Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-03 / 53. szám, péntek

J ÜJSZÖ Frank elvtárs beszámolója a Központi Bizottság előtt 1950 március 3 (Folytatás az 1. oldalról.) időben sikeresen terjed az újítók és a javítók mozgalma, főként a fémiparban. A munkaidő jobb kihasználása mellett az élmunkások és a szocialista versenyben résztvevők új munkam&tódusokat fedeznek fel, amelyekkel az élmunkások fokozottabb munkateljesítményeket értek el. Az élmunkásmozgalom legmagasabb fokát éri el a IX. kongresszus után és az elmúlt év őszén a másosodik össz-szakszervezeti kongreszszus előkészítése idején, amikor is a kötelezettségvállalások és a versenykihívások alapján csatlakozottak száma az URO statisztikája szerint 30 százalékát tette ki az ipari termelésben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak számának. Az URO statisztikája 1949 december végéig a termelési szektorban 415 ezer versenyzőt és a nem termelési ágazatban 240 ezer versenyzőt, tehát összesen 620 ezer versenyzőt mutat ki. Ugyanezen forrás szerint, az élmunkásmozgalom tömegszerüsége tekintetében első helyen áll a bór- és gumiipar, amelyben az összalkalmazottak majdnem 62 százaléka áll a versenyben, továbbá a kémiai ipar 42%, a kohók 40%, a fémiparban 37 százalékkal. A versenyben állók legkisebb százalékát mutatja fel az üvegipar, amelyben az összalkalmazottaknak csupán 17.3 százaléka vesz részt a szocialista versenyekben s ez az alacsony szám kétségtelenül abból ered, hogy az üvegipar elégtelenül hajtotta végre az átépítés feladatait és hogy elmaradt az ötéves terv első esztendejére tervezett feladatok teljesítésében. A szocialista verseny további sikere az, hogy a szocialista versenyt elmélyítettük és minőségileg jobbá tettük. Ha már nem létezik — egyes elenyésző kivételektől eltekintve —, hogy élmunkásnak vagy szocialista versenymunkásnak olyan valakit minősítsenek, aki alkalmilag brigádban órákat ledolgoz, vagy olyanokat, akik kényszerűségből vesznek magukra kötelezettségeket, amelyeknek nincsen és nem is lehet befolyása a termelési feladatok teljesítésére, a munkatermelékenység emelésére. Élmunkásnak üzemeinkben ma azokat minősítjük, akik állandóan teljesítik és túlteljesítik a normákat, ezáltal a terv teljesítését időben biztosítják, illetőleg azt, aki teljesítményeivel a munkateljesítményt emeli. Ezen szempontoktól vezetve és a Szovjetúnió tapasztalataiteöl tanulva, élmunkásaink a szocialista verseny tartalmát alapjában jobbá tették, megszigorították az élmunkás megítélését és kiterjesztették a szocialista verseny formáit. A legelterjedtebb formája a szocialista versenynek, mely az utóbbi hónapok folyamán nálunk elterjedt, a személyszerinti kötelezettségek vállalása, szocialista szerződések, amelyekben az élmunkások kötelezik magukat az anyag, energia, a hajtóanyag fogyasztás csökkentésére és végezetül, ami ma még csak elégtelen mértékben áll fenh, csökkenteni a termelési költségeket, a teljesítményi normák megszilárditásával. A szériagyártásban, a könnyű gépIparban, a textil'-, bőr- és gumiiparban, valamint a többi iparágakban is a szocialista verseny és az élmunkásmozgalom fejlődése abban is jelentkezik, hogy az élmunkások kötelezettségeket vállalnak, hogy több gép kiszolgálására térnek át és ezzel emelik a munka termelékenységét. Örömteljesen emelkedett főleg a gépiparban a javitók, élmunkások, az újítók és munkásfeltalálók mozgalma. Ezek a szocialista versenyben résztvevők eljárásaikkal, javítójavaslataikkal, találmányaikkal gyakorta változásokat hoznak a termelés folymatába, fokozzák a gépek teljesítőképességét, lehetővé teszik javaslataikkal a termelés folyamatába szervezési változásod bevezetését és a többi munkások technikai műszaki színvonala emelésére új