Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-24 / 71. szám, péntek

í 9-50 március 24 IIJSZ0 Az iskola minden egyes hallgatója lelkes tagja a CSM-nek Látogatás a Vesna üzemi iskolájában Korán érkeztem a látogatásra, mert az iskola hallgatói még nem jöttek vissza a vacsoráról. Ezt az időt arra használom fel, hogy kissé körülnézzek a Sztálin-tér 18. szám alatt lévő internátusban, mely a Vesna üzemi iskola 51 hallgatójának, lánynak és fiúnak vegyesen, otthont nyújt. Találomra járkálok az épületben sorra benyitogatok a helyiségekbe. Egyik szoba közös társalgónak vagy tanulószobának hat. míg szemben az előcsarnok másik ajtaja egy tágas helyiségbe vezet, amelyben teljes asztalitenisz felszerelés van. A falakon körüskörül fali újságok, felhívások, kötelezettségvállalások, napi tanterv és jelszavak. A szomszédos terem valószínűleg gyűlések célját szolgálja, mert sorbaállitott székek és egy hosszú asztal várakoznak a fiatal hallgatókra. A hálóhelyiségek az emeleten vannak. De már hallom is, hogy az üzemi konyhából fürge lábak igyekeznek az udvaron át. A fiatalságtól és langyos tavaszi estétől jókedvű tanulók meglepő fegyelmezettséggel sorakoznak fel az udvaron nevelőjük, Zsilka elvtárs, a CSM központ magyar tagozata tevékeny tagjának vezetésével, hogy meghallgassák a napiparancsot. Csak ezután jönnek be sietve az épületbe, hogy mint Zsilka elvtárs megmagyarázza, megtartsák szokásos péntek esti politikai nevelőtaggyülésüket. Meghívásukra örömmel helyezkedem el a teremben és érdeklődéssel várom a gyűlés lefolyását, annál is inkább, mivel azt teljesen önállóan, tehát „felnőttek" segítsége nélkül, saját kezdeményezésből szervezték. Az iskola egyik hallgatója, Kriska elvtárs, egy körülbelül 17 éves fiú vezeti a gyűlést. Körülötte komolyan helyezkednek el a hosszú asztalnál a jegyzőkönyvvezető elvtársnö és a műsor szolgáltatói. Gyönyörű együttmunkálkodásnak, lelkes és jóindulattal teli törekvésnek vagyok tanuja, mert a 14—17 év közötti elvtársak és elvtársnők (így szólítják egymást), egyórás műsort adtak fennakadás nélkül. A nevelő műsor főpontja, az előadott népdalokon és haladószellemü verseken kívül Hasko' elvtárs felolvasása volt a második világháború eseményeiről. Hasko a „sajtó" jelenlététől kissé izgatottan, de azért értelmesen és pontosan ismertette a második imperialista világháború történetét és világosan rámutatott a különböző országok állásfoglalásaira. Bizonyosnak vehetjük, hogy az ifjú Hasko elvtárs ennyi szorgalommal további tanulással rájön majd a i események eredendő okaira és a közöttük mélyen gyökerező összefüggésekre is. A felolvasást követö vitában néhányan valóban öntudatos és komoly megjegyzésekkel vettek részt. Zsilka elvtárs megelégedetten mosolygott, örült, hogy nevelőmunkája tükrében helyesen verődnek vissza az ifjúságba oltott gondolatok. A gyűlés után elbeszélgettem az üzemi iskola tanulóival. Megtudtam, hogy mindegyikük tagja a CSM-nek és a csoport elnöke Kriska elvtárs. Tőle bő felvilágosítást kaptam az üzemi iskola életéről. Reggel hatkor kelnek és félórás torna, öltözködés, majd közös reggeli után háromnegyed 8-kor szétszélednek a Vesna elárusítókba, hogy a különböző osztályokban gyakorlati oktatást nyerjenek. Minden tanuló minden osztályon gyakorol, hogy a tanfolyam elvégzése után a szakma minden ágában tökéletesen kiismerje magát. A déli közös ebéd után iskolába mennek, ahol elméleti oktatást kapnak. Hecsková Olga elvtársnö elmondja, hogy az oktatás anyaga kereskedelmi, technikai és elosztási ismeretekből áll. azonkívül az áruról, a nyersanyagról, közgazdaságtanból, földrajzból szlovák és orosz nyelvből kapnak alapos oktatást. _ Nagyon szívesen tanulunk oroszul — mondja Kriska elvtárs —, mert mindannyian rokonunknak, közelállónak érezzük az orosz népet és az orosz nyelvet. Az elméleti oktatás délután 17 óráig tart és utána vacsoráig szabadjuk van. A vacsora és a napiparancs után kötelező tanulás vár rájuk. Minden hétfő este CSM bizottsági ülést és minden pénteken este politikai nevelő-taggyűlést tartanak. Az 51 CSM-tag három körre oszlik. Az egyik kör vezetője, Hecsko Olga felvilágosít, hogy minden héten más kör adja a taggyűlés műsorát és így háromhetenként váltakoznak. faliújságokat készítenek, amelyek színvonalának emeléséért szép verseny folyik az egyes körök között. A napokban szavalóversenyt is rendeznek. Államünnepek vagy évfordulók, mint legutóbb Lenin elvtárs halálának és a Vörös Hadsereg fennállásának alkalmából ünnepi gyűlést tartanak. Egyik fiatal tag, az élénk, mozgékony Hájek elvtárs, aki a gyűlés vitájában is tevékenyen résztvett, közbeszól, hogy az iskolának zenekara is lesz, amely most van alakulóban. Kérdésemre Kriska elvtárs elmondja, hogy kezdetben nem volt mindegyikük tagja a CSM-nek, de most már boldogok, hogy tagjai lehetnek, mivel rájöttek a közös munka, az ifjúság és hazájuk dolgozó népének jövőjéért folytatott gyönyörű harc ízére. — Több izben voltunk már brigádmunkán, sőt néhányan résztvettünk az Ifjúság Vasútvonalának építésében is — mondja az öntudatos Kriska elvtárs, a csoport vezetője. — Természetesen ott akarunk lenni a most folyó brigádakcióknál is, a Testvériség Vasútvonalánál, az ipari és mezőgazdasági építkezéseknél. Egyik csoportunk rövidlejáratú brigádra megy, majd az egész iskola résztvesz egy hosszúlejáratú, egyhónapos brigádmunkán. Azt még nem tudjuk, melyik építkezésremegyünk. — Minden ilyen mozgalomban benne kell lennie az Ifjúsági Szövetség tagjainak, — folytatja Kriska elvtárs —, mert szükség van új, fiatal káderekre, akik az idősebbek útmutatása és tapasztalatai segítségével fiatalos lendülettel és erővel dolgoznak. Hájek elvtárs, aki azelőtt inas volt egy textilüzletben s most lelkes hallgatója az üzemi iskolának, méghozzáteszi: — A brigádokon be akarjuk bizonyítani, hogy mi fiatalok tudunk dolgozni! Jókedvvel oldjuk meg a legnehezebb feladatokat is és kötelezettségvállalásaink azért fontosak, hogy pótoljuk a fejlődő ipar fokozott munkaerőkövetelményét. Látom, hogy egyik fiatal leány élénken magyaráz valamit elvtársnőinek. Odalépek. Gasparik Terézia azt fejtegeti, hogy ö az Ifjúság Vasútvonalának építésénél és a brigádokon jött rá, hogy ma az öntudatos, szervezett fiatalok kezében van a jövő és rajtuk múlik, hogy a szocializmus ügyét győzelemre vigyék. — Azért kell most minden erőnkkel a termelést elősegíteni, hogy emelhessük életszínvonalunkat, — erősíti meg Baffy elvtárs, aki jól beszél magyarul. — Es mi a helyzet a milliós CSM körül ? — kérdem. — Természetesen felfogtuk óriási jelentőségét és mi is megindítjuk a tagtoborzást —, válaszolt Kriska elvtárs, aki körül bizalommal csoportosulnak a többiek. — Már összeállítottuk a tervet, amelyet a KSS IX. és a ČSM I. kongresszusára vállalt többi kötelezettséggel együtt szigorúan teljesítünk. — Mit tudtok a magyar ifjúság munkájáról ? — fordulok egy komolyszemű, barna leányhoz, Kovács Matildhoz, aki verset is szavalt az este és szintén tud magyarul. Zavarban van és pirulva, megilletődötten mondja: — Nagyon örülünk, hogy végre lehullottak a válaszfalak, amelyekkel a kapitalista rendszer uszító politikája elidegenítette egymástól a szlovák és magyar ifjúságot. A brigádokon láthattuk, milyen szép egyetértésben dolgozott a különböző nemzetiségű ifjúság. — Mit üzentek hát a magyar ifjúságnak ? összedugják erre a fejüket a fiatal elvtársak és elvtársnők, kicsit tanácskoznak, de a válasz annál elemibb erővel tör ki aztán belőlük. Egyszerre kiáltják mindannyian, nem is tudom, mit jegyezzek fel: — Kívánjuk, hogy a magyar ifjúság munkája is sikerrel járjon! Haladjunk kéz a kézben a közös úton, a közös cél felé! Közös hazánkban építsük együttes erővel a szocialista jobb jövőt. Megköszöntem a Vesna üzemi iskola hallgatóinak a szép estét és a közöttük nyert szép tapasztalatokat. Búcsúzáskor a komoly Hasko elvtárs, a gyűlés felolvasója, még hozzátette: — Reméljük, hogy aki elolvassa majd az újságban ezt a riportot, abban őszinte érdeklődés ébred a ČSM munkája, a brigádok jelentősége és a ČSM milliós létszámú toborzása iránt Pócz Olga. Kegyeletes ünnepély Budapesten az 1919-es kommün mártírjainak emlékére Az 1919-es magyar kommün 31. évfordulója alkalmával a magyar Dolgozók Pártjának központi bizottsága a kommunista vértanuk sírjánál a budapesti központi temetőben emlékünnepélyt rendezett. Az ünnepségen megjelent Kádár János, a magyar Dolgozók Pártja főtitkárának helyettese és a központ' bizottság számos tagja, továbbá Dobi István miniszterelnök vezetésével a kormány, a hadsereg kiküldöttei, a hivatalok és a tömegszervezetek megbízottai. Az üzemek és a hivatalok dolgozói a vörös lobogó alatt hosszú sorokban vonultak fel a temetőben, hogy meghajoljanak a kommunista vértanuk sírja előtt. A kegyeletes ünnepélyen Rudas László egyetemi tanár emlékezett meg a magyar kommünről és méltatta annak jelentőségét. A kommunisták mártírjai, akik a proletárforradalom idején életüket áldozták a munkásosztályért az imperializmussal szemben vívott harcban, valódi hősök. Egyedül a munkásosztály bírhat ilyen hősökkel, akik nem haboztak, életüket áldozni a jobb holnapért. Ilyen hősöket, ilyen mártírokat nem lehet dollárért megvenni. Dollárért csak lakájokat, árulókat és kémeket lehet megvenni. E nagy vértanúink példája arra tanít bennünket, hogy a- kommunizmus legyőzhetetlen. Hogy ma szabadon róhatjuk le tiszteletünket szabad hazánkban e hősök sírjánál, azt a hatalmas szovjet hadseregnek köszönhetjük, amely a nagy Sztálin vezetése alatt felszabadított bennünket. Szocializmust építő hazánkban, amelyet a magyar Dolgozók Pártja és Rákosi Mátyás vezet, az 1919-es magyar kommün mártírjainak és hőseinek emlékét a hálás nép mindig szívében fogja hordani. Az ünnepséget katonai díszmenet zárta be és a sírokat a dolgozók koszorúi és virágai borították. Az olasz munkásság általános sztrájkkal felelt Scelba terrorjára Az olaszországi események a politikai életre is erős mértékben hatnak. A jobboldali és fasiszta jelleggel bíró de Gasperi kormány súlyos helyzetben van, szembetalálta magát Olaszország lakosságának többségével, a dolgozó néppel. A felháborító rendőrterror következményeinek hatása alatt az ellenzéki pártok parlamenti képviselői közös konferenciára gyűltek össze, hogy tárgyaljanak a demokratikusan gondolkozó lakosság követeléseiről, amelyeket a komoly helyzetre való tekintettel le kell szögezni. A legfőbb követelménye a demokratikus pártoknak és szakszervezeteknek, hogy a kormány azonnal szüntesse be mindazokat a rendkívüli intézkedésekeíl, amelyekkel a polgári lakosság elnyomására tör. Második követelmény: a kormány lásson hozzá a fel nem használt földterületek azonnali szétosztásához, juttassa a földtelen falusi proletariátust földhöz. Harmadik követelmény: feloszlatni a fasiszta elemeket csoportosító úgynevezett olasz szociális mozgalmat. Az ellenzéki pártok képviselőinek és a szakszervezeteknek negyedik követelménye, hogy a rendőrségi szakaszoktól vonják el a lőfegyvereket. Mint a Csehszlovák Távirati Iroda jelenti, a szerdai általános sztrájkban résztvevő pármai munkásság ellen is fegyvert használt a rendőrség. Attila Alberti 32 éves munkást az egyik golyó halálra sebezte, négy munkás pedig- súlyosan megsebesült a golyózáporban. A pármai szakszervezetek tiltakozásul csütörtökön is folytatták a sztrájkot. A római kerülethez tartozó vasúti alkalmazottak határozatot fogadtak el, hogy ha a rendőrség által letartóztatott munkásokat nem helyezik szabadlábra, akkor azonnal sztrájkba lépnek és leállítják a vasúti forgalmat. Rómában a rendőrség páncélkocsikon és gumibotokon kívül fecskendőket is használt festett vízzel. A festett víz nyomot hagyott a ruhákon. Ezen „ismertető" jel szerint a tiltakozó gyűlés résztvpvöit letartóztatták. Scelba rendőrségének újabb véres gaztettéről, ket munkanélküli földmunkás aljas meggyilkolásáról, Olaszország dolgozó népe felháborodással értesült. A modenai tömegvérengzés áldozatainak véie még fel sem száradt és Scelba hírhedt tasiszta rendőrsége a leggyalázatosabb cinizmussal indult újra fegyveres támadásra a védtelen munkanélküli földművesek ellen. Az általános sztrájk, amelyet március 22-én a dolgozó nép végrehajtott, megbénította az egész ország gazdasági életét. Az újonnan érkezett jelentések szerint Olaszország számos vidékén a fasiszta rendőrség megtámadta a sztrájkolókat. Bariban és Savonában sok sztrájkoló munkást meg. sebesítettek. Pármában az összegyűlt munkásságba bele'őtt a rendőrség és egy munkást halálra sebzett, többet pedig súlyosan megsebesített. Rómában közel ezer személyt tartóztattak le. közöttük Lucia Dombard Radice és Gaston Manacord hírneves egyetemi tanárokat. Milánóban ugyancsak több száz letartóztatásra került sor. A letartóztatottak között van Montagnani kommunista szenátor és a szakszervezet helyi titkára. Montagnani elvtársat erélyes közbelépésre kihallgatás után a rendőrség szabadlábra helyezte. De Gasperi kormánya az olasz nagyvárosokban 150.000 rendőrt és carabinierit mozgósított. A katonaság és a rendőr, ség a legmodernebb fegyverekkel van felszerelve, hogy azonnal akcióba lépjen a munkásság ellen, amely a jogaiért küzd és tiltakozik az aljas rendőrterror ellen. Az író fegyvere a toll, erősebb lehet, mint az atombomba — mondotta Hja Ehrenburg A Stockholmban tartózkodott Ilja Ehrenburg a Land og Folk munkatársának nyilatkozva kijelentette, hogy a békéért folytatott harc döntő fázisba került. A világ békeerőinek hatalma ma már oly nagy, hogy a háborús uszítókat kétségbeesés fogja el és ezért fokozzák a hazugság és a rágalom hadjáratot. Éppen ezért fontos, hogy a békevédők világbizottsága határozott intézkedéseket tudjon elérni az atomfegyverek betiltására, a fegyverkezés csökkentésére és elérje, hogy e rendelkezések betartását ellenőrző nemzetközi szerv hathatós munkát végezzen. Ehrenburg a Kínai Népköztársaságot mint a béketábor nagyjelentőségű tag. ját jelölte meg és annak a reménye. nek adott kifejezést, hogy Németország népe is a legnagyobb határozottsággal a béke útjára lép. A világhírű szovjet író ezután rámutatott arra, mily nagy szerepet kell a dolgozó értelmiségnek vállalnia a békéért folytatott harcban. Az értelmiség soraiban a legfontosabb szerep jut azoknak, akik. nek fegyvere a toll, mert ez „erősebb lehet, mint az atombomba, vagy a hidrogénbomba". Ehrenburg ezután kijelentette, hogy Moszkvába visszatérte után befejezi új nagy művét, amely folytatása lesz a „Viharnak". E könyvben számot ad arról, hogy a „Vihar" után, hogy él a Szovjetúnió, az Északamerikai Egyesült Államok, Franciaország és Németország népe. Szigorú büntetést szabtak ki a Köztársaság felforgatőira ítéletet hoztak a terroristák és kémek bandája felett Szerdán, március 22-én az Állami Bíróság szenátusa 3 napos tárgyalás után Hodoninban ítélkezett a terroristák és kémek bandája felett, akiket a Köztársaság védelmi törvénye alapján helyeztek vád alá. A keddi tárgyaláson figyelmet keltett Jaromir Porizka Dolna-Bojanovce-i római katolikus pap vallomása, aki a Vatikán és a magas egyházi főpapság utasítására népellenes és demokrataeľ.enes szellemben hatott az ottan; iíjúságra és szónokolt a kiátkozásról. Ugyancsak figyelmet keltett Mojmír Béčka vallomása. Béčka 1948-ban Németországba szökött, ahonnan egyik Olaszországi internálótáborba került. Onnan az elviselhetetlen körülmények miatt megszökött és kapcsolatot vett fel Horáček páterral, Tőle kapott parancsokat és útmutatást, hogy kémkedjen a Vatikán és a Vatikán közvetítésével az amerikai CIC számára. Miután az összes vádlottakat kihaHgatták, akiknek vallomásai — mint az egész bűnügy — világosan megmutatták azt az erkölcstelenséget és cinizmust, amellyel a vádlottak elkövették tetteiket, az Állami Bíróság a következő ítéleteket hozta: Jaroslav Veteješk'át halálra ítélték, M. Klouparovát életfogytiglanra, A. Bečkát 30 évre, P. Hubačkát 30 évPospišilt életfogytiglanra,. P. Vymyslickyt 20 évi nehéz fegyházra, Mojmír Bečkát Ü0 évre, P. Hubačkát 30 évre, J. Horizeket 15 évre, R. Veithovát 25 évre, J. Tomášekot 10 évre, J. Kloupart 15 évre, B. Tomáškovát 12 évre, J. Obrtlikovát 4 és fél évre és P. Komosnýt 4 évi nehéz fegyházra. Ezenkívül az Állami Bíróság a vádlottakat polgári jogaik elvesztésére és 215.000 Kčs pénzbüntetésre ítélte, A bíróság a vádlottakat bűnösnek mondott

a ki hazaárulás, kémkedés, szándékos gyilkosság, nyilvános erőszak és szökés elkövetésében. A „Földközi-tengeri blokk" kialakítására készülnek az amerikaiak Közép-Kelet politikai köreinek értesülései szerint az amerikai diplomaták a Közép"Kelet országaiban a nemrégi kairói konferencia határozata alapján parancsot kaptak, hogy gyorsított ütemben készítsék elő a talajt a „Földközi-tengeri blokk" megalakítására, az Atlanti Egyezmény mintájára. Ebből a célból Kairóba érkezett Collins, az amerikai hadvezetőség generálisa, több katonai szakértő kíséretében. Collins generális az utóbbi napokban néhány bizalmas tanácskozást folytatott az egyiptomi hadseregparancsnoksággal és meglátogatta a Szuez körzetében és a libiai határvidéken fekvő brit támaszpontokat is. Collins Egyiptomból Libanonba megy, ahol megtekinti Bejrut és Tripolis kikötőket, azután hosszabb ellenőrző útra Iránba megy.