Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-19 / 43. szám, vasárnap

6 ÜJSZÖ 1950 február 19 &adó Sászló A S. RIM. SOBOTA ÜJ SZERZEMÉNYE ELMONDJA ... Évekkel ezelőtt egy vékony, fekete gyerek tűnt fel a losonci grundokon. A kis Radó nagyon szerette a, labdát. Állandóan az­zal játszott és boldog volt, ha minél többet futballozhatott. A LAFC-ban kezdte és hosszú utat kellett megtennie, míg eljutott Bátyiig. Tulajdonképpen Loson­con lett nagy futballista Radó­ból. Spitz Illés, a legendás hírű edző szaktudása, Radó tanulé­konysága hozzásegítette ahhoz, hogy elődjének, „Schöfi"-nek méltő utódaként emlegessék. — Spitz Illés felfedezettje va­gyok! — hangoztatja ma is Ra­dó Laci. Eredetileg kapusnak indult a LAFC kölyökcsapatában, de az­tán mint csatár tünt fel a LAFC ifiben. Nem is mutatott semmi különösebbet, mint a vele egyko­rú társai. Amikor 1937-ben be­került az első csapatba, Spitz felismerte a nyur­ga, sovány Laci fedezetképessé­geit, nem is en­gedte el aztán innen. Így kez­dődött. Azután Füleken folyta­tódott . .. — Exisztenciá­lis okokból kény­telen voltam 1948-ban megválni Losonctól — kezdi szavait Radó. — Füleken nagyon jól éreztem magam, de tavaly ősszel kikezdtek. Egyné­hány, futballhoz nem értő veze­tőségi tag hamis állításokkal vá­doltak engem is és ezzel szét­keverték a csapatot is. — Mikor kerültél Rim. Sobo­tára? — Mult év decemberében. Az itteni Drevona cégnél, mint köny­velő helyezkedtem el. Nagyon jól érzem magamat új helyemen, ahol a játékosok testvérként ke­zelnek engem' is. Jó a csapat, a játékosok nagyon összetartanak. Sok a jó játékos s valamennyi nagy igyekezettel készül fel az új szezonra. Tizenkilenc elsőren­dű játékosa van ma Rim. Sobo­tának s így nagy lesz majd a versengés, hogy ki kerüljön be az I.-be ? — Milyen formában érzed ma­gadat? — Bár már 28 év felé járok, mégis még mindig jó formában érzem magamat. Földön, de fő­leg levegőben még ma is ura tu­dok lenni a labdának. Itt elgondolkozik kicsit, talán azon, hogy mit is mondjon? — Néha sokáig cipelem a lab­dát — mondja őszintén. — De ez csak akkor fordul elö, ha nem vagyok formában ... Tessék el­hinni, hogy most jöfc még csak az igazi Radó Laci! — S ezt el is várják tőled a rim. sobotai szurkolók! — mond­juk. — De mondd, Laci, mégis melyik csapatban érezted magad a legjobban? — Losoncot kell megjelölnöm — mondja. — Ott szereztem tu­dásom legjavát, ott voltak a leg­jobb barátok, no meg ott vol­tam igazán fiatal... Spitz Illés volt akkor az edző s az ő keze alatt tanultam. Micsoda edzések voltak azok! Node volt is ered­ménye ennek! — De azért Batyiban is be­csülettel akarom megállni a he­lyemet! — folytatja Laci. —; ígérem, hogy a vezetőség mellett a szurkolók is meg lesznek ve­lem elégedve. A nívósabb baj­noki mérkőzéseken nívósabb küz­delmet láthat majd a hazai hálás közönségünk is. Bízzunk ma­gunkban s akkor a siker sem marad el! — Azt mondják — mondjuk hamisan — elhomályosodott kis­sé a Rim. Sobota neve? — Hát figyeljék majd meg, hogy tavasszal mi újra kifénye­sítjük! — omla. — Király (Magyarország) vezet a műkorcsolyázó EB első napián Pénteken, az oslói Bislet-stádion­ban kezdték el az idei műkorcsolyá­zó Európa-bajnokságot. Műsoron a kötelező férfigyakorlatok voltak. Az első nap után Király (Magyaror­szág) vezet Seib (Ausztria) előtt. Király 788.2, Seib 744 pontot ért el. Az 51. csehszlovák sibajnokság harmadik napja Krajňák (ATK) nyerte a lesiklást B női lesiklás győztese: Maxantová (LTC Prága) - Brchel a verseny favoritja megsérült TÁTRA LOMNIC. — Pénteken, a délelőtti órákban megérkeztek a francia és a finn versenyzők is. A francia küldöttség 15 tagból áll. Nyolc férfi, három női ver­senyző és négy vezető, illetve edző érkezett a versenyek szín­helyére. Tegnap, a versenyek harmadik napján a férfi és női lesiklást bonyolították le. A férfi­versenyzők a rekordidő alatt ké­szült új pályán versenyeztek, mely gyorsnak, de nagyon veszé­lyesnek bizonyult. Egyetlen férfi­versenyző, a favorit Brchel sérült meg könnyebben, úgyhogy a versenyt feladata. Az új ver­senypályát Brchel építette, min­den szakazát jól ismerte. Mindkét versenyszám simán folyt le. A csehszlovák ugrók pénteken edzést tartottak. Zdenék Remza, a legjobb versenyző megsérült. Orvosi vélemény szerint ebben az idényben már nem versenyez­het. A lesiklást szép küzdelmek után Vlado Krajňák, az ATK versenyzője, a női lesiklást pedig a prágai LTC versenyzője Ma" xoutová nyerte meg. A részletes eredmények a kö­vetkezők: FÉRFIAK: 1. VI. Krajňák (ATK) 3:15.4 mp., 2. Parma (S. Frenštát) 3:14.8 mp., 3. Bogdálek (ZSJ Včela Brno) 3:23.2 mp., 4. Knapp (ZSJ Dynamo Slavia) 3:23.4 mp., 5. Fučík (S. 2el. Brod) 3:29 0 mp., 6. Oto Krajňák (Slovensko) 3:50.2 mp., 7. Špaček ÍZSJ Zdaj LTC) 3:31.0 mp., 8. Pitucha (ATK) 3:32.0 mp., 9. Jiru (S. Malá Skala) 3.32.6 mp., 10. Krasula (Slovensko) 3.33.4 mp., 11. Ing. Klosar (ZSJ Slavia Dynamo) 3.35.4 mp., 12. Hromádka (S. Vinohrady) 3.37.8 mp., 13. Bruner (ATK) 3.40.2 mp., 14. Teplík (S. Frydstein) 3.41.8 mp., 15. Chovanec (Sovensko) 3.42.8 mp. NÖK: 1. Maxantová (ZSJ Zdar LTC Praha) 3:17 mp., 2. Beinhauerová (ZSJ Včela Brno) 3:17.4 mp., 3. Čunderlíková (Slovensko) 3:19.4 mp., 4. Petrlová (Slovensko) 3:24 mp., 5. Krafková (S. Pražský) 3:24.6 mp., 6. Wágnerová (ZSJ Zdar LTC Praha) 3:27.6 mp., 7. Leková (Slavia ZSJ Dynamo Praha) 3:28.5 mp., 8. Paktorová (S. Praha Vršovi" ce) 3:32 mp., 9. Holá (S. Vinohrady) 3:34 mp., Félszázados jubileumát ünnepli Komárno labdarúgóspotija Teljes erővel indulunk a bajnokságnak — a% első helyre pályásunk — mondotta Lengyel Sándor, a Sokol Skoda Komárno ügyvezetője Nemzetközi jubileumi tornát rendeznek, melyre bel- és külföldi élcsapatokat hívnak meg (f. i.) Nem mindennapos jubileumot ünnepel idén a Sokul Äkoda Komárno. Ötven évvel ezelőtt néhány lelkes sportember kezdeményezésére megalapították a Komáromi Football Clubot, melynek utóda a Sokol Skoda Komárno. Nagy sikerek, szép mérkőzések és felejthetetlenül nagy küzdelmek jutnak az eszembe, amikor Komárom „öreg" futballis­táival, az egyesület mostani ve­zetőivel beszélgetek a múltról és a jövő terveiről. Nem is olyan régen, jónevű játékosai voltak a csapatnak, — ma fáradhatatlan funkcionáriu­sok. Sport nélkül — azt hiszem — élni sem tudnak már, összenőttek már vele, elválaszthatatlan jóbará­tok lettek. Naponta vitatják meg a problémákat, új tervek születnek, dolgoznak... Bátran állithatjuk, hogy sehol Lengyel Sándor, sem voltak olyan nagy nehézségei és gondjai az egyesület vezetőségének, mint Komá­romban. A felszabadulás óta négyszer változott meg a csapat elnevezése. Előbb a vasutasok, majd a város s végül a Škoda hajógyár vették át az egyesület véd­nökségét. A legjobb játékosokat elveszítették. Sokan Magyarországra települtek át, a többi jónevű játékos pedig a szélrózsa minden irányában helyezkedett el. Ifjúsági játékosok s egynéhány „öreg" maradt Ko­máromban, akik a lehetetlennel próbálkoztak meg. Az egyesület, mely Szlovákiában vezető szerepet ját­szott, a tabella utolsó helyére csúszott le s bizony az őszi évad elején nagyon kritikus volt a helyzet. Mi volt ennek az oka? Komáromban az illetékesek egyáltalában nem tö­rődtek a testneveléssel — a sporttal. A csapatot nem­hogy nem támogatták, de terveikben, munkájukban gáncsolták. Mi ma a helyzet? Örömmel állapíthatjuk meg, hogy lelkes, nagy munka folyik. A telet mind a veze­tőség, mind a játékosok jól használták ki és a csapat nagy reményekkel indul a néhány hét múlva kezdődő tavaszi bajnokságban. A félszázados jubileumot országos viszonylat­ban is kellőképpen akarják megünnepelni és a csapat vezetősége be akarja bizonyítani, hogy Komárom lab­darúgó csapata ismét visszaszerzi régi patinás jó ne­vét. Jövőre felsőbb osztályban akarnak küzdeni a baj­noki pontokért. Lengyel Sándort, a Só­tól Skoda Komárno labda­•úgó csapatának ügyveze­tőjét kerestük fel, aki a ;sapat terveiről a követke­sőket mondotta: — A csapat vezetését 1949-ben az őszi évad ele­jén vettem át. Akkor a ta­bella utolsó helyén álltunk, ahonnan a 9. helyre tornáz­tuk fel magunkat. Ha a ha­iodik helyen végeztünk vol­ia, most tavasszal, az át­szervezés után már maga­sabb bajnokságban küzdhet­íénk. Remélem ez az idén sikerül! Kostka Lajos, az SK Bratislava volt jeles já­tékosa vette át csapatunk edzését. Nagy szeretettel foglalkozik a csapattal. Erősítést is szereztünk. Több élvonalbeli játékos, saját neveléseink jöttek vissza a csapatba: Angyal, a Mészáros fivérek, Szla­menka és Cibulka jöttek vissza. — Teljes erővel indulunk a bajnokságnak, — az első helyre pályázunk. Jövőre feltétlenül magasabb baj­nokságban akarunk játsza­li. Tervünk, hogy az egykor országos hírű labdarúgó sportunkat feltámasszuk! Ebben az évben ünnepeljük félszázados jubileumunkat. Nemzetközi labdarúgó tor­nát rendezünk, melyre bel­és külföldi élcsapatokat hí­vunk meg. — Sajnos, egyesületünk súlyos anyagi nehézségekkel küzd. Tervbevettük, — úgy mint azt máshol már beve ; zették, — a hajógyár dol­gozói önkéntesen heti fizeté­sükből 1 koronát áldoznak a jövőben a sport céljaira. Remélem dolgozóink öröm­mel hozzák majd meg ezt az áldozatot. Kik játszottak a csapatban? A csapat kapuját felvált­va C s i v r e Ferenc és Su­dák János védték. Csivre Ferenc, 22 éves, nőtlen, fogtechnikus, Sudák pedig 23 éves, a komáromi Práca könyvkereskedés üzletve­zetője. Hátvédek: Jandó La­jos, 20 éves, nőtlen, villanp­szerelő és Vasas Pál, 21 éves, géplakalos. Fedezetek: Kerepeé­ký Mihály, 23 éves, Szecső. di Ferenc, 32 éves, a csa­pat legjobb jálékosa, Tóth Zoltán (Görbe), 31 éves, nős, kereskedősegéd. A Sokol Škoda Komárno labdarúgócsapata. Balról jobb­ra: Girhardt, Butka, Fonód, Moravčik, Vrečič, Jandó, Kerepecky, Lipták, Tóth I., Tóth II., Kányái, Albert, Tölcs és Löwinger. Csatárok: Moravcsik János, 19 éves, Vrecsics József, 18 éves, Ivicsics An­tal, 30 éves, Fonód János, 29 éves és Butka András 25 Az ősszel alakult Sokol ČSSZ Komárno csapatának a vezetőségét is megláto­gattuk. Szabó mérnök, a csapat elnöke és Löwinger László intéző, a csapat ter. veiről a következőket mon­dották: — Sajnos, nincs még lab­darúgó pályánk! Komárom­ban csak egy pálya van. Reméljük, hogy a Sokol Skoda vezetőségével meg. egyezünk és közösen hasz­náljuk majd a stadiont. (Itt jegyezzük meg. hogy Komárom egyetlen labdarú­gó pályája rossz helyen, a város közepén fekszik. A pálya talaja nagyon rossz, poros, egészségtelen. A vá. ros vezetőségének már ré­gen új stádk,n építését kel­lett volna tervbevennie! — szerk.) A ČSSZ Komárno a baj­nokság negyedik osztályá­ban kezdi el szereplését. Aránylag — mondja Sza­bó mérnök, — jó csapatot szerveztünk. Célunk, hogy üzemünkben tömegsporttá fejlesszük a labdarúgást! Mit lehet hall ani a CDKA jégkorongozóinak öltözőjében. Az edző nem korhol — csak magyaráz..* (Moszkva, február hó). A CDKA jégkorongozóinak öltö- j zőjeben vagyunk. A mérkőzés kezdetéig még egy óra van hátra, de a játékosok már ösz­szegyűltek és az öltözködéssel foglalatoskodnak. Nem köny­nyű dolog a jégkorongozóknál az öltözködés. Sok időt vesz igénybe. Különösen a kapus­nál. A kapus vagy tíz szerelé­ket ölt magára s ez majdnem 12 kilót nyom. Mkrticsán, a kapug mosolyogva jegyzi meg: — Majdnem tovább tart az öltözködés, mint maga a já­tékidő ... Itt öltözködik a többi játé­kossal együtt Ánatolij Tárá­szov, a sport érdemes mestere is. Ö a katonacsapat edzője és egyben a középcsatára. Közben az edző tanácsokat ad: — Elvtársak — mondja Tárászov —, ne keserítsen el bennünket az, hogy az ered­mény 0:0"ra áll. Jobban kell játszanunk és akkor lesz ered­mény. Ne feledjük el, hogy a támadósornak védekeznie is kell. Ha a csatárok nem enge­dik át az ellenfél támadósorát, akkor nem kerül veszélybe a kapu és a védelem is tud segí­teni elől. Tárászov nem szidja, nem korholja a játékosokat. Irikább elmagyarázza nekik a hibák kijavításának módját. Ezért tudja eredményesen irányíta­ni a csapatot. És az edző jó munkája az eredmények tük­rében mutatkozik meg. A CDKA ma is vezet a jégko­rongbajnokságban. Megkezdődik a játékidő má­sodik része. A CDKA korongo­zói megfogadták az edző ta­nácsát: a csatárok is igyekez­nek közeműködni a védelem­ben. Az eredmény 1:0 a CDKA javára. Az öltözőben a csapat orvo­sa izomfrissítőt ad a játéko­soknak. Tárászov ismét néhány meg­jegyzést fűz a játékhoz: — Jobban kell tartani a ko­rongot. Most már a védők is igyekezzenek minél többet se­gíteni a támadásokban. Köz­ben Bábics helyezkedjék el a semleges játéktérben és szerel­je le az ellentámadásokat. — Nem lenne jobb, ha én is résztvennék a támadásban? — kérdezi Bábics. —Hiszen most minden erőnket a támadásra akarjuk fordítani. — Azt nem szabad — vála­szolja az edző. — Inkább nél­külözünk egy játékost a tá­madásban, mintsem hogy véd­telenül maradjon a kapu. Most pedig kezdünk, elvtársak. ... Fáradtan, de mégis vi­dáman térnek be a játékosok az ölözőbe a mérkőzés után. Ként pont jutott ismét a tar­solyukba: Kivívták a győzel­met. Gyorsan leszerelik a kor­csolyákat, levetkőznek s utá­na kellemes percek következ­nek a langyos zuhanyozóban. Tárászov már felöltözve várja a fürdőteremből érkező játékosokat. Búcsúzáskor az edző megdicséri játékosait az eredményes munkáért, azután hozzáteszi: — Elvtársak, holnap ponto­san 14 órakor edzés. Viszont­látásra! ÜJ SZO a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Jesenského 8„ II em Telefon 262-77 Fő- és felelősszerkesztő: Lőrincz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bratislava IL Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés 1 évre 540 , % évre 270.—, % évre 135-— 1 hónapra 45.— Kčs.

Next

/
Thumbnails
Contents