Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-11 / 36. szám, szombat

U J SZO V. KARPINSZKIJ

: A szocializmus a nép mindennapi életében 4 Utca a tizenötödik lakónegyedben Aki többször volt KOmszomolszkban, isméi? a „Munka" sugárutat. Ez a hosszú út egy új parkba visz, amely rövidesen a főváros egyik legszebb negyedévé épül és szépül. Az Építőipari Technika épületét elhagyva, elénk tárul az új városrész vakító fehér téglás házaival. Az új lakónegyed — amelyet Tizenötödiknek neveznek, — a legszebb Komszomolszkban. Fehéren, friss külsejével úgy hat, mint maga a szovjet ember: — optimistán. Az egyik sarokházon a következő feliratú táblán akad meg az érdeklődő szeme: „A 15. számú lakónegyed 29. épületsorát 1947—1949 évek folyamán Nikolaj PetrOvics ScseglOv brigádjának kőművesei emelték. A városi végrehajtóbizottság rendelete folytán 1949 október 1-től ez az utca ,JScsegU>v" kőműves brigádja nevét viseli." Akaratlanul is elgondolkodtat a néhánysoros egyszerű, de mégis valami különöset mondó, újat jelentő felirat. Kőművesekről elnevezett munka! Sehol másutt a földkerekségen ilyesmi nem fordulhat elő, mert ez csak ott lehetséges, ahol a munka soha nem látott magasságokba emelkedett. Ez a tábla azt hirdeti, hogy a Szovjetúnióban a munkásember köztiszteletben áll. „És ha jól dolgozik és megadja a társadalomnak azt, amit képes adni, — akkor ő a munka hőse, dicsőség övezi öt." E sztálini szavakra emlékeztet az új utcaqiév. Dicsőség övezi már Scseglovot is, akinek nevét egész hazájában ismerik. Jó kommunista, kitűnő kőműves, sok munkarekord felállítója. Komszomolszkban csillámló gyöngyfényeket ver vissza az utcákat borító fehér hópalást. A földön, háztetőkön, fákon, az egész városon szétterülő fehérség különös tiszteletet ébreszt. A derült ég kék kupolája a bizakodás, az optimizmus mennyezetét vonja a város fölé. A Tizenötödik negyedben az emberek megállítják Scseglovot. Kérdésekkel ostromolják: — Megint építeni jöttT A kérdés mosolyt lop Scseglov wr arcára és röviden így felel: — Nem kérem, lakni jöttem... Akik hallották, Majakovszki szavaira emlékeztek vissza, amelyeket a komszomolszki kőműves joggal el ismételhet: „Az utca a* enyém... a házak az enyémek... Örülök, hogy munkám egy, hazám munkájával!" Voltak idők, amikor a szocializmus csak elmélet volt, doktrína, amikor kétségbevonták a szocializmus gyakorlati megvalósításának lehetőségét. Ma azonban a ' szocializmus a Szovjetúnióban ki van épitve és a Szovjetúnió nemzetei mindennapi életének alkotótényezöjévé vált. A szocializmus a gyakorlatban az embernek ember általi kizsákmányolásának és elnyomásának a lehetetlenné tételét jelenti, továbbá a munkanélküliség, a hiányok kiküszöbölését és állandó haladást a néprétegek jólétében és kultúrájában. A szocializmus a gyakorlatban új kapcsolatokat foglal magában, amelyek társadalmunkban alakultak ki és pedig a kizsákmányolástól felszabadult nép közötti együttműködés és kölcsönös segítés kapcsolatait. A szocializmus a gyakorlatban annak a valóságnak büszke öntudatát jelenti, hogy magadnak és a társadalomnak dolgozol, amely társadalom dolgozó emberekből áll, mint amilyen te vagy és hogy te egyenjogú tagja vagy ennek a társadalomnak, hogy hazádnak és egész gazdagságának ura vagy. Sztálin elvtárs mondotta: „Üzemeink