Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)
1950-03-28 / 74. szám, kedd
II J sin 1950 március 28 Pártonbelüli demokrácia a bolsevik pártban A bolsevik párt rendkívüli rugalmasságát és cselekvési egységét a vezetés centralizmusa és a szigorú pártfegyelem biztosítja. Szervezettségét tekintve a párt felülmúlja a legjobban tömörített és legfegyelmezettebb hadsereg szervezettségét is. De hiba volna azt gondolni, hogy a párt centra lizmusa hasonlít a hadsereg centralizmusához. A hadsereget — mint ismeretes — a parancsnok ság hozza létre, az alakítja meg. A párt viszont alulról az önkéntesség alapján épül fel. „A pártnak — mondotta Sztálin —, szintén van vezérkara, ezt azonban nem felülről nevezik ki, hanem alulról az egész párt választja. Nem a vezérkar alakítja meg a pártot, hanem ellenkezőleg a párt alakítja ki saját vezérkarát." A hadseregben minden parancsnak kinevezése alapján veszi át helyét. Ezek személyesen adják ki a parancsot és cselekedeteikért csak felettesnek felelnek. A Pártban minden vezetőszervet alulról felfelé választanak és azok időn ként számadással tartoznak mun" kájukról. A pártszervezetek nem alsó", közép- és felsőfokú intézmények rendszerében helyeződnek el. Sztálin elvtárs antimarxistának tartja azt a nézetet, amely a Pár ot nem önálló harci szervezetnek, hanem intézmények bizonyos rendszerének tekinti. Sztálin azt tanítja, hogy a pártszervezeteknek harcosa, tevékenyen gondolkodó, öntevékeny szervezeteknek kell lenniök, amelyek teljesértékű eszmei és gyakorlati életet élnek. Innen ered a pártonbelüli demokrácia különös jelentősége, amelynek célja az, hogy a kommunistákat bevonja a Párt politikájának rendszeres megtárgya" lásába és a Párt egész gyakorlati munkásságának irányításába. A Párt egész belső élete, széles demokratikus alapon épül fel. A pártnak valamennyi vezető szervét alulról felfelé választják meg és valamennyi számadással tartozik. A Párt szervezeti szabályzata minden tagjának biztosítja a pártszervekbe való választás és választhatóság jogát, emellett a Párt minden tagjának korlátlanul jogában áll visszovonni a jelölést, illetve megbírálni a jelölt munkáját. A Párt demokratikus rendjének az a célja, hogy minden párttag czámára biztosítsa a pártszervek választásában és a Párt munkájának iránv'tásában való részvételét. E részvétel tehát nem korlátozódhatok arra, hogy a Párt tagjai meghatározott időpontokban meghallgatják a vezető szervek beszámolóit és értékelést adnak a vezető pártszerv, illetve annak egyes munkásai tevékenységéről azzal, hogy az új vezetőségbe beválasztják, vagy nem választják be őket. A párttagoknak állandóan részt kell venniök a Párt gyakorlati munkájában is. Tevékeny működést kell kifejteniök a pártéleten kívül a gazdasági és kulturális életben, a tömegszervezetek életében és a rendszeresen összehívott aktívagyüléseken — amelyeket nem parádé kedvéért és nem formálisan kell összehívni — tevékenyen kell közreműködniök. I A pártonbelüli demokrácia egyik legkifejezőbb megnyilváI nulása az, hogy a pártszervekben a vezetés gyakorlása kollektív. Minden fontos kérdést egy-egy vezető szerv tagjai tárgyalnok meg és döntenek el. Ha a Párt határozatát kollektíven fogadják el, a kidolgozásban minden párttagban megnő a felelősség érzése a vezető szerv tagjai tárgyalnak Sztálin tanítása szerint ahhoz, hogy