Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-23 / 70. szám, csütörtök

A 1950 március 25 IIJ Sül 7 msw Szövetkezeti élet Torén A mult hét végén, mikor kimen­tem Tőrére, a szövetkezet a tavaszi munkák legforróján volt. A munka egymást nyomta. Szántás, simítás, boronálás, műtrágyázás és vetés. Igen nagy munkatöbbletet adott a szövetkezetnek, hogy most a tavaszon több mint 100 hektár gazdátlanul és fnegműveletlenül hagyott kulák-föl­det vett át kezelésébe. De azért hiba és fennakadás nincs. A tagok nem ismern'ek lehetetlent. Lelkesedésük és munkakészségük ha­tártalan. Nem" hiszem, hogy akadna magángazdálkodó, aki - odaadóbban dolgozna és törődne a munka mi­előbbi és jó elvégzésével, mint a szö­vetkezeti parasztok. Nem úgy gondol­kodnak és dolgoznak, hogy az „enyém", itt minden a „mienk" s tudj ák, hogy a miénken végzett mun­ka eredménye nem marad el^és az csak az övék. Eredményt mutattunk fel és bizonyítékot adtunk — A mult vasárnapi osztalékosz­tás — mondja Dudás József — meg­győzte a hitetlenkedőket a szövetke­zeti munka jelentőségéről és arról, hogy munkánk gyümölcse a dolgozó tagoké. Mi tudtuk és hirdettük, hogy az £v közben kifizetett előlegen és a természetben részesedésen kívül még mar.adt fönt annyi haszon, hogy munkája után mindenki megfelelő osztalékot kapjon, de nem tagadom le, még a tagok között is akadt né­hány bizalmatlan, aki nem hitt eb­ben. Tudom, hogy amikor aztán meg­kapta a párezer koronát, nem akart hinni a szemeinek. Soft ember nem azért húzódik a szövetkezettől, mert talán nem tudija, hogy a szövetkezeti munka, a nagybani gazdálkodás, meg a gépek használata nem volna jó, ha­nem el sem tudja képzelni, hogy olyan világot élünk, amikor a mun­ka eredménye azé, aki dolgozik, nem pedig a heverő uraké. — Egy esetet mondok el — foly­tatja Dudás —, hogyan lehet a ké­telkedőt meggyőzni. Nemrégiben egy _új tag lépett be közénk. Bizalmatlan volt. Azt mondta, hogy terményein­kért a pénzt nem a szövetkezet, ha­nem a minisztérium kapja. Egy ^ár ökröt kellett leadnunk akkoriban a kontingensre. No, mondom akkor az elvtársnak, itt a passzus, fogd az ökrök "láncát és vezesd be őket Zse­lízre eladni. El is ment egyedül. Mi­kor hazajön, kérdezem tőle, no, hol a pénz? Nálad, vagy a minisztérium­ba? — Kifizették nekem — mondja —, itt a pénz. Hát ezt igazán nem hit­tem volna, hogy mink saját magunk­nak gazdálkodunk. — Igy győzzük meg az embereket és így megy szövetkezetünk előre. A munkénak mennie kell Este a tagok egy része megbeszé­lésre jön össze Boroséknál, ahol a szövetkezet irodája van s ahol Fu­rinda is tartózkodni szokott. A más­napi munkát, az esetleges nehézsé­geket beszélik meg és megoldást ke­resnek rá. Meglepett, ahogy > tevé­kenységüket és munkájukat bírálják. Nincs irgalom és elnézés, ahogy kri­tikát mondanak az elvégzett munka felett. Látszik, hogy minden igyeke­zetük arra irányul, hogy a legjobb munkát és a lehető legjobb teljesít­ményt érjék eL — Nem lehet így dolgozni és jó termést várni — gyakorol kritikát Benyó János — ha a szántást 2—3 napig megboronálatlanul hagyjuk, megszárad a föld és akkor mégegy­szer annyit kell vele dolgozni, hogy