Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-02 / 52. szám, csütörtök

1950 március 2 UJSZ

0 s MEZŐGAZDASÁG A tavaszi munkálatok elé Miért nem alakul meg az Egységes Földműves Szövetkezet Csiliznyárasdon? C: 'Jiyárasdoii az első kérdésem: van már Egységes Földműves Szövetkezet? Nincs, — kapom a felvilágosítást az egyik földművestől. Pedig minden elő feltétel meg volt arra, hogy a földműves szövetkezet - megalakuljon és annak keretein belül kezdjük meg munkánkat. M<>».: i jük és helyeseljük a kormány mezőgazdasági terveit. Tudjuk, hogy a parasztságnak a szövetkezetekbe való tömörülése az alap ja annak, hogy jobb és emberibb életet éljen. A szövetkezet minden lehetőséget megnyit a parasztság számára. Röviden kifejezve: mindazt a lehetőséget, amit a nagyüzemi gazdálkodás a múltban is és ma is ad. A gépek használata, a közös beszerzés, a közös értékesítés olyan egységes szövetkezeti tömböt ad, amit nem lehet sehol úgy félretolni, mint egy ötholdas parasztot. Szóval nálunk és azt hiszem máshol is a parasztok nagyjából így képzelik el a földműves szövetkezetet. De nem úgy, mint ahogy nálunk egy előadó nagyon erélyesen előadta: Megalakítjuk a földműves szövetkezetet. El vesszük a parasztok földjeit, állatait, szerszámait, kinevezünk egy vezetőséget, amely a szövetkeze tet irányítani és a munkákat vezetni fogja és a jövedelemből a tagokat mint munkásokat fizetni fogjuk. A legmegfelelőbb embe reket megtartjuk, a többi pedig mehet máshová dolgozni. így képzeli a szövetkezetet a faluban is néhány ember. Előre elosztották egymás között a különböző funkciókat. Ök majd dirigálnak, a többi pedig dolgozzon. Elhiszem és megértem, hogy ezekután nem alakult meg a földműves szövetkezet Csiliznyárasdon. Azt is megértettem, hogy hitetlenkedve-és hizalrr^.lanul fo gadták felvilágosító magyarázataimat. Nem mondták, de láttam az arcukon, hogy ezt gondolják: propagandát csinálok, csakhogy alakuljon meg a szövetkezet, de r ajd aztán úgy.s úgy lerz, miat ahogyan azt a nem tudom én hova is való előadó megmondta. Ez pedig igen nagy tévedés. Lapunk hasábjain számtalanszor leszögeztük már az EFSz-ek célkitűzéseit. És azt, amit megírtunk, amit ezentúl is megírunk és szóban is elmondunk, államunk törvényei és kormányunk rendeletei biztosítják. Ez nem propaganda, hanem megdönthetetlen valóság A földműves szövetkezetek célja, hogy a parasztság széttagoltságát megszüntesse, lehetőséget adjon a korszerű gazdálkodással a lehető legmagasabb fokú termelés elérésére, ami által a közellátási szükségleteinket a követelményeknek megfelelően biztosítja. Az olcsó gépi munkával nagyban csökkenti a termelés költségeit, csökkenti az emberi munkát, lehetősége van rá, hogy a termelést a lehető legmagasabb fokra emelje, ami által lényegesen magasabb jövedelemhez jut és mindezek együttvéve az alapjai annak, hogy végre valahára a paraszt is emberibb életet éljen. Többször megírtuk már és újra leszögezem: a szövetkezeti tagság nem érinti >a magántulajdont, csak a termelési formákat változtatja meg. A szövetkezet vezetőségét a tagság a saját szabad elhatározásából választja, azokat a kis" és középföldműveseket, akiket arra éppen legmegfelelőbbnek talál. Diktatórikus hatalmaknak egy népi szövetkezetben semmi helye és ha bárhol akadna ilyen, azt a legsürgősebben ki kell küszöbölni. Panaszkodtak az ez évi beszolgáltatásokra is Csiliznyárasdon. A beszolgáltatásokat felületesen vetették ki és arról magam is meggyőződtem, hogy a termelési és beszolgáltatási mennyiség kiszámításánál például 2 hektár búzánál 8—10 mázsa nem számít. A legnagyobb baj azonban a tej" i beszolgáltatással van. Itt azonban úgy látszik a járási szervek vetettek ki meg nem felelő menynyiséget a községre, mert tévedés kell, hogy legyen az, hogy például Balony községnek a területe 2797 kataszteri hold és a kivetett tej mennyisége 82.000 liter, Csiliznyárasd területe 1615 kataszteri hold és a tej mennyisége 92.000 liter. A kiadott rendelkezések értelmében, amelyek