a pártszervezetek vezetői ne kövessenek el hibákat, szoros kapcsolatban kell állniok azokkal, akiket vezetnek, tanácskozniok kell a dolgokban jártasabb emberekkel, meg kell hallgatniok az egyszerű kommunisták megjegyzéseit. A pártmunka gyakorlatában ezért alkalmazzák oly széleskörűen az értekezleteket, gyűléseket, hogy tisztában lássanak egy va^y más kérdést, hogy kicseréljék a tapasztalatokat. Az egész vezetésnek arra kell irányulnia, hogy minél több kommunista kapcsolódjék be a munkába, fejlőjék a kommunisták öntevékenysége és kezdeményezőkészsége. Ez a pártszervezetek bolsevik vezetésének legfontosabb elve. cflt (férnipati isholá.ba§t A moszkvai 1. számú fémip;- iskola forró műhelyében tanítványai körülveszik Szemjon Konkint, az iskola mesterét. Bemutatja az újonc ipariskolának a műhe yt, megismerteti veük jövendő szakmájukat. A kohók torka égető meleget lehel. A mester elmondja, mi a rendeltetése a kohónak, az edzőkemencének, stb. A íiúk egyike, Misa Szuhorukov izgatottan néhány szót súg egyik társának: — Micsoda munka . Bizony, köny. nyebb az esztergályosoknak és a ma lósoknak! Szomjon Honkin éles füle elkapta a szavakat. — Ez a munka kétségtelenül forró — válaszolt a fiúknak kissé élesen, — De forró embereket is követel. A gyáváknak és közömböseknek itt nincs keresnivalójuk! Szuhorukov a haja tövéig elpirult. Még soha senki nem nevezte gyávának. A gyávaságot és a gyáváka' megvetette. Hát meghátrál ő a kohók és a tűz elől? Nem, nem is erre gondolt. Megjegyzését úgy értette, hogy azoknak jobb, akik könnyebb, tisztább munkát végeznek. A mester válasza bántotta. Belátta. valóban hirtelen volt a megjegyzés és nem rosszakaratból mondta. S ekkor Konkin hirtelen újra Misa telé fordult. — Nem mondom, — szólt —. az esztergályos és maró-szakma szép foglalkozás. De én jobban szeretem, többre becsülöm az enyémet. Az esztergályosok. marósok megadják az alkatrész külső foi máját. Mi azonban megvá'toztatjuk az anyag minőségét, belső felépítését. Nélkülünk, hőszakértők, olvasztárok, edzők nélkül nem tud meglenni sem az esztergályos, sem a lakatos. De én még azért is szeretem szakmámat, mert sok újat lehet benne a'kotni, tökéletesíteni és azért is, mert nehéz, veszélyes munka. Minél nehezebb a munka, annál jobban megbecsülik azt, aki végzi. * Néhány hónappal e beszélgetés után az ifjak már nem vendégként jöttek ; a műhelybe. Mind jobban megismerték szakmájuk titkait. Misa Szuhorukov j igen kényes, fontos munkához került. A mester reszelőedzésre állította be. Omlik a veríték Misa arcáról, arra sincs ideje, hogy letörölje homlokát. A reszeló'k edzése nagy figyelmet igényel. Ha egy másodperccel tovább melegítik, selejtes lesz. S egyik darabnak követnie kell a másikat, míg az egyik „parti" izzik, sietni kell, hogy elkészítsd a másikat. Misa néha irigykedve pillantott tanulótársára, aki mellette dolgozott és csak annyi do'ga volt, hogy a kemencébe rakta az edzendő darabokat. — Konkin elvtárs, maga úgylátszik elhatározta, hogy megbüntet en gem — mondta Misa az éppen arra haladó mesternek. — Megbüntetni? Soha nem gondoltam arra, hogy munkával lehet büntetni az embert — válaszolt Konkin. — Hát te nem tudod, hogy a mi műhelyünk vezette be elsőnek a reszelők edzését? Üj kísérlet. Te itt a munakahe'yeden olyan vagy, mint az a katona, aki elsősorban van, hogy felderít. De