Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-14 / 38. szám, kedd

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 február 14, kedd 2 Kčs III. évfolyam, 38. szám Široký elvtárs a dolgozó fiatalok banskábystricai seregszemléjén Az ifjúmunkások új lendületet visznek a munkaversenybe és az élmunkásmozgalomba Gyáraink egész sorában újarcú fiatalok építik a szocializmust Szlovákia munkásifjúsága szombaton és vasárnap kétnapos konferenciát tartott Banská Bystricán. A rohamosan fejlődő csehszlovákiai ifjúsági szervezet zömét munkásifjak és leányok alkotják, akik öntudatosan és nagy elhatározottsággal sorakoztak fel a munka harcosainak táborába. Ifjúmunkások s lányok gyűltek most egybe, hogy megvitassák teendőiket és meghallgassák vezetőiknek, — Široký elvtárssal az élen —. tanulságos útmutatásait. Hétszáz ifjúmunkás feszült figyelemmel kisérte az egész konferencia ideje alatt elhangzott beszédeket. Nagyjelentőségű ünnepnapja volt ez dolgozó fiataljainknak. Ifjúságunk mindem egyes tagja jól tudja, hogy népi kormányzatunk számít reája és bizalommal fordul feléje, mert kimutatta az Ifjúság Vasú íjának építésénél" is, hogy a szocialista feladatok teljesítéséből példásan veszi ki részét. Az ötéves terv második évének kezdetén vegyük ki „mindig lendülettel részünket a szocialista munkaverseny fejlesztéséből" jelszóval indulnak el az újabb feladatok teljesítésére. A konferencia 2"ik napján Široký miniszterelnökhelyettes is résztvett a munkásifjúság kiküldötteinek megbeszélésén és nagyhatású, meggyőző erejű beszédében összefoglalta dolgozó ifjúságunk feladatait. A fiatalság határatalan lelkesedéssel fogadta Široký elvtárs beszédét, s még a konferencia ideje alatt új kötelezettségeket vállalt. Ezzel is újból bebizonyította, hogy szilárd elhatározottsággal sorakozik fel Široký elvtárs, egész népi kormányzatunk, munkásosztályunk mellé s mint Sykora, a ĎSM elnöke is hangsúlyozta bevezető beszédében, „az ifjúság ma úgy tárgyal itt, mint a munkásosztály szerves része." Még nem fejeződött be a munkásifjak konferenciája, máris 173 új kötelezettséget vállaltak, még pedig azt, hogy 2450 tagot vonnak b

e szervezetükbe és 1373 órát dolgoznak le brigádmunkában. 731 tag részvételét biztosítják az ifjúság építő munkájában egy vasüzem, egy erőmű, a Barátság Vasútjának s az Ifjúság Falujának építésében s ezenkívül 57 marxista kört alakítanak. — Közvetlenül a KSS IX. kongreszszusa előtt állunk. Világos, hogy feladatunk a IX kongresszussal kapcsolatban — mondotta többek között Sykora elvtárs, a ČSM elnöke, a komsomolok példamutatása után, hogy az első helyeken sorakoznak fel a szocialista munkaverseny fejlesztésében, hogy nagyarányú élmunkásmozgalmat fejlesszünk ki. Szét kell zúznunk a maradiságot s a régi normákat, minden üzemben forradalmi változást kell előidéznünk, magunkkal kell vonnunk az üzemek összes alkalmazottait és harcolnunk kell a Munka Hősének büsz. ke ciméért. A konferencia első napján Maszár elvtárs, második napján pedig Takáč megbízott mondott beszédet a munkásifjúság feladatairól. A kongresszus ünnepi szónoka Široký elvtárs volt, kinek beszédét lapunk holnapi számunkban közöljük. A konferencia elnöki díszemelvényén a ČSM vezetői nkívül ott láttuk a legjobb ifjú-élmunkásokat, akik az ifjúság üzemi szervezeteinek műszaki hetében kiváló, mondhatjuk sztahánovista teljesítményeket értek el. Surdák Mihály, a Sverma-vasművek dolgozója 1045 százalék, Kouŕil 337 százalék, Kremeň István, a besztercebányai Omnia-üzemből 278.5 százalék, Majoros Imre szerelő 200 százalék, Mikuška István, a handlovai bányák 19 éves dolgozója 168 százalék, Oboňova 149 százalék, Slezák Hanna a Danubius-gyárból 148 százalék, Opačanova 115 százalékos teljesítményt mutatott fel az ifjúmunkások műszaki hetében. Út a sztahanovista teljesítmények felé A műszaki hetek ideje alatt a legjobban mutatták ki dolgozóink, hogy még sok-sok termelési erőtartalék rejlik bennük és többet is tudnak termelni a szokottnál Ezért, mint Surdák elvtárs hangoztatta, aki a munkásifjúság műszaki hetében