lehetőségeket teremtenek. Az utóbbi időben az élmunkások a termelés minőségének emelését is szorgalmazzák és ezzel egyidejűleg a selejt csökkentését. Szocialista szerződésekkel kötelezik magukat olyan termelésre, hogy a piacra több és minőségileg jobb árucikk kerüljön. A szocialista verseny jelentős formája lett a terme'ésünkbe bevezetett élmunkás-váitás, élmunkás-hét és hónap. Ezen váltásoknak értelme, melyeknél az egyes élmunkások és gyakorta egész munkakollektívek, műhely, sőt üzemkollektívek rekorderedményeket érnek el a termelési feladatok teljesítésében a normák túlteljesítésével, abban á'l, hogy felfedik az eddig fel nem fedett, ki nem használt tartalékokat, vagv akár az üzem termelési kapacitásában, vagy a teljesítményi normákban mutatkozó tartalékokat. Segíteni hivatottak, hogy az állandó számú élmunkások, a szocialista versenyekben állandóan résztvevők számát emeljék a termelés és a munkatermelékenység tartós emelése érdekében. Az élmunkásváltásokat szocialista versenyekké változtatni, felhasználni az élmunkásváltásokat úgynevezett rohamváltásokra, a termelésben mutatkozó hanyagságok utólagos behozására: helytelen. Ez a termelési feladatok egyenetlen teljesítéséhez vezet és a szocialista verseny gondolatá. nak semmibevevését jelenti. A szocialista verseny egyik további jelentős formája az úgynevezett „sógorságok" megkötése ,a termelésben résztvevő mesterek, technikusok és a munkások és élmunkások között, hogy műszaki segítséget nyujtsunk az élmunkásoknak az egyes műszaki szempontból kü. lönösen összetett problémák megoldásához és legyőzésehez, amelyek eddig fékezték az élmunkás szorgalmát é^ igyekezetét, hogy magasabb teljesítményeket élhessen el. Ez a mozgalom az utolsó hetek során Brnoban éb Ostravában nőtte ki magát élmunkás brigádmozgalomma, amelyet a Szovjetunióban 1948 óta bevezetettt úgynevezett komplexbrigádok módjára szerveztek meg. Ilyen esetekben a műhelyben, esetleg az üzemben összefognak az élmunkások, javítók és feltalálók a műszaki személyzettel és mérnökökkel, a termelésben mutatkozó szűkprofilok eltávolítása érdekében, amelyek eddig akadályozták a műhely, illetőleg az üzem magasabb teljesítményét. Nagyon örvendetes és kétségtelenül jelentős sikere az élmunkásmozgalomnak az utóbbi hónapokban, hogy nagy számban vesz benne részt az ifjúság, valamint a nők. Nagyon sok azon esetek száma, amikor az élmukásifjak és nők magasan túlszárnyalják az üzem többi versenyzőinek számát. Kiderül, hogy a fiatalság és a nők, gyárainknak ez a fiatal eleme, sokkal kevésbbé állnak a maradiság és az előítéletek befolyása alatt, mint azok a munkások, akik a kapitalista urak idején évtizedeken keresztül dolgoztak iparunkban. Az élmunkásmozgalom és a szocialista verseny fejlődésében azonban még nagyon sok gyenge pont s elégtelenség mutatkozik. Nem maradhat ész. revétlenül, hogy az élmunkásmozgalom és a versenyzők számának növekedése nemcsak egyenetlen, de mind máig nem sikerült keresztülvinni, hogy növeke. désük a termelés azon szektoraiban le gyen legnagyobb ez. amelyben erre a legnagyobb szükség mutatkozik, és amelyek nemzetgazdaságunk és építésünk szempontjából a legfontosabbak, mint pl. a nehéz gépipar, a kerámika és az építészet. Hason'óképpen a földművelésben, az állami birtokokon, a nagyhízlaldákban, az állami gépállomásokon és az állami erdészetben szükséges, hogy a szocialistaverseny fejlődése és elmélyülése sokkal gyorsabb legyen. Ugyancsak elégtelen mind e mal napig a kiváló élmunkások teljesítményének népszerűsítése, valamint azokéi a módszereké, amelyeitől ezeket el. érték, az élmunkások tapasztalatainak továbbadása és ezeknek az összes munkások által való elsajátítása, nemcsak az üzemben, de az összes üzemekben. Épígy elégtelen a mesterek és a műszaki káderek részvétele és segítsége a termelésben, amint arról tegnap Gottwald elvtárs is megemlékezett, a szocialista munkaverseny kifejlesztésében és megszervezésében. Hogy mit jelent az üzem vezetőségének a szocia'ista verseny kifejlesztésében és főleg, hogy mit jelent a mesterek segítsége, azt megmutatja Straka mester esete a mosti acélműveknél. Az említett acélművek a mult év első felében nehézségekkel küzdöttek termelési feladataik teljesítésében. Az iizemi szervezetnek minden erőfesztítése ellenére sen. sikerült elérnie a szükséges javulást És így az 1949. év második félében a szocialista munkaverseny megszervezésébe belekapcsolódott Straka főmester. Tanácsokat adott és segített az egész kollektívnek, felhasználta a munkások tapasztalatait és velük együttes erővel kiküszöbölte a hiányokat és velük együtt keresett új módszereket, hogyan emeljék és javítsák a termelést. Ennek a közös erőfeszítésnek az eredménye a munka jobb megszervezése az anyagfelhasználásban és az egész munkafolyamat tökéletesedése volt. Ezen intézkedések következtében a felépített Martin-kemencék számát négyről ötre, sőt hatra emelték 24 óra alatt és így biztosították a termelési terv folyamatosságát. Ilyen példa természetesen számtalan van, de nem elegendő ah. hoz, hogy kijelenthessük, hogy a mi műszaki alkalmazottaink és mestereink bekapcsolódtak a szocialista munkaver. senybe. Éppen így nem kielégítő ezideig az élmunkásokról való gondoskodás, szer. vezeteink, mint forradalmi szakszervezeti mozgalom, valamint az üzemi igazgatóság részéről. Ez nemcsak a műszaki és szakismeretek fejlesztéséről való gondoskodást jelenti, hanem az élmunkások politikai öntudata állandó növelésének gondját is és társadalmi helyzetük emelését. Sok esetben megelégedtek az üzem kommunis. tái épúgy, mint az üzemek és a vállalatok vezetősége azzal, hogy a szocialista munkaverseny és az élmunkások gondját rábízták a versenye",őadókra. Abban a tévhitben voltak, hogy a szocialista munkaverseny megszervezése, fejlődésének ellenőrzése és további gyümölcsözésének elősegítése már nem az ő feladatuk és gondjuk, hanem, hogy a versenyelőadó feladata. A szocialista munkaverseny ezideig nem képezi a ROH üzemi csoportjainak mindennapos gondját, hanem gyak. ran rábízzák a kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését a versenyelőadókra. Az elvtársak nem tudatosítják eléggé, hogy a szocialista munkaverseny olyan erő, ame'y minket a technika előrehaladásának útjára vezet, kifejleszti a munkások alkotó, kezdeményező képességét és a gyengébbeket a legjobbak színvonalára emeli. Ezért szükséges lesz, hogy az üzemekben, a vállalatoknál és a központi szervezetekben megszüntessék a versenyelőadók funkcióját. A szocialista munkaverseny fejlődéséről gondoskod. ni az üzemekben a Párt és a szakszervezetek feladata. Sikeres fejlődésükért a felelősség a mestereket, a művezetőket, az üzemi és vállalatigazgatókat és a központi szervezetekben a műszaki kádereket terheli, élükön a központi igazgatóval. Hogy az üzemigazgatóságok gyakran hogyan képzelik el az élmunkásmozga. lomnak nyújtandó segítséget, tanúsítja a csehszlovák vasutak üzemigazgatóságának 'evele mult év december 28ról, amely az élmunkás teljesítményeket értékeli — figyelemmel az élmunkás szakok befolyására, az élmunkások egészségi állapotára. Ezt a levelet az összes fűtőházak, a mellékfűtőházak, a kocsi- és gépállomások igazgatóságának címezték. A levél többek között ezt mondja: A központi igazgatóság 1949 november 25-én 47.265/49-132. számú rendeletével az élmunkásszakok befolyását megfigyelve az élmunkások egészségi állapotára a következőképpen határoztunk: Az egyéni élmunkásteljesítmények ellen, amennyiben az illető önkéntesen jelentkezik, nincs kifogásunk, ajánljuk azonban, hogy minden egyes gépszolgálatban dolgozó jelentkező élmunkást egyénenként vizsgáljanak meg, mind fizikai munkaképesség, testi ellenállóképesség, mina pedig pszihotechnikai szempontból, ugyanis a normális idő túllépésekor aránylag gyorsabban hanyatlik a lelki reagálóképesség is, a testí munkaképesség is, még akkor is, ha egészséges, teljes életerejű alkalmazottról van szó és nem öreg alkalmazottról, akiknél viszont a testi fáradtság is léphet fel. A központi igazgatóság fentidézett határozatát tudomásotokra adjuk. Az önkéntes élmunkásteljesítményekre jelentkező alkalmazottaknál a fent jelzett irányvonalak alapján járjatok el. A közlekedésügyi igazgatóság nevében: Valenta mérnök". A központi vállalati igazgatóság bürokratáinak az államvasutaknál, ahol leginkább szükséges, hogy a nagy feladatok megoldásánál, amelyek a közlekedésügyre várnak, teljes egészében kifejlődjék az élmunkásmozgalom, „végre nincs ellenvetésük az élmunkásWjesítmények ellen", azonban „fél. tik" az élmunkások egészségét. Mindenesetre úgy tűnik fel, hogy a jelentkező élmunkások egészségéről való megható gondoskodásuk mögött az a szándék lapul meg, hogy az élmunkásmozgalom tömeges kifejlődését megakadályozzák. Ezért célszerű lesz, a jelentkező élmunkások testi ellenálló erejének megvizsgálása helyett az ilyen körlevelek szerzőjét vizsgálat alá „venni', gazdaságunk építő feladataihoz való viszonya tekintetében. (Taps.) Az élmunkásmozgalom felsorolt gyengéinek és elégtelenségeinek főoka még a kommunisták elégtelen munkája a gazdaságban és a szakszer, vezetekben. Hogy vannak esetek, amikor még a kommunisták sem fogták fel kielégítő módon a szocialista munkaverseny po'itikai értelmét és jelentőségét a szocializmus megvalósításáért folyó harcban, azt a következő ešet bizonyítja: A varnsdorfi. TOS nemzeti vállalatnál néhány politikailag öntudatos elvtárs saját kezdeményezéséből és a Párt meg a szakszervezet támogatása nélkül szocialista munkaversenyt szervezett és megszilárdította a normákat. Bár az üzemben általában lágy normák voltak, az üzemi pártszerve, zetnek nem volt bátorsága meggyőzni a munkásokat a normák megszilárdításának szükségességéről és nem szervezte a szocialista munkaversenyt, nem törődött elégségesen vele. A munkások maguk szervezték meg az élmunkásváltásokat és így az üzemi szervezetet kész tény elé állították. Ezeknek a váltásoknak az értékelését az üzemvezetőség csak formálisan és felületesen végezte el, mivel nem mutat érdeklődést a szocialista munkaver. seny és eredményei iránt. A kommunistáknak, a Párt tagjainak résztvétele a szocialista munkaversenyben és sek üzemben elégtelen, sőt sokszor alacsonyabb, mint a Pártonkívüliek résztvétele. Így pl. egy bizonyos üzemben dolgozik összesen 3.455 alkalmazott. Ebből a Párt tagja 1.220, közülük a szocialista munkaversenyben csupán 615-en vesznek részt, ami kb. 50%. míg a Pártonkívüliek közül az üzemben a szocialista munkaversenyben 1.019 munkás vett részt. A Párt elégtelen gondoskodásának a szocialista munkaversenyről további ilyen bizonyítéka az élmunkások Pártba való megnyerésének eredményei. A Párt IX. kongresszusa óta, amely elfogadta az élmunkások Pártba való felvételéről szóló határozatat, a Pártba igen kevés élmunkást nyertek meg. Így pl. a TOSZ üzemben Celakovicén vagy pl. olyan üzemben, mint a mosti Sztálin-müvek és sok másban a IX kongreszszus óta egyetlen egy élmunkást sem szerveztek a Pártba, a plzeni Škcdamüvekben csupán négy élmunkást, a kladnói acélmüzemekben hatot és a vjtkovici vasmüveknél csupán hármat. Miféle gondoskodás ez az élmunkásokról és a szocialista munkaversenyről a mi szervezeteink részéről, amikor a kommunisták az üzemekben nem beszélnek az élmunkásokkal, nem szentelnek nekik általában gondoskodást és figyelmet és a szocializmus ügyéhez való pozitív viszonyukat nem használják fel arra, hogy emeljék politikai öntudatukat és belőlük Pártunk öntudatos jövö tagjait neveljék ki. A legnagyobb és legkomolyabb hiány, amely a szocialista munkaverseny kiterjesztésénél és elmélyítésénél mutatkozik azonban az, hogy növekvésével nem hajtják végre kéza kézben a teljesítmény-normák megszilárdítását. Úgyszólván egyetlen üzemben sem került sor a normák megszilárdítására a szocialista mun. kaverseny folyamán. Mindezideife csupán egyes esetekben történt ez meg. A normák megszilárdítására azokban az üzemekben sem került sor, ahol az élmunkás-müszakokban vagy az egyének, vagy a műhelyek, esetleg az egész üzem munkássága a normák százalékát magasan túllépte. Így pl. az 1949-es év december havában az élmunkás műszakok alkalmából a TOS üzemben Holoubkovon egész hónap folyamán csupán egyetlen normát szilárdítottak meg és a Mila Opava üzemben szintén csak egy normát Amellett azonban az élmunkás műszak folyamán a normákat a TOS üzemben Holoubkovon 184 százalékra és a Mila Opava esetében 160.2 %-ra teljesítették. Világos, hogy az ilyen állapottal a szocialista munkaverseny befolyása a termelési feladatok teljesítésére és túllépésére jelentősen meggyengült éppen úgy, mint a munka termelékenységének emelésére. Ezért, eűvtársak és elvtársnők, most áttérek a második pontra, vagyis normáink problémáihoz. Haladó ipari termelés elképzelhetetlen műszaki és gazdasági normák nélkül, amelyeknek segítségével megállapítják az anyagnak fűtőanyagnak, energiának, a gépek célszerű kihasználásának, a termelési berendezések kihasználásának legszükségesebb mennyiségét és módját stb., ami múlhatatlanul szükséges bizonyos termékek elkészítéséhez. Nagyon fontos, és jelentőségteljes dolog a munka termelékenységének emelésére a technika fejlesztésére és a termelési folyamat állandó tökéletesítésére a teljesítmény-normák. Ezekkel határozzuk meg a munkaidő mennyiségét, amely szükséges bizonyos termelési müvelet végrehajtására, vagy pedig bizonyos számú íermék gyártására. Ha a normákról beszélünk azt mondják, vagy lágyak, vagy kemények, illetőleg szilárdak. Ha a normákat becsléssel állapították meg, vagy pedig csak tökéletlen statisztikai adatok alapján és megállapításuknál nem voltak tekintettel a műszaki lehetőségek és a tudományteljes felhasználására, akkor azt mondjuk, hogy az ilyen norma lágy. Ha a normát méregetéssel, idötanulmányokkal állapították meg és ha az új munkafolyamatot is tekintetbe vették, ha teljesen kihasználták a technika és a tudományos felismerések vívmányait, vagy hogyha tekintettel voltak a jó és a legjobb munkások munkatapasztalataira nézzünk, akkor azt mondjuk, hogy az így megállapított norma erős, illetőleg szilárd. A textiliparban — — A faiparban — A vegyi iparban — — — A kerámiai iparban Az élelmezési iparban Ez a példa jellemzi nagy vonalakban az általános helyzetet, a teljesítmény-normák és akkordidők szilárdságát, mely az iparban ma meg van. A normák, amelyeket becsléssel állítottak ösize, elkerülhetetlenül olyan munkákhoz vezetnek, múlt A szocialista gazdaságban a normák a termelés tervezésének és az egész gazdasági életnek nélkülözhetetlen feltételei. »Technikai normák nélkül* — mondja Sztálin elvtárs — >a tervgazdálkodás lehetetlen*. A műszaki gazdasági normák gyárainak termelőképességének feltartására és kihasználására szolgálnak. A gépeknek és termelési berendezéseknek maximális kihasználása, a munka érdemszerinti jutalmazásának feltételei a munka termelékenységének emelését és igy a gyorsabb és nagyobb akumulációt szolgálják. Az emelkedett akumuláció lehetővé teszi a gyorsabb fejlődést és iparunk, valamint nyilvános beruházásai felépítését, ami végül is a kulturális és szociális berendezések javulását jelenti. Azonban nem minden úgynevezett műszaki norma játszhatja ezt a fontos szerepet a munka termelékenységének emelésében. A mi gazdaságunkat és annak fejlődésében ezt a haladó szerepet a műszaki normák csupán akkor játszhatják, ha nem elmaradottak, hogyha helyzetük megfelel a műszaki lehetőségek mai állapotának. A régi normák, amelyek a néhány évvel ezelőtti technika helyzetéből indultak ki és amelyek még a termelésben dolgozott régi emberrel számoltak és nem az újjal, a felszabadulttal. ezek a normák nem segítenek gazdasági életünkön, ellenkezőleg hátráltatják a szocializmus felépítését. Itt is tanulni kell a Szovjetuniótól, ahol az ötéves terv győzelmes teljesítésének harca tulajdonképpen harc a magasabb, haladottabb normákért, ahol a nagy és hatalmas sztachanovista mozgalom az üj szocialista embernek a régi műszaki normákkal és a régi emberekkel folytatott harcában született, akik ezek mögött a normák mögött álltak. Ezért a Szovjetúnióban azért vezet olyan intenzív harcot a Párt, a szakszervezetek és a szovjet nép az új haladó műszaki normákért és a normák csökkentésére irányuló minden szándékot, amely a bérek gépies emelésére törekszik, ott mint államellenes tettet ítélnek meg. Ezért szükséges az, hogy üzemeinkben a szocialista munkaverseny fötartalma az új normák megteremtésében és a régi normák megszilárdításában találjon kifejezést. Élmunkásaink az üzemekben azért versenyeznek, hogy az ötéves terv feladatait teljesítsék és túllépjék. EZ tehát azt jelenti, hogy naponta harcolnak a műszaki normák túllépéséért. Sikereiket és tapasztalataikat kihasználni és átvinni a többi munkásokra, annyit jelent, mint figyelmet szentelni a normáknak, azok állapotának és megszilárdításának. Milyen a mi teljesítmény normáink jelenlegi helyzete? Egész iparunkban 1949 júniusáig a munkáknak kb. 50 százaléka volt akkordosítva és kb. 12 százaléka volt prémiumrendszerben. Az akkordosított és prémiált munkáknak legnagyobb százaléka a bőr és gumiiparban található, ahol 98.5 százalékot tesz ki. Az akkordosított munkák legalacsonyabb százaléka a cukoriparban van, ahol csupán 15%ra rúg. Ez tehát annyit jelent, hogy a munka normázásánál iparunkban vannak bizonyos tapasztalataink. Az akkordmunkák kiterjesztését azon' ban nem kisérte a munkák helyes normázása. hanem bizonyos megszokások, vagy becslések alapján hajtották túlnyomó részben végre. Élmunkásaink átlagos teljesítményei, valamint az élmunkás műszakok eredményei világosan megmutatták, hogy a teljesítmény normák, amelyekkel az iparban dolgozunk, nagyobbára elavultak, hónapokon és éveken keresztül változatlanul maradtak és nem lettek elenőrizve. Ezt az állapotot egyebeken kívül az iá okozta, hogy a teljesítmény normák jelentős részét és az akkordidöket nem állapították meg idötanulmányok alapján, hogy a műhely vagy munkahelyek technikai és szarvezési lehetőségeit nem ellenőrzik és nincsenek tekintettel az élmunkások tapasztalataira, hanem a teliesítménynormát becsléssel állapítsák meg. A vizsgálat eredményei egy kerületben azt mutatják, hogy pl. a fémiparban a normák és akkordidők 51 százalékát becsléssel állapították meg és csupán 49%-át idötanulmányok alapján. 38%-ot becsléssel és 62%-ot időtanulmányokkal 72-át becsléssel 28%-át időtanulmányokkal 44%-át becsléssel 56%-át időtanulmányokkal 55%-át becsléssel 45%-át időtanulmányokkal 75%-át becsléssel és 25%-át időtanulmányokkal. amelyeket az üzemekben ismeriinl: »előnyös« és »előnytelen« munkákhoz. Oda vezetnek, mint ahogyan erről Gottwald elvtárs vélekedett, hogy a munkások némelyik munkán könynyen keresnek és könnyen többet keresnek, mint magasabb telje-