Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-11 / 36. szám, szombat

1950 február 11 UJSZ0 Egészségügyi segítséget Királyhelmecnek Népi demokráciánkban újságírónak lenni hivatást jelent, a felvilágosító munkán kívül az a szerepe, hogy felhívja az illetékes hatóságok figyelmét a hiányokra, a hibákra, hogy azokat idejekorán orvosolják Az elhallgatás, az eltussolás és elkenés művészete a régi éra módszereihez tartozott. Az újságok akkoriban hangosak voltak a mindennapi szenzációktól. A rablás, gyilkosság és öngyilkosság hátborzongató történeteivel szórakoztatták az olvasót. Ezek az izgalmas, ízléstelen és hangos történetek azonban nem szolgáltak egyébre, mint hogy eltereljék a nép figyelmét a valóságtól, a munkanélküliség mindennapi nyomorától. Ma azonban munkáshazánkban egyedüli szenzációnk az építőmunkák haladása, élmunkásaink törekvése, akik úttörői lettek annak az útnak, amelyen a szocializmus felé haladunk. Számontartjuk őket, elismeréssel és fénnyel övezzük elért eredményeiket, mert ők azok, akik fáradhatatlan kitartással, szívvel-lélekkel szolgálják a munkásközösséget. Tisztán a valósághoz ragaszkodunk, ahhoz a valósághoz, amelyet a történelem igazol és amely érleli a szocializmust. A valósághoz híven feltárjuk hibáinkat is és ez vezeti ma tollamat, amikor felhívom hatóságaink figyelmét arra, hogy Királyhelmecnek haladéktalanul ambulancia kell. Egyetlen pillanatig sem szabad késlekednünk. E vidék szorgalmas dolgozókat ad nekünk, élmunkásokkal ajándékoz meg bennünket, tehát megérdemli, hogy sürgősen egészségügyi segítséget kapjon. Lehetetlen, hogy ez továbbra is segítség nélkül maradjon. Lehetetlen, hogy olyasmi megismétlődjék, aminek magam is szem- és fültanuja voltam. Este hat óra tájban a bélyi csendőrlaktanyán tartózkodtam éppen, amikor bejött egy fiatal vasutas izgatottan, verejtékes arccal és közölte a csendőrelvtársakkal, hogy a feleségének nehéz szülése van és okvetlenül kórházba keli szállítani. A laktanyán a telefon azonnal működésbe lépett, a csendőrök elvtársak módján sürgősen kérték Királyhelmecet, majd Čierna nad Tisou-t, de mindenünnen elutasító választ kaptak. Végül Királyhelmec felhívta Nagykapost, ez a hívás szerencsével járt s így szállították el az asszonyt. Az elutasító válaszok ideje alatt a szegény vasutas arca kétségbeesésében színeket váltott. Egyetlen szót sem szólt szegény, csak a sapkáját forgatta és gyűrte, mert hiszen látta, hogy a laktanyán mindenki segítségére akar lenni és mindent elkövetnek, hogy asszonya minél előbb a legközelebbi kórházba jusson. Már-már azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy felhívják Sátoraljaújhelyeit, amikor Nagykapos végre jelentkezett és a vasutas arca, a jövendő apa izgalmas örömében felderült. ORVOSOK KÖZÖTT Mivel betekintést akartam nyerni a királyhelmeci járás egészségügyi hálózatába, másnap Királyhelmecen felkerestem dr. Adler orvost, akinek rendelőjében kora reggeltől az esti órákig olyan zsúfolt sorokban várják a betegek a gyógyírt, mint ahogy várták közvetlenül a háború befejezése után a pékek üzlete előtt a barnára sült kenyeret. Dr. Adlerhez abban a szerencsés pillanatban érkezem, amikor az újonnan kinevezett járási orvossal megtárgyalja a környék sürgős egészségügyi teendőit. Egyszóval a tárgyalás, a tervezgetés abban a forró és izgalmas légkörében lepem meg az orvosokat, amikor a munka magva már a csírázás formájába szökken. Mindkét orvos jókedvű, elégedett, arckifejezésükön látni, hogy már megállapodtak egymással és egymást támogatva hajtják végre komoly feladataikat a dolgozó nép egészségügyi helyzetének feljavítása érdekében. Ez az első nap már az együttműködés jegyében zajlott le.. Dr. Csáji Bertalan, bár csak azért érkezett Királyhelmecre, hogy működési helyét megismerje, mégis, amikor végigtekintett a betegek várakozó során, szükségét érezte, hogy azonnal fehér rendelői köpenybe bújjon és megvizsgálja a jelentkező betegeket, hogy némileg könnyítsen dr. Adler nehéz helyzetén. Dr. Adler helyzete gyakran tényleg súlyos volt, mert volt olyan idő is, amikor az egész járás betegeit neki kellett kezelnie. Ilyenkor sem nappala, sem éjjele nem volt és maga is már az összeroppanással viaskodott. Dr. Adler előtt szóváteszem annak a vasutasnak megrendítő helyzetét, aki a csendőrlakitanyán kétségbeesetten várta az orvosi segítséget és mindenünnen elutasító választ kapott. — Az a helyzet — feleli Adler doktor —, hogy a mi járásunkban nagyon rossz a falvakkal és a kórházakkal való összeköttetés. Három orvosunk van összesen, velem négy. Dr. Győry, dr. Erdélyi, én és Csáji Bertalan doktor, a járási orvos. A betegek nagyrészét természetesen Királyhelmecen kezelik. Sürgős orvosi beavatkozást igénylő esetekre három mentőkocsi áll a betegek rendelkezésére. Ezek a kocsik állandóan működésben vannak és ezért gyakori javításra is szorulnak. A vasutas esetében az volt a helyzet, hogy egy kocsink útban volt, a másik kisebb javításra szorult, a harmadik pedig már napok óta a javítóműhelyben van, mert nagyon elkopott és alaposan meg kell javítani. így tehát próbáltunk Cérna nad Tisou-val összeköttetést kapni, hogy mentökocs-ijával legyen segítségünkre. Am innen rejtélyes módon sohasem kapjuk a kocsit, azon a címen, hogy javításban van. Ilyén körülmények között felhívtam Nagykapost, onnan szerencsére igenlő választ kaptunk. így szállították el még aznap a michalovcei kórházba a vasutas feleségét. — Ez az eset — mondja dr. Adler komolyan — nem adott különösebb izgalomra okot, mert az, aki ismeri az itteni háború utáni helyzetet, az, aki tudja, hogy a fasiszták milyen pusztításokat vittek véghez ezen a környéken az orvosokban, az nem lepődik meg ezen az áldatlan egészségügyi helyzeten. Be kell vallanom, hogy máig sem hevertük még ki az orvoshiányt. Nézd, itt vagyok én, tisztán egy véletlenen múlott, hogy megmenekültem a koncentrációs táborból. Alaposan megviselve és betegen érkeztem ide vissza. Visisza kellett jönnöm ide, mert ragaszkodtam ehhez a vidékhez, ragaszkodtam ehhez a néphez, amely 25 évi orvosi gyakorlatom alatt mindvégig bizalommal fordult hozzám és én olyan hűséggel kezeltem is e környék betegeit, hogy megérdemeltem ezt a bizalmat. Akkor, az első világháború után kezdő, szegény orvos voltam, a nép azonban mellém állt és ugyancsak segítségemre sietett most is, a második világégés után. — Azonnal nekiláttam a betegek kezelésének — folytatja Adler doktor —, holott orvosi műszerekkel alig rendelkeztem és a rendelőmben az ablakkeretek is hiányoztak. Három ízben előfordult olyan eset is, hogy az anya az én rendelőmben szülte meg a gyermekét. A betegek hosszú rajokban lepték el nemcsak a rendelőt, hanem az udvart is és voltak hetek, hogy már fizikailag nem bírtam a regeteg munkát. Azóta a környék szubvenciója révén elértük azt, hogy három mentőkocsink van itt, a mellett két Röntgen géppel is rendelkezünk, úgyhogy ma már alapos vizsgálatot végezhetünk a betegeken. Szó sincs róla, vannak még komoly hiányaink. így például okvetlenül fontos lenne egy ambulancia építése pár ággyal és egy szülészeti szobával. Ha ez az ambulancia meglenne, akkor egész biztos, hogy a csecsemőhalandóság ezen a vidéken alaposan leapadna. Végül még meg kell említenem, hogy a köryék számára egyenesen áldás lenne, ha közvetlen összeköttetésünk lenne a gyorsvonattal. Ilyen esetben nem lenne probléma a súlyosabb betegeket azonnal a košicei vagy a michalovcei kórházba szállítani. — A lakosság ezt határozottan megérdemli, mert dolgos és szorgalmas nép. Itt ezen a vidéken óriási közmunkák vannak folyamatban, a földmunkásság be van kapcsolva az ipari munkába is és ezért helyes lenne, ha megbetegedések esetén a gyorsvonat segítségével a munkásság gyors segélyben részesülne. Ezután Csáji doktor járási orvoshoz fordulunk, aki a következőket mondja. — Azért jöttem most ide, hogy megismerkedjem az itteni emberekkel és egyben tisztába jöjjek azzal is, hogy milyen feladatok várnak rám. Most már azt is mondhatom, hogy tisztában vagyok a rám háruló feladatok teljes súlyával, de ez nem riaszt vissza, mert őszintén kívánok segíteni a dolgozó népen. Tudom, Adler doktor kollégám, mindent elkövet majd, hogy a kezdet nehézségein átsegítsen. Természetesen én is azon leszek, hogy könnyítsék az ő helyzetén, mert látom emberfeletti munkát végez Mosolyogva jegyzi meg, hogy ebben niár megállapodtak, majd komolyan folytatja. — A hivatalos járási teendők mellett fontosnak tartom a szűrővizsgálatokat. Ez azt jelenti, hogy bizonyos munkásréteget egészségügyi szempontból megvizsgálunk. így például a tej-, pék- és húsüzemek dolgozóinak a megvizsgálása, majd a bábák, oktatók, pedagógusok és nem utolsósorban a tanulóifjúság alapos megvizsgálása rendkívül fontos, hogy megfelelő kezelés mellett elhárítsuk a komolyabb megbetegedéseket De mindezeknél még fontosabb az állapotos asszonyok rendszeres megvizsgálása, hogy egészséges gyermeknek adjanak életet. — Végül — mondja Csáji doktor — a csecsemőgondozás olyan terület, amely sok kivánni valót hagy hátra. Ambulancia és szülőszoba nélkül ez úgyszólván lehetetlen. Ezt a legrövidebb időn be'iil meg kell valósítanunk. E téren az Uj Szó is segítségünkre lehet olymódon, hogy közli a fiatal anyákat érdeklő, tudományos cikkeket. Természetesen azt válaszolom, hogy az Uj Szó ilyen cikkek közlésére örömmel ad helyet és Csáji doktor megígéri, hogy mihelyt új munkakörében kissé eligazodik, hozzáfog ezeknek a fontos • cikkeknek a megírásához. Ilymódon bármelyik fa'usi asz-szony pontosan fogja

; tudni miként táplálja, miként gondozza gyermekét. E beszélgetés befejezése után Adler Magda, a doktor felesége is szót kér. Adler Magda egy rendkívül rokonszenve? és megnyerő külsejű asszony, e mellett komoly munkát végez, mert tagia a Párt elnökségének, egyben iárási oktató is és a környéken végzi felvilágosító munkáját. Adler Magda asszony a következőket mondja: ' — Nem szeretném, ha innen csupa negatívumma' távoznál, ezért fontosnak tartom- közölni veled, hogy iárá?unkban komoly munka folyik. Árendás József, az ONV elnöke és Smot. zer Mihály, a Párt járási titkára, lelI kes és becsületes munkájukkal min' dent elkövetnek, hogy eredményekhez jussunk. Nem kételkedem benne, hogy rövid időn belül rheglesz az ambulancia a szülőszobával, az asszonyok őszinte örömére Mint járási oktató azt is közölhetem veled, hogy a felvilágosítás munkája is szép lendületet kapott. Az oktatók egyre szaporodnak és fáradhatatlanul járják a falvakat, hogy a népet öntudatosítsák. Amikor megkérdezem Adler Magda elvtársnőt, hogy mikép kapcsolódott be a Párt életébe, mosolyogva azt válaszolja: — Az uram 1919 óta tagja a Pártnak. Ilyen elvtárs mellett aztán nem csoda, hogy aktíve részt veszek a szocialista tanok terjesztésében. Ittott már komoly eredményeket értünk el. Hidd el nekem, hogy február előtt a nép fo'yton csak „bodikról" beszélt, ma azonban mái komolyan foglalkozik a szocializmussal. Alapos felkészültséggel kell bírni egy előadáson, ha érdemben válaszolni akarunk a felvetett kérdésekre A nép életszínvonala szemmellátbatóan egyre emelkedőben van. Itt van pl., Fejszés. Ezelőtt uradalmi birtok volt' ott és az emberek rabszolgaként dolgoztak. Ma azonban, az