és gyáraink kapitalisták nélkül dolgoznak. A munkát férfiak és nők vezetik, akik a népből kerültek ki. Éppen ez az, amit a gyakorlat szocializmusának nevezünk. Földjeinken földbirtokosok és kulákok nélkül dolgoznak a szántóvetők. Ez az, amit a mindennapi élet szocializmusának nevezünk, ez az, amit szabad, szocialista életnek nevezünk". A mindennapi élet eseményei csak megerősítik Sztálin szavait. Pl. a Korobov-család az egész Szovjetúnióban nagy tiszteletnek és általános jó hírnek örvend. I. G. Korobov, az apa, 1882-ben született, vasöntő, az a foglalkozása, amely foglalkozásnak az említett család nemzedékeken át szentelte magát. Mint kisfiú két évig látogatta az elemi iskolát, amely azonban csak a téli hőnapokban volt nyitva, aztán a kohóknál kapott munkát. Kezdeményezésért és kitartásáért munkavezetővé léptették elő, ami igazán csodálatos jelenség abban az időben (a cári Oroszország idején). 1918-tól fömunkayezető a „másán" (a kohók szakaszát nevezik így) a makajevi Kirov üzemben. 1937-ben a nép képviselőjévé választotta az ukrajnai köztársaság legfőbb tanácsába és 1946-ban a Szovjetúnió legfőbb tanácsába választotta be mint képviselőt. Korobov három fia akadémiai címet szerzett a szovjet egyetemeken és ma felelős helyeket töltenek be. Nikolaj Korobov az Állami Tervhivatal igazgatója az ércfeldolgozó üzemek osztályán. Pavel Korobov a vas- és acélipar Miniszterének helyettese, 1937-ben a Szovjetúnió legfelsőbb tanácsába választották be és 1946-ban újra beválasztották. A harmadik fiú, Ilja, a hatalmas petrovszki acélüzemek igazgatója Ukrajnában. Az ércfeldolgozó üzemek munkásainak egyik moszkvai konferenciája A moszkvai építőmunkások határtalan lelkesedéssel .vesznek részt szerc'.ett városuk é 'tkezési tervének teljesítéséért folyó munka verseny ben. Alkotólendületük nyomán új munkamódszerek születnek, amelyek elősegítik az épíkezés meggyorsítását, az önköltség csökkentését és a minőség javítását. A moszkvai építkezéseknél jól ismerik Vaszilij Koroljov kőműves brigádját, amely az ötéves terv teljesítésén túl- íenően napról nspra kiemelkedő sikereket ért el. Koroljov brigádvezető új módszert alkalmazott a téglarakásnál. A téglarakásnak ezt az . j, sokkal előnyösebb módszerét „ötösnek" nevezték el, a komplex munkacsoportba egyesített munkasok száma után. A módszer, a következő: . Az első legfelelősebb műveletet, a külső sorok és sarkok rakását — maga a brigádvezető végzi. Mellette áll egy segédmunkás, ak: a habarcsot rakja. Közvetlenül mögöttük halad a második pár, amely a belső sort rakja. A brigád ötödik tagja a végső simítást és igazítást végzi társai munkájánSajátság s „futószalag" ez, amelyben a munkafolyamatok felosztása a legtökéletesebb. Koroljov munkacsoportjával az első n^pon 9 ezer téglát rakott le egy műszakban, ami hozzávetőlegesen háromszor nagyobb munkateljesítményt jelent, a „hármas" csoportban dolgozók munkamódszeréhez viszonyítva. E téglarakási rendszernek megvan ez az előrye is, hogy lehetővé teszi kevésbbé szakképzett munkások értékesebb felhasználását is a kőműves munkában. Az ,,ötös"-ben haladva a segédmunkás sokkal rövidebb id5 alatt fejlődik szakmunkássá.. Koroljov brigádjának kezdeményezésére ma már minden moszkvai építkezésnél bevezették az új módszert. után Sztálin elvtárs fogadást rendezett a Kremlben, amelyen poharát a gyárak öreg és fiatal munkásai tiszteletére emelte és egyszersmind az egész Korobov-család tiszteletére. Ezután Korobovhoz, az apához fordult és szokott barátságos beszédmódján a következőket mondotta: — Szép teljesítmény! Köszönet egy ilyen család felneveléséért! — Jó megállapítani, hogy szép teljesítmény — mondotta Korobov, az Koroljev e kezdeményezése új munkamód —^k bevezetését segítette elő az építőipar más ágazataiban is A vakolok és festők, lakatosok és villanyszerelők a kőművesek példáján okolva, a munkatermelékenység eddig kiaknázatlan új belső tartalékait tárták fel. A falfelületeket azelőtt kézzel vakolták. Panicsuk főgépész és Bakitjko főmérnök kisfogyasztású szivattyút szerkesztettek, amely a habarcsot gépi úton közvetlen a vakoló munkahelyéhez adagolja. Megszerkesztették az automatikus gumifúvót, amellyel a vakolást gépesítették. Az egész építkezési munka lényegesen megváltozott az új munkamódszerekkel. Egy 18 négyzetméter területű menyezetet a gépesített munkacsoport 15 perc alatt bevakol. Ugyanennek a munkának kézzel való elvégzéséhez négy napra volt szükség, Fjodor Pavilov kőműves javaslatot tett a habarcsréteg vastagságának csökkentésére. Építőmunkások rendszerint kevés figyelmet fordítottak a vakolat vastagságára, észszerűtlenül használták fel a cementet és a vakoló anyagokat — mo-dván ..minél vastagabb a habarcsréteg, annál erősebb a fal.* Karilov a habarcsréteg vastagságát kettőről 1 cm-re csökkentette, A fal szilárdságán a vékonyabb habarcsréteg nem változtat, viszont kevesebb habarcsra van szükség, ami lényeges megtakarítást jelent. Az építkezés gyorsaságát tökéletes habarcskeveréssel tovább fokozták. Űj habarcskeverő gépet vezettek be, amely e munkafol; .matnál is kiküszöbölte a kézi munkát. így forradalmasították az építőipar munkáját a moszkvai építkezésben dolgozó sztahanovisták. 1950 február 11' apa —, hogyha azonban nem a. szovjet rendszerért történt volna mindez, sohasem nyújtottam volna ilyen teljesítményt. Hasonlóképpen van ez a mezőgazdaságban is. Nézzétek csak meg Timiriazev kolhozát a gorodeci járásban, Gorkij kerületében. A kolhoz tuljadonképpen egy egész kis város épületekkel, nagyrészt cseréppel fedett épületek, villanyvilágítással és saját villanyfejlesztő teleppel, vízmüvekkel, klubbal, iskolával, kórházzal, ovodával, gyermekotthonokkal és a kultúrvívmányok számos megvalósult intézményével. Kormányrendelettel a kolhoznak 3189 hektárnyi nagy területet adtak állandó használatra. A kolhoznak öt szakasza van: tejgazdaság, sertéshizlalda, akol, baromfifarm és lótenyésztő istálló, ahol verseny fajlovakat nevelnek fel. A kolhoznak még több melléképülete és üzeme is van: szélmalom és gőzmalom, a tejtermékek feldolgozására szövetkezet, méhészet, téglagyár, agyagedénygyár, szűr- és bőrcipőüzlet, asztalosmühely. Ez az összetett, szépen berendezett vállalat I. A. Emljanov vezetése alatt áll, aki 1901-ben született Medvedkovban, a szomszéd községben. Ezt a kolhozt 1930-ban ő szervezte meg és annak elnöke lett, azóta pedig rendszeresen újra megválasztják őt erre a tisztségre. 1930ban felvették öt a Kommunista Pártba. Vég nélkül sorolhatnánk fel hasonló példákat, mindezek azt a tényt bizonyítják és erősítik meg, hogy a Szovjetúnióban maguk a dolgozók azok, akik megvalósítják a szocialista gazdálkodást és akik a kapitalisták és nagybirtokosok nélkül kezdeményeznek és hogy a Szovjetúnióban igazságos, szocialista társadalmi rendszer van. Az, amiért hazánk legjobbjai közül ezrek és ezrek áldozták életüke't, a bolsevista párt vezetésével megvalósult. I • Mezei munkák Turkméniában, Turkméniában meleg, napos az időjárás. A legelőket már dús, zöld fű borítja. A földeken, gyümölcsösökben, szöllőkben a kol

