Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-03 / 53. szám, péntek

1950 március 3 UJSZ0 z a sajtóban és a rádióban népszerűsíteni élmunkásaink munkáját és sikereit, mint eddig tettük. Ügy kell rájuk mutatni, mint új emberekre, akiknek új viszonyuk van a munkához és a társadalomhoz. Meg kell tenni minél gyorsabban a szükséges intézkedéseket arra, hogy a bérpolitika intézése megfeleljen a gazdasági terv teljesítése szükségleteinek az egyes ágazatokban, hogy az eddiginél jobban érvényesüljön az érdemszerinti jutalmazás elve és hogy minél jobban gondot fordítsunk az élmunkások fellendítésére és anyagi érdeklődésére. A bérpolitika bevezetéséért való felelősséget az üzemekben át kell vinni a műszaki mérnöki káderekre, élükön az üzemi, esetleg vállalati igazgatóra. Az üzemigazgatóságoknak éppúgy, mint a termelési minisztériumoknak nem szabad a bérpolitika végrehajtását csupán a munka és szociális biztosításügyi minisztériumra hagyniok, hanem jóval inkább kell saját termelési ágazataikban befolyásolniok a bérpolitika végrehajtását, annak fejlődéséről gondoskodni és vállalni a felelősséget annak helyességéért. Vezetni kell a versenyzők és az élmunkások tömegeit, hogy állandóan kövessék a technikai normákat, főleg a teljesítménynormákat és naponta győzzük meg őket arról, hogy ezt szilárdítani szükséges. A termelésben be kell vezetni az állandó ellenőrzést és minden technikai norma tanulmányozását, valamint biztosítani kell, hogy minden becsléssel megállapított teljesítménynorma folyamatosan pótolva legyen új normákkal, amelye.k rendes időtanulmányok és méregetések alapján keletkeznek. A rendszeres ellenőrzést legkevesebb egy évben egyszer kell végrehajtani. Készítsük elő az összes műszaki és teljesítménynormák alapos revízióját, amelyet az üzemek ROH élmunkás és műszaki kádereinek képviselőiből alakított külön komissziók hajtsanak végre. Az ellenőrzésnél a műhely és az üzem termelési lehetőségeinek alapos ellenőrzéséből kell kiindulni. Mindenekelőtt szükséges lesz ellenőrizni az olyan normákat, amelyeket hosszabb idő óta nem ellenőriztek, vagy amelyek nincsenek helyesen megállapítva. Az ellenőrzésnél és az új normák megállapításánál az élmunkások tapasztalataiból és munkájából kell kiindulni, valamint azokból a tapasztalatokból, amelyeket a szocialista munkaversenyek és az élmunkásmüszakok folyamán szereztünk. A norma megszilárdítását és az ellenőrzött normákat egy tervezett időszakra, vagyis egy esztendőre biztosítani kell. Ezalatt az idő alatt az igazgatóság részéről nem szabad a normákat megváltoztatni, amenynyiben nem kerül sor a munkafolyamat műszaki és szervezési vagy technológiai újítására. Azoknál a munkásoknál, akiknél a garantált időn belü la munkafolyamat, vagy munkamódszer javul olyan módon, hogy rendkívül magasan túllépik a normájukat, a normákat csupán az ő beleegyezésükkel lehet megváltoztatni. A közvetítő tervek előkészítésével kapcsolatban az üzemekben évente kiterjedt politikai és ön" tudatosító kampányt kell lefolytatni a normák megszilárdításáért az eljövendő tervezési időszakban. "A kampányt közösen vezessék a Párt, a szakszervezetek és a7. üzemi igazgatóság, üzemvezetőség szervei. A rendes normázásért és a normák megszilárdításáért a felelős séget át kell vinni a műszaki, mérnöki és bérkáderekre, a műhelyekben, az üzemekben és az üzemi igazgatóságokon. * * # A Pártszervezet és a kommunisták feladata lesz a szakszervezetekben