Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-12 / 37. szám, vasárnap

2 •• • •••imii ftwirtr T — UJ SZ0 Dr. Dolanský miniszter, az Állami Tervhivatal elnökének beszéde a Szlovákiai Nemzeti Tanács előtt Az 1W3. utáni forradalmi változásokból merített első nagy tapasztalatunk: ismét igazolódott a lenini-sztálini tanítás igazsága a nemzeti kérdésről, főleg abban a részében, hogy egyedül a kapitalizmus megdöntésével lehet megoldni a nemzetiségi kérdést, két nemzetnek az együttélését, még ha azok fejlődése nem egyszínvonalu is. A kapitalizmus idejében két üyen nemzetnek együttélése egyedül és kizárólag issak a felsőbbség és leigázás alapÍ

án valósulhatott meg. Az imperiaista államokban sem a „százalékos képviselettel", sem a „nemzetiségi kamarákkal", sem a „kisebbségek alkotmányosan biztosított védelmével" sem „kulturális autonómiával" nem lehet a nemzetiségi problémákat másként megoldani, mint csakis a nemzet uralkodó részének, imperialista csoportjának kedvére. A nemzetiségi elnyomás az osztályelnyomásnak egyik formája; a hemzetiségi elnyomást nem lehet másképpen megszüntetni, mint az osztályelnyomás megszüntetésével, mint a burzsoázia eltávolításával és a többi kizsákmányoló osztály megdöntésével. A csehszlovákiai munkásosztály még a München előtti köztársaság idején tudatosította, hogy a nemzetiségi kérdést országunkban — főleg a csehek és a szlovákok közötti kérdést — nem lehet csak alkotmányos kérdésként keEelni, nem lehet egy olyan intellektuális fikcióval, mint „egyesült csehszlovák nemzet" takarni, de tudatosította azt is, hogy a nemzetiségi kérdés elválaszthatatlanul egybetartozik a szocialista forradalom általános kérdésével, egybetartozik a kapitalizmusnak forradalmi kiküszöbölésével. Ma munkásosztályunk előtt világos, hogy a nemzetiségi kérdést nem lehet elkülöníteni a szocializmus építésének kérdésétől, a tervgazdálkodástól, az egész ország termelő erejének állandó fejlesztésétől, tehát elsősorban is a termelő erőknek kifejlesztésétől abban az országrészben, amely a kapitalizmus ideje alatt természetes fejlődésében akadályozva volt. A csehek és a szlovákok között sohasem létezett „ősi" ellenségeskedés. Éppen ellenkezőleg! A nyelvi, kulturális és lelki közelség eaz erősen kifejlett szláv érzelem, a Két nemzet sorsközössége, hatalmas egységesítő tényezők voltak a múltban és ma is azok. Mégis a burzsoádemokratikus, München előtti köztársaság ideje alatt a differenciák egész sora merült fel. Ezek a vitás kérdések az osztálytársadalomnak és a termelési kapcsolatok uralmi és lefgázási törekvéseinek elkerülhetetlen következményei voltak. A kapitalista és egyéb kizsákmányolók ezeket a különbségeket kiélezték, mesterségesen fejlesztették és növelték. Azért tették ezt, hogy így a nem egységes nemzetek fölött, amelyek egymás iránt bizalommal nem viseltettek, fenntarthassák uralmukat, hogy felettük megszilárdíthassák, megerősíthessék felsöbbségüket. München egyike az utolsó . nagy tanulságoknak mindazok számára, ítkik a nemzetiségi kérdés megítélésében és megoldásában nem követik & lenini-sztálini tanítást. A lenini-sztálini nemzetiségi kérdésről szóló tanítás nem elégszik tneg a kis- és nagy. a haladóbb és elmaradottabb nemzetiségek közti egyenlőség