a „Svermavasművek ifjú dolgozóinak egyik főszervezője és lelkes ösztönzője volt, a dolgozónak minden figyelmét munkájára kell összpontosítania s egy pillanatot sem szabad elveszítenie a termelésből, mert csak így tehetjük lehetővé, hogy hazánkban megindítsuk a sztahanovista mozgalmat. A munkásifjak műszaki hetében — mint mondotta Sýkora elvtárs — sikeres eredményeket értek el a munkásifjak. Ezek a munkacsoportok a kezdeményezés és a lelkesedés légkörét vitték az üzemekbe. A munkásifjak műszaki hetében a legkiválóbb teljesítményt a Svermavasművek CSM szervezete érte el. A szervezet tagjai tevékenyen vették ki részüket ezen a héten a termelési munkából. Surdák elvtárs 1045 százalékos, Haliak elvtárs pedig 900 százalékos teljesítménnyel szerezték meg a zelsőséget. Ezzel a szép eredménynyel megnyitották az utat a sztahánovista teljesítmények elérése felé. A munkásifjak kétnapos konferenciájának egyik legértékesebb része az egyes kiküldöttek felszólalásai voltak, melyek az ifjúság nagy építő tevékenységéről tettek tanúságot. Kriska elvtárs, a galántai Svit bútorgyár kiküdötte ezeket mondja: — Sztálin elvtárs minden alkalommal hangsúlyozta az ifjúsagnaK a Kommunista Párttal s a tömegszervezetekkel való együttműködése szükségességét. Lenin elvtárs pedig azt mondotta, hogy ifjúságunknak tudnia kell, hogy hivatása az üj társadalom kiépítése s mi, az üzemi szervezet tagjai, e jelszavak szerint dolgozunk. Üzemünket tökéletesen fel akarjuk épiteni, célunk, hogy növeljük a termelékenységet és csökkentsük a munkától való távolmaradást. Az ifjúmunkások műszaki hete után elhatároztuk, hogy vezetni fogjuk az üzemet Is. Ezzel azt akarjuk bebizonyítani, hogy van bennünk kezdeményező erő és dolgozni akarunk, hogy a KSS méltó tagjai lehessünk, amely egyedül mutatja meg számunkra a helyes utat. A tömegszervezetek segítségével valóra is váltottuk ezt az elhatározásunkat. A fafeldolgozó üzemek közül ezt az akciót elsőnek hajtottuk végre s ezért még inkább arra törekedtünk, hogy minél magasabb teljesítményt érjünk el, hogy tettekkel mutassuk meg a fafeldolgozó üzemeknek a helyes utat. Az egyik főpont, amit teljesítenünk kellett, az volt, hogy a munka termelékenységét maguk a dolgozók ellenőrizzék, akik csaknem 80 százalékban kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe. Az ellenőrzést úgy vezettük be, hogy például abban az esetben, ha egy gépész rosszul végezte el a szerelést, a másik visszaküldte munkáját. Nagy haladást értünk el ezzel az üzemben, mert egyúttal vigyáztunk a minőségi termelésre. A munkától való távolmaradást 5 százalékra lecsökkentettük. Amikor az üzemet vezettük, idősebb munkatársainknál ifjúi lelkesedést tapasztaltunk. Látszott raj(Folytatás a 2. oldalon) ; > .. ; ': •• . f "v.s <•,} • t m tÜ i - f • y'.,:*., ; • ; • V ' - ď > % *Z' \ '.'•• • Viir ŕ ,'HI > m i s®^ í s» s* * £ ! (Éu'; ij^MäP t

) . .. -V/j' • -y _ % V ' Ifii ' V ' ,. " sHW if * wmfyšftT'''' ' • • A NEP ÉRDÉKÉIÉRT KÜZDÜNK írta: Harry Pollitt, az flngol Kommunista Párt főtitkára Az idén Anglia számára válságos időben kerül sor az általános parlamenti választásokra. A jelenleg hatalmon lévő munkáspárti vezetők és a konzervatívok egyformán olyan politikát hirdetnek, amely a reálbér csökkenését, az angol dolgozók életszínvonalának sülylyedését, keveseb lakást, kórházat és iskolát, valamint a társadalombiztosítás rosszabbodását jelenti. Mind a konzervatívok, mind pedig a munkáspárti vezetők ugyanazt a külpolitikát folytatják, olyan politikát, amely sokszázezer fiatalembert tart katonai szolgálatban és amely a fegyverkezési kiadások óriási méretű megnövekedésével jár. Visszautasítják a Szovjetúnió valamennyi békejavaslatát és az atombombák amerikai támaszpontjává "teszik Angliát. Ez a politika végeredményben háborúhoz vezet. Csakis a Kommunista Párt harcol az ilyen politika ellen. Száz parlamenti jelölttel indul és azért küzd ezeken a választásokon, mert ő az egyetlen párt, amely a szocializmus oldalán áll, kitartóan védi országunk munkásmozgalmának alapelveit és teljes egészében szolidaritást vállal a békért és a szabadságért világszerte folyó mozgalommal. A Kommunista Párt a munka jogáért, az angliai dolgozók életszínvonalának emeléséért küzd. A munkáspárti vezetők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy pártjukon belül elfojtsák az ellenzéket. Kizárták legaktívabb tagjaikat, akik a munkáspártot békére és a Szovjetunióval való együttműködésre buzdították. A munkáspárti vezetők mindenütt megismétlődő támadásai a komunásták ellen, az ellenzék megfojtására irányulnak. Nem szabad megengedni, hogy újra hatalomra jussanak a konzervatívok, akik azt akarják, hogy az angol nép elfelejtse a multat: a konzervatívok muinkásellenes kormányzását a két háború közötti időszakban, a munkanélküliséget, a nyomort és végül azt a háborút, amelybe ők taszították Angliát. Választási beszédeikben a konzervatívok ékes szavakban hangoztatják, hagy meg kell szüntetni az ellenőrzést a termelés fölött. Mi tudjuk, hogy ez a munkabér további leszállítását, a munkanap meghosszabbítását és az élelmezési segély s a szociális szolgáltatások csökkentését, tehát anyagi bajokat jelentene. Gazdasági és pénzügyi folyóirataik nyíltan kijelentik, hogy a konzervatívok a munkanélküliséget állandósítani akarják. Legalább egymillió munkanélkülire van szükség, mondják, hogy a munkásokat engedelmesebbekké tehessék. Arra törekednek, hogy növeljék a tőkéseknek a gyarmati népekből kiszivattyúzott jövedelmeit és szuronyokkal fojtsanak el minden mozgalmat, ami a gyarmati elnyomás alól való felszabadítást és a gyarmatok nemzeti szabadságát és függetlenségét célozza. A konzervatívok .a Szovjetúnió legádázabb ellenségei és a legvadabb háborús uszítók. Churchill nyíltan fenyegetődzik egy úgynevezett „megelőző háborúval" a Szovjetúnió ellen. Ezekben a fökérdésekben a munkáspárt jobboldali vezetőinek politikája nem különbözik a konzervatívok politikájától. Minden vonalon megadták magukat a konzervatívoknak: ők is ellenzik a béremelést és nem akadályozzák meg az árak és jövedelmek növekedését. A munkáspártiak csökkentették a gazdagokra kivetett adókat és növelték a munkások adóterheit. Nem csupán arról mondtak le, hogy ellenállást fejtsenek lei a Churchill által javasolt külpolitikával szemben, de ők azok, akik ezt a külpolitikát meg is valósítják. A munkáspártiak tették az amerikaiaktól függővé kereskedelmünket és szociális reformjainkat. Fegyveres erőink, viszonyunk a többi országokkal, valamint az a kérdés: a béke vagy a háború pártján fog-e állni Anglia, az amerikai imperialistáktól függ s az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak ellenőrzése alá került. Az angol politika szoros kapcsolata az amerikai politikával, csakis válságba vezethet bennünket. Anglia lakóinak milliói már ma sem tudnak megélni a jövedelmükből. Annál kevésbbé, mert az árak tovább emelkednek éa a legközelebbi hónapokban még magasabbak lesznek. Ez a reálbér csökkenését, a gazdagok jövedelmeinek növekedését és végeredményben a tömeges munkanélküliséget jelenti. A Bevinek és Churchillelc azt mondják, hogy szükség van az amerikai segélyre. Eltitkolják azonban .azt a tényt, hogy Anglia az amerikai „segély" minden centjét egyre többet és többet kénytelen háborús kalandokra és háborús előkészületekre fecsérelni: ez a legfontosabb tényező, amely az országot nemzeti csődbe viszi. Van azonban más út is Anglia számára: a szocialista út. Ez az az út, emely a Szovjetúnióban és a népi demokratikus országokban boldogságot hozott a népnek. Az Angol Kommunista Párt választási programm ja követeli: 1. Hatályos intézkedések foganatosítását a válság megoldása érdekében a nagy monopolista érdekek terhére, a jövedelemek és árak csökkentése. a munkabér és az életszínvonal emelése, az államosítás kiterjesztése és a külkereskedelem újjászervezése útján. 2. Gyökeres változást a külpolitikában, hogy véget vethessünk az amerikai imperializmustól való függésnek s Angliát a szocialista Szovjetunió és a világ haladó népeinek oldalára állítsuk, valamint hogy biztosíthassuk a (Folytatás a 2. oldalon.)