Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-14 / 38. szám, kedd

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 február 14, kedd 2 Kčs III. évfolyam, 38. szám Široký elvtárs a dolgozó fiatalok banskábystricai seregszemléjén Az ifjúmunkások új lendületet visznek a munkaversenybe és az élmunkásmozgalomba Gyáraink egész sorában újarcú fiatalok építik a szocializmust Szlovákia munkásifjúsága szombaton és vasár­nap kétnapos konferenciát tartott Banská Bystri­cán. A rohamosan fejlődő csehszlovákiai ifjúsági szervezet zömét munkásifjak és leányok alkotják, akik öntudatosan és nagy elhatározottsággal sora­koztak fel a munka harcosainak táborába. Ifjú­munkások s lányok gyűltek most egybe, hogy meg­vitassák teendőiket és meghallgassák vezetőiknek, — Široký elvtárssal az élen —. tanulságos útmuta­tásait. Hétszáz ifjúmunkás feszült figyelemmel kisér­te az egész konferencia ideje alatt elhangzott beszédeket. Nagyjelentőségű ünnepnapja volt ez dolgozó fiataljainknak. Ifjúságunk mindem egyes tagja jól tudja, hogy népi kormányzatunk számít reája és bizalommal fordul feléje, mert kimutatta az Ifjúság Vasú íjának építésénél" is, hogy a szocia­lista feladatok teljesítéséből példásan veszi ki részét. Az ötéves terv második évének kezdetén ve­gyük ki „mindig lendülettel részünket a szocialista munkaverseny fejlesztéséből" jelszóval indulnak el az újabb feladatok teljesítésére. A konferencia 2"ik napján Široký miniszterelnökhelyettes is részt­vett a munkásifjúság kiküldötteinek megbeszélésén és nagyhatású, meggyőző erejű beszédében összefog­lalta dolgozó ifjúságunk feladatait. A fiatalság határatalan lelkesedéssel fogadta Široký elvtárs be­szédét, s még a konferencia ideje alatt új kötele­zettségeket vállalt. Ezzel is újból bebizonyította, hogy szilárd elhatározottsággal sorakozik fel Široký elvtárs, egész népi kormányzatunk, mun­kásosztályunk mellé s mint Sykora, a ĎSM elnöke is hangsúlyozta bevezető beszédében, „az ifjúság ma úgy tárgyal itt, mint a munkásosztály szer­ves része." Még nem fejeződött be a munkásifjak konfe­renciája, máris 173 új kötelezettséget vállaltak, még pedig azt, hogy 2450 tagot vonnak b e szerve­zetükbe és 1373 órát dolgoznak le brigádmunká­ban. 731 tag részvételét biztosítják az ifjúság építő munkájában egy vasüzem, egy erőmű, a Barátság Vasútjának s az Ifjúság Falujának építé­sében s ezenkívül 57 marxista kört alakítanak. — Közvetlenül a KSS IX. kongresz­szusa előtt állunk. Világos, hogy fel­adatunk a IX kongresszussal kapcso­latban — mondotta többek között Sy­kora elvtárs, a ČSM elnöke, a kom­somolok példamutatása után, hogy az első helyeken sorakoznak fel a szocia­lista munkaverseny fejlesztésében, hogy nagyarányú élmunkásmozgalmat fejlesszünk ki. Szét kell zúznunk a maradiságot s a régi normákat, min­den üzemben forradalmi változást kell előidéznünk, magunkkal kell vonnunk az üzemek összes alkalmazottait és harcolnunk kell a Munka Hősének büsz. ke ciméért. A konferencia első napján Maszár elvtárs, második napján pedig Takáč megbízott mondott beszédet a mun­kásifjúság feladatairól. A kongresszus ünnepi szónoka Široký elvtárs volt, kinek beszédét lapunk holnapi szá­munkban közöljük. A konferencia elnöki díszemelvé­nyén a ČSM vezetői nkívül ott láttuk a legjobb ifjú-élmunkásokat, akik az ifjúság üzemi szervezeteinek műszaki hetében kiváló, mondhatjuk sztaháno­vista teljesítményeket értek el. Sur­dák Mihály, a Sverma-vasművek dol­gozója 1045 százalék, Kouŕil 337 szá­zalék, Kremeň István, a besztercebá­nyai Omnia-üzemből 278.5 százalék, Majoros Imre szerelő 200 százalék, Mikuška István, a handlovai bányák 19 éves dolgozója 168 százalék, Obo­ňova 149 százalék, Slezák Hanna a Danubius-gyárból 148 százalék, Opa­čanova 115 százalékos teljesítményt mutatott fel az ifjúmunkások műszaki hetében. Út a sztahanovista teljesítmények felé A műszaki hetek ideje alatt a leg­jobban mutatták ki dolgozóink, hogy még sok-sok termelési erőtartalék rej­lik bennük és többet is tudnak termel­ni a szokottnál Ezért, mint Surdák elvtárs hangoztatta, aki a munkás­ifjúság műszaki hetében a „Sverma­vasművek