1 puszta formai kijelentésével. De rámutat arra, hogy az ilyfajta egyenlőség hirdetése üres szólam, lenne csak, ha nem teremtődnének meg az esrvenlőség anyagi előfelételei és alapjai. Arra utasít, hogy a nemzeteknek, amelyek a iársadalml-e-azdasági fejlődésükben előrehaladottak, segíteniök kell azokon a nemzeteken, amelvek a kapitalizmus hibájából és velejáró osztályai akul a tok következtében fejlődésükben hátramaradtak. MIÉRT MARADT EL SZLOVÁKIA? Szlovákia a cseh országrészek mögött a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése következtében két, sőt három emberöltővel visszamaradt. Szlovákia a kapitalista fejlődés útjára csak a XIX. század végén lépett. Ügyanekkor a cseh országrészek már túlnyomó részben ipari jellegűek voltak. Ugyanakkor az ipar kiépülése Szlovákiában lényegesen lassabban történt, mint a cseh országrészekben. De 1918 után, a felszabadulás után Sem állott be a szlovákiai ipar fejlődésében változás. A kapitalista termelési viszonyok szük keretei az ípar fejlődését lehetetlenné tették. Szlovákia „a cseh országrészek mezőgazdasági kiegészítőjévé" kellett, hogy váljon és azzá is lett, a termékek előnyös piacává, ahol a cseh orfezágrészek ipara áruját el tudta helyezni és egyúttal az olcsó munkaerők forrásává. Szlovákia gazdasági struktúrájának elmaradottsága azt eredményezte, hogy Szlovákia sem gazdasági, sem szociális, de kulturális tekintetben sem tudta a München előtti köztársaság idején az előrehaladottabb cseh országrészeket beérni. E politikának természetes következménye* volt, hogy a cseh-szlovák viszony mindinkább feszültebbé vált. Az ellentéteket, — melyeket a szlovákiai és társadalmi problémáinak ilyen intézése kiváltott — a hazai és külföldi reakció szem előtt tartva osztályérdekeit, felhasználta az államegység meggyöngitésére, annak szétverésére és végül az országot a fasizmus jármába taszította. Alapvető változás e politikában Szlovákiával szemben csak a burzsoázia gazdasági és politikai hatalmának megtörése után következhetett be. Csak midőn a gazdasági és politikai hatalmat, illetőleg azok kulcspozícióit országunkban a dolgozó nép vette át — a dolgozó nép, melyet a munkásosztály és a Kommunista Párt vezetett —, lehetett hozzálátni Szlovákia szociális és kulturális elmaradottságának gyökeres kiküszöböléséhez és lehetett a nemzetiségi problémát hazánkban a lenini-sztálini tanítás elvei szerint megoldani. Hogy Szlovákia magasabb gazdasági, szociális és kulturális szinvonalat érjen el, ennek érdekében a kormány akkori elnökének, KI. Gottwald köztársasági elnök, Lenin és Sztálin hü tanítványának kezdeményezésére, megkezdte a szlovákiai termelési erők fejlődésének alapjait kiépíteni. E politikának főtétele volt, hogy a szlovákiai életben magasabb életszínvonalat a szlovák nemzetgazdaság szocialista iparosításával kel! elérni. Egyedül Szlovákia iparosítása az a lehetőség, amellyel kiküszöbölhető Szlovákiában az azelőtti krónikus munkanélküliség, amely meghaladta a szokásos kapitalista méreteket is, amely Szlová kiában egész vidékeket a kivándorlás következtében elnéptelenített és amely igen alacsony élet- és ennek következtében alacsony kulturális színvonalat nyújtott a szlovákiai nép széles tömegeinek. Éppen ezért Szlovákia iparosítása az egész csehszlovákiai munkásosztály és az egész dolgozó nép egyik első feladata lett. Már a kétéves terv, amely ôsszáll am méretekben gazdaságunk megújhodásának és újjáalakításának terve volt, szlovákiai méretekben magasabbrendü volt és több feladattal volt felruházva: Szlovákia tervszerű iparosításának, szlovák gazdasági élet szerkezeti átépítésének alapjait fektette le. Az ötéves terv, amely országos viszonylatban a nemzetgazdaság felépítésének és átépítésének terve, további feladatokat tűz ki a szlovákiai gazdaság fejlődésére, a szlovákiai iparosítás gyorsított menetét irányozza elő. Az ötéves terv egyik első feladata gazdaságunk átépítése és az ország termelőerejének fejlesztése, úgyhogy területi különbségek, a termelőerők intenzitása, a lakosság szociális, kulturális fejlettsége tekintetében kiegyenlítődjenek. Szlovákiában ezzel egyidejűleg megoldódik a nemzetiségi kérdés és megoldódik a csehek és szlovákok viszonya is. Az építési sikerek, amelyeket a kétíves terv folyamán, valamint az ötéves terv első esztendejében elértünk, lehetővé tették, hogy a szlovákiai egyesített tervekben az 1950. évre olyan feladatokat, az ipari termelés olyan tervszerű emelését tűzzük ki, amelynek értéke — s ez először történik -Szlovákia történetében — túlhaladja a mezőgazdasági termelés értékét. A kétéves terv elején az ipari termelésben Szlovákiában a mezőgazdasági termeléshez viszonyítva körülbelül 45:55 arányban állott. Ebben az esztendőtlen az ipari termelés értékének viszonya a mezőgazdasági termeléshez 52:48 lesz. A szlovákiai tervek gyűjteményes táblázata elősegíti annak megállapítását, hogy Szlovákiából, amely eddig túlnyomólag agrárország volt, mezőgazdasági-ipari ország lesz. E mellett természetesen a mezőgazdasági termelés nem csökken, ellenkezőleg, a mult évhez viszonyítva kb. egyheted résszel emelkedik. Ez az iránymutató egyik legjelentőségteljesebb bizonyítéka a nemzetiségi kérdés megoldásában alkalmazott lenini-sztálini módszerek sikerének egyik legjelentőségteljesebb bizonyíték arra, hogy utunkban a szocializmus felé előrehaladunk. SZLOVÁKIA IPAROSÍTÁSÁNAK FELTÉTELÉI Szlovákia szocialista iparosítása a szovjet iparosításhoz hasonlítva jelentősen kedvezőbb feltételek mellett valósul meg. A Szovjetúnió iparát kapitalista körülzárás közepette építette. Nem tudott még kiépített nehéziparra támaszkodni, mert az nem állt rendelkezésére elégséges mértékben. Szlovákia iparosításánál, melyet a sztálini módszer alapján valósítunk meg, azaz elsősorban az energetikai alapok és nehézipar kiépítésével, mi nem vagyunk kapitalista körülzártságban. Ellenkezőleg, Szlovákia iparosításánál, egyáltalában a csehszlovák gazdaságnak az ötéves terv szerinti felépítésének és kiépítésének szakaszában, a Szovjetunió segítségére és védelmére támaszkodhatunk, népi demokratikus barátaink együttmunkálkodásáral, mely országok a Gazdasági Tanács együttmunkálkodásában társultak. Szlovákiának iparosításánál nem kell csak saját erőforrásaira támaszkodnia, mert hisz segítőtársat talál a cseh országrészek fejlett nehéziparában, azoknak nagy termelési alapjaira támaszkodhatik, fejlett technikai mérnöki és munkáskádereire. Ezek a különösképpen kedvező feltételek lehetővé teszik, hogy Szlovákia iparosítása rendkívül gyors tempóban folyhat. A tény, hogy a cseh országrészek üzemei, a szlovákiai üzemek számára gépi berendezésekkel szolgálnak és hogy megadják a szükséges technikai és szervezési segítséget, továbbá az a tény, hogy a cseh határmenti vidékről már a kétéves terv során több jelentőségteljes ipari üzemet, illetőleg azok gépi berendezését áthelyezték, továbbá az a tény, hogy Szlovákia gazdaságában valóban nagy fejlődést szolgáló beruházásokat valósítunk meg, amelyek túllépik magának Szlovákiának lehetőségeit, mindezek szemléltető példával szolgálnak arra, hogy a nemzetiségi kérdést miként tudja megoldani a munkásosztály, ha minden gazdasági és politikai kulcspozíciót kezében tart. A FELADATOKNAK KÉT KATEGÓRIÁJÁT KÜLÖNBÖZTETJÜK MEG A problémákat és a felmerülő kérdéseket, amelyeknek megoldása elkerülhetetlen, nagyjából két nagy csoportba oszthatjuk. Az első csoportba azok a problémák tartoznak, amelyeket belszlovákiai keretek között lehet és kell is elintézni. A második csoportba azok a problémák tartoznak, melyeknél Szlovákia részére a cseh országrészekből kell segítséget nyújtani s amelyeknek megoldása érdekében a csehországi dolgozóknak kell segítségére sietnök Szlovákia dolgozó népének. Elsősorban a munkatermelékenység emelésének problémájáról van itt szó. Szlovákia egyetemes terve azt igazolja, hogy a munkaproduktivítás növekedése tekintetében a szlovákiai iparban eddig fel nem fedett lehetőségek mutatkoznak. Abból a feladatból, hogy a szlovákai ipari termelést az ötéves tervben 75 százalékkal kell emelni és hogy a szlovák ipari alkalmazottak számának növekedése az ötéves tervben 50 százalékos, következik, hogy az 1953. évig a szlovákiai ipar munkaproduktivitását 3 százalékkal kell emelni. A szlovákiai egyetemes terv 1950. évre megállapítja, hogy ebben az egyetlen esztendőben a munkatermelékenységének a szlovákiai iparban 11.2 százalékkal kell emelkedni. A munkaproduktivítás emelése itt adva van. Most arról van szó, hogy ezt a lehetőséget valósággá alakítsuk át. Az élmunkásmozgalom, a szocialista versenyek fejlődése, a szlovákiai munkásosztály erős politikai és osztályöntudat növekedése feljogosít bennünket arra a reményre, hogy ez a lehetőség valóban megvalósul. Az ipari munkaproduktivítás emelésének problémájánál még sokkal komolyabb a szlovákiai mezőgazdaságé. A mezőgazdasági termelés emelésének problémája a munkatermelékenység emelésének alapján Szlovákiában már annál is inkább égető, mert itt gyorsan növekszik az ipar. A mezőgazdasági munkatermelékenység emelését csakis új, társadalmi szempontból magasabb, általában már szocialista termelési formák, leginkább az Egységes Földműves Szövetkezetek közvetítésével lehet kiszélesíteni és megszilárdítani. Csakis az Egységes Földműves Szövetkezetek további kiépítésével, az állami birtokok megerősítésével lehet Szlovákia mezőgazdasági erőforrásait mozgósítani a mezőgazdasági tervek főfeladatainak teljesítésére, azaz a pro. dukciók 17.7 százalékkal való emelésére és ebben az állattenyésztés 41.9 százalékos részesedésére Csakis ily módon lehet fedezni az állandóan emel. kedő munkásszükségletet és csakis így lehet majd javítani a szlovákiai lakosság ellátását. A szlovákia dolgozó földművesség öntudatossága, osztály különbségnek falvainkban megindult kiéleződése, a kontraktációk eredményei, a földek kö. zös megművelésének folyamatossága, az Egységes Földműves Szövetkezetek számainak növekvése feljogosítana arra a reményre bennünket, hogy a szlovákiai mezőgazdaság problémája helyes megoldást nyer. Az 1950-es évre szóló terv egyik fontos kérdése a munkaerők mozgósítása. Konkréten itt elsősorban arról van szó, hogy tervszerűen biztosítsuk az ipari dolgozó kádereket a mezőgazdaságban mutatkozó feleslegekkel. Kétségtelen, hogy Sz'ovákiának — főleg a mezőgazdasági szektorban — munkaerőtartalékai vannak. Arról van most szó, hogy ezeket a tartalékokat helyesen ragadjuk meg és helyesen helyezzük el az iparban. A szlovákiai dolgozók a múltban és most is a cseh országrészek munkaerő hiányát igyekeznek kiküszöbölni. A munkaerők ezen átcsoportosítását, Szlovákiának a cseh országrészeknek nyújtott ezen segítségét, sok helyen Szlovákiában helytelen szempontból ítélik meg. A cseh gazdaságnak való segítségnyújtás ugyanolyanképpen jelent segítséget a csehszlovák gazdaságnak, mint a szlovákiai gazdaságnak nyújtott segítség. Ezzel tisztában kell lenni. Szlovákiai segítség nélkül a cseh országrészek nem tudták volna teljesíteni feladataikat, amelyeket Szlovákia irányában kellett teljesíteniük. A szlovákiai dolgozók nélkül a németek távozása után nem lehetett volna oly gyorsan megindítani a cseh ipart. Ez annyit jelent, hogy ez az ipar nem tudta volna azokat a gépi és beruházási értékeket termelni, amelyekre elkerülhetetlen szüksége volt és van a szlovákiai gazdaságnak Szlovákia iparosítása érdekében. Nem szabad megfeledkeznünk, hogy az iparosítás nagy haladása mellett sem nyújt a szlovákiai ipar elégséges munkalehetőséget Szlovákia össz'akossága részére. Ez az idő is eljön — éspedig belátható időn belül., de most még nincs itt. Az egész -Köztársaság és Szlovákia érdeke elsősorban az, hogy a felesleges munkaerők ne maradjanak kihasználatlanul. Az egész Köztársaság érdek? és különösen Szlovákiáé, hogy ezekből a mezőgazdasági munkásokból ipari munkások legyenek, hogy mielőbb átképződjenek, betanuljanak a 1 iparba. A cseh ipar erre nagy lehetőségeket nyújt. A munkaerők mozgósításának kérdését, valamint azok helyes kihasználását más szempontból is meg kell oldani, mint a szlovákiai munkásságnak Csehországba való átcsoportosításával és Szlovákiában új üzemek építésével. A termelési programot helyes átcsoportosítással kell rendezni, amelyet az éppen most folyó és az ipar termelési programjait tisztító és koncentráló akciók megindításában kell megvalósítani. A nem kvalifikált és a közepesen kvalifikált dolgozó káderek mozgósítása fsmít csak belszlovákiai probléma. A cseh országrészekbő nem lehet pótolni a handlovai egynéhány százra rúgó bányászhiányt. A cseh országrészeknek természetesen segíteniök kell Szlovákiában és segítenek is ott^ ahol Szlovákia sajátmaga lehetőségeiből javítani a helyzeten nem tud. Ilyen a magasan kvalifikált tecnnikai mérnökkáaerek kérdése. A szlovákiai technikai főiskolások ez idő szerint nem tudnak elégséges számban mérnököket kiképezni. A szlovákiai üzemek nem tudják technikai és mérnöki kádereinek a haladottabb tapasztalatok elsajátítását biztosítani. Hogy a tervet ne csak szlovákiai, de egész országos viszonylatban teljesíthessük, szükségessé válik, hogy Szlovákiát kisegítsük — legalább egy időre — magasan kvalifi. kált technikai káderekkel, főként konstruktőrökkel, tervezőkkel, kutatókkal a cseh országi eszekből. Szükségessé válik, hogy legalább egy időre Szlovákiából a cseh országrészekbe csoportosítjuk át a tervezési munkákat. Szükségesse válik, hogy a csehországi üzemek technikai segítségét kimélyítsük a szlovákiai újonnan létesített üzemek részére. Továbbá szükségessé válik, hogy lehetőséget nyujtsunk a szlovákiai dolgozóknak, hogy technikai mérnöki képzettséget nyerjenek a technikai főiskolákon és a csehországi üzemekben. Egyszóval a szlovákiai iparosítás gyors fejlődése és a szlovákiai munkanélküliség likvidálása következtében oly helyzet alakult ki, amelyben az iparosítás nagy tempója, a munkások nagyobbszámú bevetését teszi szükse. gessé és megköveteli a szükséges pótlásról való gondoskodást Ez a szocialista fejlődés törvényszerű jelensége, amelyet a Szovjetúnió iparosításából is ismerünk. A munkásságnak az iparba és az építésbe való átcsoportosítása, amely főleg a mezőgazdasági munkaerők átcsoportosításával történik, a jövőben már nem lesz önkényes, de szervezetten kell megtörténnie és tervszerűen kell biztosítva lennie. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy az iparosítás tempóját más rendelkezésekkel is biztosítjuk és tovább fejlesszük. Itt elsősorban az építészeti és nem építészeti költségberuházások helyes, időbeli harmonizálásáról van szó. Továbbá szó van a szlovákiai energetikai alapok intenzívebb kiépítéséről, nem utolsósorban a Szövetség Vasútvonalának kiépítéséről, amely jelentőségével messze-túlszárnyalja Szovákia határait. Gondoskodnunk kel] Kelet- és DélSzlovákiáról. Szlovákia összállami mérI tékben, mint egész, gazdasági szempontból gyenge. De Szlovákia keretein belüj vannak még gyengébb kerületek. Ilyen elsősorban Kelet-Szlovákia és Dél-Szlovákia is. Az tény, hogy egy tervvel nem lehet minden problémát megoldani, amelyek felmerülnek és megoldásra várnak. De most arra kell ügyelni, hogy megalapozzuk az előfeltételeket, hogy helyesen lehessen elosztani a rendkívülien fontos szlovákiai új ipart, a termelőerők szocialista elhelyezésének elve alapján. Gondoljunk Kelet, és Dél-Szlovákiára: a kelet az a területe Szlovákiának, amely régi idők óta el van hanyaglova, az osztrák-magyar monarchia idejéből, a München előtti időkből, a Tiso féle „szlovák állam" idejéből. Ezzel a „politikával" népi demokráciánknak, amely szocializmust épít, mindenkorra fel kell számolnia. Dél-Szlovákia messzemenő lehetőségeket nyújt az iparosítására, főleg az élelmezési ipar kiépítésére. Kihasználjuk a szlovák és magyar lakos, ságnak hazánk szocialista felépítése iránt elfoglalt pozitív álláspontját. Nincs annak még két esztendeje, hogy a csehországi és szlovákiai reakció népi demokráciánk leggyengébb tagjának vélte Szlovákiát. Es a nemzetközi reakció ezt az országrészt a „nagy lehetőségek" országának vélte, becstelen törekvései érdekében. De a csehországi és szlovákiai dolgozó nép a munkásosztály és a Kommunista Párt által vezetve dicsőséges februári győzelmével 1948-ban megsemmisítette a hazai és külföldi reakció reményeit. A lenini-sztálini nemzetiségi kérdés tanításától vezetve megteremtette a materiális egyenlőség alapfeltételeit Szlovákia iparosítása hatalmas müvének megkezdésével. A mű első szakaszát — az ipari termelés értékeinek a mezőgazdasági termeléssel szembeni megnövelését — ebben az esztendőben érjük el. A szlovákiai nép építő lelkesedése, a szlovákai termelési erők növekedése a februári győzelemmel új és magasabb fokra lépett. Szlovákia gazdasági szociális és kulturális fejlődése, mint azt az előterjesztett, 1950. évre vonatkozó szlovákiai egyetemes tervek alam'án megállapíthatjuk, bizonyítja, hogy a szocializmus felé való előrehaladádásunk gyors tempóban és vissza^ tarthatatlanul halad előre. Valko Cenrenkov köszöaetét küldi J. V. Sztálinnak Valko Cervenkov, Bulgária Kommunista Pártja központi bizottsága nevében a következő táviratot küldte J. V. Sztálinnak: „Bulgária Kommunista Pártjának központi bizottsága nevében, valamint a kormány és a Bolgár Népköztársaság minden dolgozója nevében hálánkat fejezzük ki önnek, a SzK(b)P központi bizottságának és az SSSR miniden dol" gozójának mélyen átérzett részvétük nyilvánításáért, amelyet Bulgária Kommunista Pártjának vezetője és a minisztertanács elnöke, Vaszil Kolárov elvtárs halálának alkalmával nyilvánítottak. Köszönjük önnek, hogy küldöttséget küldtek Vorosilov marsall vezetésével, amely résztvett Kolárov elvtárs temetésén. Sztálin elvtárs, legőszintébb érzelmeinkről, szeretetünkről, hűségünkről s odaadásunkról biztosítjuk önt, mint vezetőnket és szeretett tanítónkat."