Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-16 / 64. szám, csütörtök

U J SZO 1950 március 16 (Tjore aMztmtjai Uiiat A nagytőrei EFSz vasárnap bensőséges ünnep keretében zárta le első évi munkájának eredményét és a becsületes, szorgalmas szövetkezeti úttörőknek átadta Furinda Rudolf elvtársunk az őket megillető haszonrészt. Ott láttuk köztük a szövetkezet öntudatos női dolgozóit is, fiatalokat és idősebbeket egyaránt, akik dicséretreméltó szorgalommal vették ki részüket a közös munkában és a szövetkezeti mozgalom kiépítésében. Alkalmam volt az ünnepet követő közös ebéden, amelyet a szövetkezeti asszonyok közös becsvággyal és szeretettel készítettek el és amellyel megmutatták, hogy remek szakmunkások a konyha művészetében is — elbeszél, getni a szövetkezet asszonydolgozóival. Zsiarovszky Hermina, egy már nem egészen fiatal, 52 éves, de élet- és tett. erős asszony szólal meg először: — Visszaemlékszem a régi világháborúra, —-így kezdi elbeszélését. — Tizenötéves koromban, hogy egy szájjal kevesebb legyen otthon, férjemhez mentem egy kétgyermekes özvegyem, berhez. Férjem bevonult. Éjjel-nappal a mosóteknő mellett álltam vagy vasaltam. Egyhavi mosással és vasalással kifizethettem egy kis szoba bérét az uraságnak. Hogy a lakbéren kívül, élelemre is jusson, éjjel dolgoztam. Amikor férjem a világháborúból rokkantan visszatért, férjem helyett is nekem kellett dolgozni a gazdának. Gyermekeimet sorsukra bízva, lezár, tam a lakásba és így dolgoztam napkeltétől napnyugtáig. — A régi republikában — folytatja — két fiam már katona volt és férjem súlyos betegen feküdt. Nehezen és keservesen dolgoztam másfél holdnyi földín, amit hat métermázsa és 10 kiló gabonáért béreltem. Ezt a darabka földet dolgoztam meg 33 éven át. Hányszor fizettem ki az árát és mégsem került a tulajdonomba. Most a felszabadulás után is kezemben van ez a fčy, de már nem fizetek érte. 52 éves létemre boldogan dolgozom a szövetkezetben, nagyon elégedett vagyok, nincs más vágyam, minthogy minél tovább legýen erőm dolgozni. Két fiam éppúgy dolgozik, mint én és ők is elégedettek. Miután első férjem meghalt, szlovák emberhez mentem férjhez másodszoi, aki szintén belépett a szövetkezetbe. Most így négyen veszünk részt a szövetkezeti munkában. — Mondjon még valamit az emlékeiből — nógatom további beszédre. — A legjobban úgy fogja megérteni a mult és a jelen közötti különbséget, ha azt mondom, hogy ma Furinda a vezetőnk, akinél jobb, okosabb, becsületesebb és önzetlenebb embert nem ismerek és akinek minden igyekezete az, hogy életünk könnyebb és szebb legyen A régi időkben, ha a te. hetős gazda eljött nekünk nincsteleneknek, egy napra szántani a lovával, ezért négy napot kel'ett ledolgoznom olyan munkával, amit ő választott a legnagyobb munka idején és ráadásul még megkövetelte, hogy télen a Garamon öblögessem nagymosáskor a fehérneműjüket. Nekem már csak egy a kívánságom, hogy sokat halljak még azokról a dolgokról amit a szegény nép a jövőben el fog érni. A másik szövetkezeti asszonymunkás a fiatal, életerős, mosolygószemü Kotrusz Károlyné Fiatal anya, kis csecsemője várta otthon, nem igen volt türelme a hosszas beszélgetéshez. De azért szívesen és örömmel vázolta életét a szövetkezet megvalósulása óta. — Férjem és jómagam dolgozom szövetkezetünkben és eredménye az, hogy nemcsak magunkat és két kisgyermekünket