Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-08 / 33. szám, szerda

U J SZ0 1950 f eb™ ár 8 Erdőirtás villamossággal Sűrű pelyhekben hull a hó, fehér takarót borít a hatalmas erdőségekre. Vidámarcú fiatalok csoportja halad az úton, z felületes szemlélő azt hinné kirándulók. Pedig nem azok, hanem a molotovi kerület egyik favágó brigádja indul munkára. Bizony nagyban különböznek azoktól a favágóktól, akiket mi ismerünk, nem hajlott a hátuk, nem visznek a hátukon nehéz fejszét és fűrészt. Fiatalok, egészségesek és minden felszerelésük egy elektromos fűrész, m°rt a Szovjetúnió. ban mint mindent a favágást is villamosították Kelt is, hogy a nemzetgazdaságnak ez a lontos része, ugyan, olyan korszerűen fel legyen szerelve mint a többi. Hiszen a Szovjetúnió területén 200 millió hektár csak a tűlevelű erdő! Persze azelőtt a cárizmus tőkés-évszázadaiban ezen a téren is rablógazdálkodás folyt. Ügy irtották az erdőt, ahogy a földesúrnak eszébe lutott. A szovjet kormányzat azonban beillesz, tette az erdőgazdálkodást is a tervgazdaságba. Modern kombájnokkal ül tetik a fiatal erdőket, amelyek nemcsak azért fontosak, mert faanyaggal látják el a gazdaságot, hanem azért is, mert a vihaiokat, szeleket feltartóztatják és a klimát jótékonyan befolyásolják. De ott, ahol természetes őserdőket találnak, ott is tervszerűen végzik az erdőírtást. Archangelszk vidéke, amely egyike a leggazdagabb erdős vidékének, nagyrészt az erdőgazdaság kihasználására rendezkedett be. A városban több fűrészüzem van. Ezenkívül hajóépítő üzemek dolgoznak itt, de felhasználják természetesen a fa hulladékát is cellulóze és papír gyártásra. A favágó brigádok komoly kiképzésben részesülnek mielőtt munkába állnak, a fiatalok Archangelszkben tanulnak és onnan térnek vissza a környékbeli falvakba, ahol aztán folytatják fontos munkájukat. Archangelszk központjából kis „vizi villamosnak" nevezett motorhajókon jutunk el a környék fűrésztelepeire, faraktáraiba. A Dvina folyó kitűnő viziút. Szakadatlanul vastag fatörzsek borítják Ezeket darúk húzzák ki a vízből és dobják a fűrészüzemek telepeire. Még repülőgépről sem tekinthető át egyszerre a fűrészüzemek hatalmas tömege és vízi villamoson két és fél órara van szükség, hogy végiglátogassuk a legfontosabb telepeket. Archangelszk, a faipar középpontja, évente tíz millió köbméter fát dolgoz fel és juttat tovább rendeltetési helyére. A fa minden részét feldolgozzák, a fűrészpor, a forgács és a törmelék a cellulóze-, papír- és vegyészeti faiparnak szolgál nyersanyagul. N. VOLUJSZKIJ: Hogyan terveznek a szovjet vállalatok? A szovjet vállalatok szocialista tervének egyik legfontosabb része a pénzügyi terv. Ez felöleli a vállalat összes bevételét és kiadását egy év időtartamára. A pénzügyi terv összeállításánál a termelési terv előirányzatai szolgálnak alapul. Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a betvételek felülmúlják a kiadásokat. A termelés továbbfejlesztéséhez és a munkások életszínvonalának további emeléséhez szükséges, hogy a vállalat nyereséggel rendelkezzék. A pénzügyi terv kiadásainak öszszeállitásánál nagy figyelmet kell fordítani a megtakarításokra: a korszerű berendezések alkalmazására, az önköltség csökkentésére, a nyersanyag a fűtőanyag és a villanyenergia gazdaságos felhasználására, új munkamódszerek, újítások bevezetésére, stb. A terv kiadásaihoz tartozik, amit az államkincstárnak fizetnek be: a forgalmi adók, stb. Mindezt a szovjet vállalatok elsőrangú kötelességüknek tartják, mivel az állam legfőbb bevételi forrása a vállalatoktól befolyó jövedelem. A kiadásokhoz tartozik a tartalékalap képzés is. Ez a termelési eszközök javításának céljára szolgál. A pénzügyi terv bevételét az eladott gyártmányokért befolyó öszszegek alkotják. A terv e részénél tisztán áll az a feladat, hogy minél jobban fokozzuk a termelékenységet és az önköltség csökkentést, annál nagyobb a bevétel. A pénzügyi terv végrehajtásának eredménye — a nyereség. Minél magasabb, annál jobban dolgozott a vállalat, annál magasabb a munkások részesedése, életszínvonala, stb. A pénzügyi terv előnye A vállalat gyártmányainak eladását a népgazdaság tervszerűsége biztosítja, amely a szükségletet pontosan meghatározza. A gyártmányok árát az állam allapítja meg. Ez kizárja annak a lehetőségét, hogy az árak a nép rovására emelkedjenek. A profitharc csak a kapitalista országok vállalatait jellemzi. A szovjet vállalatok jövedelmüket csak a termelés jobb megszervezése, a technika megjavítása és az önköltség csökkentése útján érhetik el. Minél jobban megszervezik a termelést, annál magasabb a nyereség. Tisztán áll mindenki előtt, hogy a gazdaság e rendszere a dolgozók érdekeit szolgálja. A szovjet állam a termelés növekedésére támaszkodva rendszeresen csökkenti az árakat. E rendszer elősegíti a vállalatok pénzügyi gazdálkodását, megkönnyíti az ellenőrzést. A pénzügyi terv kiküszöböli a kapitalista gazdálkodás sajátosságait: a gazdasági válságot, a vállalatok csődjét, a munkanélküliséget, stb. i terv és a kezdeményezés Hiába rágalmazzák a szocialista tervgazdaság ellenségei a terveket azzal, hogy nem ösztönzik a vállalatokat gazdasági kezdeményezésre. A szovjet szocialista építés már régen megdöntötte e rágalmat, amelynek legjobb bizonyítéka a szovjet gazdaság óriási fejlődése. A Nagy Honvédő Háború előtt mindössze 13 év alatt a szovjet ipar nyolc és félszeresére növekedett. Jelenleg a Szovjetúnió ipari termelésének térfogata már 53 százalékkal feUj kollektív szerződések készülnek a szovjet üzemekben A Szovjetúnióban megkezdődött az 1950. évi kollektív szerződések tárgyalása, amelyeket februárban írnak alá. Ez a fontos gazdaságpolitikai kampány az ötéves terv időelőtti teljesítéséért folyik. A legfontosabb szempontok: a munka termelékenységének fokozása, az önköltség csökkentése, a belső tartalékok teljes kihasználása. Az idei kollektív szerződésekben újabb intézkedéseket fognak hozni az újítómozgalom fejlesztésére, a munkásfeltalálók felkarolására és a mérnökbrigádok létesítésére. Még jobban elősegítjük majd az újítók tapasztalatainak alkalmazását a termelésben és a sztachanovasta munkamódszerek terjesztését. A kollektív szerződések az igazgatóságok, szakszervezetek és munkavállalók kötelezettségeit foglalják magukban. Ezek a kötelezettségek a még jobb munkafeltételek megteremtésére, a család- és egészségvédelem továbbfejlesztésére, a szakszervezet^ szanatóriumok s üdülőtelepek, új gyermekotthonok, iskolák és klubok létesítésére, sportfelszerelések vásárlására stb. vonatkoznak. A szovjet állam 1950-ben a munkásotthonok létesítésére négyszer nagyobb összeget irányzott elő, mint az elmúlt évben. Kollektív szerződések állapítják meg az új otthonok építésének időpontját. lülmúlja a háború előtti színvonalat. Az imperialista országok termelése azonban mindjobban visszaesik. A szovjet embereknek hagyományos szokása a gazdasági tervek túlteljesítése, ez nemcsak a vállalatok termelési, hanem pénzügyi tevékenységére vonatkozik. A „Sarló és kalapács" — kohászati üzem 1948ban az üzem kiadását 22.1 millió rúbellel csökkentette a terv szerint előirányzott 12.5 millió rúbel csökkentéssel szemben. Mi sem bizonyítja jobban a tömegek kezdeményezését, mint ez a tény. Az elmúlt évben a szovjet ipar több, mint 20 milliárd rúbel értékű terméktöbbletet állított elő. Széles körben kibontakozott a dolgozók versenye az álló és forgó alapok jobb kihasználásáért, ami már jótékonyan érezteti gazdasági hatását. Ebben rejlik a szovjet vállalatok gazdáinak — a dolgozóknak gazdasági kezdeményező képessége és ereje. A népgazdasági tervek éa a tömegek kezdeményezése elválaszthatat-lan egymástól. Ebben van a szocialista tervgazdálkodás hatalmas ereje. Neandervölgyi kultúrát tártak fel Üzbegisztánban a szovjet tudósok A Szovjetúnió tudományos életének jelentős eseménye a Tesik-Tasbarlang történelemelőtti te'epenek feltárásáról szóló alapvető gyűjteményes munka megjelenése. A barlangban a csiszolatlan kőkorszakból származó leleteket találtak. A feltárás 1940-ben kezdődött dr. Alekszej Okladnyikov vezetésével. Különösen érdekes a neandervölgyi típushoz tartozó fiú-csontváz. Azonkívül találtak itt már 5000 éve kialudt tűzhelyet, kőszerszámokat és az ősember által elejtett vadállatok — leopárd és más ragadozók — csontjainak maradványait. Okladnyikov professzornak sikerült rekonstruálni az ősember életkörülményeit, a neandervölgyi típus emberének koponyáját Mihail Geraszimov szobrász és antropológus állította helyre a talált maradványok alapján. Ez a koponya feltűnően sok hasonlóságot mutat a majomfajták koponyájával. Az antropológiai kutatások eredményeként megállapítható, hogy Közép-Ázsia ahhoz a zónához tartozik, ahol az ember a neandervölgyi állapotból átment a mai fejlődési stádiumba és már magasan az állatvilág fölé emelkedett. Ezek az eredmények döntő csapást mérnek a reakciós fajelmélet híveire, akik azt erősítgették, hogy a neandervölgyi embet nem volt a jelen'egi ember őse. A tesik-tasi leletek ismét megerősítik a fejlődés törvény, szerűségét, amelyet Darwin és a materialista természettudomány képviselői állapítottak meg • Üj gépek a szovjet ipar szolgálatában. A Szovjetúnió ipaiának minden területén sikeresen alkalmazzák a haladó technika vívmányait. 1949-ben még szorosabb kapcsolat létesült a tudomány és a termelőmunka között. 1940-hez viszonyítva a Szovjetúnióban a tudományos kutatóintézetek száma másfélszeresére nőtt és a tudományos dolgozók száma majdnem kétszeresére. A mult évben több mint 300 fajta új magastermelékenységű gép szériagyár. fását indították meg. Üj gépeket állítottak be a szénbányászatba, a könynyűipar új tökéletesebb szerszámgépekkel gazdagodott. A textilmunkások pl. különféle nagyon gyors gépeket kap. tak. A termelés automatizálására és a kutatómunka megkönnyítésére újtípusú mechanikus, optikai és villamos ellenőrző és szabályozó szerkezeteket gyár. tottak. A szovjet gépészmérnökök sok új szerszám gép modellt terveztek, amelyek emelik a termelékenységet, tovább javítják a munkaviszonyokat és segítik a gyors megmunkálási módszereket. • Grebeszkov gyorsított öntése. A moszkvai „Sarló és kalapács"-gyár köztudomásúan az új utakat kereső, élenjáró vállalatok sorába tartozik. Az üzemben nincs lemaradt acélöntő. Mindnyájan túlteljesítik a fémöntés tervét és jelentős nyersanyagmenynyiségét takarítanak meg. A Martin-műhelyben nemrég Grebeszkov acélöntő gyorsított öntést végzett, amellyel túlteljesítette váltási előirányzatát. Grebeszkov újításával túlszárnyalta a fennálló progresszív normát: a kemencefelület minden négyzetméteréről a norma szerinti 5.8 tonna helyett 11.4 tonna fémet nyer. Hogyan sikerült Grebeszkovnak az öntési idő megrövidítése mellett ilyen nagymennyiségű fémet kapnia? Íme módszere: A kemencetöltést egyszerre két géppel végzi, szemben a régi egygépes töltéssel. Ezzel az eljárással a ce alját egyenletesen fedi, a anyag és maga a fémöntés folyamata is meggyorsul. Az új módszer a kemence-berakásnál 30—40 perc időmegtakarítást eredményei. Grebeszkov ezenkívül is mindig talált módot a munkafolyamat meggyor. sítására. Legutóbbi eljárásával, a salakeltávolítást gyorsította meg és ezzel az acélöntésben új rekordteljesitmények útját nyitotta meg. Az acélöntés munkájába Grebeszkov módszere új fordulatot hozott. Valamennyi mlnkafolyamat legteljesebb öszhangjával a munkatermelékenység emelkedését és a minőség jelentős javítását érte el. A. ZAPOTOCKf 7 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARI DEZSŐ — Maga különös teremtés. Az országúton, ahol egy lélek sem volt. zokogott és védekezett, szégyelte magát, ha csak nyakához is nyúltam. Most pedig nem törődne vele, ha a férje előtt szállnék ki a kocsiból. — Nem az a fontos, hogy hol ült, hanem az, hogyan viselkedett. — Ej, az ördögbe az egésszel! Viselkedett, vagy nem viselkedett. Nálunk az a fontos, hogy mit látnak az emberek. Pletykálni mindig fognak, a szájakat nem lakatolhatja le. Fecsegni fognak, bármit is csináljon. — Hát ez igaz. — No, látja. A végén mégis csak megegyezünk, ha egész úton veszekedett és haragudott is rám. — Nem, nem veszekedtem, nem haragudtam és nem haragszom magára. Sőt, hálás vagyok azért a fel" világosításért, amit az itteni viszonyokról nyújtott. — Hát akkor jól van, lassan készülődhet. A dombról már lefutottunk, Zákolanyban vagyunk. Törődjön csak a kicsivel. Már megint úgy alszik, mint a duda. A csomagjait majd én leemelem a szekérről. Hála Istennek, elállt az eső. Juránek most ismét a bakon ült és gyorsabb léptekre ösztökélte lovait. A lovak áthaladtak a duch c ovi vasútvonal alagútján és a patak hídján, majd Juránek vezényszavára balra fordultak és megálltak Reznicsek háza mögött, a Jirát-féle malom fekete kapuja előtti kis térségen. A kapu előtt férfi várakozott. A tejesember leugrott a szekérről, elvette a gyermeket az asszony öléből és átadta az ott várakozó férfinak, segédkezett a fiatalasszonynak a leszállásnál és amíg a házastársak megölelték egymást, a kocsi belsejéből kirakta az ágyneműt és ruházatot tartalmazó csomagokat. A málhákat a malom kapuja alá vitte, ahol nem ázott fel a talaj. — No így, hát akkor készen is volnánk — mondta elégedetten, felugrott a bakra és a kocsit lassan visszahajtotta az országútra. — Adjon Isten, jó szerencsét és jóéjszakát! — kiáltotta oda a házastársakra, akik még mindig ölelgették, csókolgatták egymást. — Jóéjszakát — válaszolta az asszony. — De, Ládja, az Isten szerelmére, hiszen fizetni kell! A férfi a kocsi után futott, de Juránek ott volt már az országúton, a lovak közé csapott és pajkosan kiáltotta vissza: — Ezt az utat a császár fizeti! A híd mögött, a vasúti pályatest előtt a lovak ismét meglassították lépteiket. A szekér átdöcögött a síneken, Juránek szundikált a bakon és Bodri a szekér alatt, a lovak mögött somfordált. így költözött át az állam költségén Zákolanyba a oucilista Ladislav Budecsky egész családja. II. EGY ÉS MÁS A MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL Üttörők. E történet főszereplője, Ladislav Zápotocký-Budecsky, a szocializmus egyik úttörője volt Csehországban. 1852 január 12"én született Prága óvárosában, a Hastalská-ulicén. Apja, Antonín Zápotocký, a Budecs-hegy tövében fekvő Kovaryból származott. KovaryZákolany és Trneny-Ujezd egy közigazgatási községet alkottak. Ez az egyesített község volt Ladislav Zápotockýnak apja utáni illetőségi helye. A Zápotocký-család emberemlékezet óta élt ott a nevezetes Budecs-hegy tövében fekvő Kovary; községben. Szabócsalád volt ez. Szabó volt Ladislav nagyapja, Ján Zápotocký és ugyancsak szabó volt apja, Antonín Zápotocký is. Ez utóbbi már gyermekkorában Bécsbe ment, ott tanulta ki a szabómesterséget. Antonín Zápotocký, miután Bécsben felszabadult, viszszatért Prágába, ahol szabósegédként dolgozott. 1851-ben feleségül vette Anna Kroluperovát, aki Kadanból származott és Prágában háztartási alkalmazott volt. Ebből (t házasságból született Ladislav Zápotocký. ' Ladislav 18 hónapos volt, amikor apja meghalt^ így árvaságra jutott. Anyja ismét szolgálatba állt és kisfiát keresztapjánál, František Klicska lakatosmunkásnál helyezte el. Klicska már akkoriban résztvett az egyesületi életben. Tagja volt a „Katolikus Legényegyletnek". Akkoriben, 1850 táján, igen nehéz volt hatósági engedélyt szerezni munkásegyesület létesítéséhez. Kivételt tettek a „Katolikus Legényegyletekkel", amelyek alapítói és vezetői papok voltak. Ezek legnagyobb része biztosítékot jelentett az önkényuralmat gyakorló osztrák császárság felé, hogy az egyletek jó kezekben vannak. A papok vezetésével működő egyletek engedelmességre, alázatosságra, a hatóságok ránti tiszteletre nevelték tagjaikat Az uralkodó körök éppen ezért azt hitték, hogy ezek az egyletek nem fenyegetik sem a császári és királyi monarchia hatalmát és uralmát, sem pedig a fennálló társadalmi rendet. r A munkások közül azonban sokan nem azért léptek ezekbe az egyletekbe, hogy tökéletesítsék magiukat az engedelmességben és alázatosságban, hanem azért,ginért ez volt úgyszólván az egyetlen lehetőség, hogy könyvekhez jussanak és kiegészítsék, ha egyoldalúan is, hiányos képzettségüket, amellyel az akkori iskola a szegényembereket útjukra bocsátotta. 1850 körül kezdődött nálunk az ipari és gépi termelés gyors ütemű haladása és fejlődése. Ezzel a fejlődéssel együttjárt a dolgozók munkájának fokozottabb kizsákmányolása. A textilgyárak fonodáiban hatéves gyermekeket all- 'maztak. Ezek munkaideje teljesen a tőkés munkaadók kénye-kedvétől függött. '(Folytatjuk.)]