Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-16 / 64. szám, csütörtök

UJSZ0 1950 március 1? Jólét fakad a közös munka nyomán 1948 februárja volt az a döntő hónap, amikor Csehszlovákia dolgozói ő Párt irányítása mellett átvették a hatalmat, hogy népi demokráciánk a szocializmus felé haladó úton, mindannyiunk számára nemes értelmet nyerjen. Ez a hónap Csehszlovákia dolgozói számára határkövet jelent. Azóta alig múlott el két esztendő és mind az iparban, mind a mezőgazdaságban óriási léptekkel haladtunk előre az ötéves terv megvalósulása felé, ami mindannyiunk közös érdekét és Tavát szolgálja. A szocializmus magva el van vetve és az első év máris meghozta szá murikra az olcsó és szabad mindennapi kenyeret. Azóta falvaínkban megalakultak az Egységes Földműves Szövetkezetek és ezeknek keretén belül megvalósulnak a sertéshizlaldák és a baromfifarmok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a hús époly szabadl és olcsó legyen, mint a kenyér. Még csak az ötéves terv 15-ik hónapjában vagyunk, de földjeinken a traktorok egyre nagyobb tért hódítanak és minden reményünk megvan arra, hogy földműveseink nemsokára versenyre kelhetnek haladó ipari dolgozóinkkal. Minden reményünk megvan erre. mert falvainkban a szocialista eszme már szemmel láthatóan virágzásnak indult. E helyen most, a sok falu közül kiemelünk egyet, hogy a magasba tartva, munkájának fénye ráhulljon országunk falvaira és árassza el világossággal földműveseink gondolatait. Követendő példa legyen ez a falu, ahol a szocializmus elvetett magva terrmékeny talajra talált. A falut Nagytőrének hívják, Léva melliett fekszik és éppen olyan, mint a környéken lévő többi falu, azzal a különbséggel, hogy dolgozói áldozatkészsége révén nemcsak dolgozik a szocializmus érdekében, hanem munkája eredményével már ünnepelni is tud. Tőre szövetkezetének a tagjai ezen a vasárnapon összegyűltek, hogy ünnepi keretek között dr. Falťan és dr. Pavlík jelenlétében átvegyék évi munkájuk rágjuk eső osztalékát. Ezt az ünnepet, úgy érezzük, kellőkép méltatnunk kell, mert mindannyiunk ünnepét jelenti, akik hivei vagyunk a szocializmusnak. Az ÜNNEP Ezen a vasárnapon a falu aprajanagyja zsúfolásig töltötte meg a falu iskolatermét, hogy tanuja lehessen az elosztás nagy ünnepének. Az emelvényen dr. Pavlík, dr Falťan megbízottak, mellettük Lőrincz, a CSEMADOK országos elnöke. Rendek, a szövetkezeti osztály vezetője, a Páťt járási kiküldöttei és Furinda, a tőrei szövetkezet elnöke foglalnak helyet. A himnusz és az üdvözlő szavak elhangzása után Furinda emelkedik szólásra. Az iskolateremben ünnepi csönd van, a falu dolgozói komoly és feszült érdeklődéssel figyelik az előadó minden szavát. Mindannyian pontosan tudják, hogy a sorsukról és jövőjükről van szó és azt is tudják, hogy Furinda elnök minden szavát a szocializmusért való küzdelem hitelesíti. Furinda egyetlen szóval sem ígér többet, mint amennyit a falu dolgozóinak együttműködő munkájával meg tud valósítani. ígéreteit pontosan fedi az egységes munka aranyfedezete. Elvtársak, tisztelt földművesek, vissza tudtok emlékezni arra, hogy milyen rossz körülmények között fogtunk hozzá a szövetkezet építéséhez? 