rendesen el tudjuk munkálni, A többiek is helyeselnek, nem jól van ez így és élénk vita fejlődik ki, hogy honnan lehetne legalább egy « pár igát elszakítani, amely a traktor után azonnal boronálna, de ezt a leg­nagyobb jóakarattal sem lehet meg­csinálni. Az igák egy része vet, más része vetés után boronál, ezt a mun­kát megzavarni nem lehet. Végül mégis csak találnak megol­dást, A traktorista akasszon boronát az eke uUn és igy egyszerre elvégez­heti mind a két munkát. A szántást is, meg a boronálást is. Nagy gondban van az egyik cso­port. A földet előkészítették vetésre, úgy, hogy holnap vetni lehetne, de nincs vétőgép. — Ez nem probléma! — intézi el az egész dolgot Furinda. — A falu­ban már többen elvetettek, azoktól kérünk kölcsön gépet holnapra. Egyesek aggodalmaskodnak, hogy nem biztos, hogy a vetőgépet köl­csönkapják. Furinda szinte dühbe jö a kishitűségre és lármázva vála­szol: — Miért ne adnák? Az már elve­tett, nekünk meg szükségünk van a gépre. Nem hiszem, hogy akadna ku­lák, aki ilyen nyíltan merné szabotál­ni a szövetkezet munkáját. Mink va­gyunk az urak ebben az országban. Nem kéremszépentzni kell, hanem intézkedni és akkor minden megy. Furindának lett igaza. Másnap a kulák vetőgépe a szövetkezeti földe­ken dolgozott. Együtt dolgoznak a kisparasztok A tőrei határt járom. A földek nagy részén a szövetkezet kezelésé­ben az egységes vetési terv szerint vetnek. Táblás gazdálkodás. A nagy táblák egységét csak itt-ott szakítja meg a reakciósok és kulákok föld­darabkája, Elnézem a nagy darab földeket. Nemrég még szétdarabkázott kis par­cellákon kisparasztok kínlódtak te­henes igákkal vagy pedig, amelyik parcella azelőtt is nagy volt, az a földbirtokos főúri kényelmét szolgál­ta. Ma ezeken a földeken a szövet­kezeti tagok dolgoznak és a dolgozó parasztság jólétét biztosítják. Nagy tábla í öld, 22 katasztrális hold. Tegnap traktor készítette elő vetésre. Most nyolc pár iga dolgozik rajta, vetnek, boronálnak. Szövetke­zeti kisparasztok dolgoznak a saját igájukkal. Szép a kép, amelyen -átni, hogy az emberek, felismerve a kö­zös munka jelentőségét, jókedvűen, egymást bíztatva és eiözködVe vég­zik munkájukat. Vetőgép megy el mellettem. Kö­zépkorú ember vezeti a gépet és egy pillanatra megáll. — Miénk már a fél világ — mutat szét a kezével a messzeségbe —, de nemsokára az egész világ, az egész a miénk lesz. Indítja a lovakat és jókedvűen tér a vetőgéppel a föld végére. Estefelé, mikor a nyolc kocsi sor­ban, egymás után megy hazafelé az úton, a faluban az emberek örömtől sugározva nézik a hosszú kocsisort, örülnek, mert ebből a munkából ha­zatérő kocsisorban látják a valóra vált gondolatot; a dolgozó paraszt jövőjét, a megszületett egységet. (-6) Az új munkamódszerek nyomán jólét fakad Micsurin! csoport és szövetkezeti kertésze! GséesénvpaíonvSsaii (yj) Slánský elvtárs, a Párt Köz­ponti Bizottságának legutolsó ülé­sén az Egységes. Földműves Szövet­kezetek feladatairól beszélt. Ennek során megállapította, hogy a Párt­nak minden erejével az Egységes Földműves Szövetkezetek megszilár­dítására kell törekedniök. „Most a legnagyobb figyelmet arra fogjuk szentelni — mondotta