Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-15 / 39. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1950 február 15, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 39. szám A főpapság újabb reakciós törekvésének csődje Dechet esperes-plébánost beiktatták a banskábystricai egyházmegye gondnoki tisztségébe Február 13-án a besztercebányai egy­házkerület gondnoki tisztségébe ün­nepi külsőségek között beiktatták Dechet János római katolikus espe­res-plébánost. Ez ünnepi beiktatás során a szlo­vákiai egyházi ügyek hivatalának képviselője a következőket állapítot­ta meg: A' Megbízottak Testületének elnö­ke, mint a szlovákiai egyházi ügyek hivatalának vezetője, ez év február 11-én megbízta Dechet János római katolikus esperes-plébánost a besz­tercebányai egyházmegye vezetésé­vel, hogy így ezen egyházmegye ügy­vitelének rendes menetét biztosítsa. Dechet esperes-plébános úr február ll'én az előírt esküt letette. Ma a Megbízottak Testülete elnökének fel­hatalmazásából a besztercebányai egyházmegye gondnoki állásába De­chet János esperes-plébános urat be­iktatom. Engedjék meg, hogy ez al­kalomból, mint a besztercebányai kerület közélete elöljáróinak, vala­mint az egész közvéleménynek ma­gyarázattal szolgáljak, mi késztette a szlovákiai egyházi ügyek hivatalát ennek az intézkedésnek megtételére. Közvéleményünk előtt ismeretes a magas egyházi hierarchiának el­lenséges magatartása népi demokra­tikus berendezkedésünkkel szemben, ismeretesek azok az uszítások, ame­lyeket a katolikus püspökök a mult esztendőben véghezvittek, hogy fel­bolygassák a hívőket és őket az ál­lammal és berendezésével szemben ellentétes álláspontra bírják. Elégsé­gesen ismert az a körülmény isi, hogy a magas egyházi hierarchia e reakciós kísérletei során vereséget szenvedett. Az elmúlt esztendőben a katolikus egyház magas funkcioná­riusai a készülő egyházi törvények ellen folytattak harcot, a kormány által előkészített tárgyalásokon nem akartak résztvenni és mindent elkö­vettek, hogy megakadályozzák a tör­vény életbelépését. Az új egyházi törvény 1949 november 1-én lépett életbe. Az eddigi tapasztalatok iga­zolják és bizonyítják azt, hogy álla­munk sem a múltban, sem pedig az egyházi törvény életbelépése óta se­müyen formában sem korlátozta a vallásszabadságot, nem folyik be a belső egyházi hit- és erkölcstanítási kérdésekbe és intézkedéseiben csak egyetlen egy szempontot tart szem előtt, hogy a vallást és az egyházat ne lehessen felhasználni és kihasz­nálni köztársaságunk és annak érde­kei ellen. A gyakorlat beigazolta, hogy kormányunk igazat mondott: a vallásszabadság nálunk biztosítva és védve van. A hívők megnyugvással vették tudomásul az új törvényeket. A magas egyházi hierarchia terrori­zálni akarta azonban a papokat, hogy azok ne vegyék át az állam által biz­tosított fizetéseiket. Am a püspök urak itt is tévedtek. A papság szá­mára a fizetéseket folyósítottuk, azok örömmel vették azt át és Szlo­vákiában nincs egyetlen olyan pap se, aki elutasította volna fizetése át­vételét. Az egyház főpapjai ezt kö­vetőleg kampányt indítottak, amely­lyel meg akarták akadályozni azt, hogy a papok a köztársaságra lete­gyék a hűségesküt. Először teljes egészében elutasították a hűségeskü letételét, később azt követelték a pa­poktól, hogy ha hűségesküt tesznek, akkor toldalékokat mondjanak, ille­tőleg írjanak hozzá. No, ez a kísér­letük is kudarcba fulladt. Mert a papság