a termelési és beszolgáltatási szerződések felülvizsgálását és a hibák kiigazítását rendelik el, az illetékes szervek tartsák kötelességüknek, hogy a csiliznyárasdi hibákat kiküszöböljék. Ugyancsak Csiliznyárasdon vetettek fel egy nagyon figyelemreméltó kérdést. A községre meglehetősen nagymennyiségű árpavetést vetettek ki, azonban a'ig néhány hektárnyi lent. Ugy Csiliznyárasd, mint a többi Dunamenti községek földjei a vizenyős talaj miatt gabona", de különösen árpatermelésre nem felelhetnek meg, ellenben kukorica, len és takarmánynövényed termelésében kiváló eredményeket lehet elérni. Például említik, hogy amikor a dombosfekvésű vidékeken a szárazság következtében a len 25—30 cm-re is alig nő meg, Csiliznyárasdon 100 cm-es lent termelnek. Ugyancsak kiválóan szép terméseredményeket érnek el, mint említettem, kukoricában és a takarmánynövényekben. Ügy hiszem, a csiliznyárasdiak' nak ez a kérdése rövid időn belül elintézésre fog kerülni, mivel tervszerűsített mezőgazdaságunknak éppen az a célja, hogy figye" lembevéve a talaj- és az éghajlati viszonyokat, mindenütt azt kell termeltesse, amiben ott a legnagyobb terméseredményeket lehet elérni. Ezáltal mezőgazdasági termelésünket a lehető legmagasabb fokra emeljük, amivel egyrészt tevszerűen biztosítjuk ellátásunkat, másrészt földműveseink jövedelmét jelentősen emeljük. Nem ellenségünk, hanem segítőnk a traktor Mezőgazdaságunk korszerűsítésének egyik alapfeltétele a földmüvelés gépesítése. Ezzel az elavult korszerűtlen termelőeszközök helyébe új, fejlett eszközöket adnak a parasztság kezébe és így lehetővé válik a talaj sokszorosan jobb megművelése, a legnehezebb és legnagyobb munkák gépesítése a mezőgazdasági munkáknak idejében való elvégzése. Mindez együttvéve előfelétele a terméshozam növelésének, a termelési költségek csökkentésének és a parasztság munkája megkönnyítésének. Parasztságunk egy része a földművelés gépesítését bizalmatlanul és idegenkedve fogadja. Jönnek a kérdések: „Miért dolgoztassak traktorral, ami pénzembe kerül, mikor én ugyanazt a munkát a saját állataimmal magam is elvégezhetem ?" Vagy gúnyosan kijelentik: „Mondjuk,'íogy jó az a traktor. Hamar dolgozik, jól dolgozik. Hiába szánt azonban akármilyen szépen, ha nem trágyázza a barázdát." így gondolják ezt a bizalmatlanok, a kételkedők és azok, akik megrögzött ellenségei annak, hogy végrevalahára a dolgozó paraszt is olyan helyzetbe kerüljön, amiben végeszakad az éjjel-nappali robotnak. Éppen ezért szükséges, hogy ezeket a kérdéseket részleteiben vizsgáljuk meg és abban a formában és megvilágításban állítsuk be, ami a valóságnak megfelel. Miért kell a földművesnek traktorral dolgoztatni, ami pénzébe kerül, mikor azt a munkát a saját igavonó állataival is elvégezhetné ? Ez az a kérdés, amit legtöbbször a gépesítés ellen szegeznek. Számtalan konkrét esettel bizonyítottuk már, a gépi munka olcsóságát, az igavonó munka drágaságával szemben. Tudjuk —és ezt a már a parasztság sem vonhatja kétségbe —, hogy a gépi munka 100, sőt sok esetben 150 százalékkal olcsóbb, mint az igavonó munkája. Ez tehát nagyon is lényegesen csökkenti a termelési költségeket. Azt hiszem, nem mindegy egy földművesnek sem, hogy például egy kataszter hold búzavetésnek a munkálatai a gépi munkával csak 500 koronába (szövetkezeti alapon még kevesebbe) kerülnek, aminek a költségei ugyanakkor az igavonó munkájával 1200 koronát tesznek ki. Csak ennél az egy tételnél is kitűnik a gépi munka olcsósága az igavonó munkájával szemben. Arról pedig meg vagyok győződve, hogy nem akad paraszt, akinek mindegy, hogy egy munka 500 vagy pedig 1200 koronába kerül. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a gépi munka gyorsaságát sem. Egyrészt csökkentjük vele az emberi munkaidőt, mert hisz azt a munkát, amit az igavonó állattal egy nap alatt lehet elvégezni, géppei 2—3 óra alatt végre lehet hajtani, másrészt a gépi munka gyorsaságával elérhetjük azt, hogy minden mezőgazdasági munkát idejében, a legmegfelelőbb időben lehessen elvégezni. Ez pedig egyik alapfeltétele a jó gazdálkodásnak, a jó termésnek. A gépi munka minőségét sem lehet kétségbe vonni. Példát mutatnak erre az állami birtokok gépi munkái, amire a párholdas, tehenekkel dolgozó paraszt kénytelen volt azt mondani, hogy: „ezzel a munkával a versenyt én nem vehetem fel". Vagy azt mondja a másik: „Az ilyen munka fogja a paraszt nyakát kitekerni". Nyugodt lehet minden földműves, hogy a gépek jó munkája nem fogja nyakát szegni. Ellenkezőleg, az állami birtokok példát mutatnak a gépi munka olcsóságára és minőségére. Népi demokráciánk minden lehetőséget megad a parasztságnak, hogy ugyanezeket az előnyöket a saját részére felhasználja. A gépek mentesítik parasztságunkat a legnehezebb munkáktól. Megszüntetik a kora hajnaltól késő estig való hajszát. Emberibb életet élhet a dolgozó paraszt. Ezekután felelhetek meg a kérdés lényegére. Nyugodtan dolgoztathat a paraszt gépekkel annak ellenére, hogy saját igavonó állatai vannak. Igavonó állatainak egy része helyett állítson be teheneket, takarmányozza őket rendesen és az ebből származó jövedelme bizonyosan magasabb lesz, mint a gépi munka költségei. Ugyancsak a gépi munka lehetővé teszi a paraszt számára, hogy minden kézimunkáját idejében hajszolódás nélkül el tudja végezni. És ha már a gépek annyira segítik, hogy semmi munkát nem talál gazdaságában, az ipari, az építkezési stb. munkákban bármikor elhelyezkedhetik és akkor legalább nem kell irigyelnie például az akkordban dolgozó építkezési munkás napi 150— 200 korona keresetét. Népi demokráciánk minden lehetőséget megad az emberhez méltó jobb életre, csak nem szabad a kérdések megoldása elől mereven elzárkózni és a lehetőségeket megrögzött szokásból visszautasítani. Ami pedig a gépi munka beállításával a földek trágyázását illeti, úgy gondolom, hogy ha az igavonók helyett — mint azt már említettem — teheneket állítanak az istállókba, a földek trágyázása nem hogy csökkenne, hanem lényegesen emelkedik. Az őszi mélyszántás gondozása. A korszerű talajművelés alapmunkálata az őszi mélyszántás, amellyel megfogjuk a téli nedvességet, írtjuk a gyomot és kedvező életfeltételt teremtünk a talajbaktériumoknak és a nyers tápanyagok feltáródásának. Az őszi mélyszántás csak akkor igazán eredményes, ha tavasszal, amint a föld felszíne 2—5 cm vastag rétegben megpirkadt, azonnal elmunkáljunk. Az első munka a si" mí «—. Szekéroldallal, simítóval vagy hátára fordított boronával simítsuk el az őszi mélyszántást, mert ezzel takaró réteget készítünk. Ez a takaró vagy záró réteg megakadályozza, hogy a főid kiszáradjon és a téli nedvesség elpárologjon. Az elmunkálatlanul hagyott őszi mélyszántás a tavaszi napsütés és a szelek hatására napok alatt annyi nedvességet veszít el, mint amennyi egy jó máj'usi esővel leesik. A simítás elősegíti a talaj egyenletes felmelegedését és a baktériumélet megindulását. A korai vetésű növények jó magágyba vethetők. A gyomirtást is szolgálja a simítás, mert a felülethez közellévő gyommagvak kikelhetnek. Ezeket a következő boronálással. tárcsázással kiírthatjuk. Az elmúlt őszön akkora területen végeztünk őszi mélyszántást, mint eddig még soha, tehát a jó termésnek a feltételei megvannak A most következő munka az ó^Zi mélyszántás gondozása, úgy, ahogyan azt növénytermesztésünk feltételei megkívánják. Magtisztítás. A jó termés elérésének egňk feltétele a gyomirtás. A gyom a termesztett növény elől elszivia a nedvességet és a tápanyagokat. Ezzel csökkenti a termést, pazarolja a drága talajnedvességet és tapanyagot. A gyomot tehát min* den eszközzel irtanunk kell A vetőmaggal egyetlen gyomnagot sem szabad elvetnünk, mert míg az árpa és zab 1 1 —20s?.oros magot ad, addig egy gyommag 100", sőt ezerszeres magot hoz és hullat szét a földön A jól végzett megtisztítás tehát igen hatékony eszköze a gyomirt-isnak. Gépállomásaink kitűnő szelektorokkal rendelkeznek és ezért földművesszövetkezeteink, föld* műveseink, minden tavaszi