Slánský főtit­kár —, hogy a már felállított és jó­váhagyott Egységes Földműves Szö­vetkezet megszilárduljon, hogy ennek keretében a föld közös megművelé­sének minden formáját bevezessük, vagy kiterjesszük és az Egységes Földműves ^Szövetkezet tagságát is kibővítsük. Szlovákiában nagy számban mű­kődnek már Egységes Földműves Szövetkezetek és viszonylagosan szép számmal vannak mintaszövetkezetek is. Az Egységes Földműves Szövet­kezetek vezetőségei a falvakon Slán­ský elvtárs beszéde után mindenütt munkaülésekre jöttek össze, hogy megtárgyalják azokat a teendőket, amelyeket a Párt és annak főtit­kára a falu számára megjelölt. Az elsők között jelentkezett Felső- és Csécsénypatony. Versenyre szólítot­ták fel az összes' mintaszövetkezete­ket és öt pontban leszögezték azokat a versenyfeltételeket, amelyek e mintaszövetkezetek fejlődését meg­gyorsítanák. A patonyiak felhívása után sorban jelentkeztek Szlovákia mintaszövetkezetei és nagy lelkese­déssel kapcsolódtak a versenybe. A figyelem természetesen Csécsénypa­tony Egységes Földműves Szövetke­zetére terelődött, ahol a szövetkezet tagjai valóban úttörő munkát fejte­nek ki és nemGsak lelkesedéssel, ha­nem alapos felkészültséggel irányít­ják a tavaszi munkákat. Az első benyomásom Csécsénypa­tonyról: takarosan karbantartott há,­zak, tágas porták, világosságot adó ablakok! Ez, sajnos, csak az első benyomás volt, mert ahogy a falun át tovább szaladt az autónk, egy­szerre csak a házak szegényesebbek lettek, düledező,. vakablakos kis házak tűntek fel. Szemem elé tárult a falu proletárnegyede. A falu szíve, a gazdag, zsírosparasztok volt „villangyede", míg a falu szélén a kuláknak éhbérért dolgozó zsellérpa­rasztság húzódott meg. A csallóközi jó föld, a dús gabonát adó patonyi földek valamikor a kulákság dús hasznothajtő tulajdonai voltak. A ku­lákság szétterpeszkedett és nem engedte még a mindennapihoz sem jutni a falu szélén meghúzódó sze­gény parasztságot. Kovács István, az Egységes Föld­műves Szövetkezet egyik úttörő har­cosa, akivel észrevételemet közöltem, öntudatos választ ad: — Hát ma már az másképpen van. A földek túlnyomó többsége a szegény emberek kezében van s a kulákság kiszorult a határ szélére, hogy ne zavarhassák az egységes ve­tési eljárást. A szövetkezeti épületben — ahová Kovács István vezet- be bennünket — Kovács Andrással, Kotor Zoltánnal, Berzédi Jánossal, az Egységes Föld­műves Szövetkezet elnökével és Ale­xander Legesa mérnökkel ismerke­dem meg. Az asztalon térképek, ira­tok. Legesa mérnök az Egységes Földműves Szövetkezet ittlévő tag­jaival az úrbéri legelők kérdését tár­gyalja, amelyek, mint közismeretes, átmentek az Egységes Földműves Szövetkezet tulajdonába. — 332 kat. hold és 1222 négy­szögöl úrbéri területről van sző, amely az egész határban szétszórva Képünk a patonyi szövetkezet egyik 16 éves ifjúmunkását ábrázolja, amint a szórógépbe lapátolja a műtrágyát. fekszik. Én az identifikációt vég­zem most itt, összeegyeztetem azt, amit a telekkönyv és' a kataszteri feljegyzések bizonyítanak az ittlévő helyzettel, mert a Földreform Hiva­tal intézkedésére ez az úrbéri terü­let nemcsak külgőleg kerül az