egységesen, kivétel nélkül le­tette a fogadalmat a népi demokra­tikus rendszerre és nincs Szlovákiá­ban egy olyan lelkész sem. aki meg­tagadta volna a törvény által előírt hűségfogadalom letételét. Sőt tapasz­talhattuk, hogy papságunk örömmel tesz eleget ennek és biztosította a köztársaságot és népi demokratikus •berendezésűnket hűségéről. Ez meg­mutatkozott a Szovjetbarátok Szö­vetségébe való belépések kampánya idején és a Sztálin generalisszimusz­nak küldött köszöntő aláírásának so­rán. Az egyházi hierarchia minden ve­resége ellenére az érvényes törvénye­ket meg akarja kerülni és reakciós intrikákkal akarja a konszolidációs folyamatot és annak jótékony hatá­sát gyöngíteni. És erről van szó a besztercebányai egyházmegye veze­tésének kérdésében is. 1950 január 8-án dr. Škrábik püs­pök meghalt. A püspökség vezetése megüresedett. Mit mondanak törvé­nyeink ily esetre? A kormány, mi­dőn átvette az egyházak és a papság felett való anyagi és gazdasági gon­doskodás feladatát, annyit kötött ki csak, hogy az egyházi igazgatás és adminisztráció helyeinek betöltése az állam hozzájárulásával történjék, hogy a megüresedet thelyekre, az egyházi funkciókba ne kerülhesse­nek olyan személyek, akik sérthet­nék az egyház és az állam közötti viszony érdekeit. Az érvényes törvé­nyek értelmében az egyházmegye fe­lelős vezetőinek kinevezéséhez álla­mi hozzájárulás szükséges. Az adott esetben a besztercebányai káptalan­nak előzetes engedélyt kellett volna kérnie, hogy az egyházmegye veze­tésére gondnokot válasszon. A tör­vény értelmében a javaslatba ho­zott jelöltnek is személyes engedélyt kell az államtól kérnie. A beszterce­bányai káptalan az érvényes jogsza­bályokat teljesen ignorálta és 1950 január 13-án a káptalan vikáriusává Briedoň Dánielt nevezte ki. A szlo­vákiai egyházi ügyek hivatala mind dr. Briedoňt, mind a káptalant fi­gyelmeztette köztársaságunk érvé­nyes törvényeire és rendelkezéseire. Az egyházi ügyek hivatalának a besztercebányai egyházmegye hiva­talos tényezői többízben tettek ígé­retet, hogy elmulasztott kötelessé­güknek legalább utólagosan eleget fognak tenni. A káptalan és dr. Brie­doň azonban folytatta taktikázását és a magas klérus reakciós intrikái­nak esett áldozaitul. A szlovákiai egyházi ügyek hivatala ez év január 24-én átiratot intézett dr. Briedoň­hoz, amelyben felvilágosításit kért, miért nem tartotta be a besztercebá­nyai káptalan a törvényben előírt utasításokat. Egyben felszólította dr. Briedoňt, jelentse be a hivatalnak, hogy eleget tesz-e utólagosan a tör­vény által megállapított kötelezett­ségének, vagy törvényellenesen to­vábbra is meg kíván maradni tiszt­ségében. Dr. Briedoň válaszlevelé­ben tartózkodott a nyílt választól, taktikázott, mondanivalóit kiforgat­ta és a törvényben előírt kötelessé­gek teljesítése alól ki akart csúszni. A szlovákiai egyházi ügyek hivatala türelemmel figyelte az egész ügy fej­lődését. A kérdés tisztázása céljából dr. Briedoňt 1950 február 3-án tár­gyalásra hívta meg. E tárgyalások folyamán mind dr. Briedoň, mind a káptalan módot kapott arra, hogy törvényes kötelezettségének utólago­san eleget tehessen. Dr. Briedoň a feltett kérdésre, hogy meg fogja-e kérniJi szükséges engedélyt, választ nem ütött, illetőleg azt felelte, hogy meg kell tárgyalnia ezt. így siker­telenül fejeződött be a besztercebá­nyai egyházmegye káptalani viká­riusi állása betöltésének kérdése. Dr. Briedoň állásfoglalásából vilá­gosan kitűnt, hogy sem Briedoň, sem a káptalan nem akar kötelességének eleget tenni és erre őket a magas egyházi hierarchia reakciós intrikája késztette. Bebizonyosult, hogy a köz­társaság törvényeit nem respektál­ják. Mindenki előtt érthető, hogy egy ilyen pozícióba csak oly ember ke­rülhet, aki megbízható és az állam iránt lojális. Ezt minden ország meg­követeli és az elmúlt időkben az egy­ház ezt a jogot minden királynak és császárnak megadta. Mai napig sem Briedoň, sem a káptalan nem kérte ki az állam beleegyező engedélyét. A megüresedéstől számított harminc­kettedik napra a káptalan levelet in­tézett az egyházi ügyek hivatalához, kérve, hogy az vegye tudomásul dr Briedoň kinevezését. Ez a levél egész tartalmával ismételten és tudatosan semmibe veszi népi demokratikus törvényeink előírásait és újólag bi­zonyítékot szolgáltat arról, hogy a nép által elfogadott törvényeket ko­molytalanná akarják tenni. Ez alatt az idő alatt a beszterce­bányai egyházmegye ügyrendjét nem intézték. Az egyházmegyének nincs vezetése és az a veszély állt be, hogy mind az állam, mind az egyház és legfőképpen a hívők érdekei veszé­lyeztetve vannak Ezen okoknál fog va, valamint a káptalan törvényelle­nes és nem őszinte viselkedése kö­vetkeztében és annak veszélye miatt, hogy a viszonyok nem konszolidá­lódhatnak, a szlovákiai egyházi ügyek hivatala február 10-én kelt átiratá­ban értesítette a besztercebányai káptalani hivatalt, hogy ezt a tör­vényellenes helyzetet nem tűrheti to vább, a káptalani vikárius törvény­ellenes kinevezését nem fogadhatja el és így a kinevezéshez szükséges engedélyt nem adja meg. A szlovákiai egyházi ügyek hiva falának álláspontját február 11-én közölték dr. Briedoň-al. Dr. Brie doň február 11-én lemondott írásban tisztségéről, minden munkaköréről, amely ezzel kapcsolatosan megillette volna. Lemondott a káptalan veze­téséről, valamint az állami tisztség­ről is. Az egyházi ügyek hivatala ennek következtében kötelezőnek érezte, hogy a szükséges intézkedé­seket, amelyre az érvényes törvények és kormányrendeletek felhatalmaz­zák, megtegye. Ezért a szlovákiai egyházi ügyek hivatala a beszterce­bányai egyházmegye vezetésével De­chet János római katolikus esperes­plébános urat bízta meg, hogy az egyházmegye rendes ügymenetét biz­tosítsa. A szlovákiai egyházi ügyek hiva­tala ezzel az intézkedésével nem fog az egyházi hitéleti és erkölcsi belső ügyeibe beavatkozni és vallási kér­désekben az egyházi szerveket pó­tolni. A vallásszabadság és a hitta­nítás szabadságának alapelvén ki­tartva, ezzel a rendelkezésével csak a besztercebányai egyházmegye rendes irányításán kíván segíteni. Az egyházi hierarchia azon kísérle­tét, hogy megkerülje a köztársaság törvényeit, azon kísérletét, hogy azo­kat ne tartsa tiszteletben, meggá­toltuk. Az állam minden polgárától megköveteli, hogy tiszteletben tart­sa a törvényeket. Éppen ezért köte­les az engedelmességet és a lojali­tást, amelyeket a törvény előír, megkövetelni a magas funkcionáriu­soktól is. Szilárd meggyőződésünk, hogy a dolgozó nép összessége és minden hivő ember a szlovákiai egy­házi ügyek hivatalának ezen intéz­kedését üdvözli és egyben elítéli a magas egyházi hierarchia reakciós intrikáit, mely ismételten meg akar­ta tagadni, hogy eleget tegyen ál­lampolgári kötelességének. Meg­győződésünk, hogy a besztercebányai egyházmegye papsága, amely oly egyöntetűen fogadott hűséget köz­társaságunk iránt, támogatni fogja Dechet esperesplébános urat, felelős­ségteljes munkájában és tisztségé­ben. Államunk, amely minden gon­dossággal arra törekszik, hogy meg­teremtse az egyház és az állam kö­zötti jóviszonyt, mindent elkövet, hogy biztosítsa az egyházak gazda­sági és egzisztenciális érdekeinek biztosítását és ezzel az intézkedéssel is gondosságáról tesz tanúbizonysá­got, amellyel biztosítani akarja az egyházak békés fejlődését V. ŠIROKt: r AZ IFJÚSÁG HAR0M LEGFONTOSABB MAI FELADATÁRÓL Az ifjúmunkások első össz-szlovákiai konferenciája jelentős esemény. Jelentős esemény azért, mert munkásosztályunk, dolgozó népünk ország­építő erőfeszítéseinek nagy medrébe esik. Jelentős továbbá azért is, mert egész lefolyása azt bizonyítja, hogy a fiatalság érti feladatait és fel­fogja felelősségét a szocializmus építésében. Végezetül ki kell emelni azt is, hogy ez a konferencia a kritika és önkritika jegyében folyt le. Nem­csak fiatal nemzedékünk szorgalmas tevékenységének eredményeit lát­tuk, de egyidejűleg fel tudjuk tárni, még hozzá könyörtelenül feltárni hiányainkat. Szlovákia ifjúsága felfogja a kritika és önkritika jelentő­ségét, amely az ifjúmunkások és munkásnők, valamint az összes dolgo­zó országépítök kezdeményezése kiterjesztésének hatalmas fegyvere. Az elmúlt 1949. esztendő a nagy országépítési sikerek éve volt, olyan esztendő, amelyben jelentős sikereket értünk el a szocializmus építésében. Iparunk az ötéves terv első évét 105 százalékra teljesítette. Növeljük a termelést és egyúttal a munka termelékenységét. Ilyen eredményeket azért mutatunk fel, mert termelésünk a szocialista mun­kaverseny mozgalmára támaszkodik. Sikereink nem csekélyek az EFSz megalakításában sem. E téren is jeleptös kezdőlépéseket tettünk és itt ki kell emelni földműves ifjúságunk jelentős részvételét. Sikeresen fe­jeztük be a termelési és beszolgáltatási szerződések aláírásának akcióját. A tervezés alapelveit bevisszük mezőgazdaságunkba is. Ez mind arról tanúskodik, hogy mérföldes léptekkel haladunk gazdasági viszonyaink megszilárdítása felé. Ma alig találunk olyan szlovákiai családot, amely ne érezné életünk nagy társadalmi változásainak konkrét eredményeit. Emelkedik az életszínvonal. Kiterjesztjük a szabad piacot, csökkentjük az árakat a szabadpiacon, emelkedik a bérszínvonal, a munkás átlagos órabére körülbelül 8.9%-kai emelkedett, stb. Ezek a konkrét eredmények, amelyeket azj elmúlt évben értünk el. Újarcú emberek nőnek Országépítö erőfeszítéseink ezen eredményeiről nem beszélhetünk anélkül, hogy megfelelően ki ne emelnök a termelés emelésében és a szo­cializmushoz való átmenet alapjainak lerakásában a munkásifjúság nagy szerepét falun. A mi ifjúságunk sikerrel folytatta le az üzemi csoportok hetét, jó eredményekkel szervezte meg az élmunkáváltásokat és figye­lemreméltók az „ifjúság vezeti az üzemet" kampány eredményei is. Mindezen tények alapján ma megállapíthatjuk, hogy az ifjúság or­szágépítö mozgalma, annak fejlődése és növekedése, egyike elöhaladá­sűnk és társadalmunk szocialista átépítése, egyik legjelentékenyebb fé­nyeinek. Milyenek az 1949-es esztendő tapasztalatai? A tervezett ország­építésnek és társadalmunk átépítésének döntő tényezője az ember. /Te­gyük fel a kérdést: — Elértünk volna-e ily nagy sikereket, hogyha a marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméi nem tüzelték volna az összes becsületes dolgozó emberek gondolatvilágát? Ha Marx, Engels, Lenin és Sztálin eszméi nem hatoltak volna népünk közé? Ha az ifjúság nem látná maga előtt a boldog szocialista jövendő perspektíváját? Ha nem értette volna meg a szocialista társadalmi rend előnyét a tőkés fölött? Bizonyára e tényezők nélkül ilyen eredményeket nem értünk volna el. Ma üzemeinkben és a falukon a szocialista tudatosodás nagy fejlődését jegyezhetjük fel. És ez a szocialista öntudat a munka termelékenysége emelésének fő mozgató rúgója. Már Lenin figyelmeztetett arra, hogy: „Minél nagyobb a fejlődés és minél nagyobb a történelmi események hordereje, annál nagyobb az emberek száma, akik résztvesznek ezekben az eseményekben. Es ellenkezőleg. Minél mélyebb a változás, amelyet meg akarunk valósítani, annál inkább kell fokozni az érdeklődést iránta és a pozitív viszonyt hozzá, az emberek új millióit és tízmillióit kell meggyőzni feltétlen szükségéről." Igen, mi Szlovákiában mélyen érezzük ezeket a változásokat és pe­dig nemcsak az új üzemek építésében, a közlekedési hálózat kiterjeszté­sében, az EFSz-ek megalapozásában. E változás törvényeinek az embe­rek is alá vannak vetve. Uj, öntudatos emberek nőnek és ezek az em­berek a döntő tényezők a munkához való új szocialista viszony megte­remtésében. Néhányan az elvtársak közül a vitában beszéltek az ifjúmunkások éberségének szükségességéről. Az ifjúmunkások ébersége Feltehetné valaki a kérdést: miért szükséges az éberség és az óva­tosság ott, ahol olyan nagy tömeges öntudatos szocalista mozgalom van, ahol olyan óriási versengés folyik a szocializmus építésében? Éppen ezekben a feltételekben kell a CSM-nek a szövetség fiú -és leánytagjait az éberség szellemében nevelnie. Hiszen az ellenségünk ma már nem harcolhat ellenünk világnézeti fegyverekkel. Nem mozgósíthatja az ifjú­ságot politikai eszközökkel otthonunk újjáépítése ellen. Nem szerezheti meg magának és mozgósíthatja az ifjúságot olyan jelszó alatt, hogy a gyárakat vissza kell adni a régi tulajdonosoknak és a földet a nagybir­tokosoknak. A reakció nem mozgósíthatja az ifjúságot Szlovákia nagy­szerű felépítése, kulturális fejlődésünk és a szlovákiai élet szemmel lát­ható fejlődése ellen. A reakció már kimerítette politikai fegyvertárát. Ellenforradalmi céjait nehezen burkolhatja világnézeti és politikai kön­tösbe. A legyőzött osztályoknak csupán egy eszköz áll rendelkezésére: a szabotázs, a kártevés. Ezekre a dolgokra főleg azért kell a figyelmet felhívnunk, mert nagy sikereink légkörében nem tudatosítjuk elégségesen hiányainkat. Gyak­ran nem gondolunk rá elegendő módon, hogy a szocializmushoz vezető utat az osztályharc legélesebb formái kísérik és kevéssé figyelünk arra az alapvető társadalmi tanulságra, hogy a burzsoázia önként nem hát­rál, az imperializmus erőire támaszkodva ellenállást fog tanúsítani és megtesz mindent, hogy haladásunkat meggátolja. Hangsúlyozottan fi­• yelmeztetnünk kell az ifjúságot is, hogy lelkesedésében emlékezzen ar­ra, hogy a szocializmus felépítése és győzelme kegyetlen harcot jelent a tőkés elemek maradványai ellen az iparban, a mezőgazdaságban és egész gazdasági életünkben. Az ötéves terv második éve jóval nagyobb feladatokat ró reánk, mint aminőket 1949-ben megoldottunk. 1950-ben be akarunk fejezni 20 ipari üzemet, amelyek számára munkaerőket kell szereznünk. A mező­gazdasági termelés összértékét 17 százalékkal akarjuk emelni. További [fFolytatás a 3-ik oldalon.)]

Next

/
Thumbnails
Contents