látjuk el gondmentesen, de öreg szüleinket is, akik velünk együtt élnek. A pénzosztalékra, amit most kaptam, jaem is számítottam, őszintén szólva™ mert terhességem alatt keveset dolgoztam és szülés után ismét otthon maradtam. Most, mikor ezt megemlítem, eszembe jut egy emlékem a háború alatti időkből. Akkor három pengő napszámra vállaltam munkát és amikor a nehéz nap. szám után ket pengőt adtak, nem volt kihez fordulnom orvoslásért. Munkaadóim azt tettek velem, amit akartak. Ma erősek vagyunk, különösen ilyen vezetővel, mint Furinda elvtárs. Csak féltjük egészségét, mert túlsókat vállal magára. Nekünk sok ilyen Furindára volna szükségünk! Észreveszem, hogy a szövetkezeti asszonyok között nagyon népszerű Hojkó Helena szlovák asszonytársuk, aki a földművesasszonyok szakcsoport, jának elnöknője. Vonzó} melegtekintetű, szíves teremtés, mindig együttlátni magyar asszonytársaival és erftiek az ünnepnek az előkészületeiből is alaposan kivette a részét. Mentegetőzik, hogy csak törve beszél magyarul. — Ha visszatekintek életemre, elérzékenyülök — mondja —, bár ezt nem akarom, kicsit szégyenlem gyengeségemet. Gyermekkorom legmaradandóbb benyomása, hogy amikor iskolaköteles voltam, csak nyáron tanulhattam. Télen nem volt megfelelő ruházatom, így bizony éppen csak hogy írni tanultam meg valamennyire, de az olvasás még most is nehezemre esik. Ezzel —wkw^mm szemben fiaim, akik a mai haladó világban élnek, elérték azt, amit én nem tudtam elérni. Mikoi kisgyerekek voltak. mindig azt mondtam: én nem fogok enni, de nekik tanulniok kell, nehogy úgy járjanak, mint én. Ma hála népi demokratikus rendszerünknek, nem kell valamiről lemondanom, hogy ők tanulhassanak Az egyik most megy repülőgéptervező iskolába, a má. sik itt a középfokú iskolában tanul. Most férjemmel együtt az Egységes Földműves Szövetkezet tagja vágyok. Munkám közben visszagondolok arra, hogy tízéves kordfntó

1 szolgáltam a nagybirtokosnál és ha nem tetszett nekik valami, ha például a libákat kihajtottam a tarlóra és mert már reggel négy óra óta fenn voltam és elszunynyadtam kicsit, akkor jól elvertek. Ha hazamentem, éjfélig kellett még mosogatnom a szakácsnő mellett. Szegény emberhez mentem férjhez és két fiam és egy lányom van. de az én lányomnak már nem kell szolgálnia. Négy középiskolát végzett, takaros ruhája van, az ifjúsági kultúrmunkában résztvesz és amikor ezt látom, csak az fáj nekem, hogy már nem tudom bepótolni azt, amit elmulasztottam. Nehezen tartok lépést a többiekkel, hiányzik az alaptudás Mégis hasznos munkát próbálok végezni, azon vagyok, minél többen lépjenek be a szövetkezetbe és azt hirdetem nekik, hogy jó lesz nekünk, csak dolgozzunk és ne hallgassunk semmiféle hamis be. szédre és rémhírre. Beszélgetésünkbe közbeszól Pálné, az asszonyszövetség helyi alelnöknője, a falu egyik legtevékenyebb tagja: — Hojkóné az egyetlen szlovák asszony volt itt, aki a legnehezebb időkben is összekötő volt a szlovák és magyar asszonyok között és mindig a közös és békés munka híve volt. Ma is azon fáradozik, hogy az ittélő magyarok, szlovákok és áttelepültek közösen, békében dolgozzanak és fejleszszék a falunak szépen induló szövetke, zeti munkáját. Szeretnék Pálnétól is hallani valamit. Látom, hogy élénken kiveszi részét a falu életéből. Szerényen csak ennyit mond: — Férjemet én beszéltem rá, hogy lépjen be a szövetkezetbe és eleinte nagyon szerencsétlennek érezte magát. Ma, amikor az osztalékokat átadták, egyike volt azoknak, akiknek legszebb osztalék jutott és külön dicséretet kapott, hogy télen ő építette fel társaival a pácoidát és ő végezte a szakmunkát. Én erre nagyon büszke vagyok és ma már mindketten elégedett tagjai vagyunk a tőrei EFSz-nek. Turi Mária. A februári tervfeljesítés Szlovákiában Március végéig az ipar minden szakaszán teljesíteni kell a tervet Ágazat b •cs p A szlovák ipar f az . élelmezési i iparon kívül) a februári tervet a fel- | sorolt feladatokban 98.4%-ra teljesí- j tette. | A tervteljesités eredményei egyes ágazatok szerint százalékban kifejezve: m , >0) w -03 g II 99.0 105.2 100.7 101.1 95.2 104.0 84.6 119.0 97.7 99.6 108.0 89.1 99.5 88.7 96.4 100.0 bánya 102.1 energetika 106.2 vasöntö 101.3 fémipar (összesen) 106.5 ebből: nehéz gépipar 98.2 jármüvek 120.4 finom mechanika 86.9 könnyű fémipar 126.3 vegyi ipar 101.4 építő anyag és keramika 90.0 üvegipar 110.4 fakitermelés 96.0 papír 101.4 textü 94.2 bőr és gumi 102.6 film 100.0 az ipar összesen 98.4 95.6 (az élelmezési iparon kívül). A KSS helyiszervezetei az üzemek szakszervezeti csoportjaival és a ČSM szervezet tevékeny részvételével januárban kivizsgálták és részletesen megbírálták a tervteljesítés elégtelen eredményeit, ami első lépés volt a februári teljesítmények emeléséhez. A januári elégtelen eredmények kivizsgálásakor kiderült, hogy csupán állandó megfigyelés, a tervnek lentről és fentről történő ellenőrzése, az azonnali szervezeti és technikai közbelépések, főleg az üzemek vezetősége részéről, küszöbölhetik ki a hiányokat és teremthetnek megfelelő előfeltételeket a terv sikeres teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. A februárban elért eredmények, bár több ágazatban jelentősen jobbak, mint január folyamán, még mindig nem kielégítőek. A KSS Központi Bizottságának márciusi határozata a terv teljesítéséről és túlteljesítéséről egész iparunkban a KSS IX. Kongresszusáig komoly felhívás a Párt minden szervéhez. kezdve az üzemi szervezetektől a legmagasabb fokig. A ROH szervezetek mozgósítsanak minden munkást és technikust a feladatok teljesítésének biztosítására iparunkban. A KSS IX. Kongresszusára vállalt kötelezettségeknek hetenként történő megbeszélése, az üzemek munkásságának mozgósítása lehetővé teszi behozni a késést, teljesíteni és túlteljesíteni » tervet. Míg januárban az ipari termelés tervét a felsorolt feladatokban 10 ipari ágazat nem teljesítette, addig februárban az ilyen ágazatok száma ötre csökkent. Ezenkívül minden elmaradt ágazatban az építőanyag és a kerámiai ipar kivételével javulás állt be. A bányászat általában teljesítette a tervet. A barnaszén kitermelés Handlova fokozott erőkifejtése ellenére is állandóan lemarad a terv mögött. Hasonlóképpen áll a vasérc kitermelés, amelyben érezhető a munkából elmaradás és a termelés folyamatának még mindig rossz szervezése a bányákban (Rudnóbánya) a szakképzett munkaerők elégtelen száma miatt. Bár a kohászat egész évben teljesítette a tervet, főleg a nyersvas kitermelésben, a jó eredményeket csökkenti a nyersacél tervteljesítésének jelentős hátramaradása. A nehéz gépipar tervét főleg az üzemek elkésett tervs/étirása miatt nem teljesítették és azért, mert a műhelyekben nem vitték véghez a szétírást: némely esetekben az ok az volt, hogy nem kaptak nyersanyagot és félkész árut. A finom mechanikában az új iparcikkekre való áttérés bedolgozása csökkenti az előírt feladatok általános teljesítését. A könnyű fémipar magas fokban teljesítette a tervet. Ebben az ágazatban, mint sok másban, a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom kiszélesítése biztosította a jő eredmények elérését. Javulást mutat a textil- és konfekcióipar az utólagosan végrehajtott új munkaerőtoborzás eredményeképpen. A februári tervet azonban nem teljesítette. Minden más termelőágazat javulást mutat a kiszabott feladatok teljesítésében. Fokozott figyelmet kell szentelni az üzemek villamosenergiával való biztos és folyamatos ellátásának. A KSS IX. Kongresszusára vállalt kötelezettségek teljesítése, a munkafegyelem, a hiányzások és az üzemi hullámzások csökkentése, a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom kiterjesztése, főleg a nehéziparban és a KSČ Központi Bizottságának, valamint a KSS Központi Bizottságának határozatainak teljesítése lehetővé teszi számunkra a terv teljesítését már az ötéves terv második évének első negyedévében. Marxista-leninista sarok A PART. 1. A párt, mint a munkásosztály élcsapata. A pártnak mindenekelőtt a munkásosztály élenjáró csapatának kell lennie. A pártr.ak fel kell vennie magába a munkásosztály legjobb elemeit, tapasztataikat, forradalmiságukat, határtalan odaadásukat a proletariátus ügye iránt. De ahhoz, hogy valóban élenjáró csapat legyen, a párt.iak fel kell magát szerelnie a forradalmi elmélettel, a mozgalom törvényeinek ismeretével, a forradalom törvényeinek ismeretével. E nélkül nem képes a proletariátus harcait vezetni, nem képes a proletariátust magával vinni. A párt nem lehet igazi párt, ha csak annak regisztrálására szorítkozik, amit a munkásosztály tömegei átélnek és gondolnak, ha az ösztönös mozgalom uszályában vonszolódik, ha nem ért hozzá, hogy az ösztönös mozgalom renyheségét és politikai közömbösségét legyűrje, ha nem tud a proletariátus pillanatnyi érdekeinél magasabbra emelkedni, ha nem tudja a tömegeket a proletariátus osztályérdekeinek színvonalára emelni. A pártnak a munkásosztály előtt kell járnia, messzebb kell látnia, mint a munkásosztálynak, vezetnie kell a proletariátust és nem szabad az ösztönösség uszályában vonszolódnia. A II. Internacionálé „uszálypolitikát" prédikáló pártjai burzsoápolitikát folytatnak, mely a proletariátust arra kárhoztatja, hogy eszköz legyen a burzsoázia kezében. Csak az a párt, mely a proletariátus élcsapatának álláspontjára helyezkedett és a tömegeket fel tudja emelni a proletariátus osztályérdekeinek színvonalára — csak az ilyen párt képes a munkásosztályt a trade-unionizmus útjáról eltéríteni és önálló " politikai erővé tenni. A Párt a munkásosztály politikai vezére Előbb már beszéltem a munkásosztály harcának nehézségeiről, a harc körülményeinek bonyolult voltáról, sztratégiáról és taktikáról, tartalékokról és manőverezésről, előnyomulásról és visszavonulásról. Ezek a viszonyok nem kevésbbé bonyolultak, ha ugyan, nem bonyolultabbak, mint a háború viszonyai. Ki tud ilyen viszonyok közt tájékozódni, ki adhat a proletariátus milliós tömegeinek helyes orientációt? Nincs hadsereg, amely háborúban tapasztalt vezérkar nélkül ellehetne, ha csak nem akarja m ágát vereségre kárhozhatni. Vájjon nem világos-e, hogy a proletariátus még kevésbbé lehet meg ilyen tapasztalt vezérkar nélkül, hacsak nem akarja magát esküdt ellenségei kénve-kedvére kiszolgáltatni? De hol ez a vezérkar? Ez a vezérkar csak a proletariátus forradalmi pártja lehet. A munkásosztály, ha nincs forradalmi pártja, vezérkar nélküli hadsereg. A Párt a proletariátus harci vezérkara A Párt azonban nem lehet csak élenjáró csapat. Egyszersmind az osztály csapatának is kell lennie, az osztály részének, melyet léte összes gyökerei szorosan az osztályhoz kapcsolnak. Az élenjáró csapat és a munkásosztály egyéb tömege közti különbség, a párttagság és a pártonkívüliek közti különbség nem tűnhetik el, míg az osztályok el nem tűntek, míg a proletariátus más osztályokból egészítődik ki, míg a munkásosztály a maga egészében nem emelkedhetik fel az élenjáró csapat színvonalára. Ámde a Párt megszűnnék Párt lenni, ha ez a különbség szakadássá válna, ha a Párt önmagába zárkóznék és a pártonkívüli tömegektől elszakadna. A Párt nem vezetheti az osztályt, ha nem kapcsolódik össze a pártonkívüli tömegekkel, ha a Párt és a pártonkívüli tömegek között nincs összeforrás, ha ezek a tömegek nem fogadják el a Párt vezetését, ha a Pártnak a tömeÄ t geknél nincs erkölcsi és politikai hitele. Nemrégiben Pártunk kétszázezer új munkástagot vett fel. Figyelemreméltó ebben az a körülmény, hogy ezek nem annyira maguktól jöttek a Pártba, mint amennyire a többi munkás, a pártonkívüli tömeg küldte őket, mely az új tagok felvételében aktív szerepot játszott; a jóváhagyása nélkül új tagot egyáltalán nem vettek fel. Ez a tény arról tanúskodik, hogy a pártonkívüli munkások széles tömegei a mi Pártunkat a saját pártjuknak, hozzájuk közelálló, velük egy-hús-vér pártnak tekintik, melynek kiszélesítésében és megerősítésében jnélységesen érdekeltek s melynek vezetésére önként rábízták sorsukat. Aligha kell bizonyítgatni, hogy e megfoghatatlan erkölcsi szálak nélkül, melyek a Pártot a pártonkívüli tömegekkel összefűzik, a Párt nem lehetne osztályának döntő ereje. A Párt elszakíthatatlanul a munkásosztály része „Mi — mondja Lenin — az osztály pártja vagyunk és ezért csaknem az egész osztálynak (háborús időkben, a polgárháború korszakában pedig éppenséggel az egész osztálynak) pártunk vezetése alatt kell cselekednie, mennél szorosabban kell pártunkhoz csatlakoznia, de puszta ábrándozás és „uszálypolitika" volna azt hinni, hogy majdnem az egész osztály vagy az egész osztály képes lesz a kapitalizmuson belül élcsapata, szociáldemokrata pártja tudatosságáig és aktivitásáig felemelkedni. Egyetlen értelmes szociáldemokrata sem kételkedett még abban, hogy a kapitalizmus alatt még a szakszervezet (ez az egyszerűbb, a kevéssé fejlett rétegek tudatosságához közelebb álló szervezet) sem képes átfogni majdnem az egész, vagy az egész munkásosztályt. Csak magunkat ámítanók, behunynék szemünket óriási feladataink előtt, szűkebbre vonnók ezeket a feladatokat, ha megfeledkeznénk az élcsapat és az élcsapat fele- vonzódó tömegek közötti különbségről, ha megfeledkeznénk az élcsapat állandó kötelességéről, hogy mind szélesebb és szélesebb tömegeket emeljen fel erre az élcsapatszínvonalra." 