állami birtokon, majdnem minden munkásházban rádiót találsz és a rádió előtt derűs munkásarcokat. Hát csak ezt akartam neked mondani — fejezi be Magda asszony mosolyogva. Szabó' Béla. Afrika néne harcol szabadságáért Szerdán este repülőgépen Párizsba érkezett Gabriel d'Arboussier, az afrikai nép demokratikus mozgalmának képviselője, aki francia-nyugatafríkei útjáról tért vissza, ahol az elmúlt napokban az Elefántcsont-parton véres öldöklések folytak, amelyekben a gyarmati rendőrség tizenhárom bennszülöttet megölt és sokat megsebesített. D'Arboussier képviselő megérkezte után beszédet tartott, amelyben rámutatott az Elefántcsont-part francia gyarmati kritikus helyzetére, ahol a francii gyarmati vezetőség terrorizálja a bennszülött lakosságot. A bennszülöttek minden provokáció ellenére politikai fejlettségükről adnak tanúságot és bebizonyítják, hogy az afrikéi nép demokratikus mozgalmában és vezetésében teljesen megbíznak. Ez a mozgalom fáradhatatlanul folytatja harcát egész Afrika gyarmati nemzeteinek felszabadításáért. Az afrikai népidamokratikus mozgalomnak főtitkára köszönetet mondott a francia népnek rokonszenvéért, és szolidaritásáért, amelyet az Elefántcsont-parti véres eseményekkel kapcsolatban nyilvánított. Ez az egység és szolidaritás a haladó Franciaország és az afrikai bennszülöttek között erősíteni fogja az afrikai nemzeteket további harcukban. — A damaszkuszi rendőrség megtámadta a béketüntetőket, húsz személyt letartóztatott, köztük három nőt, gyermekeikkel együtt.Az ausztriai amerikai katonai közigazgatást civil közigazgatássá változtatják A Wiener Tageszeitung ausztriai kormnáylap híre szerint Ausztria amerikai főparancsnoka, Geoffrey Keyes generális Washingtonba utazik, hogy az ausztriai katonai közigazgatásnak civil közigazgatássá való átalakításáról tárgyaljon. Az amerikai megszálló hivatalok élén a jövőben civil személyiségnek keli állnia, aki a politikai és gazdasági ügyeket intézi. Az amerikai megszálló hadseregnek saját vezetősége lesz, amely kizárólag katonai feladatokra szorítkozik majd. A szovjet hadserep ausztriai lapja, az „österreichische Zeitung" rámutat arra, hogy az amerikai megszálló bizottság átszervezését egy héttel az osztrák államzerződés tárgyalásainak megkezdése előtt jelentették be. Ez a terv elárulja az amerikaiaknak azt a szándékát, hogy fenn akarják tartani Ausztria gyarmatosításának mostani állapotát. Jellemző, hogy az amerikai pé'dát követni akarják a franciák és britek is. A nyugati hatalmak igazi terveit leleplezi saját bevallásuk, „hogy Ausztria megszálló bizottsága alkalmazkodni akar Nyugat-Németország mostani katonai vezetéséhez". A lap továbbá idézi G. Nikolájey beszámolóját az osztrák .államszerződésről, amelyben többek között azt írja: A nyugati hatalmaknak ugyanaz a céljuk Ausztriával, mint amit Nyugat-Németországban megvalósítottak. Meg akarják hiúsítani az osztrák államszerződésre vonatkozó tárgyaláso_ kat és a Szovjetúnióra hárítani a felelősséget. Üj nyugatnémet megszájló statutum kiadására törekednek, amelyet el akarnak fogadtatni az osztrák bábkormánnyal és így Ausztriából támaszpontot létesíteni a Szovjetúnió és a népi demokrata államok megtámadására. Annak az antiszovjet kampánynak, amelyet a nyugati megszálló hatalmak az osztrák államszerződésekre vonatkozó tárgyalásokkal kapcsolatban fejtenek ki, az a célja, hogy a közvéleményt előkészítse a nyugati hatalmak külön eljárására Ausztriában. Nem fér azonban kétség ahhoz, hogy az osztrák nép sohasem nyugszik bele függetlenségének és felsőbbségének elvesztésébe és hogy a nyugati imperialisták • tervei csődöt mondanak. Újításokat az építőmunkába! Magasságban állítható bakállvány ZURMÜHL EMIL építésvezető újítása. Az újítás lényege, hogy kiküszöböli az eddig alkalmazott fából készült bakállványt, az állítható bakpárra ráépített munkahely állitásnál lebontás nélkül és a rajta lévő teherrel (dolgozókkal és anyagokkal) együtt emelhető és süllyeszthető 1.25 —2.10 méter magasságok között, ami által az állványcsere, az anyagoknak az alacsonyabb állványról lerakása, másik magasabb állványra felkészítése kiküszöbölődik, ugyanúgy a dolgozóknak egyik állványról a másikra való átállása is. Azonkívül a munkaállványnak szakaszonkénti, "közbenső magasságokra való beállítása által elérhet, hogy a dolgozó kőművesek, pl. falazásnál, mindenkor derékmagasságban, tehát a legkényelmesebb módon végezhefogva, így fokozatosan az állvány mindenkor egy-egy fogmagassággal emelődik. A leeresztéshez 1) kiemelővel a j) rögzítőelemet h) rúgókelZ.öbra. lenében a megtáma^--" csap alól visszahúzzuk, miált naszától megszabadult f) eso í fogva lefelé csúszik. A k) kai waelöhatásának kifejtéséhez k

t dudorral van ellátva, amely az emelő forgáspontját képezi. Nagyobb emelőmagasság céljából az f) rúd részére fi tolda3.06/0. tik munkájukat. Az állványnak leeresztése szintén szakaszonként hajtható végre. Kezelése kétkarú emelővel történik, amit egy segédmunkás megerőltetés nélkül elvégezhet. Az 1. és 2. ábra a bakállványt két szélső — legalacsonyabb és legmagasabb — helyzetében elölnézetben mutatja; 3. ábra az emelőszerkezet nagyobb léptékben rajzolt távlati képe; 4 5. ábra az emelörúd felül-és oldalnézete. A bakállvány két egymástól teleszkópszerüen kihúzható talp- és fejrészből áll. A talprész a) csőlábai András-kereszt átlós, b) csőkötéssel vannak kimerítve; utóbbiak keresztezési pontjában van az emelőszerkezet c) háza helytállóan hegesztéssel rögzítve (3. ábra). A d) bakfej két szélső és egy középső függőleges e), ill. f) csönyulvánnyal bír; előbbiek a bak a) csölábaiban vannak kihúzhatóan és betolhatóan vezetve, míg az utóbbi f) csőtoldat a központi elhelyezésű emelőszerkezet c) házán hatol keresztül és abban van fel-lefelé mozgásban vezetve. Az f) cső hosszában 50 mm-ként elrendezett g) csapok vannak felerősítve, amelyek egy állító fogsort képeznek, s amelyek alá megtámasztásként egy h) rúgópár hatása alatt i) görgőkön mozgó, U-vasból kialakított j) rögzítöelem hatol. Az állvány emeléséhez k) emelőkart alkalmazunk (4., 5. ábra), amely felfelé görbített, villaszerűén szétágazott végeivel g) csapok alá fog (3. ábra) és kétkarú emelőként működve az 1. ábrán feltüntetett nyílirányú mozgással emeli meg az állvány fejrészét. Emeléskor aj) rögzítő Uvasnak az f) cső felé eső, ékalakra vágott vége mentén a k) kar által megemelt gi csap felett g2 csap végigcsúszik saj) rögzítőelemet h) rúgók ellenében hátranyomja, majd a c) szekrény fölé érkezésekor a rúgók hatására helyére visszatérő rögzítő U-vasra támaszkodik. A k) karral ezután a következő g) csap alá tot használhatunk, amely használaton kívül az 1. ábrán látható módon az András-kereszten elrendezett m./hüvelyben van tartalékolva. (1. éa 2. ábra.) Billenő veszély elhárítására az a) csőoszlopokon n) karmolj vannak elrendezve, amelyek az efc csőoldalon célszerűen elrendezett nyílásba vagy fogazásokba hatolva $ kihúzott fejrész állékonyságát nö*ábra. mo A velí. A leírt bakállvány kísérleti bemutatója sikerrel járt és így az állványnak gyakorlatbani bevezetése a többi nemzeti vállalatoknál is szükséges és várható. Kezelése igen egyszerű, kétkarú emelőszerkezettel percek alatt magasítható. Előnye, hogy bármely kisebb lakatosmühellyel bíró üzemben gyártható. A teherbírása bakonként 260 kg, maximális terhelése 410 kg. A megtakarítás egy darab újított baknál jelentős összeget teszi ki évenként, amihez még hozzájárul a famegtakarítás összege is.