Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-02 / 52. szám, csütörtök

4 UJSZG 1950 március 2 ipari munkásság soraiból való megbíz­ható elvtársakkal váltják fel. Az ingadozás legtöbb esete a falusi szervezetben fordult elő, ahol sok szer. vezetben maguk a v°zető elvtársak késleltették a beszolgáltatások teljesí­tését. Kissé részletesebben akarok foglal­kozni a falusi szervezetekkel. A Párt IX. kongresszusa után munkájuk sok tekintetben javult. Számos talusi szer­vezet kezdeményezésére EFSz ala­kult. melyben megszervezték a nyári és őszi közös mezei munkákat és ha­tározottabb harcot kezdtek a falusi kulákok el'.en. A zsirosparasztság elleni harc ma­gasiskolája volt a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlása és az 1950-es évi operatív tervek szétírása. Minden hi­ány és számos negatív jelenség elle­nére a szervezetek többségében elsőízben és nagyobb mértékben ér­vényesül gyakorlatilag Gottwald elvtárs irányvonala, hogy a nagyok adjanak többet és könnyebbségei ad­junk m kicsinyeknek. Gyakorlatilag sok szerveret elsőízben állapította meg, ki a kulák, tényekkel leplezték le őket az egész község előtt, meny­nyi termett a kulákságnak, mennyit szolgáltattak be ebből és mennyit kerestek fölöslegeik eladásával a sza­badpiacon. hány állandó munkaerőt alkalmaznak és hogyan zsákmányol­ják ki őket, hogyan lopják meg a kis­parasztságot gépek és fogatok köl­csönzésével, vetőmag", takarmány és hasonlók nyújtáséval és hogy az ilyen szolgálatokért kisparaszt;aink­nak mennyit kellett ledolgozni. Ahol szervezeteink így haladtak, ott az összes kis- és középparasztok bele­egyezésével és támogatásával közbe­léptek a kulákok ellen és a szét­irásnál is nagyobb termelési és be­szolgáltatási kötelezettséget róttak rájuk Ott a kis- és középparasztok megértették a falusi kapitalista ele­mek korlátozásának politikáját és eltávolították őket azokról a helyek­ről, ahol árthatnának. Azonban még sok olyan falusi szer­vezet van, amelyben nem valósítják meg a Pártnak ezt a politikáját vagy azért, mert ott a Párt tagjai kevéssé öntudatosak, vagypedig azért, mert a Párt bizottságában közvetlenül is ott vannak azok az emberek, akik a falusi zsirosparasztok befolyása alatt állanak és azok politikáját hajtják végre Vannak olyan esetek is, ami­kor a Párt szervezeteibe és bizott­ságaiba betelepedtek és ott döntő szerepet játszanak a kulákok. akik be tudtak furakodni Szükséges, hogy az ilyen szervezeteket megtisztítsuk a kulákok tói és kicseréljük a Párt olyan funkcionáriusait, akik befolyá­suk alatt vannak. Egyidejűleg azonban figyelmeztet­nünk kell azokra a jelenségekre is. amikor az elvtársak a kulákok elle­ni harcban túlkapásokat követnek e) és amikor a falusi kulákok elleni harc cégére alatt a kis- és középpa­rasztságot sújtják. Néhol az elvtár­sak a kulákok elleni harcot csupán hivatali intézkedésekkel folytatják. anélkül, hogy lelepleznék őket az egész község előtt, úgyhogy ilyen he­lyeken előfordul az, hogy a kulákok támogatásra találnak a kis- és kö­zépparasztok között. Ismét emlékez­tetnünk kell Gottwald elvtárs sza­vaira, hogy ma nincs napirenden a ku'.ákság felszámolása, csupán kor­látozása és kiszorítása. Mindenütt élesen kell közbelépnünk ott. ahol az elvtársak a rekvirálás formáit hasz­nálják a gabonabeszolgáltatás ki­erőszakolásánál. mint ahogyan tör­tént Hradec vidékén néhány helyen. Ugyanígy kell közbelépni minden olyan jelenség ellen, amikor a gép felvásárlásánál elveszik ezeket a kis­parasztoktól, mint ahogy történt Sví­hovon, Plzeň vidékén, vagy az SNV segítségével Dolný Nemeién, Gott­waidov vidékén. Most, márciusban fogják megtar­tani a Párt összes szervezete' év­záró taggyűléseiket és be fogják nyújtani ezeken tevékenységükről szóló jelentéseiket és megválasztják az új választmányokat Biztosítani kell, hogy a falusi szer­vezetek évzáró gyűléseit ezeknek a feladatoknak jegyében tartsák meg, a) hogy mindenekelőtt kritikailag és önkritikailag értékelést nyerjen, mit tettek a kis- és középparasztság megnyerésére az EFSz gondolata szá­mára. hogyan lett végrehajtva a me­zőgazdasági termékek felvásárlása, a termelési és beszolgáltatási t-ervek szétírása az 1950-es évre és eközben hogyan védték és valósították meg a Párt vonalát, hogy könnyebbséget nyújtsanak a kicsinyeknek és hogy többet adjanak a tehetősek, b) hogy ennek eredményéből kriti­kailag és önkritikailag vonják le a következtetéseket az új választmánv összeállításánál; a választmányból távolítsák el azokat a tagokat, akik nem védték és nem vitték keresztül a Párt politikáját és ezek helyére a legszilárdabb és legöntudatosabb elv­társakat válasszák, c) hogy határozatot fogadjanak el, miként biztosítsák a tavaszi munkákat, hogyan szervezzék meg ezt új módszerekkel, a föld közös megművelésével és mit te­gyenek a kis- és középparasztság megnyerésére az EFSz gondolata számára. A Párt járási választmányai teljes felelősséget viselnek a munka megjavításáért a falusi szervezetekben. A Párt járási választmányai­nak még nincs elégséges és rend­szeres személyi kapcsolata a fa­lusi szervezetekkel. Nem elégsé­ges kimenni a falusi szervezetek­hez az egyes akciók és kampá­nyok biztosításánál és nem ele­gendő az, hogy csak utasításokat küldenek nekik. Fontos, hogy a járás állandó oktatója jól ismerje a falusi szervezet viszonyait és tagjait és hathatósan, konkréten avatkozzék be és nyújtson segítsé­get a munka jobb megszervezésé­nél. Még sok falusi szervezet van, ahol panaszkodnak, hogy hozzá­juk egyáltalán nem járnak a Párt járási bizottságának képviselői. Tudnunk kell, hogy amenyyiben nincs meg a járási és az alapszer vezet között az állandó kapcsolat, a központi, kerületi és járási bi­zottságok munkájának nincsen eredménye, mert a Párt politiká­nak végrehajtása nincs bizto­sítva a legfontosabb szakaszon, az alapszervezetben, amely a Párt­tagság követítésével azt a dolgozó nép legszélesebb tömegeire viszi át. A Párt politikájának átvitele nélkül az alapszervezetbe, a Párt tagjai és ezzel a dolgozó nép közé, a Párt egy malomhoz ha­sonlít, amely üresen őröl. Ezért a legközelebbi hetekben biztosítanunk kell, hogy a járási bizottság minden tagja és egész gépezete elsőrendű kötelességé­nek tekintse, hogy kevesebb ta­nácskozást tartson, kevesebb írás­beli utasítást küldjön és ehelyett inkább személyesen látogassák az alapszervezeteket és segítse­nek nekik feladataik elvégzésé­ben, hogy a Párt minden járási bizottságának állandó oktatói le­gyenek az összes falusi szerveze­teknél. Ezek a Párt főfeladatai a falu­nak a szocializmus számára való megnyerésében. Gottwald elvtárs már megmon­dotta, hogy éppen most tettük meg csak az első lépéseket a falu szocialista átépítése útján és ránk e szakaszon még a munka nagyrésze vár. Arról van szó, hogy tovább építsük és szilárdítsuk az Egysé­ges Földműves Szövetkezeteket, kifejlesszük bennük a föld közös megművelésének minden formá­ját és ennek előnyeiről meggyőz­zük a többi kis- és középparaszto­kat. Arról van szó, hogy az állami gépállomásokat és birtokokat a falu a szocializmus számára való megnyerésének hathatós eszkö­zeivé és segítőtársaivá tegyük. Végezetül arról van szó, hogy a Párt tagjai az eddiginél job­ban értsék, védjék ég való­sítsák meg a Párt falusi politikáját, hogy szilárdítsák a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségét és tudják, hogy ez a szövetség csupán akkor lehet szilárd — Lenin szavai szerint —, ha munkánkban a kis­parasztságra fogunk támaszkodni, ha megnyerjük magunknak a kö" zépparasztságet és ha állandó harcot folytatunk a falusi kapita­listák ellen. Mondottam már, hogy a falu megnyerése a szocializmus szá­mára nehéz feladat. Azonban könnyebb lesz számunkra akkor, ha már kipróbált úton haladunk, ugyanazon, amelyet nekünk Le­nin és Sztálin mutattak, azon az úton, amelyet siker koronázott a Szovjetúnióban. Amit ellensé­geink el akartak hitetni arról, hogy a szocializmust a falun megvalósítani nem lehet, hogy a parasztot soha nem nyerjük meg a szocializmus számára, hogy a paraszt és a közös gazdálkodás két egymással össze nem férő dolog — mindezeket az állításo­kat széttörte a szovjet valóság, a szovjet kolhoz-gazdaság győzel­mes és egyre jobban virágzó va­lósága, amely ma a világ legha­ladóbb mezőgazdasága és amely nem kis mértékben járult hozzá a Szovjetúnió nagy erejéhez és ha­talmához. (Taps.) Mi is mezőgazdaságunkban a haladás és szocializmius ezen út­ján megyünk, azon az úton, amely a mi mezőgazdaságunkat is felvirágoztatja és dolgozó pa­rasztságunknak jólétet biztosit. Ügy, amint két évvel ezelőtt Gottwald elvtárs bölcs vezetése alatt eljutottunk a nagy februári győzelemhez és nagy lépést tet­tünk előre a szocializmus felé ve­zető útunkon, úgy most is azon irányelvek által vezettetve, ame­lyeket Gottwald elvtárs tűzött ki számunkra, megyünk tovább elő­re, hogy útunkat a szocializmus felé betetőzzük. És ha a szocializmust felépít­jük a falun is, csupán akkor mondhatjuk, hogy betetőztük a szocializmus felé vezető útunkat. Viharos taps, a Központi Bizotlr ág tagjai felállnak helyükről és hosszú, szűnni nem akaró ováció­ban részesítik Gottwald és Slán- ský elvtársakat.) Gyermekirodalom a szocializmus hazájában A szovjet írók mindig különös fi­gyelmet szenteltek az ifjúság irodal­mának. A gyermekirodalom s az ál­talános irodalom között lényegüeg semmi különbség nincsen. A dolgok, a tárgykör közösek gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Csupán a kife­jezésmód más, mivel itt a gyermek korát és fejlődési fokát kell figye­lembe venni. Belinszkij, a forradalmár-demok­rata író csodálatos pontossággal ha­tározta meg a gyermekirodalom mű­vészi feladatait. Szerinte az élet reá­lis megismerése, az életjelenségek­hez, az állampolgári jótulajdonságok­hoz való aktiv kapcsolat a gyermek­irodalom elsőrendű művészi felada­ta. Az orosz irodalom a Lenin-kon­cepció nyomán új utakon halad és ezen az úton halad a gyermekiro­dalom is. Ez az irodalom a szociá­lis társadalom leendő dolgozó tagját van hivatva nevelni. Maxim Gorkij a nevelés gyakorlati fontosságát hang­súlyozza. Szerinte a nevelés forra­dalmasítás. A szovjet gyermekirodalom a szo­ciális művészet hatalmas gyümölcsöt hozó ága, a párt és Sztálin lanka­datlan és szüntelenül tartó munká­jának eredménye, mely az ifjú nem­zedék nevelésének problémáit igyek­szik megoldani. Az irodalom szerepe igen fontos a gyermek szociális szel­lemének kialakításában. Ezen mun­kálkodik a tehetséges írók egész gárdája, akik tehetségüket és alko­tóerejüket teljes egészében kizáró­lag ennek szentelik. A gyermekiro­dalom és ifjúsági rodalom mesterei­nek gondtalan anyagi helyzete, me­lyet a szovjet biztosit számukra, te­szi lehetővé az alkotást. Az irodalom és művészet kérdései­ben elfoglalt hivatalos álláspont a gyermekirodalom fejlődésének ha­tamas lendületet adott. A gyermek­irodalomban új erök tűntek fel, új témákkal, a mai élet problémáinak levegőjével. Mindezekről a könyvki­adás hatalmas méretei adnak tanú­bizonyságot. 1948-ban a Szovjet­únióban ifjúsági könyvek 52 millió példányszámban jelentek meg. Az ifjúsági irodalom a Párt veze­tése alatt sikert sikerre halmoz s ez az eredmény a szovjet állam hatal­mas pillére, mely az fjúság politikai és esztétikai nevelését eredményezi. Nálunk az Ifjúsági irodalomnak még sok feladatot kell megoldania. A dolgozók harca a termelés és a tudomány területein még kevés könyvben került művészi feldolgo­zásra. A szovjet példából kiindulva nekünk is hozzá kell fognunk az al­kotó és küzdő ember kialakításához, aki az életben megállja helyét, aki nemzeti hovátartozandóságáról mun­kájában, forradalmiságában és tet­teiben ad kifejezést. A. ZÁPOTOCKÝ 2 6 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZA KI DEZSŐ Végtére is a főtisztelendő úr kezét megcsókolni nem bűn, megteszi ezt minden hívő a faluban. A kováry-i főtisztelendő úrnak is kezet csókolnak az asz* szonyok. Persze, csak kezet, semmi egyebet. És a fő­tisztelendő úr ilyenkor nem hentereg az asszonyokkal a fűben.. Ezt a kolecsi papnak sem kellett volna megten­nie. A lődörgő kölykök mindent észrevesznek és így aztán felesleges szóbeszéd keletkezik. Legjobb, ha min­denki a saját dolgával törődik. Bizonyos, hogy a szabó felesége jól tud varrni. Ami igaz, az igaz. Gyorsan varr és ami a legfontosabb, olcsón. Megelégszik egy kevés tejjel, néhány tojással, sőt egy-egy darab kenyérrel is. Ilyen olcsón senki más nem végezné el a munkát. És a falusi asszonyok egyre gyakrabban keresték fel a szabó feleségét. Végül eljöttek hozzá a gyári tiszt­viselők feleségei is. Kitűnt, hogy Budecskyné igen ügyesen tudja átalakítani a régi kalapokat. Lassan, lassan a szabóhoz is kezdtek hozni férfiruhá­kat javításra. Fokozatosan megszűnt az ellenszev Bu­decskyékkel szemben. Annál inkább, mivel kiderült, hogy a szabó nemcsak varrni tud, hanem irni is, jól ért németül, otthonos a hivatalos dolgokban, megérti a német iratokat, amiket hébe-hóba kézbesítenek a falu­siaknak. Egy alkalommal például levél érkezett Bécsbő] a csendőrőrshöz. Kolárék Marinkája évekkel ezelőtt Bécsbe ment szolgálni. Koláréknak nem volt nagy örö­mük benne. Különös hírek érkeztek róla. Azt mondták, hogy elzüllött Bécsben. Kolárék éveken át mit se tudtak Marinkáról s nem is beszéltek a leányról. Most hivatalos írás érkezett az őrsparancsnokhoz. Marinka meghalt. Ezt az örsparancsnok is megértette. De azt már nem tudta megfejteni, hogy a hivatalok mit akarnak Koláréktól. Egyesek azt állították, hogy Marinka kórházban halt meg és most Koláréknak kell majd megfizetniök az ápolási költségeket. A hivatalos írás több lapból állt s hogy miről volt szó benne, azt senki nem tudta megmondani. És a szabó? Az elejétől végig elolvasta és lefordí­totta az iratot. Azt mondta, hogy Kolárék örököltek Marinka után. Ezt a kijelentését az egész falu harsogó hahotával fogadta. Hogyan is lehetne örökölni olyan lánytól, aki Bécsben teljesen elzüllött? Miket fecseg a szabó. Budecsky azonban Kolárék nevében levelet írt Bésbe. Onnan nemsokára újabb írás érkezett. A szabó újra és újra válaszolt és végül az öreg Hroch, a levél­hordó, 200 forintott kézbesített Koláréknak. Ennyi ér­kezett részükre Bécsből. Kiderült, hogy a szegény Marinka takarékoskodott, fogához verte a garast. Erkölcsi nyomúságában és lealá* zottságában sem feledkezett meg öreg szüleiről. Taka­rékkönyvet találtak nála. Az ápolási költségek levonása után, 200 forint maradt. Kolárék tehát örököltek s egy­ben kiderült, hogy a szabónak igaza volt. Budecsky tekintélye így mindinkább megnőtt. A szabóság mellett most már ő volt a község írnoka és ügyvédje is. Lassan feledésbe merült, hogy a szabó milyen okból érkezett Zákolanyba. Megfeledkeztek arról, hogy szo­cialista egyesületek alapítása miatt toloncolták illetőségi községébe. A szabó azonban nem feledkezett meg erről és nem adta fel újabb egyesület alakításának tervét. V. HAT ÉVVEL KÉSŐBB. 1890 május 1. A munkásmozgalom a XIX. század alkonyán igen gyors ütemben fejlődött. Különösen gyors volt ez a fej­lődés 1889'ben és 1890-ben, amikor a munkásság elha­tározta, hogy évről évre meg fogja ünnepelni május l'ét. A májusi tüntetésekre a csikágói munkásság sztrájk­ja körül lejátszódott események adtak ösztönzést. Csiká­góban 1886 május l"én sztrájkba léptek a munkások. Nyolcórai munkaidőt követeltek. A sztrájk folyamán a munkások több ízben összeütköztek a rendőrséggel. A rendőrség kihívó célzattal bombamerényletet készített elő és ennek elkövetését a munkásokra fogta. A pol­gári bíróságok ezen az alapon egész sor munkásvezért halálra ítéltek. A halálos ítéleteket, amelyeket az egész haladó és munkásközvélemény tiltakozása ellenére vég­rehajtottak, nem riasztották vissza a további harctól a munkásokat, ellenkezőleg, az egész világ dolgozóit még élesebb küzdelemre sarkallták. Az egyik munkásvezér, kivégzése előtt, amikor a hurok már a nyakán volt, a következő kijelentést tette: — Eljön az idő, amikor hallgatásunk a sírban min­den beszédnél hangosabban szól majd a dolgozókhoz! Az amerikai munkások már 1888"ban elhatárolták, hogy az 1886 május l"én megkezdett csikágói sztrájk, az ártatlanul meggyilkolt munkások és az ártatlanul ki­végzett munkásvezérek emlékére minden év május 1-én tüntetést rendeznek. A Franciaországban tartott nemzetközi munkás­kongresszus 1889 július 20-án úgy döntött, hogy máj >s elseje az egész világ proletariátusának egységes ünnepe lesz, hogy a tőkések igájában sínylődő mnnkásosztály ezen a napon ország-világ előtt hangot ad követelé­seinek. Ezért 1890 május 1-ét az egész világon megünne­pelték már, mindenütt tüntettek a munkások. Cseh- és Morvaországban is felkészültek a dolgozók május elseje megünneplésére. Hogy a cseh burzsoázia mint fogadta az előkészületeket május elseje megünneplésére, arról az akkori polgári sajtóból vett idézetek tanúskodnak a legjobban. A Národni Politika így írt: „A hatóságok kötelessé­ge, hogy a mai komoly időben határozott fellépéssel csírájában fojtsák el azt a kis szikrát, amelyből hatal­mas tűzvész támadhat, olyan tűzvész, amely elpusztít­hatja vagyonunkat és az egész emberi társaadalmat.., {Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents