Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-16 / 64. szám, csütörtök

UJSZ0 1950 március 1? Jólét fakad a közös munka nyomán 1948 februárja volt az a döntő hónap, amikor Csehszlovákia dolgozói ő Párt irányítása mellett átvették a hatalmat, hogy népi demokráciánk a szocializmus felé haladó úton, mindannyiunk számára nemes értelmet nyerjen. Ez a hónap Csehszlovákia dolgozói számára határkövet jelent. Azóta alig múlott el két esztendő és mind az iparban, mind a mezőgaz­daságban óriási léptekkel haladtunk előre az ötéves terv megvalósulása felé, ami mindannyiunk közös érdekét és Tavát szolgálja. A szocializmus magva el van vetve és az első év máris meghozta szá murikra az olcsó és szabad mindennapi kenyeret. Azóta falvaínkban meg­alakultak az Egységes Földműves Szövetkezetek és ezeknek keretén belül megvalósulnak a sertéshizlaldák és a baromfifarmok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a hús époly szabadl és olcsó legyen, mint a kenyér. Még csak az ötéves terv 15-ik hónapjában vagyunk, de földjeinken a traktorok egyre nagyobb tért hódítanak és minden reményünk megvan arra, hogy földműveseink nemsokára versenyre kelhetnek haladó ipari dolgozóinkkal. Minden reményünk megvan erre. mert falvainkban a szocialista esz­me már szemmel láthatóan virágzásnak indult. E helyen most, a sok falu közül kiemelünk egyet, hogy a magasba tartva, munkájának fénye rá­hulljon országunk falvaira és árassza el világossággal földműveseink gon­dolatait. Követendő példa legyen ez a falu, ahol a szocializmus elvetett magva terrmékeny talajra talált. A falut Nagytőrének hívják, Léva melliett fekszik és éppen olyan, mint a környéken lévő többi falu, azzal a különbséggel, hogy dolgozói áldozat­készsége révén nemcsak dolgozik a szocializmus érdekében, hanem mun­kája eredményével már ünnepelni is tud. Tőre szövetkezetének a tagjai ezen a vasárnapon összegyűltek, hogy ünnepi keretek között dr. Falťan és dr. Pavlík jelenlétében átvegyék évi munkájuk rágjuk eső osztalékát. Ezt az ünnepet, úgy érezzük, kellőkép méltatnunk kell, mert mindannyiunk ünnepét jelenti, akik hivei vagyunk a szocializmusnak. Az ÜNNEP Ezen a vasárnapon a falu apraja­nagyja zsúfolásig töltötte meg a fa­lu iskolatermét, hogy tanuja lehes­sen az elosztás nagy ünnepének. Az emelvényen dr. Pavlík, dr Falťan megbízottak, mellettük Lőrincz, a CSEMADOK országos elnöke. Ren­dek, a szövetkezeti osztály vezetője, a Páťt járási kiküldöttei és Furinda, a tőrei szövetkezet elnöke foglalnak helyet. A himnusz és az üdvözlő sza­vak elhangzása után Furinda emel­kedik szólásra. Az iskolateremben ünnepi csönd van, a falu dolgozói komoly és feszült érdeklődéssel figye­lik az előadó minden szavát. Mind­annyian pontosan tudják, hogy a sor­sukról és jövőjükről van szó és azt is tudják, hogy Furinda elnök min­den szavát a szocializmusért való küzdelem hitelesíti. Furinda egyet­len szóval sem ígér többet, mint amennyit a falu dolgozóinak együtt­működő munkájával meg tud valósí­tani. ígéreteit pontosan fedi az egy­séges munka aranyfedezete. Elvtársak, tisztelt földművesek, vissza tudtok emlékezni arra, hogy milyen rossz körülmények között fogtunk hozzá a szövetkezet épí­téséhez? 1948 augusztusában még nem foghattunk hozzá a Szövet" kezet alapításához, amíg nem kap­tunk rá biztatást. Ebben a nagyon rossz légkörben aztán Gottwald elvtárs 9. pontjában többek kö­zött megemlékezett a szövetkezeti kérdésről, kiemelve, hogy min­den erkölcsi és anyagi támogatást biztosít a szövetkezeteknek. Ek­kor összejöttünk és tizenheten tanácskoztunk. Nehéz volt, mert a mi tagjaink is a reakció hatása ala'.t voltak. De kétnapi tanácsko­zás után 27 taggal 180 hold bé­relt földön, novemberben meg­kezdtük a vetést. Mindenkinek emlél-.ezetében van, milyen nehe­zen küzdöttünk a munkával, de mi br.tunk, nemcsak a magunk erejében, hanem a Kommunista Párt segítségében is. Sikerült megszereznünk az állatállományt, a szükséges gépeket. A dolgozó nép látta, hogy a gép nem ellen­sége, hanem barátja a dolgozók­nak és a nép megbarátkozott a szövetkezeti gondolattal és tagja­ink száma 76'ra szaporodott s most már 80 tagja van a szövetkezet­nek és kezében tart 766 katasztrá­lis holdat. Szeretném, ha főleg a Kommunista Párt tagjai megérte­nék, hogy nekik a szövetkezetben a helyük. 80 százalékra megvaló­sítottuk a tervet. Amit nem való­sítottunk meg, az nem volt ke­resztülvihető. Ebben az évben tervünk az egész falut egyesíteni az Egységes Földműves Szövet­kezeten belül, minden egyes föld­művest örömmel üdvözöltünk kö' rünkben, itt a helye, azon le­szünk, hogy jó helyzetbe kerül­jön, láthatják, hogy tagjaink jó viszonyok között vannak gazdasá­gilag. Azért jöttünk össze, hogy ün­nepélyesen kiosszuk az osztalé­kot. Sokán mosolyogtak, amikor a kezdésnél mondtam, hogy az el­ső év végén már fogunk adni osz talékot. Nem volt pénzünk, csak a kis répa és kukoricából befolyt jövedelem. Hogy mindennek elle nére bebizonyítottuk, hogy ezt az ígéretünket is betartottuk és pénzt tudunk ma széjjelosztani. Ha ez az év így végződött, úgy a jövő évben, amikor sokkal jobb feltételekkel indulunk, többet nyújthatunk tagjainknak. A kis­gazdák 80 százaléka belátta, hogy a helye a szövetkezetben van és már 1949 májusában csatlakozott a szövetkezeti mozgalomhoz a többség. Látják, hogy sokkal töb­bet tudnak biztosítani a család­juknak a szövetkezeten belül. Én, a szövetkezet elnöke elvárnám, hogy akik kívül állnak, belássák, hogy nekik is közöttünk a he­lyük. A mi szövetkezeti munkánk­kal mi egybe olvasztjuk a ma­gyar és a szlovák dolgozókat. Nemsokára megbeszéljük, mi­kép egyesítsük a falu lakosságát a szocializmus építésében, azt hi­szem, akik közöttünk vannak, már örömmel fogják elfogadni a terveket. Köszönöm mindezt a Kommunista Pártnak, amely le­hetővé tette, hogy idáig eljutot­tunk, köszönöm a Párt vezetősé­gének, elsősorban Gottwald köz­társasági elnöknek, Slánský elv­társnak, a Kommunista Párt köz­ponti titkárának, Zápotocký-kor­mányelnöknek, Široký kormány­elnökhelyettesnek, Ďuriš földmü­velésügyi miniszternek, Falťan földművelésügyi megbízottnak, Lőrincz Gyula elvtársnak, az l' j Szó főszerkesztőjének, aki az első perctől fogva támogatott mun­kánkban és aki velünk volt, ami­kor más nem volt velünk. Kö­szönjük a Szovjet Hadseregnek. Éljen Sztálin elvtárs, aki győzel­mével lehetővé tette, hogy a dol­gozók felszabadulva hozzáfoghat­tak a szövetkezetek építéséhez. Köszönöm a dolgozók nagy tanító­jának, Sztálin elvtársnak. A falu földműveseire jellemző, hogy ahányszor Furinda megemlíti Gott­wald vagy Sztálin