ifjú dolgozóinak egyik fő­szervezője és lelkes ösztönzője volt, a dolgozónak minden figyelmét mun­kájára kell összpontosítania s egy pil­lanatot sem szabad elveszítenie a ter­melésből, mert csak így tehetjük le­hetővé, hogy hazánkban megindítsuk a sztahanovista mozgalmat. A munkás­ifjak műszaki hetében — mint mon­dotta Sýkora elvtárs — sikeres ered­ményeket értek el a munkásifjak. Ezek a munkacsoportok a kezdemé­nyezés és a lelkesedés légkörét vit­ték az üzemekbe. A munkásifjak műszaki hetében a legkiválóbb teljesítményt a Sverma­vasművek CSM szervezete érte el. A szervezet tagjai tevékenyen vették ki részüket ezen a héten a termelési munkából. Surdák elvtárs 1045 száza­lékos, Haliak elvtárs pedig 900 szá­zalékos teljesítménnyel szerezték meg a zelsőséget. Ezzel a szép eredmény­nyel megnyitották az utat a sztaháno­vista teljesítmények elérése felé. A munkásifjak kétnapos konferen­ciájának egyik legértékesebb része az egyes kiküldöttek felszólalásai voltak, melyek az ifjúság nagy építő tevé­kenységéről tettek tanúságot. Kriska elvtárs, a galántai Svit bú­torgyár kiküdötte ezeket mondja: — Sztálin elvtárs minden alkalom­mal hangsúlyozta az ifjúsagnaK a Kommunista Párttal s a tömegszer­vezetekkel való együttműködése szükségességét. Lenin elvtárs pedig azt mondotta, hogy ifjúságunknak tudnia kell, hogy hivatása az üj tár­sadalom kiépítése s mi, az üzemi szervezet tagjai, e jelszavak szerint dolgozunk. Üzemünket tökéletesen fel akarjuk épiteni, célunk, hogy növel­jük a termelékenységet és csökkent­sük a munkától való távolmaradást. Az ifjúmunkások műszaki hete után elhatároztuk, hogy vezetni fogjuk az üzemet Is. Ezzel azt akarjuk bebi­zonyítani, hogy van bennünk kez­deményező erő és dolgozni akarunk, hogy a KSS méltó tagjai lehessünk, amely egyedül mutatja meg szá­munkra a helyes utat. A tömegszer­vezetek segítségével valóra is váltot­tuk ezt az elhatározásunkat. A fa­feldolgozó üzemek közül ezt az ak­ciót elsőnek hajtottuk végre s ezért még inkább arra törekedtünk, hogy minél magasabb teljesítményt érjünk el, hogy tettekkel mutassuk meg a fafeldolgozó üzemeknek a helyes utat. Az egyik főpont, amit teljesíte­nünk kellett, az volt, hogy a munka termelékenységét maguk a dolgozók ellenőrizzék, akik csaknem 80 szá­zalékban kapcsolódtak be a szocia­lista munkaversenybe. Az ellenőr­zést úgy vezettük be, hogy például abban az esetben, ha egy gépész rosszul végezte el a szerelést, a má­sik visszaküldte munkáját. Nagy ha­ladást értünk el ezzel az üzemben, mert egyúttal vigyáztunk a minőségi termelésre. A munkától való távol­maradást 5 százalékra lecsökkentet­tük. Amikor az üzemet vezettük, idő­sebb munkatársainknál ifjúi lelke­sedést tapasztaltunk. Látszott raj­(Folytatás a 2. oldalon) ; > .. ; ': •• . f "v.s <•,} • t m tÜ i - f • y'.,:*., ; • ; • V ' - ď > % *­Z' \ '.'•• • Viir ŕ ,'HI > m i s®^ í s» s* * £ ! (Éu'; ij^MäP t ) . .. -V/j' • -y _ % V ' Ifii ' V ' ,. " sHW if * wmfyšftT'''' ' • • A NEP ÉRDÉKÉIÉRT KÜZDÜNK írta: Harry Pollitt, az flngol Kommunista Párt főtitkára Az idén Anglia számára válságos időben kerül sor az általános parla­menti választásokra. A jelenleg hatalmon lévő munkás­párti vezetők és a konzervatívok egy­formán olyan politikát hirdetnek, amely a reálbér csökkenését, az an­gol dolgozók életszínvonalának süly­lyedését, keveseb lakást, kórházat és iskolát, valamint a társadalombizto­sítás rosszabbodását jelenti. Mind a konzervatívok, mind pedig a munkáspárti vezetők ugyanazt a külpolitikát folytatják, olyan politi­kát, amely sokszázezer fiatalembert tart katonai szolgálatban és amely a fegyverkezési kiadások óriási mé­retű megnövekedésével jár. Vissza­utasítják a Szovjetúnió valamennyi békejavaslatát és az atombombák amerikai támaszpontjává "teszik Ang­liát. Ez a politika végeredményben háborúhoz vezet. Csakis a Kommunista Párt harcol az ilyen politika ellen. Száz parla­menti jelölttel indul és azért küzd ezeken a választásokon, mert ő az egyetlen párt, amely a szocializmus oldalán áll, kitartóan védi országunk munkásmozgalmának alapelveit és teljes egészében szolidaritást vállal a