árpa* és zabvetőmagot gondosan szelektorozzanak meg. Nem elég csak a kapálással és talaj műveléssel irtani a gyomot, hanem erre a mag" tisztítást is fel kell használnunk. A magtisztításnál előálló hulla" dékot meg kell őröltetni, mert ez kitűnő abrakpótlék. Nagy hibát követ el az a földműves, aki a különböző kirostált magvakat darálás nélkül adja állatainak, vagy azt egyszerűen a trágya közé dobja. A gyommagvak jelentékeny része emésztetlenül távozik az állati szervezetből s így a trágyával visszakerül a földbe. Hiába végzünk tehát magtisztí* tást, ha a gyommagvak gondatlanságunk miatt mégis a földbe kerülhetnek. A helyes malacozlalásról Sertésállományunk fejlesztése megkívánja azt, hogy évente kétszer malacoztass.uk, úgy a gyorsabb fejlődésű hússertés fajtákat, mint a lassúbb fejlődésű mangalicákat. A tapasztalat, a hosszú gyakorlat azt bizonyította, hogy az évente kétszeri malacoztatás esetében a malacozásokat leghelyesebb augusztusra, a másikau pedig februárra szabályozni. A februári malacok jól kihasználhatják a tavaszi legelőt, az augusztusiak pedig kellően megerősödve mennek a télbe. A ellések előkészítése. Tíz nappal a várható ellés előtt — tehát a bebugatás utáni 104— 106-ik napon —, az elleni készülő kocát zárjuk be azellető kutricába. Az állat ilyenkor nem szívesen hagyja el az ólját, ennek ellenére azonban mindennap járassuk meg lassú lépésben. Közvetlenül ellés előtt 15—20 centire szecskázott szalmával almozz ik alá s azután állandóan tartsak szemmel, hogy amint a malacozás megkezdődik, a-malacokat azonnal kosárba szedhessük. A magzatburkot pedig azonnal vegyük el, mert amelyik koca azt felfalja, az könnyen reákap a malacok felfalására is. A koca takarmányozása. Ellés előtt 1—2 nappal a vemhes koca takarmányadagját úgy csökkentjük, hogy üresen kerüljön ellésre. Ellés után 2—3 napig könnyű, egykét kiló korpából készült langyos moslékot adjunk a kocának s csak az ellés utáni 3—4-ik napon kezdjünk újra hozzá a bőségesebb takarmányozáshoz. Ekkor már másfél kilogramm abrakot számítunk a kocára és 35—40 dekát minden malac után. Tehát egy 9 malacot ellett York-kocának 1.5 + 3.60, vagyis összesen 5 kiló és 10 deka adagot adunk, kellően nedves, de azért omlós, morzsalékos állapotban. Ha van, legjobb, ha a koca abrakját sovány tejjel, íróval, vagy savóval készítjük el, mert ez a koca tejtermelésére nagyon kedvezően hat. A leellett koca rendszerint 6—7 nap alatt tisztul ki. Ha ez meg* történt, mindennap hajtsuk ki egy kicsit a szabadba. Ha nincsen túl nagy hideg, akkor a 12—14 napos malacokat is ki kell hajtani a déli, nagyfényes órákban. Természetesen a szoptatós koca takarmányában a fehérjében gazdag takarmányoknak megfelelő arányban jelen kell lenniök, mert másként az állat idő előtt elapaszt és túlságosan lefogy. A koca, még jó takarmányozás mellett is 10—

i 5 százalékot veszít testsúlyából a szoptatás negyedik hetéig. Ezt azonban a szoptatás további 4—6 hete alatt megfelelő takarmánnyal behozhatjuk. Tudni kell azt, hogy a malacok a legtöbb tejet a negyedik héten szopják, tehát akkor veszik legjobban igénybe a kocát. Ezután már kiegészítő takarmányt — lehetőleg szemes árpát —, kapnak a malacok. Tudni kell azt is, hogy ellés után a kocáknak sok pihenésre van szükségük. Ezért szükséges a bő almozás az, hogy a kocák nyugodt körülmények között pihenhessenek. Igen fontos az is, hogy a kocát és a malacokat megvédjük az élősdiektől, elsősorban a tetvektől és a rühatkáktól. Vagy nem több trágyát termel az istállózott tehén, mint az egész napot a határban töltő igavonó? Azt hiszem, ezzel lényegében rávilágítottam a gépi munka szükségességére és előnyeire. Népi demokráciánkban a gépi munka nem azt a célt szolgálja, hogy az emberi munkaerőt kiszorítsuk vele, mint tették azt a kapitalizmusban — ellenkezőleg, hogy a gépet a dolgozók szolgálatába állítsuk, a dolgozó parasztság munkáján könnyítsünk vele és az olcsóbb, jobb és tökéletesebb munkát végző gépi munkával jövadelmét fokozzuk.