1948 augusztusában még nem foghattunk hozzá a Szövet" kezet alapításához, amíg nem kaptunk rá biztatást. Ebben a nagyon rossz légkörben aztán Gottwald elvtárs 9. pontjában többek között megemlékezett a szövetkezeti kérdésről, kiemelve, hogy minden erkölcsi és anyagi támogatást biztosít a szövetkezeteknek. Ekkor összejöttünk és tizenheten tanácskoztunk. Nehéz volt, mert a mi tagjaink is a reakció hatása ala'.t voltak. De kétnapi tanácskozás után 27 taggal 180 hold bérelt földön, novemberben megkezdtük a vetést. Mindenkinek emlél-.ezetében van, milyen nehezen küzdöttünk a munkával, de mi br.tunk, nemcsak a magunk erejében, hanem a Kommunista Párt segítségében is. Sikerült megszereznünk az állatállományt, a szükséges gépeket. A dolgozó nép látta, hogy a gép nem ellensége, hanem barátja a dolgozóknak és a nép megbarátkozott a szövetkezeti gondolattal és tagjaink száma 76'ra szaporodott s most már 80 tagja van a szövetkezetnek és kezében tart 766 katasztrális holdat. Szeretném, ha főleg a Kommunista Párt tagjai megértenék, hogy nekik a szövetkezetben a helyük. 80 százalékra megvalósítottuk a tervet. Amit nem valósítottunk meg, az nem volt keresztülvihető. Ebben az évben tervünk az egész falut egyesíteni az Egységes Földműves Szövetkezeten belül, minden egyes földművest örömmel üdvözöltünk kö' rünkben, itt a helye, azon leszünk, hogy jó helyzetbe kerüljön, láthatják, hogy tagjaink jó viszonyok között vannak gazdaságilag. Azért jöttünk össze, hogy ünnepélyesen kiosszuk az osztalékot. Sokán mosolyogtak, amikor a kezdésnél mondtam, hogy az első év végén már fogunk adni osz talékot. Nem volt pénzünk, csak a kis répa és kukoricából befolyt jövedelem. Hogy mindennek elle nére bebizonyítottuk, hogy ezt az ígéretünket is betartottuk és pénzt tudunk ma széjjelosztani. Ha ez az év így végződött, úgy a jövő évben, amikor sokkal jobb feltételekkel indulunk, többet nyújthatunk tagjainknak. A kisgazdák 80 százaléka belátta, hogy a helye a szövetkezetben van és már 1949 májusában csatlakozott a szövetkezeti mozgalomhoz a többség. Látják, hogy sokkal többet tudnak biztosítani a családjuknak a szövetkezeten belül. Én, a szövetkezet elnöke elvárnám, hogy akik kívül állnak, belássák, hogy nekik is közöttünk a helyük. A mi szövetkezeti munkánkkal mi egybe olvasztjuk a magyar és a szlovák dolgozókat. Nemsokára megbeszéljük, mikép egyesítsük a falu lakosságát a szocializmus építésében, azt hiszem, akik közöttünk vannak, már örömmel fogják elfogadni a terveket. Köszönöm mindezt a Kommunista Pártnak, amely lehetővé tette, hogy idáig eljutottunk, köszönöm a Párt vezetőségének, elsősorban Gottwald köztársasági elnöknek, Slánský elvtársnak, a Kommunista Párt központi titkárának, Zápotocký-kormányelnöknek, Široký kormányelnökhelyettesnek, Ďuriš földmüvelésügyi miniszternek, Falťan földművelésügyi megbízottnak, Lőrincz Gyula elvtársnak, az l' j Szó főszerkesztőjének, aki az első perctől fogva támogatott munkánkban és aki velünk volt, amikor más nem volt velünk. Köszönjük a Szovjet Hadseregnek. Éljen Sztálin elvtárs, aki győzelmével lehetővé tette, hogy a dolgozók felszabadulva hozzáfoghattak a szövetkezetek építéséhez. Köszönöm a dolgozók nagy tanítójának, Sztálin elvtársnak. A falu földműveseire jellemző, hogy ahányszor Furinda megemlíti Gottwald