J hozparasztok ezrei dolgoznak. Ä traktorállomások munkásai most végzik a koratavaszi szántást. A Todzsem-folyó völgyében megkezdték a búza és az árpa vetését. Sok helyen már ültetik a korai káposztát és a koratavaszi burgonyát. A kertekben és több ültet' vényen elvégezték már az első mesterséges öntözést Az „ öíös" futószalag cAz íp'dktzÍL új ftiádízwe. A. ZAPOTOCKf 1

0 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZÁRI DEZSŐ A „Kas" és a szövetkezeti mozgalom kezdete. A tőkéstermelés kezdeti fejlődésének időszakában, amikor bizonytalanul, rendszertelenül és szervezetlenül megindult a munkásmozgalom, született és nőtt fel Ladislav Budecsky. Már kisgyermekkorától kezdve megismerte a jogtalan proletár és az árvagyermek minden keservét. Nem családi körben nevelkedett, hanem idegen embereknél, megismerte az idegenek jószívűségére utalt gyermek életének minden szomorúságát Ladislav hatesztendős volt amikor anyja újra férjhezment Anton in Jiskra szabómesterhez. J iskra lett az ifjú Ladislav gyámja és nevelője. Nála tanulta ki később a szabómesterséget is. Liskra, Ládja gyámja, tüdőbajos ember volt. Ez szabóknál gyakori betegség. Jiskra az akkori viszonyokhoz képest képzett és olvasott ember volt Érdekelte a közélet s mindaz, ami körülötte történik. Betegsége azonban meggátolta abban, hogy résztvegyen a közéletben. Ha néhány krajcárt félre tudott tenni keresetéből, újságokat és könyveket vásárolt, amelyekből nevelt fia olvasott fel neki munkaközben. Jiskra nem volt önálló szabómester, hanem csak amolyan darabszabó. Nagyobb műhelyek számára dolgozott és ezért a többi szabómunkással rjyütt neki is érdeke fűződött ahhoz, hogy a szabómr.nkát jobban fizessék és a szabómunkások jobb életviszonyok közé kerüljenek. Ládja így már szabóinas korában kapcsolatba került e szakma munkásaival, meg-meglátogatta őket s viszonyaikról és hangulataikról beszámolt gyámjának. Jiskra tanácsára Ládja már 17 éves korában belépett a „Kas"-egyesület tagjai közé. Az egyesületnek akkoriban szép könyvtára volt s a tagok hazavihették a kikölcsönzött könyveket. A „Kas"-egyesület alapítása szorosan összefügg a csehországi munkásmozgalom kezdeti próbálkozásaival. A munkásmozgalom, amely addig teljesen rendszertelen volt, ebben az időben kezdett bizonyos szervezeti formát ölteni. Ausztriában 18^7-ben törvényt adtak ki az egyesülési és gyülekezési jogról. E törvény megjelenése után különböző munkásegyletek alakultak. A fejlettebb termeléssel rendelkező országokban a munkásmozgalom szervezett fejlődése természetesen már hamarább megkezdődött. Az angliai Rohdale-ban 28 szegény takács 1844"ben megalakította a maga munkás-fogyasztási szövetkezetét Példájukat követték más országok munkásai is. A dolgozók keresték az eszközöket, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolástól, amely a tőkés termelés növekedésével mindinkább fokozódott. A szövetkezeti mozgalom magára vonta figyelmüket. A szövetkezeti mozgalom jelentőségét azonban kezdetben nem ismerték fel helyesen. Sokan azt hitték, hogy a szövetkezeti vállalkozás és egyesülés az a varázsszer, amelynek segítségével kibújhatnak a tőkések igájából és elérhetik létfeltételeik biztosítását. Sokan arról ábrándoztak, hogy a szövetkezeti vállalkozás saját erejével legyőzi a kapitalista termelési rendet. A szövetkezeti gondoláit eljutott Csehországba Is. Legfőbb szószólója Dr. F. L. Chleborád volt. Burzsoá rétegek is támogatták a munkásság ú. n. önsegélyző mozgalmának megteremtését. Sőt, hivatalos helyen sem emeltek kifogást ez ellen. Az uralkodó és tőkés körök azt remélték, hogy ha a munkásokat érdekeltetik a politikamentes önsegélyző mozgalomban, azok nem törődnek majd a politikáral, nem érdeklődnek majd a szakszervezetek iránt és nem fognak gazdasági harcokat szervezni. A burzsoák, a tőkések és a haladó gondolat összes ellenségei megérezték, mekkora erő rejlik a dolgozó tömegekben, amelyek sorai az ipar fejlődésével mind erőteljesebbek lettek. Felismerték, mekkora veszedelem fenyegeti a tőkés kizsákmányolást akkor, ha ez a tömeg egyesül, megszerveződik és politikai öntudatra jut. A prágai „Kas"-egyesület kezdeményezőinek gyűlé* sét 1867. december 17"én hívták össze a Lövész-szigetre. Az alakuló közgyűlés 1868. március l"én folyt le. Az egyesület első fióküzlete 1868. március 13-án nyílt meg. Ugyanez év júniusának végén került sor az egyesület zászlajának ünnepélyes felszentelésére. A zászlószentelésen résztvett maga Schwarzenberg herceg bíborosérsek őszentsége is. A „Kas" dísztagjai közé tartozott Clam-Martinic gróf és egész sor más számottevő személyiség is. Dr. Chleborád ez alkalommal a Lövész-szigeten tartott ünnepséget „Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, valamint az értünk könyörgő cseh védszenteknek" nevében nyitotta meg. Beszédében elvetette a politikai tevékenységet, amely — szerinte — nem hozhat előnyöket a munkásságnak, mivel a dolgozók az ilyen tevékenységhez nem elég képzettek. Az ő véleménye az volt hogy „szembe kell szállni az idegen tökével, viszont hozzá kell járulni a honi tőke gyarapításához". A önsegélyző mozgalomnak, a kezdeményezők felfogása szerint, az volt a feladata, hogy a fogyasztási szövetkezetek fióküzleteinek, takarékpénztáraknak, műhelyeknek és később szövetkezeti gyáraknak létesítésével elérje a végső célt azaz „meszilárdítsa a jólétet amelynek mintaképét a burzsoázia szolgáltatja és amelyet szorgos munkával és takarékossággal minden munkás elérhet". Ezeknek az álmodozó reménységeknek hamarosan ellfenzéke támadt a munkásság körében. Ennek az ellenzéknek csehországi vezetője Josef Boleslav Pecka, húszesztendős lakatosmunkás lelt ö volt a szocialista gondolat és a szocialista életfelfogás első úttörője a cseh' dolgozók között. Pecka Strachovsky álnéven írta cikkeit és ugyanilyen néven folytatja szervező tevékenységét is. Pecka Prága strachov! negyedében született 1849 november 19"én. Az önsegélyzőmozgalom egyoldalú tevékenységével szemben fellépett ellenzék a „Kisoldali Munkáskörben" tömörült, amelyet azonban rövid működés után a hatóságok 1871-ben feloszlattak. ;<Folytatjuk.);