Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-02 / 52. szám, csütörtök

UJSZ0 1950 március 2 Szlovákiai magyar paraszfarc 1950-ben Falun a problémák előterében állandóan a Földműves Szövetkezet áll. Foglalkoznak a dologgal ott is, ahol %van már szövetkezet, de foglalkoznak ott is, ahol még nincs. Foglalkoztatja a kérdés azt a földművest is, aki tagja már a szövetkezetnek, de foglalkoztatja azt a földművest is, aki még nem tagja. Vannak szabotáló kulákok, vannak jószándékú parasztok az idősebbek közül is, akiket csak maradiságuk tart vissza a haladástól, mert mint ők mondják „apám is meg volt így, hát én is megleszek". De vannak harcos fiatalok, akik tágult tüdővel szívják magukba a népi demokrácia célkitűzéseit és tűzzel-vassal harcol, nak, hogy a gondolat valósággá is váljon. Dusa Gyula alig 21 éves. El se hinné az ember, hogy mekkora munkát végzett már, ha nem látná az eredményeket. Nagyszerű szervezési munka áll mögötte. Nagyon rövid idő alatt a falu földműveseinek háromnegyed részét szervezte be a Földműves Szövetkezetbe. A Földműves Szövetkezet keretén belül nagyon sok munkát hajtottak végre, az egész község részvételével önkéntes brigádmunkában. A közös munkában elért eredményekkel a parasztság kézzelfogható bizonyítékot adott magának a közös szövetkezeti munka jelentőségéről és eredményéről. — Megérttetük az idők szavát — mondja Dusa Gyula — és tudjuk azt, hogy az, ami azelőtt jó volt, ma nem felel meg. Be kell látnia mindenkinek, hogy csak tervszerű munkával érhetjük el céljainkat. Tervszerűség riéikűl a kapitalizmus hibáiba esünk. Nem azt termelünk, amire szükségünk van, ha mindenki kénye-kedve szerint azt és annyit termel, amit ő éppen jónak lát. Né. pi demokráciában, a dolgozók államában élünk, ahol mindenkinek egyformán szüksége van az ellátásra. Ezt pedig csakis tervszerűen irányított gazdálkodással tudjuk elérni. — A Földműves Szövetkezetekre pedig — folytatja Dusa Gyula — szükség van, hogy a tervgazdálkodást végit tudjuk hajtani. Ezek olyan feladatok, amit csak közös munkával helet elvégezni. Azt is tudjuk, hogy a szövetkezet a dolgozó parasztság érdekeit szolgálja. Nálunk megértették a földművesek a szövetkezet jelentőségét és remélem, hogy rövid időn belül az egész falu részvételével tudunk a munkába bekapcso'ódni Sok helyen azonban még mindig idegenkednek tőle, de azt hiszem, hogy meggyőző szervezési munkával ezeken a helyeken is jó eredményeket lehet elérni. Dusa Gyula csupa lelkesedés, akarat és annyi fiatalos lendület van benne, hogy előtte nem igen lehet olyan akadá'y, amivel meg nem küzd Dusa Gyulában és a több! fiatalokban lesz annyi lendület, hogy elérki azt, hogy mezőgabzdaságunk a ter'szení termelés végrehajtása mellett a falun olyan fejlődés indul, jon meg, amely a város és a falu közötti korlátokat fokozatosan ledönti és a falu színvonalát egyre közelebb hozza a városéhoz. S ez lehetővé válik, ha falun a Földműves Szövetkezetek kereteiben megteremtik a magas termelékenységű szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapjait és ezzel a falu dolgozói előtt megnyílik a biztos boldogulás, a növekvő jólét, a tanulás és művelődés útja. Dunaszerdahelyen megnyílt a magyar dolgozók tanítóképzője (N. J.) Üj iskolát nyitottak Dunaszerdahelyen, külön a magyar és külön a szlovák fiatalságnak, hogy elsajátíthassa mindazokat a szükséges tudnivalókat, amelyek képesítik majd őket arra, hogy gyermekeinket taníthassák, nevelhessék. Hogy gyermekeinkből törekvő embereket faragjanak, akik a szocialista haza építő munkásai lesznek. Amikor a dunaszerdahelyi munkás felsőiskola egyik tantermébe beléptem, a munkás- és parasztifjak közé, akik kemény elhatározással indultak meg nagy céljaik felé, eszembe jutott egy beszélgetés, amely néhány napja volt fent, szerkesztőségünkben. Egy tanítónő volt nálunk. Problémákat szegezett nekünk, ajkáról a szó rendületlenül folyt: ez nincs meg, ez jár nekünk, ez kellene, ez is egy sérelem és a sérelmek felsorolásából nem tudott kifogyni. Mindahányan együtt voltunk, már a beszélgetés elején megdöbbenve láttuk itt magunk előtt megjelenni a mult reakciós iskolájának tanítását. Szemléltetően láttuk, mily határtalanul szűklátókörű embereket tudott faragni a kapitalista érdekeket kiszolgáló nevelési módszer, láttuk, hogy bUrzsoá-nacionalizmus iskolájában nevelkedett tanítóságunk mily helytelen és néhol már veszélyes utakra szeretné irányítani, befolyása alatt tartani a gyermekeket és ezen keresztül a falu népét. Az építés helyett az építést akadályozó súrlódási felületeket keresik. A szlovák és magyar lakosság együttmunkálkodása helyett nacionalista versengéseket éleznek ki a faluban, az élet minden vonatkozásában tudatosan vagy talán öntudatlanul is a két népet elválasztó pontokat keresik, akár szlovák vonalon, akár magyar vonalon. Ez a tanítónő és az ehhez hasonló többi „pedagógus" jutott eszembe, amikor beléptem abba az aűmamáterbe, amely két éven keresztül otthona és iskolája lesz Dunaszerdahelyen 75 szlovák és magyar munkás-parasztifjúnak. Amit a kapitalista rendszer nem engedett meg dolgozóink gyermekeinek, hogy mint a népből jöttek, az iskolában a tudomány ismérveivel felvértezzék magukat, onnan a nép közé visszamenjenek, tudománnyal vértezzék fel a nép fiait, az most itt Dunaszerdahelyen és Szlovákia több járási székhelyén a csehszlovákiai Kommunista Párt jóvoltából megvalósul. Az iskola ünnepélyes megnyitásán megjelent Lőrincz Gyula, az ÜJ Szó főszerkesztőije, mint a KSS központi bizottságának kiküldöttje és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének elnöke. A kerületi Nemzeti Bizottságot Martinik elvtárs, a járási tanfelügyelő képviselte, a KSS járási szervezete részéről Fehér Gábor, a járási Nemzeti Bizottság részéről Beck Károly, a CSM részéről pedig Mocik elvtárs jelent meg. Az ünnepség a himnuszok eléneklésével vette kezdetét. A bratislavai kerületi Nemzeti Bizottság nevében beszélő Martánik elvtárs kijelentette: a munkásoknak a kapitalista rendszer nem engedte meg, hogy tanulhassanak, mert ezt a lehetőséget a kiváltságosoknak tartotta fenn. Népi demokratikus köztársaságunk ezzel az iskolával elsősorban a kapitalisták által okozott hibákat kívánija helyrehozni. Pótolni kívánja azt, amit a kapitalisták tudatosan elmulasztottak, magasabb műveltséget kíván nyújtani a dolgozóknak. Ugyanakkor a gyermekek nevelését a jövőben azokra akarja bízni, akikben osztályhovatartozandóságuknál fogva meg vannak az előfeltételek arra, hogy ifjúságunk tanítálát, nevetését helyes úton vezessék, a szocializmus útján. Martinik elvtárs azután beszédét így folytatta: — A KSS központi bizottságának kezdeményezésére, hangsúlyozott kívánságára az iskolai megbízotti hivatal Szlovákia több városában megindította a dolgozók felsőbb iskoláztatását. Ugyanezt tette itt, Dunaszerdahelyen. A dolgozók mindennapi munkáljuk mellett az esti órákban rendszeresített tanfolyamokon fogják továbbképezni magukat és e kétéves iskola tananyagának elsajátítása után képesítést nyernek, hogy mint okleveles tanítók, beosztást nyerjenek az iskolákba. A Párt és az iskolaügyi megbízotti hivatal benneteket választott ki elsőnek á jelentkezettek közül, hogy új, szocialista szellemben nevelt tanítókat állítson az iskolákba. Rajtatok áll, hogy a Párt belétek helyezett bizalma olyan hasznothajtó legyen, amilyen hasznos munkát a szocialista haza kulturát építő szakaszán tőletek a csehszlovákiai Kommunista Párt és vele együtt valamennyi dolgozó elvár. A kerületi Nemzeti Bizottság kiküldöttjének beszéde után Lőrincz Gyula emelkedett szólásra. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének elnöke beszédének bevezető részében szeretetteljes szavakkal köszöntötte a magyar és szlovák munkás- és parasztifjakat, akik szilárd elhatározással álltak most sorompóba, hogy kettőzött erővel vegyék ki munkarészüket a szocializmus építésében. — Az iskola hallgatóinak elhatározása nem jelentéktelen — állapította meg Lőrincz Gyula —, mert valóban kettős munkát fejtenek majd ki a .szocializmus építésének ontjiárn. Nappal ott állnak a termelés küzdőterén, munkájuk befejeztével az iskola padjaiban gyűlnek össze, hogy tanuljanak, művelődjenek, hogy majd az iskola befejeztével bebizonyítsák: helyüket öntudatos szocialistákhoz méltóan állták meg a termelés frontján és a tanulás frontján is, bizonyságot, fognak tenni arról, hogy a jövőben a reájuk háruló nevelés munkáját is kiválóan fogják teljesíteni. Gottwald elvtárs egyik beszédében megállapította, hogy kis ország vagyunk s intelligenciánk is a dolgozók soraiból nevelkedett ki. Szerencsénk van, mert ez az intelligencia nagyrészben mellénk áll, a szocializmus építésén velünk együtt dolgozik, egyik része nagy kedvvel, másrésze kevésbbé. Ám ez nem elég — idézte tovább beszédében Lőrincz Gyula Gottwald elvtárs, köztársasági elnökünk szavait —, nekünk arra van szükségünk, hogy a munkásosztályt átiskolázzuk, hogy a dolgozókat műveltekké tegyük, harcképesebbekké, hogy a nagy mű megvalósításában a legaktívebben tudjanak résztvenni az építés minden szakaszán. Mi a Szovjetúnió példálján tanulva, a munkásság és a dolgozó parasztság széles tömegeihez fordulunk, mert tudjuk, hogy ezeknek a tömegeknek fiatalsága a mi útunkon jár. Jól tudjuk, hogy a leghathátósabban fognak segíteni munkáinkban, hogy az országot a szocializmus útján helyesen vezessük. A Szovjetunió példájából tudjuk, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság munkánkban segíteni fog, sohasem fog cserbenhagyni vagy elárulni. Lőrincz Gyula beszédének befejező részében ta következőket mondotta: — Elvtársak és elvtársmôk, kedves barátaim! Ti, ennek az iskolának hallgatói tanulmányaitok befejeztével itt, ezen a délvidéken kerültök majd az iskolákba tanítókként, hogy tanítói legyetek dolgozó népünk gyermekeinek. A kapitalisták hosszú évtizedeken keresztül saját hasznuk, uralmuk biztosítása érdekében ügyesen használták ki ési élesítették ki a nemzetiségi problémákat. Elködösitették az osztályöntudatot s helyébe a nemzetiségi kérdést helyezték. Rátok az a hivatás vár, hogy szocialista szellemben neveljétek a jövő ifijűságát. Tüzes seprővel hajtsátok ki a burzsoá-nacionaMzmus szellemének minden megmaradt csökevényét, űzzétek ki azt falvainkból és városainkból egyszer s mindenkorra. Magyarok magyar részről, szlovákok szlovák részről, hogy így közösen, Vállvetve mehessünk azon az úton, amelyen Gottwald és Široký elvtársak vezetnek bennünket. Lőrincz Gyula beszédét a szlovák és magyar iskola hallgatósága és az ünnepélyen résztvevő vendégek lelkes tapssal fogadták. Ezután Beck Károly a járási Nemzeti Bizottság nevében köszöntötte az iskola hallgatóit. — Az iskola a februári forradalom második évfordulója alkalmából ren dezett ünnepségek alatt nyitja meg kapuit itt, a Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen — kezdte beszédét. Városunk már eddig is tanúbizonyságot tett arról, hogy élharcosa kíván lenni az építés munkáljanak és ez az iskola, azt hiszem, nyugodtan állíthatom, újból be fogja bizonyítani hogy Dunaszerdahelyre, mint a szocialista építőmunka egyik bástyájára fognak tekinteni. A februári győzelem, amely biztosította dolgozó népünknek a szocialista élet felé való menetelést, a népnevelés terén is meghozta a maga áldásos gyümölcseit. Bizonyíték erre ennek az iskolának a megnyitása, melynek padjaiban szlovák és magyar dolgozók szlovák és magyar nyelven fognak tanulni. Az itt egybegyűlt dolgozó fiatalság biztosíték arra, hogy a tananyagot lelkesedéssel fogják elsajátítani és azokat maradéktalanul fogják átvinni a falvak és városok gyermekeinek lelkébe, hogy így hatható' sabban biztosítsák a dolgozók szebb életének megteremtését. Beck elvtárs beszéde után Fehér Gábor, járási párttitkár szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy a tanítójelöltek, a városok és falvak dolgozói elsősorban a Pártnak mondhatnak köszönetet e megvalósult szlovák és magyar tanítóképzőért. A csehszlovákiai Kommunista Párt volt az, amely ennek az iskolának megvalósítása érdekében mindent elkövetett. A múltban a nincstelenség volt a falusi és városi dolgozók osztályrésze és nem az iskola. A kiváltságosok osztálya, a kapitalista társadalom tudta, hogyha a munkásság és a dolgozó parasztság felvilágosul, akkor mindent elsöprő erejük összefogásával kiveri a hatalmat a kapitalisták és összes kiváltságosaik kezéből. Ezért féltve őrizte az iskolákat, hogy gátolja a dolgozók öntudatraébredését. Az újonnan megnyílt tanítóképezdében a munkásság és a parasztság gyermekei jöttek egybe. Mint már hangsúlyoztam, a csehszlovákiai Kommunista Párt valósította meg azt a lehetőséget, hogy itt a dolgozó ifljúság növelhesse ismereteit, tanulhasson és még hasznosabb polgárai lehessenek köztársaságunknak. A Párttal és kormányzatunkkal szemben hálátokat legjobban úgy fogjátok leróni, ha minden erőtökkel azon lesztek, hogy mennél többet tanuljatok, ha arra fogtok törekedni, hogy minél többet merítsetek az itt előadott anyagból, hogy majd az iskola elvégzésével sorompóba állhassatok és százszázalékosan megálljátok helyeteket azokon a felelős posztokon, ahová majd a Párt és az iskolai kormányzat állít benneteket. Az ifjúság nevében Čižmár Mihály és Somogyi Vince mondtak köszönetet az elhangzott üdvözlő beszédekre. A magyar hallgatóság nevében felszólaló paraszt-ifjú igy beszélt: — Köszönetet mondok a dolgozó ifjúság nevében Klement Gottwald Megteremtjük a jó termés feltételeit A hótakaró nem fukarkodott az idén. A Szovjetúnió végtelen ró" naságai a legtöbb helyen hóval borítottak. A kolhozokban és szovhozokban már január elején megindult a hótrágyázás munkája ott is, ahol a kollektív gazdálkodást csak tavaly szervezték meg. Igy például Moldvában először csinálta ezeket a munkálatokat a falvak népe. A novemberi és decemberi bő esőzések után az őszi vetést jó állapotban érte a hó. A tavaszi vetés előkészületei serényen folynak mindenfelé. A vetőmag megtisztítva vár bevetésre. Befejeződött a traktorok javítása, valamint a még szükséges gazdasági gépek' beszerzése is. A tél folyamán a mezőgazdasági kurzusokon, a kultúrházakban és klubokban nagy tömegek hallgatták a szakemberek előadásait s a falurádiót. Nálunk is folyik a tavaszi munkálatok terveinek kidolgozása, A terveken főként járási gyűléseken s a falvak szervezeteiben munkálkodnak. Számbaveszik az igásállatokat és a gépeket, hogy a tavaszi munkálatok pontosan a megállapított határidőre fejeződjenek be. Mindent el kell követnünk, hogy a termés hozama hektáronként magasabb legyen az eddiginél. A gazdák, akik a szövetkezeti mozgalomban vesznek részt, előnyöket élveznek. A traktorállomások mellett tovább folyik a gazdasági szövetkezetek létesítése. A falvakban megállapítják a megmunkálandó földeket, számbaveszik a rendelkezésre álló gépeket, az igavónóállatok számát s a munkaerőt. Eszerint szervezik meg a szomszédi segítséget. Az elkészült tervek sBSriht sok helyen versenyt írnak ki a gyorsan és legjobban elvégzett tavaszi miunkálatokrŕu Bizalommal s a siker reményében tekintünk mindannyian az ötéves terv második éve elé. fms) szeretett köztársasági elnökünknek éa a Csehszlovákiai Kommunista Pártnak, hogy nekünk, dolgozó ifjúságnak lehetőséget adtak, hogy képességeinket fejleszthessük. Mi azon leszünk, hogy a belénk helyezett bizalmat megháláljuk és ha majd az iskola katedráihoz kerülünk, valóban szocialista szellemben, a dolgozók kívánságainak és óhajának megfelelő szellemben fogjuk nevelni gyermekeiket, Sztálin elvtárs azt mondotta: a szocialista ifjúságé a jövő- Mi szocialisták vagyunk és ifjú dolgozók, és a jövő a miénk. Az iskola ünnepi megnyitásának utolsó szónoka a tanítóképezde igazf gatója volt. Hangsúlyozta, hogy a tanítóképezde, a dolgozók felsőbb iskolájának tanári kara minden erejéből azon lesz, hogy valóban elsőrangú tanitókart neveljen a munkás- és parasztifjakból szocialista köztársaságunk számára. Mi azon leszünk, hogy benneteket segítsünk, munkátokat megkönnyítsük, nem a régi elavult pedagógiai módszerek szerint, nem lesz közöttünk pedagógus és diák között éles választófal, elvtársi munkával, baráti szellemben fogunk tanítani és a felmerülő kérdéseket megvitatni. Közös munkánkhoz sok sikert kívánunk. A megnyitó ünnepség után alkalmam volt beszélni a diákokkal, Csuprák Paula, a mezőgazdasági munkásnővel, Erdélyi Mária, gyári* munkással, Tkadlec Emil, szentmihályfai kisparaszttal, Kulcsár Lajossal, azzel az öntudatos fiatal munkással. Molnár Géza kisparaszttal, aki még nemrég Lovino-bányán dolgozott, Pakos Pál községi napszámossal, Ádám József ipolynyitrai építőmunkással, Somogyi Vincével, aki még nemrég Szlovákia fővárosában mint építőmunká

s dolgozott és a többi ifjú munkásnővel, parasztlánnyal és földmunkással. Menynyivel másként beszéltek ezek az ifjak, ezek a lányok, akár szlovákok akár magyarok, mint az a tanítónő, aki egy-két nappal ezelőtt szerkesztőségünkben a közös munka helyett sírámokkal, nemzetiségi sérelmekkel panaszolta tele szerkesztőségünket. Mennyivel különb problémák kötötték le ezeknek az újarcú fiataloknak lelki világát, mint a túlfűtött nacionalista érzések kidomborítása, vagy mint a már oly sokszor megvitatott ál ,,magyar nemzeti ruhák" viselése, vagy apró „haragszom rád játszás" a falu kevertajkú lakossága között. A rövid beszélgetés során itt Dunaszerdahelyen az újonnan megnyílt magyar- és szlováknyelvű tanítóképző paraszt és munkás hallgatói között más problémák képezték a vita tárgyát. Amikor felemlítettem előttük, hogy az elmúlt napokban mily panaszokat hallottam, mosollyal az ajkukon válaszolták ugyanazt, amit mi válaszoltunk. Messze volt a dolgozóktól, a dolgozók eszmevilágától az, aki a falu vagy a délszlovákiai városok problémáit így akarta beállítani. Mi, válaszolt az egyik kis délszlovákiai falu zsellérfia — másban látjuk a problémákat. A nemzetiségi súrlódásokat mi dolgozók a legrövidebb időn belül meg fogjuk szüntetni. Mi az összes problémákat osztály-szempontból megérjük és ha osztály szempontból mérlegeljük a problémákat, akkor rájövünk arra, hogy akár a faluban, akár a vá-ros életében a viszálykodásnak, egyenetlenségnek helye nincsen, mert mind a szlovák, mind a magyar dolgozók előtt egy cél lebeg, az ötéves terv hiánytalan megvalósítása. A becsületes, szocialista gondolkodású dolgozók minden igyekezetükkel a szocializmust építik. A szocializmust, az ötéves tervben meállapított tervek elvégzésével fogjuk csak elérhetni. Biztosítsuk a szocializmus felé vezető útunkat és ez az út biztosítani fogja mindannyiunk számára nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül a magasabbrendű életet. És még hozzátette: az, aki ma bármilyen formában bizalmatlanságot, hitetlenséget prédikálni jön közénk, olyan, mint a konkolyhintő, aki látszólag dolgozik, de munkája káros, tuda, san káros, akadályokat akar útunk elé torlaszolni, hogy amúgy is megoldódó helyi vonatkozású kis bajokra irányítsa figyelmünket ,hogy azzal a lényeges munkáról figyelmünket elirányítsa figyelmünket, hogy azzal a molnunk, ébereknek kell lennünk, hogy a falvakon megindult új életnek termését ne zavarhassák meg osztályidegen elemek, a szocializmus ellenségei. Mától fogva Dunaszerdahelyen a dunaszerdahelyi gymnázium épületében esténként napi munkáját befejezve 75 munkás és paraszt ifjú és lány jön egybe, hogy pótolja azt, amit számára a kapitalizmus nem engedett mag. A csehszlovákiai dolgozók féltő figyelő szeme kíséri elinduló útjukon az új munka e harcosait, mert tudják, hogy rövid időn belül a szlovákiai falvak, üzemek iskoláiba oly tanítók kerülnek, akik becsülettel fogják szolgálni a szocializmus ügyét, akik a faluból a dolgozók tömegeiből indultak kí, hogy az iskolák padjaiban magukba szívják a tudományt s a népiskolákba térnek majd vissza, hogy a gyermekeket, a dolgozók gyermekeit az új élet szépségeire tanítsák.