vagy Sztálin nevét, óriási taps tör ki az őszinte meggyőződés és lelkesedés viharával. A munkásarcokon felfedezhetjük az öröm és a bizalom megnyilvánulását, hogy a szocializmus felé haladó úton ílvcn vezetőkkel rendelkezünk. Ez a feltétlen bizalom egyesíti a szlovák és magyar dolgozót és ezért van az, hogy Tőre dolgozói maguktól jöttek rá az együtt munkálkodás áldásos eredményére. Önmaguktól jöttek rá arra, hogy a közös munka, a közös cél felé való törekvés egyesíti a dolgozókat nemzetiségre való tekintet nélkül. A szlovák és magyar szavalatok elhangzása után Furinda újra szólásra emelkedik és a következőket mondja: — Még mielőtt szsjjel osztom köztetek munkánk gyümölcsét, szeretném elnémítani azt a rémhírt, amelyet az utolsó hónapokban szándékosan terjesztettek. Az a hír járta, hogy nincsen sem pénzünk, sem termésünk és hogy a szövetkezet munkája ráfizetéssel járt. Nos, a mai nappal ezt a hírt véglegesen megcáfolom és bebizonyítom azt, hogy ígéretemet az utolsó szavamig pontosan beváltom. Bárki meggyőződhet arról, hogy magtárunkban ma is két vagon bú za fekszik és itt vannak ezek a borítékok is, amelyek munkátok gyümölcsét tartalmazzák. Mindazok, akik dolgoztak a szövetkezetben, akik elősegítették közös munkánk eredményét, nem 80 koronát kapnak napi bérül, hanem 120-at A 80 korona tisztán előleg volt és évi elszámolás után az osztalék még napi negyven korona. Bárki betekinthet könyveinkbe és meggyőződhet róla, hogy munkánk gyümölcsét becsületesen osztottuk szét. Most felolvasom a névsort. Gyertek és vegyétek át a munkátok után járó osztalékot. Furinda felolvassa a névsort. A falu dolgozói egyenként jelentkeznek és Furinda, mielőtt átadja a pénzt tartalmazó borítékot, rövid, találó jellemzést ad a munkás életéről és munkájáról. E jellemzések bizonyítják, hogy Furinda mélyen, a lelkük gyökeréig ismeri munkatársait. Tanító ismeri így tanítványai problé máit, mint ahogy ő ismeri a falu dolgozóinak apró-cseprő bajait. Az ő kezében futnak össze az összes szálak és ő mindenre pontosan emlékezik, csak azért, hogy segíthessen. Asszonyok, férfiak egymásután, sorban jönnek tiszta ruhában, vasárnapi öltözetben, az ünnep megható és megindító kifejezésével arcukon. Miközben átadja a borítékokat, amelyek többnyire 3000—6000 koronáig terjedő összeget tartalmaznak és hozzáfűzi találó megjegyzéseit, Furinda arca szinte világít, valami mély ilégedettség sugárzik ki mozdulataiból és látni rajtia, hogy egyenesen ooldog, hogy be tudta váltani ígérete t. Egész magatartásával úgyszólva rést vág a jövőbe, megvilágítja a szocializmus felé vezető utat. Nem csoda, hogy Tőre és a környező falvak dolgozói hozzája csatlakoztak és bekapcsolódtak teljes erejükkel a szocializmus építő munkájába. Ellenállhatatlan varázs és meggyőző erő árad hangjából. Ahogy ott áll az emelvényen és osztogatja a falu dolgozói között munkájuk gyümölcsét, hódítónak hat, a szocializmus hódítójának. Itt, ezen az ünnepen bizonyult be, hogy a szocializmus csodákat tud művelni, ha hangot kap egyetlen elvtárs magatartásában, aki híven ragaszkodik a P4:1 irányvonalához. Furinda végül a következő szavakkal fejezi be az osztalék-ünnepet: —• Tisztelt elvtársak, földművesek. A mai napon mindenki meggyőződhetett arról, hogy a szövetkezet segít a dolgozókon és biztosítja számukra a megélhetést, a gazdasági jólétet. Mindenki pontos képet kaphat arról, hogy mit jelent egységes erővel és a gépek segítségével dolgozni. Vannak még ma is, akik elégedetlenek. Nos, nálunk bebizonyosult az, hogy teljesen szegény emberek, ha összefognak, nagy eredményeket tudnak elérni. Nálunk világosan bebizonyosult, hogy ki mint kapcsolódott be a munkába, annyi bért kap. — Örömmel közölhetem veletek azt a hírt — folytatta lelkesedéssel Furinda —, hogy ezentúl norma szerint fogunk tovább dolgozni. Ugyancsak örömmel vettem tudomásul azt is, hogy sokan magukra vállalták, hogy ezt a normát a kétszeresére fogják emelni. Természetes, hogy akik ezt a munkát két hónapig végezni fogják, azokat az élmunkás rangjára fogjuk ajánlani. Mint elnök kijelentem, ha az élmunkások három hónapig tudják tartani é'.munkájukat, akkor külön jutalmat biztosítunk nekik. — Törekvésünk az — fejezi be Furinda —, hogy példás munkánkkal többet és jobbat termeljünk, mint eddig. Iparkodnunk kell, hogy szövetkezetünk példás és eredményes munkát végezzen, hogy a környék többi falvai is lelkesedéssel bekapcsolódjanak a tervszerű építőmunkába. Remélem, hogy munkánk sikerrel jár és jövőre is nyugodtan tekinthetünk vezető elvtársaink szemébe. Ezután következett dr. Falťan megbízott beszéde, aki többek között ezeket mondotta: — Itt, Tőrén, ezen a szövetkezeti ünnepen a közös munka eredménye, a több és jobb termelés szemmelláthatóap bebizonyítható és ez a tény igazolja a szövetkezeti gondolatot. Meg vagyok arról győződve és ezt ti is tudjátok, hogyha külön-külön gazdálkodtatok volna, sokkal kisebb eredményeket értetek volna el, mint az egységes és közös munkával. — Többízben hallottuk falun — folytatta Falťan megbízott —, hogy a közös munka nem lehet jó, mert akkor a szorgalmas földművesnek a lustára, a henyélőre is kéne dolgoznia. Nos, itt. ezen az ünnepen is bebizonyosodott, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert amint látjátok, mindenki a munkája után kapta az osztalékát. — Végül — fejezte be dr. Falifan még ki kell emelnem azt a fontos tényt, hogy Tőrén a magyar és szlovák dolgozók milyen remek egyetér téssel működnek együtt. Itt lehet látni, hogy a munka milyen erős kö telékekkel fűzi eggyé a dolgozókat és a nemzetiségi súrlódást tulajdon képpen az urak, a földb«-tokosok idézték elő, mert az ő érdeküket szol gálta. A mi leghőbb óhajunk azonban az, hogy igenis, együtt dolgozzunk a magyar munkással és földművessel. Nekünk, dolgozóknak, akár szlovákok, akár magyarok vagyunk egyazon célunk van; a szocializmus építése a hatalmas Szovjetunió tá mogatása és Sztálin vezetése mellett. Kívánom, hogy eredményes munkát végezzetek. Figyelemmel fogjuk kísérni munkátokat és őszintén fogunk örülni a szövetkezet fejlődésének és haladásának. Furinda igen szívélyes szavakkal megköszöni Faltan megbízott felszólalását és ugyanakkor hozzáfűzi azt a megjegyzést is, hogy az egész falu dolgozói nevében köszöni meg Falfan és Rendek elvtársaknak azt a segítséget, amit nyújtottak az alakuló szövetkezet előkészítő munkálatainál Majd megemlíti, hogy ez a falu, amely valamikor csak arra szolgált hogy egyes urak idejárjanak iddogálni ma a szövetkezet munkája révén a komoly szocialista építőmunka színhelye lett A falu dolgozói kivétel nélkül a mellett vannak, hogy minden erejükkel felvirágoztassák ezt a szövetkezeti munkát. Ezért nagyon kéri dr. Falťan megbízott elvtársat, hogy legyen segítségére abban, hogy valóra válthassa tavalyi ígéretét. Az ő ígérete 9 lakóház építését foglalja magában. E házak közül öt a telepesek számára épülne. Furinda hangsúlyozza, hogy nem szeretné, ha egyetlen telepes is azért menne el innen, mert nincsen rendes lakóháza és végül be akarja bizonyítani azt, hogy a szövetkezet minden dolgozóért kivétel nélkül síkra száll. E lakóházakon kívül természetesen egy kultúrház építése is szükségessé vált — fejezte be hozzászólását. Furinda ezután felkéri dr. Pavlík megbízottat, hogy szóljon az egybegyűlt dolgozókhoz. Dr Pavlík többek között ezeket mondotta: — Rendkívül örülök ennek az ösz szejövetelnek, mert látni, hogy a szövetkezeti munka milyen eredménnyel járt. És Furinda elvtársnak tökéletesen igaza van abban, hogy a gazdasági jóléten kívül kultúrházra van szükség. Mivel a kultúra gondozása és terjesztése rám van bízva, ezért számomra különösen nagy öröm, hogy ily heves vágy él bennetek a kultúra után. De hozzá kell fűznöm, hogy a kultúra is, mint minden életmegnyilvánulás, a ti munkátoktól függ, tehát az építés munkájától. — Tudjátok ti nagyon jól — folytatta dr. Pavlík megbízott —, hogy az úri birtokokon csak dolgozni tudtatok látástól vakulásig, de olvasásra már nem jutott idő. Most azonban a szövetkezet azért alakult, hogy egységes munkával a gépek segítségével könnyebb legyen a munka és jusson a kultúrára is idő. Tehát láthatjátok, a szövetkezet a legerősebb és legszilárdabb alaptja a kultúrának. És nyugodtak lehettek, hogy a kultúra jönni fog, biztosan jönni fog. De nemcsak kultúrház lesz, hanem a falvakon ugyanaz az élet lesz, mint a városokban. A mezőgazdaság gépesítése által az iparral párhuzamosan fog előre haladni és lehullnak mindazok a válaszfalak, amelyek eddig a falut a várostól elválasztották. A Párt, a kormány felétek fordul, felétek, akik megalakítjátok az Egységes Földműves Szövetkezetet és minden támogatásban részesít benneteket. Ebben a támogatásban azok a falvak és községek fognak előnyben részesülni, amelyek eredményes munkát tudnak felmutatni. Ezért kívánom, hogy haladjatok tovább is ezen az úton, amely a szocializmus felé vezet és biztosítéka falvaink szebb és jobb jövőjének. Dr. Pavlík megbízott beszéde után Lőrincz Gyula emelkedik szólásra. Kedves elvtársak és elvtársnők, tisztelt földművesek! Tudom, hogy a földművesek, parasztok nagy része idegenkedik az új dologtól, ha valami újításról van szó, így pl. mikor a szövetkezeti mozgalom megindult, falvainkon elterjedt a híre, hogy a kommunisták megint valami újat találtak ki, megint valami új dolgot kezdeményeztek, a szövetkezeteket. Egyesek szerint Svatopluk a halálos ágyához hivatta fiait, mások szerint, még régebbről a görögök történelméből származik ez a legenda, hogy a haldokló fejedelem fiai kezébe nyomott egy vesszőköteget, fölszólít" va őket, hogy törjék szét. Sorba megpróbálták, a vesszököteget nem bírták széttörni. Mire a fe" jedelem szétszedve a köteget, egyegy szál vesszőt nyújtott át gyermekeinek, hogy azt törjék el. Természetesen a vékony vesszőszálat egyenként könnyen eltörték. Utána figyelmeztette őket, hogy okuljanak ezen a példán és tartsanak össze, szövetkezzenek, mert láthatják ebből, hogy csak az egységben, a szövetkezésben van az erő. Földműveseink is keli, hogy ezen a példán okuljanak. Láthatják azt, hogy a szövetkezés eszméje nern egy mesterségesen kieszelt újítás, hanem nagyon régi igazságra támaszkodik. Ilyen összefogás, szövetkezés, közös munka eredményét, gyümölcsét látjuk itt ma ezen az örömteli összejövetelen, a nagytőrei szövetkezeti tagok jutalék-kiosztása* nak ünnepén. Furinda elvtárs, a szövetkezet elnöke megemlítette, hogy a szövetkezet egyik célja, annyit termelni, hogy nemcsak a falu, de a város dolgozóinak is nyújtson a szövetkezet kenyeret, tejet stb. Felhívta a figyelmet a munkás" paraszt szövetség jelentőségére, megemlítve, hogy ugyanakkor, mikor a falu dolgozói élelemmel támogatják a gyárak és üzemek dolgozóit, a munkásság gépek, ipari cikkek formájában téríti meg a falusi dolgozók a domá" nyát. A kölcsönös segélynyújtás" nak ez szép formája, de a parasztmunkás egység igazi értelmét ez még nem meríti ki. A kapitalista rendszerben ugyan vásárolhatott a munkás élelmi cikkeket, ha nem állt miunka nélkül, pénz nélkül, a paraszt iparcikkeket, tex" tilt, ha gabonájának árát az uzsorások, a kereskedők nem nyomták le annyira, hogy a mindennapi szükségletét csak úgy tudta kielégíteni, ha a bankok hitelét vette igénybe, aminek természetes következménye volt a végrehajtás, az árverés. így veszítette el a paraszt földjét, házát a kapitalista társadalmi rendben, pedig a rémhírterjesztők nagy lelkesedéssel ijesztgetik földműveseinket, hogy a kommunisták földjeiket, házaikat akarják elvenni. Az igazság ezzel szemben az, amit magatok is láthattok, itt ebből a tőrei példából, hogy éppen ez a munkásparaszt egység, a népi demokrácia rendszere biztosítja parasztjainknak, a földjüket, házukat. Ebben van az igazi lényege, értelme a munkás és paraszt egymásra utaltságának. A jutalékok kiosztásán kívül még egy nagy erkölcsi sikere volt a tőrei szövetkezetnek, mégpedig az, hogy Furinda elvtárs, a szökezet kiváló elnöke kimehetett a Szovjetunióba egy hathetes tanulmányútra. Furinda elvtárs személyesen győződhetett meg arról, hogy milyen magas fokon áll a szovjet mezőgazdaság, a Szovjetúnió szövetkezeti mozgalma, megláthatta a szovjet tudósok, Micsurin és Liszenkó munkájának ered" nyeit, tanult s meg vagyok győződve róla, hogy tudását tovább adja nektek, a szövetkezet tagjainak, járásotok és Dél-Szlovenszkó fölműveseinek. Munkátokhoz sok sikert kívánva, beszédemet azzal a jelszóval fejezem be, amelyet ennek a teremnek a falára írtatok: Gottwald, köztársasági elnökünkkel előre a szocializmus felé! Az ünnepi gyűlés után Borosék házában ebéd várta a vendégeket és a szövetkezet tagjait. Nem kellett ide sem pompa, sem zenekíséret, az egyszerű terített asztalokon a szövetkezeti munka eredménye, a jó, ízletesen elkészített ételek, az elégedettség, a béke légkörét árasztották. Az ünnepi ebéd után a megbízottak tovább indultak a környék többi falvaiba, mi azonban még ott maradtunk egy kis beszélgetésre Furin<Jfc(Folytatás az 5. oldalon.)