Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)
1950-02-15 / 39. szám, szerda
6 UJS 7Ö 1950 február 18 Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége február 10 én teljes ülést tartott. Az ülésen Rákosi Mátyás főtitkár elvtárs beszámolt a politikai helyzetről és a Párt feladatairól. A Központi Vezetőség a beszámolót egyhangúlag jóváhagyta és meghozta a szükséges határozatokat. Rákosi elvtárs beszéde Rákosi elvtárs beszéde elején megállapította, hogy a nemzetközi helyzetet a béketábor hatalmas erőgyarapodása jellemzi. Ugyanakkor nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy a béke erőinek minden győzelme veszett dühöt vált ki az imperialista háborús gyujtogatók körében, akik annál kétségbeesettebb erőfeszítéseket tesznek agresszív terveik megvalósítására. — A magyar népi demokrácia — folytatta Rákosi elvtárs, — nem kíméli erőit, hogy a maga országában a béke összes becsületes hívét, tekintet nélkül politikai felfogásukra, vagy vallásukra, tömörítse az emberiséget fenyegető, új háborús veszedelem ellen folyó harcra. — A Rajk-per óta nyilvánvaló, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmába került. Ezek a gyilkosok és kémek Titoval és bandájával az élén, napról napra nyíltabban térnek át az imperialisták szolgálatában a fasizmusra. A megvetett kémeknek és árulóknak ez a bandája egy időben megkísérelte, hogy kenyéradó gazdáinak. az angol-amerikai imperialistáknak utasítására, kommunista mezben dolgozzon. A budapesti bírósági tárgyalás lerántotta az álarcot erről a kém- és provokátor-bandáról. — A Rajk-per a háborús uszítók hatalmas veresége és a béke nagy győzelme volt — Amerikai gazdáik utasítására — és mert saját uralmuk meghosszabbítását remélik tőle — Titoék óriási hadsereget tartanak fegyverben Ebben a hadseregben féktelenül folyik a soviniszta, szovjetellenes, kommunistaellenes uszítás Minden eszközzél megkisériik a rosszul táplált, kényszermunkára fogott katonák elkeseredését a szomszéd népi demokráciák és a Szovjetúnió ellen fordítani. Ezt az óriási hadsereget Tito nemcsak azért tartja fegyverben, mert azt hiszi, hogy a katonaruhába öltözött dolgozókat jobban tudja terrorizálni, hanem azért is, mert a bevon ultatottak jelentékeny része különböző ingyenmunkát végez. Ugyanilyen kényszermunkára fogják „önkéntes munka" címén különösen a jugoszláv ifjúságot — Az amerikai imperialisták tudják, hogy Titoék uralma ingatag alapon áll, nem lesz tartós és a kinai tapasztalatokon okulva, emiatt nem nagyon török magukat, hogy Tito bandájának az ígéreteken kívül, komoly gazdasági segítséget nyújtsanak Tito janicsárjai ezért, hogy pénz hez jussanak, kíméletlenül letarolják a jugoszláv erdőket. Rablógazdálkodást folytatnak Jugoszlávia bányakincseivel és a kényszermunkával termelt árukat, melyek az ország gyarmati helyzetének megfelelően, szinte kivétel nélkül nyersanyagok, gazdáiknak, a nyugati imperialistáknak küldik Tito janicsárjai, akik tejben-vajban fürödnek s akik közt egyre több a háború alatt kitűnt fasiszta, a rekvirálásokat, a kényszermunkát még külön az éhező, elkeseredett lakosság felé gúnyolódva úgy állítják be, mint a szocializmus építését — Minél több hírünk van Jugoszláviából, annál nagyobb méretűnek mutatkozik az üldözés, melyet a jugoszláv demokratáknak el kell szen vedniök. Tito és bandáija kezdetben igyekeztek azt a benyomást keliteni, hogy velük szemben az országban nincs komoly ellenállás. Ma már világos, hogy a jugoszláv nép legjobb jainak tízezrei sínylődnek a börtönökben, az intemálótáborokban, vagy esnek áldozatul a Tito-fasiszták pribékjeinek. Arról is szaporodnak a hírek, hogy a do'gozó nép egyre erőteljesebben, egyöntetűbben utasítja el ezt a bandát, hogy nő velük szemben az elüenállás. Ennek megfelelően Jugoszlávia egyre inkább fasiszta rendőrállammá alakul át, melyben néhány tízezer, Titohoz hasonló rendőrspicli, provokátor, Gestapo-ügynök, amerikai gazdái segítségével és utasítására bilincsben tart egy jobb sorsra érdemes hősi népet. — A magyar népi demokrácia, élén a magyar kommunistákkal, a legnagyobb figyelemmel és rokonszenvvel követi a jugoszláv hazafiak harcát azzal az aljas kalandor kémbandával szemben, amely most idegen segítséggel a jugoszláv nép vérét szívja. Az egész haladó világ rokonszenve és támogatása kíséri azt az harcot melynek eredménye nem kétes. A jugoszláv dolgozó nép visszatér oda, ahonnan aljas, fasiszta vezetői, a nyugati ismeTialistákkaíl összejátszva, kiragadták őket: a haladó, a demokráciát és szocializmust építő népek családjába. Gondoskodunk, hogy az imperialista kémek mestersége ne legyen veszélyteíei — Uj konfliktusunk támadt az Egyesült Államokkal s Angliával, miután A Standard-gyárban sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni egy jelentős kém- és szabotáló-bandát, melynek vezetője egy amerika\ ezredes és egy angol százados. Az Egyesült Államok imperialistái, akik nem felejtették el azt a vereséget, melyet számukra a Rajk-banda leleplezése jelentett, elkeseredett dühvel feleltek erre a leleplezésre. Követelték a „szabadság", az „emberi jogok" nevében, hogy kémüket azonnal bocsássuk szabadon és nagyobb nyomaték kedvéért bezárták az Egyesült Államokban lévő két magyar konzulátust azonkívül fenyegetésekkel igyekeztek kémüket megmenteni. Az csak természetes, hogy az angol, úgynevezett munkáskormány, mely az amerikai trösztvezérek, hadigyárosok és imperialisták utasítását gyorsan és engedelmesen végrehajtja, csatlakozott ehhez az akcióhoz.. — Miről van itt szó? Az amerikai imperialisták — és hozzátehetem, az amerikai hivatalos körök — nem tagadiák, hogy a világ legnagyobb kémhálózatát tartják fenn. Az elmúlt év őszén az Egyesült Államok szenátusának egy tagja azt javasolta, hogy a kémkedésre fordított összeget emeljék fel egymilliárd dollárra. Ezek a kémek ott nyüzsögnek szerte a világon és természetesen Magyarországon is. Ezeket a kémeket az Egyesült Államok kormánya az új világháborús hadsereg előőrseinek, előkészítőinek tekinti és ha közülük egyegy horogra kerül, természetesen a megmentésükre siet. Az ilyen mentőexpedícióknak többek közt az a célja, hogy lelket öntsöi világszerte, így hazánkban is, az angol-amerikai kémekbe, hogy megmutassa nekik, hogy az Egyesült Államok nem hagyják őket cserben. — Mi tehát megértjük, hogy az amerikai sajtó, az amerikai kormány minden egyes - kémének segítségére siet De megvetéssel utasítjuk el azt az álláspontot, hogy , amerikai vagy angol kémek ártalmatlanná tétele a szabadságjogok megsértése, vagy a demokrácián ejtett sérelem. Ellenkezőleg: ezeknek az imperialista háborút előkészítő kémeknek lefogása a béke, a demokrácia, a szabadság elemi érdeke. — A magyar népi demokráciának ezek a kémek még külön a legaljasabb és legveszedelmesebb ellenségei, akik kormányuk megbízásából igyekeznek gazdasági felemelkedésünket gátolni, a lehető legnagyobb károkat okozni dolgozó népünknek a jelenben és megkönnyíteni azt a véres munkát, melyet kenyéradó gazdáik a harmadik világháború kirobbantásával terveznek. — E kém-gentlemanek minden munkája arra irányul, hogy egy harmadik világháború kirobbantása esetén minél több dolgozó magyar, minél több anya, gyermek pusztuljon el, minél több vér és szenvedés zúduljon a magyar népre. Mi azelőtt népünknek ez aljas és veszélyes ellenségeivel szemben, akik mint gazdasági szakértők, vagy diplomaták jöttek hazánkba, meglehetősen elnézőek voltunk, nem egyszer futni hagytuk őket vagy megelégedtünk a kiutasításukkal. — Most azonban az Egyesült Államok kormánya az emberi jogokra és szabadságjogokra hivatkozva, már nem kevesebbet követel tőlünk, mint hogy tűrjük nyugodtan és megtorlás nélkül kémei garázdálkodását. Mi nem egyszer kijelentettük, hogy bennünket azok az urak, akik gőzerővel támogatják a görög nép lemészárlását, akiknek a véres kezenyoma mindenütt ott látható, ahol a népek szabadságjogát fojtogatják, akik éppen most Franco és bandájának udvarolnak, nem taníthatnak demokráciára és szabadságra. Most még hozzátehetjük, hogy népünk, szabadságunk és demokráciánk jogos érdekeinek védelmében semmiféle fenyegetés bennünket meg nem gátol. Gondoskodni kívánunk arról, hogy azok a gentlemanek, akik amerikai, angol vagy egyéb megbízóik utasítására Magyarországon kémkednek, ezt a mesterséget ne találják olyan veszélytelennek és könnyűnek, mint régente és ha horogra kerülnek, megkapják érte azt a szigorú büntetést, melyet a magyar törvények kiszabnak. — Mi egyébként megértjük az angol-amerikai sajtó, a hivatalos körök dühkitöréseit és hisztérikus megnyilvánulásait Ez a kémügy — a Rajk-perhez hasonlóan — az imperialisták gépezetének egy nem eléggé ismert részét világítja meg, az amerikai militarizmus és állami bürokrácia összefonódását a hadiiparral és rávilágít a háborús uszítók működésének egy olyan részletére, melyet egyébként igyekeznek gondosan jótékony homályban tartani.. A Standard-ügy tanulságos lecke jóhiszeműek számára, akiknek a jelenlegi amerikai és angol „szabadságról" még illúzióik volnának. Lenin már 1917-ben rámutatott arra: „Anglia is, Amerika is, az egész földkerekségen legnagyobb és legutolsó képviselői az angolszász „szabadságnak" — abban az értelemben, hogy náluk nem volt militarizmus és bürokratizmus — egészen elmerültek az általános európai szennyes, véres mocsárban, a mindent maguk alá gyűrő, mindent elnyomó, bürök ratikus — militarisztikus — intézmények mocsarában." — Az amerikai bürokratikus, mi lártarisztikus intézmények szennyes mocsarát tükrözi vissza — mint egy cseppben a tengert — ez a Standard ügy. Ezért, ismétlem, mi megértjük a hisztéria és a düh kitörését. — Mi békés, szocializmusunkat épitő kis ország vagyunk és semmi örömünk nincs abban, hogy hol Tito banditák miatt, hol az angol-arneri kai agresszióval és kémkedéssel kap csoLatban vannak konfliktusaink. Mi ezeket a konfliktusokat nem keressük, de szembenézünk velük. És ha az Amerikai Egyesült Államok vagy Anglia azt hiszi, hogy fenyegetéssel vagy nyomással szabad garázdálkodást biztosithat nálunk kémeinek, akkor tapasztalni fogja, hogy tévedett. — Ami a hágai bíróságot illeti: mely a nyugati imperialisták utasítására illetéktelenül be akar avatkozna belső ügyeinkbe, oda természetesen nem megyünk. Népi demokráciánk helyzete — A nemzetköz; viszonyok értékelésénél megállapíthattuk, hogy a béke tábora, élén a Szovjetúnióval, erőteljesen fejlődik. Ez a fejlődés természetesen Magyarországra is vonatkozik. Gazdaságilag legfontosabb eredményünk a hároméves terv időelőtti befejezése, az ötéves terv kidolgozása és megkezdése volt. A hároméves terv befejezésének, a gazdasági eredményeken kívül nagy a politikai jelentősége. Amikor ezt a tervet 1947 nyacnán népünk elé tártuk, célkitűzései olyan nagyméretűeknek látszottak, hogy nemcsak ellenségeink, de a velünk rokonszenvezők egyrésze sem tartotta kivihetőnek. Különösen valószínűtlennek látszott a tervnek az a része, amely termelőerőink nagymérvű megnövelésével párhuzamosan, dolgozó népünk életszínvonalának emelését is célul tűzte ki. A terv végrehajtása azokat igazolta, akik tántoríthatatlanul bíztak felszabadult dolgozó népünk teremtő erejében. A terv-végrehajtás sikerének egyik fő összetevője, hogy maradéktalanul megkaptuk hozzá felszabadítónk és nagy segítőnk, a hatalmas Szovjetúnió teljes segítségét. És ami nem kevésbbé fontos, korlátlanul meríthetitünk a Szovjetúnió példájából és mindabból a rengeteg tapasztalatból, amelyet a Szovjetúnió a tervek megvalósítása terén összegyűjtött. Dolgozó népünk áldozatkészségén és szorgalmán kívül elsősorban a Szovjetúniónak tartozunk hálával az elért sikerekért. — Bár ötéves tervünk tőkebefektetésekre több, mint 50 milliárd forintot irányoz elő, már nem találkozunk a kételkedésnek, vagy éppen gúnynak azzal a megnyilvánulásával ami a hároméves terv megjelenését kísérte. Ellenségeink a hároméves terv végrehajtásából megtanulták nemcsak azt, hogy a szocialista tervgazdálkodás kidolgozói reális, józan számítók, hanem azt is, hogy a dolgozó nép felszabadulása, a Szovjetúnió segítsége és szocialista munkamódszeretnek hazánkba való átültetése olyan erőforrásokat nyitott meg, amelyekre a régi Magyarországon és a kapitalista gazdálkodás mellett — egyáltalán gondolni sem lehetett — A szocialista munkamódszerek meggyökeresedése — egyike népi demokráciánk legnagyobb sikereinek. Nem véletlen, hogy o frontáttörés ezen a téren felszabadítónknak, a magyar nép nagy barátjának, Sztálin elvtársnak nevéhez fűződik. A Sztálin elvtárs születésnapjával kapcsolatos munkafelaijánlás az új, bíztató jelenségek egész sorát mutatta. A sztálini műszak nemcsak a szocialista munkamódszerek győzelmes megnyilvánulása volt, de egyben először murtatta mindenki számára érthetően és kézzelfoghatóan, hogy a Szervezett munkával a többtermelésért Muzsla földművesei az 5 éves terv síkeréért Muzsla község kis- és középparasztsága vasárnap tartott ülésén, amelyet a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség helyi szerve, valamint a Muzslai Egységes Földműves Szövetkezet hívott egybe, lelkes egyetértéssel a következő határozati javaslatot fogadta el: ötéves tervünk teljesítése minket kis- é s középföldműveseket nagy és felelős feladatok elé állít. Mi, a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és az Egységes Földműve s Szövetkezet muzslai tagjai tudatában vagyunk annak, hogy az ötéves tervünkből származó feladatainkat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha munkánkat szervezettebben végezetik. Ezért örömmel fogadjuk kormányunk intézkedését, melyekkel a tavaszi munkálatokban segítséget nyújt nekünk, kis" és középföldműveseknek. Kormányunknak azzal akarjuk ezt megköszönni, hogy kötelezzük magunkat a tavaszi munkák szervezett és idejében való elvégzésére, földjeinknek az állami géptraktorállomás és szövetkezetünk traktoraival való felszántására. Községünkben a fogaterőt úgy fogjuk kihasználni, hogy a tehenek jármozását mellőzzük, különösen a szántásnál. Örülünk és köszönjük, hogy népi kormánynnk gondoskodása kiterjed reánk és segít nekünk minden módon, hogy tavaszi munkánkat idejében, gyorsan, jól és könnyebben elvégezhessük. munka a régi robotból nálunk is a becsület és a dicsőség dolgává vált. — Nem kevésbbé jelentős sikereket ért el népi demokráciánk a szocializmus építésének megkezdésével a falun. Az, hogy szántóterületünk kb. 8 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozók és ebből több, mint 300 ezer hold szántón már a termelőszövetkezeibek, a szocializmus e falusi képviselői kolgoznak, magában véve nem fejezi ki a nagy változást. Sokkal jelentősebbnek tartjuk e számnál magánál azt a változást, amely a dolgozó parasztságon belül, a termelőszövetkezetek, a társas gazdálkodás kérdésében létrejött. A dolgozó parasztság ötéves tapasztalata alapján meggyőződött róla, hogy mi csak olyat ajánlunk neki, ami érdekében való, ami javára válik. A nacionalizmus mér«?e — Szakadatlanul küzdenünk kell a nacionalizmus minden megnyüvánulásával szemben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Horthy-rendszer 25 esztendőn keresztül szívósan és nem sikertelenül igyekezett munkásosztályunkba is beoltani a sovinizmus, az antiszemitizmus és a faji gőg legkülönbözőbb válfaját, előzőleg pedig egész nemzedékeket neveltek a magyar „faji felsőbbség" szellemében. A nacionalizmus mérge behatolt a dolgozó népbe. Értelmiségünk jelentékeny része is tele van faji előítéletekkel: nyakló nélkül hajbókol a nyugat minden megnyilvánulása előtt s lekicsinyl! a Szovjetúnió eredményeit Sikereink túlságos és kritikátlan aláhúzása, a szomszéd népi demokráciák és elsősorban a Szovjetúnió sikereinek elhallgatása, vagy figyelembe nem vétele, amivel még mindig találkozunk, a nacionalizmus kifinomodott, a mai viszonyokra alkalmazott egyik megjelenési formája, amely ellen harcolnunk kell, mielőtt nagyobb károkat okozna. Fokozott éberség — A reakció veresége óta Pártunk lényegében monopolisztikus helyzetbe jutott. Aki törtető és karrierista, az igyekszik a Pártunkba bejutni, mert ez az uralkodó párt és természetesen igyekszik Pártunkba bejutni az ellenség is. Ez a Rajkper egyik tanulsága. A Standardgyár kémeit és szabotázsainak magyar résztvevőit az ellenség külön utasította, hogy lépjenek be Pártunkba. Hasonló jelenséggel léptennyomon találkozunk. Az ellenség az osztályharcot, amelyet nyílt politikai ütközetben elvesztett, most megkísérli a Párton belül folytatni, mert ez biztosítja számára a legjobb fedezést. Ezért az ilyen fiatal és az ellenséges behatolások kivédésében még gyakorlatlan Pártnak, mint a mienk, fokozott éberséggel kell küzdenie minden pártellenes megnyilatkozás, a Párt vonalától való minden elhajlás, minden pártszerütlenség ellen. — Pártunk helyzetének taglalását azzal fejezem be, amivel kezdtem. A mi Pártunk egészséges és jól fejlődik. Az, hogy a meglévő hibákról ilyen nyíltan beszélünk, Pártunk erejének egyik jele. E téren is követjük nagy tanítóink, Lenin és Sztálin útmutatásait. Lenin majdnem félszáz évvel ezelőtt megkövetelte már a Párttői, „az önkritika munkáját és kíméletlen leleplezését saját hibáinak, melyek a munkásmozgalom növekedésével feltétlenül és elkerülhetetlenül előállanak". — Sztálin elvtárs mondotta: „Hadd tárja fel a Párt, hadd tárják fel a bolsevikok, hadd tárja fel országunk minden becsületes munkása és dolgozója munkánk hiányosságait, építésünk hiányosságait, hadd jelöljék meg hiányosságaink felszámolásának útjait, hogy munkánkban, építésünkben ne legyen fennakadás, mocsár, korhadás, hogy egész munkánk, egész építésünk napról napra jobbá váljék és sikerről sikerre haladjon." — És még hozzátette: „önkritika nélkül — nem lehetséges a Párt, az osztály, a tömegek helyes nevelése; a Párt, az osztály, a 'tömegek helyes nevelése nélkül — nincsen bolsevizmus."
