Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-16 / 64. szám, csütörtök

I w

1 ^BHBPC A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 március 16, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 64. szám Magyarország nem rés, hanem szilárd bástya a béke frontján n ünnepi külsőségek közt megnyílt fővárosunkban a Magyar Népköztársaság dokumentációs kiállítása (E. V.) I\Ta délben 12 árakor a Szlovák Egye tem előcsarnokában ünnepélyes külsőségek között megnyílt a Tájékoztatási Megbízotti Hivatal rendezésébe

n a Magyar Népköztársaság dokumentációs kiállítása a nemrég Budapesten „A kétéves tervből az ötéves tervbe" című csehszlovák kiállítás viszonzásaként. A kiállításnak minden fényképe, statisztikai adata és dokumentuma meggyőző tanúságot tesz egy ország hatalmas építő akaratáról, termelő lendületéről és egy új, boldogabb életforma megalkotásáról. „Tiéd az ország, magadnak építed" — mondotta százegynéhány évvel ezelőtt Kossuth Lajos, de csak most, hogy a Szovjetúnió győzelmes hadserege felszabadította Magyarországot a fasizmus igája alól s a népi demokrácia a mag

a gazdájává tette a magyar népet, válhatott valóra Kossuthnak ez az elképzelése és Petőfinek álma az ország függetlenségéről, a magyar nép szabadságáról a környező országok nagy családjában. Ma, a magyar ötéves tervnek nagysikerű első esztendejében, ez a kiállítás arról tanúskodik, hogy a mai új Magyarország a Szovjetunió által vezetett béketábornak erős, megbízható és megingathatatlan bástyája és az a barátság, amely népeinket s annak vezetőit, Gottwaldot és Rákosit összefűzi, ugyancsak a békének legyőzhetetlen, erős pillére. Napjainknak minden eseménye — igy ez a ma megnyílt nagyarányú dokumentációs kiállítás is — meggyőzően igazolják, hogy nincs rése a béke eme bástyájának s ez ma mindennél több. Mert erőseknek, magabízóknak kell lennünk, építő szándékainkban lankadatlannak, békeakaratunkban ébereknek és harcra elszántaknak. Ezt a hitet sugározza felénk ez a kiállítás s erről az erős hitről tesznek tanúságot a megnyitás alkalmával elhangzott beszédek, Losonczy Géza államtitkárnak, a magyar kormány megbízottjának ünnepi megnyitója és dr. Pavlík tájékoztatásügyi megbízottnak nagyhatású beszéde is. A Szovjetúnió hatalmas ereje nem csupán megnyitotta az utat a magyar dolgozók milliós tömegének felszabadulására, a munkásosztály uralomrajutására, hanem lehetővé tette a romokban heverő ország teljes megújhodását, a szocializmus építését is. A felszabadulás óta eltelt öt esztendő alatt, amiről ez a kiállítás csalhatatlan képet ad, a magyar dolgozó nép kezébe vette sorsának irányítását és olyan alkotó munkát végzett, olyan értékeket termelt, amelyekre méltán büszke lehet. A számok, a statisztikai adatok mindennél ékesebben beszélnek. Uj hidak és gyárak százai, munkásotthonok ezrei, kórházak, üdülők, sporttelepek, színházak, kultúrintézmények, bölcsődék épültek fel és minden bővül, terjed és nő a szocializmus érlelő napfényében. A fényképekről öntudatos, erélytől sugárzó arcok pillantanak ránk s ezek az arcok arról beszélnek, hogy egy új embertípus, a közösségért élő dolgozó, a munkájáért élő új hős tört fel az idő méhéből. Ezek az új hősök megdöntik a régi, korhadt és meddő világot s felszámolják annak még csonka maradványait. Uj munkásosztály, új parasztság és értelmiség formálódott csakúgy, mint nálunk Gottwald és Široký elvtársak vezetése alatt s ezek az újarcú dolgozók, koruknak ezek az új hősei tisztán látják és értik az összefüggést a maguk munkája és a világ folyása, a béke és a haladás ügye között. Egyetlen fegyverükkel, az alkotás lendületével, a munkával állnak helyt posztjukon, a béke bástyáján. Munka, szüntelen teremtő és építő munka! Ma ez a munka, ez a teremtő élet a béke leghathatósabb fegyvere s egyúttal boldogságunk kútforrása. A háborús bujtogatok és uszítók, a nyugat ármánykodó imperialistái ellen a magyar nép is, okulva a Szovjetúnió példáján, a munka, a tervszerű építés, az ötéves terv sikeres fegyverét szegzi. Nem lehet kétséges, hogy ez a fegyver, a béke vágyának, hatalmas akarata erősebb az imperialista hatalmak minden ármányánál. A kiállításon megjelentek K. Šmidke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Štefan Bašťovanský, a KSS főtitkára, a Megbízott Testület tagjai, élükön dr. Husák elnökkel, Novikov, a Szovjetúnió bratislavai főkonzulja, a népi demokráciák konzulátusainak vezetői, köztük Vándor magyar és Kamov bolgár főkonzul. Az itt tartózkodó bolgár kulturális küldöttség, valamint Gergely Sándor, a Magyar írószövetség elnöke szintén résztvettek a magyar dokumentációs kiállítás ünnepélyes megnyitásán. A himnuszok elhangzása után Losonczy Géza államtitkár, a magyar kormány kiküldöttje a következő beszéddel nyitotta meg a kiállítást: Losonczy Géza államtitkár beszéde Néhány hónappal ezelőtt nyitotta meg Budapesten Novomeský miniszter úr azt a kiállítást, amely Szlovákia fejlődését mutatta be a kétéves tervtől az ötéves tervig a magyar dolgozóknak. Ma pedig megnyitjuk itt Bratislaváfoan azt a kiállítást, amely a felszabadult Magyarország útjáról és fejlődésének távlatairól ad képet Szlovákia dolgozóinak. A kiállítást oly időpontban nyitjuk meg, amikor a Magyar Népköztársaság dolgozóit mindössze néhány hét választja el országunk felszabadulásának ötödik évfordulójától. 1950 április 4-én lesz öt éve annak, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg a német és a magyar fasiszták utolsó hordáit is kiverte országunkból és ezzel hazánk egész területe felszabadult. Ma, amikor visszatekintünk az elmúlt öt esztendő folyamán megtett utunkra, megállapíthattuk, hogy ez az idő a nagy munka, a nagy harcok és a nagy diadalok korszaka volt dolgozó népünk életében. A kiállítás valamelyes képet fog adni Szlovákia dolgozóinak arról, hogy mily szörnyű pusztulást és rombolást szenvedett országunk a fasiszta háború következtében. Hazánk egyike volt azoknak az országoknak, amelyeket a világháború legjobban elpusztított. Felrobbantott hidak, felperzselt falvak, lebombázott városok, kifosztott ipar és mezőgazdaság, tömegnyomor, pusztító gyermekhaladóság és infláció — ilyen képet mutatott országunk a második világháború befejezésekor. Ilyen örökséget hagyott dolgozó népünkre a vérben és gyalázatban öszszeomlott reakciós rendszer. Ebből a mélységből emelkedtünk öt esztendő alatt fejlődésünknek arra a fokára, ahol most állunk. Országunk újjáépítését hároméves tervünk sikeres megvalósítása során befejeztük és megkezdtük ötéves tervünk végrehajtását, amely le fogja rakni a szocializmus alapjait hazánkban, városokban és falvakban egyaránt. Hároméves tervünket két hónappal a határidő előtt teljesítettük s ez idő alatt elért sikereinkre jellemző, hogy ipari termelésünk több mint 50 százalékkal múlta felül a terv befejezésekor az utolsó békeév termelési színvonalát, s a dolgozó nép életszínvonala 40 százalékkal magasabb, mint az akkori. Ötéves tervünk szerint viszont nemzeti jövedelmünk értékének 1954-ben el kell érnie az 1949. évi nemzeti jövede lem értékének 163 százalékát, dolgozó népünk életszínvonalának pedig ugyanezen idő alatt 35 százalékkal kell emelkednie. Ezek a sikerek — ismétlem — kemény munka és kemény harc eredményei. A felszabadulás óta eltelt öt esztendő alatt forradalmi változások mentek végbe országunk politikai, gazdasági és kulturális életében. A hatalom szilárdan a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezébe került: népi demokratikus rendszerünk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. A minisztériumokba és az államapparátus egyéb szerveibe 29.000 munkás és dolgozó paraszt került a hároméves terv alatt, akik szívvel-lélekkel szolgálják a szocializmus építésének ügyét. A kivívott és megszilárdított munkáshatalom segítségével elértük, hogy 1949 végére a nagyipar, a hitelszerveZet, a közlekedés, a külkereskedelem és a nagykereskedelem minden nagyotob szervezeti megrázkódtatás nélkül teljesen állami kézbe került. Jelentős előrehaladást értünk el a mezőgazdaságban a szocialista szektor megerősítése terén. A hároméves tervtidíije alátt 1500 termelő szövetkezeti csoport alakult. A szocialista szektor falun az állami kézben lévő egyéb területekkel együtt az összes mezőgazdasági művelés alatt álló terület 17.8 százalékát tette ki a hároméves terv végén. Az azóta eltelt néhány hónap alatt mind újabb és újabb termelő szövetkezeti csoportok alakulnak és a szocializmus építése falun is örvendetesen halad előre. Mindezeknek az eredményeknek következtében a hároméves terv utolsó esztendejében a szocialista elemek részesedése a nemzeti jövedelemben már elérte a 66 százalékot. Országunk dolgozó népe már jogos elégtétellel és büszkeséggel tekint ezekre a sikerekre, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a felszabadulás óta elért. A szocializmust építő agya és keze nyomán évről évre gazdagabbá, szebbé és vidámabbá válik nálunk az élet. Megindul és kibontakozóban van hazánkban a kultúrforradalom: megváltozott a dolgozó viszonya nemcsak a munkához, hanem a kultúrához is. Iskoláink és főiskoláink növendékeinek összetétele alapvető módon megváltozott: a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megtörését jellemzi az a körülmény, hogy túlsúlyba kerülnek a munkás- és szegényparaszt származású diákok iskoláink padjaiban. A kulturális éhség oly erővel jelentkezik, hogy kielégítése számos területen máris komoly gondot okoz. Pártunknak és kormányunknak. A magyar dolgozó nép — mint mondottuk — a jogos büszkeség érzésével tekint az elért eredményekre és szilárd önbizalommal tekint a jövő elé. Ugyanakkor korántsem becsüli le azokat a nehézségeket, akadályokat és veszélyeket, amelyek még útunkban állanak. Tudatában van annak, hogy a magyar reakció, amelyet bátorítanak és szerveznek az angol-amerikai háborús uszítók, a jövőben is mindent meg fog kísérelni népünk felemelkedésének megzavarására és akadályozására. Eddig elért eredményeinket az imperialisták zsoldjába szegődő reakció elleni győzelmes harcokban vív(Folytatás a 3. oldalon) Szlovákia fővárosában ma délelőtt újabb kézszorítással pecsételte meg Magyarország és Csehszlovákia, e két szomszédos népi demokratikus állam barátságát, újabb bizonyítékát adva ezzel annak, hogy közös úton, egy cél: a szocializmus felé haladnak. Dr. M. FALT AN, földművelésügyi megbízott: AZ EFSz FŐFELADATA AFDLD KÖZÖS MEGMÜVELESE Klement Gottwald köztársasági elnök és a KSC föltkára, Slánský elvtárs is a Központi Bizottság februári ülésén az egész Pártnak, minden politikai, állami és népszervnek pontosan megadták az irányelveket, hogyan kell eljárni a szocializmus építésénél falvainkban. Az EFSz-ek építésével építjük a szocializmust falvainkban. Klement Gottwald köztársasági elnök a legfontosabb feladatul tűzte ki, hogy a szövetkezeteket a föld közös megműveléséhez és a közös gazdálkodáshoz elvezessük. Slánský képviselő, a KSC főtitkára, részletes és mély elemzést adott az EFSz-ek mai problémáiról és meggyőzően bebizonyította, hogy mezőgazdaságunk mai szétaprózottsága és szétdaraboltsága 1,400.000 mezőgazdasági üzemre és 33,000.000 parcellára, a mezőgazdasági termelés fejlődésének akadálya, továbbá akadályozza a gépek érvényre juttatását, a modern technika és agronómiai tudomány érvényesítését, tehát akadályozza a falu gazdasági és kulturális előrehaladását. A feladatok meg vannak szabva, most arról van szó, hogyan biztosítsuk a legyorsabban és legjobban ezeknek a feladatoknak a megvalósítását. Már ma van néhány EFSzUnk, amelyekből gyakorlati tapasztalatokat meríthetünk a Központi Bizottság által elénk tűzött feladatok teljesítésénél. Ezeknek a szövetkezeteknek egyike a želiezovcei járás tőrei EFSz, ahol a szövetkezeti tagok élükön politikailag érett elvtársakkal szép eredményeket érnek el, amelyek számunkra bizonyságul szolgálnak arra, hogyan kell az EFSz-eknek figyelmüket főfeladatukra, a föld közös megművelésére összpontosítani. Ezek a földművesek — szövetkezeti tagok — 330 hektárnyi földterületen közösen dolgoznak és munkájuk eredményeit a szerint osztják fel egymás között, hogy a szövetkezet melyik tagja hány napot dolgozott le a közös birtokon. És a föld e közös megművelésének eredményei bizony szép példa Szlovákia többi Egységes Földműves Szövetkezete számára. Nemcsak az EFSzek, hanem a népi és állami közigazgatás mezőgazdasági felelős funkcionáriusai is okulást nyerhetnek e szövetkezet tapasztalataiból. Egy évi közös földmüvelés után Tőrén alapvetően emelkedett a földek hozama és így a temészetbeni járandóságon kívül az év végén jelentős pénzjutalmakat is oszthattak szét az elvégzett munkáért. Ennek a szövetkezeti példának alapján mindnyájan láthatjuk azt, hogy a mi EFSz-einkben haladószellemű emberek is vannak, akik már ma be akarják vezetni a mezőgazdasági termelés magasabb formáit a tegnapéival szemben. Ezért a falusi pártszervezetek és a népi közigazgatás többi szervezeteinek is főfeladata, ezt a törekvést támogatni, sőt mi több, segítséget nyújtani a föld közös megművelésének megvalósitásában az EFSz-ekben. Slánský elvtárs mondotta: „Ne legyen egyetlen egy EFSz sem, amely most tavasszal ne szervezné meg a közös tavaszi munkálatokat." Ez azt jelenti, hogy az EFSz-eknek ezt a Í

feladatot, amelyet a Központi Bizottság tűzött ki, úgy kell teljesíteniök, mint első és legalapvetőbb feladatukat ezen a tavaszon. A közös trágyakihordás, a gépek közös kihasználása, a közös vetés és a közös vetési terv fokozatos előkészítése, ezek azok a föfeladatok, amelyeket meg kell szervezni a tavaszi mezőgazdasági munkálatoknál. Itt aztán megmutatják igazi arcukat mindazok a szövetkezetek, amelyek csak kérkednek azzal, hogy szövetkezetek, azonban semmiféle tevékenységet nem mutatnak ki. Nem akarunk csak papíron lévő szövetkezeteket. A szövetkezetek tevékenységének tartalmát igen világosan és konkréten felvázolta a Párt Központi Bizottsága és e feladtok teljesítéséért folyó versenyben kitűnik majd, hogy az egyes szövetkezetek hogyan készültek elö már a télen a tavaszi munkálatokra. Azonban másfelöl vannak olyan szövetkezeteink is, amelyekben a falusi zsírosparasztok „gazdálkodnak". A falusi pártszervezeteken ál„ hogy ezekben az EFSz-ekben rendet teremtsenek és következetesen érvényre juttassák az osztálybeli különbségek elvét. Az EFSz-ekben fiatal földművesekre kell. támaszkodnunk, akik meggyőződéssel építik az új falut, nem pedig a falusi zsíros parasztokra, akik számításból tolakodtak be az EFSz-ekbe, hogy szétzúzzák őlfet. Példás EFSzeket közös földmegműveléssel csak a falusi zsíros parasztok ellen folytatott folytonos harccal lehet építeni, továbbá azzal, hogy folytonosan megfosztjuk őket alapvető termelő erőiktől, amilyenek például a nehéz gépek és hasonlók és végül, mint ahogy azt Gottwald elvtárs mondja: „Teljes kiszorításukkal a falubeli döntésekből". Ez azt jelenti, hogy az összes párttagok a falvakon tagjai kell, hogy legyenek az EFSz-eknek és mint szemük fényét kell őrizniök szövetkezetüket az osztályellenségtől. Ha a kisés középparasztok többi tömegei, amelyek az EFSz-eken kívül állanak, íátnl fogják elvtársaink politikájának helyes, ségét az EFSz-ekben az egész faiu érdekében, akkor a kis- és középföldmüvesek meggyőződnek arról, hogy az ő helyük az új falu többi építői között van az EFSz-ekben. Hogyha az EFSz-ek építésében az összes alapvető feladatokat úgy teljesítjük, mint ahogy azt nekünk Klement Gottwald köztársasági elnök és Slánský elvtárs Pártunk központi bizottsága legutóbbi ülésén megszabták, akkor megteremtjük az előfeltételeket arra, hogy összes EFSz-eink áttérjenek a mezőgazdasági termelés magasabb fokára, a föld közös megművelésére és így megteremtsék a szocializmus felé haladó falu örömteljesebb és jobb életét. A volt kommenciósok; a kis- és középparasztok ebben a törekvésben szép példát mutattak Tőrén összes falvainknak. Az új faiu építésében elért eredményeik legalapvetőbb jellemvonása a magyar nemzetiségű polgárok testvéri együttműködése a szlovák polgárokkal. Tőre községben túlnyomórészt magyar nemzetiségű polgárok élnek, azonban az az igazi internacionalizmus, amit itt megteremtettek, ékes bizonyítéka annak, hogy a dolgozó kisparasztnak, legyen az akár magyar, akár szlovák, jobb dolga lesz, ha testvéri egyetértésben, közösen fogja kihasználni a mezőgazdasági termelés magasabb formáit: ez a íöld közős megművelése.