2. A Párt, mint a munkásosztály szervezett csapata. A Párt nemcsak élenjáró csapata a munkásosztálynak. Ha az osztály harcait tényleg vezetni akarja, akkor egyszersmind osztálya szervezett csapatának is kell lennie. A Párt feladata a kapitalizmus viszonyai között rendkívül nagyok és változatosak. A Pártnak a proletariátus harcait a belső és külső feplődés rendkívül nehéz viszonyai között kell vezetnie. Támadásra kell vezetnie a proletariátust, mikor a körülmények offenzívát követelnek, ki kell vonnia a proletariátust az erős ellenfél csapásai alól, mikor a körülmények visszavonulást követelnek, a pártonkívüli szervezetlen munkások milliós tömegeibe bele kell vinnie a harci fegyelem és a tervszerűség szellemét, a szervezettség és a kitartás szellemét. De a Párt csak akkor teljesítheti ezt a feladatát, ha a Párt maga a proletariátus szervezett csapata. E nélkül szó sem lehet arról, hogy a Párt tényleg vezette a proletariátus milliós tömegeit. A Párt a munkásosztály szervezett csapata Az a gondolat, hogy a Párt szervezett egész, Pártunk szervezeti szabályainak első pontjában, Lenin ismeretes fogalmazásában van lerögzítve, mely a Pártot a szervezetek összességének tekinti, a Párt tagjait pedig valamely pártszervezet tagjainak A mensevikek, akik már 1903ban kifogásolták ezt a foga'.mazást, helyette azt a „rendszert" ajánlották, hogy párttag az legyen, aki a Párthoztartozónak számítja magát; ez a „rendszer" a párttag „címet" kiterjesztette volna minden „tanárra" és „gimnazistára" minden „szimpatizálóra" és „sztrájkolóra", aki a Pártot valami módon támogatja, de nem tartozik és nem is ak.i- tartozni egyetlen pártszervezethez sem. Aligha kell bizonyítgatni, hogy ha ez az eredeti „rendszer" megszilárdult volna Pártunkban, ez elkerülhetetlenül arra vezetett volna, hogy a Pártot tanárok és gimnazisták árasztották volna el és hogy a Párt szétfolyó, formátlan, dezorganizált „alakulattá" fajult volna, mely elvész az együttérzők" tengerében, melynél elmosódik a határvonal Párt és osztály között és amely meghiúsítja a Pártnak azt a feladatát, hogy a szervezetlen tömegeket az élcsapat színvonalára emelje. Mondani sem kell, hogy ilyen opportunista „rendszer" mellett, pártunk a forradalom folyamán nem lett volna képes betölteni szerepét, mint a munkásosztály szervezett magija. „Martov elvtárs álláspontja szerint — mondja Lenin — a Párt határa teljesen meghatározatlan marad, mert hiszen „minden sztrájkoló" megteheti azt, hogy „párttagnak nevezi kí magát". Mi a haszna ennek az elmosódottságnak? Az „elnevezés" széles elterjedtsége. A kára pedig az, hogy beviszi a tömegekbe azt a dezorganizáló eszmét, hogy osztályés párt összecserélhető ..." De a Párt nemcsak a pártszervezetek összessége. A Párt egyszersmind ezeknek a szervezeteknek egységes rendszere, azok formális egyesítése egyetlen egésszé, a vezetés felsőbb és alsóbb szerveivel, a kisebbségnek a többség alá rendelésével, gyakorlati határozatokkal, melyek a Párt minden tagjára kötelezők. E feltétel nélkül a Párt nem lehet olyan egységes szervezett egész, mely a munkásosztály harcainak tervszerű és szervezett vezetését megvalósítani képes „Azelőtt — mondotta Lenin — pártunk nem volt formálisan megszervezett egész, hanem csak egyes csoportok összege és ezért más viszony e csoportok között, mint az eszmei ráhatás, nem is lehetett. Most szervezett párt lettünk és ez igenis, hatalom létesítését jelenti, azt, hogy az eszmék tekintélye a hatalom tekintélyévé változik át, azt. hogy az alsó pártfórumok alá vannak rendelve a felsőbbeknek." (Folytatjuk)