Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-16 / 64. szám, csütörtök

UJSZ0 1950 március 16 A Szabad Földműves Az új lapnak megindulását még talán azok sem várták oly féltő szeretettel, akikhez szólt, mint az Üj Szó szerkesztősége, akiknek testvérlapja lesz. Igaz, mi tudtuk talán leghamarább, hogy magyar kis- és középparasztságúnk asztalára március 15-vel új lap kerül. Mi tudtuk leghamarább, hogy egy új hetilap indult útnak, amely a csehszlovákiai dolgozó magyarság érdekeit lesz hivatva szolgálni. Vezetője, tanácsadója és irányítója lesz az új utakon megindult földműveseinknek nagy és felelősségteljes munkájukban, amely rájuk vár, hogy a szocializmus útjára rátérhet. Az ötéves terv második évébe léptünk ebben az esztendőben. Most tudatosítottuk csak valójában a gottwaldi megállapítást: a szocializmust hiánytalanul megvalósítani nem lehet a paraszti tömegek megnyerése nélkül. Gyárainkban a munkások, üzemeinkben a dolgozók nemes versenyre keltek egymással, hogy emeljék a termelés mennyiségét és minőségét, hogy építsék a dolgozók szocialista országát. Mellettük ott áll a falu dolgozója is, ő is ma mind erősebben vágyik azután, hogy alkotó elemévé váljon annak a nagy harcnak, munkának, ami előbbre lendíti a haladást, az általános életszínvonalat, amely munkatermelékenységével nemcsak a város, de a falu életébe is meghozza a fényt. A városban és az iparvidékek centrumaiban a munkásosztály legyűrte legnagyobb és legelkeseredettebb ellenségét, a kizsákmányold* osztályt. A falu életében ugyancsak megindult az új életet megteremtő folyamat, mely céljául a dolgozó tömegek elsődleges követelményét tűzte ki, az embernek ember által való kizsákmányolása megszüntetését. A városi proletariátus a burzsoáosztállyal és a tökésekkel évtizedes harcot folytatott és az osztályöntudatát megedzette. A munkásosztályt masszív tömbbe kapcsolta, mely az ellenséggel szembeni harci aktivitását éretté tette. A falusi proletariátus, a kis- és középparasztság helyzete más volt. Felaprózodottságánál és elszigeteltségénél fogva nem tudott a kizsákmányoló osztállyal folytatott harcában olyan eredményeket felmutatni, mint a munkásosztály. A szocializmus útjára való felsorakozása így későbben következett be, mint az osztályöntudattal rendelkező munkásságé. A reakció a parasztság sorait könnyebben megbonthatta és a falusi zsíros parasztság tovább befolyásolhatta a kulturális téren is messze elmaradt falusi dolgozó tömegeket. Népi demokratiküs csehszlovák köztársaságunkban Szlovákia délvidékén a földműves tömegek zömét a magyarajkú parasztság alkotja. Ez a magyarság tudatosította, hogy helye a munkásosztály oldalán van. Kisés középparasztságunk élénk érdeklődéssel kísérte a dolgozó tömegek előrelendülését, fokozott figyelemmel kiséri az üzemekben és gyárakban megindult élmunkás mozgalmat, a mindinkább elmélyülő szocialista versenyt, amelyekből már kézzelfoghatóan látja a minden dolgozóra kiható életszínvonalemelkedést. E tapasztalatok váltották ki belőle az egészséges életmeglátást. Hogy neki is hozzá kell járulnia a munka és a termelés, a sző nemesebb értelmében vett felemeléséhez. Rájött, hogy az ő útja ugyanúgy, mint a városi munkás utja. csakis a munka együttes kivitelezésén át vezet a magasabbrendű eredményekhez. A gyári munkás, az üzemi dolgozó példájából merített maga számára. Létrehozta, megvalósította azokat az előfeltételeket, amelyeknek segítségével megvalósíthatja a falu is a magasabbrendű és több eredménnyel járó termelést. Most választott útján segítői és támaszai eddig csak mi voltunk, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Az Üj Szó a csehszlovákiai magyar dolgozók politikai napilapja. Mint ilyen, szerteágazó és minden vonalra kiterjedő munkássága mellett a falut érdeklő szakkérdésekkel részletesen foglalkozni nem tudott. Éreztük, hogy a hiányokat pótolni kellene. Sajnos, mi erre módot találni nem tudtunk. De jött a Párt, a munkások és a dolgozó parasztság legfőbb védője és bástyája. A Csehszlovákiai Kommunista Párt a problémákat megoldotta és március 15-ével paraszti tömegeink egyik legfőbb tanácsadója és segítőtársa, a „Szabad Földműves" bekopogott dolgozó parasztságunk ajtaján. Megjelent a csehszlovákiai magyar falusi dolgozók mezőgazdasági szak- és szövetkezeti hetilapja. Gottwald és Široký elvtársak megállapításai csengnek fülünkbe. Az egyik a IX. kongresszuson hangzott el, amidőn Klement Gottwald megállapította, hogy hazánban a szocializmust csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a falut rávezetjük a szocializmus útjára. A másik megállapítást Široký elvtárs tette: Szocialista sajtó nélkül nem végezhetünk hiánytalan munkát. A Szabad Földműves a szabad csehszlovákiai falvakat köszönti, világító lámpája lesz azoknak az úttörőknek, akik arra vállalkoztak, hogy falvainkat kivezessék a sötétségből a fény világába. A „Szabad Földműves" arra hivatott, hogy tanácsadója, segítőtársa legyen falvaink magyarajkú lakosságának. A dolgozó parasztságot vezesse, segítse azon az úton, amelyen át kis- és középparasztságunk a magasabbrendü élethez elérkezik. Utat mutasson nekik a magyar dolgozó parasztság sorsának megjavításához. Lelkesedést öntsön beléjük az új szocialista munkamódszerek bevezetése iránt, a föld jobb megművelésére, a szétforgácsolt kistermelésnek a szövetkezeti úton való nagyüzemi termelésre való áttérésre, hogy megváltoztassa a falu arculatát, hitet adjon a kétkedőknek, lelkesedést öntsön az úttörőkbe, hogy az az út, amelyen falvaink ma elindultak, necsak az ötéves tervben meghatározott célok megvalósításához vezessen, hanem saját maguk szabadabb, emelkedettebb és kultúráltabb életét is elősegítse. A „Szabad Földműves", mint ahogy azt első számában magáról írja, a csehszlovákiai magyar paraszt újságja, szaklapja, a magyar parasztoknak magyar parasztok által szerkesztett hetilapja. Az Üj Szó hasábjain olvasóink megismerhették már újarcú magyar parasztjainkat. A szocializmus lelkes harcosai ezek. Ott látjuk őket a falu újjáépítési frontjának minden szakaszán, ott látjuk őket a pártvezetöségben, járási szervezeteink élén, vagy akár a falusi szövetkezetek soraiban, Szlovákia községeiben, Nagytőrén. Csallóközben vagy Kelet-Szlovákia kis falvaiban. Ezek az úttörők, szocialista élharcosok lesznek azok, akik irányítani és vezetni fogják a csehszlovákiai magyar parasztság hetilapját. Ez a gárda kellő biztosíték arra. hogy maradéktalanul fogják szolgálni azt a célt, ami a szabad földművesnek hivatása: hogy szak- és szövetkezeti lapja legyen dolgozó parasztságunknak. Az Üj Szó, az idősebb testvér féltő szeretetével köszönti a csehszlovákiai magyar falusi dolgozók új segítőtársát, a „Szabad Földmüves"-t. Terjedjen, legyen ott minden magyar dolgozó földműves asztalán. Teljesítse hivatását, legyen harcos bajnoka a szövetkezeti gondolatnak, legyen tanácsadó barátja a falu dolgozóinak és szolgálja az Üj Szóval, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapjával együtt a népi demokratikus Csehszlovákiában a szocializmus ügyét. Nagy Jenő -ujszö Milyen eredményeket hozott a jéi véglett szövetkezeti munka A nagytó'rei földműves szövetkezet vasárnap tartotta évzáró közgyűlését, melyen az 1949. évre szóló osztalékot osztották ki a csoport tagjai között. Ez a szövetkezeti taggyűlés és az osztalékosztás egyik jelentős állomása Szlovákiában a szövetkezeti mozgalomnak. Ezzel az osztalékosztással a gondolat tetté vált és bebizonyult a szövetkezeti mozgalom életképessége és mindaz, amit a földműves szövetkezetek bizonyítani akarnak: a szövetkezeti erő, az egységes munka és az egységes vetési tervek jelentősége és előnye, a gépi munka szükségessége és jelentősége és a dolgozó parasztság életszínvonalának jelentős emelkedése. 1948 őszén, mikor már a Párt és a kormány megadta az irányvonalat a mezőgazdaság szocialista átszervezésére s ezt az irányvonalat a földműves szövetkezetekben jelölte meg, — Tőrén néhány haladó szellemű ember, kisparasztok és volt uradalmi cselédek hosszas megbeszélések és fontolgatások után Szlovákiában elsők között megalakították a földműves szövetkezetet. Kevesen, mindsze csak 27-en voltak. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Az ősz gyorsan múlott, gondolkodni való idő nem volt, vetni kellett. A legszükségesebb kiadások fedezésére a tagok kölcsönözték oda az utolsó megtakarított pénzecskéjüket. A munkák elvégzésére a zselizi állami birtoktól kértek kölcsön egy traktort, két pár lovat és vetőgépet. Haszonbérbe vett 102 hektár földön indult meg akkor a munka. A szövetkező kisparasztoknak az indulás nehézségein kívül nagyon kemény harcot kellett vívniok a falu, sőt az egész környék reakciósaival. Minden szem — egy részük biztatóan és bízva a sikerben, más részük gyűlölködve és rettegve a sikertől — a nagytőrei földműves szövetkezetre nézett. A reménykedők nem csalódtak, de a szövetkezet és a szövetkezeti kisparasztok bukását váró reakció csatát veszített. A szövetkezet nem bukott meg, a tagok nem haltak éhen, sőt még csak nem is éheztek. Ellenkezőleg. Az életszínvonal javult, a szövetkezet iránt a lelkesedés nőtt és a szövetkezet gyarapodott. A nagytőrei földműves szövetkezet életképességét bebizonyította a szövetkezet munkája, ami a vasárnapi osztalékkiosztásban csúcsosodott ki. AZ ELMÚLT ÉV EREDMÉNYEI A szövetkezeti tagok lelkesedése és szorgalmas munkája az elmúlt évben meghozta a maga gyümölcsét. A taglétszám szaporodott és a szövetkezet újabb földterületeket vett kezelésbe. 1949-ben 45 tagja volt a szövetkezetnek és 45 kataszteri holdon gazdálkodott. Megszerezték a szükséges gép- és. állatállományt. A tagokat végzett munkájuk szerint jutalmazták. A jutalmazás egyrészt pénzben, másrészt természetbeni juttatásokban történt. Pénzbeli juttatásban napi 80 korona előleget adtak. Egy napi munkaegységnek 8 óra munkaidőt számítottak. Tehát, ha egy tag például napi 12 órát dolgozott, akkor azt egy és fél napnak számolták el és az illető 120 korona előleget kapott munkájára. A munkában résztvett tagok egész évben ledolgozott munkanapja 8377 nap, napi 8 órájával számítva. Az erre 80 koronájával kifizetett munkadíjelőleg összesen 670.000 korona. A természetbeni juttatások részletezve a következők: 7035 liter tej, 326 kg cukor, 88 kg mák, 20 kg só, 110 kg hús, 60 kg zsír, 31 kg lekvár, 2 kg paprika, 145 q búza, 28 q árpa, 42 q krumpli, 987 darab csirke, 46 pár lábbeli, 47 öltöny ruha, 21 darab süldő, 12 q árpadara, 44 kg szalonna. összesen 187.564 Kčs értékben. Természetes, hogy mindent a megállapított maximális, illetve termelési árakon számítottak. Osztalékként kifizettek összesen 127.000 koronát. A természetbeni juttatások és az osztalék a tagoknak minden munkanapjára az előlegként kifizetett 80 koronára még újabb 40 koronát jelentett. Vagyis minden ledolgozott 8 • 8 órai munkára 120 korona juttatásj ban részesültek a szövetkezeti taj gok. Üjból meg kell említeni, hogy ha egy tag például napi 12 órát dolgozott, akkor a jövedelme nem 120 korona, hanem 180 korona. Nézzük meg egy szövetkezeti tagnak, Hrasko Andrásnak az évi munkáját és jövedelmét. Hrasko András mint gúlyás a szövetkezet munkájában úgyszólván egész évben foglalkoztatva volt. Ledolgozott 336 és fél munkanapot. 80 koronás előlegként kapott össszesen 26.908 koronát. Természetben kapott: 208 liter tejet, 7.55 kg cukrot, 2 kg mákot, 45 dkg sót, 2.5 kg húst, 1.35 kg zsírt, 70 dkg lekvárt, 5 dkg paprikát, 441 kg búzát, 150 kg árpát, 100 kg krumplit, 22 darab csirkét, 1 pár lábbelit, 1 öltöny ruhát, 50 kg árpadarát és 1 kg szalonnát, összesen 4980 korona és 15 fillér értékben. Az osztalék 8609 korona 85 fillér. Hrasko Andrásnak az elmúlt évi összes jövedelme tehát 40.498 korona. Ezek a számadatok fényesen bizonyítják a tőrei szövetkezet példamutató munkásságát, de bizonyítják a földműves szövetkezetek nagy jelentőségét a parasztság életében. Itt megdönthetetlen rideg számok beszélnek, amiknek valódiságáról bárki meggyőződhet a tőrei szövetkezet könyveiből. A SZÖVETKEZET MA 80 taggal 1200 katasztrofális holdon dolgozik. Gépállomány: 2 vetőgép, 1 aratógép, 3 vasborona, 2 henger, 4 szekér, 2 eke, 2 traktor, 1 pótkocsi, 1 srótoló, 1 háritógép, 1 krumplitörö, 1 szecskavágó, 1 önkötöző és 1 traktoreke. Az állatállomány: 9 ló, 2 tenyészbika, 26 sertés, 1 kan, 2 ökör, 4 üsző, 32 tehén, 14 borjú és 13 kisborjú. A SZÖVETKEZET TERVEI az idei évre nagyjelentőségüek és valóra váltásuk nagyban előre viszi a tőrei szövetkezetet és tagjait a magasabb életszínvonal felé. Furinda Rezső, a szövetkezet elnöke, a közgyűlésen bejelentette, egy kultúrház, 9 lakóház, 1 baromfifarm és egy sertéshizlalda felépítésének tervét. Mindenekelőtt azonban a hektárhozamot akarják jelentősen emelni. A nagytőrei földműves szövetkezet rövid másfél év alatt elért eredményei bizonyítják elsősorban a szövetkezet vezetőségének és tagjainak szorgalmas és eredményes munkáját, a szocializmusba vetett hitüket és azt, hogy megtalálták az utat a falusi dolgozók életszínvonalának emelésére a földműves szövetkezetben. (—ó.) Jólét fakad a közös munka nyomán (Folytatás a 4. oldalról.) val, aki nemrégiben a Szovjetúnióban járt, hogy lássa, miként folyik ott a munka az óriási léptekkel előrehaladott, gépesített mezőgazdaságban. Megkérjük Furinda elvtársat, hogy mondja el nekünk a Szovjetúnióban átélt legszebb élményét. Furinda habozás nélkül válaszol: — A november 7-i tifliszi ünnep volt a legszebb élményem Nehéz ezt elmondani, mert lehetetlen szavakba foglalni azt a spontán lelkesedést, ahogy a szovjet dolgozó ember ünnepelni tud. Másfajta ünnep ez, mint a miénk. Ok valahogy teljes odaadással és büszkeséggel tudnak ünnepelni. Csak képzeld el, reggel nyolc órakor helyet foglalok a delegátusok között az emelvényen. Akkor kezdődik a hadsereg pompás felvonulása. Utána 9 órakor az üzemi és gyári munkásság folytatja ezt a felvonulást és eltartott délután 5 óráig egyhuzamban, megszakítás nélkül. Amikor az ifjúság, a tanoncok, az úttörők vonutak, valóságos eleven virágerdőnek hatott a menet. A felvonulást tánc és dal kísérte végig. És mindez az egységes, a közös munka hatalmát és nagyságát hirdette. A felvonulás egész ideje alatt az a gondolat foglalkoztatott, vaijjon mikor jut el a mi ifjúságunk ehhez a dicsőséghez, az öröm felszabadult ünnepéhez? — Ha láttad volna Tifliszben a gyermekotthont — folytatja Furinda —, akkor elámultál volna. Ez a gyermekotthon egy domb tetején áll, napsugaraktól övezve, az építészet és a kertészművészet remekeként. Lehet-e csodálkozni ezek után,, hogy a szovijet dolgozó fáradhatatlan és munkájával csodákat végez, ha gyermekeit a legnagyobb kényelemmel ellátva gondozzák és ápolják. Mindazt, amit a szovjet dolgozó épít, saját magának építi. — De itt, nálunk még sokan van{Jö fizette már az ÚJ SZÓ KÉPESKÖNYVÉI? Húsvét előtt e'enílt meg az első szánna, de már mos! biztosítsa példányát! Előfizetési díj egy évre 120 Kčs. Érdeklődőknek „Képeskönyv"-befizető

lapokat küld kiadóhivatalunk. nak, akik akadályokat gördítenek munkánk elé csak azért, mert nincsenek felvilágosítva. Ezért volt az, hogy nehezen indultam a Szovjetunióba. őszintén mondom, féltettem a szövetkezetet, amit olyan nehezen tudtunk megteremteni. És a Szovjetúnióban is gyakran gondoltam arra, .rendben folyik-e Tőrén a munka. És bevallom, nem titkolom előtted, hogy amikor Lenin mauzóleuma előtt álltam, akkor is Tőrére kellett gondolnom, azzal a honvággyal és szenvedéllyel, amit belőlem a szocializmus vált ki. A szövetkezeti munka is Lenin művéhez tartozott, az élete munkájának az eredménye és ott, a mauzóleum előtt éreztem csak igazán, hogy minden erőmmel őriznem kell és ki kell építenem a szövetkezeti életet, csak így lehetek hű a szocializmushoz és Lenin hagyatékához. Furinda elvtárs szavai megrendítő erővel hatnak, meg nem állhatjuk, hogy ne forduljunk azzal a kéréssel a szövetkezet tagjaihoz, hogy mondják meg ezúttal, hogy mit gondolnak ők Furindáról. Erre Molnár István, Magyarországból idetelepült szlovák, a következőket mondotta: — Én hálás vagyok Furinda elvtársnak, hogy megalakította itt a szövetkezetet és hogy dolgozó tagja lehetek én is ennek a közösségnek. Én tudom, hogy volt elnyomva a dolgozó nép a Horthy-rendszer alatt, én "tudom, mert 7 éves koromtól kezdve már dolgoznom kellett. Ma tisztán áll előttem a szövetkezet útja és a^t kívánom, hogy a többiek is ily tisztán lássák a szövetkezet útját. Nem akarok többé elnyomott lenni, abból már elegem volt és az az óhajom, hogy a zegész falu dolgozói kivétel nélkül közénk tartozzanak és egységesen építsük szőve tkezetünkben a jövőt. A közös munka a fontos! Szabó Béla,