Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-17 / 65. szám, péntek

\ 1950 március 524 CJJSZ0 Üzemeink sorra kapcsolódnak be a terv legjobb teljesítőinek versenyébe A Poľana is elfogadta a harmaneci papírgyár versenykihívását és nem két, hanem öt százalékkal haladja túl a kongresszusig az előirányzott tervet (p—i) Pártunk határozatai után, melyek nagy visszhangra találtak összes üzemeinkben, — mindenhol, mozgalom indult meg a tervek telje­sítése és túlteljesítése érdekében. Az üzemi párt- és szakszervezetek, az üzemi tanácsok, karöltve a technikai és irodai alkalmazottakkal, komo­lyabban és lekiismeretesebben vizsgálták felül a tervek esetleges nem­teljesítésének okait s elkövettek mindent, hogy a jövőben kiküszöbölje­nek minden akadályt, ami gátolná dolgozóink építőmunkáját. Nemcsak szélnünk, de valórU is kell váltanunk Pártunk határozatait! Üzemeink jól tudják, hogy a szebb élet építéséhez, a boldogabb munkáshaza alapjainak le­rakásához nem szavak, hanem tettek szükségesek. Ezért kell a terveket teljesítenünk, a munka termelékenységét emelnünk, mert csak — mint Lenin elvtárs mondotta — a kapitalizmusénál magasabb termelékenység­gel biztosíthatjuk a szocializmus győzelmét s így egyúttal kiharcoljuk a világ dolgozóinak szabadságát, az igazságosabb, szocialista társadalmi rend megvalósítását. Dolgozóink csak úgy tudják egymás teljesítményét felülmúlni, ha egymással állandó versenyben vannak s a normák túlteljesítésére, nagyobb termelékenység elérésére törekszenek. Az üzemek is ezen az alapon kap­csolódhatnak be a nagyobb termelékenységért folyó harcba és csakis az egymás közti verseny révén kísérhetik erőteljesebben figyelemmel az egyes üzemek tervteljesítésé t és csakis e verseny révén ösztönözhetik egymást a kitűzött feladatok valóraváltására. Ezen az alapon indult meg a besz­tercebányai kerületben a harmaneci papírgyár kezdeményezésére az otta­ni üzemeknek a terv legjobb teljesí­tőjének címéért folytatott versenye, melybe a losonci Tatra bútorgyár, a Nógrádi textilüzem után most az apátfalusi Poľana textilgyár is bekapcsolódott. A Poľana textilgyár dolgozóinak ez az elhatározása annál is inkább érdekel bennünket, mert — mint is­meretes — a textilipar a januári és a februári tervet átlagban csak 88.7 százalékban teljesítette. Hogyan áll­nak a tervteljesítéssel a Pol'anában? A KSS IX. kongresszusára vállalt kötelezettségeikből kitűnik, hogy a termelést öt százalékkal, a munka termelékenységét pedig az 1950. év­re tervezett termelékenységen felül nyolc százalékkal fokozzák, Ez nagy szó, nehéz feladat, de mint a követ­kezőkben látni fogjuk, minden re­mény megvan arra, hogy a Poľana dolgozói ennek eleget tesznek. Az apátfalusi anyaüzemhez legújabban a besztercebányai és a rimaszombati textilüzemeket is hozzácsatolták, így a tervszétírásokra és a terv teljesí­tésére sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok. Az anyaüzem a januári és februári tervet átlagban 94.6 szá­zalékra, az egész vállalat pedig 97.8 százalékra teljesítette. Hol történt a hiba, hogy a tervet nem teljesíthették? Az köztudomású, hogy Apátfalván kiváló szakembe­rek, élmunkások dolgoznak, akik el­követnek mindent a ttjmelés meny­nyiségi és minőségi bizwsításáért. Az első hiba az volt, hogy a gyapjúmo­sodában nagyobb termelés indult meg s ennek segítségére nem tudtak idejében nagyobb raktárhelyiségeket biztosítani s azok a vállalatok, me­lyek itt dolgoztatnak, nem küldtek megfelelő számú szákot. Most már a zsákokat beszerezték, egyes rak­tárrészeket e célra kiürítettek, úgy­hogy ezen a héten már a heti ter­melést túl is teljesítették, a folya­matos termelést gátló akadályt te­hát sikerült kiküszöbölniök. De mi volt a másik hiba, mely a legsúlyosabban gátolta a terv telje­sítését? Ebben az évben a szövöde tervtelijesítésének alapjául a már ki­varrott darabokat veszik figyelembe, míg az elmúlt .évben a szövöde ter­melése volt az alap. A szövöde janu­árban néhány százalék híjján teljesí­tette a tervet, de a kivarró-osztály­nak olyan munkája akadt, amit az előbb említett ok miatt nem lehe­tett beszámítani a terv teljesítésébe, mivel az már a mult év decemberé­ben elszámolták. Ugyanis az év végén nagymennyiségű anyag maradt ki­varrás nélkül s ezt kellett nekik előbb ledolgozniok és csak utána fog­hattak neki a januári termelés ki­Patronátus vállalás a balonyi EFSz felett Folyó hó 12-én ünnepélyes keretek közt vállalt patronátust a nagymegye­ri földműves raktárszövetkezet mun­kássága a balonyi EFSz felett. Az ün­nepségen megjelent a földművelésügyi megbízotti hivatal, valamint a nagy­megyeri járás vezetősége is. A patro. nátus átvétele alkalmával adta át a patronátust vállaló földműves raktár­szövetkezet az ajándékát, egy lóvonatú gereblyét és szénaforgatót a balonyi Ei 7Sz-nek. varrásához. Ezzel sok időt vesztettek el s főleg e miatt nem teljesíthették a tervet. Hogyan biztosítják a terv teljesítését? A januári és februári terv nem­teljesítése egyáltalán nem csüggesz­tette el a Poľana dolgťfcóit. Még erő­teljesebben és még nagyobb lelkese­déssel láttak neki a termelésnek, a termelékenység fokozásának, a mun­kaverseny kibővítésének, a mun­kamenet egyszerűsítésének, az újítási lehetőségek teljes kihasználásának, az élmunkások száma növelésének, mert jól tudják, hogy csak e szocia­lista munkamódszerek alkalmazásá­val biztosíthatjuk a munka folyama­tosságát, a termelékenység emelését, a terv teljesítését. Pártunk határo­zatai ebben az üzemben is nagyobb gondosságra serkentették az üzemi párt- és szakszervezeteket, melyek­re a legnagyobb felelősség hárul a tervek teljesítésének biztosításában. Szilárd, országos normák alkalma­zásával dolgoznak. Az ötéves terv fokozatosan növekvő követelménye­ket ró reájuk. Nemcsak a mennyisé­gi, de a minőségi termelésre is nagy súlyt kell fektetniök. Nagy gazdasági tervünk második évének első két hó­napjában nem teljesítették a tervet. Mit tesz ennek elkerülése végett az üzemj pártszervezet? A Poľana tex­tilgyár üzemi pártszervezete hétről hétre vezetőségi ülést tart, ellenőrzi a KSS IX. kongresszusára vállalt kötelezettségek teljesítését és hatá­rozataiban egy hétre előre konkrét feladatokat szab ki, melyeket kiosz­tanak az egyes üzemosztályok külön pártszervezeteinek, ahol a határozat alapján ellenőrzik, értékelik az elért eredményeket, kritika alá veszik a termelés menetét, kiküszöbölik a terv teljesítését gátló okokat s legna­gyobb figyelmet fordítanak a szo­cialista munkaverseny kimélyítésére, a termelékenység növelésére. De a pártszervezet nemcsak egye­dül, hanem a szakszervezettel együtt vállalja e faladatok teljesítését. Eldi­csekedhetünk azzal, hogy a Pol'ana­textilgyárban a párthatározatok meg­jelenése után nagyobb lett az egyet­értés a párt és a szakszervezet kö­zött s együttes erővel haladják át a nehézségeket és biztosítják nemcsak a terv teljesítésének, de a terv túltelje­sítésének lehetőségét is. A Párt és a szakszervezet közös aktívája is meg­tárgyalja e határozatokat, hogy a ki­tűzött feladatokat átvihessék a párt­vonalról a szakszervezet széles töme­geire. Az egyes üzemosztályok mű­helytanácsait most választják meg. Ezek még jobban elő fogják segíteni a terv sikeres teljesítését. Az üzemi pártszervezet most rendes időközön­ként tartja gyűléseit, melyek gondo­san elő vannak készítve. A vita so­rán a termelést illetően éles kritikák hangzanak el. Ezeknek a gyűléseknek meg is van már a hatása, mert a párt­tagok a tömeg meggyőzését tariva szem előtt, nagyobb teljesítményre ösztönzik munkatársaikat. Meg kell említenünk még egy dön­tő hatású tényezőt, mely előrelendíti a termelést s ez: a kötelezettségek vál. lalása! Ez az a fontos tényező, mely a dolgozókba nagyobb munkakedvet önt és serkenti őket a normák túltel­jesítésére a termelékenység fokozásá­ra. Február hónapban például a na­gyobb termelékenység biztosítására, a szocialista munkavetsenyhen való si­keresebb eredmények elérésére a szö­vődében 86 szemáy tért ít a két gé­pen való termelésre. Ezek a dolgozók saját maguk jelentkeztek erre a nagy feladatra, mert jól értelmezik a ver­seny s a többtermelés nagy jelentősé­gét. De még kiemelkedőbb példával is szolgálhatnak a Pol'ana-textilgyár dolgozói. A farkasoló és a kazánház alkalmazottai, ahol még nem volt be­vezetve a szocialista munkaverseny, saját maguk kérték, hogy kapcsolják be őket is a versenybe, mert mint mondják, így sokkal jobban és lelke­sebben fognak dolgozni. A kazánház dolgozói még tervet is dolgoztak ki arra, hogyan vezessék be üzemükbe a munkaversenyt s hogyan fognak a gőzzel és a szénnel takarékoskodni. A munkaversenyzők száma állan­dóan emelkedik. Januárban 46, febru-^ árban pedig 52 százalékban verse­nyeztek a. Poľana alkalmazottai. De az jegyes alkalmazottakra eső termelé­kenység emelkedésében sincs hiány. Januárban egy alkalmazottra 97.6, feb­ruárban viszont már 108.5 százalékot tett ki a termelékenység megosztása. Az élmunkások száma is fokozatosan növekszik. A KSS IX. kongresszusá­ra vállalták, hogy az alkalmazottak 40 százaléka lesz élmunkás. Januárban már 14 százalékban, februárban pedig már 26 százalékban tettek ennek a kötelezettségnek eleget. Uj kedvvel, új erővel folytatják a tavalyi sikeres munkát a Poľana dol­gozói. Ha néhol egyes üzemosztályo­kon felmerülnek is nehézségek, a mű. helybizottság, a pártszervezettel, az üzemvezetőkkel, a mesterekkel és az élmunkásokkal karöltve kiküszöbölik a hibákat s minden erejüket megfeszítve folytatják nemes harcukat a terv tel­jesítéséért és a termelékenység foko­zásáért. A március 12-i szovjet választások eredménye A központi választási bizottság je­lentést adott ki, a legfelsőbb tanács­ba való választások eredményéről, amelyek ez év március 12-én folytak le és nyilvánosságra hozta a megvá­lasztott képviselők névsorát. „A köz­ponti választási bizottság — szól a jelentés — az összes járási bizottsá­goktól részletes jelentést kapott a Szovjetúnió légfelsőbb tanácsába va­ló választások eredményéről". Az összes választókerületekben a választók pontos száma 111,116.373, akik közül a Szovjetúnió legfelső ta­nácsába való képviselőválasztáson 111,090.010 választó vett részt, azaz választók teljes számának 99*98 szá­zaléka. A Szovjetúnió legfelső tanácsába való választásokra a kommunisták és pártonkívüilek blokkjának jelöltjeire -szavazott* 110.788.377 szavazó, ami 99.73 százalékát jelenti azon vá­lasztók teljes számának, akik a vá­lasztásokban résztvettek. A Szovjet­únió legfelső tanácsának képviselő­jelöltjei ellen 300.146 szavazat volt, azaz 0.27 százaléka a választáson résztvett szavazóknak. A Szovjet­únió legfelső tanácsa választási sza­bályzatának 88. szakasza alapján 1787 szavazatot érvénytelennek nyü­vánítottak. A nemzetiségi tanács választásain az összes választókerületekben a kommunisták és pártonkívüliek blokkjának jelöltjeire szavazott 110 millió 782.009 szavazó, azaz a vá­lasztásokban résztvett szavazók tel­jes számának 99.72 százaléka. A nemzetiségi tanács képviselőjelöltjei ellen szavazott 306.382 szavazó, azaz 0.28 százaléka a szavazásban részt­vett szavazóknak. A Szovjetúnió legfelső tanácsa vlasztási szabályza­tának 88. szakasza alapján 1619 sza­vazólapot érvénytelennek minősíted tek. Az autonóm köztársaságok összea választókerületeiben és az autonóm vidékeken és a nemzetiségi kerüle­tekben összesen 8,726.204 választóból 8,723.874 választó, azaz 99.97 szá­zalék vett részt a választásokon. A kommunisták és a pártonkívüliek blokkjának jelöltjeiré ebben a já­rásban 8,644.806 szavazat esett, azaz 99.55 százaléka a választáson le­adott szavazatoknak. A nemzetisé­gi tanács képviselőjelöltjei ellen 389.953 szavazó szavazott. A Szov­jetúnió legfelső tanácsa választási szabályzatának 88. szakasza értel­mében 115 szavazatot érvénytelen­nek nyilvánítottak. A központi v4» lasztási bizottság a Szovjetúnió leg* felső tanácsa választási szabályzatá­nak 38. szakasza alapján átvizsgálta a jelentéseket választókerületenként külön-ktfiön, besorozta a Szovjetúnió legfelső tanácsába a megválasztott képviselőket mind az 1316 választá­si kerületből, egyszersmind nyilvá­nosságra hozta a Szovjetúnió legfel­ső tanácsába megválasztott képvise­lők névsorát. A Szovjetúnió legfelső tanácsába való választásokat az ország külön­böző üzemei áldozatkész lelkes mim­kával ünnepelték meg. Számos gyár és üzem értékelte ki március 13-án szocialista munkaversenyének ered­ményeit, amelyet a nép nagy ün­nepének tiszteletére tartott. Számos kolhoz és szovhoz köszöntötte a vá­lasztások napját a tavaszi mezei munkálatok előkészítésnek befejező" sével és megígérték, hogy igyekezni fognak a mezőgazdasági termékele terén magas eredményt elérni a Z egész ország jóléte érdekében. Látogatás az Állami Nyomda építkezésénél (V. I.) Az Állami Nyomda épülő falainál szokatlan csönd fogad. A munkások éppen gyűlésen vannak. Az étteremben hallgatják Dittinger építésvezető szavait. Miről is van szó? Arról, hogy a munkások egy Baranyai Zoltán, élmunkás órával tovább dolgozzanak minden nap. Vagyis kilenc óra helyett tizet. Ennek a tavaszi-nyári hosszabb na­pok is kedveznek. — Ez a ti érdeketek is, hisz egyre nagyobb szükség van tankönyvekre, nyomtatványokra, ha pedig többet dolgoztok minden nap egy órával is,­akkor előbb- készül el az épület. A ti gyermekeitek jövőjéről is szó van, — hangzanak Dittinger elvtárs sza­vai. Egy-két kivételtől eltekintve a munkások helyeselnek, megszólal a csengő és már megy ki-ki a munka­helyére. Kérdésemre, hogy milyen ered­ményeket értek el a februári mű­szakban, Dittinger munkavezető a kővetkezőket válaszolja: — Az épület dolgozói kötelezettsé­get vállaltak, hogy a februári évfor­duló tiszteletére egész évi teljesít­ményüket 25—40 százalékkal emelik, ezzel szemben már az élmunkásvál­tás hetében 33—68 százalékos ered­ményeket értek el. Ezt a teljesítmé­nyüket még túl is akarják haladni. — A kőművesek 133%-os ered­ményt értek el. 30%-ra kötelezték magukat és 33%-ot értek el. — Az ácsok 43%-kal emelték nor­májukat. A legjobb betonozó csoport, a Baranyay brigádja 168%-os ered­ményt ért el. A csoport • 12 tagból áll. — Prikler János ácscsoportja — 8 taggal — 142%-os eredménnyel tűnt ki. A vashajlíťók között 160 százalékkal a legjobb volt Münich György elvtárs csoportja. Nálunk az élmunkások egyben kommunisták is. Ezek megértik a többtermelés je­lentőségét és szívvel-lélekkel dol­goznak. Magam is 1928 óta vagyok pírttag, a szlovák állam alatt a par­tizánok összekötője voltam. Meg­értem és harcolok azért, hogy a munkások többet, jobban és észsze­rűbben dolgozzanak. — Mennyi az élmunkások száma? — A 68 munkásból tavaly 28 élen­járó dolgozónk volt. Azokat a kivá­lóbb munkásokat, akik a termelés­ben előljárnak, párttagságra ter­jesztjük fel. Rt vannak most Bíró, Bors és Koleszár elvtársak jelentke­zési ívei, akik a „Fehér kereszt"-nél folyó építkezések kiváló \ dolgozói. Pártunk igy emeli ki azokat a dol­gozókat, akik megértették azokat a feladatokat, amelyeket a szocializ­mus építése ró reájuk. Beszéd közben Baranyay Zoltán betonozó élmunkáshoz érünk, aki 168 százalékos eredményt mutatott fel az élmunkás műszakban. A kö­vetkezőket mondja: — A februári győzelem nekünk igen sokat jelent. Tudom magamról, hogy a burzsoázia uralma alatt egy évben néha csak két hónapot dolgoz­tam. Most pedig alig akarnak elen­gedni, még ha csak valami elintézni valónk van is, annyi a munka. Most mi a fűtőházban betonozunk. Az épület tövében találjuk Prikler János ácsot. Egész csoportja a sza­badban dolgozik egész télen. Prikler elvtárs szintén régi harcosa a mun­kásmozgalomnak. Most éppen lép­csőket .csinál. A munkaasztalon so­rakoznak a lécek, a munkaszerszá­mok. — Ezt a munkát egyedül végzem. Lépcsőket készítek, amibe kábelek, drótok, vízvezeték és egyéb csövek kerülnek. Egy óra alatt mintegy 30 darabot csinálok és egy órára 40—42 Kčs-t kapok. A csoport többi tagjai ezalatt nem ülnek tétlenül. Pillére­ket készítenek, a betongerendák sa­luzását készítik elő. Van nekik is elég munkájuk. Mint 51 éves mun­kás sokat láttam a világból. A mon­archia alatt tanonckod tam, majd az első republikában, mikor a burzsoá­zia uralkodott itt, nem volt munka. Most pedig 51 éves korom ellenére a munkám kell és szükséges is. Dittinger elvtárs hallgatja beszélge­tésünket, néha helyeslően bólint: — Nekem is néha eszembe jut, mi­kor a munkások értetlenül állnak egy­egy fgladat előtt, amelyet meg kellene oldaniok, hogy csak akkor látnák, mi­lyen életük van most, ha csak egy hétre visszaesnének a régi világba. Ezzel el is búcsúzik és meg^y a mun­kája után. Egyedül mászom fel a meredek falépcsőn az épület első eme­letére, ahol Fehér Lajos liftkezelő dol­gozik. Egy kis bódéban működik a villanyerővel hajtott felvonókerék, amely a liftet szabályozza. Ezen a lif­ten szállítják a földszintről a habar­csot az emeletekre. Ha a habarcsos lá. dát már levették, csöngetés hangzik és Fehér elvtárs megindítja a motort és hajtja a kereket, feltekeri a köte­let. Felelősségteljes, komoly munka ez. Vigyázni kell, hogy a lift odajus­son, ahova kell. Ne álljon meg innen és ne fusson túl, a célon. Tudni keál^ mikor állítsa meg a készüléket. Aí csengetések szüneteiben beszélgetünk* Prikler János, élmunkás — A somorjai járásban levő Nagy* paka községben születtem. Mivel szü­leim korán elhaltak, a község gyereke lettem és még a kutya elöl is elet­tem a kenyérhéjat, annyira éhes vol­tam. Mert akkor nálunk az ember csáb 50 holdnál kezdődött. Az én életem mutatja legjobban a megváltozott idő­ket. Fiatal koromban a Szász község* ben levő gazdaságban dolgoztam. Ea Lelkes Lajos bérlete volt. Itt fejő leU tem. Naponta 1200 liter tejet szállí­tottuk be hárman a bérlőnek. 1926* ban történt aztán (már akkor én párt" tag voltam), hogy sztrájkba léptünk: Csupán 5 korona javítást akartunk a havi keresetbe. Reggel, hogy ezt ki­követeljük, már nem mentünk etetni* Csatlakoztak hozzánk a béresek is* mintegy húszan, majd a kapások úgy ötvenen. Délután 2 órakor a csend­őrök mintegy tízünket elvitték. Ä jegyzői irodába kísértek s amit ott kaptunk áz a miénk lett. Utána a bér. lő nekem felmondott és a lakásból ia ki kellett volna menrtem október 1-én. Pár napra rá Lelkes bérlő behivatott magához. Előttem agy 61 éves öreg bérest kínzott jneg. Hallottam a be­szélgetésüket/a nyitott ajtón keresz­tül. Kegyetlenül lehordta, azután pei dig felmondott az öreg munkásnak. Mikor én kerültem sorra, nekem még javítást is ígért, az én erőmre sziifc. sége volt. De én kereken megmond" tam, hogy nem maradok nála, hogy az öregségemre én is csak az ebek harmincadjára kerüljék. Es el is men­tem tőle máshova. Ilyen volt a sorsa a szegény embernek, az úgynevezett demokratikus köztársaságban. Azóta hét gyereket neveltem fel és bizony én magamon érzem, milyen változott viszonyok között élünk mi most, amfc kor nem kell a falat kenyérért is kö« nyöröfpi.

Next

/
Thumbnails
Contents