és a gazdasági életben most az, hogy biztosítsák e vonal végrehajtását az élmunkásmozgalom további fejlesztésénél és a normák megszilárdítására való törekvést. Nehéz és nagyon felelősségteljes feladat lesz ez. Főleg a teljesítmény-normák megszilárdítása fogja megkövetelni a Párt és a szakszervezetek rendkívüli munkáját. Nagy tudatosító kampányra kerül sor, amelyben a dolgozóknak meg kell maitatniok, hogy a szocializmus építésének egyik alapvető feladatáról van szó. Hosszú folyamat lesz ez, amelynek folyamán a dolgozókat folyamatosan és türelmesen kell meggyőzni. Lehetetlen elképzelni, hogy állandó meggyőzés, konkrét felvilágosító munka nélkül végrehajthatnánk e feladatokat. A kommunisták a szakszervezetekben és a gazdasági életben ezért még jobban kell, hogy erősítsék tevékenységüket. Ugyanígy szükség lesz arra, hogy a Párt szervezetei javítsák munkájukat, az üzemi szervezetek bizottságainak munkáját és főleg a tizesbizalmiak működését. A Párt üzemi szervezetei nem oldhatják meg az üzem termelési problémáit, nem ismerhetik a szocialista munkaverseny állapotát és fejlődését, a normák lágyságát és szilárdságát, ha nincs kiépítve a tizes-bizalmiak rendesen működő együttese. Az ö munkájuk nélkül nem lesz és nem lehet a Pártszervezet a helyzet ura az üzemben. Amellett szükséges lesz az, hogy a Párt szervezetei el ne felejtsék, hogy a Pártot meg kell fiatalítani és erősíteni," hogy a Pártba új vérkeringést kell bevinni. Ez az új vér: az élmunkások, akikből a legjobbakat állandóan nevelni kell és akik a termelésben állandóan bebizonyítják új hazafiságukat. Őket kell megnyerni a Párt tagjaiul. Hiszen az ő tetteikkel újkori hősök nőnek fel, mint ahogyan Zápotocký elvtárs mondotta: a munka hősei, a szocialista országépítés hősei. A tettek bi" zonyítják, hogy velük a szocializmus építésében teljes mértékben számolhatunk. A megállapított feladatok teljesítése az élmunkás-mozgalom fejlődésére és a normák megszilárdítására mindenekelőtt a Párt munkájától fog függni. És a mi Pártunk ezeket a feladatokat is teljesíti. Teljesíti azért, mert tudatában vagyunk annak, hogy ezeknek teljesítésével biztosítjuk a szocializmus győzelmét országunkban. Magyar művészek Bratislavában sjtményekkel és magasabb munka erőfeszítésekkel más munkáknál. Ilyen normák az ismert bérrendszer rendetlenségéhez vezetnek. A normák megszilárdítása nálunk eddig úgyszólván nem lett megvalósítva. Nincs semmiféle előírásunk a normák megteremtésére és ellenőrzésére. Amennyiben az ellenőrzést némelyik üzemben végrehajtották, régi kapitalista módszer szerint tették politikai előkészítés és a szükséges termelési szervezési intékedéfiek nélkül. A munkásoknak nem világították meg a normák megszilárdításának értelmét és jelentőségét. Hogy müyen elégtelenül vannak megszilárdítva a normák, azt mutatja a következő példa: A kuŕini szerszámgépgyár Igazgatósága, ahol rendkívül ki van fejlődve a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom, példás az üzemi tervezés és a munka többsége akkordosítva van és ahol a munkások átlagban magasan túllépik normájukat, becslés szerűen a norma megszilárdítása egészen a legutóbbi időkig a normaösszegnek összesen pusztán 4—5%-át tette ki. A nehéz mechanika, mely ezen üzem központja, összesen 1.105 norma-részlettel rendelkezik. Ezen 1.105 norma-részletből 1945-től 1949 év végéig kb. 120 norma szilárdult meg, ezeknek csak egy kisebb hányada revízió útján, míg a többi része a munkásság kezdeményezése következtében. Ezen állapotnak okait elsősorban abban kell látni, hogy az üzemi igazgatók a technikai-mérnöki káderek és a mesterek mindezideig nem érezték, hogy felelősek lennének a normák állapotára és az akkordidőre vonatkozólag. Ügy vélték, hogy ez az üzem bérszerveinek és bérpolitikájának gondja, amely azonban nem volt szoros összeköttetésben a termeléssel, de még rövid idővel ezelőtt a szociálpolitikai osztály írányitotta. Az akkordosok és az időmérők az üzemben nem folytatták az idő mérését és az idő tanulmányozását műszaki lehetőségek és munkafolyamatosság szempontjából, de gyakorta az az igyekezet vezette a normák mérésénél őket, hogy a munkásságnál megtartsák az ezideig fennáló bért, tekintet nélkül a teljesítményre. Ezért a tiszta termelékenységi időt a teljesítményi normáknál különböző póttételekkel és időveszteségekkel deformálták. Meghagyták vagy pedig kialakítottak oly normákat, amelyekre azt mondjuk, hogy lágyorma Hasonlóképpen az úgynevezett bércsúcs régebbi gyakorlata a munkaügyi és népjóléti minisztérium 1946 augusztus 7-i hirdetménye értelmében, valamint ez a tény, hogy a munkásoknak mindezideig nem biztosították még egy határozott időre sem a szilárd normákat — ami a munkásságot azzal ijesztette, hogy a norma-reviziők állandósulni fognak, — azt eredményezték, hogy a normáik túlnyomó többsége idejét multa és nem felelnek meg az üzemek mai műszaki felszerelésének, sem pedig az »új« embereknek, akik ma már az ipari termelésben jelentkeznek. De a Párt üzemi szervezetei és a szakszervezeti csoportok sem láttak tisztán a normák szilárdításának kérdésében. Az elvtársak eddig nem értették meg, hogy a normaszilárdítás egyike a termelés főfeladatainak. Ennek ellenére már jó egynéhány példánk van a helyesen véghezvitt a normaszilárditási akciókra. Így példának okáért a gottwaldovoi Svit nemzeti üzem elvtársai az elmúlt év utolsó negyedében bevezették az állami munkakatalógus nagy akcióját, amelyet egybekötöttek a teljesítményi normák megszüárdításával. Az összes teljesítményi normákat tökéletes revízió alá vették. Az ellenőrzést külön bizottságok végezték, amelyek a műhelyek és osztályok munkásaiból és műszaki alkalmazottaiból volt összetéve. Az üj, szüárdított normákat megvitatták és letárgyalták a munka-kollektívák gyűlésén, a Párt és szakszervezetek mühelyülésein. Az összes alkalmazottakkal megvitatták a normák megszilárdítását. Az új, a már szilárdított normákat a munkásság Uyen politikai előkészítés után elfogadta, bevezette, mialatt az új normák érvényét hat hónap időtartamára biztosították. Az új, szilárd normák bevezetésével a munkatermékenység 4.4%-al emelkedett, ezzel egyidejűleg megteremtődtek a szocialista munkaverseny továbbfejlődéséhez szükséges előfeltételek. Úgyszintén a brnoi kerületben dolgozó elvtársak az utolsó hónapokban az üzemekben kiterjesztették a normák megszilárdításának akcióját. A hiba az, hogy sok esetben a hivatalos tényezők a norma megszilárdításának kérdésére csupán a munkás bérének megszilárdítása szempontjából tekintenek és azt hiszik, hogy a normák megszilárdítása a munkás személyi érdekeivel ellentétben van azáltal, hogy többet termeljen, mint ahogyan ezt tegnap Gottwald elvtárs mondotta. És mivel ezeket a dolgokat nem tudják megmagyarázni a munkásoknak általánosan, vagy pedig csak agitációsan állítják eléjük és a meg nem értéssel való első találkozásuk