nevét, óriási taps tör ki az őszinte meggyőződés és lel­kesedés viharával. A munkásarcokon felfedezhetjük az öröm és a bizalom megnyilvánulását, hogy a szocializ­mus felé haladó úton ílvcn vezetők­kel rendelkezünk. Ez a feltétlen bi­zalom egyesíti a szlovák és magyar dolgozót és ezért van az, hogy Tőre dolgozói maguktól jöttek rá az együtt munkálkodás áldásos eredmé­nyére. Önmaguktól jöttek rá arra, hogy a közös munka, a közös cél felé való törekvés egyesíti a dolgozókat nemzetiségre való tekintet nélkül. A szlovák és magyar szavalatok elhangzása után Furinda újra szó­lásra emelkedik és a következőket mondja: — Még mielőtt szsjjel osztom köz­tetek munkánk gyümölcsét, szeret­ném elnémítani azt a rémhírt, ame­lyet az utolsó hónapokban szándé­kosan terjesztettek. Az a hír járta, hogy nincsen sem pénzünk, sem ter­mésünk és hogy a szövetkezet mun­kája ráfizetéssel járt. Nos, a mai nap­pal ezt a hírt véglegesen megcáfolom és bebizonyítom azt, hogy ígéretemet az utolsó szavamig pontosan bevál­tom. Bárki meggyőződhet arról, hogy magtárunkban ma is két vagon bú za fekszik és itt vannak ezek a bo­rítékok is, amelyek munkátok gyü­mölcsét tartalmazzák. Mindazok, akik dolgoztak a szövetkezetben, akik elősegítették közös munkánk eredményét, nem 80 koronát kapnak napi bérül, hanem 120-at A 80 ko­rona tisztán előleg volt és évi elszá­molás után az osztalék még napi negyven korona. Bárki betekinthet könyveinkbe és meggyőződhet róla, hogy munkánk gyümölcsét becsüle­tesen osztottuk szét. Most felolva­som a névsort. Gyertek és vegyétek át a munkátok után járó osztalékot. Furinda felolvassa a névsort. A falu dolgozói egyenként jelentkeznek és Furinda, mielőtt átadja a pénzt tartalmazó borítékot, rövid, találó jellemzést ad a munkás életéről és munkájáról. E jellemzések bizonyít­ják, hogy Furinda mélyen, a lelkük gyökeréig ismeri munkatársait. Ta­nító ismeri így tanítványai problé máit, mint ahogy ő ismeri a falu dolgozóinak apró-cseprő bajait. Az ő kezében futnak össze az összes szá­lak és ő mindenre pontosan emléke­zik, csak azért, hogy segíthessen. Asszonyok, férfiak egymásután, sorban jönnek tiszta ruhában, vasár­napi öltözetben, az ünnep megható és megindító kifejezésével arcukon. Miközben átadja a borítékokat, ame­lyek többnyire 3000—6000 koronáig terjedő összeget tartalmaznak és hoz­záfűzi találó megjegyzéseit, Furinda arca szinte világít, valami mély ilé­gedettség sugárzik ki mozdulataiból és látni rajtia, hogy egyenesen ool­dog, hogy be tudta váltani ígérete t. Egész magatartásával úgyszólva rést vág a jövőbe, megvilágítja a szocia­lizmus felé vezető utat. Nem csoda, hogy Tőre és a kör­nyező falvak dolgozói hozzája csat­lakoztak és bekapcsolódtak teljes erejükkel a szocializmus építő mun­kájába. Ellenállhatatlan varázs és meggyőző erő árad hangjából. Ahogy ott áll az emelvényen és osztogatja a falu dolgozói között munkájuk gyümölcsét, hódítónak hat, a szocia­lizmus hódítójának. Itt, ezen az ün­nepen bizonyult be, hogy a szocializ­mus csodákat tud művelni, ha han­got kap egyetlen elvtárs magatartá­sában, aki híven ragaszkodik a P4:1 irányvonalához. Furinda végül a következő szavak­kal fejezi be az osztalék-ünnepet: —• Tisztelt elvtársak, földművesek. A mai napon mindenki meggyőződ­hetett arról, hogy a szövetkezet se­gít a dolgozókon és biztosítja szá­mukra a megélhetést, a gazdasági jólétet. Mindenki pontos képet kap­hat arról, hogy mit jelent egységes erővel és a gépek segítségével dol­gozni. Vannak még ma is, akik elé­gedetlenek. Nos, nálunk bebizonyo­sult az, hogy teljesen szegény embe­rek, ha összefognak, nagy eredmé­nyeket tudnak elérni. Nálunk világo­san bebizonyosult, hogy ki mint kap­csolódott be a munkába, annyi bért kap. — Örömmel közölhetem veletek azt a hírt — folytatta lelkesedéssel Furinda —, hogy ezentúl norma sze­rint fogunk tovább dolgozni. Ugyan­csak örömmel vettem tudomásul azt is, hogy sokan magukra vállalták, hogy ezt a normát a kétszeresére fogják emelni. Természetes, hogy akik ezt a munkát két hónapig vé­gezni fogják, azokat az élmunkás rangjára fogjuk ajánlani. Mint elnök kijelentem, ha az élmunkások há­rom hónapig tudják tartani é'.mun­kájukat, akkor külön jutalmat bizto­sítunk nekik. — Törekvésünk az — fejezi be Fu­rinda —, hogy példás munkánkkal többet és jobbat termeljünk, mint eddig. Iparkodnunk kell, hogy szö­vetkezetünk példás és eredményes munkát végezzen, hogy a környék többi falvai is lelkesedéssel bekap­csolódjanak a tervszerű építőmunká­ba. Remélem, hogy munkánk sikerrel jár és jövőre is nyugodtan tekint­hetünk vezető elvtársaink szemébe. Ezután következett dr. Falťan meg­bízott beszéde, aki többek között eze­ket mondotta: — Itt, Tőrén, ezen a szövetkezeti ünnepen a közös munka eredménye, a több és jobb termelés szemmellát­hatóap bebizonyítható és ez a tény igazolja a szövetkezeti gondolatot. Meg vagyok arról győződve és ezt ti is tudjátok, hogyha külön-külön gaz­dálkodtatok volna, sokkal kisebb eredményeket értetek volna el, mint az egységes és közös munkával. — Többízben hallottuk falun — folytatta Falťan megbízott —, hogy a közös munka nem lehet jó, mert akkor a szorgalmas földművesnek a lustára, a henyélőre is kéne dolgoz­nia. Nos, itt. ezen az ünnepen is be­bizonyosodott, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert amint látjá­tok, mindenki a munkája után kapta az osztalékát. — Végül — fejezte be dr. Falifan még ki kell emelnem azt a fontos tényt, hogy Tőrén a magyar és szlo­vák dolgozók milyen remek egyetér téssel működnek együtt. Itt lehet látni, hogy a munka milyen erős kö telékekkel fűzi eggyé a dolgozókat és a nemzetiségi súrlódást tulajdon képpen az urak, a földb«-tokosok idézték elő, mert az ő érdeküket szol gálta. A mi leghőbb óhajunk azon­ban az, hogy igenis, együtt dolgoz­zunk a magyar munkással és föld­művessel. Nekünk, dolgozóknak, akár szlovákok, akár magyarok vagyunk egyazon célunk van; a szocializmus építése a hatalmas Szovjetunió tá mogatása és Sztálin vezetése mellett. Kívánom, hogy eredményes munkát végezzetek. Figyelemmel fogjuk kí­sérni munkátokat és őszintén fogunk örülni a szövetkezet fejlődésének és haladásának. Furinda igen szívélyes szavakkal megköszöni Faltan megbízott felszó­lalását és ugyanakkor hozzáfűzi azt a megjegyzést is, hogy az egész falu dolgozói nevében köszöni meg Falfan és Rendek elvtársaknak azt a segít­séget, amit nyújtottak az alakuló szö­vetkezet előkészítő munkálatainál Majd megemlíti, hogy ez a falu, amely valamikor csak arra szolgált hogy egyes urak idejárjanak iddogálni ma a szövetkezet munkája révén a komoly szocialista építőmunka szín­helye lett A falu dolgozói kivétel nélkül a mellett vannak, hogy min­den erejükkel felvirágoztassák ezt a szövetkezeti munkát. Ezért nagyon kéri dr. Falťan megbízott elvtársat, hogy legyen segítségére abban, hogy valóra válthassa tavalyi ígéretét. Az ő ígérete 9 lakóház építését foglalja magában. E házak közül öt a telepe­sek számára épülne. Furinda hangsú­lyozza, hogy nem szeretné, ha egyet­len telepes is azért menne el innen, mert nincsen rendes lakóháza és vé­gül be akarja bizonyítani azt, hogy a szövetkezet minden dolgozóért ki­vétel nélkül síkra száll. E lakóháza­kon kívül természetesen egy kultúr­ház építése is szükségessé vált — fe­jezte be hozzászólását. Furinda ezután felkéri dr. Pavlík megbízottat, hogy szóljon az egybe­gyűlt dolgozókhoz. Dr Pavlík töb­bek között ezeket mondotta: — Rendkívül örülök ennek az ösz szejövetelnek, mert látni, hogy a szö­vetkezeti munka milyen eredménnyel járt. És Furinda elvtársnak tökélete­sen igaza van abban, hogy a gazda­sági jóléten kívül kultúrházra van szükség. Mivel a kultúra gondozása és terjesztése rám van bízva, ezért számomra különösen nagy öröm, hogy ily heves vágy él bennetek a kultú­ra után. De hozzá kell fűznöm, hogy a kultúra is, mint minden életmeg­nyilvánulás, a ti munkátoktól függ, tehát az építés munkájától. — Tudjátok ti nagyon jól — foly­tatta dr. Pavlík megbízott —, hogy az úri birtokokon csak dolgozni tud­tatok látástól vakulásig, de olvasásra már nem jutott idő. Most azonban a szövetkezet azért alakult, hogy egységes munkával a gépek segítsé­gével könnyebb legyen a munka és jusson a kultúrára is idő. Tehát lát­hatjátok, a szövetkezet a legerősebb és legszilárdabb alaptja a kultúrának. És nyugodtak lehettek, hogy a kul­túra jönni fog, biztosan jönni fog. De nemcsak kultúrház lesz, hanem a falvakon ugyanaz az élet lesz, mint a városokban. A mezőgazdaság gé­pesítése által az iparral párhuzamo­san fog előre haladni és lehullnak mindazok a válaszfalak, amelyek ed­dig a falut a várostól elválasztották. A Párt, a kormány felétek fordul, felétek, akik megalakítjátok az Egy­séges Földműves Szövetkezetet és minden támogatásban részesít ben­neteket. Ebben a támogatásban azok a falvak és községek fognak előny­ben részesülni, amelyek eredményes munkát tudnak felmutatni. Ezért kí­vánom, hogy haladjatok tovább is ezen az úton, amely a szocializmus felé vezet és biztosítéka falvaink szebb és jobb jövőjének. Dr. Pavlík megbízott beszéde után Lőrincz Gyula emelkedik szólásra. Kedves elvtársak és elvtársnők, tisztelt földművesek! Tudom, hogy a földművesek, parasztok nagy része idegenkedik az új dologtól, ha valami újításról van szó, így pl. mikor a szövetke­zeti mozgalom megindult, fal­vainkon elterjedt a híre, hogy a kommunisták megint valami újat találtak ki, megint valami új dolgot kezdeményeztek, a szövet­kezeteket. Egyesek szerint Sva­topluk a halálos ágyához hivatta fiait, mások szerint, még régebb­ről a görögök történelméből szár­mazik ez a legenda, hogy a hal­dokló fejedelem fiai kezébe nyo­mott egy vesszőköteget, fölszólít" va őket, hogy törjék szét. Sorba megpróbálták, a vesszököteget nem bírták széttörni. Mire a fe" jedelem szétszedve a köteget, egy­egy szál vesszőt nyújtott át gyer­mekeinek, hogy azt törjék el. Ter­mészetesen a vékony vesszőszálat egyenként könnyen eltörték. Utá­na figyelmeztette őket, hogy okuljanak ezen a példán és tartsa­nak össze, szövetkezzenek, mert láthatják ebből, hogy csak az egységben, a szövetkezésben van az erő. Földműveseink is keli, hogy ezen a példán okuljanak. Láthatják azt, hogy a szövetke­zés eszméje nern egy mestersége­sen kieszelt újítás, hanem nagyon régi igazságra támaszkodik. Ilyen összefogás, szövetkezés, közös munka eredményét, gyümölcsét látjuk itt ma ezen az örömteli összejövetelen, a nagytőrei szö­vetkezeti tagok jutalék-kiosztása* nak ünnepén. Furinda elvtárs, a szövetkezet elnöke megemlítette, hogy a szö­vetkezet egyik célja, annyit ter­melni, hogy nemcsak a falu, de a város dolgozóinak is nyújtson a szövetkezet kenyeret, tejet stb. Felhívta a figyelmet a munkás" paraszt szövetség jelentőségére, megemlítve, hogy ugyanakkor, mikor a falu dolgozói élelemmel támogatják a gyárak és üzemek dolgozóit, a munkásság gépek, ipari cikkek formájában téríti meg a falusi dolgozók a domá" nyát. A kölcsönös segélynyújtás" nak ez szép formája, de a paraszt­munkás egység igazi értelmét ez még nem meríti ki. A kapitalista rendszerben ugyan vásárolha­tott a munkás élelmi cikkeket, ha nem állt miunka nélkül, pénz nél­kül, a paraszt iparcikkeket, tex" tilt, ha gabonájának árát az uzsorások, a kereskedők nem nyomták le annyira, hogy a min­dennapi szükségletét csak úgy tudta kielégíteni, ha a bankok hi­telét vette igénybe, aminek ter­mészetes következménye volt a végrehajtás, az árverés. így ve­szítette el a paraszt földjét, há­zát a kapitalista társadalmi rend­ben, pedig a rémhírterjesztők nagy lelkesedéssel ijesztgetik földműveseinket, hogy a kommu­nisták földjeiket, házaikat akar­ják elvenni. Az igazság ezzel szemben az, amit magatok is lát­hattok, itt ebből a tőrei példá­ból, hogy éppen ez a munkás­paraszt egység, a népi demokrácia rendszere biztosítja parasztjaink­nak, a földjüket, házukat. Ebben van az igazi lényege, értelme a munkás és paraszt egymásra utaltságának. A jutalékok kiosztásán kívül még egy nagy erkölcsi sikere volt a tőrei szövetkezetnek, mégpedig az, hogy Furinda elvtárs, a szö­kezet kiváló elnöke kimehetett a Szovjetunióba egy hathetes tanul­mányútra. Furinda elvtárs szemé­lyesen győződhetett meg arról, hogy milyen magas fokon áll a szovjet mezőgazdaság, a Szovjet­únió szövetkezeti mozgalma, meg­láthatta a szovjet tudósok, Micsu­rin és Liszenkó munkájának ered" nyeit, tanult s meg vagyok győ­ződve róla, hogy tudását tovább adja nektek, a szövetkezet tagjai­nak, járásotok és Dél-Szlovenszkó fölműveseinek. Munkátokhoz sok sikert kívánva, beszédemet azzal a jelszóval fejezem be, amelyet ennek a teremnek a falára írta­tok: Gottwald, köztársasági elnö­künkkel előre a szocializmus felé! Az ünnepi gyűlés után Borosék házában ebéd várta a vendégeket és a szövetkezet tagjait. Nem kellett ide sem pompa, sem zenekíséret, az egy­szerű terített asztalokon a szövetke­zeti munka eredménye, a jó, ízletesen elkészített ételek, az elégedettség, a béke légkörét árasztották. Az ünnepi ebéd után a megbízot­tak tovább indultak a környék többi falvaiba, mi azonban még ott marad­tunk egy kis beszélgetésre Furin<Jfc­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents