí olasz kon­átus előtt a haladószellemű ame­aiak nagy tiltakozó tüntetést tar­k, amelyben az olaszországi ese­kel kapcsolatos véleményü­tták kifejezésre. A newyor­ószellemű lakosok az olasz­. dolgozókkal együttéreznek és gerélyesebben tiltakoztak Scelba fendőrségi terrorja ellen. Az ameri­kai olasz származású dolgozók nevé­ben az amerikai olaszok egyesületé­nek elnöke, Caffiero. valamint Madli titkár a konzulátuson tiltakozó jegy­zéket nyújtottak árt, amelyet de Gas­peri miniszterelnökhöz címeztek. E jltakozó jegyzékben felháborodásuk­adnak kifejezést az olasz rend­g vérengzései miatt. pei i ü : francia nép leghatározottabban elítéli és fokozott együttérzésről biztosítja az olasz dolgozó népet. Az olasz mun­kásság a francia munkásosztálynak és az összes ékevédőknek fokozott tisz­teletét és elismerését érdemli ki, mert ez a harc egyike a legdöntőbbeknek, amelyek napjainkban fo ynak. A fran­cia dolgozók, akik szintén a kenyér­ért folytatják harcukat, a mély együtt­érzéssel szemlélik az olasz dolgozo nép hősi küzdelmét. A francia mun­kásosztály tudatában van annak, hogy mindannak, ami ma Olaszorzágban történik, Franciaországban azonnali visszhangja van, mert egy és ugyan­azon küzdelemről van szó a két or­szágban, mert hisz az ellenfél egy és ugyanaz. Bidau't és De Gasperi poli­tikája azonos Mindkét politikának irányítója az amerikai tőke, a Wall­Street A közös harc gondolatát erő­síteni és fokozni kell ezek ellen az urak ellen, hogy biztosíthassuk O'aszorzág és Franciaország haladó tömegeinek győzelmét, hogy ezá tal a világbéke győzelmét is biztosítsuk. Hasonlóan nagy figyelmei szentel az olaszországi eseményeknek a ro­mán sajtó. A Scanteia Tineretului hangsúlyozza, hogy az olasz földmű­vesek harca a földért súlyos csapást jelent a háborús uszítókra. A „Viata Capitalei" az olasz földmukásság harcával kapcsolatosan ezeket írja: „Azokban az országokban, amelyek a Marshall-tervet elfogadták, a ná­borús uszítók szabadon mozognak, ugyanakkor a népi demokratikus or­szágokban a háborús uszítókat bíró­ság elé állítják, ahogy azt a békeszer­ződések előírják. Olaszországban a kormány engedélyezte a fasiszta po­litikai párt működését, az úgyneve­zett olasz szociális mozgalmat. De Gasperi kormánya külpolitikájával megsértette a békeszerződé-eket, mert csatlakozott az Atlanti Paktumhoz és tevékenyen részi vesz azokban az aljas politikai manőverekben, ame­lyek a Szovjetúnió elleni támadást készítik elő. De Gasperi kormánya most munkásellenes intézkedéseket léptetett életbe, amelyek a fasizmus ideje alatt hasmáit módszerekhez hasonlítanak. E példából mindenki tisztán láthatja, miként néznek a de­mokráciára az Egyesült Államokban és a vele hasonló kapitalista orszá­gokban és miként magyarázzák a demokrácia alapelveit a népi demo­kratikus országokban és a Szovjeft­únióban. Az olasz munkásság és föld­művesek harca, a Scelba-rendőrség brutális közbelépése, az olasz mun­kásmozgalom történelmének lapjain letörölhetetlenül fognak megmarad­ni. A népjóléti és egészségügyi szolgálat alkalmazottai szövetségének központi bizottsági ülése Március 25-én és 26-án Pišťany­ban a népjóléti és egészségügyi szol­gálat alkalmazottainak szövetsége — ROH vezetőségi bizottsága ülést tar­tott, amelyen dr. Rigel, az egészség­ügyi miniszter helyettese, V. Cipro, az ÜRO alelnöke, valamint az egész­ségügyi megbízotti hivatal képviselő­je és számos kiküldött az egész köz. társaságból vettek részt. A konferenciát Drozman, a szö­vetség szlovák bizottságának elnöke nyitotta meg, azután Svarc titkár beszámolt a szövetség idei működé­séről. A szövetség legfőbb feladatai­nak egyikéül azt a célt tűzte ki, hogy támogassák az egészségügyi szolgálat átszervezését. Az egész­ségügyi szolgálatnak — mondotta Svarc titkár — nincsen egységes szervezete, sem egységes veze. tése és így nincs meg a lehetősé­ge arra, hogy feladatait tökéletesen teljesítse. A nemzeti biztosítás fel­adatai is jelentősen kibővülnek eb­ben az évben és ez a kibővítés azo­kat fogja szolgálni, akik résztvesz­nek a falu új szocialista jellegű munkájában. A munkaerők biztosí­tásáért folytatott harcban is na­gyon fontos feladat jut a nemzeti biztosításnak, tudniillik az egyes nemzeti biztosítóknál ellenőrzik a munkaképtelenek százalékát, főleg olyan helyeken, ahol aránytalanul nagy a munkaképtelenek száma. A szövetség minden erejével azon lesz, hogy a lehető legnagyobb támoga. tást nyújtsa a távolmaradások csök­kentéséhez, amelyeket az üzemi bal­esetek okoznak. Megteszik a szük­séges lépéseket a cél elérése érdeké­ben, áttanulmányozzák a megelőző óvóintézkedések módozatait és ki. terjesztik az üzemi ambulatóriumok hálózatát. Az ülés V. Cipro beszédével foly­tatódott, aki beszámolójában hangsú­lyozta, hogy az egészségügyi szolgá­lat alkalmazottai szövetségének nagy munkát kell végeznie az orvo­sok között is, hogy nevelje és fo. kozza az orvosok politikai öntudatos­ságát. Kifejezte azt a meggyőződé­sét, hogy egészségügyünk egyesítése a termelésnek legnagyobb hasznára lesz és építő erőfeszítéseinket a szo­cializmus felé vezető útunkon a leg­hathatósabban fogja támogatni. A beszédek után vita fejlődött ki, amelyben a járási és kerületi bizott­ságok kiküldöttei foglalkoztak az egyes problémákkal, főleg a távol­maradások kérdésével. A kassai kerületben több mint 136 műszaki munkás és pallér rohamcsapata dolgozik Építőiparunkban az élmunkásmoz­galom rohamosan fejlődik. A „Mű­szakiak az élmunkások segítségére a rohamcsapatokban" akció az építke­zéseken nagy megértésre talál. A kassai kerület építkezésein a műsza­kiak és a pallérok tömegesen sietnek élmunkásaink segítségére, hogy ve­lük együtt sikeresen teljesítsék az ötéves terv feladatait. Kassa kerület; üzemében a kassai kirendeltség 40 műszakit küldött a rohamcsapatokba, a terebesd 16. az iglói 18 műszakit és 18 pallért, a pop­rádi kirendeltség pedig 17 techni­kust. A szállítási ügyek céljit szol­gáló kassai építkezési üzemben 24 műszaki lépett az élmunkások sorai­ba. Megemlítendő, hogy a poprádi ki­rendeltségen ebbe az akcióba 3 leve­lezőnő jelentkezett, akik segíteni fog­nak a rohamcsapatok Írásbeli mun­kálatainak elvégzésénél. A konferencia másnapi illését dr. Václav Heral, a szövetség elnöke nyitotta meg, aki üdvözölte a kon­ferencia új vendégeit, Milán Polák egészségügyi megbízottat, dr. Kli­movát a KSS központi titkárságá­nak képviselőjét és a munkaügyi és népjóléti megbízotti hivatal kikül­dötteit. Az üdvözlés után dr. Heral előadta a szövetség munkatervét az 1950-es év második negyedévére. Hangsú­lyozta, hogy szükséges a munkahelye­ket alaposan felülvizsgálni, hogy fel­használhassanak minden munkaerőt és minden gyógy- és szociális" berende­zést. Kiemelte továbbá annak a szük­ségességét, hogy a távolmaradások ellen következetes harcot kell folytat­ni s a termelés követelményeinek se­gítségére kell lennünk az egészség­ügyi személyzet célszerű széthelyezé­sével. További egészségügyi ambulan­ciákat kell berendezni, egészségügyi és más brigádokat szervezni stb. Az állami egészségügyi közigazgatás nevében a gyű est Milán Polák egész­ségügyi megbízott üdvözölte, aki hangsúlyozta, hogy az egészségügyi munkának is arra kell irányu'nia, hogy a népet szolgálja és meg kell győz­nünk egészségügyi személyzetünket, hogy feladataikat és kötelességeiket csak szoros együttműködésben telje­síthetik sikerrel. Dr. Kriegl egészségügyi miniszter­helyettes után dr. Klímová eme kedett szólásra, a KSS Központi Bizottsága egészségügyi alosztálya nevében. Dr. Klimová szintén rámulatott egészség­ügyünk néhány problémájára és ezek­nek a problémáknak megoldására né­hány módozatot javasolt. A beszédek után széleskörű, élénk vita fejlődött ki, amelynek eredményeit a szövetség egyes, tagozatainak jelen­lévő kiküldöttei hatarozatban fog'alták össze. A határozatban követelik a Nem. zeti Biztosítás keretében a hivatalno­kok működésének kibővítését és ki­mé'yítését. Továbbá követelik az elő­feltételek megteremtését ahhoz, hogy a mintaszerű EFSz-ek tagjait a leg­előnyösebb betegsegélyző biztosításban részesítsék. Követelik, az előfeltételek megteremtését arra. hogy az ál'ami és közalkalmazottak jövedelmi biztosítá­sát a Nemzeti Biztosító vegye át. A munka új formáival csökkenteni akar. ják a biztosítás fogyatékosságait, gaz­daságosabbá akarják tenni a gyógyin­tézetek működését és kimélyíteni és kiterjeszteni a betegség okozta távol­maradások ellen folytatott harcot. A határozatban továbbá követelik, hogy minél előbb minden szerződéses orvos rendelőjébe osszanak be irodai munka­erőt, hogy a kezelőorvosok munkáját megkönnyítsék Az egészségügyi szolgálat kereté­ben a határozat követeli továbbá, hogy valósítsák meg a KSS Központi Bi­zottságának rendeletét azzal, hogy biz. tosítsák az ipari dolgozók egészség­ügyi gondoskodását, amelynek döntő szerepe van az ötéves terv teljesítésé­ben A határozat végül követeli, hogy az eddiginél naeyobb mérté.íben bizto­sítsák a munkások részvételét a gyógyfürdőkön és üdülőkben a nyári hónapok alatt A népjóléti és egész­ségügyi dolgozók kétnapos ü'ése a ha­tározat elfogadásával ért véget. Reakciósok önvallomása A Nové Slovo Bratislavában meg­jelenő poütikai, kulturális és gazda­sági hetilap március 24-i számában Hubert Ripkának, a volt külkeres­kedelmi miniszternek külföldön tett nyilatkozatával foglalkozik. Ripka az 1948 február előtti események reak­ciós táborának egyik hangadó ténye­zője volt. A bekövetkezett események után Csehszlovákiából megszökött és nyugati tôkésbarátainál keresett „me­nedéket". Ripka nyüvánosan beis­merte, hogv a košicei kormányprog­ramot kezdettől fogva nem ismerte el. — Nagyon szomorú voltam — írja könyvében —, amidőn azt kellett lát­nom, miként semmisült meg a ko­šicei programmal és az újonnan ala­kult kormánnyal mindaz, amit mi előkészítettünk. Ugy vélem, sikerein­ket, amelyeket a háború ideje alatt elértünk, ezzel elvesztettük. Ripka ugyanis azt remélte, „hogy a kommunisták kénytelenek lesznek sok tekintetben visszakozni, Prága felszabadulása után új kormány ala­kul, amelyben helyet kapnak majd a cseh ellenállási mozgalom képvi­selői". Beismerte, hogy mindent elköve­tett, ami csak erejéből tellett, hogy fékezze azon kormány programjának megvalósítását, amelynek maga is tagja volt: „Minden erőfeszítésem, amit a bányák és a nehézipar álla­mosításának megakadályozására ki­fejtettem, hiábavaló volt. Amidőn az energetikai ipar egyes ágainak kor­poratív jellegűvé átváltoztatását ja­vasoltam, amelyben a részvények többsége az állam tulajdona lett vol­na javaslatom szerint, a kommunis­ták, ugyanúgy, mint Fierlinger, ki­nevettek." Ripka állandó vereségét a szakszervezetek közbelépésének tu­lajdonítja. A nemzeti szocialisták áruló és a nyugati imperialistákkal cimboráló minisztere ezután ezeket a megállapításokat teszi: „Lawrence Steinhardt amerikai nagykövetnek Prágába érkezte óta szoros baráti kapcsolatokat tartottam fenn vele." Steinhardit közismert volt arról, hogy a csehszlovák kormányprogrammal szemben nyíltan ellenséges magatar­tást tanúsított. A csehszlovák köztár­saság felszabadítása óta céltudatosan készítette elő az utat arra, hogy a hatalmat a hazai reakció vezetői át­vehessék és a februári puccsnak Zenkllel és Drtinával együtt főszer­vezője volt. Ripka külföldön írt köny­vében beismerte, hogy a februári események idején Beneš elnöknek a következő kijelentést tette: „Most úgylátszik, hogy ez a válság a kom­munisták és a többi politikai pártok közötti harc ideje, ám a helyzet meg­változik,, ha a kommunisták és ön között, elnök úr, konfliktusra kerül sor. Külföldön rá fognak jönni, hogy a demokráciának és az ország függet­lenségének sorsáról van szó." Ha Hubert Ripka úr ma a cseh­szlovák népi demokratikus állam bí­rósága előtt állna és ott tenne ha­sonló kijelentéseket — állapítja meg a Nové Slovo —, a külfödi nyugati reakciós sajtó sírógörcsök és átkozó­dások közepette hangoskodna a vas­függöny mögötti bíróságok emberte­len módszeréről. Kegyetlen kínzási módszerekről beszélnének, amelyek a vád alá helyezettet annyira meg­törték, hogy készségesen beismer akármit, — amihez soha semmi köze sem volt, — csakhogy mentesüljön a vizsgálat további megpróbáltatásai­tól. Titokzatos vegyiszerekről halla­nánk, ajnelyek megzavarják a vizs­gálati fogságban lévő személy egész­séges agyműködését, de csak annyira, hogy ne szűnjön meg logikusan és összefüggően beismerni az el nem követett bűntetteket, amelyeket va­lamilyen komplikált és titokzatos pszichológiai eljárással rákényszerí­tettek. Ám Ripka megfosztotta barátait minden hasonló lehetőségtől. Hűtlen­sége miatt kormánya iránt, amely­nek tagja volt, hűtlensége miatt a rendszer iránt, amelyet képviselt, nem felel hazai bíróság előtt, bár er­re bizonyára rászolgált, hanem sa­ját londoni emigrációs barlangjából felel e dolgokra könyvében, amely „Enslaved Czechoslovakia" cím alatt jelent meg. A Daily Worker megállapítja, hogy e könyv meggyőző bizonyítéka annak, mily hamis volt Ripka kenyéradói­nak felháborodása, amikor a februá­ri eseményekről mint „nem demo­kratikus" eseményekről írtak. E könyvből saját maguk is megállapít­hatják most, hogy Ripkáékhoz ha­sonló védettjeik miként gondolkoz­tak és miként ténykedtek most, ami­kor kártyáikat felfedik. (su-En-Láj megcáfolja Acheson újabb hazug állításait Csu-En-Láj, a Kínai Népköztársa, ság külügyminisztere nyilatkozatot tett közzé Acheson amerikai külügy­miniszternek az Egyesült Államok ázsiai politikájáról elmondott leg­utóbbi beszédével kapcsolatban. A nyilatkozat a következőket tar­talmazza: Dean Acheson amerikai külügymi. niszter március 15-én foglalkozott Ázsiával. Achesonnak az utóbbi idő­ben elmondott beszédei és nyilatko­zatai azt a célt szolgálják, hogy félrevezessék azokat, akiknek nin­csen tapasztalatuk az Egyesült Álla­mok támadó politikáját illetőleg. Acheson március 15.i beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Álla­mok „nem akar semmit sem elven­ni az ázsiai népektől és nem akar megtagadni tőlük semmiféle lehető­séget, szabadságot vagy jogot". A valóságban az Egyesült Államok már 50 évvel ezelőtt nemcsak birto­kukba vette a Fülöp-szigeteket és a Csendes óceán sztratégiai szigeteit és nemcsak Japánt és Dél-Koreát von­ta ellenőrzése alá a második világ­háború után, hanem megkísérli azt is, hogy ellenőrzést gyakoroljon Kí­na, Indonézia, Veitnam, Sziám, Burma és India felett is. Az egész világ tudja, hogy az amerikai kormány Kína bekebelezé­sére irányuló kísérlete során támo­gatta Csangkajseket a polgárháború folytatásában, a kínai néptől megta­gadott minden szabadságjogot és den lehetőséget, hogy függetlenül és békében élhessen. Az Egyesült Álla­mok kormánya még most is repülő­gépeket szállít Csankajsek banditái­nak, hogy bombázzák a szárazföldi Kínát. Vájjon ez nem cáfolhatatlan tény? Az Egyesült Államok hasonló mód­szereket használ, amikor bábjait. Bao Dajt és Sing-Man-Rheet támo­gatja, hogy aláaknázza Vietnam, Dél-Korea és a Fülöp-szigetek népei­nek szabadságmozgalmát. Vájjon nem jelenti. e azt, hogy a tényeket a fejlik tetejére akarja állítani? Acheson ezzel a kérdéssel fordul a kinai néphez: Miért nem kértek ame­rikai segítséget? Amerika ég a vágytól, hogy benneteket támogas­son! A kínai nép azonban saját tapasz­talatából megtanulta, mit jelent az úgynevezett amerikai „segítség". Ez embermilliók malálát, a nemzeti sza­badságjogok elvesztését jelenti. Amióta a kínai nép lerázta magáról az amerikai „segítséget", Kínában a dolgok rendes mederbe terelődtek és Kína valóban független lett. Ez hasznos lecke az egész világ népei számára, különösen a gyarmati és félgyarmti népek számára, ame­lyek ellen az amerikai imperializmus támadást intézett és intéz ma is. Acheson beszéde további részében megkísérli megbontani azt a nagy szövetséget, amelyet nemrég a Kí­nai Népköztársaság a Szovjetunió­val kötött. Nem Acheson volt-e az, aki január 12-én kijelentette, hogy a Szovjetúnió négy nagy területet sza­kit le Eszak-Kínától ? Vájjon miért nem merészelte elismételni ezt a nyi­latkozatot március 15-i beszdében? Az Uyen híreknek csak egy sorsa le­het: a teljes kudarc. Acheson azt mondja, hogy a kínai és a szovjet nép között az egyenlő­ség és barátság- alapján megkötött szerződés „ellenkezik az Egyesült Államok érdekeivel". Acheson meg­fenyegeti Kinát és azt állítja, hogy Kínának nem kell foglalkoznia Ázsia kérdésével, mert ez nem csak a kí­nai nép és ázsiai szomszédaínak hagyományait és érdekeit, hanem az amerikai nép és az összes szabad nemzetek érdekeit sértené Azt hiszem, Ázsia legnagyobb or­szága és népe nevében meg kell mondanom Achesonnak, hogy nevet­séges fenyegetései időszerűtlenekké váltak. Az ázsiai népek problémáit Ázsia népeinek maguknak kell megolda­niok, az amerikai imperialistáknak, mint Achesonak és társainak pedig nem kell beavatkozniok ezekbe a kérdésekbe — fejezte be nyilatko­zatát Csu-En-Láj kinai külügymi­niszter. Portugál gyarmati katonaság támadása kínai őrhajók ellen Malcao kikötő közelében portugál gyarmati csapatok az elmúlit napok­ban két kínai vámőrségi monitor­hajót támadtak meg. A tüzérség; tűz, amelyet e hajókra zúdítottak, kb. száz halászcsónakot is érintett, ame­lyek a monitorok közelében voltak. A Kínai Népköztársaság hajói a tü­zet nem viszonozták. A portugál gyarmati katonaság csempészeket akart e provokatív közbelépésével rftegmenteni.

Next

/
Thumbnails
Contents