után azután szívesebben megfutamodnak a normák megszilárdítása elől. Gyakran elfelejtik azt, hogy az új technikai normákat nem lehet a termelés döntö tényezője, vagyis a munkás nélkül megalkotni, megteremteni. Ami az új normák kialakulásának technikáját illeti, nem látják azt, hogy a normákat a műhelyek és munkahelyek műszaki és szervezési lehetőségei alapján kell megállapítani. A helyesen megállapított norma, amelynek magassága nem kell, hogy a technikailag elmaradottabb káder színvonaláról induljon ki, sőt az átlagosból sem, hanem valamivé', magasabbnak kell lennie, biztosítania kell az átlagos munkásnak is a valóban megérdemelt keresetet. A helyesen megállapított norma a versenyző munkásnak lehetőséget ad arra, hogy magasabb keresetet érjen el, a műszakilag elmaradott dolgozónak segítőtársa legyen technikai színvonalának és érettségének emelésére. Valójában mit jelent a norma megszilárdítása? A norma megszilárdítása jelenti bizonyos termék elkészítéséhez szükséges időmennyiség csökkentését és így csökkenti a bér részesedését a termék árában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elért keresetet csökkenti. Az új norma magasságának objektív megállapításával lehetővé tesszük az átlagos munkásnak is, hogy a munkaidő jobb hihasználásával és a technika tökéletesebb elsajátításával emelje teljesítményét és nemcsak ugyanolyan, hanem magasabb keresetet is érjen el, úgyhogy a norma megszilárdítása nem jelenti a bér csökkentését. Éppen a norma megszilárdítása nyújt lehetőséget a munkás megjutalmazására a termelésben, a valóságos teljesítmény szerint és bérét érdeme szerint emelik. Hogy ez lehetséges, a következő példa mutatja: szerszámgépek gyártására szolgáló egyik üzemben a kifizetett bérek költsége a szerszámgépek egy bizonyos fajtájának általános egész szereléséért az 1946-os évben 11.300 Kčs-t tett ki. Folyamatos akkordosítással és a munka normázásával, néhány technikai újítás bevezetésével és a szocialista munkaverseny következtében, amely kapcsolatban volt a norma megszilárdításával, ugyanennek a gépnek szerelésére szükséges bérköltséget az 1949-es évben 8800 Kčs-re csökkentették. Amellett a bér-akkordban egy emberre és egy órára és a megszilárdult normák mellett az 1946-os év 17.50 Kčs-ról az 1949-es évben 28.50 Kčs-ra emelkedett. Ez szemléltető példa arra, hogy a norma megszilárdítása, a munkabérköltség csökkenő részesedése a termék árában nem jelenti a kereset csökkentését és a bér leszállítását. Eddig mi sem szenteltünk' a normáknak elegendő figyelmet. Figyelmünk túlnyomórészben az újjáépítésre és gazdaságunk átépítésére irányult, az új gyár építésére, a termelési feladatok biztosítására, az új normák bevezetésére. Iparunk elért eredményei és a munka termelékenységének eddigi fejlődése az iparban világos bizonyítékát nyújtja annak, hogy elérkezett az idő ahhoz, hogy a Párt a szakszervezetek és a gazdasági élet minden dolgozójának figyelmét ismét a normák kérdésére, azok minőségére és főleg azok megszilárdítására fordítsa. A jövőben ezeket a kérdéseket nem megoldani: ártana ügyünknek, a szocializmus ügyének. Az elavult normák nemcsak hogy a további technika fejlődésének megállítását jelentenék, hanem a termelőerők fejlődésének megmerevedését is. Régi, nem ellenőrzött normákkal dolgozni annyit jelent, mint akadályozni a szocialista munkaverseny fejlődését, késleltetni a termelési és a termelékenység emelését szolgáló tervek teljesítését, meghosszabbítani az ipar átépítéséenk útját és lehetetlenné tenni a nép életszínvonalának további fokozatos emelkedését. Tudjuk, hogy nem lesz hiány főleg a külföldön a munkások jogainak úgynevezett védelmezőiben és barátaiban, akik arra fognak törekedni, hogy a normák megszilárdítására vonatkozó törekvéseinket bizonyítékul használják fel arra, hogy a dolgozókat kényszerítsük teljesítményük emelésére stb. Dolgozóinkat nem fogjuk és nem is kell kényszeríteni. Nem, mert ők maguk fognak törekedni, hogy jobban használják ki a munkaidőt, megrövidítsék a termelési időt, eltávolítsák az időveszteségeket, jobban uralják a techcnikát, gyorsítsák a gépek menetét, gépesítsék a további termelési műveleteket, egyszerűen törekedni fognak arra, hogy többet gyártsanak. Többet gyártani, mert tudatában vannak annak, hogy nem a kapitalista urak számára termelnek és dolgoznak, hanem saját maguknak. Talán a kapitalista gazdasági életben nem léteznek technikai és teljesítménynormák? Természetes, hogy léteznek. A kapitalista gazdasági életben is tart ez a folyamat, csakhogy abban a tökéletesebb műszaki normákért folyó harc értelmét és célját nem az a szándék irányítja, hogy segítsenek a dolgozó népnek és a nemzetgazdaságnak, de értelme az, hogy biztosítsák a kapitalista élősködők magasabb hasznát. A munka normázása a kapitalista berendezésben, a norma megszilárdítása eszköz a bérek csökkentésére, a munkateljesítmények felfokozására és múlhatatlanul azt a következményt vonja maga után, hogy a fölösleges munkásokat elbocsássák és megsokszorozzák a munkanélküliek hadseregét. Eszköz a dolgozók nagyobb kizsákmányolására és nyomorba döntésére. Ez az a nagy különbség, amely a műszaki normák megszilárdításában mutatkozik. Nagy vonalakban ez a szocialista munkaverseny és élmunkásmozgalom helyzete, ezek iparunk műszaki és gezdasági normáinak főproblérAái. Ebből a helyzetből és ebből az állapotból kiindulva azt hiszem, hogy az élmunkásmozgalom további kifejlesztéséhez és a normák megszilárdításához a következők szükségesek: Az élmunkásmozgalom tömegfejlesztésére súlyt kell fektetni, abból indulva ki, hogy a szocialista munkaverseny és élmunkásmozgalom ereje tömegszerüségén alapszik. A Párt szervezeteinek még következetesebben kell dolgozniok azért, hogy „minden munkás élmunkássá váljék". Különleges figyelmet kell szentelni az élmunkásmozgalom gyors és tömeges kiterjesztésének, főleg a nehéz gépiparban, a bányaiparban, a kohóknál, a vegyi és kerámiai iparban, főleg azonban a cementgyártásban, az építészetben és a mezőgazdaság társadalmi szektorában, valamint mindazon termelési ágazatokban, amelyek termelés emelésében nem függnek nyersanyagok behozatalától. Az élmunkásmozgalom és a szocialista munkaverseny ezekben az ágazatokban főleg a tervezett 1950. évi termelési feladatok időbeli teljesítésére és maximális túllépésére kell, hogy irányuljon a termelési költségek egyidejű csökkentése mellett. A többi ipari ágazatokban a szocialista munkaversenyt főleg a termelési költségek csökkentésére kell irányítani, áttérni több gép kiszolgálására és a termelési müveletek egyszerűsítésére. A finom mechanikában az élmunkások és újítók figyelmét a színes fémekkel való takarékoskodásra kell irányítani, ezeknek szükségét csökkenteni kell más anyagok felhasználása útján. A textil- és bőriparban a fogyasztási cikkeket előállító többi iparban az élmunkásmozgalmat a termékek minőségének folyamatos javítására kell ráirányítani. Az élmunkáváltást fel kell használni az üzem kihasználatlan teljesítőképességének folyamatos fokozására, valamint az eddig kihasználatlan tartalékok feltárására. Biztosítani kell, hogy az élmunkásmüszaknál elért eredményeket felhasználják a termelés emelésére és az üzemben a versenyzők számának állandó növelésére, személyes szerződések és kötelezettségek megkötésével. Jóval gyorsabban és jobban kell kihasználni az élmunkások és újítók munkájának eredményeit mind az üzem belsejében, mind a többi üzemekben. Úgyszintén gyorsabban kell átadni az élmunkások tapasztalatait a többi munkásoknak, megismertetni azokkal is az új munkamódszereket és munkafolyamatokat. Ehhez főleg az szükséges, hogy sokkal jobban bevonjuk a munkába a műszaki értelmiséget. Az élmunkások műszaki színvonalának fokozatos emeléséről való gondoskodást mind az üzem igazgatóságának. mind a szakszervezetek vezetőségének emelniök kell. E célból a munkaiskolák működését és tartalmát főleg arra kell irányítani, hogy első és főfeladatuk legyen, segíteni az élmunkásoknak munkájukban, megismertetni őket a leghaladottabb technikával és így állandóan emelni műszaki színvonalukat. Adjunk új szervezési alapot a szocialista munkaversenynek. A mostani rendszer, az élmunkáskönyvek kiadása a legjobb élmunkásoknak jelentős zűrzavart okozott a versenyzők között, ezért ezt pótoljuk azzal, hogy a műhelyekben és az üzemekben versenyt szervezünk a szakma legjobb munkása, legjobb szerelője, öntője, hengerlöje, mestere címéért és ugyanígy a legjobb műhely, a legjobb vállalat és legjobb termelési ágazat címéért. Ezen a módon lehetséges lesz tárgyilagosan megítélni a teljesítményeket és az egyes élmunkások munkájának eredményeit. Ezek kiválasztását az üzem munkássága fogja végrehajtani. A legjobb élmunkásokat, csapatokat, műhelyeket és üzemeket vándorzászlókkal kell kitüntetni. Legjobb élmunkásokból a jövőben kiválasztást kell végrehajtani és ki kell őket tüntetni jutalmakkal, kitüntetésekkel és munkajelvényekkel. Hathatósabban kell a gyűléseken, A kamarazene a maga egyszerű eszközeivel és szigorúan zárt formáival érzéseinknek a legbensőségesebb zenei nyelven való kifejezése. Mindig ünnep ez a komoly zenét kedvelőknek. Ilyen lelki felolvadással és áhítattal hallgatta a közönség tegnap este az 1948-ban Bartók Béla díjjal kitüntetett Tátrai vonósnégyes előadását. Műsorukat Mozart C" diur kvartettjével nyitották, meg. A késői Mozart mű disszonanciákban gazdag, drámai feszültségének megtisztult kiegyensúlyozottságban való feloldását kitűnően érzékeltették az előadók minden, virtuózkodástól mentes, aszkétikusan egyszerű előadásukkal. Kodály II. vonósnégyesének allegro giocosojából a népdal üdítően friss levegője csapta meg a hallgatót, vidámsággal és életörömmel váltva fel az első szám komor tépelődését. Az est legérdekesebb pontja Sugár Rezső triószerenádja volt. Az izmostehetségű fiatal komponistának ez a magávalragadó, a fiatalság életszeretetét és optimizmusát lehelő műve csattanó példája Ždánov elmélete helyességének. Valóban erőt és kedvet ad az ilyen mű a munkához, mert felfrissíti a lelket. Utolsónak Brahms nemesvere* tű, de sötét színezetű, mély drámai feszültségű op. 51. vonósnégyesét hallottuk. Plasztikus játékkal jelentősen segítettek a művészek Brahms mindig kissé elvont zenéjét a közönséghez közelebb hozni. Élményekben gaz

3 dag, szép este volt. - L -t.