Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-16 / 64. szám, csütörtök

U J SZO 1950 március 15 A traktorista felel a volt urasági „gazdának" Ugyan még csak március első napjai voltak, de a nap már tavaszi melegen sütött. A földek szépen pirultak a szeles napsütésben. Már a Csallóközben is láttam itt-ott földeken dolgozó parasztokat, de ahogy Komáromot elhagytuk, mind nagyobb lett a földeken a sürgés-forgás. Szántanak, simítanak, boronálnak, vetnek. Attól függ, kinek mi a legsürgősebb munkája. Errefelé homokos a talaj, a földek könnyebben száradnak, így a tavaszi munkát pár nappal előbb tudják megkezdeni, mint a kötöttebb talajú vidékeken. Marcelházán ünnepélyes keretek közt indítják meg a tavaszi munkálatokat. Az Egységes Földműves Szövetkezet átvette a volt grófi nagybirtokot, de mert még gépierővel nem rendelkezik, az ógyallai traktorállomás jóbarát" ként sietett a földművesek segítségére. Díjmentesen 10 traktor jött ki egy napra, hogy a legsürgősebb szántásokat elvégezzék. Míg az ünnepség, a vendégek fogadása és a beszédek tartottak, egy kis félrehúzúdó csoporttal elbeszélgettem a legaktuálisabb dolgokról, a földműves szövetkezetről és a traktorok munkájáról. Néhány mondat után a szót az egyik parasztember, Kijánik József ragadja magához. S kezdi azzal, hogy így a traktor, meg úgy a traktor. Akár az így, akár az úgy alatt a traktor munkáját leki" csinyli és tudálékosan megállapítja, hogy nem lehet a traktorral olyan jó munkát végezni, mint az igavonóval. A traktor nem szánt jól, nem forgatja meg a földet, hanem csak az élére állítja a barázdában. Ha őszi szántást csinálnak vele, úgy meggyúrja a földet hogy 10 év alatt sem lehet rendbehozni. Az ógyallai traktoristák közül hozzánk hívom az egyiket. Széltől, naptól barnult fiatal fiú. Mint később megtudom a többiektől, Csehszlovákia második legjobb traktoristája, aki már több kitüntetésben és jutalomban részesült. Öntudatos munkás, — ez az első szaván meglátszik. Radosiek y Ferencnek hívják. Megmagyarázom neki, miról van 'szó. Támadják a traktor munkáját s éppen őt, a traktoristát tartom a legilletékesebbnek, hogy erre válaszoljon és a rosszakaratú állításokat megcáfolja. — Igen — mondja Rrdosicky Ferenc —, az ilyen támadásokkal előbb-'utóbb találkozik az ember.* Csak az a kérdés — és Radosick'y Ferenc nagyon nyugodtan mosolyog —, honnan jön ez a bírálat Kiderül, hogy a bírálatot mondó Kijjánik József azelőtt a gróf úrnál „gazda" volt. — Ahá, — mondja Radosickv Ferenc s ebben az „ahá"-ban benne van mindnyájunk felismerése és véleménye. — Hát ide figyeljen — folytatja a traktorista —, mondjuk, hegy néha tényleg rossz munkát végez a traktor, mint ahogy rossz munkát lehet végezni az igavonóval is. A magukfajta emberek azonban nem keresik meg a rossz munka okát. Rossz munkát csinálhat a traktor, ha olyan ember a traktorista, mint maga. Sajnos, ilyenek még akadnak köztünk néha. Gyakran megtörtéviik, hogy olyankor hívják a traktort dolgozni, mikor annak nem volna szabad rámennie a földre, mert több kárt csinál, mint amennyi hasznot. A traktorista nem ismerheti az idegen földek tulajdonságait. Nem tudhatja, hogy mikor, milyen munkát szabad rajta végezni. Ezt a gazdának kell tudnia. Mit csinálhat a traktorista, ha nedves időben agyagos földet kell szántania s aztán a gazda átkozva szidja a traktort, mert esetleg évekig összegyúrt és hantos lesz a földje. Mindenki láthatja, hogy ilyen esetekben nem a traktorista, még kevésbbé a traktor a hibás. És ha megvizsgáljuk azokat az eseteket, ahol a traktor esetleg rossz munkát végzett, ott legtöbb esetben kitűnik, hogy a gazda hibájából ered a traktor rossz munkája. — Bárki földjén vagyok, úgy dolgozom a traktorral, mintha a saját földemen dolgoznék. Ha a gazda nála olyan földre vis? dolgozni, ahol látom, hogy most nem lehet jó munkát végezni, akkor erre figyelmeztetem. Ez min" den traktoristának kötelessége. Kijánik József ismét támad. Most a földműves szövetkezet munkáját bírálja. — Hogyan akarnak ezek gazdálkodni? — kérdezi. — A gazdálkodáshoz nem elég aVszántás Ahhoz borona is kell, henger, ve" ' "gép es még so,? másíéle szerszám. Mikor még én gazda voltam az uradalomban ... A traktorista újra mosolyog és elvágja a szóáradatot. — Hagyja csak a maga idejét, öregem. Az elmúlt időkért csak maga hullat könnyeket. Mi inkább a mai időkről beszélünk és ne legyen kétségbeesve, hogv a szövetkezetnek nincs boronája, vetőgépe és más szerszámja. Nagy mennyiségben megtalálhatja ezeket az állami gépállomáson és megnyugtatom, hogy azokkal nem az uraknak, hanem a szövetkezetekben dolgozó parasztoknak dolgozunk. (—ó.) Növénytermesztés Takarmányrépa és cukorrépa Hogy jó termést tudjunk elérni, már most hozzá kell készülnünk a répa vetéséhez. Az ősszel mélyen megszántott talajt a koratavaszi vetemények vetési munkálatainak elvégzése után meg kell munkálnunk. Első munkálat a talaj elsimítása, majd a vetés idejéig a talajt porhanyító eszközökkel, szügség esetén henger és borona ismételt felhasználásával morzsaléko. san elmunkáljuk és gyommentesen tartjuk. A tavaszi szántást feltétlenül kerüljük el. A takarmányrépa sok, könnyen felvehető tápanyagot kíván, ezért okvetlenül frissen trágyázott földbe vessük. Az istállótrágya hatásának kiegészítésére sok esetben a foszforsavas és káliumműtrágyák felhasználása, sőt a répa fejlődésének gyorsítására nitro gén fejtrágyázás is helyénvaló lesz. A répa vetési ideje március második fele, csak zordabb fekvésben halaszszuk április elejére. A takarmányrépa legmegfelelőbb sortávolsága 40—50 cm. A répagomolyt, minthogy a benne lévő tulajdonképpeni répamag apró, csak egy-két centiméter mélyen vessük el és hengerezzük le, hogy a vastagfalú gomolyok átnedvesedéséhez szükséges vízmennyiséget biztosítsuk, A vetésnél vigyázzunk, hogy a vetőgépet egyenesen vezessük. A későbbi munkákat meggyorsító többsoros répakapákat ugyanis csak szabályos vetésnél lehet alkalmazni. Vetőmagszükséglet kataszteri holdanként 12—14 kg. Vetés után magtakaró helyett jobb a csoroszlyák után akasztott lánc. A gép után mindig hengerezzünk. Erre a célra nagyon jól beváltak a vetőgép saruira szerelt kis hengerek, amelyek a földet a magsorok felett csak 10 centiméter széles sávon tömörítik ösz. sze, úgy hogy szükség esetén a terűlet vakkapálásának nincsen semmi akadálya. Gyakran előfordul, hogy a föld felszíne megcserepesedik és a gyengv. csírák nem tudják a kemény kérgei áttörni. Ahol a cserepesedés gyakori és nincs sorhengerünk, ott célszerű a répát ugyanolyan súlyú tavaszi árpával, kendermaggal stb. keverten vetni. A gyorsan kikelő árpa stb. a répasorok helyét mutatja, aminek az a haszna, hogy a répamag csíráiban a sorfeletti óvatos munkával kevesebW kárt okozunk. A kikelt vetés első ápolási munkája a sarabolás. Amint a répasorok láthatók, a sorközöket egész csekélyen azonnal saraboljuk, hogy a most már szükséges erőteljesebb salétromképzéshez nélkülözhetetlen levegőzést és felmelegedést fokozzuk. A cukorrépa vetésforgóban való elhelyezése, tadajelőkészítése megegyezik a takarmányrépával. A cukorrépa is sok könnyen felvehető táplálékanyagot kíván, amit számára legolcsóbban istállótrágyázással adhatunk meg, de míg a takarmányrépa bármily erős istállótrágyázást megtűr, addig a cukorrépa alá csak közepesen trágyázzunk és az istállótrágyában lévő nitrogéntúlsúlynak a cukortartalmat csökkentő hatását, szuperfoszfátés káliumműtrágyákkal csökkentsük. A cukorrépa a mély talajművelést feltétlenül megkívánja. Sekélyen munkált talajon a répa könnyen elágazó lesz, ami értékéből sokat levon. Vetés ideje, a vetőmagszükséglet és ápolás megegyezik a takarmányrépával. Az egyedüli különbség az, hogy egyezéskor sűrűbbre hagyjuk meg a cukorrépát, hogy kelletnél nagyobbra ne fejlődjék. A túl nagy répák cukortartalma ugyanis kisebb, ezért azokat a cukorgyárak nem kedvelik s így a cukorrépa értékéből veszít. A BURGONYA. A burgonya hazánk minden részén megterem, ahol a talaj megfelelő. Legnagyobb termést a homokos vályogtalajokon ad, minthogy azonban az összes kapásnövények közül a burgonya aránylag legjobban díszlik homoktalajokon is, azért a burgonya a homo. ki gazdaságok egyik legfontosabb terménye. Hideg agyagtalajokon, vagy hűvös, csapadékos éghajlat alatt azonban csak silány termésre számíthat. A burgonyát a vetésforgóban rendszerint két kalászos közé helyezzük. Utána őszi vagy tavaszi gabona következik. Trágyázásánál azt tartjuk szem előtt, hogy a burgonya sok könnyenfelvehető táplálóanyagot kíván, amit számára legolcsóbban istállótrágyázás, sal és részben műtrágyákkal biztosít, hatunk. Az istállótrágyát azonban még az ősz folyamán kell kihordani és alászántani, Foszforsavas és kálium, valamint ammónium tartalmú műtrágyák használataval a burgonyatermést nagyban fokozhatjuk. Talajelőkészítése olyan, mint a többi középkorai vetésű tavaszi növényeké. A burgonya ültetésének ideje az éghajlat szeríht március vége vagy április eleje. Az ültetés 'történhetik ágyeke, vagy töltögető eke után kapával, vagy fészek vájó ülte lő géppel. Legkezdetlegesebb az eke után való ültetés. A szükséges fészektávolság 40— 60 cm. A fészkek mindegyikében egy tojásnagyságú gumót teszünk és 5—8 cm. mélyre alátakarjuk. A vetőgumiszükséglet kataszteri holdanként 12— 16 q. Kikelés utan az ültetéstől összetaposott földet 3—5 cm. mélyen járó fogassal boronáljuk meg. Ez a boroná. lás az első "kapálás idejét kitolja és a kigyomosodást késlelteti. 1 Amikor a hajtások zöme kb. 15 cm-re nőtt, a burgonyát elsőízben kapáljuk és töltögetjük annyira, hogy a hajtások felső 5 cm-nyi vége álljon ki a felhúzott halomból. Az első töltögetést lehetőleg esőzések után a szikkadó földön minden más munka félretételével végezzük el. A töltögetést még a virágzás előtt hasonló módon ismételjük meg. A töltögető «kék használata e munkáknál igen gyors és tökéletes végrehajtást biztosít. 1 ' WW

M41W

W' • Az asszony az udvarban a kút mellett állt, ráhajolva a mosóteknőre és mosott. A friss, kora márciusi szél vö. rösre csípte karját, szétborzolta haját, de nem törődött vele. Örült, hogy egyedül van s így gyorsan elvégezheti dolgát. A kisebbik gyerek a szobában aludt, a nagyobbik rögtön ebéd után elszaladt pajtásaival. Az ura bement a faluba, mert híre ment, hogy ma érkezik a faluba az első traktor. Veronka agyában össze-vissza repkedtek a gondolatok. Eszébe jutott gyermekkora és egyetlen barátnője, Margit. Egy udvarban laktak, valahol a faluvégén egy vá'yogházacskában. Egymásmelleit ültek az elemi iskola első osztályában és egyszerre hagyták abba a tanulást a második osztályban, tavasszal, amikor szüleik megegyeztek Basa Varga János nagygazdával, hogy odaadják a két kislányt egészen a tél beálltáig libákat őrizni. Veronka örült, hogy nem kell tovább tanulnia, mert bizony a betűvetés mestersége megoldhatatlan rejtélynek látszott előtte, Margit azonban szívesen tanult volna és nagyon sajnálta, hogy el kellett hagynia az iskola padjait. A friss tavaszi levegő eszébe juttatta azt az időt, amikor Margittal kihajtották a libákat a rétre, jó messze a falutól. — Iharosnák hívták ezt a he. lyet emberemlékezet óta a faluban — és magukkal vitték egy kis kendőben az egés-z napi eleséget. Hát ettől a koszttól nem híztak meg, az bizonyos. Kenyér volt az csak és egy kis hagyma, néha egy kis túró és ünnepnapokon egy <alás szalocna. Basáné ténsasszony nem eiőltet'«e meg mfgát az ennivaló dolgában, pedig az volt az egyetlen fizetségünk, — gondolta Veronka. Igaz, egy öltözet ruhát is kellett volna kapniok a háromnegyedévi munkáért, de ez rendszerint csak ígéret maradt. A munka nem volt nehéz, a 80—100 darabból álló libafalkából ritkán kóborolt el egy-kettő, de ha ez megtörtént, akkor bizony jaj volt a kislányoknak. Késő éjjelig sírva futkostak a mezőkön, amíg a libák elő. kerültek, csak akkor csillapodott le Basáné haragja. Varga Jánost csak csúfolták Basának a faluban, dölyfös, rátarti viselI kedése miatt, de neki tetszett ez a ' név. Különben mindenkinek volt itt i valamilyen csúfneve. Veronkát az orra körül pirosodó szep'.őcskék miatt Pöttyösnek hívták. — Az asszony elmosolyodott. A szeplők azóta rég eltűntek, de a Pöttyös nevet nem mossa le róla senki. Amikor egy kicsit felcserepedtek és megunták Basáék üres ígéreteit az öltöző ruhákra vonátkozólag, Veronka a tanítóékhoz, Margit pedig a jegyző úrékhoz szegődött el szolgálni s barátságuk itt is folytatódott. Vwonka aztán férjhez ment Gulyás Karcsihoz és élték a falusi napszámosok nélkülözésekkel teli életét. Margit pedig elment a városba s úgy hírlett a faluban, hogy gyári munkásnő lett belőle. Gulyás Karcsi és felesége a szegénységből csak akkor tudtak valamennyire kikeverödni, amikor a földosztáskor megkapták a négy hold földet. Valamivel jobban lett ezután az élet, — gondolta Veronka, — hanem arra a sok munkára és vesződségre, ami akkor volt, nem jó visszagondolni. Akkoriban bizony a sok munkától anynyira lefogytunk, hogy csak hálni járt belénk a lélek. Dolgoztunk látástól vakulásig, de a munka csak nem akart elfogyni. Igás állatunk nem volt s ha kölcsön kaptunk, az árát le kellett dolgozni. A gyerekek még kicsinyek voltak, idegen segítségre még nem tellett. Sokat kínlódtunk s már-már. Isten bocsássa meg, azt gondoltuk, hogy jobb volt, amikor nem volt földünk. Kevesebb volt a kenyér, de nem volt annyi gondunk, bajunk. Egy téli nap kidobolták a faluban, hogy vasárnap délután minden gazda jöjjön el az iskolába, mert „városi urak" szólnak majd a néphez. A kiván. csiság el is vitt oda minden valasiire való embert, csak a beíegje maradt otthon házat őiizni. Gulyás Karcsi lázas örömmel sietett haza asszonyához. — Minden másképp lesz ezután Veron, nem kell annyit törnünk magunkat, elvégzi helyettünk a munkát a gép. Megalakul nálunk is a szövetkezet. Veron asszony nem nagyon örült a dolognak. — Hiszen csak három éve kaptuk a földet, máris elakarják venni tőlünk — válaszolta. — Nem veszi el azt senki, csak segíteni akarnak rajtunk. Nincs igásállatunk, nincs szerszámunk, a nagyparaszt drága pénzért adta ezeket ne. künk. Mától fogva közösen dolgozunk, segítjük egymást és mindannyiunkat megsegíti az állam. Addig-addig beszélt, amíg Veronka, aki úgyis mindig engedett az ura akaratának, belenyugodott és már örülni is tudott annak, hogy az ő embere milyen tevékeny részt vesz a faluban a szövetkezet megalakításában. Eddig jutott gondolataiban az aszszony, amikor egy ismerős hang ráköszönt. — Adj' Isten, Veron! Hátrafordul, hát régi gazdájával, a 80 holdas Basa Varga Jánossal találja magát szemben. — Hallom, hogy az urad erősen dogozik a szövetkezet ügyibe, és te ezt hagyod? — kérdezte. — Már mér ne hagynám, hiszen csak jó lehet abbú — felelte az aszszony. — Hát jó, má' akinek. A te emberednek biztos jó lesz, hc*gy úgy sietett megkötni a szerződést a gépállomás, sal. Akkurát megtetszett neki az a ribanc, aki a-traktort vezeti. — Hát aszony vezeti a traktort? — képedt el Veron. — Asszony-e vagy lány, nem tudom, de fájn termete van, az biztos... Hát akkor én már megyek is — fejezte be a beszélgetést Basa uram. — Isten áldja gazď uram, — kö szönt illedelmesen Veron, aztán lehajolt, hogy beleöntse a kékítőt a öblögetöbe. De le kellett tennie az üveget, mert nem látott a könnyeitől. Most már érti Karcsi nagy felbuzdulását a szövetkezet dolgában, a lázas izgalmát, hogy minél előbb meg. kezdjék a szántást — traktorral. Hát ezt sohasem gondolta volna, hogy ez a csöndes, jó ember valami idegen asszonyra, még hozzá puccos városi dámára vesse a szemét, — tüzelt magában Veron. Hanem ő ezt nem hagyja. A hites urát nem engedi át senkinek, inkább kilépnek a szövetkezetből. Az ő földjére pedig a traktort rá nem engedi. Még csak az kellene! Szántaná a traktor a földjüket, a Karcsi pedig ott sündörögne a traktoroslány körül. Fájt a szíve, mert arra gondolt, hogy vége a szép álomnak, annak, hogy nem kell majd látástól vakulásig dolgozniae, hogy többet foglalkozhat a gyerekeivel, fájt a szíve nagyon, hogy ismét egyedül marad a munkájával- és gondiiival. Hanem az emberét, azt nem aaj^ senkinek. Gyorsan megfogta a teknőt, úgy, ahogy volt, tele ruhával, behúzta a kamrába, aztán tiszta kötényt kötött maga elé és rohant a faluba. Már missziről nagy csődületet látott a községháza előtt. Az emberek egy traktort álltak körül és azt csodálták. — Karcsi, hol van? — kiabált már messziről s az emberek kezükkel mutogatták, hogy bent a községházán. Közelebb érve egy kék munkásruhába öltözött lányt látott a traktoron a kormánykeréknél. — Ejnye, de ismerős, aki lehet ez — gondolta magában. Gyorsan keresgélt az emlékezetében, aztán felragyogtak a szemei. — Margit, te vagy! — kiáltott fél megkönnyebbülten s úgy kacagott, de úgy kacagott, hogy a könnyei is végigcsurogtak az arcán. — Margit, de jó hogy hazajöttél! — Hadd mesézem el, hogy milyen csúnyán rá akart szedni engem az imént Basa Varga János. Megkönnyebbült szívvel és vidám szavakkal meséli el a csúnya történetet. — Hova mentek szántani? — kérde. zi. De választ sem vár, önmaga felel a kérdésre: — Nekünk szánts először Margit. Hadd lássa Basa Varga János: egységes a földműves szövetkezet. Nagy Irén.i