ha nehéz neked, legyen, felváltalak. Nálunk háborúban és békében egy aránt sokan jelentkeznek felderítésre. Te pihenj. — Szomjon Vaszljevics! — kiáltotta szenvedélyesen Misa, mert látta, hogy a mester már éppen szólni akar a mellette dolgozó fiúnak. A helyemen maradok! Köszönöm a tanítást, soha nem fogom elfejejteni. — Kedves fiam — nézett rá mosolyogva a mester — még sokat kell téged tanítanom. Mérges voltál és nem is gondoltál arra, elsajátítod ezt, akkor minden más munka csak játék lesz neked. Ügye nem gondoltál erre. — Nehezen jöttem rá. — Tudom. így akartam, éppen a te érdekedben, hogy Tnegedzzelek. Tudtam, hogy szidni fogsz. De amikor már keménynek érzed magad, megköszönöd nekem. Az edzés nemcsak a reszelőnek, hanem az embernek is nagyon hasznos. Mit nyer a nép árleszállítással A Szovjetúnióban a fogyasztási szövetkezetek szervezete szolgálja a falusi lakosságot. Szerte az országban többszázezer fiókja működik, központja a „Centroszojuz", a Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetsége. Elnöke, Kohlov nyilatkozott a Szovjet Tájékoztató Irodának: hogyan zajlott le a faluhelyen a kereskedelmi életben az árleszállítás első napja. — A háború befejezése óta ez volt a harmadik és legjelentősebb árleszállítás a Szovjetúnióban. A rozskenyér ára 25.9. a finom búzalisztből készült kenyér 30, a húsé 24— 35, a porcukoré 15, a pamutszövetek és bőrcipőké 15, a szappané 40—50 százalékkal olcsóbbodott. A kolhozparasztok és a falusi dolgozók az árleszállítő rendeletet nagy lelkesedéssel fogadták. A kereskedelmi cikkek árának nagyarányú csökkentése mellett a mezőgazdasági és állattenyésztési termékekre megszabott állami átvételi árak változatlanok maradtak. Ezzel a parasztok jövedelme oly jelentős mértékben emelkedett, hogy sorra lefolytatott népes gyűléseiken megállapították: a falusi lakosság élete most még szebb, még gazdagabb lesz. — A Szovjetúnió különböző területeiről és vidékeiről beérkezett jelentések azt mutatják, hogy az ár. leszállítás óta a szövetkezeti árusítóhelyek forgalma erősen megnövekedett — folytatta a szovjet fogyasztási szövetkezetek elnöke. — A moszkvai, szaratovi és számos más kerület falusi szövetkezeti boltjaiban csaknem kétszer annyi áru kel el, mint az árleszállítás előtti napokban. Erősen növekedett a falusi lakosság kereslete cukorban, édesipari termékekben, konzervekben, pamutszövetekben és háztartási cikkekben. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a szovjet falvakban mindenütt hatalmas építkezések folynak: új gazdasági épületeket, öntöző rendszereket létesítenek, gépesítik az állattenyésztő telepeket, villamosítják a mezőgazdasági termelést. Igen nagy forgalmat bonyolítanak le tehát építési anyagok, ban, szögekben, cementben, palában, cserépben, ablaküvegben, stb. Az árleszállítás e cikkeket is érinti és így az olcsóbbodás lehetővé teszi, hogy a kolhozok újabb összegeket fektessenek be a közös gazdaságok fejlesztésébe. Ez még inkább növeli a szovjet falvak lakóinak anyagi jólétét. Arra a kérdésre, hogyan fejlődik tovább a falusi kereskedelem 1950ben, Kohlov elnök a következőket mondotta: — A fogyasztási szövetkezetek forgalma erőteljesen megnövekszik ebben az évben. Fogyasztási cikke, ket termelő vállalataink egyre több árut bocsátanak ki, s ennek megfelelően sokkal több áru kerül a kereskedelmi hálózatba, mint 1949-ben. — Milyen mértékű lesz az áruellátás növekedése? — Ez évben a falusi lakosságot kiszolgáló fogyasztási szövetkezetek a mult évihez viszonyítva 29 százalékkal több pamutszövetet, 51 százalék, kai' több pamutszövetet, 31 százaléktöbb édesipari készítményt kapnak. Növekszik az építkezési anyagok, a petróleum, dohány, gyufa, vasáruk, gépkocsik, motorkerékpár, kerékpár és más iparcikkek mennyisége is. Jóval több rádióőkészülék, grammofon, hangszer, könyv, sportcikk és iparművészeti tárgy kerül a falura, mint 1949-ben. A növekvő forgalom igényeinek megfelelelöen szélesítek a falusi árusítóhelyek és üzletek hálózatát és sok új áruházat is nyitunk vidéken. Arra vonatkozóan, hogy mit nyer a nép az árleszállítással, egy novoarchangelszki kolhozparasztasszony, Jekaterina Medvedcsenko kiszámítot. ta: az árak olcsóbbodása révén négytagú családja havi 300 rúbelt takarít meg. Ez — mondja — lehetővé teszi, hogy még jobban táplálkozzunk és még többet költsünk ruhára, cipőre és más cikkekre. A. ZAPOTOCK? 4 5 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARI DEZSŐ Minden útnak más-más érdekessége volt. A leghoszszabb út Ókorába vezetett Lánskyhoz. Falusi fiú számára is derék teljesítmény volt Kováryn és az erdőn keresztül elmenni Ókorába. Ilyen teljesítménnyel jogosan dicsekedhetett a falubeli fiúk előtt. Tóni még iskolába sem járt, amikor elkezdte ezt a küldönc-tevékenységet. De alaposan ismerte is a Budecs"kôrnyéki erdőket, a kolecsit, a tynecit, a zákolanyit, a blevicit és az okorait. Az okorai erdő volt a legnagyobb. Ez Kovárytól egészen Ókora határáig húzódott. Ott termett a legtöbb gomba. Tóni kiskora óta szenvedélyes gombaszedő volt. Különösen az okorai erdő csábította. Ott ugyanis jó tanítóra akadt. Még mielőtt beíratták volna az iskolába, gyakran bolyongott az erdőben Maternával. Ez a Mater" na vadorzó volt, aki úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét. Tudta, hol terem a legtöbb vargánya és úrigomba, tudta, hol kell keresni a galócát és a sárgagombát. Be kell járni a borókabokrokkal borított dombokat, ha az ember kiszáradt fatörzset keres, hogy azután éjszaka eljöjjön érte. Materna jól tudta, hol tanyáznak a nyulak s merre járnak az őzek a patakhoz vizet inni. Materna mindebbe beavatta Tónit is, amikor együtt bolyongtak az erdőn. Ketten voltak, akik nem jó szemmel nézték a sétákat, a mama és Vesely, az erdész. A mama azt állította, hogy a vadorzó rosszra tanítja a fiút az erdőben. Az erdész, ha találkozott Maternával és a kisfiúval, gyakran kiáltott rá a vadorzóra: — Már megint itt csavarogsz, semmirekelő. Már jiegint keresel valamit, amit éjszaka hazavihetnél. — Ugyan, ugyan, erdész bácsi, miért bosszankodik? — békítgette ilyenkor mosolyogva Materna. — A szabóék Tónija gombát akar szedni. Miért ne mutathatnám meg neki azokat a helyeket, ahol sok gombát talál? Ettől még nem lesz szegényebb az erdő. — Engem nem csaphatsz be, te gyalázatos! — harsogta az erdész. — A fiúra hivatkozol, de magad keresel zsákmányt az erdőben. Megállj csak, ha tetten érlek, ellátom a bajodat! — Miért haragszik rám, erdész bácsi? Hiszen egypár gombát csak szabad szedni az erdőben. — Hát ez se igaz. Ha nem engedem meg, a tűt sem emelheted fel, amit magad vesztettél el az erdőben. Ami itt van, az az uraságé, érted? És az erdész engedélye nélkül semmit sem szabad innen elvinnh Ez az előírás, — magyarázta Vesely. — De maga, erdész bácsi csak nem lesz ilyen szigorú hozzám? És tudtommal az okorai erdőben még sohasem adtak írásbeli engedélyt a gombaszedésre. Csak nem akar ilyesmit bevezetni? — Semmit se akarok bevezetni. Jóba akarok lenni az emberekkel. De meg kell állnom a helyemet az urasággal szemben is. Ha a csirkefogók, akik ledöntenek egy-egy kiszáradt fát, legalább a talaj mentén fűrészelnék el és a rönköt aztán elásnák. De nem teszik, az ebadták. Félméternyi magasságban fűrészelik el a fát, úgyhogy már messziről látható a gaztett nyoma. Akkor azután az erdésznek van kellemetlensége. Én tüntessem el a tettesek helyett a bűnjeleket? Az erdész dühösen tömködte a dohányát fapipájába és hatalmasat köpött. — Én ilyesmit nem teszek, erdész bácsi. Miért szidalmaz? Én ugyan nem vágok ki száraz fatörzset s ha már megtenném, nem lennék olyan ostoba, mint a többiek. Hiszen erről az oldalamról ismer, ugyebár? — mondta Materna és bizalmasan hunyorgott Veselyre. — Éppen az, hogy ismerlek. Engem nem tehetsz lóvá. Tudom, hogy jópipa vagy, de azt is tudom, hogy nem vagy ostoba. Csak vigyázz, nehogy magadra haragíts. Mindennek megvan a maga határa. Jólesz, ha nem jársz a fiúval a vadászterületre. Nemrégiben töltényhüvelyt találtam. Az ördögbe is, töltényekkel ne próbálkozz. Ne élj vissza a jóságommal, annyit mondok. Tudom én, mi a vadászszenvedély. Az ember leselkedik egy darabig és aztán puff! Jóleső izgalom járja át az embert ilyenkor, ugy-e? Engem nem fogsz ilyesmire tanítani. Ezen a téren tanulhatsz egyet-mást az öreg Veselytől. Az uraság nem hiába tett meg erdésznek. Vesely arckifejezését derűssé tette az emlékezés. De hirtelen mintha megváltozott volna. Gyufát gyújtott, ujjával benyomkodta a dohányt a pipába, néhány jókorát pöfékelt, aztán kivette a fapipát a szájából, hatalmas füstfelleget fújt ki és pipával kezében megfenyegette Maternát. — Ez az utolsó szavam, Josef. Töltényt nem türötj itt. Különben meglátod, mire képes az öreg Vesely röhögj, nem tréfálok, ellátom a bajodat! Az erdész, fapipájával a szájában és fenye; rázva hatalmas botját, amely a beszélgetés alatt lógott, óvatos, hosszú léptekkel továbbhaladt. Miért ne járt volna el Tóni szívesen Ókorába, amikor az ottani erdő oly sok érdekességet rejtegetett és amikor az erdőben oly jó tanítóra akadt? A Vosmikhoz Üjezdbe vezető út rövidebb, de veszedelmesebb volt és Tóni éppen ezért nem nagyon szerep. A veszélyt az újezdi fiúk jelentették. Az újezdiek * zákolany-iak között régi volt az ellenségeskedés. Az Iában ugyan egymás mellett ültek, sőt, barátkoztak egymással a zákolany-i és az újezdi fiúk. De ez a barátság csak az iskolaépületben és annak közvetlen környékén legfeljebb Reznicsekék kunyhójáig volt érvényes. Itt kettévált az úť és itt véget' ért a barátság is. Itt azután „kiásták a tomahawkot", — mondogatták gyakran a fiúk a körükben rendkívül népszerű indián tôrt Är^+»k nyomán. FőItt, Reznicsek kunyhójánál, két csoportra osz., «iyula> külön a zákolany-iak és külön az újezdiek. Megkezc p^ava harc. Az újezdiek rendszerint visszavonultak. K' , lenek voltak vele, mert különben nem jutottak íőfizehaz az iskolából. Zákolanyn át egészen a vasútállomá • a harci szabályoknak és szokásoknak megfelelően (Folytatjuk.) Kős. löfize75.-, 1PESJKőa.