Egy­séges Földműves Szövetkezet tulaj­donába, de rövid két hét leforgása alatt keresztülvezetjük a tulajdonjog átírását a telekkönyvben is és így ezentúl a telekkönyv szerint is a föld jogos tulajdnosáé, a dolgozó né­pé lesz az a 332 kat. hold. Berzéai János, a Földműves Szö­vetkezet elnöke, megelégedett mo­solygós arccal hallgatja Legesa mér­nök szavait, majd kérésünkre pár szóval elmondja, hogy mutatták be közel 200 földműves, kiküldöttnek a csécsénypatonyi szövetkezet föld­jein a tavaszi munkák megindítását. — Hát kétszáznál többen is voltak a dunaszerdahelyi és somorjai járás különféle falvaiból idejött szövetke­zeti tagok, hogy megtekintsék, ho­gyan is megy nálunk a szövetkezeti munka, a közös vetési eljárás, a kö­zös terv szerinti munka. Azt hiszem, sok kis- és középparaszt szeme-szá­ja elállt, amidőn látta, hogy a Szov­jetúnióban már oly jól bevált mun­kamódszerekeket alkalmazunk ná­lunk is. Ezeknek a munkamódszerek­nek az alkalmazása azonban csak. úgy valósulhat meg, ha a falu la­kossága az egységes vetési eljárás mellett dönt. Minálunk ez megtör­tént, tehát nálunk meg is tudtuk ezt oldani. Elöl mentek a traktorok az ekékkel, azt követte a borona, rög­tön utána a mütrágyaszóró, majd a vetőgép és a magtakaró. A munka pontosan kidolgozott tervek/szerint folyt le. Először itt bent a szövetke­zeti házban megmutattuk vendé­geinknek a terveket. Részletesen át­tanulmányozták, hogyan és miként számolunk minden egyes traktorral, igával, munkaerővel.'Aztán kivittük őket a határba és szemléltetően meg­mutattuk, hogy a tervekben előírt munkák hogyan valósulnak meg. Kovács István veszi át a szót, ke­zében a tavaszi munkákra vonatkozó tervek vannak, abból olvassa ki eze­ket az adatokat, amelyeket én papír­ra rögzítettem. — A tavaszi vetési munkálatokra 267 hektár föld várt. Ebből 183.6 hektár szántóföldön kellett még ta­vaszi szántást végezni. A 183.6 hek­tár szántóföld felszántását azonban a rendelkezésünkre álló két traktor­ral nem tudtuk volna elvégezni — mondja Kovács István — és ezért szerződést kötöttünk az állami gép­állomással és a munkát megosztot­tuk. 104.3 hektár területen a mi két traktorunk dolgozott. Ezt a munkát február 27-től március 20-ig elvé­geztük. 79.3 hektár föld megszántása maradt az állami gépállomásra. Már­cius 7-én kezdték meg a munkát és, pár napon belül be is fejezik. Igy, ahogy itten előre volt írva — és rá­bök ujjával a tavaszi munkák tervé­re, ahol pontosan fel van tüntetve, mit, mikor kell elvégezni. — Azt mondtam — folytatja a magyarázatot Kovács István —, hogy 267 hektár föld maradt a tava­szi vetésre. 80 hektár földet még az ősszel megszántottunk, ezt nem kellett felszántani. A vetési mun­kákat március 6-án kezdtük meg, műtrágyázást 50.8 hektárnyi terüle­ten a tervek szerint március 6-tól 23-ig kellett volna elvégezni, de idő előtt befejeztük ezt a munkát és ugyanez áll az istállótrágya szét­hordására is. Most a zabvetés előtt állunk, ezt vasárnap kezdtük el, vártunk vele, hogy hideg ne érje. Nagfyon szépen mennek a mun­kák s a szövetkezeti tagok valóban lelkesedéssel, nagy kedvvel végzik a tavaszi mezei munkákat. Igaz, vol­tak nálunk is