békért és a szabadságért világszer­te folyó mozgalommal. A Kommu­nista Párt a munka jogáért, az ang­liai dolgozók életszínvonalának eme­léséért küzd. A munkáspárti vezetők minden tő­lük telhetőt megtettek, hogy pártju­kon belül elfojtsák az ellenzéket. Ki­zárták legaktívabb tagjaikat, akik a munkáspártot békére és a Szovjet­unióval való együttműködésre buz­dították. A munkáspárti vezetők mindenütt megismétlődő támadásai a komunásták ellen, az ellenzék meg­fojtására irányulnak. Nem szabad megengedni, hogy újra hatalomra jussanak a konzervatí­vok, akik azt akarják, hogy az an­gol nép elfelejtse a multat: a konzer­vatívok muinkásellenes kormányzását a két háború közötti időszakban, a munkanélküliséget, a nyomort és vé­gül azt a háborút, amelybe ők taszí­tották Angliát. Választási beszédeikben a konzer­vatívok ékes szavakban hangoztat­ják, hagy meg kell szüntetni az ellen­őrzést a termelés fölött. Mi tudjuk, hogy ez a munkabér további leszál­lítását, a munkanap meghosszabbí­tását és az élelmezési segély s a szo­ciális szolgáltatások csökkentését, tehát anyagi bajokat jelentene. Gaz­dasági és pénzügyi folyóirataik nyíl­tan kijelentik, hogy a konzervatívok a munkanélküliséget állandósítani akarják. Legalább egymillió munka­nélkülire van szükség, mondják, hogy a munkásokat engedelmeseb­bekké tehessék. Arra törekednek, hogy növeljék a tőkéseknek a gyarmati népekből ki­szivattyúzott jövedelmeit és szuro­nyokkal fojtsanak el minden mozgal­mat, ami a gyarmati elnyomás alól való felszabadítást és a gyarmatok nemzeti szabadságát és függetlensé­gét célozza. A konzervatívok .a Szovjetúnió leg­ádázabb ellenségei és a legvadabb háborús uszítók. Churchill nyíltan fenyegetődzik egy úgynevezett „megelőző háború­val" a Szovjetúnió ellen. Ezekben a fökérdésekben a mun­káspárt jobboldali vezetőinek politi­kája nem különbözik a konzervatívok politikájától. Minden vonalon meg­adták magukat a konzervatívoknak: ők is ellenzik a béremelést és nem akadályozzák meg az árak és jöve­delmek növekedését. A munkáspár­tiak csökkentették a gazdagokra ki­vetett adókat és növelték a mun­kások adóterheit. Nem csupán arról mondtak le, hogy ellenállást fejtse­nek lei a Churchill által javasolt kül­politikával szemben, de ők azok, akik ezt a külpolitikát meg is valósítják. A munkáspártiak tették az ameri­kaiaktól függővé kereskedelmünket és szociális reformjainkat. Fegyve­res erőink, viszonyunk a többi orszá­gokkal, valamint az a kérdés: a bé­ke vagy a háború pártján fog-e áll­ni Anglia, az amerikai imperialisták­tól függ s az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak ellenőrzése alá került. Az angol politika szoros kapcsola­ta az amerikai politikával, csakis válságba vezethet bennünket. Anglia lakóinak milliói már ma sem tudnak megélni a jövedelmükből. Annál ke­vésbbé, mert az árak tovább emel­kednek éa a legközelebbi hónapok­ban még magasabbak lesznek. Ez a reálbér csökkenését, a gazdagok jö­vedelmeinek növekedését és vég­eredményben a tömeges munkanél­küliséget jelenti. A Bevinek és Churchillelc azt mondják, hogy szükség van az ame­rikai segélyre. Eltitkolják azonban .azt a tényt, hogy Anglia az amerikai „segély" minden centjét egyre töb­bet és többet kénytelen háborús ka­landokra és háborús előkészületekre fecsérelni: ez a legfontosabb ténye­ző, amely az országot nemzeti csőd­be viszi. Van azonban más út is Anglia szá­mára: a szocialista út. Ez az az út, emely a Szovjetúnióban és a népi demokratikus országokban boldogságot hozott a népnek. Az Angol Kommunista Párt válasz­tási programm ja követeli: 1. Hatályos intézkedések foganato­sítását a válság megoldása érdeké­ben a nagy monopolista érdekek ter­hére, a jövedelemek és árak csökken­tése. a munkabér és az életszínvonal emelése, az államosítás kiterjesztése és a külkereskedelem újjászervezése útján. 2. Gyökeres változást a külpolitiká­ban, hogy véget vethessünk az ameri­kai imperializmustól való függésnek s Angliát a szocialista Szovjetunió és a világ haladó népeinek oldalára állít­suk, valamint hogy biztosíthassuk a (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents