Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-23 / 70. szám, csütörtök

U J SZU ôntUktzítíô h fljqjieintQzJdh 1950 március 23 Március 23, csütörtök. — A nap kél. 5 óra 58 perckor, nyug­szik. 18 óra 16 perckor. A róm. kat. és a protestáns naptár sze" rint Gábor napja van. • Szárazföldünket elárasztó nagyon enyhe tengeri légtö­megek után kissé hűvösebb le­vegő tör előre Franciaorszá* - gon át. Ennek következtében Angliában, Franciaországban és Németország nyugati öveze­tében erősen csapadékos az idő. — Várható időjárás: Mér­sékelt, időnként kissé élén­kebb délkeleti-déli, később délnyugati-nyugati szél. Nyu­gat felöl terjeszkedő felhőzet és többféle kisebb záporeső. A hőmérséklet nem változik lé­nyegesen. Krivojrogból érkező tudó­sítások szerint Anton Zinkov ismert vájár egy műszak alatt 49 ^munkanormát teljesített. Zinkov új munkarendszereinek köszönheti sikerét. E módszert néhány nappal később már a bánya legtöbb vájárja átvette és többfelé kisebb záporeső. A listái szintén kimagasló mun­kát végeznek. Az egyik kom­szomolista-brigád a Legfel­sőbb Tanács választásai tisz­teletére indított munkaver­. seny során egy héten át átlag 1639 százalékot teljesített. — Az Üj Szó — Képeskönyve csak korlátolt példányszámban jelenik meg. Kiadóhivatalunkba tömegesen érkezrtek a rendelések és kénytelenek leszünk rövidesen az előfiizetések elfogadását határ­időhöz kötni. Szeretnénk azonban minden olvasónk Képeskönyv előfizetését idejében elintézni, ezért felkérjük olvasóinkat, hogy a Képeskönyv előfizetésével már most biztosítsák példányaikat. Az előfizetést csak „K é p é s­k ö n y v" felirattal ellát postai befizető lapon fogadja el kiadó­hivatalunk. Megrendelőknek, akik még ilyen befizetőlappal nem rendelkeznek, kívánságukra el­küldjük. A befizetőlapokon szí­veskedjenek saját érdekükben a megrendelő pontos címét olvas­hatóan kitölteni, ezzel elkerüljük a téves címzéseket. Képeskönyv­sorozatunk első száma „Tavasz" címen jelenik tneg, húsvét táján. A kiadóhivatal. — A lónyabánya" Szlovák Mag­nezit-üzem nemzeti vállalat át­vette a podrecsányi EFSz fölötti gondnokságot. A lónyabányai szlovák magnezitüzem nemzeti vállalat gondnokságot vállalt a podrecsányi EFSz fölött. Az üzem képviselői a gondnokság átvétele alkalmából kötelezték magukat, hogy az EFSz't gépjavító brigád­dal támogatják, amely mindjárt -megjavítja az EFSz összes gé­peit, azonkívül segítséget nyújta­nak a mezőgazdasági munkála­toknál, valamint az egységes ve­tési eljárás és a pénzügyi terv ki­dolgozásánál. — összeírták a borkészletet. A közélelmezésügyi megbízotti hi­vatal intézkedésére minden rak­tár és nagyeíosztó üzem fiókja, a fogyasztási szövetkezetek, nem­zeti vállalatok és kiskereskedők és azok az üzemek, amelyek ven­déglői és italkimérési tevkenysé­get folytatnak, kötelesek megálla­pítani a természetes szőlőbor, to­vábbá az édesített szőlőbor és a házigyártmányú fűszerezett bor készletét, valamint azt a készle­tet, amelyet március 18—19. kö­zött vettek át. A gyümölcs", éde­sített" és gyógybor-készleteket nem írták össze. Guta nagyközség közvetlenül határos állami gazdaságokkal, amelyeket a régi rendszerben nagybérlők, kizsákmányoló ka" pitalisták uraltak. Ezeken a föl" deken dolgozott a múltban Gúta nagyközség sokszáz proletárja lá­tástól vakulásig azért, hogy az urak, bárók pénzeszsákját tömjék. Az idősebb gútai munkások nem felejtették még el, milyen bi­tang életük volt az urak jóvoltá" ból. Napkeltekor kellett munkába állniok, a községtől 7—8 kilómé" tert gyalogolni, ledolgozni 16 órát és munka után ismét gyalog meg­tenni a hosszú utat hazáig. Mindezt napi öt koronáért, akkor, mikor a korpa kilója 1 korona volt, tehát így kenyérkeresetről szó sem lehetett. Mi idősebbek, akik ezt átél­tük, annál jobban tudjuk érté­kelni azt, hogy most gépkocsival szállítják a munkásokat a munka­helyükre és vissza, nem kell éh­bérért dolgozni, nincs munkanél" A Szovjetúnióban járt földműveseink előadása. „A Szovjetbarát Szövetség ve" zetősége" Kóficén a „Slovan" mozgóban nyilvános előadást tar­tott a Szovjetúnióból nemrégiben hazatért delegátusok közreműkö­désével a Szovjetúnió mezőgazda" ságáról. Dzuró József setnsei kisgazda igen részletesen ismertette az ott látottakat. Gazdag tapasztalatok­kal tért haza és itteni elvtársaink­nak beszámolót tartott. Értékes előadását szlovák nyelven mond­ta el. Cabala Ilona kenyheci földmű­ves asszony kimerítő előadásában rámutatott a szovjet dolgozók magas életszínvonalára. Különö­sen meglepte az óvodákban, vala­mint intézetekben elhelyezett gyermekekre fordított gondos ápolás. További ámulatba ejtette Moszkva főváros csodája, a „Metro". Volt Sztálingrádban is, további útján pedig Tifliszt láto­gatta meg. Látta, hogyan hódít meg az ottani nép új meg új föld­területet a gyapot, a tea, va­lamint a narancs termelésére. Nagy meglepetés volt számára a tehenek hihetetlen tejbősége és az igen gazdag baromfitenyészet. Érdekes élmény volt számára az, hogy a munkahelyeken kéthar­mad részben női munkaerőket al­kalmaznak. Cabala Ilona elisme" réssel említette, hogy mindenütt a falvakon, a kolhozokban és a városokban a legnagyobb előzé­kenységgel fogadták. Mivel elő­adását magyar nyelven tartotta, közkívánatra megismételte szlo" küliség és a vele járó nyomorú­ság. Népi demokráciánk kormá­nya a dolgozó népért van és érde­keit védi. Biztosítja minden dol­gozónak a munkához való jogát. Kedves dlolgozó testvéreim, rövid pár hét műlva megkezdőd" | nek az állami gazdaságokban az idénymunkák és sok hű munkás­kézre lesz szükség, hogy az 1950-es évben, ötéves tervünk második évében nehézségekbe ne ütközzünk. Minden becsületes munkást örömmel tölt el a? a tény, hogy nem kell három falu kulákját összejárni, munkáért kö­nyörögni. A kulákok azért sírják vissza' a multat, mert most nekik is hozzá kell fogniok a munkához és nem gazdagodhatnak tovább a j dolgozók bőrén. A mi kezünkben van a jelen és a jövő jólétének biztosítéka. Mi mezőgazdasági munkások nem maradhatunk le a gyárakban, a bányákban, az építőiparban kö­telességükét teljesítő társainktól. vák nyelven is. Dénes elnök elv­társ köszönő beszédével berekesz­tette az előadást, majd élénk vita következett, amelynek folyamán az ünnepi szónokok a feltett kér­désekre kellő felvilágosítással és kielégítő válaszokkal szolgáltak. A vita befejeztével filmelőadás következett a Szovjetúnió mező­gazdaságáról és modern techniká­járól. SÜTfl ELVTÁRS BESZAMOLOJA. 1950 február 12-én nagy ünnepélyt tartottunk Perbetén dr. Husák, dr. Okáli és Fábry elvtársak jelenlétében, Egységes Földműves Szövetkezetünk tiszteletére, örömünnep volt ez azért, hogy be tudjuk bizonyítani államfér­fiaiilk, dolgozó népünk és az egész vi. lág előtt, hogy mi, perbetei dolgozók tudunk és akarunk egységesen haladni a szocializmus útján. Községünk egy család legyen, amely minden erejével á békés termelésért szálljon síkra. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy tagjai lettünk az EFSz-nek, to­vább kell keresni a módot,, hogyan tud­nánk mind nagyobb hasznára válni né­pünknek. Szövetkezetünkön belül hú­szas csoportok alakulnak, amelyek azt óhajtják, hogy 150 hektár földet mér­jenek ki számukra, hogy mintagaz­dák lehessenek és földjeiken megmu­tassák, hogyan kell a lehető legtöbbet termelni. Előharcosai akarnak lenoi az Egységes Földműves Szövetkezetnek. Perbetén mindenfelé, még az utcán is arról beszélgetnek az emberek, ho­gyan tudnának többet és jobbat ter­melni. Ilyen nagyszerű építő* lendület fogta el a perbetei dolgozókat. Ha akadnak is néhányan, akik nem állnak sorainkban, saját maguk látják ká­rát. Például Dicsekvő Pista azt mond­ja, hogy ő a szövetkazeten kívül is tud termelni. A napokban néhány ko­csi kukoricát szállítottak a falun ke­resztül, megkérdeztük, honnan viszik és megtudtuk, hogy Dicsekvő Pistától vették 900 koronáért. Persze jegyzőkönyvet vettek fel az esetről a csendőrök és Dicsekvő Pis­Becsülettel helyt kell állnunk a munka frontján és el kell követ­nünk mindent, hogy a még min­dég dologkerülőket, ingyenélő he­réket szintén bekapcsoljuk a ter­melés folyamatába, akár szép szóval, akár eréllyel, hogy ke­nyerüket ők is munkával keres­sék meg. Üdvözletem küldöm minden elvtársnak és az idősebbeket arra kérem, legyenek tanítói, lelkesítői ifjú dolgozóinknak. Mondják^el nékik, milyen volt a mi életünk a kapitalista kizsákmányoló rend­szer idején, hogy annál inkább tudják értékelni a jelent. Hiszünk abban, hogy ha az ipari dolgozók millióival és a haladó értelmiség­I gel összefogva földjeinken mi is biztosítjuk a termelés zavartalan menetét, akkor hamarosan fel­építjük a békés, jólétben élő tár­sadalmi rendet, a szocializmust. Éljen j^z ötéves terv! * Szlatki István, Gúta. tából Fekete Péter lett. Nem szabad senkinek sem elbizakodnia azért, hogy falunk népét a kormány is megbecsü­li és hogy már mi magyarok is benne vagyunk a Nemzeti Bizottságban, to­vábbra is éberen kell vigyáznunk arra, hogy senki se vétsen a becsület és a termelő munka feladatai ellen. Szabadság! Sütti József, Perbete. MEGALAKULT AZ EFSZ IPOLYSZAKOLCAN. „Nem kapálunk harmatos kukoricát többé!" Az új szocialista élet tavaszán itt is, ott is kipattannak a dolgozók családfájának rügyei. A tavaszi mun­kálatok megkezdése előtt február kö­zepén résztvett nálunk egy népgyűlé­sen Hugyka elvtárs és megbeszélte falunk do'gozóival az Egységes Föld­műves Szövetkezet ügyét. Természe­tesen a gyűlésen résztvett kulákok el­keseredetten harcoltak már az EFSz gondolata elen is. Hogy miért? Csak természetes, hogy ők már hosszú idő óta szervezkednek a kis- és közép­parasztok megerősödése és egységes munkája ellen. Azonkívül ők, akik oly nagyra tartják magukat, nem akarnak a korpa közé keveredni, mármint a proletárok közé. Farizeus módon fel­ajánlották, hogy ők szívesen kisegí­tenek minden rászorulót kocsival vagy szántással — szövetkezetbe tehát nincs szükség! Ekkor felállt Foltán munkás és ki­jelentette: „Én már többé nem ka­pálok harmatos kukoricát! Megalakít­juk az Egységes Földműves Szövet­kezetet. Aki velünk tart, az csoporto­suljon körénk". így tehát március 7-én megalakítottuk a helyi Egységes Föld­műves Szövetkezetet (az előkészítő bi. zottság két hétig működött). A szö­vetkezeti tagok azonnal dologhoz lát­tak. Be fogjuk bizonyítani az ellenzéki táborban maradt embereknek, hogy té­továzásuk gyávaságra vall és vele csak maguknak ártanak, mivel, amit szövetkezetbe tömörülve könnyen el­érünk, azt egyenként soha nem való­síthatják meg. Nem érzik mi az a minden munkást átfogó kollektív biz­tonság, nem tudják,, hogy az élet­színvonal emelkedése nem véletlen vagy csoda eredménye, hanem terme­lő 'és építő munkánk természetes kö­vetkezménye. Mindezt még tovább fej. leszthetjük. ha elfogadjuk a technika segítőeszközeit és termelésünket min­taszerűen, példaadóan állítjuk a többi EFSz élé. Éljen az ötéves terv! Kovács József, Ipolyszakolca. — Dzsakartából érkezett jelen­tések szerint az indonéz dolgozók tömegsztrájkjai egyre szélesebb méreteket öltenek. Bandungban több mint húszezer indonéz mun­kás sztrájkol, akik életkörülmé­nyeik megjavítását követelik. A tömegsztrájk következtében Me­dan városban teljesen megállt áz élet. Általános sztrájk van Szema­rungban és más városokban. t 7 Finnország Kommunista Pártjának elnöke az új finn kormányról Finnország' Kommunista Párt­jának elnöke Aaltonen, nyilatko­zott az új finn kormányról. „Az új kormányban — jelentet* te ki Aaltonen — elhatározó be* folyásuk lesz olyan nagybanko­soknak, akik ismertek az angol­amerikai kapitalistákkal való kapcsolataikról. A munkásosztály és a dolgozó földművesek azonban nem támogathatják a kapitalisták politikáját, amely Finnországra nézve káros. Miért halnak éhen a gyermekek San-Joaquin termékeny völgyében? San-Joaquin völgye, Kaliforniában, tejjel-mézzel folyó vidék. Egyik leg­gazdagabb és legtermékenyebb része ez a világnak, ahol az elmúlt évben csaknem 900 millió dollár értékű gya­pot, szőlő, burgonya, borsó, füge, na« rancs termett. De ez a vidék egyúttal az éhség és halál földje. 1949 utojsó két hónapjá­ban a mezőgazdasági munkáscsaládok 39 gyermeke halt meg hiányos táplál­kozás következtében. A völgy lakosai közül mintegy 35 ezer volt munka nélkül az év végén. Helyzetük kétség­beejtő. Mérhetetlenül gazdag föld és lakói éheznek, a halálig. Miért? A magyará­zat: San-Joapuin termékeny földje nagy mezőgazdasági vállalatok kezén van; a televény kincsei a „mezőgazda­sági gyárak" urait gazdagítják. Csak a Kern County Land Co. nevű válla­latnak mintegy 354 ezer acre (kb. 250.000 hold) földje van. Tavaly a gyapotszfdébnél 110 ezer embert alkalmaztak. Miután bálákba préselték a gyapotot — 50 ezer mun­kás „feleslegessé" vált. A nagy gya­pottermelő cégek és a bevándorlási ügyeket intéző tisztviselők azt a „meg. oldást" javasolták, h:>gy visszaküldik őket abba az országba, ahonnan jöttek. Egyrészük tényleg mexikói volt, aki­ket azért csalogattak San-Joaquin völ­gyébe, hogy lenyomják a béreket. De a többségük kaliforniai, akiknek nincs hová menniök. A nagy „mezőgazdaseági gyárak" a legkevésbbé sem érzik felelősnek ma­gukat a munkásokért. Amikor dolog­idő van a gyapotültetvényeken, a mun­kások az ösvényeken, , tarlón, vagy sátrakban hálnak. Ha táborban helye­zik el őket — ott sincs jobb helyük. Egy-egy ílyen táborban kétezer embert is összezsúfolnak és semilyen egész­ségügyi berendezésről nem gondoskod. nak számukra. Az egyik telepes falut, Cottonwood Road-ot, nemrégiben így írta le egy állami bizottság jelentése: „Mintegy hatezer ember él 'ott, összezsúfolva. Két-két szobában tizennyolcan laknak, mások vagy ablaktalan bódékban, vagy sátrakban élnek, amelyeket hevenyész­ve állítottak fel ott, ahol éppen hely volt. A telepen semmiféle csatornázás nincs. A Kern General Hospitál bete­geinek 35 százaléka Cottonwood Ro­adról, vagy környékéről kerül kórház­ba, mert ott pusztító viszonyok uralkotL nak..." Kalifornia állam kormányzója a kő. zelmúltban kétnapos tanácskozásra hiv. ta az egészségügyi és jóléti intézmé­nyek megbízottait, hogy megbeszéljék: mit is lehet tenni. Nem igen jutottak eredményre. A hatóságok és a vállala­tok képviselői először megkísérelték, hogy egymás nyakába sózzák a mun­kásokkal való törődés gondját, végül pedig egyesült erővel az állam vállaira hárították. Az állam azonban nem segít. Volt egy javaslat, hogy az éhezőknek ad­janak azokból az élemiszerfeleslegekből, amelyek a Commodity Credit Corpora. tion raktáraiban hevernek. A megyei felügyeiák azonban visszarettentek et­től. Panaszkodtak: „Nem engedhetjük meg ezt magunknak". Az egyik, a Kin^s County-i felügyelő ezt mondta: „A. én' megyém szilárdan elhatározta, hog;f nem nyújt túl sok segélyt". Fresno County felügyelője szerint: „nem szabad követelni, hogy az adó­fizetők töltsenek meg egy teknőt és tartsák azt állandóan megtöltve". Vé­gül úgy döntöttek, ňogy a munkanél­küli mezőgazdasági dolgozókat köz­munkára fogják és igen alacsony óra­bért adnak nekik, mégpedig nem pénz. ben, hanem élelmiszerben. (A National Guardian című amerikai lap cikkéből). — Üj gépállomás. A napokban Bártfán állapi gépállomást léte­sítettek. Ideiglenes vezetője A'. Balázs, a poprádi gépállomás traictoristája. Az UJ SZO Képeskönyve j^. /950 cs a' < korlátolt példányszámban je­/Ti lenik meg. Kiadóhivatalunkba tö­^gy OJSZ O megesen érkeznek a rendelésekés "'C^ kénytelenek leszünk rövidesen X az előfizetések elfogadását határ­^^ időhöz kötni. Az előfizetést csak „Képeskönyv" felirattal ellátott be­fizetőlapon fogadja el kiadóhivatalunk. Megrendelők­nek, akik még ilyen befizetőlappal nem rendelkeznek, kívánságukra elküldjük.

Next

/
Thumbnails
Contents