aggályoskodók, ta­máskodók, no meg a reakció sem nézi tétlenül a mi törekvésünket és suttogó propagandájuk itt is, ott is megpróbálta az emberek hangulatát megrontani. Február óta mi minden hónap végével előleget fizettünk ki a szövetkezeti tagoknak — ez a tény egy csapásra elnémította a re­akciót és a bizalmat megszilárdította még a tamáskodókban is. Ezentúl minden hónap végén előleget fogunk fizetni, úgyhogy a mi tagjaink kö­zött már többé nem fog előfordulni az, hogy a paraszti embernek pénze csak akkor volt, amikor a föld gyü­mölcsét betakarította. Napról napra erősödünk és az ötéves terv végére bízvást állíthatjuk, hogy a szövetke­zeti élet bevezetésével és megszilár­dításával e kis csallóközi faluban csodás eredményeket fogunk felmu­tatni. Kultúrház épül, villamos mo­sógépünk van, amely még e héten megindul. 5 hektárnyi földterületen kertgazdálkodást vezettünk be, a munkát itt Kovács András és Ko­czor Zoltán szakemberek vezetése mellett fogjuk végezni. Kovács András kérésemre boldog örömmel vezet új munkahelyére, a szövetkezeti kertészetbe. Paprikát, cukorborsót, zöldséget fognak itt ter­melni az egyik közeli kőnzervgyár részére. A melegágyi ablakokat a szövetkezet a falu iparosainál ren­delte meg, a közeli napokban el is készül a 300 melegágyablak és meg­| indulhat a csécsénypatonyi földmű­vesek újabb büszkesége, a kertészet is. Havran Ferencné, aki csécsénypa­tonyi tartózkodásom során, mint az Üj Szó munkáslevelezönöjé végig­kísért a falun, minden új és min­den meginduló szövetkezeti alkotó­munkára külön felhívja a -figyelme­met, elmondja, hogy szombaton meg­alakult a Micsurin-csoport is, mely­nek éppen Kovács elvtárs lett az elő­adója. Harmincnál több kisparaszt és asszony csatlakozott ehhez a cso­porthoz, akik feladatukul azt tűzték ki, hogy a természetet itt Csécsény­patonyban az élet szükségletei szem­pontjából jobbá, hasznothajtóbbá akarják tenni, hogy bebizonyítsák a nagy Micsurin jelszavát: „A szo­cialista korszakban az ember a ter­mészet valódi urává lép elö," — A micsurini tudományokból me­rítve, még szakszerűbben fogom el­végezhetni munkámat a szövetkezet és a dolgozó nép érdekében — mond­ja Kovács András elvtárs. — A szlovák és magyar lakosság között is elültek a torzsalkodások — állapítja meg Havran Ferencné. Ko­vács István még hozzáteszi: / — Mindnyájan hibákat követtünk el a múltban, de a jelenben, hogy egy cél érdekében, egy síkon indul­tunk n^ki a munkának, a közösen végzett munka közelebb hoz egy­máshoz, megszünteti mindazt az el­lentétet, amit a burzsoá-nacionaliz­mus mesterségesen szított bennünk. Magyarok és szlovákok végre meg­indultunk Csécsénypatonyban, az Egységes Földműves Szövetkezet ke­retén belül az jgazi szocialista jövő megteremtésének megvalósítására. Á magyar dolgozó és a szlovák dolgozó Csécsénypatonyban közös munkára indult, a szocialista életet valósítja meg és útján együttes erő­vel fog harcolni a cél mielőbbi meg­valósításáért és fegyüttes erővel fog leszámolni minden reakciós erőVel, amely e csallóközi kis falu­ban az új élet kialakulását akadá­lyozni vagy ármánykodásával ft­kezni akarná. Szlovákiai magyar parasztarc 1950-ben A tavaszi munkák mindenütt javában folynak. Ki kell használni a jó időt, hogy minden mag ide­jében kerüljön a földbe. Most, a tavaszi munkáknál válik érvé­nyessé a közmondás: „Ki mint vet, úgy arat." Ezt tartsák szem előtt dolgozó földműveseink, de különösen a földműves szövetke­zetek dolgozói, • akik akadályt és nehézséget nem ismerve iparkod­nak, hogy minden munkát idejé­ben és a legjobban végezzék el. Nekik kétszeresen vigyázni kell a jó munka elvégzésére, mert a szö­vetkezetben nemcsak magamnak dolgozom, hanem" g, többi tagnak is, tehát a rosszul végzett munká­ból származó károk nemcsak en­gem, hanem a szövetkezet többi tagjait is érintik. Ezenkívül a szö­vetkezeteknek példát is kell mu­tatniok munkájukkal, ami minden szónál hangosabban hirdeti a kö­zös munka jelentőségét. Berek-pusztán nagy lendülettel folynak a tavaszi munkák. Pon­tos tervek, kiszámított idő szerint, mert másképpen nem boldogulná­nak azzal a munkával, ami reájuk hárul. Az ember így is csodálko­zik, hogyan bír az a néhány em­ber annyi munkát elvégezni. — Nincs lehetetlen — mondja Lévák Béla és ahogy ezt mondja, látszik, hogy szavának hinni le­het és annak eleget is tesz. — So­kaknak szinte lehetetlennek tűnik fel, hogy ilyen kevesen győzik ezt a sok munkát és azt mondják, hogy azelőtt ezeken a földeken sokkal több ember dolgozott. Ép­pen itt bújik ki a szög a zsákból és itt mutatkozik meg a szövetke­zeti erő. Azelőtt másnak dolgoz­tam ezeken a földeken, tehát úgy i s dolgoztam. Ma itt minden a miénk, az enyém éppen úgy, mint a másik szövetkezeti tagé. Komo­lyan mondom, hogy annál lelkiis­meretesebben és jobban a sajáto­mon sem tudnám elvégezni a munkát, mint itt. Berek-pusztán 272 holdon gaz­dálkodik a szövetkezet és mind­össze csak öt tag dolgozik itt állandóan. A földekkel járó mun­kán kívül azonban még itt van a tőrei szövetkezet állatállományá­nak nagy része is. Néhány te­hén, ökrök, lovak, 53 növendék­marha, 26 anyasertés és 70 kisma­lac. A földeken az állami gépállo­más két traktora dolgozik. — Nagy szerencsénk — mondja Lévák Béla —, hogy olyan trak­toristáink vannak, akik munkáju­kat a lehető legjobban végzik el. Ha továbbra is így fognak dol­gozni, akkor élmunkás kitüntetés­re fogjuk őket javasolni. Lévák Béla elmondja aztán, hogy ezentúl a traktoristákat nem­csak a végzett munka szerint fi­zetik, hanem az általuk megmun­kált földek terméséből is kapnak részesedést. Így akarják a trak­toristák jól végzett munkáját ju­talmazni és rászofžhctni arra, hogy mindenkor becsületes piunkát vé­gezzelek. — Meg i s lehet nézni a földe­ket — folytatja Lev&k Béla. — Tudom, hogy így még a bereki földek elmunkálva soha sem vol­tak. A bereki dolgozó érrleme, hogy a tőrei szövetkezet legszebb búzá­ja Berek-pusztán van. Az őszi ve­téseken, de a tavaszi munkákon is meglátszik a gondos, odaadó munka. A magtátrban több vagon gabo­nája van még a szövetkezetnek. Búza, árpa meg zab. — Megcáfoljuk azokat a kulák­meséket, hogy a szövetkezeti ta­gok éheznek — mosolyog Lévák Béla és a nagy rakás búzára mu­tat, am {. becslésem szerint leg­alább egy vagon lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents